Új Szó, 1991. június (44. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-04 / 129. szám, kedd

1991. JÚNIUS 4. ÚJ szói HAZAI KÖRKÉP OLCSOBBAN UTAZHATUNK -GYORSVONATI PÓTDÍJ NÉLKÜL A vasúti viteldijak emelése óta számta­lanszor úgynevezett fantomvonatok jár­nak állomástól állomásig, azaz szinte utas nélkül közlekednek a szerelvények. Külö­nösen érezhető, tapasztalható ez munka­napokon, leginkább a gyorsvonatok ese­tében. Ezért a vasútigazgatóság az új menetrendek bevezetésével egyidöben bizonyos gyorsvonatokon, bizonyos na­pokon és bizonyos szakaszokon eltekint a gyorsvonati pótjegy megkövetelésétől, azaz személyvonatra szóló jeggyel lehet utazni megjelölt vonatokon. A vasútigaz­gatóság személyszállítási osztályának fő­ellenörje, Vladimir Podracký úr részlete­sén tájékoztatta lapunkat a kedvezmé­nyekről. Úgy gondoljuk, hogy sokunkat érint a megtakarítást jelentő renaelkezés, valamennyi útszakaszt fölsorolunk, amelyre érvényes a kedvezmény. Annál is inkább, mivel a gyorsvonati pótjegy, illetve pótdíj utólag nem követelhető visz­sza. Tehát, ha valaki - nem ismervén a rendelkezést - gyorsvonatra szóló jegy­gyei utazik a kérdéses szerelvényen, pénzét a vasút nem téríti vissza. Az alábbi táblázatban föltüntetjük a vonat számát, a kedvezményes útszakaszt, valamint a kedvezmény időpontjának érvényes­ségét. 701 Pozsony (főpályaudvar)-Zsolna na­ponta, szombat és vasárnap kivéte­lével 675 Pozsony (Föpályaudvar)-Érsekúj­vár naponta, péntek és vasárnap kivé­telével 1159 Poprad-Tatry-Eperjes pénteken és vasárnap 848 Kassa-Zólyom naponta, péntek és vasárnap kivételével 849 Zólyom-Kassa naponta, péntek és vasárnap kivételével 649 Besztercebánya-Zólyom naponta 653 Besztercebánya-Brezno naponta, péntek, szombat és vasárnap kivéte­lével 653 Margecany-Michal'any naponta 541 Zsolna-Kassa naponta, péntek, szombat és vasárnap kivételével 540 Kassa-Besztercebánya naponta, péntek és vasárnap kivételével 540 Martin-Zsolna naponta, péntek és vasárnap kivételével 644 Zólyom-Zsolna naponta 656 Zólyom-Pozsony (Újváros) szom­baton és vasárnap 657 Surány-Zólyom naponta, péntek és vasárnap kivételével 657 Pozsony (Újváros)-Zólyom szom­baton 581 Pozsony (Újváros)-Zólyom napon­ta, péntek és vasárnap kivételével 685 Zsolna-Vrútky naponta, péntek és vasárnap kivételével 503 Zsolna-Vrútky naponta, péntek és vasárnap kivételével 503 Poprad-Tatry-Spišská Nová Ves naponta 621 Zsolna-Vrútky naponta, péntek és vasárnap kivételével 703 Zsolna-Martin naponta 504 Vrútky-Zsolna naponta, péntek és vasárnap kivételével 504 Ágcsernyó-Štrba naponta 620 Vrútky-Zsolna naponta, péntek és vasárnap kivételével 509 Kassa-Homonna naponta 508 Homonna-Kassa naponta 527 Kassa-Mező laborc naponta 526 Mezölaborc-Kassa naponta 1122 Homonna-Kassa csak vasárnap jár 524 Kassa-Štrba naponta 505 Štrba-Ágcsernyô naponta 507 Štrba-Kassa naponta 880 Prievidza-Pozsony (Újváros) na­ponta, vasárnap kivételével 881 Pozsony (Újváros)-Prievidza na­ponta 882 Prievidza-Pozsony (Főpályaudvar) naponta, hétfő kivételével 883 Zbehy-Prievidza naponta, péntek és vasárnap kivételével 833 Pozsony (Föpályaudvar)-Prievidza csak szombaton jár Amint azt Podracký úr elmondta, a ked­vezmények minden felnőttre és gyermek­re vonatkoznak, de csak akkor, ha egyéb kedvezmény nem illeti meg őket. Ugyanis a kedvezményeket halmozni nem lehet, egy nyugdíjas például válassza ki, melyik kedvezmény jutányosabb neki, a nyugdí­jas félárú viteldíj vagy az illető gyorsvo­natra szóló személyvonat! viteldíj. Ugyan­csak nem vehetik igénybe a csoportos utazáson résztvevők, akik már csoportos kedvezményt élveznek. A rendelkezés a visszavonásig érvényes, legkésőbb azonban 1992. május 31 -éig. Fontos tud­ni, hogy vonatban nem váltható ez a gyorsvonati pótdíj nélküli jegy, csupán a pénztárban A vasútigazgatóság reméli, hogy hét­köznapokon megélénkül a személyi for­galom a vonatokon, hiszen például a zó­lyomi vonalon ezzel a kedvezménnyel Pozsonyból Kassáig lehet gyorsvonaton személyvonati viteldíj ellenében utazni. Az így fizetendő összeg nem éri el az autóbuszjegy költségét sem. (bit) m ÉVFORDULÓ AZ ELETHIT BEIGAZOLÓDIK KARINTHY FERENC HETVENÉVES Többször ismétlődött ugyanaz a fülszöveg Karinthy Ferenc hetve­nes évekbeli, egyre szaporodó mű­veinek borítóján. Az írói személyiség sokszínűségét igyekezett érzékel­tetni a kiadói lelemény. Utalt Ka­rinthy Frigyes fiának „gyerekszáj"­szellemességeire, amelyeket előbb közöltek a lapok, mint ahogy megta­nulta leírni a nevét. Megelevenítette a Ferencváros csapatában vízilab­dázó fiatalember alakját, aki olasz jövevényszavakból doktorált. Felvil­lantotta az intellektuális társasjáté­kok bajnokának sziporkázó művelt­ségét. ,, Hogy fér meg egy emberben Karinthy Frigyes szellemi öröksége és vízilabdameccsek víz fölötti, víz alatti viaskodása, az olykor már-már a dadaizmust súroló humor és a rea­lista elbeszélőhang igénye?" - szólt az olvasót válaszkeresésre serkentő kérdés. A választ nyilván nem a so­ros kötet, hanem csak az életmű és az életút egésze adhatja meg. An­nak mába nyúló ívét pedig egy olyan élet és önszemlélet jellemzi, mely elmossa a határokat az egyéni élet­művészet és az élet művészi megje­lenítése között. Nem véletlen, hogy a magyar te­levízió a Szellemidézés című szín­müvéből 1984-ben készült tévéjáték újrabemutatásával köszöntötte a hetvenedik születésnapját ünneplő írót. A híres apa emléke iránti tisztel­gés jegyében született az eredeti mű még a háború végén. A tévéváltoza­tot pedig a nagy író unokája, a drá­maíró fia rendezte. így bár a szerző előrebocsátotta, hogy műve nem kulcsdráma, hanem ,,a játékos vagy komor képzelet alkotása", az egyes jelenetekben ott vibrál az a feszült­ség, mely a hősök és életbeli mo­delljeik sajátos egymásravetü lésé­ből adódik. A televíziós kritika azon­ban annak idején a szemére vetette Karinthy Ferencnek, hogy nem akar­ta vállalni az egyértelmű személyes érdekeltséget abban a konfliktus­ban, amely az apa zsenialitásának és megvalósulatlan művészi vágyai­nak szembesüléséből fakadt. Csu­pán egyfajta felmentvényként mon­datta ki a főhőssel: ,,Mózes sem ért el az ígéret földjére, - de látod a népe aztán mégis bement. ..És ha egyszer még kivilágosodik: a mi szikránk is kellett hozzá." Eredeti, roppant időszerű kicsen­géssel hatnak ma, emberi művészi alapállásról vallva, az idézett sza­vak. Mintha csak a mostani társadal­mi változásokban nyernének beiga­zolódást. Karinthy Ferenc ugyanis egyfelvonásosaiban és novelláiban, regényeiben és színdarabjaiban egyaránt nem a vádló és ítész pózá­ban viszonyul a történelmet elszen­vedő emberhez. A beleérzés, a megértés és a megbocsátás ve­zérli tollát. Talán ezért tűnhetett úgy, hogy a hatvanas évek elején szüle­tett írásaiban, mintha a hősök vergő­désével végül is a fennálló állapo­tokkal való megbékélést szorgal­mazná. Pedig csak a léthelyzet bo­nyolultságát tükröző látleletet adott. A hivatalos irodalomtörténet az egyértelmű állásfoglalást kérte szá­mon, s a problémák megkerülése­ként minősítette írói szemléletét. Ta­lán csak a finomabb műélvezés volt képes érzékelni, hogy Karinthy Fe­renc írói üzenete a hitet sugározza: az emberi értékek, ha apránként is, de elnyerik megérdemelt természe­tes rendjüket. Valamiféle tudathasadás is jel­lemző Karinthy Ferenc ábrázolás­módjára, amire Bata Imre hívta fel a figyelmet. Többvariációs magatar­tások tükröződnek műveiben. A nyílt véleménynyilvánítás kerülése he­lyenként heves közéleti igazságke­reséssel párosul bennük. Talán ezért keltett figyelmet kisebbségi kö­zegünkben, a hetvenes évek végén, Karinthy Ferenc Dialógus című in­terjúkötete. Az emberi függetlensé­get megőrző távolságtartás és ugyanakkor a közügyek iránti illeté­kesség alighanem példaadást jelen­tett az akkori Csehszlovákiának. Úgy tűnik, az író mohó életszere­tete és játékosan keserű egyénisége jut kifejezésre e kettősségben. S ez a játék, mint emberi-írói lételem, nemigen szolgál ösztönzésekkel azok számára, akik az utólagos böl­cselkedés szerepében akarnak tet­szelegni. Karinthy Ferenc játékos humanizmusa a súlyos tehertételek­től megszabadult ember helyzetét valószínűleg ezután sem úgy láttatja majd, hogy ez már a Kánaán. K. J. KÖZÉP-KELET-E UR ÓPÁBAN: MONOGÁMIA A KERESKEDELEMBEN Hát, ide jutottunk! Negyven évi aktív, nagy horderejűnek mondott együtt­működés után csaknem teljesen felborult az egykori szocialista országok „közös" piaca. A kölcsönös árucsere rohamosan csökken, s a még pár évvel ezelőtt is mindenhatónak tartott nagy intézmény, a KGST, néhány héten belül hivatalosan is megszűnik létezni. Úgy tűnik, teljes a káosz. A transzfe­rábilis rubel nem pénz többé, a dollárelszámolásos rendszer még nem működik teljes gőzzel, a Szovjetunió piaca pedig oda-vissza irányban különféle okokból szinte bevehetetlen. Kell ennél több baj?! Úgy kell nekünk, egykori szocialista országoknak! Négy évtizeddel ezelőtt létrehoztuk egy vízfejű szervezetet, amely nagyrészt egyetlen országra, a Szovjetunióra épült: Tőle vette át a tervirányításos rendszer szisztémáját, s a kölcsönös kereskedelem valamennyi ismérve az általa diktált hosszú-, közép- és éves lejáratú kormányközi egyezmények példás végrehajtásában merült ki. A világgazdaságból érkező jelzések, ugyancsak a nagy Ő diktálta szabályoknak „köszönhetően", legtöbbször határainkon kívül rekedtek, legfeljebb ötévenként az úgynevezett bukaresti árrendszeren keresztül csapódhattak le némelyest. Sebaj! - gondoltuk negyven éven át. Jókat ácsorogtunk mi itt Közép­Kelet-Európában, és még a hajunk szála sem görbült. Amit gyártottunk - bármilyen minőségben és mennyiségben ha máshol nem, a Szovjetunió­ban biztosan elkelt. Ha valami fájt, ha valami kellett, szintén a Szovjetunióhoz fordultunk. És csak topogtunk egy helyben eltelve önmagunkkal, s ügyelve arra, nehogy a tudomány, a fejlődés kapitalista szelleme megfertőzze színtiszta ideológiánkat. A világ meg közben ügyet sem vetett ránk, csak rohant előre. Most aztán bajban vagyunk! A „minden mindennel összefügg" törvényé­ből kiindulva elkezdődött a láncreakció. Nem is éppen most, hanem már évekkel ezelőtt. Ahogy egyre inkább ingott a szovjet gazdaság alatt a talaj, úgy vált mind tehetetlenebbé a KGST és lassan, de biztosan hanyatlott kölcsönös kereskedelmünk. Azoknak a vállalatoknak, amelyek elsődlegesen a szovjet piacra gyártottak, a jelenlegi helyzetben jóformán csak a fohász marad. Hiszen a keleti szomszéd nagyrészt fizetésképtelen, a nyugati piacon meg termékeink sajnos, legtöbbször nem állják meg helyüket. Megoldásként az egykori szocialista piac sem mindig jöhet számításba, hiszen ki vesz ma nyugati valutáért szocialista minőséget szocialista szállítási móddal és megbízhatósággal mellékelve? Azok a vállalatok, amelyek eddig jobbára szovjet importból éltek, csak akkor vannak az előbbieknél jobb helyzetben, ha van pénzük. Na, és kinek van ma pénze?... A helyzet bonyolult, de nem reménytelen. Legalábbis bízom benne. Mi lehet a megoldás? Nehéz megmondani. Mindenesetre nem egy nemzetközi szakmai fórumot szerveztek meg abból a célból, hogy a szakemberek közös erővel megtalálják a választ. Eddig még ez nem sikerült. Legutóbb Budapes­ten volt ilyen konferencia, amely inkább hasonlított a londoni Hyde Parkhoz - csak sokkal unalmasabb kivitelezésben - mint szakemberek találkozójá­hoz. Érdemleges megoldás itt sem született. A résztvevők ugyan megállapí­tották: a szovjet gazdaság és piac összeomlása a kölcsönös kereskedelem legnagyobb kerékkötője, és ha a szovjetek engedélyeznék a barter ügylete­ket, ha egyszer-egyszer beleegyeznének a klíringelszámolásba, ha... De nincs barter, nincs klíring, csak az a biztos, hogy mindenütt nagy a bizonyta­lanság. Úgy tűnik, a szovjet piac egy ideig még csak résnyire nyitja meg kapuit az oda igyekvők előtt. Addig is, amíg újra elérhető lesz számunkra, leginkább a más országokkal kötött kétoldalú kapcsolatokra számíthatunk. Tehát egy üzlet - egy partner! Vagyis itt az egykori szocialista országok számára ajánlott recept: monogámia a kereskedelemben. KOVÁCS EDIT SIKERTELEN A VESZTEGETÉSI KÍSÉRLET RENDFENNTARTÁS HAT MILLIÓÉRT Pozsony óvárosa nemcsak a ha­zai és külföldi turistákat vonzza, ha­nem az alvilágot is, mivel itt található a legtöbb italbolt, szórakozóhely, szálloda. A központban gyülekeznek a feketéző romák, a valutaüzérek, az éjjeli pillangók és a zsebesek, csakúgy, mint a kisstílű szélhámosok, vagy a börtönviselt nehézfiúk. Az említett városrészben egy év alatt 280 százalékkal emelkedett a bű­nözés. A közbiztonság javítása és a rendfenntartás érdekében a múlt évben öt cseh város után (Chodov, Plzeň, Karlovy Vary, Tachov, Brünn) Pozsonyban is megjelentek a CBS, vagyis a polgári biztonsági szolgálat emberei, a „fekete serifek". Az első hónapokban, főleg a luxusszállodák és környékük biztonságával törőd­tek, de azóta feladatkörük kibővült. Miroslava Zemková, az óváros polgármesternője, Juraj Trokan, Pozsony főügyésze, Wolfgang Smusch, a CBS németországi igaz­gatója, és Tibor Redecky, a helyi alakulat parancsnoka elmondták ed­digi tapasztalataikat. Megtudtuk, hogy a volt keleti blokk országai közül csak hazánkban dolgozik ez a közrendet hivatásszerűen védel­mező polgári szervezet. A szlovák főváros I. kerületében 58-an teljesí­tenek szolgálatot és énnek hatása máris érezhető. Az elmúlt hónapban a serifek negyven bűnelkövetőt fülel­tek le és adtak rendőrkézre. (Voltak köztük rablók, betörők, üzérek, tol­vajok.) Miroslava Zemková szerint a hatmilliós évi befektetés (ennyibe kerül a serifekkel kötött szerződés) nem kidobott pénz, mert a belváros­ban máris nagyobb a rend, keve­sebb a kihágás, csökkent az idege­neket zaklató „maszek" pénzbevál­tók száma. A fekete serifek többek között felszámoltak egy, a Hegyi parkban garázdálkodó sátánista csoportot és elkobozták tőreiket, láncaikat, álarcaikat, jelvényeiket. Több ízben bírságolták az „itt a pi­ros, hol a piros" címen ismert játék jugoszláv szervezőit. (Sajnos, eddig az 500 koronáig terjedő pénzbírság az egyedüli lehetőség a csalók meg­büntetésére, de az ügyész szavai szerint már készül egy olyan tör­vényjavaslat, amely lehetővé teszi az említett személyek kiutasítását. A leggyakrabban büntetett 'egyé­nek közé a különböző zugárusok és a KRESZ szabályaira fittyet hányó autósok tartoznak, akik az óváros sétáló utcáiba is bemerészkednek. (A fekete serifeknek ugyanis nincs joguk megállítani a haladó gépjár­művet, de abban a pillanatban, ami­kor megáll, már közbeléphetnek.) A polgármesternő szerint lehetsé­ges, hogy a büntetésből befolyó be­vétel - heti mintegy 20-25 ezer korona - a későbbiekben kiegyenlíti a serifek bérleti díját. • Nem próbálják olykor meg­vesztegetni a fekete serifeket? - Előfordulnak ilyen kísérletek, sőt nekem is tettek ajánlatokat - mondta Tibor Redecky. - Az alvi­lág egyik képviselője telefonon érte­sített, 500 000 korona üti markomat, ha embereink eltűnnek a szállodák közeléből. Mivel minden maradt a régiben, a maffiafőnök ismét je­lentkezett. Közölte, az említett ösz­szeget természetesen valutában is kifizetnék. - Hogy embereink ne essenek kí­sértésbe, tisztességesen megfizet­jük őket és decemberben még sza­badságpénzt, ún. tizenharmadik fi­zetést is kapnak. Mi viszont elvárjuk, hogy pontosan, megbízhatóan és minimális hibaszázalékkal dolgozza­nak - hangsúlyozta a fekete serifek főnöke. - Akik nem tesznek eleget elvárásainknak, azoktól megválunk. Eddig tizenhét férfinak kellett visz­szaadnia a fekete egyenruhát. Az okok? Többek között dohányzás vagy ,,rágógumizás", pontatlanság, előírásaink megszegése. A közrendet hi­vatásszerűen vé­delmező polgári szervezet és a rendőrség kö­zötti kapcsolat és együttműködés gyümölcsöző. En­nek szükségessé­gét mi sem bizo­nyítja jobban, mint az az eset, amely beszélgetésünk napján játszódott le. Délben, a po­zsonyi Prior áru­ház közelében megtámadtak, földre tiportak és kifosztottak egy jugoszláviai nőt, aki a bankba tar­tott, hogy beváltsa 700 márkáját. Kár, hogy pont ak­kor nem volt a kö­zelben egyetlen farkaskutyás serif, vagy rendőrjárőr. ORDÓDY VILMOS Ján Babiak felvétele

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents