Új Szó, 1991. június (44. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-16 / 139. szám, szombat

1991. JUNIUS 15. HAZAI KÖRKÉP FÖLDÜGYBEN Ragályi Béla, Zádor: Családunkat 1947 februárja és 1949 februárja között deportálták Csehországba. Az itt maradt ingó és ingatlan tulajdon konfiskálás alá került. 1958-ban kérvényezés alapján a házat és a beltelket a konfiskáció alól felmentették, a mezőgazdasági földterületet azonban a mai napig nem. Szüleim 1982-ben elhaláloztak. Én, a fiuk mint örökös hogyan kaphatnám vissza az elkonfiskált földterület tulajdonjogát? - Ha a konfiskálás a magyar nemzetiségű lakosságra vonatkozó konfiskáció jogi normái alapján történt, akkor a földtörvény már említett 6. paragrafusának 2. bekezdése szerint vissza tudják igényelni. Ezt az eljárást ebben az esetben nehezíti a tulajdon igazolása, amit a hagyatéki eljárásban kell érvényesíteni. H. A., Fülek: - A nagyszüleink földjét a magyar nemzetiségüekre vonatkozó rendeletek alapján konfiskálták el. 1950-ben megkapták az állami megbízhatóságot. Noha az akkori feltételeket teljesítették, nevezetesen a földterület nem volt nagyobb mint 50 hektár, nem kapták vissza. Most ezen a földterületen lakóházak, gyárak, utak vannak, és olyan része is van, amelyet az állami gazdaság művel. - Erre az esetre is érvényesek a fent megfogalmazottak. Azon földeket, melyen gyárak, lakóházak, utak épültek, nem lehet kiadni. Ebben az esetben a jogosult személy hasonló minőségű és nagyságú földterületet kap ezen területek helyett. A földterületeknek az a része, melyet az állami gazdaság művel, az említett köteles személytől, tehát az állami gazdaságtól igényelhető vissza. Dr. HÁJOS ZOLTÁN Ml UJSAG AZ ORSZÁGHATÁRON? A SZLOVÁKIAI VÁMIGAZGATÓSÁG SAJTÓTÁJÉKOZTATÓJA (Munkatársunktól) - A közelmúltban novellizált vámtörvényről és a külföldre utazók legfontosabb tudnivalóiról számolt be tegnap Pozsonyban az újságíróknak Miroslav Hanuljak, a Szlovákiai Vámigazgatóság igazgatója. Elmondotta, az utazási lehetőségek bővülésével párhuzamosan a vámosok létszámát is növelni kell. Még korábban közel ezren dolgoztak a vámigazgatóság kötelékében, a jelenlegi helyzet háromszor ennyi munkaerő alkalmazását igényli. Annál is inkább, mert a vámosok most már nem csupán a határátkelőhelyeken teljesítenek szolgálatot, és nemcsak a belföldi vámhivatalokban dolgoznak, hanem a csempészés megakadályozása végett 15 kilométeres sávban őrzik a határokat. - Nem várunk különösebb nyári turistarohamot - jelentette ki az igazgató. - A volt NDK lakosai immár nem utaznak tömegesen hazánkon keresztül dél felé, a magyar és szovjet határon sem várható torlódás. Az osztrák határátkelőhelyeink viszont továbbra is forgalmasak, s „robbanásra" csak akkor számíthatunk, ha eltörölnék a lengyelek számára a vízumkényszert. S hogy eddig sem unatkoztak a vámosok, azt az igazgató néhány adattal támasztotta alá. Az elmúlt évben 48 millió személy lépte át országunk határait, 85 millió gépkocsi, 420 ezer autóbusz és 600 ezer kamion haladt át a vámosok előtt. Az áruforgalom is jelentősen megnövekedett: az év négy hónapja alatt 600 millió korona vámot szedtek be a kereskedőktől. A tájékoztatón szóba került az új határátkelőhelyek létesítésének kérdése is. Lengyelországba nyolc, a Szovjetunióba két vasúti és egy közúti, Ausztriába a vasúton kívül szintén csak egy nemzetközi szintű átkelőhelyen juthatunk el. Bár a magyar határon van a legtöbb átkelőhely, (16), a közeljövőben