Új Szó, 1991. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1991-05-30 / 125. szám, csutrotok

HÍREK - VÉLEMÉNYEK LÚJSZÔI 1991. MÁJUS 30. ENGHOLM AZ SPD ÉLÉN A Német Szociáldemokrata Párt (SPD) brémai országos kongresszusán tegnap Björn Engholmot választották meg a párt új elnökévé. A jelenlevő 470 küldött közül 458-an szavaztak 'az 51 éves politikus mellett. Björn Engholm 1939-ben született, a hamburgi egyetemen politológiát tanult. 1962 óta az SPD tagja. 1969 és 1983 között a Bundestag képviselője. 1977-től 1981 -ig az oktatás és tudományügy parlamenti államtitkára, 82-ig az oktatási és tudományügyi minisztérium élén állt. 1982-ben rövid ideig az élelmezési, mezőgazdasági és erdőgazdálkodási minisztériumot irányította. 1984 májusától az SPD Elnökségének a tagja, 1988-tól Schleswig-Holstein miniszterelnöke. Björn Engholm nős, két gyermek apja. Engholmon kívül a kongresszus tegnapi ülésén Willy Brandt, az SPD tiszteletbeli elnöke is felszólalt. Ezt követően a küldöttek áttekintették az előterjesztett dokumentumokat. A legnagyobb német ellenzéki párt kongresszusán egyébként csehszlovákiai vendégek is részt vesznek: Jiŕí Horák, a Csehszlovák Szociáldemokrata Párt elnöke, Rudolf Batték, a Szociáldemokraták Asszociációjának elnöke és Boris Zala, a szlovák szociáldemokrácia elnöke. Engholm még megválasztása előtt programjellegű beszédet tartott, š azt fejtegette, hogy Németország ugyan már egy állam, de még nem lehet beszélni egy nemzetről, egy társadalomról. ,,Az, aki olyan üres ígéreteket tesz, mint Helmut Kohl kancellár, csak csalódottságot, kiábrándultságot okoz. A volt NDK-ban egyre éleződik a szociális helyzet." Engholm úgy vélte, a jelenlegi kormánykoalíciót a problémák túlterhelték, kimerült, képtelen a cselekvésre. Ezúttal is elutasította a nagykoalíció gondolatát. EGY ÉVEN BELÜL: DEMOKRATIKUS VÁLASZTÁSOK (Folytatás az 1. oldalról) választásokat, külföldi megfigyelők részvételével. Az Eritreai Népi Felszabadítási Front, a második legjelentősebb felkelő szervezet szóvivője kedden Londonban bejelentette, hogy nem vesz részt az új kormányban, s egyelőre nem áll szándékában Eritrea függetlenségének kihirdetése sem. Tegnap viszont a szervezet bejelentette: saját ideiglenes kormányt hoz létre az északi tartományban. Iszajasz Afewerki, az EPLF főtitkára szerint ez azonban még nem jelenti Eritrea függetlenségének kikiáltását, erről majd csak az a népszavazás fog dönteni, amelyet az ENSZ égisze alatt akarnak megtartani. Az OLF képviselője - ennek a szervezetnek az egységei a déli országrészben harcoltak - úgy nyilatkozott, nem elégedett a londoni tárgyalásokkal. Szóvivője, Dima Noggo kijelentette, úgy érzik, mellőzték őket, az amerikaiak már jóelőre eldöntötték, hogy az EPRDF fogja átvenni a hatalmat az országban. Kassza Kabada, a megdöntött Mengisztu elnök egyik legközelebbi tanácsadója az etiópiai zsidókat szállító utolsó repülőgéppel Izraelbe menekült - közölte a jeruzsálemi rádió. Egyébként a várható menekültáradattól tartva az Etiópiával szomszédos Dzsibuti Franciaországtól kért segítséget. Kedden 600 francia katona csatlakozott ahhoz a 4 ezerhez, akik a volt francia gyarmaton állomásoznak. Mindenekelőtt az a feladatuk, hogy lefegyverezzék az Etiópiából tömegesen menekülő kormánykatonákat. Keddi felvétel: a felkelők harckocsikkal vonultak be Addisz Abebába (Telefoto: ČSTK-AP) FOLYTATÓDIK AZ ÁLTALÁNOS SZTRÁJK NÖVEKSZIK A TÁRSADALMI FESZÜLTSÉG ALBÁNIÁBAN Az albán rendőrség tegnap figyelmeztető lövésekkel és vízágyúkkal próbálta feloszlatni a mintegy 50 ezer személyt, akik