Új Szó, 1991. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1991-05-22 / 118. szám, szerda

3 HÍREK - VÉLEMÉNYEK 1991. MÁJUS 3. FONTOS LÉPÉS, JÓ MUNKA VOLT... Közvetlenül a földtörvény elfogadása után - a tudósítást az 1. és 2. oldalon közöljük - nyilatkozott lapunknak a Szövetségi Gyűlés három magyar képviselője. ' Világi Oszkár (FMK) a törvényjavasiát egyik előadója: - A törvény rendezi a föld tulajdonjogát, ami nagyon fontos ahhoz, hogy a mezőgazdaságban is kialakuljanak a valós tulajdonjogi viszonyok, hogy negyven év után a föld visszakerüljön igazi tulajdonosaihoz. A tulajdonjog nem csupán papíron, hanem már a valóságban is létezik, a tulajdonos rendelkezhet is földjeivel. Ez kártalanítási törvény, amely elégtételt nyújt azoknak is, akik a negyven év során, különösen az 1948-1952 közti időszakban anyagi és erkölcsi kárt szenvedtek. Ez a törvény alapja mezőgazdaságunk újjáéledésének. A magyar képviselők, tartozzanak az FMK-hoz, az Együttéléshez, vagy az MKDM-hez a Szövetségi Gyűlésben és az SZNT-ben is pozitív szerepet töltenek be. A törvény megalkotásából cselekvő módon vették ki részüket. Jó ügy mellé álltak, teljesítették választóik elvárását. Batta István (Együttélés): - Ez a földtörvény alapvetően átalakítja mezőgazdaságunkban a tulajdonviszonyokat, s meghatározó lesz a termelés módjára, a gazdaságosságra. Az igazi tulajdonosok elsőrendű érdeke az, hogy a gazdaságosság érvényesüljön, hogy munkája hasznot hozzon. Az itt élő magyarság szempontjából azért fontos ez a törvény, mert az elmúlt hosszú időszakban ez az első kézzel fogható rehabilitációs jogszabály, jóllehet a bíróságon kívüli rehabilitációról szóló törvény bevezetője már tartalmaz egy utalást a nemzetiségek sérelmeire is. E törvény alapján a magyar nemzetiségűek igényt tarthatnak az elkobzott mezőgazdasági tulajdonuk egy részére. Fontos, hogy minden érdekelt magyar földtulajdonos érvényesítse e törvény alapján tulajdonjogát. Szöcs Ferenc (MKDM): -Tapasztalhattuk: a képviselők nagyon fontosnak tartják ezt a törvényt. Szükséges, hogy a földnek legyen tulajdonosa, aki azt megfelelőképpen műveli is. Ez most már törvényes valóság, s ez a legfontosabb mozzanata ennek a földtörvénynek. Részben sikerült elérni, hogy azok is visszakapják földjüket, akiktől 1945 után csupán azért kobozták el, mert magyar nemzetiségűek voltak. Olyan * formulát kellett találnunk, amelyet el tudott fogadni a KDM és az SZNP is. Ók ezt a kérdést a Szlovák Nemzeti Tanács kizárólagos hatáskörében látták volna a legszívesebben. Mi viszont nagyon fontosnak tartottuk, hogy ez a kérdés szövetségi szinten rendeződjön. Ez sikerült, jóllehet az ide vonatkozó cikkely fogalmazása más, konkrétabb is lehetett volna. Ezért véleményem szerint, értelmezése körül a jövőben még sok vita várható. (sm) HATAN A RINGBEN AZ OROSZ ELNÖKI POSZTÉRT A Kremlben tegnap délelőtt kezdődött meg az Oroszországi Föderáció népi képviselői kongresszusának 4. ülésszaka, amelyen jóvá kellene hagyni az orosz elnöki tisztség létrehozásához szükséged törvényeket. A legfelsőbb állami hivatal létrehozásáról az orosz választók már a márciusi népszavazáson döntöttek és a népi képviselők harmadik, rendkívüli ülésükön június 12-re írták ki a választásokat. Az orosz központi választási bizottság hétfői zártkörű tanácskozása után közzétették az elnökjelöltek névsorát. Általános az a vélemény, hogy a legesélyesebb jelölt Borisz Jelcin az oroszországi parlament elnöke. Ő Alekszandr Ruckojt, a Kommunisták a Demokráciáért Mozgalom vezetőjét jelölte alelnöknek. Indulni fog az elnökválasztásokon Nyikolaj Rizskov egykori szövetségi kormányfő, Vagyim Bakatyin az elnöki biztonsági tanács tagja, Aman Tulejev, a kemerovszki kerületi tanács elnöke és végül Albert Makasov tábornok, a volgai és az uráli katonai körzet parancsnoka. A felsorolt jelöltek ..teljesítették a törvény által előírt feltételeket, melyek szerint elő kellett terjeszteni a legalább 100 ezer támogató aláírásával ellátott listát. ' A szó szoros értelmében 12 előtt 5 perccel mégis sikerült megakadályozni azt, hogy a szovjet légiirányítók és pilóták sztrájkba lépjenek. Tegnapra virradó éjszaka ugyanis megállapodás született a kormányküldöttség és a sztrájkbizottság között: az év végéig átlagosan 60 százalékkal emelik a pilóták bérét. A légiirányítók független szakszervezete a múlt héten a romló munka- és életkörülmények elleni tiltakozásul állt elő az egynapos figyelmeztető sztrájk tervével. Követeléseikhez csatlakoztak a pilóták is. A szovjet parlament hétfőn jóváhagyta a munkaügyi viták megoldásáról szóló törvény módosítását, amely azt jelenti, szigorítják a büntetést az illegális sztrájkokért. A törvénymódosítás szerint illegálisnak nevezhetők a politikai indíttatású, az alkotmány módosítását, az állami szervek feloszlatását, az államhatárok megváltoztatását követelő sztrájkok. A törvénytelen akciók szervezőit elbocsáthatják munkahelyükről és akár 3000 rubelig terjedő pénzbüntetésre ítélhetik. Hegyi Karabahban és az Azerbajdzsánnal szomszédos területeken tovább folytatódik az örmények kitelepítése - közölték jereváni független források. Szem-, tanúkra hivatkozva arra hívták fel a figyelmet, hogy a speciális azeri rendőri egységek és azok aktív segítői, a szövetségi fegyveres erők egységeinek nyomása alatt az örmények kénytelenek elhagyni lakóházaikat. Az elmúlt napokban több száz örmény lépte át az azerbajdzsán határt. Ezeket a híreket megerősítette az orosz televízió új hírmagazinja, a Vesztyi is. Idén a Szovjetunióban mintegy 200 polgári személy vesztette életét és vagy 700-an megsebesültek a különböző nemzetiségi konfliktusok során. Ezt a szövetségi belügyminisztérium közölte azzal/ hogy az egyes incidensek során a belügyminisztérium és az illetékes reszortok több mint 40 munkatársa halt meg. A nemzetiségi konfliktusok következtében jelentős mértékben növekedett a menekültek száma, amely a becslések szerint elérte a 700 ezret. A HAGYOMÁNYOS LESZERELÉSRŐL WASHINGTONBAN NEM SZÜLETETT MEGOLDÁS Szovjet és amerikai küldöttség kezdett hétfőn Washingtonban tárgyalásokat a Párizsban aláírt hagyományos leszerelési szerződés teljesítésének utolsó vitás kérdéseiről. Az USA még a nyári szovjet -amerikai csúcsértekezlet előtt meg akarja oldani a problémákat. Mihail Moiszejev vezérkari főnök, küldöttségvezető Reginald Bartholomewval, az amerikai külügyminiszter helyettesével találkozott. A szovjet csoport látogatásának napirendjén szerepelt egy találkozó Richard Cheney védelmi miniszterrel, az amerikai tisztikar képviselőivel, valamint James Baker külügyminiszterrel. Az alapvető probléma: az amerikaiak azzal vádolják a Szovjetuniót, hogy nem tartja be a tavalyi párizsi szerződést. George Bush elnök hétfőn kijelentette, a megbeszéléseken csupán némi haladást értek el. A több mint 4 órás tárgyalások után sem sikerült megoldani az ellentéteket, továbbra is vita folyik akörül, hogy a párizsi szerződés vonatkozik-e a szárazföldi erők fegyverzetének arra a részére is, amelyet a szovjetek a tengerészgyalogság és a haditengerészet kötelékébe csoportosították át, vagy sem. Mariin Fitzwater fehérházi szóvivő kijelentette: Moiszejev tábornok részvétele a tárgyalásokon jelzi, hogy a Szovjetunió a hat hónapja folyó vita megoldására törekszik. A megbeszéléseken szó volt a hadászati rakéták csökkentéséről, valamint a szovjet-amerikai csúcs előkészítéséről. Bush a Reuter hírügynökségnek adott nyilatkozatában azt mondta, csupán a két szerződés körüli viták rendezése után szeretne találkozni Mihail Gorbacsovval. VÉRES VÁLASZTASOK India e héten a választási küzdelem lázában él. Hajdanában kemény csatákról egyáltalán nem lehetett beszélni, a választások inkább valamiféle országos referendumra hasonlítottak, amelyen a lakosság arról döntött: kormányozzon-e az Indiai Nemzeti Kongresszus (!) vagy ne. Mára teljesen megváltozott a helyzet, módosultak az erőviszonyok. Komoly riválisok léptek a politikai porondra, s Radzsiv Gandhinak kongresszuspártja óhajtott hatalmáért kíméletlen harcot kellett vívnia a kampány során. A Delhiből érkezett hírek szerint nem is szánta ellenfeleit, kihasználva a politikai harc minden eszközét - kezdve a botrányszagú ügyek megszellőztetésével egészen a meggyőzően hangzó érvelésekig - megpróbálta lejáratni, lehetetlenné tenni Pratap Szingh és Csandra Sekhar korábbi miniszterelnököket. Az orruk alá dörgölte: képtelenek az irányításra, semmit-sem tudtak felmutatni, ami India javára vált volna, sőt, az elmúlt 18 hónap alatt tovább mélyült a gazdasági válság, már-már háborús méreteket öltöttek a kasztok közötti ellentétek, nagyobb intenzitással folytatódott a hindu-muzulmán konfliktus, a terror Kasmírban, Pandzsábban, Asszámban. Odaveszett a nemzetközi tekintély, s a Dél-Ázsiában kivívott vezető pozíció is, hiszen Indiát ma már csupán a térség beteg óriásaként emlegetik. Radzsiv Gandhi jól látja az orvoslásra szoruló bajokat. Fő jelszava a stabilitás, amely - véleménye szerint - a Kongresszus győzelme esetén biztosíthatná a belső nyugalmat, a kasztok, az egyes etnikai és vallási csoportok közötti egyensúlyt, a dinamikus gazdasági fejlődést, s ezek nyomán az oly szükséges külföldi tőke beáramlását az országba. Az már persze más kérdés, hogy képes lenne-e mindezt véghezvinni. Mert hát, nem is olyan régen, az 1989-es novemberi választásokon épp a megvalósíthatatlan gazdasági reformok, a külföldi adósságok, a szeparatista villongások miatt nagyot bukott a Kongresszus. Gandhival ellentétben a nagy rivális, a Krisnán Advani vezette jobboldali Bharátija Dzsanata Párta vallási konfliktusra, ezen belül pedig a hindu fundamentalistákra épít, akikkel az ún. templomvita során szövetkezett. Szembeszállva a muzulmánokkal, támogatta a hindu fanatikusok tervét, amely szerint Ráma isten szentélyét pont azon a helyen kell felépíteni, ahol az ayodhyai mecset áll. Állásfoglalásával ugyanakkor maga ellen hergelte a muzulmán szavazópolgárok népes táborát, amely bizonyára Szingh néppártjára, a Dzsanata Dalra adja le voksát. Hiszen az egykori kormányfő volt az, aki védelmébe vette a vallási kisebbségeket és az alsóbb kasztokat, melyek számára törvénnyel biztosított munkalehetőségeket ígért az állami szektorban. E három nagy párt árnyékában húzódik meg a Dzsanata Dal szocialistának nevezett szakadár szárnya, élén Csandra Sekharral, a márciusban kényszerből lemondott ügyvezető miniszterelnökkel. Gandhi cserbenhagyott „partnerének" nem volt mit vesztenie a kampány során, s ezért merész lépésekre vállalkozott. Júniusra választásokat írt ki India tűzfészkeiben, Pandzsábban és Asszámban, ahol az ún. elnöki rezsim van érvényben. Sekhart célratörő politikusnak, erős egyéniségnek, a valódi föderalizmus szószólójának tartják. Ám hibát követett el azzal, hogy egy gyenge párthoz kötötte magát, ami leszűkítette manőverezési területét, és szinte esélytelenné tette a választásokon - vélik a helyzet ismerői. Az India Express című napilapban nemrég megjelent közvélemény-kutatás szerint a háromszakaszos (tegnapelőtt, holnap és vasárnap) vokscsatában Gandhi, Advani és Szingh csapata ütközik meg egymással, valamelyikük elsöprő győzelmére, az abszolút többségre azonban senki sem számít igazán. Majd a választási eredmények ismertetése után bizonyosodik be, mennyire voltak helytállóak az előrejelzések. Közülük egy, sajnos, máris bevált. Az, hogy a mostani parlamenti választás minden idők legvéresebb küzdelme lesz. A több százezer rendőr és katona sem tudta megakadályozni az összecsapások kirobbanását. A hétfői utcai csatározásokban mintegy ötvenen vesztették életüket és több tucat személy megsebesült. Mi lesz tovább? Számolni kell azzal, hogy az esetleges megfélemlítések, rendellenességek és a zavargások miatt több helyen meg kell majd ismételni a szavazást. URBÁN GABRIELLA E

nnyire bővül az eddigi Pentagonálé tagországainak a száma, hiszen a következő, a dubrovniki csúcsértkezleten ünnepélyesen is felveszik Lengyelországot az együttműködési szervezetbe. Az előzmények ismeretében önkéntelenül felmerül a kérdés, hogy a mennyiségi változás minőségi javulással is jár-e. Tavaly, amikor a négyek Csehszlovákia csatlakozását hagyták jóvá, Lengyelország társulásától pedig ódzkodtak, Varsó nagyon megsértődött. Úgy érezte, kizárják természetes közegéből, Közép-Európából és arra kényszerítik, hogy inkább az északi államok felé próbáljon orientálódni, bár helyzete, hagyományai ide kötik. Meggyőződésem, a kizártságnak ez az érzése is hozzájárult ahhoz, hogy hónapokon át olyan feszült volt a viszony - például a kishatárforgalom körüli vita - hazánk és Lengyelország között. Ilyesmi Varsó és Budapest kapcsolatait nem zavarta meg, s érthetően Magyarország támogatta a legjobban a lengyel csatlakozást, ami ellen kezdetben az olaszoknak és az osztrákoknak is voltak kifogásaik. Visegrád hozta meg az áttörést, ott bebizonyosodott, hogy nem csak lehetséges, hanem szükségszerű is Prága, Budapest és Varsó szoros együttműködése, hiszen rengeteg a közös vonás, már csak a történelmi hagyományok, az utóbbi négy és fél évtized, valamint a kitűzött célok tekinetében is. Ami még akkor is igaz, ha vannak olyan komoly súrlódási pontok, mint Bős-Nagymaros. Ez a Pentagonálé más országaira szintúgy vonatkozik, elég ha a csehszlovák-osztrák atomerőművitára, vagy a magyar-jugoszláv Kalasnyikov-botrányra gondolunk. Mindebből az a következtetés vonható le, hogy a baráti viszony fogalma is változott: a jó kapcsolatok még nem jelentenek felhőtlen kapcsolatokat. Sokakban felmerülhet a kérdés, minek nekünk egyszerre „hármasszövetség" is, meg Hexagonálévá bővülő Pentagonálé is, nem keresztezik-e ezek egymást? Először azért hasznosak, mert pozitívnak tekinthető minden olyan regionális törekvés, együttműködés, amely elősegíti az európai integrációt. A hárma azonos múlttal, azonosan vagy inkább hasonlóan rossz gazdasági helyzetben egymást támogathatják abban a folyamatban, amely Európába vezet. Ezzel szemben a PenÖTRŐL HATRA tagonálé a hozzávetőleg nyolcvan közös programnak, fejlesztési tervnek köszönhetően már konkrét kötődést is jelent Nyugat-Európához. Amit a hármak egymástól objektív okok miatt nem kaphatnak meg, azt a két sokkal fejlettebb partnertől, Ausztriától és Olaszországtól igen. Ha tömören össze kellene foglalni a bolognai külügyminiszteri értekezlet hozadékát, két nagy témakört említenék. Az egyik a régión belüli együttműködés, a másik összeurópai jelentőségű is, ez a jugoszláv válsággal kapcsolatos állásfoglalás. Tegyem hozzá, a kettő nem választható el, hiszen a jugoszláv válság, egy esetleges polgárháború nemcsak az összeurópai biztonságot, stabilitást veszélyezteti, hanem a Pentagonálé szándékainak a megvalósítását is. A legfigyelemreméltóbb eredmények közé sorolom, hogy szó volt arról, az eddigi kilenc munkacsoport mellett még két újat is létrehoznak. Bulgária és Románia csatlakozási kérelmével kapcsolatban úgy döntöttek, az egyes bizottságok fogják megvizsgálni, a hatáskörükbe tartozó területeken e két ország bekapcsolódhat-e az egyes programokba. A nemzeti kisebbségek ügyében: a Pentagonálé közös fellépéssel igyekszik elősegíteni, hogy a kisebbségek Európa minden országában hatékony jogi védelemben részesüljenek, ez az emberi jogok szavatolásának elidegeníthetetlen része. Jugoszláviát illetően: a Pentagonálé nem avatkozhat be és nem is akar beavatkozni a belügyekbe, legfeljebb erkölcsi nyomást gyakorolhat. A jugoszláv népeknek maguknak kell dönteniük jövőjükről, s ezért az állásfoglalás csupán a módot, a fó irányt illetően fogalmaz meg elvárásokat: a rendezés alkotmányos, békés, demokratikus legyen, maradéktalanul érvényesüljenek az emberi jogok. Gianni de Michelis olasz külügyminiszter a többiek véleménýével összhangban azt mondotta, olyan üzenet ez, amelyet a jugoszláviai illetékeseknek meg kell hallaniuk. „ Történelmi tapasztalat, hogy a Balkán békéjén Európa egyensúlyai múlhatnak." H

ogy mennyire komoly a helyzet, azt érzékelteti; a jelenlévők közül többen hangoztatták, az Európai Közösségek tagállamainak is latba kellene vetniük politikai tekintélyüket a jugoszláv válság békés rendezése érdekében. Washington az emberi jogokra hivatkozva már felfüggesztette Jugoszlávia támogatását, s megfigyelők szerint minden pillanatban várható, hogy a Nemzeteközi Valuta Alap és a Világbank is tesz büntető lépéseket. És nem lehet csodálkozni azon sem, hogy Bolognában a miniszterek támogatták azt az olasz javaslatot, amely szerint a Pentagonálé az összeurópai értekezlet nyári berlini értekezletén ajánlani fogja egy új európai intézménynek, a politikai válságkezelő központnak a felállítását. Nem kétséges, hogy ezt az ötletet a jugoszláv válság leküzdésének igénye szülte. MALINÁK ISTVÁN NÉHÁNY SORBAN I

on Iliescu román államfő hétfőn Marosvásárhelyen kijelentette: a nemzetiségi kérdések kizárólag az egyes országok belügyeinek tekinthetők, s nem engedhető meg semmilyen külföldi beavatkozás. Iliescu a város vezetőivel, valamint Maros megye román és magyar nemzetiségű képviselőivel megtartott találkozón mondta mindezt. Azért érkezett ide, hogy a helyszínen győződjön meg, mennyire feszült a helyzet a románok és a magyarok között azt követően, hogy a román szélsőségesek újabb magyarellenes akciókba kezdtek. Iliescu, szerint Bukarest a nemzeti kisebbségek kérdését a nemzetközi szokásoknak megfelelően oldja meg. Elismeri a kisebbségekhez tartozó állampolgárok egyéni jogait, viszont nem hajlandó semmilyen kollektív jogot elismerni. W