Szálkán továbbit létesítenek, de ha a két kormány megegyezik, Kelet-Szlovákiában még kettőt nyitnak meg. D. T. ZÖLD BANKÓK A VILÁGBANKTÓL? MIKLÓS LÁSZLÓT, a Szlovák Környezetvédelmi Hivatal elnökhelyettesét kérdeztük - A Világbank küldöttsége a közelmúltban az önök minisztériumában környezetvédelmi témájú segítségnyújtásról tárgyalt. Miről esett szó e tárgyalások során ? - A Világbank közreműködésével Általános Kôrnýezetvédelmi Lehetőség (Globan Environment Facility) néven nemrég új alap kezdte meg tevékenységét, amely egyebek mellett támogatni szeretné a volt vasfüggöny menti, napjainkig viszonylag érintetlen határmenti területek védelmét célzó „ökológiai építőkövek" elnevezésű programot. Ennek keretében elsősorban nemzetközi jellegű akciókról van szó, hazánkkal kapcsolatban a Šumavai Nemzeti Park a Bajorerdővel összekötve, a Dyje, a Morva és a Duna térsége, valamint a Keleti-Kárpátok háromoldalú nemzeti park került szóba. A tárgyalások során felvetettem, hogy ilyen kiragadott példákon kívül szerintem szükséges az általános területi védelem is, aminek sok egyéb nehézségen kívül sajnos pénzügyi akadályai vannak. A Világbank küldötte ellátogatott a Tátrába és Kelet-Szlovákiába és tapasztalatai alapján kidolgozunk egy zárójelentést Szlovákia természetvédelmi problémái megoldásának lehetőségeiről. Beszélgettünk ezenkívül egy oktatási központ szükségességéről is. Tulajdonképpen már létezik egy hasonló, hiszen hivatalunk Selmecbányán megalakított egy tájökológiai központot, amely részben ilyen feladatokat is elláthat. - Mi hangzott el Bőssel kapcsolatban ? - Bőst az elsőrendű célok közé soroltuk. A támogatás feltétele egy háromoldalú természetvédelmi terület megalakítása. Ők nem állítják, hogy ennek a nemzeti park kritériumait kell teljesítenie. Viszont mi is úgy foglaltunk állást, hogy a terület megvédése legfontosabb céljaink közé tartozik. - Ezek szerint lehetségesnek tartották a bősi erőmű valamilyen formában történő befejezését? - Ók abban az esetben ígérnek támogatást, ha az érintett országok megegyeznek egy háromoldalú természetvédelmi terület kialakításában. Ausztriában és Magyarországon már biztosították őket erről a szándékukról. Az érintett felek legközelebb Magyarországon találkoznak, hogy előkészítsék egy háromoldalú nemzetközi szerződés aláírását. -tlKULISSZATITKOK ELMONDJA ZÁSZLÓS GÁBOR, A SZLOVÁK KORMÁNY ALELNÖKE A hét elején Ivan Brndiarral, a Demokrata Párt parlamenti képviselőjével és Végh Lászlóval, az SZNT alelnökének tanácsadójával háromnapos látogatást tettünk Ausztriában, hogy közelebbről megismerkedjünk az ott élő nemzeti kisebbségek jogállásával. Látogatásunk fő célja a nemzetiségi oktatásügy helyzetének felmérése volt. Bécsben a cseh Komenský Társaság működtet egy cseh kisebbségi iskolát, amelyet szlovák gyerekek is látogatnak, s amelynek rendkívül magas a színvonala, jók a hagyományai. Burgenlandban egy pannon - horvát kísérleti gimnáziumot hoztak létre. Karinthiában, a szlovénok lakta területeken alapiskolák és gimnáziumok is vannak, folynak az előkészületek a kereskedelmi akadémia létrehozására. A karinthiai tartományban különböző módon oldják meg a szlovénok anyanyelvi oktatását; több osztályból összevonnak gyerekeket, s az oktatás egy része szlovénul folyik. A német tanítási nyelvű iskolákban a főállású pedagógus mellett - aki németül oktat - egy segédtanító vagy asszisztens szlovénül foglalkozik a gyerekekkel. Dr. Aponik, a Szlovén Kisebbségi Intézet igazgatója szerint ha egy szlovén gyerek van az osztályban, már alkalmazzák a „kétpedagógusos" módszert. A bécsi cseh iskolában - amit a magisztrátus anyagilag is támogat - is jártunk, ahol két nyelven vezetett osztálykönyveket, kétnyelvű bizonyítványokat láttunk; hoztunk néhány példányt, hogy legyen mivel érvelni, ha a szükség úgy kívánja. Tárgyaltunk dr. Kostelka úrral, a szövetségi kormány közügyekkel és nemzetiségi ügyekkel megbízott államtitkárával, aki hangsúlyozta, hogy a kormányzat aktívan kívánja támogatni a kisebbségeket, ám ez attól függ, hogy megszűnjenek a belső torzsalkodások. Ez érinti a cseh és a szlovák kisebbséget. Hoztunk olyan anyagokat, amelyek az 1955. évi államszerződésen alapulnak, illetve a 396/76-os nemzetiségi törvényből eredően részleteiben szabályozzák a kisebbségek anyagi igényei kielégítésének módját, és jogaik gyakorlásának szavatolását. Mind Kostelka úr, mind Aponik úr érintette a sajtó, a televízió és a ládió kérdését. Hetente van tévéadásuk, naponta rádióadásuk, különböző regionális - újságokat jelentetnek meg. Nincs könyvkiadójuk és kőszínházuk, mivel szétszórtan élnek, kis létszámban. A sajtót lényegében a kancellária támogatja, a kisebb regionális lapokat részben önerőből, részben állami támogatásból adják ki. Annak ellenére, hogy Ausztriában nagyon kis számban élnek nemzeti kisebbségek, rendkívüli figyelmet szentelnek nekik, ami nemcsak abból ered, hogy Bécsben több nemzetközi szervezet székel, hanem tudatosítják e kérdés belpolitikai jelentőségét. -skA B0DLER AZ B0DLER Mintha tegnapelőtt lett volna. Pedig éppen negyven esztendeje történt. Főiskolánk rektora ünnepi beszédet tartott, és mi, elsőévesek visszafojtott lélegzettel hallgattuk előadását. Arról, hogy történelmi elégtételt vett a nép, és tanulni küldte legjobb fiait és lányait, hogy néhány év alatt kialakulhasson a szocialista értelmiség, ami magasztos eszmék megvalósítására hivatott. A jó öreg professzor meg négy esztendeig mindig a történelmi elégtétel gondolatfonalára fűzte fel ünnepi mondandóját. És én fokozatosan megtanultam, hogy mi is ennek az akkoriban oly gyakran hangoztatott fogalomnak a lényege. Például az volt, hogy én, a falusi szegényparasztgyerek a magam szedett-vedett tudásával felvételi vizsga nélkül a szó szoros értelmében besétáltam a főiskolára. És ha esett, ha fújt, ha tanultam, ha nem, folyósították az ösztöndíjamat. Amiért alig leplezett útálatnak örvendtem azok részéről, akik rovására történelmi elégtétel vétetett. Az évfolyamunkban tanuló értelmiségi származású gyerekek rajtunk viszont úgy vettek elégtételt, hogy ahol csak szerét ejthették, kidomborították szellemi fölényüket. Előfordult például, hogy egy tanulóköri beszélgetésen Baudelaire-ról esett szó, én is bekapcsolódtam, de valahogy csallóközi tájszólásban ejtettem ki a poéta nevét. Frenetikus röhej következett, én felugrottam, odaküldtem a társaságot, ahova azokat szokás küldeni, akikre haragszunk. Sértődötten távoztam. Másnap odajött hozzám az egyik évfolyamtársam, történelmi nevet viselt, és ezt mondta: Kérlekszépen, a Bodler az Bodler. Olyan természetes kedvességgel mondta ezt Pongrácz, hogy csak egy igazi úr tud az egyenrangúhoz közeledni. Kedvesen hátbavágott, és attól kezdve jóbarátok lettünk. Pedig róla valóban elmondhattuk, hogy szenvedő alanya volt a történelmi elégtételnek; a harmadik évfolyam végén - noha kiváló matematikus volt eltanácsolták a főiskoláról. Nyilván abból a megfontolásból, hogy egy bárói ágyban született ember nem taníthatja szocialista iskolában a cosinus tételt. Most olvasom az újságban, hogy a főiskolai felvételi rendszert úgy alakították át, hogy eleget tegyünk a történelmi elégtétel követelményeinek. Lúdbőrös lett e hírtől a hátam. Megint történelmi elégtétel! Kibírunk még egyet? Közben egyre-másra kapom a híreket a főiskolai felvételi vizsgák eredményeiről, a felvételikkel, főképp pedig a tanulmányokkal kapcsolatos aggályokról. Már legalább féltucat olvasónk telefonált azt kérdezve, hogyan lehetne kiküszöbölni a jómódúak és a szegények esélyegyenlőtlenségét. Egy szülő így tette fel a kérdést: Az én érettségizett fiamat bizony soha sem kergettük a zongora körül, hogy tanuljon. De kitűnőre érettségizett. Osztálytársa szintúgy, akit valóban a zongora körül kergettek, mert van zongorájuk. A fiamat nem vették fel az orvosira, osztálytársát felvették. Erről írjon, szerkesztő úr! Nem tudok róla írni. Illetve: nem tudok tanácsot adni, hogy ebben a konkrét esetben mi lenne a teendő. Tapasztalataim alapján esetleg leírhatom, hogy mit tennék, ha rajtam múlna az élet oly módon való formálása, hogy már soha senkinek ne kelljen történelmi elégtételt venni. Olyan viszonyokat alakítanék, hogy a gyereket minden családban a „zongora körül kergetnék", hogy tanuljon. Az iskolában olyan feltételeket teremtenék, amelyek között a tanítók képesek lennének kiegyenlíteni azokat a különbségeket, amelyek abból adódnak, hogy az egyik családnak van „zongorája", a másiknak pedig nincs. Mert ugye azt azért mindenki elismeri, hogy egy olyan gyerek is más esélyekkel indul az egyetemi felvételire, akinek családjában mindennapi beszédtéma volt a világirodalom, mint az az érettségizett fiatal, akinek szülei legfeljebb a Večerníket olvassák. És így tovább... Ezernyi módon megoldható a kérdés. Egy azonban biztos: úgy nem oldható meg, hogy ismét történelmi igazságtételre törekszünk. Nem tudom, mi történt 1953 után az ifjú Pongrácz báróval. Lehet, hogy elkallódott, lehet, hogy a Pedagógiai Főiskola nélkül is kibontakozott. Ha elkallódott, éppen olyan kár érte, mint azokért a mai szegény gyerekekért, akik szüleinek nincs „zongorája". TÓTH MIHÁLY ORVOSI TANÁCSADÓ A LOPAKODÓ ELLENSÉG Lopakodó ráknak a prosztatarákot nevezte el nemrégen a Time folyóirat orvosi szemleírója. Ez a rosszindulatú betegség természetesen csak férfiaknál fordul elő, rendszerint idős korban. Előfordulása az Egyesült Államokban az utóbbi tíz évben a duplájára nőtt és ez nagyon nyugtalanítja az egészségügyi szakembereket. A gyakoribb előfordulás egyik oka a megnövekedett átlagéletkor, de csupán ezzel nem lehet a jelenséget megmagyarázni. Valószínű, hogy az okok között környezeti ártalmak (nehézfémek, rákkeltő anyagok) játszanak fontos szerepet, de erről még kevés a pontos tudományos adat. A prosztata (dülmirigy) gesztenyenagyságú szerv, a húgyhólyag alsó része és a végbél között helyezkedik el. Váladékát, amely az ondó részét képezi, a húgycsőbe választja ki, amely keresztülhalad a prosztatán. A férfiak nem szívesen ismerik be, hogy ők is öregszenek, pedig az idő múlása ellen nem lehet semmit sem tenni. Az öregedés a férfiaknál is a hormonegyensúly zavaraival jár. ötvenéves kor felett csökken a férfi nemi hormonok (androgének) termelése és a szervezetben relatív túlsúlyba jutnak a női hormonok. Ez az egyensúlyeltolódás serkenti a dülmirigy sejtjeinek osztódását, aminek következtében