Új Szó, 1991. május (44. évfolyam, 102-126. szám)
1991-05-29 / 124. szám, szerda
RIPOR T ÚJSZÓ VOLT EGY ÁLLAMI GAZDASÁG... KARVAI VÁLTOZATOK A PRIVATIZÁCIÓRA Dél van, a virágba borult hatalmas gyümölcsös napfényben úszik. Az alkalmi látogatót lenyűgözi a tündérkert látványa, a tulajdonost, Duka Ferencet már kevésbé. Számára ez megszokott látvány. Öt a termés érdekli elsősorban, az, hogy mikor s mivel permetezzen, mert a „játék" lényeqe alapjaiban megváltozott. Nyolcévi munka után magánvállalkozó lett, volt munkaadójától, a Karvai Állami Gazdaságtól bérbe vett húsz hektár almáskertet. - A gyümölcsösért, akárcsak a bérelt traktorért, permetezőgépért, öntdözőberendezésért és kultivátorért előre meghatározott összeget fizetek. Ezt ellensúlyozza majd a megtermett alma értéke. Kell-e ennél nagyobb indok, hogy a termés sorsa a szívügyem legyen? Aligha! - felel azonnyomban kérdésére, s e rövid szóban minden benne van - tudatos munka, egyéni felelősségérzet, saját veszteség lehetősége stb. -, ami a hagyományos mezőgazdasági nagyüzemben ritkaságszámba megy. Amit még álmukban sem gondoltak Ha az elmondottakhoz még hozzáteszem, hogy a gyümölcsös újdonsült „tulajdonosa" az állami gazdaságtól saját pénzén veszi a vegyszert, ő javítja, illetve hivatalos áron javíttatja a gazdaság műhelyében a gépeket, pénztárcájából tankol és fizeti két alkalmazottját, akkor már egyértelmű, Karván olyasvalami van alakulóban, amit korábban még álmukban sem gondoltak az itt dolgozók. Duka Ferenc esete ugyanis nem rendhagyó. Rövid néhány hónap alatt az 1200 hektárral, harmadrészben gyümölcsössel, illetve 25 hektár szőlővel rendelkező állami gazdaság szántójának és gyümölcsöskertjeinek mintegy negyven százaléka, a szőlő, a szarvasmarha-állomány és a gépek harmada került „magánkézbe". - Ezzel természetesen nincs vége, a folyamat folytatódik. Ahogy jelentkeznek az új bérlők, úgy fogy az, amit a gazdaság közvetlenül müvei - mondta már Jirí Volaŕik mérnök, a gazdaság harmincegy éves, energikus, az újtól nem idegenkedő igazgatója. Amíg számos állami gazdaságban tehetetlenül tapogatóznak a sötétben, addig ők alig három gépelt oldalnyi terjedelemben kidolgozták a belső privatizáció alapszabályait, és jelentős részben végre is hajtották a dokumentumban foglaltakat. Ennek köszönhetően az idei évet már a korábban betervezett tizenhárom millió korona veszteség nélkül zárják. A kitermelt érték szerint Mindennemű beruházás nélkül ennyi a haszna egy merész lépésnek, amelynek lényegét az igazgató a lehető legegyszerűbb logikával indokolja. - Mindenkinek azt kell csinálnia, amihez a legjobban ért, és az egyén keresetének az általa kitermelt értékhez kell igazodnia. Ennek lehetőségét teremtettük meg. Aki nem lusta, mer vállalkozni, s ért a szántóföldi növények teremsztéséhez, annak földet, a terület megműveléséhez pedig gépeket adtunk bérbe. Vetőmagot, műtrágyát és vegyszert tőlünk vehet, termését pedig megvásároljuk. Dolgozhat egyedül, vagy tetszése, igénye szerint saját pénzén alkalmazhat embereket. Az állatokat bérlők istállót, a takarmány megtermesztésére megfelelő nagyságú területet és gépeket kapnak. Termékeik értékesítésében természetesen segítünk, de a vállalkozó csoportnak a megfelelő feldolgozó üzemmel, például a tejüzemmel saját szerződése van. Többen csak traktort kértek, s ők szolgáltatásokat nyújtanak esetenként és szükség szerint a gazdaságnak. Bérbe adtuk az Aviákat, sőt a hűtőkamiont is. Ennyiből egyértelmű, ami a gazdálkodás és a gazdaság részét képezi, az mind bérbe vehető. Még a feleslegessé váló épületek is. Lényeg, hogy az illetőnél a vállalkozásra adottak legyenek az elméleti, a fizikai és az anyagi feltételek, és a magángazdálkodóvá váló bérlő az állami gazdaság dolgozója, illetve földtulajdonos. - Ez eddig érthető. De mi lesz, ha a belső privatizáció folytatódik és az állami gazdaság fokozatosan elfogy? Menedzser vagy vállalkozó lesz az igazgató? (Méry Gábor felvételei) - Akkor elértük célunkat. Egy, a megalománia szülte szocialista találmány megszűnt létezni. Hadvezér „hadsereg" nélkül? - És mi lesz helyette? - A lehetőség többesélyes. A földtulajdonosok a bérbe vett gépekkel és az általunk nyújtott szolgáltatások segítségével gazdálkodni fognak, illetve földjüket a gazdálkodni akaróknak bérbe adják. Elképzelhető, hogy néhány gazdálkodó anyagilag megerősödik, függetleníti magát, és kisszövetkezetbe tömörül. A drága gépek megvételére és az igényesebb munkák elvégzésére gépszövetkezetet hoznak létre. Idővel ugyanígy a tejermeléssel és a hizlalással foglalkozók is megvehetik az állatokat és az épületeket. A gyümölcsöst bérlők is szövetkezetbe tömörülhetnek. E szövetkezet tagjai a nagyprivatizáció keretében közösen több kupóntulajdonossal már akár a negyvenöt milliót érő légkondicionált gyümölcsraktárt is 1991. MÁJUS 29. megvehetik. Ugyancsak eladó, illetve bérbe vehető a központi iroda épülete. Csoport, szervezet idegenforgalmi vagy egyéb célokra hasznosítani tudja, míg nekünk csak felesleges flanc, ami sokba kerül. A volt tizennégy irodahelyiség helyett már négyben is elférünk, annyira leszűkítettük az adminisztrációt. - Mennyire?! - Rajtam kívül az üzemgazdász, négy ágazatvezető, agronómus, gyümölcsagronómus, zootechnikus és gépesítő, valamint hat adminisztratív erő van a gazdaságban, akik nem fizikai munkát végeznek. - Ha ez így megy tovább, az igazgató „hadsereg" nélkül marad. Mi lesz a funkcióval? - Semmi rendkívüli, megszűnik. Az igazgatóból mondjuk lesz egy menedzser, aki néhány szakemberrel közösen a kisszövetkezetek igénye szerint felvállalja a szolgáltatásokat, a kereskedelmi tevékenységet, valamint a jogi és érdekvédelmet, - És ha nem lesz ilyen igény? - Akkor az igazgató is új megélhetést keres, mondjuk vállalkozó lesz. Ezt tette a tavalyi százötven dolgozónknak közel a fele, a harmincöt műszaki-gazdasági dolgozóból feleslegessé vált huszonhárom egyén, köztük a -feleségem, és a nyolcból megszüntetett hat szolgálati személygépkocsi sofőrje is. - Ezt úgy értsem, hogy a Karvai Állami Gazdaság igazgatójának nincs külön szolgálati autója? - Két szolgálati kocsink van, azok számára, akiknek a munkafeladat elvégzéséhez autóra van szüksége. - Engedjen meg egy kérdést! Amit önök csinálnak, az törvényellenes? - Amit csinálunk, azt minisztériumi beleegyezéssel tesszük, nem tiltott, vagyis szabad. * * * Ennyit a Karván tapasztaltakból, hallottakból, amelyek ismeretében egy kérdés mindenképpen kikívánkozik belőlem. Vajon azokban a mezőgazdasági üzemekben, ahol a gazdasági vezetők a belső privatizációt még mindig a mellékvágányon tartják, a megfelelő törvények hiányában teszik azt, vagy önös érdekükben? EGRI FERENC Akit elsősorban a termés érdekel Egy párkányi olvasónk azzal keresett fel bennünket a szerkesztőségben: utazzunk sürgősen városába és intézzük el, hogy a garamkövesdi hídon, melyet most javítanak, ismét engedélyezzék a gépkocsiforgalmat. Elmondta, hogy a mostani állapotnak ezrek látják kárát fölöslegesen. Szerinte legalább délutánonként feloldhatnák a behajtási tilalmat. Hát hogy is áll a hídügy? Mert közben, amint megtudtuk, valóban ügy lett belőle. -Valamikor Párkányt Kövesddel fahíd kötötte össze, amelyet a háborúban felrobbantottak. A most felújításban levő hidat 1950-ben kezdték építeni és négy évvel később adták át rendeltetésének - a körzeti hivatal elöljárója Vladimír Jakubek mérnök Ádámnál kezdte a helyzet ecsetelését. - Felújítása nagyon is időszerű lett. Négy-öt évvel ezelőtt a szakemberek különböző vizsgálatokat végeztek, véleményük egyértelmű volt: a hidat javítani kell, különben életveszélyessé válhat. Három éve elkészült az újjáépítés terve, a költségvetés, csak idő kérdése volt, mikor kezdik el a munkálatokat. Ezt a megfelelő kivitelező megtalálásától tették függővé. Különben Párkány akkori, de mai tisztségviselői sem tehetnek a kialakult helyzetről, mivel a híd javítását az akkori Érsekújvári Jnb tervezte, pénzelte és irányította volna. A politikai helyzet megváltozott, mások kerültek kulcspozíciókba, ám a híd maradt és javításának szükségessége is egyre égetőbbé vált. Már a rendszerváltozás előtt kijelölték a munkálatok megkezdésének időpontját. - Körzeti hivatalunk februárban jött létre, tán a hónap második felében tudtam meg, hogy a szóban forgó hidat javítani kell, javítani fogják - pergeti vissza az eseményeket Jakubek mérnök. - Az csak természetes, ' hogy azonnal elkértem MIVEL JÁR A HÍDFELÚJÍTÁS? MÁS MEGOLDÁS NINCS a szükséges dokumentációt, a szakemberekkel konzultálva -megállapítottam, hogy a tervezetnek sok hiányossága van, többek között az is, hogy túl hosszúra szabták a javítás Optimálisabb megoldást nem találtunk - mondja Vladimír Jakubek mérnök időtartamát (hat hónap), meg az, hogy senki sem gondolt arra, hogy a túloldalon levő községek lakói miként jutnak majd Párkányba. Erre ugyanis gondolni kellett volna, hiszen onnan naponta körülbelül háromezren járnak Párkányba dolgozni, tanulni, bevásárolni orvoshoz, ugyanakkor a városból ís sokan mennek a túloldalra-tanteremhiány miatt még a gyerekeket is naponta oda hordja a busz, másoknak ott a kiskertjük van ott, rokonaik élnek ott, akik ápolásra szorulnak stb. Azonnal lépnr próbáltam, annyit elértünk, hogy a javítás idejét két hónapra csökkentettük, viszont egy pontonhíd felépítését nem sikerült elintéznünk annak ellenére, hogy közvetlenül a védelmi minisztert kértük erre. Nem is lett volna már sok értelme, mert mire az általunk kért, körülbelül fél millióért épített póthid elkészült volna, az eredeti híd javítása „félidőnél" tartott volna. Ezért azon voltunk, hogy az egész hídügyet átigazoltathassuk Párkányba, hogy naponta ellenőrizhessük a munkát, mivel szerintünk Érsekújvárból ez sokkal bonyolultabb és hiányoztak azon garanciák is, melyek biztosították volna időre való elkészülését. A közmondás is azt tartja: „Közelebb van az ing, mint a kabát", ezzel azt akarom mondani, hogy a híd Párkány problémája és Érsekújvár aligha tekinti szívügyének. A párkányi körzeti hivatal dolgozói falugyűléseken tájékoztatták a lakosokat a híd javításáról és az ezzel járó problémákról. Tán mondani se kell, hogy a tények feltárása után a tiltakozás vihara söpört végig azon községekben, melyek a túloldalon voltak. Senki sem akarta elfogadni, hogy Párkányba csak 22 kilométernyi kerülővel lehet eljutni. A lakosoknak az sem tetszett, hogy az autóbuszok elviszik őket az egyik hídfőhöz, a hídon gyalog kelnek át és a másik hídfőtől autóbuszokkal jutnak a városba. - A híd hossza alig egy kilométer, szerintem ilyen távolság nem okozhat gondot. Az emberek kezdetben mégis képtelenek voltak elfogadni ezt a helyzetet, morogva, szitkozódva tették meg a néhány száz métert. Igaz, a rokkantaknak, botra támaszkodó öregeknek, gyermekkocsit tolóknak, sőt, a kisiskolásoknak sem élvezet egy ilyen különtúra. Az első napokban bizony nagy volt a zűrzavar, kevésnek bizonyultak a mentesítő buszok is, de egy héten belül konszolidálódott a helyzet. Gondoskodtunk a híd megvilágításáról is, dróthálóval kerítettük el a járható részt attól, amelyen dolgoztak. A csúcsforgalom idején gépekkel úgy sem dolgoztak a hídon. Mivel Párkányban nincs kórház, a mentőautók Érsekújvárra továbbra is ezen a hídon keltek át. Igaz, hogy a két hónapig tartó átkelési tilalom próbára tette a kiskerttulajdonosok, meg a gépkocsival közlekedő lakosok pénztárcáját, megterhelte az autóbuszközlekedési vállalatot is, ám más megoldás valóban nem volt - kommentálta az eseményeket Vladimír Jakubek. Ottjártunkkor tapasztaltuk, hogy a hídon gyors ütemben folyik a munka. Az eltelt másfél hónap alatt már az emberek is belenyugodtak az adott helyzetbe, barátságosan köszöntötték a munkásokat, azok megígérték, hogy június elsején átadják a felújított hidat. A beszélgetőtársak barátságosan egymásra mosolyogtak - nincs harag. Persze, néhány elégedetlenkedő, zsörtölődő még most is akad. Ezen a héten teljesen lezárták a hidat, betonszőnyeg kerül a „hidtestre", s ha az megköt, aztán már csak szépítik, takarítják, festik, mázolják, rendbeteszik a környékét. Reméljük, hogy június másodikától már mindenki szükségletei szerint használhatja a Garam két partját összekötő hidat. Erről, természetesen a közeljövőben hírt adunk. OZORAI KATALIN Fájós lábbal, nehéz szatyrokkal sokáig tart az út a túloldalról... Méry Gábor felvételei
