Új Szó, 1991. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1991-05-14 / 111. szám, kedd

7 KÖRNYEZETVÉDELEM ÚJ szól 1991. MÁJUS 14. a EGÉSZSÉGESEBB KÖRNYEZETÉRT (IS) MEGÉRI A BIOTERMELŐK SZAKMAI SZEMINÁRIUMÁN HALLOTTUK Bár az utóbbi időben az alternatív mezőgazdasági termelés, közismert nevén a biotermelés a fogyasztók és a szakemberek körében egyre népszerűbbé válik, a népszerűsítő ismereteken kívül konkrét gyakorlati tanácsokat már nehezebben szerezhet az érdeklődő. Az információk hiánya főleg Szlovákiában szembetűnő. E termesztési mód iránt érdeklődők hazai forrásból legfeljebb csehországi partnereiktől szerezhetnek használható információkat: a csehországi termesztőknek már több ismeretük, tapasztalatuk van e termesztési mód gyakorlati megvalósításában. Szlovákiában ez idáig az érdeklődők főleg újságcikkekből értesülhettek alapvető információkról. A hiányt pótolandó nemrégiben Besztercebányán, az MGZ ügynökség szervezésében tartottak ismeretterjesztő szemináriumot az alternatív mezőgazdasági termelés iránt érdeklődők számára. Nem volt meglepő, hogy mintegy száz potenciális biotermelő hallgatta végig az előadásokat. Az elhangzottakból elsősorban gyakorlati szempontokat figyelembe véve válogattunk. Mi tehát a biotermelés? Olyan termesztési eljárás, amely — környezetkímélő módszereket alkalmazva — az ember és környezete megbontott egyensúlyának helyreállítására törekszik, s amely egészségesebb élelmiszereket, illetve alapanyagokat produkál. Európában számtalan változata közismert. Organikus gazdálkodás néven főleg Nagy-Britanniában terjedt el,.elsősorban zárt körforgású gazdaságokban végzik. Biodinamikus elnevezésen azt a változatát értik, amely alapelvként a kozmikus erőknek az élő környezetre gyakorolt hatását próbálja felhasználni. Főleg Németországban terjedt el, hazánkban is mintegy 160 hektáron művelik. Az ökológiai termesztési eljárás Franciaországban népszerű, alapelve, hogy ne szennyezze a környezetet. E rövid felsorolásból is kitűnik, hogy a környezetvédelmi szempontok, mindegyik változatban rendkívül fontos szerepet kapnak. A biotermelőket az IFOAN (biotermelők nemzetközi szervezete) által közreadott szigorú szabályok, előírások kötik, ezek alapján döntik el, mely termékek felelnek meg a minősítő, védjegy követelményeinek. Az utóbbi időben egyre több szó esik arról, hogy a Közös Piac törvénytervezetet készít a biotermékekről. A nemzetközi érvényű törvénytervezet elfogadása után meg fogja határozni az alternatív mezőgazdasági termelés fogalmát, az eljárás technológiai követelményeit, a gazdálkodás alapelveit, s külön fejezetben foglalkozik az ellenőrzéssel és az ellenőrző szervekkel. Akit például rajtakapnak, hogy nem tartja meg, illetve megsérti az alternatív termelés szabályait, azt életfogytiglan is eltilthatják a biotermeléstől, illetve hogy ilyen termékeket nagyban értékesítsen. Mit tegyen, aki eldöntötte, hogy megpróbálkozik ezzel a termesztési eljárással? A brünni Fons cég képviselője gyakorlati tanácsokat is adott. A biotermelésre való áttérés nem lehet rövidtávú elképzelésre alapozott döntés. A kezdet kezdetén fel kell mérni a talaj termőképességét, meghatározni a növényvédelemhez feltétlenül szükséges eszközöket, és ismerni kell a piaci igényeket is. Megéri szakemberrel tervezetet készíttetni arról, mit, hol és hogyan termesszünk. Nem érdemes kísérletezgetni. Ugyancsak fel kell mérni, mennyire szennyezett a környezet, ahol termelni akarunk. A kötelező talajvizsgálaton kívül ismerni kell a környező gyárak, szemétlerakatok, vízmosások esetleges veszélyforrásait. Országutak mellé például egyáltalán nem ajánlott a biotermelés telepítése. Ugyancsak fontos a helyes vetésforgó és a komposztálás. Komposzttal csodákat lehet művelni, állította az előadó. A biofarm nagyságáról különbözőek a nézetek. Nálunk maximálisan száz hektár az a terület, ami a jelenleg ismert és beszerezhető gépek révén hatékonyan művelhető. A környezet és az ember közti együttélés megbontott egyensúlyának helyreállítására a vissza a természethez jelszó jegyében megfogalmazott módszer alapelvei természetes eszközök használatával számolnak. Ehhez a termelés során elsősorban szakismeretekre, a növényzet és az állatvilág tulajdonságainak pontos ismeretére, valamint előrelátásra van szükség. Tudni kell, hogy ha egy parcellát megtámad valamilyen kórokozó, milyen természetes módszerrel vagy eszközzel védekezhetünk ellene, illetve a növényzetet eleve úgy telepítsük, hogy az kizárja a kórokozás lehetőségét. Mert ha vegyszerrel kezeljük a megtámadott parcellát, önmagunkat zárhatjuk ki a biotermelők soraiból. E termesztési mód támogatására az állami költségvetésből hektáronként 4000 koronás támogatás jár, ezenkívül az ültetőanyag vásárlásához nyújtott hitelek kamatainak 50 százalékát is megtéríti az állam — hallottuk az SZK MÉM képviselőjétől. A támogatást mind termelővállalatok, mind pedig magánszemélyek igényelhetik. A kérvénynek, melyet a minisztérium járási kirendeltségein kell benyújtani, tartalmaznia kell az alapvető célt (tehát hogy biotermelésről lesz szó), a termesztési feltételek pontos íeírását, a termelés struktúráját (mekkora területen, ,mit) a vetésforgót és az eladás módját. A kérvényezőnek köteleznie kell magát, hogy legalább öt éven át a meghatározott területen ezt a termelési módszert alkalmazza. A támogatásra elsősorban azok számíthatnak, akik természetvédelmi körzetekben gazdálkodnak. Az alternatív termesztési módszerrel a terméshozamok 15—30 százalékkal csökkennek, a költségek ellenben növekednek, így a biotermelés gazdaságossága, hatékonysága és termelékenysége elmarad a hagyományos termelési eljárásoktól. A különbség még a felemelt értékesítési árakkal is nehezen ellensúlyozható. Az egészségesebb környezetért, jobb minőségű élelmiszerekért azonban még ezt a kockázatot is érdemes vállalni, fogalmazódott meg a tanácskozás mottójaként a felismerés. Mindehhez próbált segítséget nyújtani a találkozó, valamint a Pöstyéni Növénytermesztési Kutatóintézetben Naturalis néven megalakított biotermelő társulás, amely az ínformációk áramlását és a kapcsolatok kialakítását tűzte zászlajára. T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ AZ IRAKI AGRESSZIÓ OKOLOGIAI KOVETKEZMENYE ÉG AZ OLAJFÁKLYA, ÉG Az ENSZ Biztonsági Tanácsa hivatalosan is bejelentette az Öbölháborút lezáró tűzszünetet. A napi híradáéokban kezd kissé háttérbe szorulni Kuvait témája, megkezdődött a hosszadalmas és nagy anyagi áldozatokkal járó újjáépítés. Az alapvető szükségletek, szolgáltatások újra biztosítottak, az üzletek ismét megteltek áruval, de a csípős füst és a kormos felhők állandóan emlékeztetnek a nemrég pusztító háborúra. FÜSTBE MENT MILLIÓK Sajnos, a kuvaiti olajkutak tovább égnek. A visszavonuló iraki hadsereg pokoli pusztítást vitt végbe: felgyújtották, tönkretették az emírség olajkitermelő kapacitásának 80 százalékát. A harcok elcsitulása után a szövetséges felderítőgépek legénysége 590 égő olajkutat számolt össze. E gigászi, helyenként 180 méter magasra csapó fáklyák, akár 40, néhány esetben száz évig is éghetnének, ha nem sikerül eloltani. Az első, s hozzá kell tenni, derűlátó becslések szerint fél évet vesz igénybe az oltás, de már most világos, az év végéig nem sikerül az összes égő kút elfojtása. Az ebből adódó veszteségek óriásiak. Szakértői felmérések szerint csak augusztusig legalább 40 millió tonna nyersolaj megy szó szerint füstbe, minek következtében 1 millió tonna kén-dioxid, 250 ezer tonna nitrogén-oxid, 30 millió tonna szén-dioxid jut a levegőbe. Rasid al-Amiri kuvaiti olajügyi miniszter szerint országát óránként 5 millió dollár kár éri a vandál pusztítás következtében. Ráadásul maga az oltás is rendkívül költséges folyamat. Egy-egy kút elfojtásának összege 450 ezertől 6 millió dollárig terjed a körülményektől függően. GLOBÁLIS SZMOG Vietnam után most Kuvait lakossága kénytelen megismerkedni a háborút követő ökológiai pusztítással. Az amerikaiak Indokínában levélpusztító, lombhullató vegyszereket vétettek be, amelyek annyira tönkretették a délkelet-ázsiai esőerdőket, hogy annak messzemenő következményei lettek az éghajlat alakulásában. Most az Öböl-háború kihatásai még nagyobb veszélyekkel fenyegetnek. Itt ugyanis kettős csapásról van szó. Először: az irakiak olajat engedtek a tengerbe, hogy ha majd a szövetséges hajóhad áthalad a folton, azt felgyújtva megakadályozzák a partraszállást és elvágják az emírséget az ivóvíz utánpótlásától. Az öböl menti országok ezt a tengervízből nyerik sótalanítással, és a berendezések a szennyeződés hatására azonnal leállnak. Másodszor: felgyújtották az olajkutakat a felperzselt főid taktikáját alkalmazva, s egyben, hogy gazdaságilag tönkretegyék szomszédjukat. Ezzel a természeti katasztófa teljessé vált, a tenger, a szárazföld és a légkör egyaránt szennyeződik. Mivel az olajfáklyák azóta is égnek, a légszennyeződés egyre súlyosabb gondokat okoz. A felhő mikroszkopikus méretű részecskékből áll, amelyek — bár nehezebbek mint a normális füst alkotóelemei — a fölfelé áramló hővel több ,ezer méteres magasságba szállnak. Ha nem jutnak tíz kilométernél feljebb, vagyis a troposzférában maradnak, akkor egyetlen hatalmas, körülbelül ezer kilométer átmérőjű hosszúkás alakú füstfelhőt képeznek. Ennél sokkal kiterjedtebb a szakértők szerint akkor sem lesz, ha az olajkutak hosszabb ideig égnek, a följutó részecskék ugyanis 4-5 hét múltán ismét leszállnak a földre. A több millió tonna égéstermék nagy része korom, vagyis csaknem tiszta szén, amelyből egyetlen gramm is 8-10 négyzetméternyi területen a ráeső fény kétharmadát nyelheti el. A kuvaiti olajmezők akár egy évig is lángokban állhatnak, ez esetben a fekete felhő vastagsága elérheti a 25 kilométert, és átterjedhet Indiára és Délkelet-Ázsiára. Sok hónapba telik, amíg az óriási füstgomolyag szétoszlik, s közben felboríthatja a kontinens energia-egyensúlyát. Ennek legsúlyosabb következménye az lehet, hogy elmarad az indiai monszun, így egymilliárd ember élelmezése kerül veszélybe — írja a New Scientist. Az erős szelek már most elvihetik a koromfelhő egy-egy foszlányát. Sőt már meg is tették. Európa déli része felé halad az az olajfüstfelhő, melynek utánpótlását 570 égő kút adja Kuvaitban — adták hírül a brit források. A füst már megjelent az iráni légtérben, 1200 kilométerre a háborús zónától, fekete eső esett Törökországban, ezer kilométerre a kuvaiti olajkutaktól, és a brit meteorológiai hivatalban, műholdfelvételek alapján, arra a következtetésre jutottak, hogy a füstfelhő elérheti a Szovjetunió déli részét, valamint Görögországot, Bulgáriát s akár Romániát is. Ezeken a területeken a légúti megbetegedésekben szenvedők halálozási kockázata megnő, és növekszik a rák valószínűsége is. KI FOGJA ELOLTANI? A kuvaiti kormány kérésére három egyesült államokbeli és egy kanadai társaság vállalta a példátlan tűz eloltását. E speciális tűzoltócégek közül kiemelkedik a Red Adair Company, amelynek főnöke és névadója a most 75 esztendős Paul Neai Adair. A houstoni (Texas állam) olajipari szakemberek úgy tartják, neki van a legnehezebb foglalkozása a világon: kétezer bevetés alkalmával négy tucat csonttörést, számtalan égési sebet szenvedett, a feltörő mérgesgázok háromszor vakították meg néhány napra, s egyszer egy robbanás 15 méteres magasságba repítette, ahonnét ráadásul le is esett. Adair, akit a^tűz színe után neveztek el Rednek, azaz Vörösnek, fél évszázada vezeti katasztrófaelhárító egységét, melyet a világ leghatalmasabb és legszörnyűbb tűzeseteihez hívnak ki. Ö volt az, aki 1962-ben teherautónyi dinamittal az algériai Szaharában eloltott egy 200 méter magas gázfáklyát, és aki 1977 áprilisában elfojtotta a norvég Bravo olajfúró sziget tüzét, 1988-ban pedig a skót partok közelében lángoló Piper Alphát, ezenkívül még vagy 1500 tüzet szerte a világon, ahol a fekete aranyat a felszínre hozzák. Armand Hammer, az Occidental Petroleum vezetője mondta röviddel halála előtt: „Hetvenes évei közepén járó férfinak Red meglehetősen őrült, de még mindig átkozottul jó tűzoltó." Most a lángoló kuvaiti olajmezőket kell eloltania, mely cége szerint 18 hónapig fog tartani. „Nagy buli" — mondja Red, s igaza van, mert ez minden idők legnagyobb oltási munkálata lesz. S hogy ez mennyire így van, bizonyítja a hétpróbás Red Adair is: még ö sem látott életében egyszerre öt égő olajkútnál többet, s most kuvaitban százszor ennyi lángol... (sidó) LAPSZÉLEN ÚJRAPAPÍR A hulladékok újrafelhasználása szakállas gondja nagy lábon élő gazdaságunknak. A sok egyéb szorító gond következtében e területen a még mindig általános struccpolitikának valószínűleg csak a közeljövőben elfogadásra kerülő, a hulladékokról szóló törvény vet véget. Az előkészületben lévő szigorú megszorítások kénytelen-kelletlen elindítják azokat a folyamatokat, amelyek következtében talán a mai gazdag országokhoz felzárkózva mi sem halmozzuk többé szeméttelepekre az értékes másodlagos nyersanyagokat. Egyik legfontosabb ilyen nyersanyagunk a papír. Ezt a hasznos segédeszközt az i. sz. első században Kínában fedezték fel, és több mint ezer év kellett ahhoz, hogy Európában is elterjedjen. Mai, információéhes világunkban viszont használata nélkül már nehezen tudnánk meglenni és világviszonylatban évi termelése lassan már a százmillió tonnás határ felé közelít. Mivel a papíripar fő nyersanyaga a fa, nem nehéz elképzelni, milyen elképesztő mennyiségű erdő esik évente e szükséglet áldozatául. A dolgok ilyen állásánál értelemszerűen felvetődik a már egyszer felhasznált papír újrafeldolgozásának kérdése. Napjainkra elmondhatjuk, hogy e folyamat technológiai vonatkozásai rendelkezésünkre állnak. Ráadásul egy tonna hulladékpapír két és fél köbméter fa megtakarítását teszi lehetővé, és 110 tonnányi mennyiség egy hektárnyi fejlett erdőt ment meg. így például a jellegében hozzánk oly közel álló Ausztriában évente több mint 700 ezer tonna hulladékpapírt dolgoznak fel, melyből mindössze 150 ezer tonna származik belföldről. A „sógoroknál" járva könnyen meggyőződhetünk róla, hogy milyen fegyelmezetten gyűjtik a papírhulladékot az erre kijelölt és nagy számban megtalálható konténerekbe, ráadásul terveik szerint a jövő évtől törvény fogja kötelezővé tenni a gyűjtést. Reményeik szerint ennek köszönhetően három éven belül megduplázódik a belföldön összegyűjtött papír mennyisége. És nálunk? Szlovákia területén a Hulladékgyűjtő Vállalat a tavalyi év során 125 ezer tonna papírt vásárolt fel. Sajnos, elavult technológiájú hazai gyáraink még ezt a mennyiséget sem voltak képesek feldolgozni, így a felesleget kénytelenek voltunk külföldre, elsősorban éppen Ausztriába szállítani. Ez Szlovákiában mintegy 15 ezer tonnát, országos viszonylatban pedig 140 ezer tonnát tett ki. A hazánk nyersanyagainak kiárusításáról szóló tények ismeretében szinte már meg sem ütközünk azon, hogy erre a sorsra épp a legértékesebb rész, a fekete-fehér újságok és az illusztrált folyóiratok kerülnek. Az »már viszont sokkal szomorúbb, hogy a kivitel még így is gazdaságtalan. Persze, ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen például Amerikából az egész európai piacot ellátják ingyenes, csak a szállítási költségekbe kerülő hulladékpapírral. E téren tehát lényeges változtatások szükségesek. Az új hulladéktörvény a gazdasági szervezeteket kötelezi a hulladékpapír leadására. Nagyon reméljük, hogy a feldolgozó vállalatokat pedig a kormány fogja adókedvezményekkel szorgalmasabb munkára ösztönözni. Talán hamarosan a hazai televízió fő műsoridejében is megjelenik a budapesti televízió ötletes újrapapír reklámjának hasonmása. És talán egyszer sok mai európai és egyesült államokbeli polgárhoz hasonlóan bennünket is elégedettség tölt el, ha szeretteink ünnepi alkalmakkor szeretetüket olyan képeslap küldésével hangsúlyozzák ki, amelyen jól láthatóan ez áll. természetet kímélendő, recykling papírból készült. TUBA LAJOS í