Új Szó, 1991. június (44. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-11 / 135. szám, kedd

t HÍREK - VÉLEMÉNYEK IZRAEL AKARJA MEGSZABNI A PALESZTIN KÜLDÖTTSÉG ÖSSZETÉTELÉT Jicchak Samir izraeli kormányfő vasárnap közölte, levelet kapott George Bushtól, ebben az amerikai elnök felszólította Izraelt a megszállt arab területek betelepítésének megszüntetésére. Ha Izrael eleget tesz ennek a kérésnek, akkor az USA támogatni fogja a zsidó állam követeléseit a közel-keleti békekonferenciával kapcsolatban. Samir szavai szerint Bush jelezte, Washington engedne Izrael követelésének, hogy a világszervezetet zárják ki a békefolyamatból, s a békekonferencia csak előjátéka legyen a közvetlen arab-izraeli tárgyalásoknak. Azt azonban Samir nem közölte, elfogadják-e az amerikai javaslatokat. Megerősítette viszont: Izrael vétójogot követel magának a palesztin delegáció összetételét illetően, s a palesztin képviselők csak a jordán küldöttség részeként vehetnének részt a tárgyalásokon. Kategorikusan kizárta a PFSZ részvételét a rendezésben. A megszállt területeken élő arabok többsége eleget tett a fundamentalista Iszlám Ellenállási Mozgalom (Hamasz) felhívásának és vasárnap általános sztrájkba lépett az Intifada 43. hónapjának kezdete alkalmából. A muzulmán fundamentalisták egyre növekvő befolyásától tart a jordán uralkodó is. Térnyerésük megakadályozására hozzájárult, hogy 34 év után az ország ismét visszatérjen a többpártrendszerhez. Ismét engedélyezi a politikai pártok tevékenységét az ä nemzeti charta, amelyet vasárnap írt alá Husszein király és a főbb politikai csoportok képviselői. FORRÓ NYÁR FRANCIAORSZÁGBAN... —ÚJ SZÓ AZ OROSZ MONARCHISTÁK RÉGENSEKET VÁLASZTOTTAK KI ÁLLÍTJA MEG AZ OMON-T? A hét végi véres „gépkocsirodeó" után, melynek során a szombatról vasárnapra virradó éjszaka Mantes-la-Jolie párizsi elővárosban életét vesztette egy fiatal algériai és egy rendőrnő, Franciaország felteheti a kérdést, forró nyár vár-e rá. Minden jel erre vall. Az elmúlt hetekben szaporodtak az erőszakos cselekedetek a nagyvárosok külső negyedeiben és a franciák számára olyankor elég nehéz különbséget tenni aközött, hogy a fiatalok jogos szociális tiltakozásáról, vagy pedig bűnöző elemek vandalizmusáról van-e szó. Ami a hétvégi tragédiát illeti, a hatóságok és a közvélemény is inkább a másik változat felé hajlik. A Le Figaro megállapította: az utóbbi hónapokban Mantes-le-Jolie egyes negyedei gyakorlatilag zárt zónává váltak a rendőrség számára. Ez a terület az illegális bevándorlóké, a bandáké, amelyek keresik az összecsapásokat a rendfenntaró erőkkel. A lap ugyanakkor beismeri, a francia elővárosok a munkanélküliség, a kaotikus urbanizáció és az ellenőrizhetetlen bevándorlás következtében „betegedtek meg". Románia nyugtalanságának adott hangot amiatt, hogy a szomszédos Moldáviába irányították szombaton a belügyi csapatok elit-alakulatait, mégpedig e szovjet köztársaság illetékes szerveinek előzetes hozzájárulása nélkül. A román külügyminisztérium nyilatkozata szerint az OMON jelenléte Moldovában csak újabb feszültségforrás, akadályozza a demokratizálás folyamatát, s egyben az ott élő nemzetiségek közti viszony normalizálását. A dokumentum szerint Románia veszélyesnek és károsnak tartja a hasonló akciókat. A Moldova Press hírügynökség tájékoztatott arról, hogy szombaton Tiraszpol és Bender városokba érkeztek az OMON alakulatai. A bukaresti reagálással kapcsolatban érdemes emlékeztetni arra, hogy Moldova nagyobb része korábban Romániához tartozott, 1940-ben a Ribentrop-Molotov paktum alapján csatolták a Szovjetunióhoz. Jelenleg pedig Románia támogatja Moldova törekvéseit az elszakadásra. Az OMON a hét végén a Baltikumban is ismét „jeleskedett". Nemhivatalos források szerint megtámadta Grebnyevo lett vámhivatalt, míg Luhamaaban az észt határőrök állomása lett fegyveres polgári személyek ismeretlen csoportjának a célpontja. Mindkét esetben tönkretették azokat a lakókocsikat, amelyek ideiglenes vámhivatalként, illetve határőrállásként szolgáltak. A túl,,A nyugati ígéreteknél több szükséges ahhoz, hogy a kelet-európai tankok traktorokká változzanak" - írta Jonathan Eyal, a The Guardian című brit napilapban. Rámutatott: amikor Csehszlovákiának az idén lehetősége nyílt arra, hogy harckocsikat szállítson Szíriába, az exportot mindenekelőtt a belpolitikai szükségszerűség szempontjából mérlegelte - a tankokat Szlovákiában gyártják, ahol a nagy munkanélküliség a nacionalista ambíciókkal vegyítve két részre oszthatja az országot. ,,Azon a héten, amikor az Egyesült Államok a Közel-Kelet számára destabilizáló tényezőként ítélte el a csehszlovák fegyvereladást, Washington bejelentette, hogy új fegyverszállítási megállapodást kötött barátaival ebben a térségben." - állapította meg a cikk szerzője. Ebből arra a következtetésre jutott, hogy a kelet-európai fegyvergyárerőre való tekintettel sem a lett vámosok, sem az észt határőrfök nem tanúsítottak komolyabb ellenállást. Az eddigi hírek szerint csak anyagi károk keletkeztek. Az észt parlament szóvivője közölte, gyorsított eljárással fogadják el azt a törvényt, melynek alapján lőfegyvert kapnak az észt határőrök és vámosok. Eddig ugyanúgy, mint lett kollégáik, jobbára csak gumibotokkal vannak „felfegyverezve". A feszültség kiéleződését hozta a hét vége Dél-Oszétiában is. Néhány hetes viszonylagos nyugalom után Chinvaliban és környékén újabb fegyveres incidensek voltak, ismeretlen személyek golyószórókkal lőtték többek között a külvárosi lakónegyedeket. A támadás olyan területről érkezett, ahol nincs érvényben a rendkívüli állapot, tehát azt nem ellenőrzik a belügyi csapatok. Az orosz monarch isták vasárnap megválasztották két régensüket, akik „korlátozott uralkodói hatalmat" kapnak abból a célból, hogy „megőrizzék /. Vlagyimir szimbolikus trónját". Vlagyimir nagyherceg, II. Miklós, az utolsó orosz cár rokona jelenleg Párizsban él. Az egyik régens Alekszej Brumel, az új Orosz Hazafias Párt vezetője, a másik Arkagyij Bugajev, az Esz Világpártjának alapítója, Oroszország Demokratikus Fórumának társelnöke. tók, szemben nyugati partnereikkel, továbbra is „megbízhatatlanok" lesznek. Amikor egy lengyel fegyvergyár 9 milliméteres töltényeket akart a nyugati piacra dobni, azonnal követelte a Nyugat, hogy nemzetközi bizottság próbálja ki a termékeket, írta a szerző. Felhívta a figyelmet Bush elnök és Kohl kancellár kijelentésére, mely szerint segítséget kell nyújtani Kelet-Európának a hadiipar átállításában. „Nem biztos azonban, hogy ez az ígéret valóra válik. A Szovjetunió esetében a Kremltől függ majd, hogy politikai ellenőrzés alá helyezi-e a hadiipart. Kelet-Európában ez az igyekezet jó eredményeket hozhatna. Ám a kelet-európaiak már tapasztalták,. ha fegyvereladásról van szó, a piacgazdaság nem mentes a cinizmustól" - írta a The Guardian. 1991. JÚNIUS 11. NÉHÁN

