Új Szó, 1991. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1991-05-10 / 108. szám, péntek

HÍREK-VÉLEMÉNYEK lÚJSZQi 1991 MÁJUS 10. •nn MIÉRT VOLT SZÜKSÉG A KORMÁNY MÓDOSÍTÁSÁRA A SZLOVÁK NEMZETI TANÁCS ELNÖKSÉGÉNEK JELENTÉSE Olvasóink kérésének eleget téve az alábbiakban bő kivonatban ismertetjük a Szlovák Nemzeti Tanács Elnökségének azt a dokumentumát, amely alapján döntést hozott a szlovák kormány átalakításáról. A fontos dokumentumot a Národná obrodában és a Slovenský denníkben megjelent teljes szöveg alapján ismertetjük. A. A Szlovák Nemzeti Tanács Elnöksége március 19-én határozatot hozott, amely szerint „részletesen elemezni kell a Szlovák Köztársaság kormányának, egyes minisztereinek és elnökének tevékenységével kapcsolatos összefüggéseket és egyes tényeket. E határozat értelmében az Elnökség az alábbiakat állapította meg. Tudomásul vette az SZNT honvédelmi és biztonsági bizottsága elnökének jelentését. Eszerint a bizottság vizsgálta a Belügyminisztériumnak 1989. november 17-e óta kifejtett tevékenységét, meghallgatta a minisztérium volt és mai vezetőit és munkatársait. 1989 novemberétől 1990 júliusáig a minisztériumban több változást hajtottak végre, ezek során a közbiztonsági szervekben az állambiztonsági szervek volt tagjai is elhelyezkedtek. Néhány tisztségviselő, így például Svéchota, Ciklamini és Demikát egyidőben az állambiztonsági szervekben, illetve később az alkotmányt és demokráciát védő hivatalban is dolgozott. Néhányan közülük (Svéchota és Ciklamini) feddhetetlenségi vizsgálatokat végeztek, magukhoz vették az állambiztonsági szervek ügynökeinek iratait anélkül, hogy respektálták volna az érvényes előírásokat. Az eddigi megállapítások szerint Svéchota úr pontosan meg nem határozott számú személy múltját vizsgáltatta ki, a levéltárból kivetette az ügynökök köteteit és ezek egy részét átadta Ciklamini úrnak. Egyelőre nem tudni, hogy az így megszerzett dokumentumokat mire használták fel. Nem kizárt, hogy az állambiztonsági szervek levéltárából származó dokumentumokat Svéchota úron kívül a biztonsági szervek más munkatársai is felhasználták. Jelenleg nem állapítható meg, hogy hol vannak az állambiztonsági szervek hiányzó dokumentumai. A bizottság megállapítása szerint a dokumentumok főleg 1989 decembere és 1990. július elseje között tűntek el. Megállapítást nyert, hogy a rendőrségen belül keletkezett feszültség egyik forrása a helytelen személyzeti munka volt. A'megállapított problémák olyan súlyosak, hogy a vizsgálatot folytatni kell. B. A Szlovák Nemzeti Tanács Elnöksége megállapította, az SZNT külügyi bizottságának a külföldi utak előkészítése és értékelése felülbírálásáról előterjesztett jelentése nem adott választ néhány konkrét kérdésre, és ezért az Elnökség magyarázatot kért a szlovák kormány elnökétől. A megállapított tények alapján az Elnökség leszögezi, hogy 1) a Szlovák Köztársaság kormánya nem dolgozta ki eddig a külügyi kapcsolatok koncepcióját. Ugyancsak nem született rendelet a külföldi utak előkészítéséről, megvalósításáról és értékeléséről. A külkapcsolatok minisztere feladatul kapta, hogy 1991 februárjáig terjesszen elő törvénytervezetet a Szlovák Köztársaság által kötendő nemzetközi szerződések előkészítéséről és megtárgyalásáról. Ezt a feladatot nem teljesítette. 2) A Szlovák Köztársaság kormánya nem készíti elő megfelelően a legfelsőbb szintű kormányküldöttségek külföldi útjait. 