Új Szó, 1991. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1991-05-07 / 106. szám, kedd

7 HIT éS ELET ÚJ szól lyy I. MAJUb 7. AZ EMBER SOSEM VÁLHAT AZ ÉLET URÁVÁ Jozef Tomko bíboros, a Nemzetek evangelizációjáért kongregáció prefektusa elsősorban nem azért látogatott haza, hogy csillapítsa a szlovák parlamentben uralkodó kedélyállapotot — amely kissé mintha emlékeztetett volna az értékvesztett és értéktévesztett civilizációra, amiről a bíboros egy nappal később, pénteken tartott beszámolót — bár hiteles források szerint ez is sikerült neki. A bíboros az április utolsó hétvégéjén megrendezett A modern egészségügy humanizálásáért elnevezésű nemzetközi kongreszszust tisztelte meg jelenétével és felszólalásával, amely véleményem szerint korszakalkotó volt a családról szóló hazai összejövetelek történetében. Kar, hogy épp azok nem hallották, akiknek tudományos konferenciáin magam is többször részt vettem, s az adathalmazod mögött mindig a tetthez szükséges meggyőződést hiányoltam. Ki tudja, miért nem jöttek el — talán nem kaptak meghívót? Vagy ők nem akarták meghallgatni a más világnézetből adódó elméleteket, gondolatokat, amelyeknek Tomko bíboros előadása mondhatnánk: eszmei platformja volt. A nyugati civilizáció hanyatlásának vagyunk tanúi. Ha egy új humanizmusra építő civilizációt akarunk, amelynek fókuszában csakugyan az ember áll, át kell mentenünk az állandó emberi értékeket: a családot, az életet és a szeretetet. Ezek átmentése jelenti egyben az egyetlen lehetőséget az emberiség, a nemzeti és vallási közösségek megmentésére is, mondta bevezetőjében a bíboros, majd külön elemezte valamennyi értéket. Emlékeztetett, hogy már többen megjósolták a család intézményének megszűnését, pl. Marx vagy David Cooper (ez utóbbgi A család halála c. művében), de ez a jóslat mindezidáig nem következett be. Igaz azonban, hogy a család intézménye napjainkban krízisét éli, s ezen belül a szeretet és Josef Pokorný: A kórház c. ciklusból az élet, mint alapvető emberi értékek krízisének jeleivel is nap mint nap találkozhatunk. A szeretet krízisét főképp a romantizmussal és a freudizmussal hozta összefüggésbe a bíboros. Szerinte e két irányzatnak köszönhetően teljesen megváltozott a szemléletmód. A szeretet nagyon sok ember ösztönös, szenvedélyes vagy épp abszolút véletlen, vak érzelmeknek tekinti. Amióta Freud kimondta, hogy a szerelem a nemi kielégülés következménye, az érosz kiszorítja a két ember kapcsolatából az étoszt (a frankfurti iskolához tartozó neofreudista Fromm művei épp azért annyira népszerűek, mert ő ezt a viszonyt megfordítva, azaz helyesen értelmezte). Ezzel szegényebbé válik az ember, de a szeretet is. Hisz a szeretet öncélú, többé nem a másik ember felé irányul, az csak eszköz önmagunk boldoggátételéhez. Az adakozó szeretet önző szeretetté válik, s ezt már nem is nevezhetjük szeretetnek. Ez a felfogás kiöli az emberből a felelősségtudatot. Már nem számít a társ, a gyerekek, a családi és tágabb közösség, csak a személyes elégedettség a fontos, amelynek nevében lelkiismeretfurdalás nélkül faképen hagyható a megunt házastárs, s ha gyerek is van, ugyanaz a sorsa. Úgy kell neki, hisz csak teher, 'kolonc a szülei nyakában. Hasonló a helyzet az emberi élettel. A hihetetlenül fejlett tudományos-technikai potenciállal rendelkező ember képes arra, hogy saját kezűleg megsemmisítse környezetét, s vele együtt önmagát is. A bíboros többször hivatkozott Huxley Szép új világára, amelynek víziója mintha beteljesülni látszana. Mi az alapvető ok? Az, hogy a tudomány és az erkölcsi fejlődés nem kéz a kézben halad. Az embernek szüksége van a tudományra, mint a megismerés eszközére, de arról sosem szabad megfeledkeznie, hogy lelkét ajándékba kapta, s így sosem válhat az élet urává. A tudomány nem helyettesítheti Istent. S hogy hová fajulhat az erkölcstől megfosztott tudomány? Negyven