Tirana központi terén gyűltek össze, hogy támogatásukról biztosítsák az általános sztrájkot. Ezt egy szemtanú közölte a Reuter hírügynökséggel. A rendőrség állítólag azután döntött a beavatkozás mellett, hogy a tüntetők nem voltak hajlandók elhagyni ateret. Albánia-szerte kedden emberek százai kezdtek éhségsztrájkot. így biztosítják támogatásukról azt a mintegy 40 valiasi bányászt, akik a múlt szombat óta tagadják meg maguktól az élelmet, abban a reményben, hogy a kormány teljesíti az általános sztrájk követeléseit. A tiranai televízió keddi tájékoztatása szerint a bányászok egészségi állapota jelentős mértékben romlott, ám továbbra is elutasítják a kabinet által felajánlott 50 százalékos béremelést. A független szakszervezetek elnöke amiatt bírálta a kormányt, hogy megengedhetetlen nyomást gyakorol a sztrájkolókra és megfélemlíti őket. Aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a tiranai kormány nem tárgyalások útján, hanem más eszközökkel kívánja megoldani a helyzetet. Az általános sztrájk alapját alkotó 17 pontos lista elsősorban a bérekkel és a szociális ügyekkel kapcsolatos követeléseket tartalmazza, de köztük van a jelenlegi kormány lemondása is, amely csak nemrégiben alakult. Tény az, hogy a mostani kommunista vezetésen belül sincs egyetértés a tekintetben, hogy miként vessenek véget a sztrájknak, amelyben a Reuter véleménye szerint az albán dolgozók hetven százaléka vesz részt. Az Albán Munkapárt hétfői zárt ülésén a keményvonalasok radikális beavatkozást sürgettek, a mérsékeltebb szárny viszont a párbeszéd híve. Hogy végül melyik csoport kerekedik felül, azt nem tudni, de a tegnapi zavargások során állítólag több tüntető megsérült, amikor a rendőrség megerősítésére katonákat is kivezényeltek a térre. KÉT BOLGÁR TÁBORNOK MOSZKVÁBA MENEKÜLT Moszkvába menekült az egykori bolgár titkosszolgálat két tábornoka, akik belekeveredtek Georgij Markov bolgár író meggyilkolásába - közölte a BTA hírügynökség. Sztojan Szavov és Vlado Todorov ellen bírósági eljárás folyt Markov meggyilkolásával összefüggésben. Az ismert bolgár disszidenst 1978-ban Londonban ölték meg egy esernyőben elrejtett titokzatos fegyverrel. A bolgár sajtó egyébként már május közepétől arról cikkezett, hogy Szavov, a titkosrendőrség egykori főnöke Moszkvában tartózkodik. Nincs kizárva, hogy a tábornokok magukkal vitték a Markov esettel kapcsolatos iratokat. Az eddigi feltételezések szerint ezeket a dokumentumokat megsemmisítették. Oleg Kalugin, a KGB egykori tábornoka a közelmúltban azt hangsúlyozta, hogy Markovot Todor Zsivkovnak, Bulgária egykori legfelsőbb vezetőjének utasítására ölték meg. Nem zárta ki azt a lehetőséget sem, hogy a szovjet fél is részt vett az akcióban. KÖSZÖNIK, DE NEM KÉRNEK BELŐLE Az Egyesült Államokban megjelenő Československý týdeník című lap hasábjain vita bontakozott ki a kettős állampolgárság megszerzésének lehetőségéről, ami azt jelentené, hogy az USA-ban élő honfitársak választójogot kapnának Csehszlovákiában. Érdekes módon az ott megkérdezettek túlnyomó többsége elutasította ezt a gondolatot. „Ugyan még mindig csehszlovák állampolgár vagyok, de több barátom azt mondta: ebbe ne beszélj bele, már évek óta nem élsz Csehszlovákiában és egyáltalán nem tudod, hogy miről van szó. Beismerem, hogy sok mindenben igazuk van. Csak azok dönthetnek Csehszlovákia jövőjéről, akik a köztársaságban élnek, s nem azok, akik külföldről figyelik az eseményeket. Nem biztos, hogy a kintről jövő tanácsok mindig jók." Ez volt a véleménye Jaroslav Gajdának, a lap egyik olvasójának. I

