Új Szó, 1991. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1991-05-22 / 118. szám, szerda

1991. MÁJUS 22. ÚJ szói RIPORT 6 JAVÍTHATATLAN? Ľudovít R., ahogy mondani szokás, burokban született. Édesapja, főiskolai tanár lévén, kiskorától fogva mindent megadott egy szem fiának, amit csak megkívánt. A cseperedő suhanc, hozzászokva szülei védőszárnyához, nemigen strapálta magát. Sem az iskolában, sem később, amikor szakérettségi után szülei egyik ismerősük bisztrójában helyezték el. „Fiatalság bolondság" - próbálta édesanyja védeni fiacskáját, amikor egyszer munkaadója arról panaszkodott, hogy Ľudovít a záróra után nagyszabású „ingyenmurit" csapott haverjaival, akik nemhogy nem fizettek az elfogyasztott italért, ételért, cigarettáért, de mámoros állapotban alaposan megrongálták a berendezést. A szülők kamatostul megfizették a kárt, és ezzel az ügyet lezártnak tekintették. Amikor három hónap múlva a pénztárból hiányzott 12 ezer korona, és Ľudovít nem is tagadta, hogy ő vette „kölcsön" a pénzt, ismét „mellényzsebükből" fizettek a szülők, de fiuknak más állás után kellett néznie. Az okos ember állítólag más kárán tanul. Ľudovít viszont nem okult saját baklövéseiből sem. ^^^^^ Pedig már benőhetett volna a feje lágya, hiszen H. közben megnősült és apa í ^ J lett. A család iránti fele- ^^^ m lősséget félvállról vette, ^^^^fl Ekkor már gépkocsiveze- ^^^^^ tőként dolgozott (de szolgálat közben is megitta a magáét). Amikor részegen karambolozott, nemcsak a hajtási jogosítványát vették el, de a munkahelyéről is kitették a szűrét. Nemsokára a házassága is zátonyra futott. Noha, a csavargó életmódot folytató apa egy fillért sem fizetett kisfiára, az semmiben sem szenvedett hiányt, mert a nagyszülők vállalták a gyermektartást. És nemcsak unokájukat, de fiukat is pénzelték. Rövid időn belül előbb öt, majd kilencezer koronát dugtak a zsebébe. A munka nélkül szerzett pénz nem tartott ki sokáig. Ľudovit nem igyekezett munkát keresni, és a szülői támogatásra sem tartott igényt. Abban az időben már egy könnyűnek látszó „kereseti lehetőség" foglalkoztatta. Régi, börtönviselt barátjától kapott egy tippet, mely túl vonzó volt ahhoz, hogy ne éljen vele. Egy ismert képzőművésznő műterme volt a „tét". Február egyik hideg éjszakáján ittas állapotban erőszakkal behatolt a házba és pénz után kutatott. Sikerrel járt, mert 1200 koronán, kívül még két betétkönyvet is talált. További tevékenységében megzavarta a festönő, aki felébredt a csörömpölésre és váratlanul megjelent a műteremben. A fiú kereket oldott. Csak az albérleti szobájában vette észre, hogy a betétkönyvek jelszavasak. Gondolkodás nélkül kukába hajította őket. A lopott pénz csak három napra volt elegendő. Ekkor úgy döntött, megismétli az előbbi sikertelen akciót. Ismét betört a műterembe. Az idős hölgynek azonban - balszerencséjére - ezúttal is könnyű álma lehetett, mert pont akkor jelent meg a színen, amikor a betörő a szekrényben „leltározott". Nem ijedt meg az idegentől, villanyt gyújtott és bár az nyilvánvaló volt, megkérdezte hívatlan vendégétől - mit keres nála. Ľudovít válasz helyett a nőre vetette magát, fojtogatni kezdte és pénzt követelt tőle. Az idős asszonynak sikerült kiszabadítani magát és az ajtó felé menekülve segítségért kiabált. A betörő minden áron el akarta hallgattatni. Felkapta az asszony sétapálcáját, és ott ütötte ahol érte. Amikor a nő eszméletét vesztette, pánikszerűen elmenekült, de azért maradt annyi lélekjelenléte, hogy zsebre vágjon egy üveg konyakot. A lopott italt még aznap éjjel barátnőjével elfogyasztotta, akinek tettét bevallotta. A súlyosan sérült asszonyt - agyrázkódást szenvedett, két bordája és három ujja eltörött - másnap a lánya találta meg. Egy héttel később Ľudovitot letartóztatta a rendőrség. A viharkabátján talált vérfoltok alapján rábizonyították a rablótámadást, melyet nem is próbált tagadni. ORDÓDY VILMOS Ki ne ismerné Kodály Zoltán gyűjteményéből azt a népdalt, amely bejárta a világot s amelynek köszönhetően magyarok s nem magyarok egyaránt megtudhatták: létezik néhány falu a Zobor alatt, ahol még beszélnek magyarul. Ilyen falu Gerencsér is s a zoboraljaiaknak nevezett községek közül talán az egyetlen, amely valóban a Zobor lábánál fekszik. Lehet, hogy éppen emiatt vannak gondban a gerencsériek. Vasárnap délután falugyűlés - hirdette a felirat. Ide várták a falu vezetőit, a nyitrai járás képviselőit és a parlamenti képviselőket. tere képezi". Mi csak ezt vesszük komolyan. A Sólyomhegyen több olyan telek van, amely a kárpótlási törvények értelmében is polgáraink vagyonát képezi. A kérdéses utcákat már nem kell közművesíteni, ott van a falu óvodája. A falu jelenlegi területén kontaminált, nagymennyiségű nitrátot tartalmazó ivóvíz csurog, itt különben is komoly gondjaink FINTA RUDOLF mérnök, Gerencsér polgármestere - Polgármester úr, úgy tudom, tavaly augusztustól Gerencsér önálló lett, rendben lezajlottak a helyhatósági választások. Most mégis falugyűlést hívtaj<össze, mert az önállóság még ,,nem teljes". Mi tehát a gond? -A falut 1975-ben az akkor érvényben lévő 130/1970 Tt. számú törvényt megkerülve Nyitrához csatolták. Az 1989 novemberi változások lehetővé tették, hogy a falu újra önállósuljon. Tavaly februárban petíciót küldtünk a belügyminisztériumba, majd az augusztus 4-én lezajlott referendumnak eredményeként a Szlovák Köztársaság Belügyminisztériuma 15/16-os számú rendelete önállósította falunkat. A referendum eredményét Nyitra város vezetői nem fogadták el s azt javasolták, hogy községünk ne szakadjon el Nyitrától. Az ügy végére akkortájt a BM már idézett határozata tett pontot. Akkor ért bennünket a meglepetés, amikor a helyhatósági választások előtt kiderült, hogy a község eredeti kataszterébe a mai Gerencsér csupán egy része tartozik. Eszerint alakult ki a választási körzet is. Már a választások előtt reagáltunk erre a lehetetlen helyzetre, hiszen a falu nagy része Nyitrán vett volna részt a választásokon. Sajnos, már késő volt, a járási bíróság szakemberei két nappal a választások előtt nem tudtak segíteni. - Értsem úgy, hogy Gerencsér egy része egyszerűen nem Gerencsér? -Az 1982-ben megjelent Községek és városok lexikona még az eredeti katasztert tüntette fel. A város - az akkor érvényes rendeletek alapján jogszerűen - változtatott a kataszteri ^érképen, így az önállósulás nem érintette az egész községet. Mi ezt az áldatlan helyzetet akarjuk megszüntetni, ezért hívtuk össze a falugyűlést s ezért fordultunk a város, a járás szerveihez és a parlamenti képviselőkhöz is. A város a kérdéses rész további sorsát úgy akarja elintézni, hogy a népszavazáson Nyitra lakossága is részt vegyen, ezt viszont mi nem fogadhatjuk el. - Milyen érdek fűzi a közel nyolcvanezres várost ahhoz, hogy a falu egyik részét megtartsa? - A kérdéses részekben exkluzív parcellák vannak, amelyekre a „váNEM „VÉGIG PIROS RÓZSA"... ...,,A GERENCSÉR! UTCA" ros" elgondolása szernt családi házakat kellene építeni. Tavaly ősszel a kérdéses részeken építkezési moratórium volt, mégis karácsony és szilveszter között két nyolclakásos társasház építésére adták ki az engedélyt. A választási programban azt ígértem, hogy a szóban forgó telékre óvodát, kultúrházat építünk. - Ha a szóban forgó terület nem kerülne vissza a faluhoz, mihez kezd? - A falugyűlésen is megmondtam, amennyiben az általam képviselt választási programot nem tudom teljesíteni, júliusban lemondok tisztségemről. A falubéliek közül többen is elmondták, hogy valaki az ügyből nemzetiségi kérdést akar faragni. Minden beszélgetőpartneremtől megkérdeztem: Mennyire nemzetiségi probléma ez? A válaszok egyértelműek voltak: Itt nincs nemzetiségi torzsalkodás. A Szlovák Nemzeti Párt egyik képviselője már a referendum során arról beszélt a parlamentben, hogy a gerencséri magyarok szeparálódni akarnak. Szó sincs róla. A lezajlott népszavazáson résztvevő polgároknak mintegy a fele szlovák nemzetiségű. ĽUBOMÍR JAHNÁTEK mérnök, alpolgármester: - Mérnök úr, hogyan látja ön ezt a problémát? - Ennek a furcsa helyzetnek egyáltalán nem kellett volna kialakulnia. A referendum után mi az "azóta megszűnt kerületi nemzeti bizottságnak küldtük el a belügyminisztérium döntését, az azt elfogadta, határozatba is foglalta, hogy a falu önálló lesz. Majd egy héttel később született egy határozatkiegészítés, amely pontosította a falu teritóriumát. Ekkor éreztük azt, hogy valaki „kiszúrt velünk", de a helyhatósági választások előtt már nem tudtunk változtatni a döntésen. - Miért tartja fontosnak e kérdés végleges tisztázását? - A községek vagyonáról szóló törvény egyértelműen kimondja, hogy a „községet a község kataszvannak a higiéniával. Nálunk is sok fiatal vár az építkezési engedélyre, miért mennének lakótelepi lakásba Klokočinára, amikor itt is van építkezési lehetőség. -Az ön által idézett törvény kimondja azt is, hogy a község tulajdona a község katasztere, amennyiben ez nem ütközik államérdekbe. Útban ide kaszárnyákat láttam. Ezzel nincs probléma? - A területet illetően nincs, hiszen a kaszárnyák amúgy is Gerencsér területén fekszenek. Egyetlen bajunk a hadsereggel a régi lőtét; körüli bonyodalmak tisztázatlansága. Mi igényt tartunk rá, a hadsereg már nem használja, de a Járási Katonai Parancsnokság nem akar visszakozni. Valószínű, hogy a tisztek számára szeretnének itt lakásokat építeni. Bízom abban, hogy ez a probléma megoldódik. - ön szlovák ember, észlelt a faluban nemzetiségi torzsalkodást? - Egyáltalán. Tizenhárom éve élek itt, színtiszta szlovák faluból származom, sohasem volt hátrányom belőle. Szerintem valakik „másra", műproblémára akarják terelni a figyelmet. RÓZSA ERNŐ jogász, az SZNT képviselője: - Képviselő úr, ön elsősorban parlamenti képviselőként jött el Gerencsérre. Engem viszont a jogász véleménye érdekel. Megoldható ez a helyzet? - Ennek jogi akadálya nincs. Abból kell kiindulni, hogy a falu milyen kataszterrel veszítette el önállóságát. Az önkormányzatokról szóló törvény, valamint a községek vagyonáról szóló törvény értelmében megoldható ez a probléma. - Mi tehát az akadálya? - Az akadály nem jogi jellegű. Itt érdekek, bizonyos csoportok érdekei ütköznek s ezért kavart vihart az eset. FRANTIŠEK PINKA, a járási hivatal helyettes elöljárója: - Úgy gondolom, meg kell nézni a kataszteri térképeket. A falu 1975től nem önálló, akkor létezett valamilyen kataszteri térkép, létezett egy terület, amely a városhoz került. Függetlenül attól, hogy közben Nyitra város megváltoztatta a katasztert, abból kell kiindulni, milyen volt az ere'deti térkép. Én drukkolok a falunak, hiszen ha követelései jogosak egy jogállamban megoldást kell találni rájuk. ^ Nem mindenki nyilatkozik ilyen egyértelműen. A „másik felet" ezúttal nem a városatyák képviselték, hanem CYRIL IVAN az SZNT képviselője. - Az ön véleménye nem egyezik a falu lakóinak véleményével. Miért? - Én csak azt mondom, hogy hasonló kérdések megoldásában nemcsak azt kell keresni, ami a falunak megfelel, hanem azt is, ami elfogadható egy szélesebb réteg, a város, vagy a nemzet érdekeinek. Erről beszéltem a falugyűlésen is. - Felszólalása nem aratott nagy sikert, sőt a falu lakói többször hangsúlyozták, hogy a szlovák nemzet érdekeit Gerencsér jogos követelései nem sértik. - Saját