ashington és Moszkva közösen tagadta a Washington Post napilapnak azt az állítását, amely szerint egy közepes hatótávolságú, SS 20-as típusú szovjet rakéta lenne Kubán. Mariin Fitzwater, a Fehér Ház szóvivője kijelentette: az Egyesült Államoknak nincs ilyesmiről tudomása, s hasonlóképpen nyilatkozott Margaret Tutwiller, a külügyminisztérium szóvivője is. A TASZSZ pedig ismertette a szovjet védelmi minisztérium nyilatkozatát, amely leszögezi, hogy a Szovjetunió soha nem szállított ilyen típusú rakétát külföldre. J

apán és a KNDK kapcsolatainak normalizálását főleg az akadályozza, hogy Phenjan nem hajlandó nemzetközi ellenőrzés alá vetni nukleáris berendezéseit. Ezt annak a japán delegációnak a tagja jelentette ki újságírók előtt, amely hétfő óta Pekingben tárgal az északkoreai küldöttséggel a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok felvételéről. Válaszként egy phenjani diplomata kijelentette: az atomfegyverek terjedésének megakadályozását illetően a KNDK-nak nincs miről tárgyalnia Japánnal, j/iszont van az Egyesült Államokkal, amely nukleáris fegyvereket tárol Dél-Koreában. A felek nem tudnak egyetérteni abban sem, mekkora legyen annak a kártérítésnek az összege, amelyet Tokió fizetne Phenjannak azokért a károkért, amelyek a Koreai-félsziget Japán megszállása (1910-1945) során keletkeztek. F

rederik de Klerk dél-afrikai elnök tárgyalásokat folytatott a zulukat tömörítő Inkatha szervezet vezetőivel, Buthelezivel, és sikerült bizonyos megállapodásra jutniuk a zuluk hagyományos fegyverviselésének korlátozásában. Azért olyan fontos ez a kérdés, mert az ANC, amely tárgyalásokat folytat a kormánnyal az ország jövőjéről, egyik legfontosabb követelése - egyébként a feketék között dúló belháború megfékezése érdekében - a zuluk fegyvereinek a betiltása. D

an Quayle amerikai alelnök tegnap, kétnapos tokiói látogatásának befejezése alkalmából hangsúlyozta, hogy fenn kell tartani a Japán és az Egyesült Államok közötti szilárd szövetséget. Az alelnök Kaifu Tosiki kormányfővel arróla 9 milliárd dollárról tárgyalt, amelyet Japánnak kellene fizetnie, hozzájárulásként az öböl-háború költségeihez. Sürgette azt is, hogy Japán liberalizálja a piacát, annak érdekében, hogy több amerikai gépkocsi juthasson el a japán fogyasztókhoz. T

iszteletbeli lovaggá ütötte Norman Schwarzkopf tábornokot, az öböl-háború amerikai főparancsnokát az Egyesült Államokban tartózkodó II. Erzsébet angol királynő. Az 56 éves tábornok a 58. amerikai állampolgár, aki a második világháború óta ilyen magas megtiszteltetésben részesült. A Floridában megrendezett ünnepség alkalmából kijelentette: katonai karrierjének legszebb időszaka volt az, amikor a Sivatagi Vihart irányította. H

étfőn Bukarestben több tízezer ember tüntetett, Ion Iliescu .elnök és Petre Roman kormányfő lemondását követelve. A nagygyűlést az Állampolgári Szövetség nevű ellenzéki mozgalom szervezte. Az összejövetel eredeti célja egyébként az volt, hogy megemlékezzenek a posztkommunista Romániában megtartott első választások évfordulójáról, de a megmozdulás hamarosan kommunista- és kormányellenes demonstrációba csapott át. A résztvevők élesen bírálták a kormány egyéves munkáját és monarchista jelszavakat hangoztattak. Többen is az egykori román király, Mihály portréját emelték a magasba.