Új Szó, 1991. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1991-05-11 / 109. szám, szombat

1991. MÁJUS 11. ÚJ szól HAZAI KÖRKÉP 4 AZ OLCSÓBBÓL - FEJADAG „Éppen a legrosszabbkor döntöttek a tüzelőanyagok árának emeléséről" - vélte Mária Hlušníková, a Pozsonyt és vidékét tüzelővel ellátó állami vállalat eladási részlegén, ahová azzal a kérdéssel kopogtattam be, mit jelent eladó és vevő viszonylatában az áremelés. „Eddig ugyanis - tette hozzá -, ilyenkor májusban úgy nézett ki a telepünk, mintha kiseperték volna, pedig majdnem akkora, mint egy repülőtér. Most viszont már lassan az autók sem tudnak idebent megfordulni a felhalmozott készletektől." Az első megállapítással így azután mindjárt készen is lehettem: az áremelkedés visszafogta a keresletet, mégpedig úgy, hogy sok korábban beadott igénylést is visszamondták. Az ok egyszerű, április elején, amikor már sejthető volt az áremelkedés mértéke, sokan szerettek volna tartalékolni még az olcsóból. Ekkor azonban a bányák már a magasabb, nagykereskedelmi árakon szállítottak a tüzelőanyagtelepekre, amelyek az így megdrágult szenet nem adhatták a régi áron, olcsóbban, mint ahogy vették. Meg kellett tehát várniuk az új árjegyzéket, amely már nem sokkolta őket annyira, mint az amúgy minden rosszra felkészült vásárlókat. A leggyakrabban vásárolt szenek közül a brikett mázsája 28 koronáról ment fel 87,70-re, a fekete ún. „dió" szén ára pedig 36-ról 140 koronára. A legfurcsább viszont a barnaszén ára, illetve árai, mert abból kettő is van. Az Észak-csehországi, mosti külszíni fejtésből származó 25,50röl 57,80-ra, míg a handlovái és privigyei tárnákból jövesztett barnaszén ára ugyanarról a 25,50-ról 133 korona negyven fillérre ment fel mázsánként. (Meg kell jegyezni, hogy más vállalatok esetében ezek az árak, amelyekbe már a pozsonyi cég kereskedelmi haszna is bele van kalkulálva, tehát ezek az árak máshol némileg módosulhatnak.) S hogy akkor ki lesz az a bolond, aki drágább barnaszenet vesz, ha van olcsóbb is? Hál' istennek, ezen nem a vásárlónak kell törnie a fejét. A pénzügyminisztérium rendelete alapján ugyanis a lakosságnak mindkét fajtát csak az olcsóbb, 57,80-as áron adhatják el. De akkor a drágábból nem is rendelnek?! A válasz egyszerű volt: mivel ebből úgyis jóval kevesebb érkezik, ezt a nagyfogyasztóknak próbálják meg eladni. (Csak aztán ne a „távfűtöttekkel" fizettessék meg!) Aki esetleg venné a bátorságot, hogy koksszal fűtsön, annak egy figyelmeztetés: mázsánkénti árát majdnem ötszörösére emelték, s most 180 és 220 korona között van. S hogy van-e, lesz-e elég szén? A raktártelepen úgy néz ki, igen, de mivel számítani lehet rá, hogy mindenki az olcsóbb brikettet és barnaszenet akarná venni, ezekből csak 30 mázsára fogadnak el megrendelést. Aki többet szeretne venni, annak még más fajtát kell hozzávásárolnia ennek a vállalatnak a telepein. Nem jártak jobban azok sem, akik fával (is) tüzelnek. A tűzifa ára 14 koronáról 70 koronára emelkedett, és még nem biztos, hogy ezen a szinten megáll. Lapunkban már foglalkoztunk a gáz árának emelésével, és a gázműveknél érdeklődtünk a propánbután palackok áráról is. A válasz az volt, hogy ők emelték ugyan az árat, de a végső szót ebben azok a tüzelőanyag-értékesítő vállalatok mond-. ják ki, amelyek a palackokat árusítják és belekalkulálják árába az üzleti rabatot is. Ez azonban a pozsonyi vállalatnál nem magas, így a 2 kg-os ára náluk 29 korona, a 10 kilósé 96, a 33 kilós óriáspalack ára pedig 288 korona a raktárakban. Mert aki a falusi gázcserélő helyeken cseréli az üreset megtöltöttre, az az odaszállítási költségek ráeső részével többet fizet majd. (szgy) MÁS BÉLYEGZŐVEL... MIT-TUD A HÚSEXPORTBOTRÁNYRÓL AZ ÚJ TÁRCAVEZETÖ MINISZTER? Múlt héten - a Lidové