3) A Szlovák Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak alakulását negatívan befolyásolja, hogy nincs megfelelő együttműködés az SZK külkapcsolatok minisztériuma és a szövetségi külügyminisztérium között. C. A Szlovák Nemzeti Tanács Elnöksége az alábbiakat állapította meg: Mečiar miniszterelnök röviddel kinevezése után közölte František Mikloškóval, az SZNT elnökével, hogy a kormányhivatalban íróasztalán találta három jelentős politikai személyiség ŠtB-kôteteinek kópiáit. Egy bizonyos idő eltelte után közölte az SZNT elnökével, hogy ismét egy listát talált dolgozószobájában, amelyen az ŠtB több tucat állítólagos munkatársa és köteteik száma is szerepel. A kormány elnöke megmutatta a listát az SZNT elnökének, amelyen a kormányhivatal, a tájékoztató eszközök és a kulturális intézmények munkatársai szerepelnek. Egy idő után a kormány elnöke meglátogatta az SZNT elnökét, s közölte vele, birtokában van azoknak az egyházi személyeknek a névsora, akik állítólag együttműködtek az állambiztonsági szervekkel. A kormány elnöke több személylyel közölte, hogy ilyen információkat kapott róluk. Ennek alapján a kormányhivatal néhány munkatársa munkahelyet változtatott. 1991. január 8-án félbeszakították a kormány ülését. A kormány elnöke tájékoztatta a kormány alelnökeit, hogy a Szövetségi Gyűlés döntést hozott a lusztrálásokról. Az alelnökök elmondták, hogy egyáltalán kapcsolatba kerültek-e és milyen módon az állambiztonsági szervekkel. A kormány elnöke bejelentette, fennáll a gyanú, hogy egyes miniszterek és a kormányhivatal, valamint a tömegtájékoztató eszközök munkatársai együttműködtek az ŠtB-vel. Ezután berendelte az említett minisztereket. Egyikük megérkezése előtt a kormány elnöke közölte alelnökeivel, hogy az illető pénzt kapott az együttműködésért. A kormányelnök a két miniszterrel közölte, fennáll a gyanú, hogy együttműködtek az ŠtB-vel. Mindketten tagadták ezt. Az említett minisztereket még e találkozó előtt tájékoztatták arról, hogy együttműködéssel gyanúsítják őket. Nyilvánosságra került az is, hogy Kučerák úr

; a kormány alelnöke együttműködött az ŠtB-vel. Ez a probléma úgy keletkezett, hogy a Szövetségi Gyűlés határozatának megtárgyalásakor az SZNT elnöke ellenezte a lusztrálást. A Szövetségi Gyűlés egyes képviselői ennek kapcsán elmondták neki, hogy az ŠtB irataiban Jozef Kučerák neve is szerepel. Az SZNT elnöke tájékoztatta erről a kormány elnökét és felkérte a Szövetségi Belügyminisztériumot, ellenőrizze ezt az állítást. A Szövetségi Belügyminisztérium kétszer is megcáfolta a bejelentést azzal, hogy a kormány alelnökének születési dátuma nem azonos azzal, amely az ügynökök köteteiben szerepel. Erről az SZNT elnöke a kormány elnökét is tájékoztatta, aki ennek ellenére levelet küldött Kučerák úrnak, fejtse ki írásban: mi a véleménye erről. Egy bizonyos idó eltelte után a kormány elnöke közölte az egyik miniszterrel, hogy az együttműködésére vonatkozó gyanú alaptalannak bizonyult. Az illető miniszter elmondta, a miniszterelnök később megkérdezte tőle, támogatni fogja-e a kialakuló politikai ellentétek során. Az SZNT Elnöksége megállapította, annak ellenére, hogy a kormány elnöke nyilvánosan kijelentette, nem ért egyet a lusztrálásokkal, az előbb ismertetett módon felhasználta az ellenőrizetlen tájékoztatásokat egyes személyeknek az ŠtBvel való állítólagos együttműködéséről. D. Az SZNT Elnöksége Mečiar miniszterelnök nyilvános és sajtóbeli kijelentéseivel kapcsolatban megállapította, hogy ezek közül néhány elhamarkodott volt, kétségbe vonta a demokratikus alapelveket és félrevezette az állampolgárokat. Ezek közül külön megemlítette az 1991. március 21-i martini nyilvános gyűlésen mondott szavait. „Miért voltunk Oroszországban? Mert titkos megbeszéléseink voltak a szovjet tábornokokkal, egyezzenek bele abba, hogy Martinban továbbra is gyárthassunk fegyvereket." A kijelentés felháborodást keltett, amelyet a miniszterelnök a Národná obrodában így cáfolt meg.: ,,A Szovjetunióba való elutazásom előtt utammal kapcsolatban kétségek merültek fel, hogy titkos találkozásom lesz a szovjet tábornokokkal. Természetesen Hyen találkozásaim nem voltak. Ha ilyen tárgyalásokat folytattam volna, nem beszéltem volna erről egy ötezres tömeggyűlés előtt. Ha ironikusan szólok a rágalmakról, úgy tekintenek erre, mintha megerősítettem volna ezeket." Az SZNT Elnökségének április 16-i ülésén viszont a miniszterelnök megerősítette, hogy a szovjet tábornokokkal mégis tárgyalt a szlovák hadiipar problémáiról. Az 1990-es év politikusa díj átvételekor kijelentette: ,,Tudom, ha a dolgozókhoz fordulnék, ók támogatnának engem. A támogatás szélsőséges eszközeit is alkalmaznák, de kérdem, jogom van erre?... Tudom, megtehetném ezt; de mégsem teszem meg." A miniszterelnök ezt a kijelentését szó szerint idézte az SZNT Elnökségéhez április 2-án intézett levelében, de nem cáfolta meg. 1991. február 17-én televíziós beszédében ezt mondta: „A Szövetségi Gyűlés érdekeinél magasabb érdekek is léteznek, a hatalomnak magasabb szintű képviselői is vannak. Ezek pedig önök, tisztelt polgártársak. .. Ennek ellenére el tudom képzelni, hogy a Szövetségi Gyűlésnek ne kelljen két évet várnia megbízatási időszaka leteltére, ennél lényegesen előbb is távozhatna a politika színteréről. Ebben az esetben más szervek is jóváhagyhatnák az alkotmányokat. " Az SZNT Elnöksége nem vonja kétségbe, hogy a polgároknak jogukban áll kifejteni nézeteiket, de meggyőződése, hogy az egyik legmagasabb rangú politikai képviselőnek tudatosítania kell politikai felelősségét azért, hogy az ilyen kijelentései destabilizálják a társadalmat. E. Az SZNT Elnöksége a kormányon belüli együttműködést, a munka egybehangolását és általában a kormány működőképességét vizsgálva leszögezte, hogy a megállapított tények, a beterjesztett dokumentumok, valamint a gazdaság és a társadalom állapotának értékelése alapján működésképtelennek tartja a kormányt. A mai helyzet tarthatatlan, és ezért változásokat kell eszközölni összetételében.Az Elnökség megállapította, hogy Szlovákiában a gazdaság alakulása, mindenekelőtt a gazdasági reform megvalósítása és negatív társadalmi következményei a legpesszimistább előrejelzéseket is meghaladják, Szlovákia gazdasága katasztrofális állapotba került. Ennek alátámasztására az Elnökség értékelte a kormány 1990 júliusi programnyilatkozata egyes célkitűzéseinek megvalósítását, majd leszögezte: az a jelentés, amelyet a kormány elnöke 1991. április 10-én terjesztett elő a Szlovák Nemzeti Tanácsban a programnyilatkozat teljesítéséről, nincs összhangban az általános társadalmi-gazdasági helyzet reális értékelésével és a miniszterelnök kijelentésével. Az államigazgatás területén a kormány nem birkózott meg az új államigazgatási szervek kiépítésével. Felelősség terheli, hogy megkésve, és nem megfelelő szinten adta ki az államigazgatás átalakítására vonatkozó rendeleteket. Nem irányította a nemzeti bizottságok apparátusának feloszlatását és megtűrte, hogy az államigazgatás új apparátusának kiépítésébe beavatkozzanak a politikai erők és mozgalmak, valamint a régi kommunista apparátus is. Noha a kormány programnyilatkozata leszögezte, nem szabad bővíteni az apparátust, az államigazgatás munkatársainak száma több mint ezerrel nőtt. A működésképtelenséghez jelentősen hozzájárultak a kormányon belüli, a kormányelnök, az alelnökök és az egyes miniszterek közti ellentétek. Ezek személyes és politikai konfliktusokra vezethetők vissza, valamint arra, hogy eltérőek a nézeteik a gazdasági reform szlovákiai megvalósítását illetően. A jelentés végezetül leszögezi: a katasztrofális gazdasági helyzet, a gazdasági reformra vonatkozó eltérő nézetek, a reform negatív szociális következményei, mindenekelőtt a munkanélküliség, valamint a Szlovák Köztársaság kormányán belüli, elmélyülő ellentétek táptalajt jelentenek a szlovákiai társadalom politikai destabilizálásához, és ez mielőbbi megoldást követel. BELPOLITIKAI FORGÓSZÍNPAD (Munkatársunktól) - Valóban forgószínpadhoz hasonlít mostanában a belpolitikai élet Szlovákiában. Miniszterek mennek, miniszterek jönnek, politikai mozgalmak osztódnak és osztoznak vagyoni javakon; de gyakoriak az egyéb személycserék is... így érthető, ha a Nyilvánosság az Erőszak Ellen szerdai sajtótájékoztatójának legizgalmasabb kérdésköre az volt, hogy a mozgalom szlovákiai tanácsának kedd esti, rendkívüli tanácskozásán Fedor Gál (küszöbönálló három hónapos angliai tanulmányútjára való tekintettel) lemondott elnöki tisztéről. A szlovákiai tanács négy jelölt - Jozef Kučerák, Vladimír Ondruš, Soňa Szomolányiová, Juraj Flamík - közül a szlovák kormány gazdasági kérdésekben illetékes korábbi alelnökét: Jozef Kučerákot választotta meg a VPN új elnökévé. Egyelőre szeptemberig, amikor a Nyilvánosság az Erőszak Ellen megtartja soronkövetkező közgyűlését. Minderről bővebben a tegnapelőtti sajtókonferencián esett szó. A korábbi és az új elnök együtt tájékoztatta az újságírókat arról, hogy a Nyilvánosság az Erőszak Ellen a jövőben is hű marad korábbi vonalvezetéséhez. Politikai törekvéseinek homlokterében a polgári szabadságjogok garantálása, a piacgazdaság forszírozása, a szövetségi államforma mindkét tagköztársaság számára hasznos értékeinek megőrzése áll majd. Kérdésekre válaszolva Jozef Kučerák leszögezte: a közeli hetek és hónapok fogják megmutatni, hogy a NYEE-ben a heterogénebb összetételű mozgalmi stílus, vagy a pártosodás folyamata fog-e megerősödni; s eközben azt sem lehet kizárni, hogy a közgazdasági dilemmák megoldását keresve a liberálisabb irányzat szószólóinak hangja is megerősödhet. A sajtóértekezleten szóba jött még, hogy nemcsak Pozsonyban, hanem Prágában is pörögni látszik a belpolitikai forgószínpad. Ekes jele ennek, hogy egyesek a Szövetségi Gyűlés elnökének: Alexander Dubčeknak leváltását sürgetik. A NYEE álláspontja ebben a kérdésben egyértelmű: támogatják, hogy ez az egyre nagyobb nemzetközi tekintélynek örvendő politikus a jelenlegi választási időszak végéig mindenképpen a prágai parlament élén maradjon. Felvetődött az is, hogy a pillanatnyilag már lezártnak tekinthető szlovákiai kormányválság előzményei nem Mečiar & Gál személyes ellentétként kezelendők. Fedor Gál ezzel kapcsolatban elmondta: pusztán olyan príncipiális nézetkülönbségekről van szó, amelynek lényege a demokrácia elveinek értelmezésében, illetve a gyakorlati politika módozatainak alkalmazásában keresendő. Ezt hangsúlyozva a NYEE korábbi elnöke azt is leszögezte, hogy a kommunizmus romjain épülő demokrácia számára a legnagyobb veszélyt az erőszakolt paternalizmus és az üresjáratokban tobzódó populizmus jelenti. Jozef Kučerák válaszainak egyikében kitért arra is, hogy megfontolandó, vajon a tervezett tankeladásból származó anyagi haszon ellensúlyozni tudja-e azt a presztízsveszteséget, amelyet ez a sokat vitatott üzletkötés a nyugati társadalmak szemében - és az általuk felajánlott támogatás esetleges megvonásával - okoz(hat). (mik-) ML LESZ A LAKBÉREKKEL? Ez a kérdés foglalkoztatja az embereket a pénzügyi tanács múlt heti tanácskozásáról adott tájékoztatás óta. Mint ismeretes, a tanács a lakbéremelések elhalasztását indítványozta. Nehéz a válaszadás: az állami lakásokért fizetett lakbérek rendezése egyaránt szövetségi és köztársasági hatáskörbe tartozik, ezért a kérdésben valamennyi kormánynak döntést kell hoznia. A pénzügyi tanács álláspontja nem jelenti a lakbéremelés automatikus elhalasztását. A tanács javaslata úgysem értelmezhető, mintha az a lakbéremelés szükségességével kapcsolatos nézeteknek a kormánykörökben bekövetkezett teljes megváltozását jelezné. Inkább csak reagálás a gazdasági és a társadalmi élet fejleményeire. Az infláció az év eleje óta a vártnál nagyobb lett, amikor is az árképzésben még nem tükröződik a tüzelő- és a fűtőanyag megdrágulása. Tekintve, hogy a létfenntartási költségek rohamosan nőnek, a lakbéremelés nemigen mehet meg pótlékmentesen, ami újabb inflációgerjesztést jelent. Ebben a helyzetben - amint azt megtudtuk - a Szövetségi Pénzügyminisztérium is inkább a halasztást szorgalmazza. A halasztást célzó indítvány felvetésébe a lakáspolitika körüli bizonytalanság is belejátszik. A lakáspolitika átfogó koncepciója - mely a lakásgazdálkodás racionalizálásával kapcsolatos javaslaioKaí is magában foglalná - még nemcsak hogy mindezideig nem került megvitatásra az egyes kormányok ülésén, de valójában még el sem készült. így gyakorlatilag hasonló helyzet állna elő, mint a fűtő- és . tüzelőanyagok esetében, amikor is a juttatások nagy részét megszüntették, de az ehhez kapcsolódó további lépések elmaradtak. Számolni kell vele, hogy a pénzügyi tanács javaslata nemcsak a lakáshasználóknak a lakbéremelések elhalasztása iránti reményét táplálja, hanem számos komoly kérdést is felvet, aminek folytán az indítvány erős ellenállásba ütközik majd. Rendkívül elégedetlenek lesznek például a privatizált lakóházak tulajdonosai, akik nem lesznek hajlandók megfizetni a lakóházfenntartással járó többletkiadásokat. A helyzet megoldásának lényegében két lehetséges útja van: vagy az állam nyújt labkérkiegészítéseket magántulajdonba került lakóházakban élő bérlőknek, vagy a tulajdonosok lehetőséget kapnak arra, hogy felemeljék a lakbéreket. Jelenleg csak annyi sejthető, hogy a két köztársaságban nem alkalmaznak eltérő megoldást. A közvélemény alighanem nehezen viselné el, ha a lakbért július 1-től az egyik köztársaságban felemelnék, a másikban meg nem. (Rp) ROMÁNIA NAGYOBB TOLERANCIÁT A KISEBBSÉGEK IRÁNT A nemzeti kisebbségek iránti tolerancia hiányára hívta fel Ion Iliescu román elnök figyelmét az a parlamenti csoport, amely a magyarokon kívül Romániában élő többi nemzeti kisebbség képviselőit tömöríti az ország legfelsőbb törvényhozó testületében. A magyaroknak, konkrétan a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek, tekintettel létszámukra, külön csoportjuk van a román parlament két házában. A magyarokon kívüli nemzeti kisebbségi - köztük szlovákok és csehek - képviselők parlamenti csoportja hétfőn este találkozott a bukaresti Cotroceni-palotában Ion Iliescuval, hogy tájékoztassák őt ezen kisebbségek sajátos problémáiról, s megoldásukhoz kérjék az elnöki hivatal segítségét. A parlamenti csoport elnöke, Andrei Echim, aki a Duna deltájában élő lipovánok szövetségének az elnöke is, a találkozón bírálóan szólt arról is, hogy román részről, tehát a többség részéről, gyakran nagy feneket kerítenek olyan jelentéktelen dolgoknak is, melyek hatása nem túl nagy, s ezáltal kisebbségellenes hangulatot gerjesztenek a román nép körében. Példaként megemlítette azt a mostani magyarellenes kampányt is, melyet a nacionalista román körök a nemrégiben Egerben lezajlott, Erdély múltjával és jövőjével foglalkozó tudományos tanácskozás kapcsán folytatnak. A nacionalista hangvételű román napilapok egyébként szerdán is éles magyarellenes cikkekben foglalkoztak az említett konferenciává!. Egyebek közt ilyen anyagokat közölt a kormányzó Nemzeti Megmentési Front hivatalos sajtóorgánuma, az AZI, az elnökhöz közelálló Dimineatsa, valamint a szélsőséges Romania Mare című hetilap. A szerdán megjelent Romániai Magyar Szó viszont higgadtan, a dolgok állásának megfelelően és mértéktartóan foglalkozott az eseménnyel. A nemzeti kisebbségek képviselői az Iliescu elnökkel való találkozás alkalmával rámutattak sokasodó gondjaikra és kérték, hogy a román állam nyújtson hathatósabb segítséget és támogatást a kisebbségi kultúrának, iskolaügynek stb. Elhangzott egy olyan javaslat is, hogy a kisebbségek képviselői és az elrök rendszeresen találkozhatnának, s igy jobb lenne a kölcsönös információáramlás. Iliescu elnök megígérte, hogy a kisebbségi problémákat figyelemmel fogja kísérni és támogatja majd a megoldásukat. K0KES JÁNOS, Bukarest