Új Szó, 1991. június (44. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-14 / 138. szám, péntek

1991. JÚNIUS 14. FÖLDÜGYBEN Rapos László, Tornóc Milyen okmányok szükségesek a tulajdonjog igazolására és a bérleti szerződés (megállapodás) megkötéséhez) -Telekkönyvi kivonat, tulajdonosi lap a járási geodéziai hivatalból. Ha a földtulajdonról nincs örökösödési határozat a jogosult személy nevére, mellyel igazolni tudja tulajdonjogát a köteles személynél, az örökösödés lefolytatására javaslatot kell beadni az Államjegyzöségre. Köteles a mezőgazdasági szövetkezet, mint a földek használója megkötni a tulajdonossal a bérleti szerződést, és milyen feltételek mellett? Lehetséges bérleti díj megál- * lapítása természetbeni juttatással, vagy csak törvényes előírásban megállapított pénzösszegben? A törvényes előírás szerint a bérleti díj a 205/88 Tt. hirdetmény szerint 1,50 kcs 100 m

2 szántóföldért. -A mezőgazdasági szövetkezet nem köteles bérleti szerződést kötni a föld tulajdonosával, az efajta szerződés megegyezés kérdése. A szerződés megkötésére senki sem kötelezhető, illetve kényszeríthető. Azok a tulajdonosok, akik nem tagjai a szövetkezetnek, s nem igénylik vissza a földet szerződés hiányában nem kaphatnak a szövetkezettől haszonbért. A bérleti díj történhet természetbeni juttatás formájában is. A 205/88 Tt. számú hirdetményt már változtatták, kiegészítették a 289/90 és a 101/91 Tt. hirdetménnyel, mely alapján 1 m

2 szántóföld bérleti díja a föld bonitásától függő értékének a 1,5 Ve -a. Térképek és egyéb nehezen beszerezhető okmányok nélkül is igazolható a tulajdonjog és köthető megállapodás a földek használatáról? Kell ezeknek az okmányoknak a kiállításáért illetéket fizetni? -A visszaigényléshez szükséges a telekkönyvi kivonat, illetve a tulajdonosi lap. E dokumentumok kiállításának a költségét az áilam fizeti. Mi a hivatalos szlovák megnevezése a földhivatalnak, és hol vannak ilyen hivatalok? - A földhivatalokról szóló törvényt még nem fogadta el a törvényhozó testület. (A szerk. megj.: A földvisszaigényléssel kapcsolatos ügyeket addig is a Területi Földügyi és Tájékoztató Szolgálat - Pozemková Informačná Služba intézi.) A nem szövetkezeti tagra vonatkozik a visszaigénylés módjáról szóló rendelkezés? - Igen, a jogosult személynek, tehát a nem szövetkezeti tagnak is a köteles személynél, tehát a szövetkezetnél és a földhivatalnál kell megtennie a földtulajdon visszaigénylését. 1951-ben a gépállomás minden ellenszolgáltatás nélkül elvette a cséplőgépünket. Most hogyan bizonyítsa be a tulajdonos, hogy hol a cséplőgépe, amikor a gépállomás még 1960-ban eladta a mezőgazdasági gépeket a szövetkezetnek? - A cséplőgép értékét a gépállomás jogutódjától kell kérni 1992. december 31-ig. A cseh és a szlovák kormány rendeletben határozza meg a kárpótlás mértékét és módját az élő és holt leltárról. Dr. HÁJAS ZOLTÁN ŰJSZÓ— FRONTHATÁS? HAZAI KÖRKÉP Az orvosmeteorológiai jelentések közlésének célja a frontérzékeny emberek tájékoztatása. A fejlett országokban számos munkahelyi vezető figyeli az időjárás változásaiból eredő hatásokat, például a tömegközlekedésben dolgozókat fokozott óvatosságra, elővigyázatosságra inti. A következő „ügy" szereplői cselekvésének mozgatórugója talán „csak" a fronthatás volt. A helyszín: Komárom. A szereplők: egy migréntől szenvedő magányos pedagógus és egy készültségi orvos. A beteg: - Kora reggeltől görcsös fejfájás gyötört. Mivel akupunktúrás kezelésre járok, elindultam orvosomhoz. Nagy nehezen jutottam el a rendelőbe, s a doktor úr látva siralmas állapotomat, igyekezett a kínoktól megszabadítani. Sikertelenül. Hazavánszorogtam, s abban bíztam, hogy ha a szokásos módon gyógyítom magam (ágynyugalom, teljes besötétítés), a rosszullétem alábbhagy. Sajnos, állapotom egyre roszszabbodott, a bevett gyógyszert kihánytam, hadd ne részletezzem... Telefonon kértem segítséget, az ügyeletet tárcsáztam. Kissé ugyan meglepett, hogy a telefonügyeletes kioktatott, mondván, kerestem volna fel a Körzeti orvosomat, de végül is megértette a bajomat, s megígérte, mihelyt lehet, küld orvost. Jött is, a szinte az ajtóban közölte, hogy kár volt idefáradnia. És hogy az akupunktúrát végző orvosra kellene bíznom magam most is... Kértem, ne húzzuk az időt, adjon valami injekciót migrén ellen, ám kérésemet elutasította azzal, hogy elég lesz nekem a gyógyszer is. Tény, idegességemben azt találtam mondani, ment volna talán inkább állatorvosnak, s gyógyítaná a teheneket, mire a doktor azt válaszolta, hogy az első tehenet már gyógyítja is. Kiírta a receptet, mondta, keljek fel az ágyból és sétáljak el a gyógyszerért a patikába. S mint aki jól végezte dolgát, elment. Rövid erőgyűjtés után - egy kis kerülővel - ismét orvost kértem. Jött, nyugalomra intett és készségesen beadta a kínjaimat enyhítő injekciót. Éjféltájt jobban lettem, s másnap kimerülve a fájdalomtól és átéltektől munkába mentem, Nagyon bánt, hogy az orvos, aki tehénnek titulált, így viselkedett, hogy kivizsgálás nélküli!), ránézésre megállapította, semmi bajom. Az orvos: - A betegen nem látszott a roszszullét, nem feküdt. Kivizsgáltam, kifejtettem, hogy ebben az állapotban elmehetett volna a körzeti orvosához. Ottlétem alatt úgy találtam, hogy a hölgy nincs olyan nagyon rosszul. Viszont annál agresszívabb volt, sőt utalt arra, mentem volna inkább állatorvosnak. Csoda, hogy ebben a hangnemben válaszoltam én is? Mivel nem találtam indokoltnak az injekció beadását, a betegnek gyógyszert írtam fel. Ez a tényállás, orvosi szempontból megtettem minden tőlem telhetőt, s a lelkiismeretem is tiszta. Az újságíró: A beteg - mivel az orvost neki kellett beengednie a lakásba - az érkezőt nem várhatta fekve. Sajnos, a két szereplő - a kivizsgálásra utaló - vallomása eltér egymástól. Nincs jogom kételkedni az orvos szakmai képességeiben, azt viszont tudnia illene, hogy a fájdalomtűrés határa minden egyes embernél más és más. Ugyanis attól, hogy a beteg a vizit alatt nem jajgatott, legyűrte hányingerét és talán visszafojtotta könnyeit, még rosszul érezhette magát! A sértő utalások egyik fél részéről sem helyénvalók. A beteg tartsa tiszteletben az orvost, ám az orvos is vegye emberszámba a segítségére váró és (szenvedő) beteget. Az orvos ne büntesse a rászorulót azzal, hogy nem nyújtja neki a gyors enyhülést jelentő injekciót. De ha netán megalapozatlannak is tartotta annak beadását, kötelessége lett volna a nála lévő kézitáskából gyógyszert adni a betegnek. Hiszen egy szenvedő, magányos embertől aligha lehet elvárni, hogy patikába menjen. Hogy az „ügy" miért kíván nyilvánosságot? Okulásul: hogyan nem szabad egymással bánnunk. A megértés, a tolerancia az orvos-beteg viszonyban is kötelező. Akkor is, ha van, de akkor is, ha nincs - fronthatás PÉTERFI SZONYA MÁSOK ÍRTÁK MIT TUDNAK A VÁLASZTÓK A Verejnosť csütörtöki száma visszatér Vladimír Mečiar exminiszterelnök kassai sajtóértekezletéhez, amelyen reagált a Spišské hlasyban közölt cikkre. Ennek a hetilapnak az írása többek között megállapította: ,.Természetes, hogy beszédében (Mečiar) nagy teret szentelt annak, hogy lejárassa a kormányt, személy szerint pedig elnökét, dr. Ján Čarnogurskýt, akit nemzetellenes, cselekvőképtelen, majdcsaknemhogy jellemtelen politikusként próbált feltüntetni. Nyíltan meg kell azonban mondani, Mečiar úr nyilván azért olyan hálás Ján Čarnogurskýnak, mert eleget tett kérésének, s hat hónapra meghagyta neki azokat az előnyöket, amelyeket a kormány elnöke elvez. Annak ellenére, hogy a törvény szerint erre csak három hónapig van igénye. így tehát Mečiar úrnak egy fél évig 15 ezer koronás fizetése, személyes őre, és egy Tátra 613-as gépkocsija van... Ilyen körülmények között könnyű kormányellenes politikát folytatni." Vladimír Mečiar Javorský képviselő cikkének erre a részére reagálva elismerte, hogy Čarnogurskýtól további három hónapra is elfogadta a kedvezményeket, de pontosított, hogy havonta 16 ezer koronát kap és ebből egy részt átad a mozgalomnak. Nagy visszhangot keltett azonban František Javorský cikkének egy további része is: '„Megvan a nézetünk az olyan sztrájkokról, mint pmilyent május 6-ra terveztek. Aznap Mečiar úr Trencsénteplicben volt gyógykezelésen, s felkereste őt Svéchota úr, volt ŠtB-tag és belügyminiszter-helyettes. Nem tudom miről folytattak három órán keresztül bizalmas beszélgetést, miután a csehszlovák hadsereg tagjai visszautasították az új kormány és az SZNT Elnökségének megdöntésére irányuló akció támogatását. Az egyedüli pozitív eredmény talán csak az volt, hogy Mečiar úr másnap a sajtóval közölte, a 20275-ös ŠtB-ugynôk számát. Ha ma valaki Trencsénteplicbe látogatna, érdekes társasággal találkozhatna. Svéchota úron kívül ott gyógyul Berčik úr (belügyminiszter-helyettes), Štern úr (belügyminiszter-helyettes) és Borodovčák úr (a miniszterelnök irodájának volt igazgatója). Ezeket a személyeket mind Vladimír Mečiar juttatta magas beosztásukba. Milyen meglepetést készítenek elő ezek az urak?" Vladimír Mečiar Kassán azt mondta az újságíróknak, hogy Svéchota úrral, aki abban az időben szintén Trencsénteplicben volt gyógykezelésen, egy ebéden találkozott. Gyógykezelése alatt többen, így például Alexander Dubček is meglátogatták őt. Leszögezte, hogy tisztekkel nem léptek kapcsolatba és nem készítettek elő katonai lázadást. Hazugságnak, félrevezető híresztelésnek nevezte az erre vonatkozó hírt, amellyel félelmet, bizonytalanságot akarnak kelteni. Véleményt kértünk František Javorskýtól, az SZNT Elnökségének tagjától, a KDM képviselőjétől Vladimír Mečiar kassai kijelentéseiről. ,,A Spišské hlasyban közölt írásommal arra a beszédre reagáltam, amelyet Vladimír Mečiar Iglóban mondott. Kijelentéseit pontosan rögzítettem. A Spišské hlasy hetilapban közölt írásomnak folytatása lesz. Hangsúlyozni szeretném, hogy első írásom nem az SZNT védelmi bizottsága által végzett vizsgálat eredményeiből indult ki. Azokból az alapanyagokból indultam ki, amelyeket a polgároktól és választóimtól (köztük katonáktól és rendőröktől) kaptam." REFLEX Amikor a Harmadik Birodalomban úgy 1934 táján meghirdették a „Vaj helyett ágyút!" mozgalmat, és nem volt elég deviza déligyümölcs vásárlásra, maga Adolf Hitler mondott véleményt a citromellátási nehézségek leküzdésének lehetőségeiről. Imigyen szólt az egységbe kovácsolt nemzethez: „Ami pedig a citromot illeti, amiatt senkinek se fájjon a feje. Van egy közismert növény, a rebarbara, amely C vitaminban gazdagabb a citromnál. Ráadásul a rebarbara ógermán növény..." A propaganda szférájában dolgozók azóta is csúfondárosan mondják, valahányszor egy politikus elgaloppírozza magát az agitációban: rebarbara. Roman Kaliský szlovák író Isten áld meg a magyart... po tretí raz című komáromi riportjára (megjelent - így egy d-vel - a Literárny týždenník 23. számában) elolvasása után én is így reagáltam: rebarbara. Ha nem fejezte volna be riportját, azaz ha kihagyja az utolsó bekezdést, nem azt mondtam volna, hogy reberbara. Hanem azt, hogy: olvastam egy riportot. Mert írása - műfaját tekintve - riport, végső kicsengése szempontjából pedig nemzetféltés sztanioljába csomagolt kútmérgezés. A pünkösdi imanapról ír, amelyet a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom szervezett, amelyen 50-60 ezer kereszténynek kellett volna megjelennie, de 10 ezer se jelent meg, amelyen ökörsütés ugyan nem volt, de mázsaszám maradt a kisvállalkozók nyakán a magyar gulyás, amelyen... De hadd ne kajánkodjak... Főleg ne azok rovására, akiket ordasul támadnak. Roman Kaliský egy olyan riportot ír az imanapról, amilyet egy imanapról írni lehet. Pontosabban: egy imanapról, amelynek hetivásár, falusi búcsú elemei is vannak. Tehát leírja, hogy ünneplőbe öltözött családok jelentek meg Komáromban a Rozália téren, gyermekek hancúroztak a sokadalomban, méltóságteljes arcú papok vették körül az oltárt, ott volt a Máltai Lovagrend nagymestere is. ír arról, hogy a városi önkormányzat miként kereszteli át az utcaneveket, meg hogy Klapka György szobra büszkébb tartású, mint Milan Rastislav Štefánik szobra. Arról, hogy mindössze két szlovák nyelvű jelmondatot fedezett fel a városban, az is még a pártállam időszakából maradt rajta valamelyik magas tűzfalon. Leírja, hogy egy magyar szövegben magyarul írták a Szlovák Nemzeti Tanács nevét, és a törvényhozó szerv szlovák neve csak zárójelben szerepelt. Még sok mindenről írt Roman Kaliský, főképp arról gyakran, hogy a magyar kereszténydemokraták azért könyörögtek imájukban, hogy legyen Komáromban magyar katolikus püspökség. Beismeri, nem jött Komáromba felkészületlenül. És nem bízott semmit se a véletlenre. Mert a véletlen esetleg megcsúfolhatta volna. Előfordulhatott volna, hogy akad azért elfogulatlan olvasója a Literárny týždenníknek, és a tudósítást szemezgetve egyesek talán így szólnak: mi rossz van abban, hogy valaki egy püspökség létrehozásáért imádkozik? Vagy hogy magyarul írja az SZNT nevét? És édes istenem, a szobrok sem lehetnek teljesen egyforma tartásúak! Klapka szobra - ez- tény - dinamikusabb, Štefánik bronzalakja alapján pedig inkább elmélyülő, gondolkodó szellemnek képzeljük a tragikusan elhunyt tábornokot... Nem, Roman Kaliský biztosra akart menni. Úgy írt, illetve úgy fejezte be a riportot, hogy egyetlen szlovák számára se legyen egy pillanatig se kétséges, hogy a csallóközi, mátyusföldi és gömöri keresztények a köztársaság szétrombolása céljából jöttek össze Komáromban. Roman Kaliský a riport záróbekezdésében rendőrért, belügyminiszteri intézkedésért kiált. Rebarbara, mondom újra. Amikor Hitler 1934-ben meghirdette a rebarbara-kampányt, még talán nem kezdték meg a zsidók, a szocdemek és a másként gondolkodók irtását. Ma még Roman Kaliský is csak uszít. Hangulatot kelt. Vészharangot kongat. Nemzeti résenlétért kiált. Annyira elvakult, hogy a szlovák nemzetiek szemében a gerendát sem veszi észre. Nem látta még meg, pedig jelen volt, hogy Pozsony főterén fasiszta jelképek alatt gyülekeztek bizonyos csoportok. És a gárdista egyenruhában grasszáló véteránt se látta meg. Választási rebarbaraszósz, nemzeti színű tányérban. TÓTH MIHÁLY HOGYAN UTAZHATUNK ROMÁNIÁBA? A romániai hatóságok meghatározták, hogy május 15-től a csehszlovák állampolgárok milyen feltételekkel utazhatnak Romániába, illetve Románián keresztül más országokba. E szerint az egyénileg Romániába utazó csehszlovák állampolgárnak az érvényes útlevelén kívül az alábbi három okmány közül legalább egyet fel kell mutatnia a román határőrszerveknek: - román állampolgároktól vagy szervezettől kapott, román útlevélhivatal által hitelesített meghívólevelet, amely igazolja, hogy a meghívó személy fedezi a tartózkodás költségeit; -igazolást arról, hogy az egész tartózkodás idejére előre kifizették a szolgáltatásokat; -a romániai fürdőhelyekre vagy egészségügyi létesítményekbe szóló beutalót. A román határőrszervek nem engedik be Romániába azokat a csehszlovák állampolgárokat, akik a határon nem tudnak felmutatni hivatalos okmányt arról, hogy legális úton vásárolt lejjel vagy más valutával rendelkeznek, amelyből fedezni tudják a romániai tartózkodásuk ideje alatt költségeiket. Tranzitút esetében állampolgárainknak fel keir mutatniuk az érvényes vízumot abba az országba, amelybe utaznak. A gépkocsivezetőknek be kell mutatniuk az ún. zöld kártyát, vagyis annak igazolását, hogy nemzetközi biztosítást kötöttek. A tranzit időtartama négy nap lehet. Azoknak a csehszlovák állampolgároknak, akik zöld útlevéllel szolgálati útra utaznak Romániába, igazolást kell bemutatniuk a kiküldő szervezettől és azt is bizonyítaniuk kell, hogy az útra megfelelő pénzügyi fedezetük van. Ezek a korlátozások nem vonatkoznak a csehszlovák szolgálati útlevelek és a diplomata útlevelek tulajdonosaira. Romániában a külföldieknek minden kiadásukat konvertibilis valutában kell fedezniük. Benzint utalványokra vásárolhatnak, ezeket konvertibilis valutáért a határátkelő-helyeken vehetik meg. (PR) REBARBARA