smét a Közel-Keleten fog tárgyalni az amerikai külügyminiszter, négy körút, négy nyilvánvaló kudarc után sem adja fel, tiszteletet prancsoló makacssággal tuszkolja a tárgyalóasztal felé az ősellenségeket. Szinte a lehetetlennel próbálkozik, amikor az érintetteket arról akarja meggyőzni, valahol azonosak az érdekeik, hiszen valamennyien békében akarnak élni. Milyenben, milyen áron és főleg: milyen határok között - ez itt a nagy kérdés, ezek a véleménykülönbségek alkotják azt a nagy káoszt, amelyből sehogy sem akar megszületni az új rend. Baker ellen mintha minden összeesküdött volna. Mert az Öböl-háború óta azért történt ez-az a térségben, de minden csak tovább bonyolítja a helyzetet. Nehezíti az arab-izraeli rendezést a kurd kérdés, amelyben könnyű analógiákat találni a palesztinok helyzetével. Aktivizálódtak a muzulmán erők, melyeket nagyon aggaszt a „hitetlenek" jelenléte a térségben, hiszen nekik a maroknyi zsidó is már évtizedek óta több, mint sok. A Palesztinai Felszabadítási Szervezet hivatalos vezetésének vehemens kiállása Szaddam Husszein mellett csak fokozta a palesztin mozgalmak közti ellentéteket. Most már nem is arról vitatkoznak, hogy tárgyaljanak-e az izraeliekkel és az amerikaiakkal - kézenfekvő számukra, hogy az egyszerűen szükséges. Amiatt marják egymást, hogy ki jogosult tárgyalni,, ki kit képvisel, ki az „igazi" palesztin. Mindezek azonban csak apróságok ahhoz képest,, ahogyan a libanoni helyzet alakulása befolyásolhatja, s minden bizonnyal befolyásolni is fogja a rendezési törekvéseket. Libanonban befejeződni látszik a több mint másfél évtizedes polgárháború, a vezető politikai csoportok igyekeznek megvalósítani a hathatós arabközi együttműködéssel tető alá hozott taifi megállapodásokat. Van parlament, van kormány és van elnök, ami már önmagában is valami, sőt, lázasan tevékenykednek. Ami pedig teljesen meglepő: egy irányban. Ami nem meglepő: Damaszkusz hathatós támogatásával és egyetértésével. Szíria 1976-ban kapott mandátumot az Arab Ligától a „libanoni rendezés előmozdítására", ami akkor éppen azt jelentette, hogy a keresztények oldalán szállt be az öldöklésbe. A muzulmán érdekeknek ezt az elárulását később azzal hozta helyre, hogy felfegyverezte a síita Amal szervezetet és a drúzokat is a korábbi szövetségesei elleni harcra. Nyíltan sosem állt a Libanonban harcoló palesztinok oldalára, de védőszárnyai alá vett több, az Arafat-féle vezetéssel szembeforduló csoportot. Hol ezt, hol azt - a helyzettől függően. A végeredmény: ÁRNYÉKBAN Szíria úgy besározta magát a libanoni politikai mocsárban, hogy nincs az a kínai szakértelem, amely tisztára mosná. Főleg, hogy nem is nagyon igyekszik kimászni ebből az ingoványból, hiszen a néhány szilárd szigetet ellenőrzés alatt tartja, s így az egész véres láp urának tudhatja magát. A maximum, amire Damaszkusz törekszik, hogy a forma kedvéért legalább egy kicsit mossa a kezét-arcát, ne legyen olyan feltűnő ez a sárosság, ha majd kemény feltételeivel megjelenik az általa nagyon remélt regionális rendezési konferencián. Csakis így lehet értelmezni azt a szerződést, .amelyet a múlt héten írt alá Damaszkuszban a libanoni és a szíriai államfő, s amely gyakorlatilag nem más, mint a szíriai befolyás, a szíriai katonai jelenlét legalizálása Libanonban. Nem csoda, hogy Izrael vezetői nyomban panaszkodtak a Fehér Háznál, de nem sok megértésre találtak. Asszad és vezérkara csak azért teheti, amit tesz, mert élvezi Washington csendes beleegyezését, hallgatólagos támogatását. Cserében a látványos részvételért az Öböl-háborúban. A szíriai katonák Kuvaitban harcoltak, de Libanonban győztek. izidei ayyouaimainak megértéséhez tudni kell, hogy 1943, a két ország függetlenné válása óta nem volt köztük hivatalos diplomáciai viszony, Damaszkusz valójában csak most ismerte el libanon szuverenitását, bár azt nem merpém állítani, hogy az egykori francia mandátumterület nagyobbik részén már senki sem álmodik Nagy Szíriáról. Most már akár fel is ébredhet, mert az adott helyzetben, a mai körülmények között a maximum valósult meg ebből az álomból. így került ki Libanon az árnyékból, s lett ismét az egyik bizonytalansági tényező a rendezési folyamatban - csak éppen a korábbiaktól egészen eltérő vonatkozásban. Tény, hogy a harcok lezárultak, a milíciák beszolgáltatták fegyvereiket, megerősödött a központi irányítás és hadserege, már nem kell attól tartani, hogy a diplomáciai erőfeszítéseket meghiúsítja egy újabb minicsata. Ebben kétségkívül nagy szerepe volt és van Damaszkusznak. De Asszad, a ravasz róka a libanoni vezetést terelte ki a rivaldafénybe, hogy a jótékony árnyékban méghúzódva mégis ő arassa le a babérokat. Most már arra is jogot kapott, hogy DélLibanonban is állomásoztathat csapatokat: kőhajításnyira az izraeliek által ellenőrzött, ún. biztonsági övezettől és gyakorlatilag ágyúlövésnyire a tényleges izraeli határtól. Ez az, amitől Samir dühbe jött. Ezt hagyták az amerikaiak, s közben még meg is dicsérték Asszadot, hogy rendet teremtett Libanonban. odálom Bakert. Ezek után, ilyen helyzetben I O elmenni Izraelbe és azt mondani vezetőiV/O nek, hogy tegyenek engedményeket az araboknak, köztük Szíriának is, ahhoz kell bátorság. Pedig ezt fogja tenni, s a rendezés érdekében Izraelnek nincs más választása, mint hogy enged az unszolásnak. A stabilitás érdekében azonban Washingtonnak nem szabad megfeledkeznie arról sem, hogy egy-két fontos lépésre Szíriát is rávegye. GÖRFÖL ZSUZSA NÉHÁNY SORBAN M

agyarországon új szlovák nyelvű lap jelent meg Slovenčinár címmel. A 2 ezer példányszámú lapot a békéscsabai szlovák gimnázium pedagógiai testülete szerkeszti a mintegy 80 magyar iskolában tanító szlovák szakos pedagógusok számára. W

ashington bejelentette, hogy támogatja Észak-Korea felvételét az ENSZ-be. Ezt azzal indokolta, hogy a KNDK és a Koreai Köztársaság tagsága a világszervezetben hozzájárulhat a két állam közeledéséhez, elősegítheti a párbeszédet, amely elvezethet a Koreai-félsziget újraegyesítéséhez. Ezt Margaret Tutwiler amerikai külügyi szóvivő jelentette ki. Phenjan kedden közölte, hogy beadja ENSZ-tagfelvételi kérelmét. Észak-Korea hosszú ideig ellenezte azt, hogy Szöul tőle függetlenül folyamodjon az ENSZtagságért, de Dél-Korea hajthatatlansága miatt nem volt más alternatívája, mint tagfelvételi kérelmének beadása. ^_alem Ahmed Szalem, az Afrikai OZ Egységszervezet főtitkára kedden kijelentette, a szervezetnek át kell értékelnie a Dél-Afrikai Köztársasággal szembeni szankciókkal kapcsolatos állásfoglalását, de továbbra is támogatni foqja a néger többséget. Politikai megfigyelők ezzel összefüggésben felhívták a figyelmet arra, Nigéria megígérte, hogy feloldja a Dél-Afrikával szembeni szankciókat, ha Frederik de Klerk kormánya az Afrikai Egységszervezet június 3-án kezdődő üléséig érvényteleníti az összes rasszista törvényt. J

únius elsejétől már a kubai fővárosban, Havannában is jegyre adják a kenyeret. A Gramna című napilap szerint az illetékesek napi 80 gramm fejadaggal számolnak. Kuba többi részén már korábban bevezették a jegyrendszert a kenyérre. Általános az a vélemény, hogy e restriktív intézkedés a több mint 2 millió lakosú Havannában lélektani határkő és a növekvő elégedetlenség további katalizátora lehet. T

gnapi számában a Rzeczpospolita című napilap azt hangsúlyozta, optimizmusra ad okot, hogy a lengyelek már meghívó nélkül utazhatnak Csehszlovákiába. Egyben cáfolja a lengyel hírközlő eszközök korábbi tájékoztatásait arról, hogy a csehek a határok megnyitásáért cserében állítólag napi 15 dollárt követelnek a lengyel állampolgároktól. A Rzeczpospolita a prágai és az osztravai lengyel konzulátusra hivatkozva megállapította: a vízummentes kapcsolatokról - szóló megállapodás érvénybe lépésének első napján, vagyis kedden, nem történtek incidensek, a határátkelőhelyeken normális volt a forgalom. K

athmanduban tegnap az új nepáli kormány letette a hivatali esküt. A 15 tagú kabinet élén Giridzsa Praszad Koirala áll, s a jövőben szintén ő irányítja majd a külügy-, a védelmi és a pénzügyminisztériumot. Az új kabinet kötelezte magát, hogy a békére, az ország biztonságára és a gazdasági fejlődésre fog törekedni. Elsődleges feladatának nevezte a belső rend és a nyugalom biztosítását, valamint az áremelések megállítását. Z

avargások robbantak ki Párizs Les Mureaux elővárosában, ahol elsősorban bevándorlók élnek. A rendőrség közlése szerint tegnapra virradó éjszaka 30-50 suhanc lopott gépkocsikkal törte be a helyi üzletek kirakatait. A boltokat kirabolták, majd felgyújtották. A biztonsági erők megérkezése után az eddig ismeretlen tettesek megszöktek a helyszínről. Incidensekre került sor Mantes-La-Jolié elővárosban is, ahol az elmúlt hét végén robbantak ki zavargások amiatt, hogy néhány bevándorlót letartóztattak. Egyikük a vizsgálati fogságban meghalt, állítólag azért, mert az asztmás fiatalembertől megtagadták a gyógyszereket, Edith Cresson francia kormányfő kedden este meglátogatja az elhunyt marokkói fiatalember családját, hogy részvétét fejezze ki. ígéretet tett arra, hogy az ügyet kivizsgálják. A

lgériában a vidéki városokban kedden mintegy 20 ezer muzulmán fundamentalista vett részt az Iszlám Megmentési Front által szervezett sztrájkokban. Az iszlám állam létrehozásának gondolatát támogató sztrájkolok követelték a választási törvény módosítását, mivel szerintük az eddigi normák igazságtalanok és kiváltságokat biztosítanak a kormányzó Nemzeti Felszabadítási Frontnak a július 27-i választásokon. Egyben követelték, hogy a parlamenti választásokkal egyidőben tartsák meg az elnökválasztást ís.