évvel ezelőtt az egész világ megdöbbent, amikor tudomást szerzett a fasiszták ténykedéséről a sterilizáció, eutanázia, terhességmegszakítások stb. terén, s ma ezeket a módszereket tömeges pusztítóeszközként használják, ráadásul az új humanizmus jegyében. Ezzel szemben a keresztény szemléletmód abból indul ki, hogy a nő és a férfi szeretetbeni összeolvadása isteni eredetű. Isten ezzel teremtette az embert. Célja az volt, hogy a szeretettel-szerelemmel gazdagítsák egymás személyiségét. A szeretet a férfi és a nő fő hivatása. A házastársi szeretet is efelé mutat, s ezen belül válik szerves alkotórészévé a nemiség, így jön létre az új élet, s láthatjuk, hogy a két ember szoros kapcsolatának mutatkozó szeretet miképp áll az egész emberiség szolgálatába a szaporodás csodáján keresztül. Az egyház álláspontja egyértelmű az élet kérdésével kapcsolatban: az emberi élet szentség, s a magzat a nemzés pillanatától kezdve emberi lény. Épp ezért a II. vatikáni zsinat kimondta, hogy az abortusz borzalmas bűntett. Épp a civilizáció válságát tükrözi, hogy ezt a bűntettet sokan új életminőségnek állítják be. A materialista felfogás szerint az ember elsősorban termelőerő-homo faber, a nyugati filozófia az individualizmusra helyezi a hangsúlyt, s az eredmény? Életellenes cselekedeteket jóváhagyó törvények születnek. De ami megengedhető a jogász alkotta törvény szempontjából, az nem mindig engedhető meg az Isten által alkotott törvény, az erkölcs szempontjából. Mert ha ezzel nem értünk egyet, várható, hogy az abortuszok után megengedik majd az eutanáziát, utána a társadalmi szempontból hasznot nem hajtók — öregek, betegek, lelkileg és testileg nyomorékok fájdalommentes kizárását az erősebbek világából. Utópia-e hát Huxley látomása vagy tán valóság, amely már kezdetét vette, csak annyira eltompult az ember, hogy nem is tudatosítja, milyen úton halad, s milyen szakadék felé?! Tomko bíboros II. János Pál pápa üzenetével fejezte be beszédét. Felszólított a valódi emberi értékek megbecsülésére, s annak tudatosítására, hogy az erkölcsi értékeket kell az első helyre helyezni. Az utolsó gondolat a tudósoknak szólt. Váljon a tudomány emberközpontúvá, az emberi élet kiteljesedését szolgálja, nem pedig a pusztítást. A tudás kapcsolódjon egybe Isten bölcsességével. Ez a civilizáció fennmaradásának egyetlen lehetősége és reménye. L AM PL ZSUZSANNA A SAJÓGÖMÖRI TEMPLOMRÓL A keresztyénség elterjedése óta minden városnak, falunak impozáns és messzenéző dísze, tájba illő épülete a templom. Mellette a torony századok óta mutatja az irányt: erre gyertek, jó emberek, vár az Isten háza. A sajógömöri gyülekezet keletkezése a XIII. századba nyúlik vissza. Egy 1263-ban kelt okirat már „a gömöri várnép papját" is említi. Az evangélikus egyház a reformáció, illetve az ellenreformáció idején alakult meg, amikor 1615-ben a Rozsnyóról kitiltott paptanárok diákjaikkal együtt Sajógömörön — mint artikuláris helyen — találtak menedéket és elfogadható feltéter leket a működésükhöz. Az evangélikus egyház fénykora a XIX. századra tehető. Czékus István és Mikola György lelkészek áldozatkész szervezéssel új templomot építettek a Petőfi által is megemlített régi torony mellé. A neogótikus templom tervezője Benkő Károly budapesti építész volt. A két főbejárat fölött tábla hirdeti: „Isten dicsőségére építtetetett az 1882-ik esztendőben." Azóta több mint száz esztendő pergett le az Idő végtelen óráján. Az eltelt évszázad alatt az árvizek, a II. világháború és az idő vasfoga alaposan kikezdte az épületet. Veszélybe került a templom statikai állapota, a mennyezet és a gyönyörű freskók. Igaz, az utóbbi évtizedek alatt a templomjárók száma is szomorúan alacsonyra csökkent. Az 1990-es évben az egyház vezetősége és Rusznyák Dezső lelkész úr szervezésében megkezdődött a Sajó-völgy egyik legszebb templomának a nagyjavítása. Molnár Lajos mester úr és csoportja szakavatott kézzel dolgozik. Pontos és jó munkát végeznek. Látjuk, hogy nemcsak izmaik verejtékét, de szívüket is hozzáadják a munkához. Ha lassan is, de egyre gyarapodik a templomjárók száma. Az iskolában is újraindult a hitoktatás. Még nem ismerjük az- idei népszámlálás eredményeit, ennek ellenére érdekes és érdemes visszatekinteni az 1891-es, száz év előtti népszámlálás adataira. A GömörKishont című újság harmadik számában olvashatjuk: „Sajógömör népessége 1207 lélek, melyből 597 férfi, 610 nő. Vallás tekintetében az ág. evangélikusok vannak a legtöbben, számuk 924, melyből férfi 473, nő 451. A reformátusok 97 en vannak: 47 férfi és 50 nő. Gör. kath. egy férfi, a zsidók száma 44, éspedig 18 férfi és 26 nő. A főösszegből a híres Czinka Pannának 60 maradéka van, éspedig 25 férfi és 35 nő. Tíz évi szaporodás igen csekély." Ezeknek a száz tévvel ezelőtti adatoknak ismeretében most már kétszeresen kíváncsian várjuk: mi a helyzet ma az egykori vármegyei székhelyén, Sajógömörön. Az új adatok egészen biztosan kedvezőtlenebbek lesznek, de a község lakosai, és mindazok, akik a távolban is hűek maradtak szülőföldjükhöz, egyformán örülnek a templom megújulásának. Bárcsak az emberi lelkek is mind megújulnának vele! GÖMÖRI KOVÁCS ISTVÁN Szerkeszti: BALÁZS F. ATTILA NEM DEMONSTRÁCIÓ-IMANAP! 1991. május 11-12-én pünkösdi imanapok lesznek Komáromban a Magyar egyházmegye létesítéséért. Az imanapot nem az egyház, nem a papság szervezi, hanem akik a legjobban érzik annak hiányát: Isten népe, akiknek jogairól a II. vatikáni zsinat óta oly sokat tanakodnak a püspökkari konferenciákon, de a mai napig alig engedték szóhoz jutni őket. Az elmúlt napokban találkoztam egy komáromi vallásos fiatalasszonnyal, aki feltette nekem a kérdést: „Miért kell nekünk Magyar egyházmegye, talán hátrányos helyzetben vagyunk? Nekem úgy tűnik, az egész csak politika." Sajnos, sok pap is hasonlóan gondolkodik. A második pünkösdi összejövetel Komáromban nem a magyarok zendülése lesz, hanem áhítasos imanap. Nem egy magyar püspökért, hanem egy Magyar egyházmegye létesítéséért esedezünk! Ez teljesen jogos, nem sért senkit, nem irányul egyetlen szlovák püspök ellen sem, van ra példa Erdélyben, Jugoszláviában, Ausztriában, Kárpátalján. Itt felmillió magyar kato-' likussal szemben kell igazságot szolgáltatni. Nézzünk körül Európában: Albániában 122 ezer katolikusnak volt két főegyházinegyéje, Bulgáriában 25 ezer katolikusnak van püspöke. Erdélyben másfél millió magyarnak 4 egyházmegyéje van, a jugoszláviai magyaroknak két püspökük van. Nálunk a félmillió magyar katolikus négy egyházmegyében él: keleten a rozsnyói és kassai, NyugatSzlovákiában a nagyszombati és nyitrai egyházmegyében. Mik a hártányaink? A nagyszombati főegyházmegyében százezres tömegbten él a magyarság az egyházmegye peremén, messze a központtól. Vannak olyan magyar falvák, ahol sohasem járt püspök, a nagyobb községekben is 7 évenként a bérmálás alkalmával. Főleg a múltban, mi papok is sok esetben éreztük, hogy árvák vagyunk: nincs kinek elmondani problémáinkat, nincs ki segítsen rajtunk, főleg ha anyagi gondokkal küszködünk. A hetvenes évek vége felé a komáromfüssi plébános panaszos levelet menesztett Nagyszombatba. Elsírta, milyen nyomorúságos körülmények között él missziós területen, ahol a lakosság alig fele katolikus. Három templom van a gondjaira bízva, valamint két plébánia, melyeket képtelen fenntartani. Anyagi támogatást kért, mondván, van sok gazdag plébánia, akik tudnának segíteni. A főpap azt válaszolta neki, hogyan képzeli, hogy a püspökség támogatást nyújtson neki, előbbre valók a szlovák plébániák. Ézek szerint ha egy magyar pap nehézségekkel küszködik, csak a Boldogságos Szűz Máriához fohászkodhatik. Van még egy égető probléma. 1950-től nincs magyar papképzés Szlovákiában. A főegyházmegyében évente két magyar papot szenteltek. Ebben az évben egyet sem, Az átény, hogy szlovákul végzik k szemináriumot, sok fiatal magyar papnál nehézségeket okoz: szegényes szókincsük miatt nehézkes a prédikációjuk, a katekizmust pedig nem tudják magyarul tanítani. Ezek a paptársak u

Ntólag pótolják magyar nyelvtudásukat. Ezzel szemben a református teológusok a prágai huszita fakultáson speciális magyar kiképzést is kaptak, de többségük Magyarországon tanul. A katolikusok helyzete kétségbeejtő. 2000-re kihal a magyar papság Szlovákiában, alig marad néhány papunk a nagyobb plébániákon. A főegyházmegye területén évente 5-6 magyar pap hal meg (1988-ban hét), miközben mint már említettem, az utánpótlás évi egy-két felszentelt pap. Egy magyar egyházmegye püspökkel az élén, ezt a problémát a szívén viselné. Gondoskodna arról, hogy a székesvárosban legyen katolikus gimnázium, ahol ápolni lehet a hivatásokat. És ha vannak hivatások, akkor el lehet kezdeni a papképzést is akár itthon, akár külföldön. Ha lesz magyar főpásztor, látogatni fogja híveit, papjait. Ministráns találkozókat rendez, ahol személyesen buzdítja a fiatalokat. A vész sajnos nagyobb, mint gondolnánk, talán már el is késtünk, évtizedekre van szükség, hogy a sebek begyógyuljanak. Minden magyar papnak, hívőnek kötelessége ezért a szándékért imádkoznia, mert közel az idő, amikor nem lesz aki magyar nyelven végezze a keresztelési, elsőáldozási, esketési és temetkezési szertartást. Szlovákia főpásztorainak nem kellene félniük a magyar egyházmegye létesítésétől, sőt, támogatniuk kellene, hisz mi külön gondot jelentünk számukra, és kielégíteni bennünket a legnagyobb jóakarat mellett sem képesek. Mi tisztelettel nézünk fel rájuk, de be kell látniuk, hogy az Egyházban nekünk is vannak jogaink. Nekik kellene megkérniük a római pápát, hogy belátása szerint létesítsen egy vagy két egyházmegyét a magyar hívek számára Szlovákiában. Egyelőre nem tehetünk mást testvéreim, minthogy imádkozzunk! ÚJVÁRI FARKAS LÁSZLÓ plébános VILÁGOSSÁG Két témával foglalkozik a Világosság c. egyházi magazin vasárnapi műsorában Józan Lajos hidaskürti esperes-plébános. Az egyik téma a szelídség krisztusi lelkületre, amelynek erejét, vagy hiányát, épp most, a húsvéti időszak második felében, Pünkösd felé haladva tudjuk csak igazán átérezni. Mi is a szelídség valójában? „Önuralom — hangzik el a bevezető elmélkedésben —, a lélek uralma a fest fölött, az indulatok és szenvedélyek fölött. Ezt a lelktfegyelmet és önuralmat tükrözi Jézus magatartása, különösen szenvedése idején?" A főpapok és farizeusok gonoszul kiagyalt terveit mind halomra dönthette volna, mégis úgy járt közöttük, mintha semmiről se tudna. Júdás árulásáról is tud: az Utolsó Vacsorán mégsem fedi fel az áruló nevét. Amikor így szól: „Amit cselekszel, siess megtenni", még az asztalnál ülők sem értik, miért mondta ezt Júdásnak. Szelíden vállalja a szenvedést, a megaláztatást és a halált is. Hogy honnan ered ez a hihetetlen lelkierő? Önmagának teljes feladásából, amikor az Olajfák hegyén így kiált Istenéhez: Atyám, ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tiéd. BeIon Gellért írja: „Amikor az ember-Jézus vállalja az atya akaratát, akkor az Atya is azonosul vele. Igy nyilvánul meg az emberi erőtlenségben az isteni erő... Jézus, aki felvette a gyöngék gyöngeségét, a szegények szegénységét, a védtelenek védtelenségét, ebbe a gyöngeségbe és megváltó erőtlenségbe öltöztette Egyházát és tanítványait is." A szelídség krisztusi lelkülete tehát nem az emberi értelemben vett gyengeség jele, hanem annak bizonyítéka, hogy készek vagyunk Isten akaratát teljesíteni, s ha kell, eszközévé válni az Ó kezében. A műsor másik témája Mária, az anya személye és szerepe az üdvtörténetben. Ebben a részben klasszikus költőink legszebb Mária-versei hangzanak el (Adásidő: Vasárnap 8.30 és péntek 16.05) —ma— t