Új Szó, 1991. június (44. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-26 / 148. szám, szerda

1991. JÚNIUS 26. HAZAI KÖRKÉP 4 FÖLDÜGYBEN KOVÁCS ANDRÁS, Szilice Ha mi, tulajdonosok kilépünk a szövetkezetből, milyen részesedésre tarthatunk igényt pl. gépekből jószágból? - Amíg a Szövetségi Gyűlés nem fogadja el a mezőgazdasági szövetkezetek vagyonának privatizációjáról szóló törvényt, addig nem igényelhetik részesedésüket a szövetkezeti vagyonból. P. R. Dunaszerdahely Szeretném tudni, hogy a vlszszakapott földterületre telepíthetek-e gyümölcsöst, szólót, építhetek-e rajta házat? -Ha a saját földjét kapja vissza, amelyhez tulajdonjoga van, és nem pótföldet, akkor is azt tanácsolom, hogy várja meg a földrendezést. Házat a jelenlegi építkezési rend értelmében nem építhet mezőgazdasági földre. Dr. HÁJOS ZOLTÁN NEM TORTÉNT EMBERI MULASZTÁS AMANDA SZOMORÚ SORSA Tegnapi számunkban már beszámoltunk arról, hogy hétfőre virradó éjszaka a pozsonyi állatkertből kiszabadult egy tigris, melyet biztonsági okokból agyon kellett lőni. A részletekről az állatkert dolgozóinál érdeklődtünk. - Csak a szerencsés véletlennek köszönhető, hogy nem történt tragédia. Ki tudja, hogyan végződött volna ez a tigrissztori, ha nincsenek háromhetes antilopkölykeink, melyeket három óránként etetni, ellenőrizni kell. Amikor Pavol Horváth gondozó éjjel egy óra körül az említett állatokhoz igyekezett, váratlanul szembe találta magát Amandával, az ötéves tigrislánnyal. Tapasztalt gondozó lévén, megőrizte lélekjelenlétét, megvárta, míg a fenevad - aránylag nyugodtan viselkedett - megunja bámulását. Ekkor óvatosan meghátrált, és riasztotta társait, akiknek ilyen esetekre fegyverviselési engedélyük van. Természetesen értesítette a rendőrséget is. • Nem lehetett volna Amandát elaltatni? - Próbálkoztunk ezzel a módszerrel is, de a belőtt adag nem volt elég hatásos, s amikor a gondozók hálóval akarták megközelíteni a tigrist, az magához tért, és ugyancsak agresszíven viselkedett. Nem maradt más lehetőség, meg kellett húzni a ravaszt. Annál is inkább, mert régebben már volt egy hasonló esetünk. Akkor egy megvadult csimpánzt altattunk el. Noha úgy tűnt, már kellőképpen elkábult, súlyosan megsebesítette gondozóját. • Hogy lehetséges, hogy egy tigris kiszabadul a ketrecből? - A vizsgálatok kizárták az emberi mulasztást. A vadállatok ketrecei, kifutói, több mint harminc esztendővel ezelőtt épültek. A rozsdás ajtó nem bírt ellenállni a hatalmas állat szabadságvágyának. • Mi lesz a tigrisbőrrel? - Természetesen kipreparáljuk. Hogy kinek a szobáját fogja majd díszíteni, arról még nem született döntés. (ordódy) (A szerző felvétele) OLVASÓINK FIGYELMÉBE! Anyagtorlódás miatt csütörtöki számunkban közöljük Csicsay Alajos cikkének 4. részét pedagógiánk múltjáról és jövőjéről. ÉG VELED, IVÁN! Neved ma már jelkép az egész világon. Egyöntetű és félreérthetetlen. Pontosan ötven évvel ezelőtt, a forró június végi napokban hősiesen küzdöttél a hazádba betörő fasiszta hadakkal. A világ valójában ekkor kezdett megismerni. És csodálni. Jelképes alakod, a hazáját védő rettenthetetlen hősé, ekkor nőtt hatalmassá. Úzted a betolakodókat Moszkvától, Sztálingrádtól egészen Berlinig. Kelet-Európa leigázott népei felszabadítójukként üdvözöltek. Bár mindig úgy maradtál volna meg emlékezetünkben! Sajnos, nem így történt. Hiába köszöntött ránk a béke, te nem siettél haza szüleidhez, családodhoz, mint a többi katona a világ csatatereiről. Igaz, nem önmagadtól, feletteseid parancsára, hazádtól távol, több idegen országban is ott maradtál. Most már megszállóként. A rohanó évek, évtizedek alatt azért nem tétlenkedtél. Ismét csak parancsra őrizted a világot ketté osztó vasfüggönyt, segítettél a berlini fal „bravúros" felépítésében, Afganisztánban hosszú éveken harcoltál sok bajtársad életének feláldozásával Nálunk így is a nagy szláv testvérként tiszteltek. Meg nagy elvtársként. Egészen addig, amíg 1968-ban valami szörnyű dolog nem történt... Bár senki sem hívott, te jöttél. Szabadságra vágyó lakosságunk akarata ellenére. Nem vendégként, hanem megszállóként, a sokak által fanatikusan ápolt testvéri szláv és elvtársi szálakat is sárba tiporva. Nem fogadtunk virágcsokorral. Ezt nem is várhattad. Tankjaid nyomán megvetés és gyűlölet fakadt. Más nem is történhetett. Hiába ámítottak téged és bennünket is az internacionalista segítség maszlagéval. S ahogy az nálatok akkor szokásban volt, „ideiglenesen" hosszú időre nálunk rekedtél - egészen mostanáig. Újra csak akaratunk ellenére. Azok uralmát védted, akiket népünk megvetett és akik országunkat oly nagy válságba sodorták. Illendő lenne elbúcsúznunk. De hát huszonhárom évvel ezelőtt (hogy rohan az idő!) hívás nélkül, tiltakozásunk ellenére betörtél hozzánk, s mi védtelenül álltunk veled szemben. így hát a búcsú se lehet ünnepi. Azért legalább elköszönünk. Ég veled, Iván! A megbocsátás az egyik legszebb emberi erény. Mégse kívánd tőlünk. Tudjuk, te és a többi sok kis Iván talán semmiről sem tehet. Hisz nem önként, hanem Rettenetes Ivánjaitok parancsára cselekedtetek. De te jelkép vagy. A retteneteseké is. Menj, Isten hírével, mondanák szülőfalumban. Nem tudom, otthon várnak-e, de szükség lesz rád. Nagyon nagy szükség. Ám nem a fegyveredre, hanem két dolgos kezedre. Mert a hírek szerint odahaza bizony szűkében vagytok. Dolgozzatok hát szorgalmasan és gyarapodjatok békében. Ha több mint két évtizedes ideiglenes ittléted alatt nyitott szemmel jártál, láthattad, tapasztalhattad, hozzátok képest kis országunk mennyire ragaszkodik szabadságához. Mondd ezt el, Jván, a fiaidnak és unokáidnak is. És neveld őket emberségre, más népek tiszteletére. S még valamit. Ha egyszer eszedbe jutna, hogy ellátogass hozzánk fegyvertelenül, civilben, csak úgy szomszédnézóbe - szívesen, vendégnek kijáró tisztelettel fogadunk. Mi becsüljük a jószándékú embereket. S ha a határsorompó másik feléről még visszapillantanál, az a jó érzés melengessen, hogy távozásoddal egy nép a megszállóitól szabadult meg. Ég veled, Iván! ZSILKA LÁSZLÓ Június 21-én az utolsó szovjet katonai szerelvény is elhagyta köztársaságunkat A ČSTK felvétele MÁTÓL: POZSONY TÁNCOL Három jónevű külföldi balett-társulat vendégszerepel az elkövetkező napokban Pozsonyban. Ma este, a ružinovi művelődési házban a franciaországi Sinopia táncegyüttes lép közönség elé Undeground című műsorával. A társulat két vezető egyénisége, Etienne Rey és Jean-Cíaude Pavailli éveken át a világhírű Maurice Béjart-nál táncolt, s miután kiváltak