Új Szó, 1991. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1991-05-13 / 110. szám, hétfő

HAZAI KÖRKÉP . ÚJSZÓI 1991. MÁJUS 13. MEGKÉRDEZTÜK AZ ÚJ KORMÁNYTAGOK ÖNMAGUKRÓL, ELKÉPZELÉSEIKRŐL HASZNÁLHATÓ-E AZ ADRIA KOOLAJVEZETEK? Mióta a Barátság vezetéken nem kapjuk meg az évi kőolajszükségletünket, s ameddig Pozsony és Schwechat között nem épül új csőút, addig számítanunk kell az Adria vezetékre is, amely Magyarországon át köti össze kőolajszállító hálózatunkat Dél-Európával. Esetleges kihasználásáról bizonytalan hírek kaptak szárnyra, sőt az is elterjedt, lyukas a csővezeték, ezért alkalmatlan az üzemelésre. Vajon mi igaz ebből? - kérdeztük Jozef Čimborától, a Slovnaft igazgatójától. - Szerintem egyáltalán nem lyukas. Mert ha az lenne, akkor nem használhatnánk. Pedig használjuk: mert rajta keresztül érkezik hozzánk az iráni s rövidesen a líbiai olaj. Igaz viszont, hogy a Százhalombatta és Tompa közti szakasza a legöregebb, még a Barátság vezetéknél is korábban épült. És nincs valami jó műszaki állapotban. Éppen ezért a nyomásérték már nem érheti el a tervezett paramétereket. Mivel azonban szükségünk van rá, kapacitásbővítéséhez kellene folyamodnunk. Ám felújítása aligha hozná meg a kívánt eredményt, inkább nagyob kapacitású új csővezetéket kellene építeni, szivattyúállomásokkal, tárolókkal együtt. Vagyis egész sor beruházás szükséges hozzá. Számunkra igazából akkor lenne érdekes ez a kérdés, ha valamilyen oknál fogva meghiúsulna a Schwechat-Slovnaft kőolajvezeték felépülése. Mivel azonban az említett szakasz javarészt Magyarországi területen fekszik, ezért ennek intézése elsősorban déli szomszédunkra tartozik. (j. mészáros) REFLEX SZEMLÉLETVÁLTÁS KÜSZÖBÉN Egy hete öt új tagja van a szlovák kormánynak. Vajon milyen elképzelésekkel foglalták el elődük megüresedett bársonyszékét? Számíthatunk-e szemléletváltásra egy-egy elhanyagolt tárca vezetésében? Ilyen és hasonló kérdések forogtak az újságírók fejében, amikor kinevezésük után először találkoztak az új kormánytagokkal. Hármuk véleményéből merítettem. Anton Vavro, a kabinet gazdasági kérdésekkel megbízott alelnöke. A volt pénzügyminiszter-helyettes Jozef Kučerák posztját vette át, így szinte tálcán kínálkozott a kérdés: az exminiszterelnök-helyettest Klaus miniszter szlovákiai nyújtott karjának nevezték. Ön milyen babérokra vágyik? - Nem szeretném, ha ilyen jelzővel illetnének. Szívesen hallanám magamról, hogy olyasvalaki vagyok, aki ért a többiek szavából és meghallgat minden okos embert. Mert, úgy vélem, környezetemben ilyenekből van elég. A gazdasági reform ugyanis annyira eredeti próbálkozás, hogy bárki foglalná el az erre kijelölt alelnöki széket, hasonló krédóval indulna. Legelső tennivalóival kapcsolatban elmondta: - Mindkét köztársaság miniszterelnöke megegyezett abban, hogy elemző felmérést készítenek a gazdasági reform szlovák és cseh gazdaságra gyakorolt hatásáról. Jómagam is bekapcsolódom ebbe a munkába. Olyan paramétereket választunk ki, amelyek alkalmasak lesznek a reform következményeinek mérésére. Ez nem öncélú dolog, mert az összehasonlításokból származó különbségek alapján következtetéseket vonhatunk le a gazdasági reform további lépéseit illetően. Jozef Bútora építőipari és beruházási miniszterként a munkanélküliség és a teljes lebénultság szakadékába zuhanó ágazat megmentési kísérletéről fejtette ki véleményét: - Eddig a gazdasági reform elsősorban az építőipart sújtotta. Óriási depresszióba került az ágazat. Olyan helyzetben van, hogy pénzhiány miatt még a lakóházak szerelését is le kellett állítani. De ha ezeket az épületeket nem fejezzük be rövidesen, akkor konzerválni kell őket, ami további 3CM10 százalékos költségnövekedést jelent. Ugyanakkor az építőipar