Új Szó, 1991. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1991-05-07 / 106. szám, kedd

1991. MÁJUS 7. ÚJ szói SPORT EXTRA ö SOK A LABDAT RUGÓ — KEVES A FUTBALLISTA A KÖZEL- ÉS TÁVOL-KELET MESSZE AZ ELITTŐL A világ futballja gyorsuló léptekkel halad a kiegyenlí­tődés felé. Kamerun megleckézteti azt az Argentinét, amely búcsúztatja a szuperfavorit Brazíliát. Mindezt Olaszországban, a világbajnokságon. Ott, ahol még jól emlékeznek arra, hogy két évvel ezelőtt az olimpián, Zambia fiai hogyan alázták meg 4:0-ra a profikból ösz­szeállított olasz ötkarikás tizenegyest. S lassan egyre ke­vésbé csodálkozunk. Costa Rica búcsúztatja a vb-n Skó­ciát és Svédországot, majd hónapokkal később a „so­sem halott" Feröer-szigeteki válogatott legyőzi Ausztriát. Szinte már fel sem tűnik, ha a Milan szupercsapata az utolsó percben talált gólt a kolumbiai Nációnál ellen, vagy hogy egy Rosenthal nevű izraeli fiatalember volt ta­vasszal a nagyhírű Liverpool FC legeredményesebb csatára. A világ futballja a kiegyenlítődés felé halad. Mégha Ázsia egyelőre „mackós" léptekkel cammog is... GYŰJTŐKNEK UEFA KUPA Szerdán, május 8-án Milánóban lejátsszák a labdarúgó UEFA Kupa döntőjének első mérkőzését az In­ter és az AS Roma között. Úgy illik, hogy a három európai kupatestvér közül a legfiatalabb kezdje a fut­ballgálát... Több mint 35 esztendő telt el azóta, hogy az üzletemberek gon­doltak egy merészet is nagyot: mi­lyen jó lenne, ha a híres európai vásárok alkalmából labdarúgótor­nákat rendeznének, hadd szóra­kozzon ilyen formában is a kíváncsi közösség. így keletkezett a Vásár­városok Kupája.. 1955-ben kezdő­dött a torna, melynek első döntőjére csak három évvel később került sor. A VVK tekintélye sokáig elmaradt a BEK és a KEK mögött. Nemcsak azért, mert eleinte városok szere­peltek a tornán, hanem, mert a ké­sőbbi résztvevő klubok igencsak vegyes játékerőt képviseltek. Nap­jainkban azonban már vetekszik a KEK-kel. élcsapatok indulnak a se­regszemlén; ellentétben az említett idősebb testvérrel, ahol bizony gyakran előfordul, hogy a nemzeti kupagyőztes a bajnokság sereghaj­tói közül kerül ki. Ráadásul ebben a sorozatban egy „garádiccsal" többet kell megtenni, hogy valaki a fináléba jusson. Mert a rajtnál 64 ta­gú a mezőny. 1970-ben az UEFA (Európai Lab­darúgó Szövetség) irányítása alá került a torna, s az UEFA Kupa ne­vet kapta. Eredetileg a Fővárosok Kupájára akarták keresztelni, és csak fővárosi csapatok vehettek volna részt a vetélkedésen, de mi­vel az UEFA, amely irányítja a tornát, ebben az esetben nem kapta volna meg a bevételek 5 százalékát, eláll­tak az eredeti elképzeléstől. A VÁSÁRVÁROSOK KUPÁJÁNAK DÖNTŐI — 1958: FC Barcelona — London 2:2 és 6:0. 1960: FC Barce­lona — Birmingham City 0:0 ós 4:1. 1961: AS Roma — Birmingham City 2:2 és 2:0. 1962: Valencia CF — FC Barcelona 6:2 és 1:1. 1963: Valencia CF — Dinamó Zágráb 2:1 és 2:2. Real Zaragoza — Valencia CF 2:1 (Barcelonában játszották a döntőt). 1965: Ferencváros — Ju­ventus 1:0 (0:0), góllövő: Fenyvesi (74. p.). Ferencváros: . Géczi— No­vák, Mátrai, Horváth, Juhász, Orosz, Karába, Varga, Albert, Ráko­si, Fenyvesi. (Az FTC vállalta, hogy mindössze egy mérkőzés döntsön, s a Juventus otthonában legyen.) 1966: FC Barcelona — Real Zara­goza 0:1 és 4:2 — hosszabbítás után. 1967: Dinamó Zágráb — Le­eds United 2:0 és 0:0. 1968: Leeds United — Ferencváros 1:0 és 0:0. 1969: Newcastle United — Újpesti Dózsa 3:0 és 3:2. 1970: Arsenal — Anderlecht 1:0 és 3:0 (egyforma pontszám és gólkülönbség esetén az idegenbeli több találat döntött a győztesről). 1971: Leeds United — Juventus 1:0 (rossz talajviszonyok miatt félbeszakadt), 2:2 és 1:1 (a Leeds több gólt lőtt idegenben és az övé lett a trófea). A kupa végle­ges elnyeréséért játszott mérkőzős (1971): FC Barcelona — Leeds Uni­ted 2:1. UEFA KUPA — 1971/72: Totten­ham Hotspur — Wolverhampton Wanderers 2:1 és 1:1. 1973: FC Li­verpool — Borussia Mönchenglad­bach 0:0 (rossz pályaviszonyok mi­att félbeszakadt) 3:0 és 0:2. 1974: Feyenoord Rotterdam — Totten­ham Hotspur 2:2 és 0:2. 1975: Bo­russia Mőnchengladbach — Twen­te Enschebe 0:0 és 5:1. 1976: FC Liverpool — FC Bruges 3:2 és 1:1. 1977: Juventus— Athletic Bilbao 1:0 és 1:2. 1978: PSV Eindhoven — SEC Bastia 0:0 és 3:0. 1979: Borus­sia Mőnchengladbach — Crvena Zvezda Beograd 1:1 és 1:0. 1980: Eintrachr Frankfurt — Borussia Mőnchengladbach 2:3 és 1:0. 1981: Ipswich Town — AZ '67 Alk­maar 3:0 és 2:4. 1982: IFK Göte­borg — Hamburger SV 1:0 es 3:0. 1983: Anderlecht — Benfica 1:0 és 1:1. 1984: Tottenham Hotspur — Anderlecht 1:1 és 1:1 — hosszab­bítás után; 11-es rúgásokkal 4:3. 1985: Real Madrid — Videoton 3:0 és 0:1. 1986: Real Madrid — 1. FC Köln 5:1 es 2:0. 1987: IFK Göteborg — Dundee United 1:0 és 1:1. 1988: Bayer Leverkusen — Espanol Bar­celona 3:0 és 0:3 — 11-es rúgások­kal 3:2. 1989: SSC Napoli — VfB Stuttgart 2:1 és 3:3. 1990: Juven­tus—Fiorentina 3:1 és 0:0. (tv.) Kétségkívül feszül némi ellent­mondás az ázsiai labdarúgás szín­vonála, s azon tény kőzött, hogy e kontinens a legnépesebb a vilá­gon. A matematikai törvényszerű­ségek szerint élenjárónak kellene lennie a világ futballjában. A szo­morú valóság azonban egészen mást mutat. A három legújabb megméretésen — világbajnoki zó­nadöntő Szingapúrban, Mondiale az Arab Emírségek és a Koreai Köztársaság részvételével, vala­mint a nemrégiben véget ért Ázsiai Játékok futballtornája — kivétel nélkül könnyűnek találtatott az ázsiai labdarúgás. Nem véletlen, hogy Joao Have­lange, a FIFA elnöke — még egyre szaporodó számú rosszakarói sem állítják róla, hogy ne támogatná a fejlődő országok futbal íját — a vi­lágbajnokság után megjelent nyi­latkozataiban már azt is pedzette: esetleg az eddig két hely közül csak az egyik lenne automatikusan az ázsiaiaké... A lemaradás, a hátrány, a gyen­gélkedés, sőt a dél-koreai váloga­tott 1986-os és 1990-es világbajno­ki szereplését látva megkockáztat­juk, hogy a visszaesés tagadhatat­lan a kontinensen. Fogjunk hát egy röpke oknyo­mozásba: miért gyenge az ázsiai futball? (1.) Vegyük elsőnek a fizikai adott­ságokból eredő hátrányokat. Két­ségtelen, hogy a futball fejlődésé­ben mutatkozó tendenciák nem kedveznek az európaiakhoz, az af­rikaiakhoz, de talán a dél-amerika­iakhoz képest is gyengébb testi felépítésű ázsiaiaknak. A mai lab­darúgás — legalábbis ott, ahol a világszínvonal a mérce — a töké­letes atléták párviadala. A dél-ko­reai válogatott fizikai mutatói a leg­jobbak a kontinensen, a világbaj­nokságon meg láthattuk, hogy mindez milyen kevés volt. Csoj Szun Ho kivételével szinte senki sem akadt közülük, aki erőben fel­vette volna a versenyt, mondjuk a belgákkal vagy a spanyolokkal. Az 1989-ben a kontinens legjobb fut­ballistájának választott Kim Ju Szungot legtöbbször egyszerűen elsodorták a labdától. Pedig érde­mes ránézni egy csapatképre, vas­gyúrónak tűnik társai között. Az ázsiai földrész labdarúgásá­nak egyik legtekintélyesebb szakí­rója, Paul Moon írt e fizikai hát­rányról. hogy ez az az ok. ami mi­att ázsiai csapat sohasem lesz majd versenyben a világbajnoki cí­mért. Legyen bármilyen technikás, futballozzon bármilyen jól is a"szó klasszikus értelmében. Moon sze­rint olyan ez. mintha egy techni­kás. de alacsony súlycsoportú bokszoló kiállna egy faragatlan be­hemóttal. Hiába ügyes, technikás a kicsi, csak a nagy győzhet. Ha egyet is értünk Moon végkö­vetkeztetésével, sietünk leszögez­ni: technikai, de még inkább takti­kai fejlettség tekintetében sem ver­senyezhet még Ázsia a világelittel. Oka ennek az is, hogy a föld­rész — csak részben a nagy távol­ságok miatt — nem tud bekapcso­lódni a világfutball vérkeringésé­be. Az önkéntes kirekesztettség pedig nem elsősorban pénzhiány­ból fakad. Sőt, Japánt, Dél-Koreát, vagy az arab országok közül az olajállamokat nehéz lenne sze­génységgel „vádolni". Mégis még A VEGETÁRIÁNUSOKÉ A JÖVŐ? A táplálkozást ugyancsak sok­szor és gyakran emlegetik a harma­dik világ lemaradásának okaként. A kutatók, a szakemberek .szerint ezek az étkezési szokások eleve hátrány­ba lökik a z ázsiai futballistákat. Ti­zenhat indiai játékos -- köszönhető­en két spanyol edzőnek — az elkö­vetkező időkben azonban erre már nem hivatkozhat. Antonio Campania és Jonus Ro­jas nemrégiben az indiai futball „fő­városába". Calcuttába érkezett, hogy ott egy csapatot toborozzanak. Nem is akármilyet, a vegetáriánusok, csapatát. Az indiai szövetség támo­gatásával megkezdett kísérlet célja, hogy a két spanyol által edzett ve­getáriánus válogatott harcban le­gyen a barcelonai olimpiai aranyé­remért, 1992 nyarán, Minden nehézség nélkül találtak a spanyolok alanyokat, regrutálhat­tak 16 önkéntest. Vallási okokból ugyanis a legtöbb indiai nem eszik húst. s az újonnan létrehozott edző­tábor lakóinak a fizetése a tizenkét­szerese az indiai átlagnak. Campa­nia és Rojas egyelőre „nem akadt fel" azon, hogy éppen az általuk tiltott ételeket ajánlják az orvosok a sportolóknak Hirdetik a jelszót: a futballban is a vegetáriánusoké a jövő... ezek a kapcsolattartásnak csak „egyszerű" formáit választják. Rit­kán találkoznak európai csapatok­kal, s ha teszik is, akkor sem a leg­jobbakkal. Más kérdés, hogy Euró­pa sztárcsapatai nem kapkodnak az ázsiaiak után. Egyetlen alkalom­ra emlékszünk az utóbbi évekből, amikor egy „menő" európai válo­gatott ázsiai ellenfelet fogadott vol­na otthonában: Kína válogatottja szerepelt 1986-ban Itáliában. En­nek is oka volt. persze, az olaszok így (is) készültek következő vb­csoportellenfelük, a dél-koreiai vá­logatott ellen. (2.) Nyilvánvaló az is, hogy azért az utóbbi időben már gyakrabban lá­togatnak Európába Ázsiából. Az edzőtáborok, a zsenge ellenfe­lek elleni csaták azonban kevés eredményt hoztak egyelőre. A földrész gazdagabb országai­ban —- így az arab világban, Ja­pánban, a Koreai Köztársaságban, Hongkongban, Malaysiában, vagy Thaiföldön — légiósáradattal is igyekeznek javítani a honi futball színvonalán. A Koreai Köztársa­ságban immár például magyarok is játszanak (Mészöly. Pecha, Nyúl), míg Japánban brazilok (!), Hongkongban britek, Katarban irá­niak, Szingapúrban jugoszlávok, a félprofi malaysiai ligában meg né­met játékosok (is) emelik a színvo­nalat. Kínában egyelőre nincsenek a bajnokságban légiósok, de a szövetség kapcsolata továbbra is kiváló például a német társszerve­zetekkel. Ennek egyik gyümölcse­ként német edző érkezik hamaro­san Kínába, aki az összes korosz­tályos válogatottat irányítja majd. A hátrányt okozó tényezőket boncolgatva nem szabad elfeled­keznünk még egy faktorról. (3.) A nyelvi, de még inkább az el­térő kultúrákból fakadó beilleszke­dési nehézségek miatt — vonatko­zik ez éppúgy a távol-keleti, mint az arab országok játékosaira — nagyon csekély annak a valószínű­sége. hogy az ázsiai futballista eu­rópai karriert csináljon. Bum Kun Csa marad továbbra is az etalon, gyakorlatilag ő az egyetlen ázsiai játékos, akinek ez sikerült. O az, aki ázsiaiként nemzetközi kupa­győztes csapat tagja volt Európá­ban, s emellett tíz idényt játszott a Bundesligában! Rajta kívül még a kínai Gu Guang-ming tudott meg­maradni Európában, de ő megre­kedt a Bundesliga ll-ben, a Darms­tadtban. Könnyen levonhatjuk a végkö­vetkeztetést: elnézve az ázsiai fut­ball utóbbi két évtizedét, nem túl­zás a megállapítás: Ázsiában sok a labdát rúgó, de kevés a — szó ne­mes értelmében vett — futballista... (D.) CRUYFF ÓRABÉRE: 30 EZER DOLLÁR Az edzők szerződése nem egy életbiztosítás egyetlen sportágban sem, de főleg nem a labdatúgás vi­lágában. Azt tartják, ha nyer a csa­pat, jók a játékosok, viszont ha ve­reséget szenved az együttes, az edző a hibás. A 90 perc alatt nagy nyomásnak vannak kitéve, s a talál­kozó előtt, illetve után pedig a sajtó ostromolja őket. Nem egy nagyhírű mester kapott már szívrohamot a kispadon, többek között a magyar aranycsapat volt középhátvédjét, Lóránt Gyulát is ott érte a halál. Mintha villamosszékben ülné­nek, úgy tartják számon azt a havi hat órát, amit a kispadon töltenek a spanyol szakvezetők. Ez idő alatt komoly stresszhatásnak vannak ki­téve. A Don Balon spanyol labdarú­gó hetilap nemrégiben közölte a bajnokságban szereplő csapatok mestereinek jövedelmét. Szerintük az edzők felnagyítják, hogy meny­nyit szenvednek a kispadon. Más foglalkozást űzők sincsenek keve­sebb stresszhatásnak kitéve — s fi­zetésüket nem is lehet egy napon említeni! Nemcsak Spanyolország, de az egész világ legjobban fizetett szak­vezetője a nemrég szívoperáción átesett Johan Cruyff, akinek évi jö­vedelme 220 millió peseta — 2,2 millió dollár. Ez csak alapfizetés. Ehhez még jönnek a különböző prémiumok! Csapata, az FC Barce­lona ebben az idényben remekül szerepel: bejutott a KEK-döntőbe és a spanyol bajnokságban is az első helyen áll. Egyszerű számítás­sal kitűnik: a kispadon töltött egy óráért 3 millió pesetát (30 ezer dol­lár) kap! Cruyff egynapi keresete 643 ezer peseta, ami a havi orszá­gos átlagkereset háromszorosa. Cruyffot a Real Madrid volt tréne­re, a walesi John Toshack követte, évi 100 millió pesetával. Csapata sikertelen szereplése miatt leváltot­ták, s helyére Alfredo Di Stefano ke­rült. Szerény vigasz számára, hogy Di Stefano sincs már a királyi együttesnél, őt a jugoszláv Antics követte. A legjobban fizetett spanyol edzők listája: Luis Aragonas (Espa­nol Barcelona) évi 60 ni i 11 ió peseta, Ivics (Atletico Madrid) 55 millió, Cantatore (FC Sevilla) 50 millió, Es­párrago (FC Valencia) 50 millió, Clemente (Atletico Bilbao) 45 mil­lió stb. A tavalyi idény legsikeresebb mestere Marco Ántonio Boronát (Real Sociedad San Sebastian) „csak" évi 18 millió pesetát in­kasszál. ami Cruyff jövedelmének 12 százaléka. Ildo Maneiro, az uru­guayi szakvezető markát csupán évi 5 millió peseta üti. Ezzel ő a leggyengébben fizetett edző a spa­nyol bajnokságban. Havi fizetése még így is hatvanszorosa egy mun­kás átlagkeresetének. Hatalmas összegeket fizetnek ki a klubok a szakvezetőknek, s úgy tűnik, anyagiakban nincs hiány az együtteseknél. Pedig ennek éppen az ellenkezője igaz: a klubok tarto­zása eléri a 16 milliárd 109 millió pesetát (160 millió dollár!). Az együttesek közül például az Atleti­co Madrid adóssága 25,5 millió dollár, a Barcelonáé 16,8 millió. Meg a „királyi gárda", a Real Mad­rid is adós 10.5 millió dollárral. A klubok azonban nem spórolnak az edzőkön... (sz) ORSZÁGJÁRÁS KÍNA. Érdekes rendszert vezetnek be az új bajnokságban: annak ellené­re, hogy a mindössze három helyszí­nen zajló országos bajnokság 12 csa­pata közül csak kettő szerepel majd hazai pályán, a szövetség a semleges helyszínen rendezett találkozókra is kijelöli a „hazait" és a „vendéget". En­nek azonban nem csak szimbolikus jelentősége van, ugyanis a „vendég­csapat" góljai — szinte hihetetlen — duplán számítanak majd. Szabályozta a szövetség az átigazolási összegeket is. Ha egy első osztályú csapat játéko­sa egy „osztálytárshoz" igazol át, a ri­vális 20 ezer jüant, azaz körülbelül 120 ezer koronát köteles fizetni. Az összeg azonban nem az eladót, ha­nem második ligás klubokat illeti, shogy azok is anyagi támogatáshoz jussanak. A szövetség amúgy a maga számlájára hívja le az összeg húsz százalékát... Az új regulák szerint egyetlen kínai játékos sem mehet kül­földre futballozni 28 éves korának be­töltése előtt. Ha csak nem a szövetség „küldi őket" központi utasításra, ta­pasztalatszerzésre. KOREAI NDK. A távol-keleti orszá­gok közül talán itt fejlődik legdinami­kusabban a futball. Az ország labda­rúgó-sportjának legutóbbi nagy ered­ménye Olaszország legyőzése volt az 1966-os vb-n. Az 1990-es év azonban újra sikereket hozott: a népi Korea csapata második lett az Ázsiai Játéko­kon Pekingben, majd Phenjanban le­győzte a továbbra is a térség „királyá­nak" számító dél-koreaiakat VIETNAM. A Dong Thap nevű csa­pat szerezte meg az idei bajnoki cí­met. Ez volt egyébként az utolsó, te­rületi alapon szervezett, bajnoki dön­tővel véget érő kiírás, a következő idényben már egy 18 csapatot magá­ba foglaló „szuperligában" tömörül­nek az élvonal csapatai. LIBANON. A kupadöntőben az Al Neehmeh 4:0-ra verte a Tadamont. Li­banon keresztények lakta területeiről nem neveztek csapatot a tornára. A szövetség kizárta a bajnokságból az első osztályú Ryada Wal Abab csapa­tát. mert az engedély nélkül szerepelt egy tornán Jordániában. ' ARAB EMÍRSÉGEK. Mint ismeretes, Valerij Lobanovszkij lett a válogatott edzője, segítőtársa a szbornajánál is mellette dolgozó Moszjagin. A lengye­lek hajdani világklasszis kapusa, Jan Tomaszewski lett csapatuk kapus­edzője. A hazai bajnokságot némi meglepetésre az Al Shabab nyerte. A világbajnokság miatt ugyanis a válo­gatott játékosok nem szerepelhettek klubjaikban, és ezt az érvágást az Al Shabab vészelte át a legkönnyebben. A klub azonos pontszámmal végzett a táblázaton az Al Wasllal, majd meg­nyerte a bajnoki döntőt. SZAÚD ARÁBIA. Az Al Nasr nyerte a Király Kupát a másodosztályú Al Ta­avon legyőzésével. A döntő mindkét gólját a térség talán legiobb játékosa, a „Sivatag Feléjének" becézett Majed Abdullah szerezte

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents