Új Szó, 1991. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1991-05-11 / 109. szám, szombat

1991. MÁJUS 11 . LAPSZÉLEN KÖZNAPJAINK PUBLICISZTIKA -ÚJ szói EGYIK GYEREKET VERIK, A MÁSIKAT KIRÁLLYÁ KORONÁZZÁK A gyereknek is vannak jogai. Tisztában volt ezzel az a 15 éves kislány, aki Szlovákia egyik kisvárosában él, a fővárostól távol. Kétségbeesett levelet írt a Gyermekalapnak. (A címük: Detský fond Slovenskej republiky, Západná ul. 2, 821 02 Bratislava.) Hosszasan ecsetelte kamaszkora minden fájdalmát, az otthoni légkört. Szülei elváltak, amikor még egészen kicsi volt, édesanyjával és nevelőapjával él - aki nem szereti, mi több, mjndent megtilt neki, soha egy kedves szót, dicséretet nem kap tőle, verést annál többet. A kislány az édesanyjánál sem talál vigaszt. Azt kéri, segítsenek rajta. Kétségbeesésében már arra is gondolt, elkövet valamit. Csak azt ne írják, forduljon az anyjához, kéri, ő a mostohaapja pártján van. Megrendítő levél, még akkor is ha a kislánynak netán csak részben van igaza. Nem tudom, mit tehet ilyen esetben a Gyermekalap, hiszen az ügy már nem egészen az ő hatáskörükbe tartozik. De mindenképpen utánanéznek a dolognak, és megpróbálnak segíteni, intézkedni. Ml A GYERMEKALAP? Lelkes emberek csoportja egy éve létrehozta a Szlovák Köztársaság Gyermekalapját, azzal a céllal, hogy védje a gyermekek jogait, segítse a róluk való gondoskodás feltételeinek megteremtését. A Gyermekalap önkéntes egyesülés, elsősorban a gyermekekkel foglalkozó szakembereket tömöríti, de mindenkit szeretettel fogadnak. Nemre, vallásra, nemzetiségre való tekintet nélkül bárki tagja lehet, az is, aki más szervezet vagy politikai párt tagja. Alapszervezet mindenütt alakulhat, már öt taggal is, és bármely intézmény, szervezet is kollektív tagja lehet. Nehéz a kezdet. Az Alap helyiségeket már kapott, bútort még nem, és a telefon hiánya jócskán bénítja az alkalmazottak - mindössze hárman vannak - munkáját. Pénzük sincs sok, a legkisebb összegért is hálásak (bankszámlájuk száma: VÚB Bratislava-mesto 52331-012). NEMES KÜLDETÉS Az Alap a társadalmat szeretné felrázni, figyelmeztetni a gyermekeket fenyegető veszélyekre, ezért tájékoztatja a közvéleményt a gyermekek jogairól és szükségleteiről; megismerteti a nyilvánosságot a gyermeket - akár a társadalom, akár a család részéről - ért sérelmekkel; a törvényhozó és kormányszerveket figyelmezteti a gyermeki jogok megsértésének kirívó eseteire; fejleszteni és tökéletesíteni kívánja a gyermekvédelet; konkrét esetekben segítséget nyújt; anyagi támogatásban részesíti azokat az intézményeket, amelyek egészségügyi, szociális és egyéb gondoskodást nyújtanak, de nem vállalja át az állam kötelességeit; mindenütt tevékenykedik, ahol az állam különböző okok miatt nem fejthet ki tevékenységet. Az Alap felvette a kapcsolatot néhány hasonló külföldi szervezettel, így a svájci, a szovjet, a lengyel partnerekkel, és az együttműködést a jövőben bővíteni szeretnék. Nem tartanak-e attól, hogy sokan külföldi gyógykezeléshez kérnek majd segítséget? - adódik a kérdés. Határozott nem a válasz. Nincsenek meg hozzá a feltételeik. A napokban levelet kaptak a Szovjetunióból, egy gyermekparalízises kisbeteget szeretnének nálunk kezeltetni, de - a megfelelő egészségügyi szervekkel történt konzultáció után az Alap csak azt közölhette a szovjetekkel: lehetséges a gyógykezelés - napi 36 dollárért. ' Maradnak még ilyen esetekben az alapítványok, a különböző adományok. De bármilyen kegyetlenül hangzik is - mérlegelni kellene, nem helyesebb-e, ha az adományokból befolyt - a legtöbb esetben jelentős összegből - műszereket vásárolnának, melyekkel nem egy - hanem sok-sok gyermek életét menthetnék meg. És azzal is számolni kell, hogy szegényedő társadalmunk adakozókedve is kimerül egyszer... hiszen nem (mindig) azok adakoznak, akik könnyen megtehetnék. Több levél érkezik naponta az Alaphoz. A jogi, pszichológiai és egészségügyi problémát felvető levelekre válaszolnak - írásban, díjtalanul. Csütörtökönként délután 1-től 4-ig pedig személyesen is felkereshetik a jogászukat. Havonta előadások hangzanak el pl. a testi fenyítésről, a világnézetről és a nevelésről, szeptemberben konferenciát tartanak a fiatal nemzedék veszélyeztetett fejlődéséről, nyáron a gyermekklinika védnökségével megszervezik Down-kóros gyerekek táborozását. ...ÉS KIRÁLYVÁLASZTÁS Június elsejétől december végéig a Fővárosi Magisztrátus szervezte akciókban társszervezőként is részt vesz a Gyermekalap. A szlovákiai képzőművészek felajánlotta alkotások árverése azonban teljesen az ő ügyük. Neves alkotókat kerestek fel, és a művészek - maguk is szülők - készségesen ajánlották fel képeiket, szobraikat. (Olyan nevek vannak köztük, mint Brunovský, Kompánek, Mudroch, Hulík.) Az alkotásokat a Fórum Szállóban állítják ki, és június 1-jén tartják az árverést. A befolyt összeg a Gyermekalap számlájára megy. . Nem vitatom, hogy nem szellemes és eredeti ötlet, amiről az alábbiakban szólni szeretnék, mégsem vagyok tőle elragadtatva. (A Gyermekalap mentségére szolgáljon, hogy csak társszervezőként vesz részt benne...) A gyermekeknek királyuk is lesz! Még az idén királyt koronáznak! Az uralkodójelöltek a tévében is bemutatkoznak, és ígérnek alattvalóiknak minden földi jót, a gyerekek pedig a nekik legjobban tetsző jelöltre szavazhatnak, és aki a legtöbb szavazatot kapja, azt koronázzák királlyá... A tervekben egy gyermekállam megalapítása is szerepel, 1995-ig kellene három állam határán lerakni az alapjait. Az is felvetődött, hogy a gyermekkirálynak irodát kellene nyitni, ahol a panasszal hozzá forduló gyerekeket fogadhatná... Nem a játék ellen van kifogásom, csak éppen nem tartom szerencsésnek, hogy az egyik gyermekből király legyen, a másikból alattvaló. Szegény kis király, vajon tud-e majd hűséges alattvalóján segíteni, ha azzal fordul hozzá, hogy otthon verik? És mit tenne a bölcs kicsi király, ha alattvalója történetesen munkát kérne a szülei számára? Netán új ruhát, új cipőt szeretne? Ne válasszanak inkább gyermek köztársasági elnököt? Ki tudja? A felnőttek furcsa viselkedését ő sem tudná befolyásolni. Akkor még mindig jobb a királyság, mint ha pártvezéreket választanának a gyerekek és lépnének vagy sem egymással koalícióra.... Vidéken csak három vagy négy helyen működik alapszervezete a Gyermekalapnak. Fájlalom, hogy teszem azt Komáromban, Rimaszombatban, Királyhelmecen vagy bárhol - nincs helyi Gyermekalap, ahová a szülő tanácsért fordulhatna, vagy akár a szomszéd figyelmeztethetné az illetékeseket, hogy valahol valakik rosszul bánnak a gyerekekkel ... Azzal vigasztalom magam: csak azért nincsenek tájainkon gyermekvédő egyesületek, mert a segítőszándékú felnőttek nem is tudnak róla, hogy létezik ilyesmi. KOPASZ-KIEDROWSKA CSILLA Méry Gábor illusztrációs felvétele TÁVKAPCSOLÓ ERKÖLCS ÉS POLITIKA Belátom, " nem közlök semmi eredetit jegyzetem címében. Bármennyire is igyekeztem valami szellemeset kigondolni, nem sikerült. Félő, hogy a választott műsor témája eleve meghatározza mindazt, amit a két fogalom különböző szintű és mértékű kapcsolódásairól gondoltam. Illetve, dehogy határozta meg, csupán megerősített benne. A Polaritások című publicisztikai magazin, amelyet készítői a fiataloknak szánnak, azzal hívja fel magára a figyelmet, hogy sohasem ennek az önmagában belül is végtelen számú csoportra osztódó rétegnek a ,,sajátos" gondjairól szól. igazuk van, hiszen a fiatalokat ugyanazok a dolgok foglalkoztatják, mint a középkorosztályt vagy az öregeket. A csütörtökön késő este az F1 csatornán sugárzott adásnak három vendége volt: Zuzana Mistríková, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen SZNT-képviseiője, Milan Kňažko, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom egyik vezetője és Ivan Čarnogurský, (Keresztény Demokrata Mozgalom) a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke. Már a felállás is sejteti, hogy amint azt Kusý professzor az egyik bejátszott riportban megfogalmazta: az erkölcs és a politika egy konkrét társadalmi szituációra kivetített viszonyát kellett volna vizsgálniuk. Legalábbis ez volt a műsor készítőinek a szándéka. Meggyőződésem szerint, nincs . értelme az erkölcs és a politika kapcsolatát boncolgatni. A politika erkölcsét maga az adott társadalom politikai viszonylatai, az államrendszer milyensége (jogállam vagy totalitariánus hatalom), a hatalomgyakorlás módszere (demokrácia vagy diktatúra) határozza meg. Az erkölcs, ahogy azt a másik bejátszott riport alanya František Mikloško megfogalmazta: nem általánosítható jelenség. Csak az egyes emberre tekintve ragadható meg. Márpedig ide érkezve, majd innen újra elindulva nyilvánvalóvá válik: a politikus erkölcse nem minősítheti az általa gyakorolt politikát. Viszont a politika erkölcsisége igencsak minősíti a politikust és erkölcsét. Ez olyan ellentmondás, amelynek csapdájában éppen most vergődik a szlovákiai választópolgár. A mostanság mindenki által oly nagy vehemenciával óvott demokráciában nincs, nem lehet másfajta erkölcse egy politikusnak, mint amit a demokrácia önmagában is hordoz, mert egyetlen erkölcs diktatúrája sohasem teremtett demokráciát. így aztán igencsak megszaporodtak azok az ,,erkölcsi" héroszok, akik felismerve ezt, kisebb-nagyobb diktatórikus hajlamukat a demokrácia utáni vágy köpönyegébe öltöztetik. Ilyenformán egy keresztény ideológiai megalapozottságú mozgalomtól azt is keményen számonkérhetik, hogy a nagyszombati templomban - Miian Kňažko állítása szerint - az oltáron (sic!) aláírásokat gyűjtenek. Nem vagyok katolikus, anynyit mégis tudok, hogy a katolikus egyház egyik ága sem engedné meg az ilyen templombeli politizálást. Vagyis: Kňažko úr ismét hazudott, az általa egyetlennek és oszthatatlannak tartott erkölcs nevében. A saját politikai mozgalma erkölcsét nyomban főié helyezte egy másik politikai mozgaloménak. Eszébe jutott-e, hogy ezzel a demokráciát vonta kétségbe? Belátom, előnyös helyzetet jelent az Hyen vitákat kívülről szemlélni. Nem egyszer megmosolyogtató, amikor a magát balközépnek mondó, azaz a politikai tolvajnyelvben ,,rózsaszínnek" nevezett pártok, mozgalmak mindegyre a keresztény erkölcsről papolnak, s a keresztény demokraták - az irányukban táplált előítélettel ellentétben - ki sem ejtik a szájukon az erkölcs szót. A ,, halványvöröseknél" lehet ez valamely erkölcsi kisebbségrendűségi érzés leplezése is, mondván: bizonygassuk újkeretű erkölcsösségünket, majdcsak elhiszik. Nyilvánvalóvá lett a műsorban is, hogy ha politikai tolvajként valaki tolvajt kiált, s ezt nyomban utána kiáltja a piactér is, nem lehet erkölcsös a tömeg. A politika és az erkölcs kapcsolatát csak ott lehet vizsgálni, ahol demokrácia van; ahol nem a piactér változó hangú-, lata, hanem a demokrácia általánosan elfogadott játékszabályai a meghatározóak. A politika erkölcse ugyanis a demokrácia erkölcse. Minden más esetben a politikai diktatúra vagy az erkölcsi diktatúra érvényesül. Márpedig a diktatúrákban csak a hatalomnak van ,,erkölcse". Ezt tapasztalta már a huszadik századi Európa: barnában és vörösben. DUSZA ISTVÁN Mégha munkarendjét tekintve kissé szokatlan is ez a mostani hét, tegnap reggel, péntek lévén, az üzleteket jártam. Liptói túróra, vagy ahogy a köznyelvben mi is mondogatni szoktuk: brindzára volt gusztusom. Május ide, május oda, egyszerűen nem kaptam liptóit. Igaz, megtudtam viszont, miért nincs. Olyan egyszerű az oka, hogy magamtól nem is mertem gondolni rá. Azért, mert az elárusítónő vállrándítva kijelentette: nincs! Hogy miért? Mert nincs...! Nekem bosszúságomban az a vicc jutott eszembe, amikor Kohn bácsi panaszkodik, hogy ráfizet a szatócsboltjára. Hétfőn azért, mert hétfőn ki vásárol; kedden, mert hét eleje van; szerdán, mert hét közepe van, és így tovább. Vastag aranyláncára pillantva gyanakodva kérdi a barátja: Na és mikor nyereséges a bolt? - Szombaton és vasárnap, amikor zárva tartok! - felelte az öreg. Szó ami szó: a mi boltjainkat nézegetve is tűnődhetünk: vajon nem kellene-e bezárni azokat, hogy nyerjünk rajtuk. Mindezt csupán azért vetem papírra, mert egyre gyakrabban fordul elő, hogy ismerősök, ha találkoznak, óhatatlanul panaszkodni kezdenek. Tulajdonképpen nem is szándékosan, hanem az élet hozza így. Beszélgetés közben egyszer csak azon veszik észre magukat, hogy már jó ideje a helyzetükön keseregnek. Egy cseppet sem csodálkozom, hogy a családi helyzet taglalásánál - az itt-ott tapasztalható kötelező dicsekvéseken túl -, rögtön a napi megélhetési problémák, a gyerek cipőjének új ára, a rezsi, a heti étrend összeállításának gondjai kerülnek terítékre. A munkahellyel sem jobb a helyzet, mert az elbocsátásés a csődveszély, a csekély fizetés, az ócska munkakörülmények, a rugalmatlanság borzolják a kedélyeket. Említettem már, hogy nem öröm az üzletjárás sem. Csapnivaló a választék, ami pedig van, az drága, vagy a sarkon vásárolt és csokisnak csúfolt jégrúdon pedig a barna öntet annyira sápadt, mintha eleve sárgasága lenne... A kesergéssé fajuló társalgások közben - a pihenéshez, a kikapcsolódáshoz érve -, már csak egy legyintésre futja: kinek van erre manapság ideje? Ott a bevásárlás, a főzés, a takarítás, a kiskert, a fusizás. Olvasni, sportolni, színházba vagy moziba járni? Ugyan kérem! Ha energiából olykor-olykor futná is, sok esetben a pénztárca szab szigorú korlátokat. Ezek után pedig legyünk megértőek a közlekedés gondjait, a szolgáltatások színvonalát, még a rendszerváltás előtt feltúrt járdák állapotát, vagy akár az új gépkocsiárakat illetően... Nem titok, hogy ezt a sort szinte a végtelenségig lehetne folytatni. Mert ide tartozik az is, hogy az új lakásárak és a frissen kivetett lakbérek felső határa szinte a csillagos ég, hogy egyre több dolog az, amire kuporgatni kell, hogy az átlagfizetésből nemigen tanácsos színes tévéről, videóról, személyi számítógépről álmodozni. Ezekről a kérdésekről társalognak az emberek a buszmegállókban, a vasútállomásokon, az üzletekben sorakozva. No meg arról, hogy valóban annyira csapnivalónak kell-e lennie az áruválasztéknak; nogy sikerül-e, és ha igen, akkor mikorra kijutni a gondok sűrűjéből - és egyáltalában: van-e elfogadható válasz ezekre az úton-útfélen adódó kérdésekre... Nem tudom, az olvasó is észrevette-e, de az effajta beszélgetések zömének érdekes módon szinte mindig itt akad vége. Jön az autóbusz, ccörög a telefon - és a kérdések megválaszolatlanul maradnak. MIKLÓSI PÉTER