Új Szó, 1991. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1991-05-21 / 117. szám, kedd

5 RIPORT-INTERJÚ ÚJ szól 1991. MÁJUS 21. VAGYONELKOBZÁS ÉS VAGYONELOSZTAS TÉNYEK, ÉRVEK A VÁLY VÖLGYÉBŐL — 1947január végén kopogtak be hozzánk a „toborzók". Közölték velünk, hogy a köztársasági elnök rendelete értelmében Csehországba költöztetnek minket Munkaszolgálatra—egy évre. Amikor megkérdeztük, mi lesz azalatt a házunkkal, földünkkel, kis gazdaságunkkal, azt felelték: ne törődjünk vele. A döntés ellen nem volt fellebbezés. Másnap reggel jöttek a katonai teherautók, felpakolták rájuk a kiszemelt családok bútorát, majd a vasútállomásra szállítottak. Ott bevagoníroztak minket, s vittek tovább. Szülőföldünkről idegenbe, bizonytalanságba. Hivatalosan munkaszolgálatnak nevezték száműzetésünket, de köztudott, hogy valójában a nemzetiségünkért, a magyarságunkért hurcoltak el minket Ez volt minden „bűnünk"... Hrotovicében kötöttünk ki. Rengeteget gyötrődtünk. Közben otthonról megtudtuk, hogy elhagyott házunkba feketebaiopi szlovákok költöztek. Nem tudtuk megszokni Hrotovicet. Húzott haza a honvágy. Eleinte alig bíztunk a hazatérés lehetőségében, de szerencsénkre egy év után, 1948 tavaszán enyhülni kezdett a deportálási politika, s kezdtek visszaszállingózni szülőföldjükre a Csehországba telepített dél-szlovákiaiak. Én a két 15 évnél fiatalabb gyermekemmel közel másfél év után tértem vissza Gömörmihályfalvára, a férjem viszont 22 hónapig volt Csehországban. Hazajöttünk, de mivel a házunkban laktak, mi a testvéremékkel egy fedél alatt élő szüleimnél húzódtunk meg. Keservesen ugyan, de elfértünk. Földünkön mások gazdálkodtak, így aztán a férjem az erdészetbe kényszerült. Murány környékére járt dolgozni. Héttön reggel indult, szombaton érkezett A házunkban lakó idegeneket törvényes úton nem tehettük ki, erőszakkal pedig nem akartuk, hiszen tisztességes ember ilyet massal nem tehet meg. Tapasztalatom szerintők sem voltak tisztességtelenek, hiszen egy bizonyos Idő után minden külső beavatkozás nélkül átadták, átengedték nekünk házunk felét Egy ideig közösen éltünk velük a portán, ők az egyik szobában, mi a másikt>an. Békességben. Talán belátták, hogy a deportálás piszkos politika volt, mert egy szép napon fogták magukat, és elköltöztek oda, ahonnan hozták őket Csókokkal, békében váltunk el. Az ötvenes évek elejére újból összeszedtük magunkat annyira, hogy folytathattuk a gazdálkodást majd hathektárnyiföldünkön. Szántottunk, vetettünk, beszolgáltattuk az államnak a ránk kiszabott kőtelező kontingenst. 1952ben elnyelt minket az egységes földműves-szövetkezet. A férjem még két évig dolgozott, aztán egy agyvérzés elvitte. Én 1968-ban vonultam nyugdíjba... Mindezt a ma 78 esztendős özvegy Bodon Bélánétól hallottam a minap, amikor a Kassán élő fiánál azért kerestem fel, mert megtudtam, hogy az igazságszolgáltatáshoz fordult az őt és családját ért sérelmek jogi orvoslásáért. Rehabilitálásáért és kárpótlásért. A besztercebányai bírósághoz 1990. novemberében elküldött levelében egyebek között ez áll: Úgy érzem, esetünkben az illetékesek megsértették a 88/1945-ös elnöki dekrétum 2. cikkelye 7. bekezdésének 2. pontját, mivel a mi hathektárnyi földünkön idehaza is folytathattunk volna mezőgazdasági termelést. Ugyanakkor az említett paragrafus 5. pontja szerint engem nem lett volna szabad kitelepíteni, hiszen két tizenöt évesnél fiatalabb gyermeket neveltem, s az említett rendelet szerint elsősorban nőtleneket kellett vinni csehországi munkára... Továbbá a papíron az állt, egy évre megyünk, s végül majd két esztendő lett belőle... Mindezért erkölcsi rehabilitálásomat kérem, az akkor tönkrement