noviny nyomán - tájékoztattuk olvasóinkat: az Európai Gazdasági Közösség azonnali hatállyal leállította néhány hazai vágóhíd termékeinek szállítását Nyugat-Európába, mivel annak a gyanúja merült fel, hogy USA-beli húst exportáltak. A hír szerint a Koospol külkereskedelmi vállalat által lebonyolított üzletek miatt a letiltottak listájára került a studenái, a privigyei, a zólyomi, a dašicei és a dunaszerdahelyi vágóhíd. A csallóköziek erre gyors magyarázatot küldtek szerkesztőségünkbe. Ellenőrző zárójelentésekre hivatkozva közölték: egyesült államokbeli húsárut nem vásároltak, nem forgalmaztak, s nem is reexportáltak. Bélyegzőjüket használva mások éltek vissza „export-védjegyükkel". Szerintük feltehetően hamisítás történt. Legutóbb Jozef Kršek újonnan kinevezett szlovák mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter foglalta össze az addig hozzájuk beérkezett ismeretanyagot. - Minisztériumunk hatáskörének megfelelően szakembereket küldött ki az érintett vágóhidakra, hogy némi képet kapjon a történtekről. Persze, az ügy a nyomozók, vagy az ügyészség asztalára kerül, én csak saját vizsgálatunkról tájékoztathatok. Kiderült, mindössze két vágóhídról reexportáltak, mégpedig az érsekújváriból és a zólyomiból. Am az újváriaknak nem volt saját, kivitelt engedélyező bélyegzőjük. Ök a dunaszerdahelyi vágóhíd részeként szerzett EGK-bélyegzőt használták. Számunkra ebben az a kellemetlen, hogy az ügy kapcsán visszavették legnagyobb húsfeldolgozónk és -exportőrünk EGKbélyegzőjét. Ez alaposan keresztülhúzza számításainkat mivel feltételeztük, hogy éppen a dunaszerdahelyi vágóhídon keresztül - ha sikerülne üzletet kötni - szabadulhatnánk meg a legkorábban a mostani marhahúsfölöslegtől. Tehát a szerdahelyiek vétlenek. Ráadásul, amikor a négy ominózus bélyegzőt visszavitték Dunaszerdahelyre, kiderült, Érsekújvárban létezik még egy hamisított is. Erre rögtön felmondtunk az ottani igazgatónak, bár nem az újváriak a főbúnösök. Legalábbis nem a helyi vágóhíd, hanem a korábbi Húsipari Állami Vállalat, amely feloszlatása előtt tavaly márciusban kötött gazdasági szerződést a hús újrakiviteléről. És amikor felosztották a vállalatot, ebből a feladatból bizonyos mértékben egykori üzemei - így az újvári vágóhíd is - részesültek. Hasonló a helyzet Zólyomban. Az ő ügyleteikbe meg a privigyei vágóhíd keveredett bele teljesen vétlenül. Mint a helyszínen megállapítottuk; a reexportról semmit sem tudtak, mert mindent Zólyomban intéztek, csak éppen a privigyei vágóhíd EGK-bélyegzőjét használták, s most eléggé kellemetlen, hogy visszavették tőlük. Még a napokban tárgyalunk erről az illetékesekkel, s a foganatosított intézkedéseik után lehet hogy visszakapjuk a bélyegzőket. Zólyomban szintén leváltottuk az igazgatót, és értesüléseim szerint Prágába hivatták a legfőbb vétkest, a Koospol külkereskedelmi vállalat igazgatóhelyettesét, hogy közöljék vele: felmentik tisztségéből. Mi szintén találkozunk a Koospol képviselőivel, hogy eljussunk az ügy gyökeréig, tudomásunk legyen arról, mi is történt valójában. A húsipari vállalatok igazgatói azzal érvelnek, hogy így próbáltak segíteni a vállalatok gazdasági helyzetén. Számukra ez nagyon is előnyös volt, mivel egyetlen kiló hús átcsomagolásáért 0,50 márkát kaptak. És ez nemcsak a vállalatok, hanem szerintük a nemzetgazdaság hasznát is szolgálta. Közben azonban tönkretették az egész marhahúskivitelt, ám nem akarják elismerni, hogy számoltak ezzel az eshetőséggel. Erre, akárcsak az egész ügy részleteire - reméljük - a nyomozás során majd fény derül. (jmk) 0PP0ZÍCIÓBAN A DEMOKRATIKUS SZLOVÁKIÁÉRT MOZGALOM AZ EXMINISZTERELNÖK SAJTÓTÁJÉKOZTATÓJA (Munkatársunktól) - Vladimír Mečiar, a Demokratikus Szlovákiáért mozgalom elnöke stílusosan kezdte legutóbbi megtartott sajtóértekezletét: gratulált az újságíróknak, hogy sikerült kiharcolniuk a forgalmi adó csökkentését, és kifejezte reményét, nem csupán a 11 százalékos adó, hanem az egyéb körülmények sem akadályozzák a jövőben, hogy a sajtó szabad legyen. A mozgalom politikai választmányának egyik határozatába foglalták a saját hírközlésük megszervezését, de ugyanakkor arra is rámutattak: félő, hogy a kormányban történt változások a tájékoztatási politikára rossz hatással lesznek. Amint az elnök elmondta, a mozgalom nem kíván részt venni a jelenlegi kormány munkájában, tehát vállalják az oppozíció szerepét. A kormányátalakítást az SZNT Elnöksége úgy hajtotta végre, hogy nem kutatta a felmerült nehézségek okait, és a Demokratikus Szlovákiáért mozgalom minisztereit indokolatlanul menesztették. Az új kormány első lépése az volt, hogy leváltotta a kormányhivatal vezetőjét, mert ő épp e mozgalom tagja. Úgy lászik, ismét ott vagyunk, hogy a párt, illetve a mozgalmi hovatartozás a döntő a tisztségek betöltésében. Mi ezzel nem értünk egyet - szögezte le Vladimír Mečiar. A volt kormányfő elmondotta: a kormány hat tagja ellen van kifogásuk, s ezt képviselők a parlamentben el is mondják. Az SZNT-ben saját klubot hoznak létre, amely a további érdeklődők, illetve a mozgalom programjával egyetértők előtt nyitott. Síkraszállnak azért, hogy az elnökség összetételét megváltoztassák vagy arányos képviselet szerint, vagy pedig néhány tagot cseréljenek ki. Rámutatott arra is, hogy a Független Magyar Kezdeményezésnek van az Elnökségben képviselője, viszont a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalomnak, az Együttélésnek nincs. A mozgalomnak 19-19 képviselője van, az SZNT-ben, illetve a szövetségi parlamentben. Az utóbbiban is önálló klubot hozhat létre és a kommunisták klubján kívül valamennyivel az együttműködésre törekednek majd. D. T. ADAGOLT IGAZSAG Legalább egy hétre megint gondoskodtak Szlovákia lakosságának szórakoztatásáról; Szlovákiában most több millióan azt találgatják, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács Elnökségének ugyan melyik tagja lehetett a pártállami titkosrendőrség 20 275-ös ügynöke. Nem kisebb személyiség állítja Szlovákia kollektív államfői testületének valamelyik tagjáról a spicliszervezőkkel való korábbi együttműködést mint Vladimír Mečiar, a közelmúltban leváltott miniszterelnök, aki szerdán egy sajtókonferencián arra utalt, hogy az elnökségi tag múltjáról már huzamosabb ideje tud František Mikloško is, az SZNT elnöke. Szinte menetrendszerűen robbannak Csehszlovákiában a politikai bűzpetárdák, és mindenki tisztában van már vele, hogy a gyújtózsinórok valamennyi esetben az Štb titkos dokumentumaihoz vezetnek. Persze, a politikai pártok irodáinak érintésével. Az emberben megáll az ütő, ha arra gondol, hogy 150 ezer személy neve szerepelt a besúgók listáján, és hogy ezek közül eddig mindössze 2-3 tucatnyinak a kilétére derült fér.y. Ha ilyen ütemben folytatódik a leleplezés, könnyen kiszámítható, hogy még a 21. század derekán is számolnunk kell titkosrendőrségi eredetű (rosszabb esetben Štbihletésű politikai botrányokkal. Ilyen viszonyok között aligha van nehezebb feladat a politikai stabilitás megteremtésénél. Egy pártvezér nálunk soha sem lehet biztos abban, hogy valamelyik kulcsemberének nincs-e takargatnivalója a múltjában, de az egyszerű választópolgárban is fel-felmerül a gyanú, vajon maga a pártvezér is nem került-e „rossz társaságba" az elmúlt négy évtized alatt. Az pedig már a szó szoros értelmében káoszt és elkeseredettséget vált ki az emberek tudatában, hogy egy most előkerült titkosszolgálati dokumentum tanúsága szerint még a lelkipásztorok nem kis hányadát is beszervezték. A közélet megtisztításának eddigi eredményei azt mutatják, hogy az elképzelhető módozatok közül nálunk a legkevésbé hatékonyat választották. Volt egy Bartonöík-ügy. Félig-meddig elfelejtettük. Volt egy Budaj-ügy, ós egyáltalán nem felejtettük el, de nem is lettünk okosabbak. Néhány hete a prágai parlamentben is lebonyolítottak egy felelősségrevonási procedúrát, és nagyon rossz szájízzel gondolunk vissza arra a televíziós közvetítésre. Most pedig itt van a 20 275ös ügynök érlelődő afférja, amelynek kirobbanása akár politikai földindulást is előidézhet Szlovákiában. Az embernek az a benyomása, hogy szinte minden pártnak van néhány, az Štb műhelyéből származó ütőkártyája, és ezt akkor húzza elő a kabátujjból, amikor nagyot akar ütni ellenfelén. Politikusaink ilyen viszonyok között papolnak a közélet tisztaságáról, ígérgetik az elvszerű politizálást és az ország felvirágoztatását. Most már kezdem érteni, hogy milyen meggondolásoktól vezérelve lendültek oly kemény küzdelembe a belügyminisztérium megszerzéséért. Amikor még naiv voltam, abban bíztam, hogy a nehézfiúk megfékezésének, a fasiszta handabandázók megrendszabályozásának és a rend megőrzésének nemes feladatára vállalkoznak. Egészen más meggondolások vezérelték őket... Valamikor, 1945-1946ban a kommunisták e jelszó jegyében harcolták ki Nősek belügyminiszteri kinevezését: Akié a belügyminisztérium, azé lesz az ország. Manapság - kimondatlanul és beismeretlenül - ez a jelszó járja: Akié a belügyminisztérium, azé lesz az Štb titkosdossziéinak a csaknem teljes készlete. „Csaknem teljes", mert nem szorul bizonyításra, hogy a titkosrendőrség működik, suttyomban mindenütt ott van, és ha úgy látja jónak, politikai zavárkeltés céljából bármelyik politikai erőnek bármikor tud kompromittáló anyagot szolgáltatni ellenfelének lejáratására. A lusztrálások viszonylag rövid időn való végrehajtásának lenne még két - igaz, egyszerű, mindazonáltal az eddig alkalmazottnál hatékonyabb - módszere. Az egyik a teljes bűnbocsánat lenne, a másik pedig az összes titkosrendőrségi dosszié nyilvánosságra hozatala. Mindkettővel elejét lehetne venni a pártállami titkosrendőrség további garázdálkodásának. A teljes bűnbocsánat talán sokunk igazságérzetét sérti. Alkalmazása azonban semmiképpen sem okozna annyi kárt, mint a lusztrálás jelenlegi gyakorlata. És ami a legfontosabb: lehetetlenné tenné a zsarolást. A dossziék tartalmának közzététele ellen azzal érvelnek a vezető politikusok, hogy ennek beláthatatlan állambiztonsági következményei lennének. Persze, felteszi az ember a kérdést: ma, teljesen megváltozott körülmények között kinek áll érdekében az Štb törzs- és segédállományának a védelmezése? Vagy egyesek úgy vélik, hogy voltak ebben a bűnszövetkezetben olyanok is, akiket érdemes lesz átmentenie a demokratikus köztársaságnak? Nem tudom, hogyan oldják meg ezt a kérdést. Vajon elviselhető lesz az ország számára, hogy úgy adagolják az igazságot, ahogy eddig tették? TÓTH MIHÁLY MAGÁNGIMNÁZIUM KASSÁN? (Munkatársunktól) - Az újat-jobbat, és többetakarás szándéka vezérelte azokat a középiskolai tanárokat, akik egy magángimnázium megnyitását kezdeményezik Kassán. Elképzeléseik szerint - amit az iskolaszék és az Oktatásügyi Minisztérium is támogat - a magángimnázium első és második osztályában aszerint a tanterv szerint tanítanának, mint az állami gimnáziumokban, de a harmadik és negyedik évfolyamban - attól függően hogy ki milyen felsőoktatási intézményben kíván továbbtanulni - szakosítanák az oktatást. Az orvosi pályára készülők például kémiából mást tanulnának, mint azok, akik a műszaki egyetemen vegyi technológiát akarnak majd tanulni. Azoknak pedig, akik bölcsészkarra jelentkeznek és idegen nyelveket akarnak tanulni, a gimnázium két utolsó osztályában