Új Szó, 1991. június (44. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-27 / 149. szám, csütörtök

1991. JÚNIUS 27. HAZAI KÖRKÉP FÖLDÜGYBEN H. K. jeligére: - A mellékelt nyilatkozat nem nyújt jogalapot arra, hogy kérdésé­vel a bírósághoz forduljon. I. ANDOR mérnöknek: Magyar állampolgárként megö­rökölheti-e nagyszülei után a földingatlant? - Igen. Póthagyatéki eljárást kell indítania nagyszülei hagyatéki ügyé­ben. Mint unoka, szülei hagyatéki részében jogos örökösként jön szá­mításba. Természetesen tulajdo­nosként is fölléphet az örökségét képező föld használójával szemben. VALKOVICS BÉLA, Szántó Szőlővel betelepített földterüle­tünket a szövetkezet a 70-es évek során földrendezés címén hasz­nálatba vette, a szőlőtőkéket ki­vágta. Milyen kártérítési igénnyel élhetünk? - Jogában áll kártérítési igénnyel fordulnia a szövetkezethez, és kér­heti a kivágott szóló értékének meg­felelő összeget. VILÁGI OSZKÁR, jogász NYÁR ELEJÉN A HELYI KULTÚRÁRÓL LADISLAV SNOPKO KULTURÁLIS MINISZTER TÁJÉKOZTATÓJA (Munkatársunktól) - A helyi kul­túra állapotáról, a műemlékek hely­reállításába bekapcsolható külföldi töke lehetőségeiről és a nyári kultu­rális fesztiválokról tájékoztatta az új­ságírókat Ladislav Snopko, a Szlo­vák Köztársaság kulturális minisz­tere. Szerinte a városok és falvak ön­kormányzata elótt tágas lehetőség nyílik arra, hogy az átmenetinek mondott időszakban felmérjék adott­ságaikat. A miniszter elsősorban ar­ra gondolt, hogy tisztázniuk kellene, hogy a helyi kultúrában mik a pan­gás okai. Vannak helyek, ahol ezt objektív körülményekkel (pénzhiány, feltételek hiánya stb.) indokolhatják, de sok helyen a kultúrát irányító és szervező emberek alkalmatlansága a fó ok. Példákkal lehet bizonyítani, hogy ott, ahol megfelelő körülmé­nyek között zajlik a kulturális élet, nem mindig csupán az előteremtett anyagi eszközök, hanem elsősorban a szakemberek felkészültsége, rá­termettsége a meghatározó té­nyező. Városainkban, falvainkban sok olyan műemlék, illetve múemlékjel­legű épület omladozik, amelyet kül­földi tőke bevonásával megfelelő módon helyre lehetne állítani. Lehe­tőség van közös részvénytársasá­gok alapítására, amelyek alaptőké­jét egyrészt az épülettel maga a tu­lajdonos önkormányzat, míg a másik részt - helyreállítás költségeit - a külföldi részvényes adná. Másik ilyen lehetőség a bérbeadás, amely­nek során a külföldi bérlő helyreállí­tásra fordított pénzét beszámíthatják a bérleti díjba. Egy harmadik módo­zatban külföldi szponzorokat is ke­reshet az illetékes önkormányzat. Miközben egyes kulturális feszti­válok fokozatosan anyagi csődöt je­lentenek, mert nem képesek a régi finanszírozás és szervezés keretei­től megszabadulni, egyes helyeken eddig teljesen ismeretlen kezdemé­nyezéseknek lehetünk tanúi. Ez is bizonyítja, hogy a megszokottól elté­rő módon még mindig lehetséges - vagy éppen mostanában válik le­hetségessé - az anyagiak előterem­tése egy-egy fesztivál megrendezé­séhez. (d-n) MÁSOK ÍRTÁK VÍZIÓ EGY TELEVÍZIÓRÓL . A Technický magazin idei februári számában felsorolta azoknak a nevét, akik hazánkban meg akarják szerezni a magán-rádió - vagy-tévéadás jogát. E 4 elne­vezéssel Gálán Géza kíván magántévét indítani. A tudósító hozzáfűzte: ezt a kérvényt kézzel írták, aztán rövidesen kiderült, hogy a kérelmezőnek 60 millió dollár tőkéje van... - Valóban kézzel írta a kén/ényt? - Hát persze. Ugyanis lábbal még nem nagyon tudok írógépen írni... A