viszszaesése kapcsán szociális feszültségek is jelentkez(het)nek, hisz nem kevesebb, mint 120 ezer alkalmazott munkája forog kockán. Ezért .tevékenységem vezérfonalául az építőipar bizonyos mértékű működőképességének megőrzését, további széthullásának és a létező kapacitások felszámolásának megakadályozását tekintem. Közben azonban a korábbiaktól eltérő módon próbálunk eljárni. Nem várhatunk arra, hogy ölünkbe esnek a szükséges milliók. Azon kell töprengenünk, hogyan jutunk hozzá. Mert manapság nem könnyű pénzt szerezni. Ezért kell minden lehetőséget kihasználnunk, hogy minél hamarabb pénzforrásokhoz jussunk és folytathassuk, majd befejezzük a leállított építkezéseket, mindenekelőtt a lakásokat. Mert ha munkát adunk az építőknek, az sokkal kisebb veszteség lesz számunkra, mintha arra várnánk, hogy a gazdasági reform automatikusan megoldja gondjainkat. Több szakemberrel beszéltem erről, s az adott helyzetben valóban nem látunk más kiutat, mint a létező források mozgósítását, Pavol Demeš Kňažko miniszter megüresedett helyét foglalta el a kormányban. Először is szeretné felmérni, hogy mit tett az elmúlt hónapokban a nemzetközi kapcsolatok tavaly létrehozott minisztériuma. - Külföldi útjaim során tapasztaltam: mindenütt egy államként fogadnak el bennünket. Nemzetközi téren a Szövetségi Külügyminisztérium képviseli érdekeinket, ám ez nem jelenti azt, hogy az SZK Nemzetközi Kapcsolatok Minisztériuma csak egyfajta végrehajtó apparátusa. Határainkon túl nemegyszer észleltem: az elmúlt évben nagyon emelkedett Szlovákia imageja, több országban igazán láthatóvá váltunk. Hivatalba lépésem legelső intézkedései között szeretnék feltérképeztetni mindenkit, aki külkapcsolatokkal foglalkozik Szlovákiában, felveszem a kapcsolatot a külföldön élő hazánkfiaival és együttműködést kínálok fel nekik. Munkatársaimmal megpróbálunk célszerűen felhasználni valamenynyi külföldről érkező ajánlatot, ugyanakkor arra törekszem majd, hogy Szlovákia imageja a lehető legjobb legyen, mert mostanáig ugyan a korábbinál jobban, de inkább csak kedvezőtlen színben láttattuk magunkat. (jmk) A POSTAI HÍRLAPSZOLGÁLAT EGYES JÁRÁSOKBAN BESZEDTE A NŐ ELŐFIZETÉSI DÍJÁT A SZLOVÁK KORMÁNY JÓVÁHAGYTA A NEMZETISÉGI SAJTÓ TÁMOGATÁSÁT • A DIÁKHÁLÓZAT MEGKAPTA A SZLOVÁKIAI NŐK DEMOKRATIKUS ÚNIÓJÁTÓL A NŐ KIADÁSI JOGÁT (MIKOR) LESZ ÚJRA NŐ? Kérdéseinkre Somogyi Szilárd, a Diákhálózat lapkiadással megbízott ügyvivője válaszol. - Mikor kaptátok meg a lap kiadásának jogát? - Április végén kaptuk meg a jogot a Szlovákiai Nők Demokratikus Úniójának tanácsától. Egy héttel előtte az únió elnökétől, Ferková doktornőtől kaptunk írásbeli ígéretet, de ő nem dönthet egyedül ebben az ügyben, meg kellett várnunk a tanácsülést. - Miért érdekelte a Diákhálózatot a NÖ kiadása? - Először is, mert nem tartozott magyar kiadóhoz, és mióta a kormányba beterjesztették az első igényléseket a támogatásra, azóta a NO kiadója, a Živena inkább megszüntette a lap kiadását. Választmányunk úgy gondolta, hogy amennyiben senki sem jelentkezik érte, szívesen kiadjuk, ha lehetőségünk lesz rá. -A Madách Kiadó még tavaly jelentkezett érte. - Hagara úr, a Živena igazgatója és a nőszövetség elnöke is mondta, hogy a Madách jelezte igényeit, de tavaly óta nem tett újabb lépéseket, amit a nőszövetség úgy értékelt, hogy a kiadó vezetősége vagy érdektelenné vált a lap iránt, vagy nem vált számára reálissá a NŐ kiadása. Hogy a Madách milyen döntés nyomán nem akarja kiadni a lapot, nem tudom. - Mikor akarjátok indítani a NÖ-t? - Ez most már a pénztől függ. Amikor az első jelek meglesznek arra, hogy komolyan számolhatunk a pénzzel, beindítjuk, kezdve a szerkesztőség felállításával, technikai felszerelésével. - Nem tárgyaltatok a Živenával a