kémiát és fizikát nem is kellene tanulniuk. Jóllehet mindez jelenleg csak terv és elképzelés, de ha lesz elegendő jelentkező, 1991 szeptember elsején Kassán a Terebesi úton már megnyitják az első magángimnáziumot. Az ide jelentkező tanulóknak havonta 500 korona tandíjat kell fizetniük, s az állam évente egy tanulóra számítva még 800 koronával segíti az oktatást. (-szák) FEGYVERRŐL, HÚSRÓL ÉS HIVATALI ERKÖLCSRŐL (Folytatás az 1. oldalról) a külkereskedelmi mérleg 4,5 milliárd koronás hiányt mutat. A pikantériája a dolognak, hogy ezt a hiányt nem a piacgazdálkodásokkal rendelkező országokkal szemben, hanem éppen a volt elsőszámú partnerek, tehát a. Szovjetunió és a többi ex-KGST ország viszonylatában „értük" el. Kelet felé a hiányunk 7,2 milliárd volt, ezt csökkentette négy és félre a nyugat felé (!) produkált 2,7 milliárdos aktívum. Az okok érthetők. A korona devalválása az exportot támogatja nyugat felé és drágítja onnan az importot, míg keletről továbbra is nagy mennyiségű nyersanyagot és energiahordozót importálunk - most már megnövekedett áron -, viszont áruinkat nehéz ott elhelyezni, mivel kicsi a fizetőképes kereslet. Ami a bevezetőben említett merész, újságíró kontra miniszter kérdéseket illeti, elhangzottak olyanok is, hogy Bakšay miniszter miért származtatja magát olyan családból, amilyenből, amikor az-elmúlt 40 évben nálunk középvállalkozók nem is voltak, és hogy ha humánus meggondolásokból nem exportálunk fegyvert, akkor miért viszünk ki Amerikába vadászfegyvereket és revolvereket, amit mellesleg Csehországban gyártanak? Ezekbe a buktatókba a miniszter jó érzékkel nem bonyolódott bele, a megfelelő információforrásokhoz (levéltár, külügyminisztérium és gazdasági analízis) utasítva a kérdezőket, de eléggé határozott választ kaptak azok, akik a most nemzetközi szinten is vitatott Szíriai fegyvereladásra kérdeztek rá. Elmondta, hogy ez egy 200 millió dolláros üzlet, amelynek keretében a Szlovákiában gyártott nehézfegyvereket adnák el a korábban is megrendelőként szereplő Közel-keleti országnak - amely egyébként az iraki konfliktusban a szövetségesek oldalára állt -, s ők ezt azonnal készpénzben fizetnék, nem írnák hozzá az amúgy tetemes és nehezen behajtható tartozásukhoz. A kétszáz millió dollárt azután a fegyvergyártásról a civil termelésre való áttérésnél használnák fel a szlovákiai nehézgépgyárak. Az Egyesült Államok és Izrael ugyan tiltakozik ez ellen az üzlet ellen (meg a tervezett iráni fegyverszállítás ellen is), de erre a pénzre szüksége van a szlovák gazdaságnak, tehát ha valaki azt kívánja, hogy ne valósuljon meg, az maga jöjjön ajánlattal, és segítsen kihúzni a szlovákiai gépipar kátyúba ragadt szekerét. Felmerült az az ügy is, amely most valószínűleg a Nyugat-Európába irányuló húsexportunkat sújtja majd. Jozef Bakšay elmondta, hogy a Koospol, amely - nézete szerint - főszerepet játszik ebben a nem tiszta tranzakcióban, nem tartozik a külkereskedelmi minisztérium hatáskörébe, ezért ők nem tehetnek semmit, de bizonyára csorbítja a csehszlovák kereskedelem jó hírét az ilyen eset, ezért le kell folytatni a vizsgálatot, és felelősségre kell vonni a felelősöket. Az a kérdés is felvetődött, hogyan engedhető meg, hogy magasrangú minisztériumi tisztviselők magánvállalkozásokban is érdekeltek legyenek, és így jogtalanul kihasználhassák saját zsebükre a hivatalból szerzett információkat. A külkereskedelmi miniszter azt Válaszolta, hogy a minisztereknek és a miniszterhelyetteseknek tilos magánvállalkozásokban is részt venniük, de ezen beosztás alatt ezt már nem tiltja a törvény. Ő sem találja erkölcsösnek, ha hivatalból szerzett információt saját zsebére használ fel valaki, de csak akkor lehet megbüntetni, ha ezt bizonyítani tudják. -szén-