a mirigy megnagyobbodik. Ez a megnagyobbodás (prosztata hypertrofia, prosztata adenóma) a jóindulatú daganatok közé tartozik. A megnagyobbodott mirigy gátolja a húgyhólyag kiürítését. Tipikus kezdeti panasz a gyakori vizelés, a nehezen meginduló, vékony sugárban távozó vizelet. A későbbiekben a tünetek rosszabbodnak; a betegek nem képesek a hólyag tartalmát teljesen kiüríteni, de vizelés után és közben gyakran csepeg a vizeletük. Komolyabb panasz a véres vizelet. Szövődményként hólyagfertőzés, vesegyulladás, sőt elhanyagolt esetben veseelégtelenség léphet fel. A betegség diagnózisa nagyon könnyű, csak sajnos nagyon sok orvosnak és betegnek nem fűlik hozzá a foga. Kollégáim közül sokan nem sajnálnak semmi fáradtságot és elküldik a beteget 27 laboratóriumi vizsgálatra, ekg-ra, röntgenre, ultrahangra, kompjuterre, csak éppen az egyik legalapvetőbb vizsgálatot felejtik ki (minden tisztelet a kivételnek!) - a „per rectum", vagyis a végbél vizsgálatát. Igaz, ez nem olyan elegáns vizsgálat, mint a kompjuteres hókusz-pókusz, de a prosztata elváltozásainak és a végbél gyakori rosszindulatú daganatainak felismeréséhez teljesen nélkülözhetetlen. Sajnos, az orvostudomány nem ismer biztos módszert a prosztatamegnagyobbodás megelőzésére. Az enyhe, kezdeti panaszok roszszabbodását késleltetheti a prosztatát kímélő életmód. Ennek lényege a fűszeres ételek és a tömény alkohol fogyasztásának mellőzése, éjszakára kevés folyadék fogyasztása, meleg helyen való hosszú ideig való ülés, fekvés, túl meleg takaróval való takarózás kerülése. Ez utóbbi, furcsán hangzó tanácsoknak az a céljuk, hogy elkerüljék az altest felmelegedését és az ezzel járó vértolulást. A komolyabb panaszok jól orvosolhatók gyógyszerekkel (prosztata kivonattal, hormonokkal), de ezeket szigorúan csak urológus szakorvos tanácsára és alapos kivizsgálás után szabad alkalmazni. A betegség végleges megoldása műtéti úton lehetséges. A mai műtéti és érzéstelenítési technika segítségével ezt a műtétet (természetesen megfelelő előkészítés után) akár nyolcvan éves korban is különösebb kockázat nélkül el lehet végezni. A prosztata rákja előfordulását tekintve férfiaknál a gyomor- és a tüdőrák után a harmadik helyen áll, de azoknál kevésbé rosszindulatú. Azt, hogy mi okozza a sejtek rosszindulatú elfajulását, nem tudjuk. A betegség kezdeti tünetei hasonlóak a fentebb leírtakhoz, de gyorsabban fejlődnek ki és a vérzés sokkal gyakoribb. Jó orvos tapintásával azonnal felismeri a jóindulatú és a rosszindulatú daganat közötti különbséget. Sajnos az esetek egy részében a diagnózis megállapításakor már túlságosan előrehaladott a kór, ezért a biokémikusok olyan módszer kifejlesztésén dolgoznak, amely minden esetben időben kimutatja a bajt. A prosztata-specifikus antigén vizsgálatának bevezetése félsikernek tekinthető. Annak ellenére, hogy viszonylag drága, nem minden esetben mutatja ki a rákot, tehát semmi esetre sem helyettesítheti a fizikális vizsgálatot. A prosztatarák viszonylag jól gyógyítható gyógyszerekkel. E kezelés lényege a hormonanyagcsere olyan befolyásolása, amely megállítja a rosszindulatú burjánzást. Amenynyiben ez nem vezet sikerre, akkor műtéti eljárás szükséges. Az öregedés és az ezzel járó nehézségek elkerülhetetlen velejárói az életnek. Egészséges életmóddal késleltetni lehet a prosztata elváltozásainak kifejlődését is. Ha megjelennek a tünetek, akkor viszont késedelem nélkül orvoshoz kell menni. Dr. RÁCZ OLIVÉR REFLEX