Y SORBAN £t._id-Ahmed Ghazali új algériai miOZ niszterelnök vasárnapi televíziós beszédében kijelentette, olyan kormányt alakít, amelyben csak pártatlanok kapnak helyet és biztosítja a parlamenti választások tisztességes előkészítését. Szerinte a szavazásra ez év novemberében kerülhetne sor. A kormányfő elmondta továbbá, hogy az új kabinet összetételét a következő napokban ismertetik. Szólt az elnökválasztásokról is, de az időpontról nem tett említést. Az iszlám fundamentalisták az elnökválasztások mielőbbi megrendezését követelik. Ez az állítás azonban ellentétben ál! a fundamentalisták pénteki kijelentésével, mely szerint a parlamenti és az elnökválasztásokat egyidőben tartják meg, még ebben az évben. I

nkább bírálóan mint egyetértéssel fogadta az egyiptomi sajtó George Bush közel-keleti fegyverzetkorlátozási tervét. Az Egyptian Mail című napilap az amerikai elnök kezdeményezését Hoszni Mubarak egyiptomi államfő egy évvel ezelőtt előterjesztett javaslatához hasonlítja, amelyben indítványozta az összes tömegpusztító fegyver felszámolását a térségben. A lap arra a megállapításra jutott, hogy Mubarak elgondolása sokkal reálisabb, mint Bushé. Ellentétben az ellenzéki sajtóval, amely elítélte Bush kezdeményezését és Izrael pártolásával vádolja őt, a félhivatalos napilapok nem kételkednek abban, hogy az amerikai elnök a térség biztonsági helyzetének javítására törekszik. K

ína tegnap ismét a külföldieket és főleg a nyugati újságírókat támadta, azzal vádolta őket, hogy zavargásokat szítanak a demokratikus diákmozgalom véres elfojtásának második évfordulóján. „A szocialista Kína külföldi ellenségei és a zavargások maroknyi vezetője, akik elhagyták az országot, gyűlölik a stabilitást, a prosperitást, Peking és az egész állam fejlődését" - írta a Zsenmin Zsipao című hivatalos napilap. T

gnap reggel általános sztrájkba léptek a lengyel légiirányítók, béremelést, korábbi nyugdíjazást és 32 órás munkahetet követelve. A külföldi járatokat és az állami képviselők útjaikat leszámítva teljesen megbénult a légiközlekedés Lengyelországban. N

agy-Britannia katonai szállítmányokkal és kiképzők kiküldésével segíti a román hadsereg korszerűsítését. Erről született megállapodás tegnap Londonban. Nagy-Britannia elsősorban légelhárító fegyvereket ad el Romániának és segítséget nyújt a hadiipar kiépítésében. M

ár 23 állam- és kormányfő erősítette meg részvételét a július 18-19-re a mexikói Guadalajarába tervezett iberiamerikai csúcstalálkozóra. Ezt Alfredo del Mazo, a mexikói elnök tanácsadója, közölte. Guatemalai látogatása során megállapította: a történelmi csúcson részt vesz János Károly spanyol király, Felipe González kormányfő és Mario Soares portugál elnök is. A többi résztvevő LatinAmerika országaiból érkezik majd. B

agdadba érkezett vasárnap az iraki tömegpusztító fegyverek felszámolására felügyelő ENSZ-bizottság szakértői csoportja, ötnapos iraki tartózkodásuk során ellenőrzést tesznek a számáréi ipari komplexumban, majd több más raktárban és vegyifegyver-gyárban. A különleges ENSZ-bizottság azzal számol, hogy a következő hónapokban mintegy 500 szakértő utazik Irakba. Mint ismeretes, Bagdad az ENSZ tűzszüneti határozatának elfogadásával beleegyezett vegyi, biológiai és nukleáris potenciáljának felszámolásába. V

asárnapi kongresszusán az olasz baloldali Proletár Demokrácia párt befejezte önálló tevékenységét. A küldöttek szavazattöbbséggel döntöttek arról, hogy az 1978-ban megalapított párt csatlakozzon a Garavini és Cossutta vezette mozgalomhoz, amely a kommunista párt megújhodásáért küzd. Z

