Új Szó, 1991. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1991-05-23 / 119. szám, csütörtök

" DÖNTÉS NINCS, ELHATÁROZÁS MÁR VAN MOZAIK REFLEX Még egy utolsó nekifutást jelentett be tegnapelőtt Viliam Oberhauser szlovák erdő- és vízgazdálkodási miniszter a bősi vízierómű és az egész vízlépcső körüli tárgyalásoknak, valamilyen megegyezéssel végződő befejezésére. Tette ezt azzal kapcsolatban, hogy a kormány megvitatta a legutóbbi budapesti megbeszélésekről szóló jelentést, amelyről - igaz - nem sokat kellett vitatkozni, hiszen semmilyen eredménnyel nem jártak, hacsak az nem eredmény, hogy megtudhatták továbbra is homlokegyenest ellenkező nézeteket vall az ügyről a két fél. - Minden tájékoztatón, amely az utóbbi időben a témáról elhangzik - és volt nem egy - szóba kerül ez a feloldhatatlan nézetkülönbség azzal, hogy a magyar tárgyalófél, tehát a kormányzat képviselői, kategorikusan ellene van az erőműnek, noha érvei csak hipotétikusak, semmilyen való tényekkel, mérési eredményekkel nincsenek alátámasztva. Ha viszont - gondolatban - átmegyünk a másik oldalra, akkor a dolog úgy néz ki, hogy a szlovák (csehszlovák?) szakemberekkel nem lehet tárgyalni, mert egyetlen feltett szándékuk, hogy az erőművet, ha már úgy is majdnem felépült, beindítsák. Oberhauser miniszter tájékoztatójából is csak az tűnt ki, hogy ez az utolsó találkozó - ezúttal hazai pályán - csak arra szolgál majd, hogy eldöntsék: mégis együtt építenék-e tovább vagy Szlovákia egyedül. Mert ez utóbbi megoldás már eldöntöttnek látszik. Folynak az úgynevezett „C" változat tervezési munkái, amely megoldás ha kell, olyan helyen terelné el a Dunát, ahol mindkét partja szlovák területen van. Úgy gondolom már csak egyetlen, kissé bizonytalan pontja van az erőmű beindításának, az, hogy a döntés joga - kompetencia ide, kompetencia oda - a szövetségi kormányt illeti, hiszen a szerződést, amely Viliam Oberhauser szerint „felmondhatatlan", Csehszlovákia és Magyarország kötötte meg, még Csehszlovák Szocialista Köztársaság és Magyar Népköztársaság néven. -szénKÉPES EXTRA-NÁLUNK IS Manapság már nincs különösebb hírértéke olyan információnak, hogy új lap jelenik meg Magyarországon, hiszen szinte hetente olvashatunk újabb és újabb magazinokról, hetilapokról. Arra a hírre azonban érdemes fölfigyelni, amely új családi magazin megszületéséről tudósít. Főleg azért, mert ez a magazin nemcsak sokféle szórakoztatást, érdekes olvasnivalót, hanem míves közéleti publicisztikát és rangos irodalmi anyagot is közöl. Ez a színes családi magazin a Képes Extra, amelynek alapítója és kiadója Schenk János, Pécsről elszármazott német üzletember, aki az animációs filmek producereként szerzett európai hírnevet. A főszerkesztő Jovánovics Miklós, a Magvető kiadó volt igazgatója, az állandó munkatársak között találjuk Bertha Bulcsut, Szakonyi Károlyt és más magyar írót. A Képes Extra korszerű kivitelben, heti 68 oldalon tartalmi és grafikai szempontból egyaránt sokszínű olvasnivalót, hasznos időtöltést kínál. Igyekszik az egykori Új Tükör hagyományait éltetni, ám ezzel együtt saját úton is járni, meghitt társa lenni a család minden tagjának, valamint a különböző érdeklődésű embereknek. Rendszere.sen adnak közre novellákat, kisregényt folytatásokban és izgalmas riportokat. Számos állandó rovat a legkülönbözőbb rétegigényeket hivatott kielégíteni. A családi magazin vezetői szeretnék, ha a lap eljutna a Magyarország határain kívül élő honfitársaikhoz is. Néhány hete Jovánovics Miklós felkért bennünket, közösen találjunk olyan megoldást, amelynek eredményeképpen a közbülső láncszemeket, magyarán: az árdrágítókat kiiktatva Dél-Szlovákiában is árusíthatnák a Képes Extrát. A kérést teljesítettük, s tegnap Budapesten a két lap főszerkesztője megállapodást írt alá, Ennek értelmében az érdeklődésnek megfelelő példányszámot kapunk hetente - jutányosán - azzal a kikötéssel, hogy az árusításból befolyt összeget a szlovákiai magyar szellemi élet támogatására fordítjuk. Javaslatunknak megfelelően a tiszta bevétel jelentős részét a Jókai Alapítványnak adjuk, amely tudvalévően a hazai magyar színjátszás anyagi bázisát erősíti. A pénz egy részéből pedig azoknak a nyugdíjasoknak szeretnénk előfizetni az Új Szót, akik hoszszú éveken át rendszeres olvasóink voltak, de romló anyagi helyzetük miatt az előfizetést nem tudták meghosszabbítani. A Képes Extra terjesztését és árusítását - felkérésünkre és minimális haszonnal - a Csemart végzi. A családi magazin 47 forintba kerül, nálunk 19 koronáért kapható meg a Csemart üzleteiben, árusítóhelyein. E hét végétől új, színvonalas családi magazin gazdagítja tehát nálunk is a választékot. Meggyőződésünk, hogy nemes ügyben segédkeztünk, hiszen a Képes Extra egyaránt szolgálja a művelődni és a szórakozni vágyó olvasókat, s megállapodásunk révén nem nagy összeggel ugyan, de támogatni tudjuk színházi kultúránkat, s azokat a kispénzű nyugdíjasokat, akik anyanyelvükön szeretnének olvasni a világ és szűkebb pátriájuk dolgairól. -y-f CSELEKVÉSI KRÍZIS Ha a jólneveltség nem tartana vissza, most hányaveti hangvételű dolgozatot írnék arról, hogy a földtörvény-fogalmazgatás kezdete óta eltelt több mint fél év alatt ki mindenki szólt már bele mezőgazdaságunk jövőjébe. De nem leszek cinikus, egyetlen törvényhozó hozzáértését, illetve jóindulatát sem vonom kétségbe. Sőt, a legőszintébben állítom, hogy a földkérdés megoldásáról az a képviselő nyilatkozott legbölcsebben, akitől azt „neveltetése" okán a legkevésbé várhatnánk. Rudolf Hrušinskýre, a színészre, Švejk milliók által kedvelt megformálójára gondolok, aki öt perccel a törvény megszavazása -után ezt nyilatkozta a Lidové novinynek: „Vajon egyetlen képviselő meg tudja-e mondani a háromszáz közül, hogy miként lehetne most a mezőgazdaságot fellendíteni?" A megállapítás egy flaszterkoptatótól származik, aki közvetlenül aligha érdekelt a földművelésben, véleménye mindazonáltal több igazságot tartalmaz, mint számos gyakorlati mezőgazdasági szakemberé, vagy országos hatáskörű közgazdászé. Képviselőink a csaknem nyolc hónapig tartó nehéz szülés alatt azzal követték el a legnagyobb hibát, hogy rendszerint hazabeszéltek. Nem egyszer egyedül üdvözítő igazságnak kinevezett, íróasztal mellett megfogalmazott koncepciót védelmeztek tűzön-vízen át, éppen olyan vehemenciával, mint a „szomszéd" párt a magáét, és ami még ennél is rosszabb: nem vették figyelembe egymás érveit.. A családi farmergazdaság-koncepció megszállottai csak amerikai stílusú gazdálkodási módot tudtak elképzelni, a mindenáron igazságtevésre törekvők a magántulajdon eredeti és vegytiszta formában történő visszaállítása mellett törtek lándzsát, míg a földművesszövetkezetek jelenlegi formájának meghagyása mellett kardoskodók - amennyire tehették - szintén hajthatatlanok maradtak. Az érdekek hallatlanul nagy mértékű felaprózottsága az oka, hogy felemásra sikerült a földtörvény, és arra a kérdésre nem adott választ, amelyre mindennél kíváncsibbak a leginkább érdekeltek: mi lesz a szövetkezetekkel? A parlament a lakosságnak bölcs megoldásként „adta el", hogy megalkotta a szövetkezetek további sorsát nyitva hagyó földtörvényt. Senki sém lett tőle okosabb. A leendő törpebirtokosok sem, akik tisztában vannak vele, hogy van egy birtoknagyság-határ, amelyen alul nem érdemes vállalkozni. Nem tudnak mozdulni. A munkanélkülivé vált ipari munkás esetleg (mert minden kötél szakadt) nekivág a visszajuttatott néhány hektár művelésének, de csak úgy vaktában teszi, mert tudja, hogy máshogy is lehetne, és hogy a törpe egyéni gazdaság a 20. század utolsó negyedében anakronizmus. Cselekvési krízisben szenved az is, aki a törvény értelmében olyan, említésre méltó földterületet kap vissza, amelyen már lehet profitálóan gazdálkodni. Az egyéni gazdálkodás még nem indulhat be, a szövetkezeti gazdálkodás pedig a régi formában az esetek többségében már olyan válságban van, amelyből szinte nem látnak kiutat. A törvényhozás mértékadó tagjai és a kormány vezető személyiségei nyilván maguk is tisztában vannak a mezőgazdaság helyzetének tarthatatlanságával. Há azonban erről a kérdésről nyilatkoznak, rendszerint nem tudnak mással érvelni, csak azzal, hogy: „a földet mindenütt bevetették, így aratni is fogunk". Ez így igaz, de az ilyen érvelés csak az igazság egyik felét tartalmazza. Arról nem szól, hogy a szövetkezetek a fordulat óta sokkal kevesebb műtrágyát, gépet és más, egyébként nélkülözhetetlen eszközt vásárolnak, mint korábban. Az ilyen anyagi kényszer, vagy bizonytalanság miatti „takarékoskodás" előbb-utóbb megbosszulja magát. Ma azért drága az élelmiszer, mert központi intézkedésre felemelték az árát. Nem biztos, hogy ez egy-két év múlva is így lesz. Előfordulhat, hogy áruhiány miatt növekednek az árak, és ezt már nem lehet piaci viszonyok között központi intézkedéssel helyrehozni. A parlamentben nem sikerült bölcs és előrelátó politikusokból olyan „kristályosodási gócot" összehozni, amelynek hatására már hónapokkal ezelőtt, már a tavaszi munkák megkezdése előtt elfogadhatták volna a földtörvényt. De nem a szövetkezet-átalakítási rész nélkül... Deklarált szándékunk, hogy tagjává válunk a Közös Piacnak. Olyan mezőgazdasággal, amilyenné a mienket züllesztették, öngyilkosság lenne kitenni falvainkat a szabad nemzetközi konkurencia kihívásának. Egyszer talán majd rádöbbenünk, hogy az az egy év is hiányzik a felzárkózáshoz, amelyet a földtörvény parlamenti huzavonája miatt elveszítettünk. TÓTH MIHÁLY MIÉRT VONULTAK KI A MAGYAR KÉPVISELŐK? ALPÁRI HANGNEM A BUKARESTI PARLAMENTBEN 1991. MÁJUS 23. COHANÉK NYERTEK, KELET-EURÓPA VESZÍTETT ,,Cannes nem atlétikai verseny, és mi egyáltalán nem azért vagyunk itt, hogy versenyezzünk" - nyilatkozta az amerikai Cohan-testvérpár, filmjük, a Barton Fink mégis Aranypálmát nyert Európa legjelentősebb fesztiválján. A zsűri nagydíját Jacques Rivette alkotása, A szép bajkeverő kapta. Különdíjjal jutalmazták a mai Bejrút romjai között játszódó Az életen kívül című alkotást. Az elsőfilmesek versenyében 23 rendező vetélkedett, az Arany Kamerát végül is a Toto, a hós című francia film alkotója kapta. Irene Jacob, a huszonnégy éves bájos lengyel színésznő Krisztof Kieslowski alkotásában remekelt; alakítását nem lehetett nem díjazni. Az idei fesztivál két nagy vesztese Robert de Niro és Kelet-Európa. De Niro Bűnös, mert gyanús című filmjét egyszerűen figyelmen kívül hagyta a zsűri, a kelet-európai események pedig kimondottan háttérbe szorultak a polgárháborúk, a ciklonok, a földrengések sújtotta országok mindennapjaimellett. (n) A PRÁGAI TAVASZ KÜLFÖLDI VENDÉGEI Kobajasi Ken-lcsiro és a Japan Philharmonic Symphony Orchestra ismét bebizonyította, hogy véglegesen elmúltak azok az idők, amikor a japán zeneművészek elsősorban tapasztalatszerzés céljából utaztak • Európába, és a jó minőségű technikai felszerelésen, valamint a közismert japán önfegyelmen kívül nem tudtak különösebb dolgot nyújtani. A zenekedvelő közönségnek nem mindennapi élményt jelentett a japán művészek magas szintű előadása. A koncert bevezetőjében elhangzott Ryohei Hírőse Fesztiváli előjáték című műve, amelyet az 1972-es sapporói téli olimpia tiszteletére komponált. A zeneszerzőnek, aki személyesen részt vett a koncerten, kimagasló elismerésben volt része. Ezután Mozart műveinek egyik ismert előadója, Keiko Urushihara hegedűművésznó koncertje jelentett nagy élményt. Ezt követően a japán vendégek, híres karmesterükkel együtt Csajkovszkij ötödik szimfóniáját adták elő nagy sikerrel. A Prágai Tavasz közönsége tehát olyan koncertet láthatott, amelyen a zenekar magas szintű technikai felszerelésén kívül az emocionális élmény minden várakozást felülmúlt. Külföldről jött a fesztiválra a híres amerikai Guarneri kvartett is, amely eredeti amerikai stílusával általában vagy nagy elismerést vagy pedig elutasítást vált ki a nézőkből. Ennek elsősorban az az oka, hogy az itteni zenekedvelók főleg a közép-európai előadásmódot szokták meg, amelytől az amerikaiak előadása jelentősen eltér. A Guarneri kvartett főleg a precizitásra helyezi a hangsúlyt, csakúgy, mint a kicsiszolt virtuozitásra, amely többnyire a nézők csodálatát váltja ki. Az amerikai zeneművészek tudásának további jellemzője, a hangszerek megszólaltatása közötti összhang. A programúkon Mozart, Beethovené s Dvoŕák művei szerepeltek. A svájci Camerata Zürich kamarazenekar a Valdstein-palota lovag termében tartott hangversenyt. Repertoárjukon kevésbé ismert és keveset játszott középkori művek, valamint napjaink zeneművei szerepeltek. Ez utóbbiból nagyon jól sikerült a svájci művészek válogatása. Ebben bizonyára nagy érdeme van Räto Tschuppnak, az együttes művészeti vezetőjének és karmesterének, aki egyébként a zürichi zenei bizottság elnöke. A svájci művészek előadásmódja elnyerte a nézők tetszését és ismét beigazolódott, hogy napjaink zeneművei szintén értékes élményt jelentenek a közönségnek. KUBÁN ÉVA Marosvásárhelyen teljes gőzzel folynak az előkészületek a Romániai Magyar Demokrata Szövetség második kongresszusára? amelyre május 24-26. közt kerül sor a helyi ifjúsági házban. Már a helyszín is jelzi, hogy nincs minden rendben a kongresszus körül, hiszen Marosvásárhelyen vannak patinásabb, megfelelőbb épületek is. A nagy érdeklődéssel várt esemény előtt Marosvásárhelyre látogatott Ion Iliescu, Románia elnöke. Rövid megbeszélései a helyi állami szervekkel, társadalmi szervezetekkel, román és magyar személyiségekkel újra megmutatták, hogy a városban és egész Erdélyben továbbra is rendkívül feszült a román-magyar viszony. Iliescu kijelentette, hogy a nemzetiségi kérdést szigorúan minden érintett ország belügyeként kell kezelni és megengedhetetlen, hogy külföldről ebbe valaki beleszóljon. „Románia ezt a problémát a nemzetközi szerződéseknek megfelelően fogja kezelni, elismeri a nemzeti kisebbségek tagjainak egyéni jogait, de nem ismeri el a kisebbségek kollektív jogait, s ezért ezek megadásával sem számol." Az'elnök a románokat és a magyarokat egyaránt felszólította, hogy legyenek egymás iránt tü^lmesek és a problémákat higgadtan, nyugalommal oldják meg. A találkozón a Román Nemzeti Egységpárt, a Vatra Romaneasca vezetői és még néhányan újra keményen bírálták a magyarokat, az RMDSZ-t, szeparatizmust, irredentizmust, románüldözést, agresszivitást emlegetve, főleg a többségükben magyarok lakta Hargita és Kovászna megyékben. A szélsőséges nacionalisták, Radu Ceontea, loan Gavra, Petre Burca stb. súlyos szavakkal illették a jelenlegi román vezetést is, mert szerintük gyenge és enged a kisebbségeknek. E nacionalista erők azt is követelték, hogy ne engedélyezzék Marosvásárhelyen az RMDSZ-kongresszust. Szerintük ez tiszta románellenes akció, mert a kongresszus egyik célja az, hogy a nagyszámban jelen levő külföldi sajtó előtt incidenseket provokáljanak ki, és így bizonyítsák, hogy mennyire el vannak nyomva Romániában a magyarok. A kongresszusra egyébként több tucat külföldi küldöttség - köztük Csehszlovákiából is - érkezik és ami a fő: nem csak a magyar szervezetek lesznek képviselve. Több mint száz újságíró - köztük a híres világlapok tudósítói - jelezte részvételét. Az esemény hazai és nemzetközi jelentőségével tisztában vannak a románok is, és a szélsőségeseknek nincs ínyükre, hogy sok külföldi politikus, diplomata és újságíró első kézből kapott információk alapján alkot magának képet a román-magyar viszonyról, illetve a feszültség okairól. Kedden a román parlamentben is nemzeti színezetű incidensekre került sor. Az alsóházban a háborús veteránokat érintő nyugdíjtörvény tervezetének tárgyalásakor magyar részről elhangzott egy olyan javaslat, hogy ezt azok is kapják, akik a második világháborúban más hadseregek kötelékében szolgálta|<. Ez főként á magyarokat érintené, de azért másokat is. A román képviselők többsége felháborodva elutasította a javaslatot, mondván: , Nem fogjuk fizetni a Románia ellen harco- lókat." stb. Amikor az RMDSZ azt is felvetette, hogy esetleg kivonul a tanácskozásról, több képviselő nem türtőztette magát és azt kiabálta, hogy ne csak a parlamentből menjenek, de még Romániából is. Erre aztán az RMDSZ-képviselők valóban kivonultak. A képviselőház elnöke, Dan Martsian bírálta ezeket a kijelentéseket, s később helyreállt a rend. Hasonló incidens volt a felsőházban is, ahol az államellenes tevékenységeket tárgyalták. Ezek közé bevették a szeparatizmust is. Az RMDSZ kérte, hogy pontosítsák, miről van szó. Javasola a területi szeparatizmus betiltását. Nem fogadták el, ezért az RMDSZ kivonult a tanácsteremből. A szeparatizmusról, az elkülönülésről szóló vita Romániában már nagyon régen dúl és úton-útfélen ezzel ítélik el a romániai magyarokat. Ilyen alapon például Romániában szeparatizmusnak minősítik a magyar iskolák működését, az anyanyelv helyi hivatalos használata pedig nyelvi szeparatizmusnak minősül. A szeparatizmus minden jelző nélküli bekerülése a törvénybe ezért a romániai magyarság számára egyáltalán nem veszélytelen. Mert ki tudja, a magyar nemzetiséghez való tartozás nem minősül-e hamarosan például „etnikai szeparatizmusnak"... KOKES JÁNOS, Bukarest