választópolgáraimat, saját nemzetemet védem. + A gerencséreik egészséges lokálpatrióták, semmi mást nem akarnak csak azt a területet, ami az övék. Ők már érzik, hogy a polgár valójában akkor szólhat bele a nagybetűs politikába, ha saját falujában, régiójában kikérik a véleményét. A polgárok magukénak tekintik a falu ügyeit. - Olyan ez a falu, mint a megcsonkított ember. Levágták kezétlábát, élni ugyan képes, de az önállóságnak ez csak a látszata - hallottam. -A Zobor alatti telkeken a volt rendszer nem egy ,,fejese" építkezett Olcsón kaptak telket a várostól. Semmi közük a községhez, hát hogy állnának ki mellettünk?- vélte más. - Mi ezt a falut szeretjük. Hiába mondják, szeparálódni akarunk, semmi bajunk a szlovákokkal. Itt élünk egymás mellett ki tudja mióta, de itt még nemzetiségi torzsalkodás nem volt. - Méghogy az egész Nyitra szavazzon! Vannak ott olyanok is, akik azt sem tudják, hol van Gerencsér! Hogyan nyilváníthatnának véleményt? - Nyugodtan rendezzenek referendumot Nyitrán is. Az emberek el sem mennek. Kit érdekel a város pereme? Csak azt a néhány betelepültet, akinek a múlt rendszer adott olcsón telket. „Gerencséri utca, végig piros rózsa..." szól a népdal. Igaz, akkor költötte a nép, amikor Gerencsér egy részét még nem „csapták" Nyitrához.' Az itt lakók most sem akarnak mást, csak a jussukat, a régi rend visszaállítását. » LOVÁSZ ATTILA zeléseikről, keresve az együttműködés szálait. Pozsonyban találkoztak a sajtó képviselőivel. Harry Welters, a rotterdami kikötői társaság igazgatója elárulta: közreműködésükkel bonyolítja le az Európai Gazdasági Közösség teherszállításának harmadát, belföldi vonatkozásban pedig az áruátrakás felét végzik el. Sikeres tevékenységet folytatnak, csupán a Rajnán - amelyet a múlt század óta csatorna köt össze a tengerrel - évente 75 millió tonna árut „utaztatnak". Szeretnék Csehszlovákiával is bővíteni kapcsolataikat. Két éve jártak nálunk először, most újra eljöttek, hogy felmérjék a megváltozott helyzetet. Mert a Rajna-Majna-Duna csatorna jövő évi üzembe helyezése teljesen új lehetőségeket kínálhat Pozsonynak; Európa vízi közlekedésének egyik csomópontjává válhat. Ilyen módon a rotterdami kikötő szolgáltatásai már vonzóbbak lesznek számunkra. A hollandok pozsonyi bemutatkozásán mintegy 120 hazai vállalat képviseltette magát, hogy kapcsolatba léphessen a rotterdami város irányítása alá tartozó kikötöhálozat magántársaságaival. Mindenekelőtt rajtuk múlik majd: milyen együttműködés alakul ki a két fél között. Megkérdeztük Welters urat, vajon mennyire akadályozhatja a Rajna-Majna-Duna csatorna hajózhatóságát, ha nem helyezik üzembe a bősi vízerőművet. Nálunk ugyanis az erőműpártiak azzal szintén érvelnek, hogy a hajóút miatt is szükség lenne a vízműre. Higgadt választ kaptunk: az egész csatornában csak a Passau és Linz közti szakasz felel meg a 2,9 méteres hajómerülési követelményeknek. Ha nem üzemelne a bősi vízlépcső, legfeljebb arrafelé csak kis merülésű hajók közlekedhetnének. De van erre példa a Duna németországi szakaszán is, ahol a környezetvédők tiltakozására szintén nem készül el két tervezett erőmű, ami azt jelenti: teljesen megrakott hajók majd ott sem közlekedhetnek. (jmk) AZ ELŐRELÁTÓ ROTTERDAMIAK Rotterdam: Kikötők a kikötőben Korántsem kész még a Rajna-Majna-Duna csatorna, de Rotterdam kikötőjének vezérkara már útrakelt, hogy a rendszerváltás után felmérje a Duna-menti országok igényelt az új vízi út kihasználására. Előrelátóan cselekednek a hol(Archív felvétel) landok, hisz - bevallásuk szerint is - most dől el, hol mennyire hangolódnak rá a rotterdami kikötőhálózat szolgáltatásaira. Ezért harminc fős küldöttséggel Prágában, Pozsonyban, majd Budapesten mutatkoztak be, előadásokat tartva elkép-