kérvényt tehát saját kezemmel írtam - írógépen. Egyébként őrzöm a másolatot, meggyő­ződhet róla. Fogalmam sincs arról, hogy mi volt a szándéka a szerkesztőnek, köz­lése rosszindulatúnak tűnik föl. S ami a tőkémet illeti, nem tudom honnan kapta az információkat, ez is... nem is tudom, miként minősítsem. Kinek mi köze hozzá, ^ hogy mennyi a tőkém? Semmi esetre sem v" helyénvaló, ha tudomásom nélkül közöl­nek ilyen dolgokat. - Rossz-szándékúnak érzi a közle­ményt? - Valami szándék 'csak vezérelte a szerkesztőt, habár sem ót, sem pedig a szerkesztőség többi tagját nem is­merem. - Az ön által kért E 4-es csatorna négy nyelven sugározna. Miként képzeli ezt el? -Elöljáróban hadd mondjam el azt, hogy az egész adás az európai gondolat­körre, a demokratikus értékrendre épülne, mást kínálna, mint a nemzeti prpgramok. Elsősorban kereskedelmi adásra gondo­lok, amelyben az Euro»for« lehetőséget kínálna a vállalkozóknak, hogy nálunk és külföldön reklámozzák termékeiket, szol­gáltatásaikat. Persze, nem lenne ez telje­sen kereskedelmi adás. Szeretnénk kö­zelebb hozni egymáshoz a közép-európai nemzeteket, elősegíteni megbékélésüket, a kölcsönös megértést. Szeretnénk pél­dául a turistáknak állandóan friss informá­ciókkal szolgálni. A program egy részé­ben iparkodunk majd bemutatni az egyes nemzetek kultúráját, szellemi életét. - Konkrétan hogyan képzeli el, hogy ez a tévécsatorna egyszerre négy nyel­ven sugároz? -A műsor egy részét szinkrontol­máccsal fordítanánk, illetve feliratoznánk, megszabnánk az időt, hogy mikor, melyik nyelven sugárzunk. - Tudomásom szerint az E 4-es szlo­vákul, magyarul, németül és angolul su­gározna. A cseh nyelv kimarad? -A cseh nyelv egészen bizonyosan nem hiányozna az adásból. Úgy vélem, tárgyilagosan ítélhetem meg a cseh és a szlovák kultúra értékeit, azért is, mert sem cseh, sem szlovák nem vagyok. Mindkét kultúrát nagyra becsülöm. Sze­gényebbek lennénk, ha Szlovákiába nem jutnánk cseh szellemi értékekhez. Ha megkapom az engedélyt, természetesen cseh nyelven is sugárzunk majd, ez egé­szen bizonyos. - Magyarként miért él Pozsonyban? - Miért, ön szerint hol kellene élnem? - Például Budapesten. - Tudja, én tizennégy évig budapesti színházakban játszottam, oda kötött a szerződésem, de egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy letelepedjem a magyar fővárosban. - Talán Pozsonyban született? - Nem. Éppenséggel Komáromban születtem, amely akkor éppenséggel Ma­gyarországhoz tartozott. Tizenhat éves korom óta Pozsonyban élek, s úgy vélem, ez a város újra közép-európai település lehetne. A tősgyökeres pozsonyiak ugyanis igazi európai emberek. Pozsony­ban egykor teljesen természetes volt az, hogy németül, szlovákul, magyarul vagy más nyelven beszélnek. Hiteles adatok szerint 1851-ben e város lakosságának 70 százaléka német, húsz százaléka ma­gyar, hét százaléka pedig szlovák ajkú volt. Nem azért mondom ezt, hogy ki­emeljem, miszerint egykor minden más­ként volt, vagy pedig azokhoz az arányok­hoz kellene visszatérnünk. Mindenesetre az a véleményem, hogy mindenki marad­jon meg annak, aminek érzi magát, ma­radjon ott, hol született, él, avagy, ahol jól érzi magát. Nagyon remélem, hogy újra visszatér ez a természetes állapot, s ez lesz a normális, nem pedig azt kérdezget­ni, hogy magyarként miért élek Po­zsonyban ... - Mit gondol, mikorra tér vissza ez az állapot? - Nem foglalkozom prognosztikával, így hát annyit mondhatok, én minden erőmmel azon munkálkodom, hogy ez a kor mielőbb ránk köszöntsön. - Mit tesz majd akkor, ha nem kapja meg a tévéadás jogát? - Akkor azt csinálom majd, amit eddig. - S hogyan járul hozzá a népek, nem­zetek közötti megértéshez, amiről az előbb beszélt? - Nézze, én sohasem úgy teszem föl önmagamban a kérdést, hogy mi lesz akkor, ha valami nem lesz. Én a körülmé­nyekhez képest mindig a maximumra tö­rekszem. - Ha feloldják a moratóriumot és meg­kapja az engedélyt, miként szervezi meg a műsorszórást? - Bérbe veszek néhány reléállomást, hogy a környező országokban is látható legyen az adás. - Műholdat nem akar bérelni? - Egy ideig nem. A jövőben azonban ez is szóba jöhet, ez ideális lenne. Ám mindez újabb tetemes költséget jelen­tene. - Tervében milyen szerep jut a külföldi partnernek? - Nagyon fontos a szerepük, hiszen a Cseh és a Szlovák Köztársaságban talán nincs egyetlen olyan polgár sem, aki megengedhetné magának, hogy külföldi partner nélkül kísérelje meg beindítani a magán-tévéadást. - Az ön külföldi partnere az angol Transat cég lesz? - Úgy vélem, ez most nem lényeges. - Nem óhajt erről nyilatkozni? - Nem tudom, honnan jutott ilyen in­formációkhoz. Azért nem óhajtok erről nyilatkozni, mert szerintem korai még er­ről beszélni. - Nem tartattól, hogy a külföldi partner az ön fejére nó? - Nem. Nagyon figyelmesen kell meg­kötni a szerződést. Mi nem vagyunk ború­látóak, sót. Mi a partner megbízhatóságá­ból, szavahihetőségéből indulunk ki. Ed­dig mindig sikerült megőrizni önállóságo­mat. Mindig is nagyon óvtam politikai, ideológiai és művészeti függetlensége­met. Ma és a jövőben sem megyek bele olyan játékba, amely veszélyeztetné ezt a nagy értéket. Radka Piroutková (Televize) A NŐK ÉS A VÁLLALKOZÁS (Munkatársunktól) - A Nemzet­közi Munkaügyi Szervezet feltétele­zi, hogy Csehszlovákiában a változó szociális és gazdasági feltételek kö­vetkeztében nehezebbé válik a nők érvényesülése a munkaerőpiacon. Ez a feltételezés egyebek közt abból indul ki, hogy várható a legtöbb női munkaerőt alkalmazó adminisztrá­ció jelentős korlátozása, s az, hogy a családok szempontjából továbbra is a férfiak keresete lesz a döntő. Az NMSZ a holland kormány anya­gi támogatásával tervezetet dolgo­zott ki a csehszlovákiai nők munka­lehetőségeinek s vállalkozó kedvé­nek felmérésére. Ezt a szociológiai felmérést a prágai Közvéleményku­tató Intézet végezte el ez év február­jában, összesen 2050 18 éven felüli nó, illetve 820 férfi véleményét kér­ték ki. A növekvő munkanélküliségre vo­natkozó érdekes adat, hogy a nók, főként a diplomások és a nagyváro­sokban élők egyharmada szívesen fogadna fel háztartási alkalmazottat. Viszont ha a házastárs fizetését, illetve a családi pótlékot kifejező mó­don emelnék, akkor a megkérdezet­tek 28 százaléka otthon maradna. Az aktívan kereső nők négyötöde úgy véli, hogy az elegendő munka­hely biztosítása az állam kötelessé­ge. A dolgozó nőknek a fele bizony­talannak ítéli meg munkahelyét. Je­lenlegi munkahelyétől viszont csu­pán 14 százalékuk kíván megválni. A megkérdezett nők 17 százaléka tanúsított érdeklődést a magánvál­lalkozás iránt. Leginkább a kereske­delem és a szolgáltatások terén sze­retnének vállalkozni. A magánvállal­kozás iránt érdeklődő nők az állam­tól elsősorban alacsonyabb adók­ban, és alacsony kamatú kölcsönök­ben megnyilvánuló pénzügyi támo­gatást várnak. (sm) REFLEX GENERÁLISOX KÜLÖNVÉLEMÉNYE? Amikor 1956 őszén még azt ígérték a szovjet politikusok, hogy hadseregük kivonul Magyarországról, egyetlen kikötésük volt a tábor­nokoknak: rezesbandával, virágcsokrokkal, fehérruhás szüzek felso­rakoztatásával búcsúztassák a hazatérő sereget. A magyar illetéke­sek boldogan elfogadták a feltételeket. Nem rajtuk múlott, hogy hiába gyakoroltatták a zenekarokat, hiába készültek letépni sok ezer szál rózsát, és hiába készültek a szüzek a búcsúztatóra. Úgy alakult a helyzet, hogy most, 1991 nyarán a szovjet tábornokok Csehszlovákiában már nem voltak olyan helyzetben, hogy feltételeket szabhattak volna a kivonulás külsőségeit illetően. Igaz, néhány hónapja, az első katonavonatok indulásakor némely újságírók magánszorgalmából még meg-megjelentek andalító írások arról, hogy virággal búcsúztatták a harcosokat, ennek azonban az olvasók felháborodása csakhamar véget vetett. Tapasztalhattuk, hogy sok egyszerű ember ízlése sokkal fejlettebb a tollforgatókénál. Kétségtelen, hogy egy hadsereg erkölcsének szilárdításához sem­miképpen nem járul hozzá a vereség. Az sem erősíti a katonák morálját, ha utólag kiderül, hogy tábornokaik 23 esztendeig egyfolytá­ban hazudtak. Vagy emlékezzünk csak vissza az afganisztáni kudarc utáni csapatkivonásra; még a szovjet sajtó is naponta és tucatjával közölt írásokat a hadsereg tagjainak tömeges erkölcsi romlásáról, a kábítószerező katonák által előidézett gondokról, a hadviseltek beilleszkedési zavaráról. Nem sokat segített már az sem, hogy a csapatokat vezénylő Gromov tábornok emelt fővel és méltóságtelje­sen vonult át a hídon, amely a két országot elválasztja. A hazugság hazugság marad, a ködösítés pedig ködösítés, még akkor is, ha naponta ezerszer emlegetjük az önzetlen internacionalista segítség-' nyújtást. Úgy tűnik, Dmitrij Jazov szovjet hadügyminiszter is nehezen viseli el a csehszlovákiai kudarcot. A kivonulást. Amelyet minimum rezes­bandával, virágesővel és fehérruhás szűzlányok sorfala között kép­zelt el ő is. És ha már nem valósult meg ez až elképzelés, legalább kinyilvánította különvéleményét. Néhány napja azt nyilatkozta a. Lidové noviny munkatársának, hogy 23 esztendeje a „vezetés beleegyezésével" történt Csehszlovákia elözönlése. Mégis igaz lenne, hogy több Szovjetunió is létezik? Például azoké a szovjet embereké, akiket mondjuk Gorbacsov képvisel. Vagy azoké, akik politikai ízlésének, gazdasági elképzeléseinek már az elnök társadalomátalakítási elképzelései sem felelnek meg. És nyil­ván egészen más társadalom, más Szovjetunió az is, amelyet a tábornokok képviselnek. Nem tudom, milyen rangban, milyen beosztásban szolgált 1968­ban Dmitrij Jazov. Azt viszont tudjuk, hogy ki volt 23 esztendeje Alexander Dubček. A szó szoros értelmében ő volt a csehszlovákiai történések központja. Most állást foglalt a marsall sajátos történelmi megállapításaival kapcsolatban, és lényegében azokra a tényekre hívta fel a figyelmet, amelyek a Václav Havel és a Mihail Gorbacsov által aláírt nyilatkozatokból következnek. ' Lehet azonban, hogy a szovjet hadügyminiszter többet tud, mint Gorbacsov elnök, és hogy Dzúr tábornok, az 1968-as csehszlovák védelmi miniszter is (ha élne) többet tudna mondani Havel elnöknél, de talán még a szintén elhunyt Svoboda elnöknél is. Jazov marsall valószínűleg szintén olvas újságot, és tudja, hogyan vélekedik az ötök bevonulásáról Gorbacsov elnök. Ezt figyelembe véve feltételezhető, hogy ilyen magas és felelős beosztásban aligha nyilvánított volna légbőlkapott különvéleményt. Nem arról van szó, hogy esetleg a csehszlovák hadsereg tábornokai írták alá azt a bizonyos, régen keresett „behívó" levelet? Kétségtelen, hogy a Szovjetunióban a hadsereg: állam az államban. Vajon nem arról van szó, hogy Martin Dzúrék is vérszemet kaptak a példa láttán, és önállósították magukat? Mindenesetre - és ezt a marsall is kiemeli - gyanúsan gyorsan ment végbe 1968 augusztusa után a hadsereg normalizálódása. Kár lenne, ha Dmitrij Jazov a titkot (ha egyáltalán létezik) magával vinné a sírba. Biztosra vehető, hogy sok olyan okirat van a szovjet katonai levéltárakban, amely nyilvánosságra hozatalával számos történelmi kérdésre feleletet találnánk. Vagy egyszerűen arról van csak szó, hogy legalább egy ködösítő nyilatkozattal menteni akarja a menthetőt, kiköszörülni a szovjet hadsereg önérzetén ejtett csorbát? Viszont mindenképpen igaza volt Churchillnek, amikor ezt mon­dotta: „A háború túlságosan is komoly dolog, mintsem hogy vezeté­sét tábornokokra bízzuk". A politikába se lenne szabad beavatkozniuk. TÓTH MIHÁLY AZ ÁRKÉPZÉS GYAKRAN ÖNKÉNYES A kereskedők lelkiismeretét továbbra sem bántja, hogy a vevőket lépten-nyo­mon becsapják. Pontosabban minden második vásárlásnál - ezt állapították meg az elmúlt héten a Szlovákiai Keres­kedelmi Felügyelőség munkatársai. Az árdrágításokat elsősorban a pontatlan mérések, illetve a rosszul megállapított árak okozták. A Szövetségi Pénzügymi­nisztérium által meghatározott maximális árat húsz egységben, 70 féle árunál nem tartották be. A galántai állomás vendéglő­jében a magánkereskedő az eidami sajtot 57 koronáért árusította 55 korona helyett. Jozef Čerňan losonci bisztrójában 18 élel­miszer ára volt helytelenül feltüntetve, Štefan Balog rimaszombati élelmiszer­kereskedőnél pedig hatféle hentesáru ára nem felelt meg az előírásoknak. A vállalatok által meghatározott árakat sem tartják be a kereskedők. A Drogéria vágsellyei boltjában péidául az ellenőrök arra figyeltek fel, hogy az Ida nevű bevá­sárlótáskát 18 korona helyett 36-ért, a szatyrot pedig 11 korona helyett 14 koronáért árusították. A Zdroj losonci 034­es számú boltjában a paradicsomot adták el „felárral": 35 korona helyett 42-ért. A háztartási cikkeket forgalmazó állami vállalat eperjesi üzletében a 16 600 koro­nás mélyhűtőt kínálták 18 460 koronáért. A zsolnai Jednota Šibenica moteljében 72,80 koronáért rendeltek ételt az ellenő­rök. A számlázáskor 26 koronával kértek tőlük többet. Amikor alaposabban körül­néztek a vendéglőben, hígított italokat is találtak, három áruféleség árát helytelen­nek ítélték meg és hiányoztak az itallapok is. A besztercebányai nyugdíjasotthonban 8 féle, közel 5000 korona értékű élelmi­szer további árusítását tiltották meg, mivel szavatossági idejük lejárt. A rimaszombati húskombinátban 55 750 korona értékű áru szállítását állították le a nem megfele­lő minőség miatt. A losonci Gracia butik vezetője sem örült az ellenőrök látogatá­sának. 10 570 értékű ruházati cikk forgal­mazását tiltották meg neki, mivel a ruha­darabokon nei.i voltak feltüntetve az anyag jellemző adatai, a kezelési útmuta­tó, sőt, a méret sem. A felsőszeli vendég­lőben a higiéniát kifogásolták a felügyelő­ség munkatársai. Érdemes felfigyelni a felügyelőség azon megállapítására, hogy a boltokban egyre több a kifogásolható minőségű élel­miszer. Tehát vásárláskor vegyük szem­ügyre a gyártás dátumát! D.T.

Next

/
Thumbnails
Contents