Új Szó, 1991. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1991-05-28 / 123. szám, kedd

NYUGDÍJASOK OLDALA .1X7 szói KIT VÉD A SZOCIÁLIS VÉDŐHÁLÓ? Nem is olyan régen még távolinak, idegennek tűntek az olyan kifeje­zések, mint amilyen a szociális rászorultság, a szegénység, a szociális védőháló vagy a nyomor. Az országban végbemenő változások követ­keztében azonban mind többen kényszerülnek megbarátkozni azzal, hogy életszínvonaluk (remélhetőleg csak átmenetileg) csökkenni fog. Szlovákiában jelenleg a családok 13—14 százaléka él a szociális rászo­rultság szintje alatt, s ez az arány az árak emelése következtében még emelkedni fog. Hogy az egzisztenciális minimum alsó határán levők ne süllyedjenek a nyomorszintre, annak kivédésére szolgál majd a szociá­lis védőháló, melyről BOHUŠ ISTVÁN mérmökkel, az SZK Munka- és Szociális Ügyi Minisztériuma családvédelmi szakosztályának igazgató­jával beszélgettünk. • Az új statisztikai kimutatásokat lapozva meglepett, hogy nem talál­tam adatokat a létminimum alakulá­sáról. Mennyi jelenleg a létminimum Csehszlovákiában? — A Szövetségi Gyűlés még nem alkotta meg a létminimumról szóló törvényt, tehát egyelőre csak szo­ciális ráutaltságról lehet nálunk be­szélni. Ennek határai a következők: élelmezésre gyermekeknél hat­éves korig 600 korona, 6-től 10 éves korig 700 korona, 10 évnél idősebb gyermekeknél és a fel­nőtteknél 800 korona, a lakbér­költségekre vonatkozóan egye­dülálló személy vagy házaspár esetében 300, gyermekes család esetében 500 korona. Ha valame­lyik családtag diétára szorul, a lét­fenntartásra 500 koronával töb­bet kell számítani. Vegyünk példá­ul egy négytagú családot. Az egyik gyermek 5 éves, a másik 9, az édes­anya pedig beteg, diétáznia kell. A szociális ráutaltságot a család ese­tében így kell kiszámítani: 600 (az 5 éves gyermekre) plusz 700 (a 9 éves gyermekre) plusz 800 (az édesapára) plusz 800 (az édesa­nyára) plusz 500 (az édesanya dié­tájára) plusz 500 (lakbérköltség) = 3900 korona. Ha tehát ezen csa­ládnak a havi jövedelme 3900 koro­nánál kevesebb, akkor a körzeti, il­letve járási társadalombiztosítási hi­vatalnál folyamodhat segélyért. • A mai árakat figyelembe véve ezek az értékek nevetségesen ala­csonyak... — Körzeti és járási társada­lombiztosítási hivatalaink minden támogatásért folyamodó polgár esetében felülvizsgálják a ráutalt­ság mértékét. Tekintettel arra, hogy az utóbbi néhány hónapban ug­rásszerűen megnövekedtek a lét­fenntartási költségek, indokolt ese­tekben megemelhetők a szociális segély határösszegei. Élelmezésre a gyermekeknél hatéves korig a határ maximálisan 850 korona le­het, 6-tól 10 éves korig 950 koro­na, 10-től 15 éves korig 1150 ko­rona, 15-től 26 éves korig (ha is­kolába jár) 1250 korona, az ennél idősebbeknél pedig 1150 korona. A lakbért illetően egyedülálló sze­mély vagy házaspár esetében 400, gyermekes családok eseté­ben 600 korona lehet. Hangsúlyo­zom, hogy ilyen lépésre csak indo­kolt esetekben van lehetőség, te­hát például olyan családoknál, ahol a családfenntartó nyugdíjas, rok­kant, vagy tartósan betegál­lományban van, s egészségi állapo­ta miatt nem tud többletmunkát váll­ni, s nem tud javítani családja élet­körülményein. • Jelenleg a lakosság hány szá­zaléka szorul szociális segélyre? Bi­zonyára feltérképezték azt is, hogy mennyien „hullanak át" ma Szlová­kiában a szociális védőhálón? — A szociális ráutaltságot illetően csak becsült adataink vannak, mivel a rászorulók egy része nem keres fel bennünket. A múlt év végén a háztartások 6,9 százaléka élt a szo­ciális rászorultság határán. Ez az arány ma meghaladja a 13 százalé­kot, de előreláthatólag a tüzelő­anyagok, a lakbér, a villamos ener­gia stb. árának emelkedése után még növekedni fog. Tavaly 202 ezer idős ember és közel 20 ezer gyermekes család kapott szociális segélyt. Tartásdíj címen, indokolt esetekben, ezen kívül 18 ezer csa­ládnak összesen 28,6 millió koronát fizettünk ki. Arra a kérdésre, hogy mennyien „hullanak át" ma a szo­ciális védőhálón, nem tudok vála­szolni, hiszen egyelőre még nincs védőhálónk. A szociális segélyezés, melyről eddig beszéltem, része a védőhálónak, ugyanúgy, mint a mi­nimálbér, a munkanélküli segély, a szociális intézeti ellátás vagy a la­káskérdés megoldása. ö • A minimálbért illetően január­ban megállapodás született a kor­mányok, a munkavállalók és a mun­káltatók között. A munkanélküli se­gély feltételei is többé-kevésbé is­mertek olvasóink előtt, azonban a szociális védőháló többi részéről eddig meglehetősen keveset hallot­tunk. — Szociális intézeti ellátáson olyan nyugdíjasotthonokat, panziók és intézetek létrehozását kell érteni, amelyekben az idősek és az arra rászoruló mozgássérültek és szel­lemi fogyatékosok megfelelő térítés ellenében elhelyezést és kellő ellá­tást kapnak. Ez tőbb évre szóló fel­adat, hiszen jelenleg megfelelő ott­honokból kevés van. Az öregek ré­széről főleg panziók és olyan nyug­díjasotthonok iránt mutatkozik nagy érdeklődés, amelyekben a szobákat a lakók saját bútoraikkal rendezhe­tik be. • A lakásprobléma megoldásán konkrétan mit értenek? — Ami tárcánk részt vesz a lakás­politikai koncepció kidolgozásá­ban, amely teljesen új elveken alap­szik majd. Mint ismeretes, a lakások más áruhoz hasonlóan megvásárol­hatók lesznek. Az új koncepció ke­retében mi azt szorgalmazzuk, hogy a panziók, nyugdíjasotthonok, vala­mint a korlátozott mozgásképessé­gűek számára létesített lakások épí­tését továbbra is az állam dotálja. Fontosnak tartjuk a legalacsonyabb komfortfokozatú lakások építését is, amelyekben hajléktalanok vagy ál­landó lakhellyel nem rendelkezők, például javító-nevelő intézetből ki­kerülők, ideiglenes elhelyezést kap­hatnának. • Mind az állami, mind a szövet­kezeti lakások esetében előrelátha­tólag még az idén lakbérmódosítás­ra kerül sor. Ezután még többen lesznek, akiknek valóban nem telik majd a lakbérre. Miként kívánnak enyhíteni ezen a problémán? — Mint már említettem, a szociá­lis segélyt folyósító hivatalok felül­vizsgálják a szociális ráutaltság mértékét. Indokolt esetekben lehe­tőség lesz arra, hogy a lakbér teljes összegét megtérítsük. El akarjuk ke­rülni, hogy az önhibájukon kívül a szociális ráutaltság szintjére kerülő családoknak, idősebb polgároknak átmeneti anyagi nehézségeik miatt alacsonyabb komfortfokozatú la­kásba kelljen költözniük. GÁGYOR ALÍZ 1991. MÁJUS 28. FIZETÉS VAGY NYUGDÍJ Napjainkban sok nyugdíjast fog­lalkoztat ez a kérdés. A sajtó is tág teret szentel ennek a problémának, megszólaltatja a szakembereket, akik igyekeznek válaszolni az idős olvasókat leginkább foglalkoztató kérdésekre. Az alábbiakban ezek­ből válogattunk. Ötvenhárom éves vagyok, és mi­vel munkahelyi beosztásomat meg­szüntették, felajánlották, hogy két éwel a nyugdíjkorhatár elérése előtt menjek nyugdíjba. Összhangban áll ez a törvénnyel? — Erre a kérdésre választ ad a CSSZSZK kormányának 116/1989 számú Tt. rendelete, amely szabá­lyozza, hogy kik kaphatnak idő előtt öregségi nyugdíjat azok közül, akik­nek munkahelyét a népgazdaság átalakításával összefüggésben megszüntették. Eszerint 1988. július elsejétől az állampolgárnak joga van az öregségi nyugdíjra, ha: • legalább 25 évig munkavi­szonyban volt; • legfeljebb két éven belül eléri a társadalombiztosítási törvény által megszabott nyugdíjkorhatárt; • az illetékes munkahivatal nem tud számára olyan munkahelyet biz­tosítani, amely megfelelne szellemi és fizikai képességeinek, egészségi állapotának, családi viszonyainak, valqjnint végzettségének. Az öregségi nyugdíj rendkívüli odaítélésére vonatkozó kérvényt annál a munkáltató szervezetnél kell benyújtani, amellyel az illető munkaviszonyban áll. Nyugdíjam 1757 korona, cukor­beteg vagyok, igényem van valami­lyen további juttatásra is? — Forduljon az illetékes körzeti hivatalhoz, és kérjen szociális se­gélyt a magasabb létfenntartási költségek fedezésére az 543/1990 Tt. számú törvény értelmében. Magánvállalkozó vagyok és nyugdíjas. Mennyit kereshetek? — A társadalombiztosítási tör­vény novellájának javaslata kitér a nyugdíjas magánvállalkozók kérdé­sére is. Valószínű, hogy ezek a sze­mélyek korlátozás nélküh kapnak majd nyugdíjat, tekintet nélkül arra, hogy biztosítást fizetnek-e mint önálló kereseti tevékenységet foly­tató személyek. Miért dolgozhatnak azok a nyug­díjasok, akik a nyugdíj mellett már eddig is némi pénzt gyűjthettek össze, míg azoknak, akik most mennek nyugdíjba, nincs erre lehe­tőségük? — Az érvényes jogi szabályozá­sok szerint senkinek sem tiltható meg, hogy a nyugdíjkorhatár eléré­se után tovább dolgozzon. A java­solt módosítás szerint azonban az az állampolgár, aki a korhatárt elér­te, csak munkabért kaphatna és nem folyósítanák számára egyidő­ben az öregségi nyugdíját is. A to­vább dolgozó, nyugdíjkorhatárt el­érő személy öregségi nyugdíja a munkaviszony 90 naptári napja után a havi átlagbér 1,75 százaléká­val emelkedne. így tehát a nyugdí­jasok munkaviszonyát nem korlá­tozzák. A tervezett módosítás kivé­telekkel is számol, de csupán a tár­sadalombiztosítási törvény elfoga­dása után határozzák meg, hogy kik kaphatnak nyugdíjat akkor is, ha munkaviszonyban vannak. A Nyugdíjasok Oldalá­nak szerkesztéséhez olva­sóink segítségét Is ((érjük. Várjuk hát ötleteiket, hoz­zászólásaikat és arra vo­natkozó jelzéseiket, hogy miről szeretnének az Új Szónak ezen az időről idő­re Jelentkező oldalán olvas­ni, esetleg milyen kérdé­sekben adhatnánk taná­csot. SZOCIÁLIS VÉDŐHÁLÓ (Népszabadság) CSAK AKARNI KELL AZ IDŐSEK EGYETEMÉRŐL — EGY HALLGATÓ SZEMÉVEL Feri bácsi egy dél-szlovákiai kis­város nyugdíjasotthonának a lakó­ja. Felesége, gyermeke nincs, test­vére viszont annál több. Hogy pon­tosan hány és hogy hol élnek, meg hogy ő miként és mi okból került néhány évtizednyi közszolgálat, ta­nítóskodás után az otthonba, arról nem szívesen beszél. Arra is meg­kért, ha lehetséges, akkor a veze­téknevét ne említsem az írásomban. Kérésének — természetesen — ele­get teszek, múltját, magánéletének titkait sem firtatom, hiszen valami egészen másért kerestem fel: Feri bácsi annak a közel 200 nyugdíjas­nak az egyike, akik tavaly éltek a pozsonyi Komenský Egyetem által felkínált lehetőséggel, és beiratkoz­tak az idősek egyetemére. — Az Új Szó egyik múlt nyári szá­mából szereztem tudomást a lehe­tőségről, és azonnal elküldtem a kérvényemet a megadott címre. Mi­után megkaptam a választ, melyben közölték, hogy felvettek a nyilván­tartásba, már csupán a tanévkezdés napját vártam, s hogy addig se tét­lenkedjek, elkezdtem szlovákul ta­nulni, pontosabban bővíteni a szlo­vák szókincsemet, mivel már akkor is sejtettem, hogy az egyetemi ta­nulmányokhoz bizony nemigen ele­gendő az én időközben erősen megkopott szlovák nyelvtudásom. Feri bácsi nem is igyekszik titkol­ni: hogy egyetemre járhat, az ő ese­tében egy, évtizedekig csupán ma­gában dédelgetett gyermekkori álom nem várt valóra válását jelenti. A nyugdíjbavonulásra tudatosan készült, nem érte meglepetésként, hogy jóval több szabaideje van, melyet azért el is kell tölteni valami­vel, ha az ember nem akar időnek előtte megcsömörleni tőle. A lehető­ség kapóra jött: a lelkes hajdani pe­dagógusból, ha lehet, még lelke­sebb diák lett. — Senki nem tudja, hogy egye­temre járok, még itt, az otthonban sem. Attól tartok, hogy a fejemhez vágnák: mit akarok én már nyugdí­jas létemre? Persze, tudnék vála­szolni — mit akarok, mit akarok, hát tanulni —, de mégis... Nagy fába vágtam a fejszémet, tudom, de ha egészséggel bírom, és egyelőre bí­rom, akkor be is fejezem, amibe be­lefogtam. Sokat kell tanulni, s néha bizony nagy gondot jelent egy-egy ritka szlovák kifejezés megfejtése, de jól haladok: a jelen pillanatban már az első évfolyam záróvizsgáin is túl vagyok. Hogy jól végeztem-e el őket, még nem tudom, arról majd írásban értesítenek a napokban, mindenesetre bizakodó vagyok: az első szemesztert záró vizsgán an­nak idején sikeresen túljutottam, igaz, az valamivel könnyebb volt, mint ez a legutóbbi. Ha ez is sikerült, akkor jövőre filozófiát vagy esztéti­kát szeretnék tanulni. A vizsgákkal kapcsolatban még az egyetem megnyitása előtt az ille­tékesek többször is azt nyilatkozták, hogy nem lesznek megterhelők, teszt formájában, oldott légkörben valósulnak meg. — A vizsgák nagyon kellemes, nyugodt légkörben zajlottak, és semmilyen szempontból sem voltak megerőltetőek. Bár én — de hi­szem, hogy nemcsak én — mind­ezek ellenére egy picit izgultam, ez azonban szerintem természetes. , A havi kétszeri Pozsonyba-utazás nem jelent különösebb megterhe­lést (anyagit sem) Feri bácsinak. Az előadások színvonalát nagyon ma­gasra értékeli, ami az ő esetében nem kis szó, hiszen szilárd meg­győződése: aki nem tanított leg­alább néhány évet kisiskolában, az nerrt tudja, mit jelent valójában: ta­nítani. — Az évfolyamtársaimmal na­gyon jól megértjük egymást, igaz, eleinte nem sokat diskuráltunk. Csupán nemrégiben jöttem rá, hogy milyen sok köztük a magyar, illetve a magyarul is tudó. A véletlen foly­tán a padtársam is az. Az előadáso­kon nagyon jó, kötetlen a hangulat, de előfordult már olyasmi, hogy amikor a névsorolvasáskor rám ke­rült a sor, akkor én éppen elméláz­tam, és hirtelen felriadva jelen-t kiál­tottam, amihez a hátsó padokban ülők közül rögtön akadt, aki meg­jegyzéseket fűzött, mondván, hogy beszéljek szlovákul. Vannak a nyug­díjasok között is mindenféle embe­rek... Életmódja, napirendje nem sokat változott, mióta egyetemre jár. Az egyetlen különbség, hogy szabadi­dejében tanul. Sokat, rendszeresen és főleg szlovákul. — Csak azt ajánlhatom kortársa­imnak, hogy jelentkezzenek ők is. Nem bánják meg. Annyit azonban még hozzáfűznék, hogy az eddigi tapasztalataim szerint erős akarat és jókora adag kitartás kell hozzá. Azoknak a nyugdíjas korú olvasóinknak, akik — akár a fentiektől, akár valami mástól ösztönözve — kedvet kapnak a tanuláshoz, néhány alapin­formáció: az idősek egyetemére bárki jelentkezhet, akinek érettségije, illetve főiskolai végzettsége van. Felvételi vizsga nincs, a felvétel egyet­len feltétele, hogy az illető nyugdíjas legyen. A tanulmányi Időszak négy vagy több szemeszter; egy szemeszter 42 órából áll, amit a hallgatók fokozatosan, kéthetente (délelőtt vagy délután) hat órában végeznek el. Az első évfolyam sikeres elvégzése után a hallgatók szakosodnak, ki-ki az érdeklődési kőre szerint választhat tanszéket — akár a hungarológiait is — és témát. Az egyes évfolyamokat vizsga — és természetesen szün­idő is — követi, az utolsó elvégzés« után kerül sor az oklevelek ünnepé­lyes kiosztására. Mindezekhez még tudni kell, hogy majdani, illetve je­lenlegi hallgatóinak az idősek egyeteme afféle szabadegyetemként ké­pesítést ugyan nem, de ismeretet annál többet ad. És végezetül még valamit: a múlt évben megszabott szimbolikus tandíj összege 100 korona — az idén is változatlan marad. Az egyetem iránt érdeklődők a következő címre küldjék jelentkezési lapjaikat: Rektorát Univerzity Komenského, Šafárikovo námestie 6., 818 06 Bratislava. KĽUKA JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents