Új Szó, 1991. június (44. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-04 / 129. szám, kedd

HÍREK - VÉLEMÉNYEK 1991. JÚNIUS 4. IRAKI ÖRDÖGI KÖR Évekig fog tartani az iraki gazda­ság helyreállítása - írta tegnap a New York Times című napilap a kormány szakértőire hivatkozva. Az adatok szerint elpusztult az iraki villanyvezetékek és telekommuniká­ciós rendszer 80 százaléka. A szö­vetségesek másfél hónapig tartó bombázásai óriási károkat okoztak az utakban, ami akadályozza a ke­reskedelmet és a lakosság ellátását. Az iraki gazdaság alapját képező olajkitermelés helyreállítására kb. másfél milliárd dollárra lenne szük­ség, s ezzel is csak a háború előtti kitermelési szintet érnék el. Ráadá­sul Irak képtelen az olajkitermelésre a nyugati technológiák nélkül, eze­ket azonban nem kaphatja meg, mi­vel érvényesek még az ENSZ gaz­dasági szankciói és a szankciók ér­telmében nem exportálhat olajat, te­hát nem juthat pénzhez a helyreállí­táshoz. Az amerikai katonai parancsnok­ság nem hivatalos becslései szerint kb. 100 ezer iraki katona vesztette életét, de vannak elemzők, akik ezt túl magas számnak tartják. Irak mindeddig nem tett közzé semmi­lyen adatot a háborús áldozatok számáról. Más, ugyancsak nem hi­vatalos becslések 25-50 ezerre be­csülik áz elesettek számát. Ezzel kapcsolatos a Reuter hír­ügynökség vasárnapi jelentése, miszerint az Egyesült Államok és Nagy-Britannia mindaddig nem fog szavazni az Irak elleni gazdasági szankciók visszavonása mellett az ENSZ-ben, amíg Szaddam Husz­szein lesz hatalmon. FŐÜGYÉSZSÉGI PONT EGY TABUTÉMA UTÁN A szovjet Pravda napilap tegnap tette közzé Nyikolaj Trubin szovjet főügyész jelentését, amely a Novo­cserkasszkban 1962. június 2-án le­zajlott eseményekkel foglalkozik. A katonák ekkor tüzet nyitottak a tüntetőkre, 22 embert megöltek és 39-et megsebesítettek. A lap úgy teszi közzé a jelentést, mint a népi küldöttek első kongresszusa határo­zatának teljesítését. A küldöttkong­resszus 1989 májusában bízta meg a szövetségi főügyészséget a vér­ontás kivizsgálásával. A főügyészség arra a következte­tésre jutott, hogy a katonák nem sértették meg a törvényt, mivel az ,,állami vagyon védelmére" hasz­nálták fegyverüket a bűnöző táma­dásokkal szemben, valamint „önvé­delemből". A rosztovi kerületben fekvő Novo­cserkasszkban elkövetett vérontás közel harminc éven át tabutéma volt a szovjet sajtóban. A tüntetések 1962-ben azt követően robbantak ki, hogy a szövetségi kormány elren­delte a hús- és tejipari termékek árának emelését, ugyanakkor a vá­ros egyik legnagyobb üzemében, az elektrotechnikai gyárban csökken­tették a béreket. A Trubin-jelentésből kitűnik, Ro­gyjon Malinovszkij marsall, védel­mi miniszter parancsára nemcsak a belügyi csapatokat vetették be a tüntetőkkel szemben, hanem a harckocsikkal és páncélosokkal felszerelt reguláris egységeket is. A helyzet alakulásáról június 2-án, még a vérontás előtt legalább egy­szer tájékoztatták Nyikita Hruscso­vot is. A főügyészség felülvizsgálta azt az 57 eljárást is, amelyet a vérontás után indítottak és melyek során 114 személyt ítéltek el. (A 14 állítólagos szervező közül hetet halálra.) Negy­venhat elítéltet teljes mértékben re­habilitáltak, 45 személy esetében pedig módosítottak az ítéleteken, mivel azokat túl szigorúaknak ta­lálták. ÖSSZEESKÜVÉS AZ INDIAI DEMOKRÁCIA ELLEN Delhiben tegnap kezdődött meg az indiai parlament felsőházának kétnapos ülése, amelyen a legfonto­sabb témák: milyen hatással van Radzsiv Gandhi halála az ország politikai helyzetére, hogyan befolyá­solja az utóbbi hetekben kirobbant erőszakhullámot, a másik pedig az elnöki rendszer bevezetése Harijana szövetségi államban. A fő politikai erők szóvivői a Gandhi-merényletet egyértelműen az indiai demokrácia elleni összeesküvésnek és csapás­nak minősítették. Csandra Sekhar kormányfő azt mondotta, reméli, az indiai népben lesz elég erő ahhoz, hogy túltegye magát ezen a tragé­dián. Még sosem történt meg, hogy a parlament a választások kellős közepén tartott volna rendkívüli ülést. Mint ismeretes, a választások első fordulóját május 20-án, Gandhi halála előtt egy nappal bonyolították le. A további két fordulót a tragédia miatt június 12-re és június 15-re halasztották. Egyébként a választási kampány kezdete óta az erőszaknak 250 halálos áldozata van Indiában. A Gandhi elleni bombamerénylet kivizsgálásában sem született új eredmény. A közzétett fényképek ellenére sem tudták azonosítani a feltételezett merénylőket. A rend­őrség tartja magát ahhoz az állításá­hoz, hogy az akciót a Tigrisek nevű tamil szervezet követte el. A SZOCIÁLDEMOKRATÁK HAMBURGI GYŐZELME Az ellenzéki Német Szociálde­mokrata Párt (SPD) győzött vasár­nap a hamburgi tartományi parla­menti választásokon. Az előzetes eredmények szerint a szavazatok 48 százalékát szerezte meg, s ez azt jelenti, hogy a 121 tagú hamburgi szenátusban 61 helyet mondhat a magáénak. 1987-hez képest 3 százalékkal több szavazatot ka­pott. Kohl kancellár pártja, a CDU ezzel szemben 5 százalékot veszí­tett, csupán 35,1 százalék voksolt reá. 1970 óta nem szerepelt a CDU ilyen rosszul ebben a szövetségi tartományban. Meglepetést okozott, hogy a harmadik helyen a zöldek végeztek, 7,2 százalékot kaptak, s az FDP csak a negyedik lett az 5,4 százalékkal. Az év eleje óta Hamburg-Hes­sen és Rajna-Pfalz után - már a harmadik szövetségi tartomány, ahol a szociáldemokraták legyőzték a kereszténydemokratákat. Az igaz, hogy Hamburgban a CDU nem is számíthatott győzelemre, de az SPD ábszolút többsége azt jelenti, hogy érzékeny veszteség érte Kohlékat a szenátusban. A bonni parlament felsőházában a szociáldemokraták már így is többségbe kerültek. Björn Engholm, az SPD múlt héten meg­választott új elnöke az eredménye­ket kommentálva kijelentette: ha így folytatjuk, pártunk legyőzhetetlenné válik. AZ EURÓPAI KÖRÚT ELSŐ ÁLLOMÁSA Németországban kezdte meg eu­rópai körútját Dan Quayle amerikai alelnök. Bonnban Richard von Veiz­sacker elnökkel és Helmut Kohl kancellárral tárgyalt a kétoldalú kap­csolatokról, a Németország egyesí­tése utáni helyzetről és az európai integrációról. Mint arról már beszámoltunk, kö­zép- és dél-európai körútja során Quayle június 6-án és 7-én hazánk­ba látogat, útjának további állomá­sai: Magyarország, Lengyelország és Bulgária. Az ,,egység üzenetét" akarja eljuttatni az említett országok népeihez és fel akarja őket szólítani a reformpolitika aktív folytatására. Washingtonból való elutazása előtt az elnök kijelentette, az Öböl­háború befejezése után az Egyesült Államok most Európára összponto­sítja figyelmét, miközben alapvető­nek tartja a szoros kapcsolatokat Németországgal. HONECKER LÁZASAN TILTAKOZIK Erich Honecker, az NDK volt leg­felsőbb vezetője a Berlinből történt márciusi titokzatos szökése óta első ízben nyilatkozott, mégpedig május 25-én az ADN hírügynökség tudósí­tójának a moszkvai Szokolnyiki nevű negyed prominens kórházában. A beszélgetés egy részét videosza­lagra vették, a felvételt vasárnap sugározta a Spiegel TV Magazin. A volt párt- és állami vezető először felolvasta nyilatkozatát, amelyben tiltakozik egykori munkatársai - Willi Stoph kormányfő, Heinz Kessler védelmi miniszter és mások - letar­tóztatása és bírósági felelősségre­vonása ellen, valamint a személye ellen kiadott letartóztatási parancs miatt. Alkotmányellenesnek nevezte az NDK volt vezetői elleni kampányt azzal kapcsolatban, hogy tűzpa­rancs volt érvényben a belnémet határon. Honecker szerint a bizton­sági intézkedéseket az akkori parla­ment hagyta jóvá a Varsói Szerző­dés Politikai Tanácskozó Testületé­nek döntése alapján. Honecker ez­zel összefüggésben arra is emlékez­tetett, hogy az NDK-t nemzetközileg elismerték, szuverén államként is­merte el az NSZK is, határai egyben a Varsói Szerződés határai voltak, s ezt a szervezetet szintén nemzet­közileg elismerték. A bukott vezér szerint figyelembe véve ezeket a té­nyeket, nem lehet elismerni a letar­tóztatási parancsok jogosságát, mi­vel azokkal elsősorban politikai célo­kat követnek. A nyilatkozat utáni beszélgetés során Honecker megerősítette, hogy politikai menedékjogot kapott a Szovjetunióban és mindaddig nem áll szándékában visszatérni Német­országba, amíg érvényes az ellene kiadott letartóztatási parancs. KÜLÜGYMINISZTEREK DREZDÁBAN Az Európai Közösségek 12 tagor­szágának külügyminiszterei tegnap Drezdában kezdtek politikai megbe­széléseket. A fő témák: a nyugati segítség bővítése a keletnémet tar­tományok számára, a helsinki folya­matban részt vevő országok júniusi berlini külügyminiszteri konferenciá­jának előkészítése, továbbá az eu­rópai közösségek kapcsolatai a Szovjetunióval és az USA-val. Ez az első eset, hogy az EK a volt NDK területén tart tanácskozást, mégpedig Hans-Dietrich Genscher német külügyminiszter kezdemé­nyezésére. Bevezetőjében Birgit Breuel, a berlini privatizációs hivatal elnöke tájékoztatta a szerdáig tartó konferencia résztvevőit a keleti szö­vetségi tartományok gazdasági helyzetéről. A BIRODALMAT MEGMENTIK? Vége a találgatásnak, most már szinte biztos, hogy lesz a hónap végén Bush-Gorbacsov találkozó, és a szovjet elnök júliusban a hetek csúcsán is valószínűleg ott lesz. Érdemes felfigyelni a párhuzamokra. Primako­vék segítségért, pénzért, rengeteg pénzért kilincselnek az USA-ban, ugyanakkor Lisszabonban a két külügymi­niszter tárgyalásain megszületett az áttörés az egyik legfontosabb fegyverzetkorlátozási kérdésben. Moszkva elismeri, úgy kell tiszteletben tartani a hagyományos leszerelési szerződést, ahogyan azt Párizsban aláírták, tehát feladja a „sajátos értelmezést". Túlzás lenne azt állítani, hogy az amerikai támogatásért cserébe enge­dett Besszmertnih a haderőcsökkentés ügyében, mert ő már feltételeket nem szabhatott. Hiszen a múlt héten példátlan dolgoknak lehettünk tanúi. Az első a Primakov­misszó célja: még sosem történt meg, hogy a Kreml a sajái gazdasági programját, az úgynevezett válságke­zelő programot a Fehér Házba vitte volna jóváhagyatni. A másik fiadig: a szervezet fennálása óta a legnagyobb szabású átalakításról döntöttek a NATO védelmi minisz­terei. Hangsúlyozni kell, a párizsi leszerelési szerződés ügyében Moszkva a NATO-ülés után engedett, s abból, ahogyan például a TASZSZ katonai szemleírója reagált az észak-atlanti döntésre, kitűnik: a szovjet tábornokok álláspontja katonapolitikai kérdésekben még most sem cseng össze a Gorbacsovéval. Nos, a NATO már egy éve ígéri az új stratégia kimunkálását, erre még néhány hónapig, az újabb NATO-csúcsig várni is kell, de a mi­niszterek a múlt héten már megszabták a fő irányt. Ez pedig így foglalható össze a legtömörebben: kevesebbet, de jobbat. A NATO eddig a nagy nemzeti hadseregek összességeként nézett farkasszemet a Var­sói Szerződés még hatalmasabb katonai masinériájával. A brit parancsnokság alatt felállítandó gyorshadtest (60-70 ezer fő) jelzi az irányváltást, nemzetközibbé válik a szervezet irányítása, szerkezete. A kelet-európai vál­tozások és a VSZ szétesése után a NATO már nem számol egy globális mértékű összecsapással, ehhez igazítja az emberi és technikai potenciálját is. Helyi konfliktusok, válságok esetére állítják fel a gyors reagá­lású erőket, nem titkolva, hogy a keleti tömb országaiban is robbanhatnak ki az egész térség biztonságát veszé­lyeztető konfliktusok. A nagyságrend, a 70 ezer fő tanúsítja, hogy inkább megelőző és védelmi feladatokat szánnak neki, mert ilyen erővel senkit sem lehet fenye­getni - a Szovjetuniót sem, de még egy Öböl-háborút sem lehetne vele megvívni. Viszont a TASZSZ kommentátora úgy vélte, az atom­rakéták korában az a puszta tény, hogy az egyik fél birtokában gyors reagálású haderő van, destabilizálhatja az európai helyzetet és törést okozhat a fegyverzetellen­őrzési folyamatban. (Erre a lisszaboni Baker-Bessz­mertnih találkozó máris rácáfolt.) Ugyanakkor - így a TASZSZ - az amerikai hadvezetés azt mondja, elismeri, hogy szovjet részről már nem fenyeget katonai veszély, mégis olyan erőt hoz létre, amely Kelet-Európá­ban szintén bevethető. Kérdés, mit értett a szerző Kelet-Európa alatt és miért aggódik a kelet-európaiak helyett. A kelet-európaiakat ugyanis sokkal inkább aggasztja a kiszámíthatatlan szovjet helyzet, szívesen átmasíroztak volna a NATO szárnyai alá, ha tehették volna. A nyugati vezetők eddig Moszkva biztonsági érdekeire való tekintettel utasítottak el minden ilyen közeledési szándékot, másrészt viszont a múlt héten Wörner NATO-főtitkár egyértelművé tette - és ez is új fejlemény -, hogy a NATO nem ellenezné, ha a közép-európai országok a Nyugat-európai Unióval alakítanának ki szoros kapcsolatokat! Még nem tudni, hogy -a soknemzetiségű gyorshadtest létrehozása mel­lett a NATO-átalakítás másik fontos eleme, a nagyará­nyú csapatcsökkentés pontosan milyen is lesz. Az biztos, hogy az Európában állomásozó 320 ezernyi amoirikai katona jelentős hányadát kivonják, s így az európai szövetségesekre nagyobb terhek hárulnak majd. Persze, az amerikaiak kivonulása csak részleges lehet, ezt az Öböl-háború tapasztalatai támasztják alá. Biztatónak tűnik tehát az elkövetkező hetek menet­rendje, hiszen a másik nagy leszerelési szerződés, a START-megállapodás útjában sincsenek már nagy akadályok, több mint 90 százalékban elkészültek az okmányok. Az optimisták szerint a szovjet-amerikai csúcson ezt is aláírhatják majd. De szerintem mégsem ez lesz az igazi történelmi esemény, hanem a londoni csúcs. Mert a Primakov-misszió után nyilvánvaló,- hogy a nagyhatalmi közeledés fő területe már nem a katona­politika, hanem a gazdaság. A kiszivárogtatások szerint példa nélkül álló történelmi alku körvonalazódott Wa­shingtonban. Több százmilliárd dolláros segítség fejé­ben Primakov piacgazdaságot, átfogó politikai és gazda­sági reformokat, egyszóval mindent megígért Bushnak. Ekkora alkut az amerikai elnök egyedül nem köthet, meg kell várnia, mit mond rá Londonban a hetek többi tagja. Lehet, hogy éppen most van születőben egy korábban elképzelhetetlen mértékű gazdasági összefo­gás a keleti birodalom megmentéséért? Vagy inkább azoknak van igazuk - mint például Richard Nixon volt elnöknek akik úgy vélik: nem szabad, hogy Bush a nagy alku címén belemenjen a nagy átverésbe, s a szovjet rendszert nem reformálni és megmenteni kell, hanem megszüntetni. MALINÁK ISTVÁN NÉHÁNY SORBAN P ekingben, a Tianenmen téren, tegnap a demokrácia melletti diáktüntetések véres elfojtásának második évfordulóján a megszokott­nál sokkal több rendőr járőrözött. A kínai vezetés a megerősített biz­tonsági intézkedésekkel próbálta elejét venni az esetleges zavargá­sok kirobbanásának. ^_íria vasárnap közölte, hogy Oil vasárnap megkezdte egysé­geinek kivonását a Perzsa-öbölből, ahol az Egyesült Államok oldalán harcolt Irak ellen. A Reuter hír­ügynökség szíriai vezetőkre hivat­kozva tájékoztatott arról, hogy a ka­tonák egy része már vasárnap visz­szatért Szíriába. A damaszkuszi je­lentésekből azonban nem derült ki, hogy Szíria kivonja-e az összes, mintegy 20 ezer katonáját az Öböl térségéből. ^v^iang Csing, Mao Ce-tung ww egykori kínai vezető özvegye öngyilkos lett - állítja a Time. Az amerikai hetilap kínai forrásokra hi­vatkozva azt írja,' hogy a hetvenhét éves Csiang Csing, az ún. négyek bandájának vezetője a múlt hónap­ban felakasztotta magát a Pekingtől nem messze levő villában, ahol őri­zetben tartották. Mao özvegyét 10 évvel ezelőtt a véres „kulturális for­radalomban" való részvételért halál­ra ítélték, később az ítéletet élet­fogytiglani szabadságvesztésre mó­dosították. Az amerikai hetilap sze­rint Csiang gégerákban szenvedett, s azért lett öngyilkos, hogy megsza^ baduljon szenvedéseitől. L ibanoni források szerint tegnap izraeli vadászbombázók hajtot­tak végre támadást a dél-libanoni Szidon kikötőváros közelében levő palesztin menekülttábor ellen. Áldo­zatokról ,eddig nem érkezett jelen­tés. Szemtanúk szerint a támadás célpontját, a Mija tábort füstfelhő lepte el. N orodom Szihanuk herceg, Kambodzsa egykori uralkodója tegnap közölte, hogy szövetségesei, a vörös khmerek elutasították azt a megállapodást, mely szerint ő áll­na a legfelsőbb nemzeti tanács élén. A vörös khmerek nem fogadnak el vezetőjüknek, közölte Szihanuk Dzsakartában, ahol második napja folytatódtak a kambodzsai probléma békés rendezéséről szóló tárgyalá­sok. Hunsen kambodzsai miniszter­elnök és Szihanuk herceg vasárnap állapodott meg abban, hogy a her­ceg lesz a tanács vezetője és Hun­sen látja el az alelnöki tisztséget. Szihanuk azonban feltétélül szabta: csak abban az esetben vállalja a posztot, ha ezzel egyetértenek a vörös khmerek. Szihanuk egyben figyelmeztetett rá: ha kudarcba ful­ladnak a dzsakartai tárgyalások, ak­kor a vörös khmerek felújítják a har­cokat. V asárnap a szaúd-arábiai Hubar­ban ültek össze a Perzsa-öböl­menti arab országok együttműködé­si tanácsának (GCC) külügyminisz­terei. Diplomáciai források szerint a tárgyalások napirendjén biztonsá­gi, gazdasági és politikai kérdések szerepelnek, valamint az a lehető­ség, hogy Iránt is bevonják a térség biztonsági rendszerébe. Az 1981­ben megalapított együttműködési szervezet hat államot, Bahreint, Ka­tart, Ománt, Szaúd-Arábiát, az Egyesült Arab Emírségeket és Ku­vaitot tömöríti. A már említett diplo­máciai források azt is közölték, hogy a tanácskozáson terítékre került a közelmúltban nyilvánosságra ho­zott washingtoni terv is, amely a fegyverkezési verseny befejezé­sét, valamint a tömegpusztító fegyverek Közel-Keletre való ter­jesztésének leállítását szorgal­mazza. R obert Hawke ausztrál kor­mányfő tegnap győztesen ke­rült ki abból a szavazásból, hogy ő legyen-e továbbra is a munkapárt vezetője vagy sem. Hawke mellett 66 munkapárti képviselő szavazott, míg riválisa,­Paul Keating pénz­ügyminiszter mellett csak 44-en voksoltak. Politikai megfigyelők sze­rint Hawke tegnap csupán „csatát nyert, de nem háborút". Az ausztrál pénzügyminiszter ugyanis állítólag erős tábort épített ki a munkapárt­ban. A jövőben ismét támadásba lendül s bizonyára sikeres lesz - vé­lik a szakértők.

Next

/
Thumbnails
Contents