szerkesztőség ingóságairól? Ott maradtak az írógépek, fotósfölszerelések, bútorok, könyvek. -A helyiségek átadása érdekelt a legjobban, csakhát a nőszövetség nem tartott igényt a lap kiadására, ezért bennünket úgy tájékoztattak, hogy a helyiségeket visszaadták. Mivel csak néhány napja kaptuk meg a lapkiadás jogát, a hét folyamán szeretném tisztázni a nőszövetség vezetőségével, van-e lehetőség a szerkesztőség vagyonának átvételére. - Milyen lapra lesz elég a kétmillió korona? - Biztos, hogy engedni kell a grafikai kivitel minőségéből, ahogy a többi lap is engedett. - Megtartjátok a lap jellegét, tartalmát? -A lap tartalmán ós megcélzott vásárlóközönségén nem akarunk változtatni. Lányoknak, asszonyoknak, családoknak szóló lapot szeretnénk kiadni. Nem vennénk zokon, ha a majdani főszerkesztő nagyobb súlyt fektetne az ifjúság kérdésére, mert a Diákhálózat diákok szervezete, de különösképpen nem kívánunk beleszólni a lap tartalmába. Háromféle jogot különböztetünk meg: a kiadás joga a Diákhálózaté, a tartalom joga a főszerkesztőé, a megvétel joga pedig a vásárlóé. - Gondolkoztatok már a szerkesztőség összetételén? Volt egy régi gárda, amelyik tavaly december végéig szerkesztette a lapot... -A legutóbbi választmányi ülésünkön a jogi és gazdasági ügyeket beszéltük meg, személyi kérdésekkel nem foglalkoztunk, csak azzal, hogy a Diákhálózat igényelni fogja a lap kiadási jogát és a dotációt. A következő választmányi ülés témája lesz, hogy a választmány meghatározása szerint vagy pályázati úton keresünk embereket. . - A két megoldás közül a pályázat lenne tisztességesebb. - Ezt azért nem tudom biztosra mondani, mert nincs róla választmányi határozatunk, de nem hiszem, hogy másféleképpen oldanánk meg. -A NÖ sajátos helyzetben van a többi lappal szemben. Ez az egyetlen, amelynek kiadása januártól valóban szünetel, pénzhiány miatt. - Föltételezem, hogy a kormányban a tárgyalásokon az a kérdés is fölmerül, hogy a NÖ nem jelenik meg, tehát nem szükséges támogatni. Ezt én három okkal tudom ellentétesen megindokolni: az igénylést még tavaly adták be, tehát akkor, amikor a lap megjelent; az összes ilyen kaliberű hetilap közül a NŐ példányszáma volt a legmagasabb, vagyjs erre van a legnagyobb igény; technikailag nem különbözik azoktól a lapoktól, amelyek szintén beadták igénylésüket a támogatásra. Nagyon jónéven venném, ha ebben a többi lap megerősítene engem, ha ilyen probléma merülne föl a kormánytárgyalásokon. Nem szeretnék azon vitatkozni, jogosult-e a NŐ a támogatásra vagy sem. A NÖ nem szűnt meg, csak az eddigi kiadója akár politikai, akár gazdasági okokból szüneteltette a kiadását. Ha úgymond magyar kiadó adta volna ki, másként viszonyultak volna hozzá. A laptól azon a címen megvonni a támogatást, hogy januártól nem jelenik meg, nem tartom jogosnak. Ezt bárhol elmondom, és bizonyítékokkal alátámasztom, mert tisztességtelennek tartom, hogy ilyen indokok alapján szüntessenek meg egy olyan lapot, ami bizonyítottan a legnagyobb példányszámban fogyott el, tehát a legnagyobb igény volt rá a hetilapok közül. - Amennyiben meglesz az állami dotáció, megjelenhet a lap, számítotok másfajta anyagi támogatásra is? - Növelni kellene a példányszámot, hogy az eladásból nagyobb legyen a bevétel, alapítványokra és jóindulatú segítségekre számítunk, sok olcsó hirdetésre, mint ahogy az Ifi-ben is a legolcsóbban hirdetünk, a NÖ-ben sem tervezünk magas árakat. SEBŐK ÁGOTA NEMZETI RŐF Távolról sem olyan ütemű a fordulat óta bekövetkezett előrehaladás, mint ahogy azt másfél esztendeje reméltük. Naponta tapasztaljuk, mennyire igaza volt Brzsezinskinek, a lengyel származású kremlinológusnak, amikor jó egy évtizeddel a rendszer teljes és mindenre kiterjedő csődjének kirobbanása előtt így jellemezte a bolsevizmus bukása után várható viszonyokat: Az egész kommunizmusból az a legrosszabb, ami utána következik. Most már látjuk, mi következett utána. Látjuk a jugoszláviai fejleményeket, tudjuk, mivé fajult a politikai élet Romániában, a még mindig a rendszer átmentésével próbálkozó Gorbacsov birodalmában, főképp pedig naponta tapasztaljuk, mi történik nálunk, Csehszlovákiában. A Smena című ifjúsági napilap egyik múlt heti számában kilenc kérdést tettek fel Boris Zalának, a Szlovákiai Szociáldemokrata Párt elnökének. Lényegében arról faggatták, hogy véleménye szerint miért olyan, amilyen a szlovákiai politikai élet. Minden kérdésre válaszolt a kiválóan képzett pártelnök, és kilenc esetben sikerült mellébeszélő választ adnia. Egyetlen egyszer sem mondta ki ezt a szót: nacionalizmus. Pedig hát akármilyen is ez a szociáldemokrata párt, akármilyen megpróbáltatásokon ment is keresztül, mégiscsak olyan politikai tömörülésről van szó, amelyben hagyomány a nemzetközi szolidaritás. Ha már egy szociáldemokrata sem meri kimondani, hogy a nemzeti kizárólagosság alapján való politizálás zsákutcába vezet, akkor milyen alapon várhatjuk el az ilyen politikai bölcsességet a kimondottan nemzeti, vagy vallási-nemzeti alapon szerveződő pártok vezetőitől? Manapság bizony - tisztelet a szabályt erősítő kivételeknek - nemzeti röffel mérik Szlovákiában a társadalmi jelenségek horderejét, és. ilyen mércét alkalmaz úgyszólván minden politikus, aki labdába akar rúgni a Tátra alatti ország politikai futballpályáján. így azután egy olyan folyamatnak lehetünk szemtanúi, amelynek mozzanataiból arra következtethetünk, hogy előfordulhat: teljesen zátonyra fut a totalitarizmus leépítésének hajója. Ugyanazokban a napokban, amikor Fedor Gál, a VPN talán legjobban képzett és a pártállam megszüntetésében meghatározó szerepet játszó vezető személyisége csak rendőri védelem alatt tud testi épségének veszélyeztetése nélkül végigmenni Pozsony főterén, a Brezsnyev által a Yiyakunkra ültetett kormány egyik legoszloposabb tagjáról, Miroslav Válekról terjedelmes tanulmányokban azt közlik az újságok, hogy ő tulajdonképpen hivő keresztény volt. De ha esetleg nem is volt hívő keresztény (hiszen a gyertyástüntetés szétfecskendezését irányító vezérkar tagjaként ő is „páholyból" szemlélte azt az emlékezetes 1988-as akciót), arra mérget vehetünk, hogy kifogástalan szlovák volt. Nemzeti alapon ma mindenkinek megbocsájtanak. Nehezemre esik leírni ezt a néhány szót, hogy: ,,az utca diktátuma", és azt is, hogy „csőcselék", mert sokan és joggal megsértődhetnek. Mégis leírom, hogy nálunk már odáig fajult a helyzet, hogy a csőcselék inzultálással fenyeget olyan személyiséget, mint amilyen František Mikloško, a kereszténység legjobb hagyományain nevelkedett és a kereszténység legnemesebb hagyományaihoz igazodva politizáló SZNT-elnököt. Némely politikai hangadóknak nem jó szlovák és nem elég hitelesen katolikus Mikloško, de lassan már mindkét minőségben példaképül állítják a főkonszolidátorok egyik legjelesebbjét. Már csak arra várok, mikor kap a gárdistákkal együtt teljes bűnbocsánatot Gustáv Husák is, vagy éppen Vasil' Bilak... Szlovákiai magyar politikai körökben gyakran elhangzik mostanában ez a két szó: elvi politizálás. Mit értsünk e fogalmon? Egy rövid eszmefuttatás keretében még akkor is nehéz lenne e kérdés megválaszolása, ha magamban kiérlelve tudnám a feleletet. Igy csak negatív választ tudok adni: úgy nem szabad politizálni, ahogy a szlovák nacionalisták politizálnak. Sem nemzeti, sem vallási-nemzeti vonalon nem lenne szabad az ö stílusukat utánozni. Ez azt jelentené, hogy sikerült bennünket becsalni a sovinizmus utcájába. Ne legyen a mi mércénk nemzeti rőf! TÓTH MIHÁLY