a XX. Század Balettjéből, 1984-ben alapították meg a Chaux-de-Fonds-ban székelő Sinopiát. Undeground című kompozíciójuk azonban még csak rokonvonásokat sem mutat Béjart koreográfiáival; Frey és Pavailli máshogy és másról beszélnek, mint a híres-neves „fekete mágus". Huszonnyolcadikán, ugyancsak Ružinovban az ausztráliai Perth City Balett mutatja be műsorát. Az a nyolctagú együttes, amely kompozícióival Isadora Duncan, Tennessee Williams, Ingmar Bergman és Marta Graham művészete előtt tiszteleg, s élén a tehetséges Diana Waldronnal a rövid, frappáns, cselekményes darabok híve. A harmadik társulat, a London Contemporary Dance Theatre a Szlovák Nemzeti Színház színpadán lép fel július elsején, másodikán és harmadikán. Elsején az együttesalapító Robin Howard emlékére mutatnak be egy darabot, másodikán és harmadikán pedig több rövidebb lélegzetű kompozícióval lépnek közönség elé. -szREFLEX CSENDÉLET-HŰTŐSZEKRÉNNYEL Tegnap bekövetkezett, aminek bekövetkeztével már évek óta számoltam: Békésen kimúlt a hűtőszekrényünk. Élt 21 évet. Kint verőfény tombolt, a hőmérő árnyékban 34 Celsius fokot mutatott, és amikorra észrevettük a sajnálatos eseményt, a nemrég még diszkréten zümmögő alkalmatosságban már oszlásnak is indult a bontottcsirke. Mit tesz ilyenkor egy európai család? Elmegy a szupermarketba, új hűtőszekrényt vásárol, és napirendre tér az esemény fölött. Lehet, hogy egy hétig, kettőig a lelkizésre hajlamos családtagok még visszavisszaemlékeznek az öreg jószágra, majd teljesen megfeledkeznek az ügyről. És mihez kezd a hűtőszekrény (az automatikus mosógép, a tévé, a gépkocsi stb.) lerobbanása esetén a posztkommunista család? Szabadjára engedi a fantáziáját. Mi legalábbis ezt tettük. Realista szemléletemhez méltatlanul így szóltam: Ha akkor Klaus... Feleségem, aki még nálam is realistább, ráadásul kitanult közgazdász, nem hagyta bántani a pénzügyminisztert. Sót, védelmébe vette. Hogy ő jót akar... Hogy tudja, amit tud... Hogy a pénzügyek rendbehozatalánál most nincs fontosabb feladat... Korunk muszájherkuleseként félrevonultam, és tovább hergeltem a fantáziámat. Igaz, meglehetősen földhözragadt módon, mert arról kezdtem tűnődni, vajon miként viszonyulnánk a családi „balesethez", ha akkor, január 1-jén a pénzügyminiszter nemcsak az árakat liberalizálja, hanem a béreket is, legalább némileg. Elvégre az áll a programjában, hogy megszüntetik az állam gyámkodását. Lám, ehhez még hozzá is láttak; a gyárak annyiért adják el termékeiket, amennyiért tudják. Hogy a komolyabb bérfejlesztést 750 százalékos adóval sújtják? Hát istenem, ez csak egy kis kitérő, amelynek végigjárása időbe kerül. Feleségem ragyogó arccal jött be a szobámba. Felhívtam a Gizit - mondotta -, tud egy hűtőgépszerelőt. Olyan macher, aki még a roncstelepról is „visszahozza" a jégszekrényeket. A „Ha akkor Klaus..." kezdetű álmodozásomból visszazökkentem a földre. A hűtőszekrényt elvittük az aranykezű mesterhez, aki elismerően bólintott, amikor körüljárta a „munkadarabot", és - nem tudom, mitől ihletve azt mondta: „Pompás..." És közölte: három óra múlva érte mehetünk. A várakozási időt városnézéssel töltöttük. Benéztünk az áruházak műszakicikk részlegeibe, és úgy tettünk, mintha vasárnap legalább három első díjat nyertünk volna a Športkán. Aprólékosan elmagyaráztattuk magunknak a német mélyhútőcsoda előnyeit, szakértelemről tanúskodó kérdéseket tettünk fel a jugoszláv termékek áramfogyasztási mutatóira vonatkozóan, majd az aranyosmarótiak gyártmányaira is vetettünk néhány pillantást. Utána a nyugati színestelevíziók szemrevételezése következett. Maga a részlegvezető kalauzolt bennünket, és majd' elcsöppent az udvariasságtól. A bútorrészlegen komoly tárgyalásokba kezdtünk egy olasz bőr ülőgarnitúra megvásárlásáról, mindössze 95 ezerbe került, de megnyugtatott, mondván, hogy a jövő héten finomabb bőrből készült is érkezik, igaz, azt majd 120-125 ezerért bitangolják... Nagyvonalúan intettünk: a pénz, az mellékes... Letelt a három óra. Az aranykezű mester betartotta ígéretét. Már bekapcsolva várt bennünket a derék jószág, és éppen olyan egészségesen zümmögött, mint akkor, 1970-ben, amikor oly nagy ovációval fogadta a család. „Ez még legalább öt évig hűtőszekrény lesz" - mondotta az aranykezű mester. Hazafelé tartva még néhányszor belekezdtem a mondatba. „Ha akkor Klaus..." de a feleségem - mert közgazdász diplomája van - mindannyiszor leintett. Pedig csak azt akartam mondani, hogy ha akkor Klaus nem szorítja meg ilyen cefetül a bérpolitikát, nem költöttük volna el megtakarított pénzünket, és részünkről - hűtőszekrény vonatkozásában - beindítottuk volna a piacgazdaságot. A mester öt évre becsülte „innovált" hűtőszekrényünk élettartamát. Lehet, hogy ennyi ideig tart Klaus sokkterápiája... TÓTH MIHÁLY MENNYIT KERESÜNK? Tény, hogy statisztikai hivatalaink az utóbbi hónapokban szorgalmasan tájékoztatnak bennünket az árak mozgásáról, annál kevesebbet árulnak el béreink alakulásáról. Valószínűleg azért, mert ez utóbbiak mozgása jóval lassúbb az árakénál. A Rudé právo 146. számából átvett ábránk hűen tükrözi az egyes nemzetgazdasági ágazatokban kifizetett átlagkereseteket a folyó esztendő első negyedévének vonatkozásában, s látható belőle, hogy a keresetek nem sokat változtak a múlt év átlagához képest. Az átlagos havi bruttó nominálbér a múlt év azonos időszakához képest 6,1 százalékkal növekedett és 3314 koronát tett ki (a mezőgazdasági szövetkezetek nélkül). Az adó leszámításával megkapott átlagos havi tiszta kereset dolgozónként mindössze 2700 koronára emelkedett. A bérek alakulása egyébként ágazatonként és területenként erőteljesen differenciált. A pénzügyben például 40 százalékos volt az átlagkeresetek növekedése, 29 százalékos volt a távközlésben, a külkereskedelemben dolgozók átlagkeresete 18 százalékkal növekedett, az egészségügyieké 13 százalékkal, a belkereskedelemben dolgozóké 9 százalékkal stb. ugyanakkor stagnáltak, illetve csökkentek az átlagkeresetek a mezőgazdaságban, az építőiparban, a szolgáltatásokban és néhány ipari ágazatban, többek között a bányászatban. Azzal általánosságban egyetértünk, hogy helyes a bérek emelkedésének féken tartása, de ha figyelembe vesszük az árak azonos időszakhoz viszonyított emelkedését (54,7 százalék), akkor már óhatatlanul kikívánkozik belőlünk a kérdés: meddig húzható még be nadrágszíjunk? -rp* / / J / SBrum-m č & £ / / ^ / a^sii / A* / ^dSÍSfl / // / A nemzetgazdaság némely ágazatában 1991 elsó negyedében kifizetett ÁTLAGBÉREK / / ŕ- ^ «»