sivkov egykori bolgár diktátor lánya halálának új változatáról számolt be a Pogled című hetilap. Ivan Popvaszilev professzorra, az egykori bolgár KP KB tagjára, a törvényszéki orvosi kar vezetőjére hivatkozva azt állította, hogy Ljudmila Zsivkov megfulladt a fürdőkádban. A professzor Ljudmilán halála előtt skizofrén tüneteket észlelt, s később állítólagos „parapszichológiai hisztériája" átszállt Alekszandr Lilovra, a Bolgár Szocialista Párt mostani vezetőjére is, akivel Ljudmila baráti kapcsolatban állt. JUGOSZLÁVIA MEGOLDÁS HELYETT ÚJABB FESZÜLTSÉGGÓC Alija Izetbegovics, Bosznia-Hercegovina elnöke a közelmúltban még azt állította, a köztársaság példaként szolgálhat a többieknek, ami a különböző nemzetiségek együttélését illeti. Most azonban a nemzetiségi ellentétek minden korábbinál jobban kiéleződtek. Jellemző, hogy Bosznia-Hercegovinában is a szerbek érzik magukat a leginkább veszélyben, pedig éppen a szerb a legnagyobb létszámú nemzet Jugoszláviában. A viszonyok kiéleződését az okozta, hogy a hét végén Bosznia-Hercegovinába betörtek a szerb milicisták a szomszédos Horvátországból, a túlnyomórészt szerbek lakta Krajinából. „Meglátogatták" Titov Drvarban a szerb közösséget, egésznapos hadgyakorlatot tartottak ott, s ez vezetett a nemzetiségi ellentétek fokozódásához. Bosznia-Hercegovina vezetése a köztársaság területi egységének nyílt megsértéseként értékeli az esetet, s ezzel a véleménnyel egyetért a jugoszláv hadsereg is, amely a jövőben állítólag akár katonai eszközökkel Is közbelép a hasonló akciók megakadályozása érdekében. A krajinai szerbek milíciájának vezetője, Milan Martics ellen a közelmúltban a horvát vezetés letartóztatási parancsot adott ki, mint bűnöző és terrorista elem ellen. A jugoszláviai viszonyokra jellemző, hogy egyetlen hivatalos szerv sem képes érvényt szerezni a hatályban levő törvénynek. Belgrád szinte mártírokként próbálja feltüntetni a Horvátországban élő szerbeket, akiket állítólag népirtás fenyeget. Ezzel ellentétben a krajinai szerbek nagyon is harciassak. Bosznia-Hercegovina helyzetét tovább bonyolítják a súlyos gazdasági gondok, továbbra is sztrájkol kb. 130 ezer fémipari munkás, akiknek követeléseiről várhatóan ma fog tárgyalni a kormány. Több jel szerint általános sztrájk fenyeget az egész köztársaságban. A jugoszláv viszonyokra jellemző egyébként: Bosznia-Hercegovinában mindössze két nappal azután éleződött ki a helyzet, hogy a köztársaságok elnökei Szarajevóban végre megállapodásra jutottak a válság megoldásának módját illetően. LONDONI VÉLEMÉNY A KONVERZIÓRÓL HÁRMAS SZORÍTÁSBAN Csak egyet bizonyítanak a rendkívül veszélyes hétvégi események Jugoszláviában: jelentős erők munkálkodnak annak érdekében, hogy ne lehessen megoldani a válságot, ne csökkenjen a feszültség. Mert csak így értékelhető a Horvátországhoz tartozó krajinai szerbek fegyveres betörése Bosznia-Hercegovinába, és az is, ami az ellenzék belgrádi tüntetésén elhangzott. Ez utóbbi még magyarázatra szorul. Az érthető, hogy a tüntetők a posztkommunista Milosevics rendszerének felszámolását követelték, s tény az is, hogy december óta megváltoztak a politikai erőviszonyok Szerbiában. Akkor ugyanis a parlamenti választásokat a magukat szocialistának átkeresztelt kommunisták nyerték, az elnökválasztást pedig a hasonló színeváltozáson keresztülment Milosevics. Érthető az is, hogy új parlamenti választásokat sürgettek - ez történik minden balkáni országban (Bulgária, Albánia), ahol az első „szabad és demokratikus" választásokat a régi állampárt nyerte. Az igazán nagy veszélyt a szerb ellenzék nacionalizmusa jelenti, nyílt konfrontációra törekvése a horvátokkal. Igaz az, hogy Milosevics a nacionalizmus meglovaglásával, a nagyszerb ábrándok felélesztésével tudta maga mögé állítani a választókat. Jobb gazdasági programja nem lévén, Vuk Draskovics, a legnagyobb ellenzéki mozgalom, a Szerb Nemzeti Megújhodás vezéralakja csak egy dologban tudta lekörözni Milosevicset: a nacionalizmus terén. Ezt érzékelteti legutóbbi követelése is, amely szerint kétszer akkora szerb nemzeti gárdát kell felállítani, mint a hon/át fegyveres erők összlétszáma. Tehát megint nem Szerbia katasztrofális gazdasági helyzetéből keresi a kiutat, hanem a hon/átellenes hangulatkeltésben. Figyelemre méltó, hogy Szerbiában mind a kormánypárt, mind az ellenzék nemzeti színű lepellel próbálja eltakargatni az égető gondokat. Draskovics egy múlt heti interjújában tehetetlenséggel vádolta a kormányt, és azzal, hogy „a nemzetiségi gyűlölet szításának ésszerűtlen politikáját folytatja". Nehogy bárki azt gondolja, hogy felismerte a nacionalizmus veszélyeit, azonnal hozzátette: „Az én ideálom is az, hogy minden szerb egy államban, Jugoszláviában éljen. Nem titkolom, hogy a szerb hegemónia híve vagyok, de ezt európai módon kell csinálni." Egyedül azt vetette Milosevics szemére, hogy a szerb politikusok megakadályozták a horvát Stipe Mesic megválasztását az államelnökség elnökévé, mert ez Jugoszlávia szétesését sietteti. Az egész alkotmányos válság kirobbantását lényegében csak taktikai hibának tartotta. Mindez a polgárháború felé sodorja az országot. És ha már itt tartunk: szakértők is vitatkoznak azon, reálfs-e ez a veszély. A párizsi Le Figaro feltette a kérdést a legismertebb jugoszláv „disszidensnek", aki valamikor Tito közeli munkatársa volt, vagyis Milovan Gyilasznak, hogy most pesszimistább-e, mint pár héttel ezelőtt volt. A válasz: „ Valóban sok jel utal a polgárháborúra. A legvalószínűbb feltételezésnek a Horvátország és Szerbia közötti konfrontáció tűnik. Ez aztán áttolódhat a szomszédos Boszniába, ahol 1,3 millió szerb, 700 ezer horvát és 2 millió muzulmán él. Ki fogja védelmezni a muzulmánokat? Bizonyára nem az európai, hanem az iszlám országok. Majd a konfliktusba beszállnak a koszovói albán felkelők, amire valószínűleg Albánia is reagálna. És mit tenne egy ilyen helyzetben Görögország és Bulgária? Európa mindezt nem engedheti meg." Gyilasz szerint egyrészt ezért nem lesz polgárháború, másrészt azért, mert a szerbek és a horvátok között bizonyos egyensúly áll fenn. Világos, hogy a szerb-horvát ellentétek rendezése nélkül a másik fő kérdésben, Jugoszlávia jövőjének megítélésében sem tudnak dűlőre jutni. E héten a nemzetiségi viták megoldása érdekében összeülnek Horvátország, Szerbia és Bosznia-Hercegovina vezetői. A másik alapvető kérdésben a múlt héten már kirajzolódott a megoldás lehetősége. Hangsúlyozni kell: csak a lehetősége. Dönteni kell ugyanis arról, mi legyen az államforma, föderáció-e vagy egy lazább konföderáció? Magyarul: szövetségi állam vagy szuverén államok szövetsége? Míg az elsőnek, a mostani formának a megőrzése alapvetően szerb érdek, addig ez utóbbit főleg Szlovénia és Horvátország szorgalmazza. A hónapok óta folyó meddő viták után a tagköztársaságok elnökeinek a múlt csütörtökön sikerült az első igazán érdemi döntést meghozniuk, elfogadták tárgyalási alapnak két köztársaDraskovics és Milosevics: egy lovon, egymás ellen (Archív felv.) ság: Bosznia-Hercegovina és Macedónia elnökeinek közös, kompromisszumos javaslatát. Ennek lényege: valamilyen közbülső megoldás a föderáció és a konföderáció között. A tervezet szerint Jugoszlávia új neve Délszláv Köztársaságok Szövetsége volna. A tagköztársaságok szuverén államok lennének, de közös pénz-, deviza- és bankrendszerrel. A köztársaságok nemzetközi jogi szubjektumok volnának, saját külpolitikával, diplomáciai szolgálattal és külön ENSZ-tagsággal. Minden köztársaságnak lenne saját hadserege, ugyanakkor volna közös szövetségi haderő is. Az állami szerveket Belgrádból arányosan széttelepítenék más köztársasági központokba is. Lényeges, hogy belső vámokat egymással szemben nem vezetnének be. Ez csak tervezet, ki tudja, mi lesz a sorsa, hiszen rengeteg részlet tisztázatlan. Előreláthatólag főleg Szerbia nem megy bele, hogy a más köztársaságokban élő szerbek államalkotó nemzetből nemzeti kisebbséggé váljanak. Márpedig megoldást kell találni, az idő sürget, hiszen Szlovénia ultimátumszerűén közölte: ha nem születik megállapodás, akkor június 26-ig kilép Jugoszláviából és kikiáltja az önálló, független szlovén államot. Öt persze Horvátország is követné, ami az említett okok miatt tényleg polgárháborús helyzetet teremtene. Sokszoros szorításban él tehát e napokban Jugoszlávia, a három leglényegesebb: az idő, a nemzetiségi viszály és a gazdasági csőd. MALINÁK ISTVÁN