Új Szó, 1991. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1991-05-14 / 111. szám, kedd

íŰÍSZÓJ HIT és ÉLET 8 A LELEK AJANDEKAI Voltak s vannak olyan társadalomtudományi koncepciók, amelyek korunk csaknem valamennyi neuralgikus problémájáért a természet- és műszaki tudományokat okolják. Tény, hogy ezek a területek állandóan gyorsuló sebességgel száguldanak az ismeretlen újabb és újabb tájai felé, hogy ma felfedjék, ami tegnap még titok volt. De tény az is, hogy a fejlődés kereke készakarva nem fordítható vissza, a megismerésre vágyó ember pedig képtelen arra, hogy erőszakkal tépje ki tudatából a felfedezés ösztönét. Jerôme Lejeune professzor, a párizsi Emberi Intelligenciát Kutató Intézet igazgatója, világhírű genetikus szerint az emberiség a génsebészet és az „in vitro" mesterséges megtermékenyítés különféle lehetőségeinek „jóvoltából" hasonló válaszúthoz érkezett, mint amikor az atomfegyverek további fejlesztésének kérdésében kellett dönteni. Lejeune professzor az egyetlen kiutat a lélek ajándékainak elfogadásában látja. Nemrégiben alkalmam volt találkozni ezzel a következetesen antifasiszta, keresztény tudóssal, akinek nevéhez fűződik a Dawn-kór (ismertebb nevén: mongolizmus) okának felfedezése, s megkértem őt, mondjon néhány szót a lélek eme ajándékairól. „Mire is gondolok? Létezik a tudomány — és létezik az ember. Ha az ember, a tudomány művelője elfogadja a bölcsesség, az intelligencia. az óvatosság, a tudás, a kegyelet és az aggály követelményét — ezeket nevezem én a lélek ajándékainak —, az emberiség elkerüli a fejlődés zsákutcáját, s jó irányban fog továbbhaladni. Aki bölcs, megérti, hogy ismereteit nem használhatja fel rombolásra. Hisz ugyanaz a találmány lehet gyógyszer, de lehet gyilkos méreg is; attól függ, kinek a kezébe kerül. Hogy tudjuk, melyik a jó irány, meg kell értenünk a Törvényt, s ehhez kell az intelligencia. Vannak tudósok, akik az emberi életet a fejlődésnek bizonyos időpontjától számítják, pl. a magzati fejlődés második hetétől. Szerintük a magzat akkor válik emberré, s mivel addig nem ember, hanem valamiféle a csimpánzhoz is nyugodtan hasonlítható élőlény, genetikai kísérleteket végeznek rajta. Holott a törvény egyértelműen leszögezi, hogy az emberi szubsztancia semmi mással fel nem cserélhető, az emberi élet megismételhetetlen 'és egyedi! Egyes tudósok arról rendeznek konferenciákat, hogy meddig majom s mikortól ember az ember. Erre én azt szok. tam mondani: érdekes, a majmok még sosem tanácskoztak afelett, hogy meddig maradnak majmok, s mikor válnak végre emberré... Az óvatosság arra int, hogy ne tévesszük szem elől a felfedezések további sorsát. Pl. ma már képesek vagyunk arra, hogy a veleszületett betegségeket már a magzati lét ség és az erő nem mindig jár kéz a kézben. Vagy már eredetileg csökkentebb képességűek voltak, s azért tették, amit tettek? Hogy a szelektálás minden fajtája mennyire ütközik az erkölccsel, azt az a kísérlet bizonyítja, amely véres betűkkel íródott be a történelembe, s amelynek az a neve: NÁCI. Aki a tudás birtokában van, nem tarthatja azt meg önző módon magának. Sok esetben van szükség a szakember véleményére. Két évvel ezelőtt Amerikában egy meddő asszony petéjét férje beleegyezésével in vitro megtermékenyítették annak spermáival. Az embriókat lefagyasztották, hogy a megfelelő időpontban az asszony méhébe ültethessék őket. Csakhogy a házaspár elvált, s itt jött a probléma: mi legyen az embriókkal? Az asszony azt mondta, hogy azok az ő gyermekei, és magának kéri őket, a férfi a megsemmisítésüket kívánta. Engem szakértőként hívtak az esethez. Sok függött attól, mit mondok, hisz ha az embriók elpusztítását javasolom, ezzel precedenst teremtek minden embrió elpusztítására. Természetesen elmondtam, hogy itt létező emberi lényekről van szó, amelyek befagyasztva ugyan, de várják a fejlődés lehetőségét, ezért semmiképp sem szabad őket elpusztítani, s az anya megtarthatta gyermekeit. Ma elrettentő kísérleteknek vagyunk tanúi. Emberi sejteket állati sejtekkel próbálnak egyesíteni némelyek, hogy azután kísérletezhessenek az új lényekkel. Ez az emberi nem méltóságának a sárba Dúdor István: KÉTARCÚ KRISZTUS (Tóthpál Gyula felvétele) II. JÁNOS PÁL ÚJ ENCIKLIKÁJA 1991. MÁJUS 14. JAKOB BÖHME AZ EMBER HÁROMFÉLE ÉLETÉRŐL 1. Ha életünk kezdetére gondolunk, és szembeállítjuk az örök élettel, amelyben ígéret szerint részesülni fogunk, akkor nem mondjuk és nem is tapasztaljuk, hogy otthon vagyunk ebben a külső életben, mert látjuk a külső élet kezdetét és végét, s hogy testünk milyen törékeny és végül elenyészik: nem látjuk azonban és nem tudunk semmit arról, hogy visszatérünk ebbe az életbe, nem kaptunk ilyen ígéretet a legfőbb és örökkévaló jótól. 2. Mivel tehát van bennünk egy élet. amely örök és romolhatatlan, s amellyel a legfőbb jó felé törekszünk, és egy evilági élet, amely véges és törékeny, és egy olyan élet is, amelyben az örök romlás, gyötrelem és nyomorúság legfőbb veszedelme rejlik, vissza kell gondolnunk az élet kezdetére, ahonnan mindez ered és amelyben (ilyenformán) gyökeredzik. 3. És ha ezek után elgondolkodunk azon, hogy mi is voltaképpen az élet, úgy találjuk, hogy égő és emésztő tűz: és amikor aztán már nincs mit emésztenie többé, kialszik, amint ez minden tűzzel történni szokott. Mert az élet a testet fogyasztja, a test pedig a táplálékot: amikor pedig a test tápláléka elfogyott, akkor elemészti az élet tüze, olyannyira, hogy elhervad és elszárad, mint ahogyan a régi virág fonnyad el víz nélkül. 4. Dehát van az emberben még egy élet, amely örök és elpusztíthatatlan: ez a lélek, amely maga is tűz, és éppen úgy szüksége van táplálékra, akárcsak az elemi (halálra kárhoztatott) életnek; meg kell ismernünk ennek az életnek a minőségét s hogy mi is az, ami örökké táplálja, hogy soha ki ne alhasson az idők végezetéig. 5. Azután ráeszmélünk, hogy van a mi lelki-életünkben egy még nagyobb éhség: a sóvárgás egy magasabb és jobb élet, a legfőbb jó után, amely isteni életnek neveztetik; mert a lélek nem elégszik meg a maga táplálékával; hanem nagy várakozással és csupán a maga gyönyörűségére, hanem táplálékul kívánja az éhsége csillapítására. 6. Nagy akarat és igaz megismerés tárja fel előttünk, hogy minden élet anyját kívánja táplálékul, akiből az élet eredt; a fa tűznek anyja, s reá vágyakozik a tűz, és mihelyt anyjától elszakad, kialszik; ugyanígy a zöld minden fának és növénynek anyja, és ezek a földre vágyakoznak, a víz pedig a többi elemmel egyetemben a földnek anyja, nélkülük a föld halott volna, és nem teremne benne érc. sem pedig fák, növények és füvek belőle nem sarjadnának. 7. Valóban azt látjuk, hogy az elemi élet szakadatlanul forrásban van, hogy egyre fő; és mihelyt nem forr többé, kialszik: éppen így tudjuk, hogy a csillagok gyújtják fel az elemeket; és míg a csillagok adnak tüzet az elemeknek, a c^ijlagokat a nap gyújtja fel, vagyis az elemek élete egymásban forr és fő; ámde az elemi élet véges és törékeny, a lélek élete pedig örök. A FÖLKELŐ NAPHOZ Ré dicsőséges, amikor fölkel a keleti látóhatáron, örömteli, amikor lenyugszik a nyugati látóhatáron. Üdv neked, amikor fölhágsz a magas égre, ha reggelente fölragyogsz az égi horizonton! Mert akkor békében jössz, a béke uralkodója, és látásod új életre kelt minden embert; az egész föld egyesül megjelenésedre, s karjai imádva emelkednek a magasba... Az ég magasában imádom és tisztelem mindkét ország urát, Akhnatont, a sorsot, amely életet ad, a parancsok urát; az egész föld fényét, amelynek idején élet van, minden országok Nílusát, amelynek erejében jóllakik az ember; Istent, aki a nagyokat alkotja és a kicsiket létrehozza; az orr páráját, amelyen át lélegzik az ember. (Egyiptom) alatt diagnosztizáljuk. Hogy mit jelent ez a gyógyítás szempontjából, azt fölösleges részleteznem. De képzeljük el, hogy a tudománynak ezt az óriási lehetőségét valaki szelektálásra használná fel! Volt már rá példa a történelemben. Nézzük Spártát, ahol a gyenge, beteg újszülötteket a szakadékba vetették. S a sors iróniája, hogy Spárta, ez az erős városállam egyetlen ragyogó elmét sem adott a világnak. Gondolkodtam már rajta, hogy vajon miért. Talán mert a kiválókat eleve kiselejtezték? Hiszen a tehettiprása! A férfi és nő egyesülése szent dolog, amelyből Isten közbenjárásával születhet a gyermek. Ebből nem szabad tréfát űzni. Soha, semmilyen körülmények között. Aggaszt, hogy vannak, tudósok, akik munkájuk eredményét a földi hatalom szája íze szerint értelmezik, vagy teljesen kiszolgáltatják neki. Én azt mondom: ne féljetek az igazságtól! Csak egyetlen hatalom létezik. Az, amely már egyszer kimondta az örök érvényű parancsot, hogy „szeressétek egymást!". LAMPL ZSUZSANNA „Nem szabad, hogy a kommunista rendszerek és a marxista ideológia bukása után a kapitalizmus maradjon az egyetlen társadalmi és gazdasági modell a világon. A demokratikus politikai rendszer és a piacgazdaság csak akkor fogadható el, ha engedi kiteljesedni az emberi személyiséget, ha érvényesülnek a társadalmi igazságosság, méltányosság és a szolidaritás mint alapértékek. A magántulajdonnak a köz javát kell szolgálnia"— ezek az alapgondolatai II. János Pál pápa új enciklikájának, amelyet május elsején, „a dolgozók és Szent József ünnepén" írt alá. A rendkívül jelentős új pápai okmány címe: Centessimus annus (Századik év), mert 100 évvel ezelőtt, 1891-ben született XII. Leó pápa Rerum Novarum enciklikája, amelyik először foglalkozott szociális kérdésekkel, a munkásság helyzetével, elutasítva a szocializmus eszméjét, de szolidaritást és igazságosságot sürgetve a társadalmi viszonyokban. A Centessimus annus megfigyelők egyöntetű véleménye szerint II. János Pál pápa egyik legjelentősebb enciklikája, amely összefoglalja az egyházfő eddigi állásfoglalásait, és megfogalmazza az egyház szociális doktrínáját a kommunista rendszerek bukása után. A pápa, aki egész munkássága folyamán következetes és kíméletlen harcot folytatott a kommunista rendszer ellen, most, azok összeomlása után azt hangoztatja, hogy „ez a bukás nem töltheti el alaptalan önelégültséggel és diadalérzettel a nyugatot", mert a piacgazdaságokban meglevő igazságtalanságok és egyenlőtlenségek ezt nem teszik jogossá, és azt igénylik, hogy ezeket kiigazítsák. „A társadalmakat nem igazgathatják kizárólag a piac törvényei"— szögezi le. A Centessimus annus enciklikával új fejezet kezdődik II. János Pál pápaságában: eddig a marxista kollektivizmus és a kommunista rendszerek elleni harc párosult ebben a munkásságban a nyugati társadalmak fogyasztói szemléletét és „Istentől elfordulását" ostorozó bírálattal. Ezentúl ez utóbbi téma válhat uralkodóvá az egyházfő megnyilatkozásaiban, és ez valószínűleg kiváltja nem egy nyugati kormányzat és politikai erő ingerültségét — vélik többen —, amint ez tapasztalható volt már az Öbölháborút elítélő papi megnyilatkozások után is. (b) Un Mu-pôOrC? fa ŰUHC ^h^ÍXC rCre 1 Jerôme Lejeune professzor üzenete az Új Szó olvasóinak: Az a nép, amely megöli gyermekeit, saját lelkét öli meg. Adja Isten, hogy a magyarok lelke éljen! Jerôme Lejeune A MEGBEKELES JEGYEBEN Április 22-e és 26-a között tartották a magyarországi református Erdélyi Gyülekezet Megbékélés Közössége és a washingtoni anglikán egyház közös szervezésében Mátraházán az Európai Megbékélési Konferenciát. Az Európa különböző országaiból érkezettek a világ és a kontinens jövőjéért érzett felelősségtől áthatva elemezték napjaink problémáit. Fő témájuk az volt, hogy az Evangélium szellemében miként lehetne lerombolni az embereket és népeket megosztó bizalmatlanság és gyűlölet falát. Az emberi jogok valláserkölcsi, bibliai alapjainak szilárdsága, az Evangélium. megbékélést hirdető üzenete az a fundamentum, amelyik segít eligazodni korunk és térségünk nacionalizmusoktól perzselt környezetében. Ez az egyik legfontosabb üzenete az előadásoknak, melyek nemcsak elméleti színvonalukkal tűntek ki, hanem magukban hordozták a közéletben, napi politikában, törvényhozásban, lelki gondozásban tevékenykedők mindennapi útmutatásait. Mert a személyes példa tölti meg tartalommal az ezirányú küldetéstudatot. A szép számmal képviselt európai nemzeti kisebbségek küldötteire nagy hatást gyakorolt a bukaresti Mircea losifescu professzor előadása és személyes példamutatása a marosvásárhelyi pogrommal kapcsolatban. Az Egyesült Államokból érkezett előadók a megbékélés teológiai alapjait elemezték. A vallás és a nacionalizmus kérdésköréhez csatlakozva előadások hangzottak el a kisebbségben élő magyarság képviselőinek jóvoltából, elemezve a jelenlegi nehéz helyzetet. A konferencia Németh Gézának, a Magyarországi Megbékélés Közössége vezetőjének zárszavával és ökumenikus istentisztelettel ért véget. A következő összeurópai találkozót a jövő év áprilisában rendezik meg. ERDÉLYI JÁNOS Szerkeszti: BALÁZS F; ATTILA