gazdaságunkért, elvesztett lakberendezésért, ruháért, eltűnt jószágokért és mezőgazdasági munkaeszközökért pedig anyagi kártérítést..." Özvegy Bodon Béláné nem tudott az 1948. június 25-én elfogadott 175-ös számú törvényről, amelynek I. cikkelye lehetővé tette, hogy a hatóságok a deportáltakra kiszabott eredeti egy évet legfeljebb kétszer egy-egy esztendővel meghosszabbítsák. Am — amint mondja —, ha tudott volna róla, akkor sem értett volna vele egyet. — Bízik abban, hogy a rehabilitálási és kártérítési kérelmét felülvizsgálják, és önnek adnak igazat? — Nézze — válaszolt —, a dolgok rendezését eddig nem kértük, mert nem kérhettük. Most, ha valóban demokrácia van, akkor illene tisztázni a minket ért sérelmek körülményeit is, tisztán alapvető emberi jogi megközelítésből. „Miért konfiskálták el a földünket?" A Bodon család a mezőgazdasági szövetkezetekről szóló legújabb törvény értelmében szeretné rendezni a szerinte őt illető, az említett időszakban tőle elkobzott földek vagyonjogi kérdéseit is. Szándékát írásban közölte a kálosai Vály Völgye Földműves-szövetkezettel, valamint a Közép-szlovákiai Kerületi Bírósággal, de egyelőre mindkét helyen azzal érvelnek, hogy az 1945 után hatóságilag elvett föld visszaadására nincs törvény. — Nem tudom megérteni, miért nem kaphatjuk vissza földünket, hiszen az a néhány parcella 1938 előtt is a mi családunké volt — érvel a Kassán élő Bodon Béla, akit tízévesen deportáltak. — Tudtommal szüleim nem követtek el semmilyen államellenes bűnt, mégis elvették tőlük a földet. Igaz, nemcsak tőlük... Egyébként a szomorú tényt, hogy a földünkhöz semmi közünk, a szüleim csak valamikor a hatvanas évek elején tudták meg. Addig abban a hiszemben éltek, hogy 1949-től újból a saját parcelláikon gazdálkodnak, s mint földtulajdonosok szolgáltatták be az államnak a rájuk kirótt terménymennyiséget, 1952-ben pedig mint földdel is rendelkező gazdák álltak be önként-kényszerítve az egységes földműves-szövetkezetbe. A hatvanas évek elején kiderült ugyan, hogy a sajátjuknak hitt föld nem a miénk, de abban a rezsimben hiába próbálkoztunk volna helyrerakni a dolgokat... — Ha a Szövetségi Gyűlés olyan földtörvényt fogadna el, amely szerint önök és az önökhöz hasonló sorsra jutott egykori földtulajdonosok visszakapnák földjeiket, mihez kezdenének a hat hektárral? — Parlagon nem maradna. Szerintem több lehetőség is kínálkozik. De mindenekelőtt igazságosan rendezni kellene a tulajdonjogi kérdéseket, s azok alapján illene meghatározni a gazdálkodás „játékszabályait". Mert nem kizárt például, hogy a földjükön gazdálkodni óhajtó emberek is szövetkezetekbe, társulásokba tömörülnek majd, ha úgy lesz nekik könnyebb és kifizetődőbb. Természetesen precízen kidolgozott, világos alapszabállyal, amely tartalmazza majd a belépési és kilépési feltételeket, s nem utolsósorban a tagok vagyon-, illetve nyereségrészesedésének kiszámításához szükséges „képletet". Kell a törvény Bár az említett és főként DélSzlovákiában sok embert érintő kérdések lényegét nem annyira lent, mint inkább fent, parlamenti szinten kellene tisztázni — s talán nem csupán a földtörvény meghozatalával —, kíváncsi voltam a Vály Völgye Földműves-szövetkeZet vezetőségének véleményére is. Annál is inkább, mert a panaszosok szavaiból azt EGY MARÉK TÖKMAG Görcsös ujjak közt, ráncos ökölbe szorítva néhány tökmag lapul, földbe kívánkozik, oda is kerül majd, ha elmennek ezek a látogatók... „A fiamról érdeklődnek? Rosszkor jöttek, nincs itt az esperes úr, pont szerda az, amikor annyira foglalt, négy faluban is tanítja a hittant, elsőáldozásra készíti föl a gyerekeket, és ha tudnák, mennyi a nagyocska is köztük, akik eddig nem mertek vagy nem tudtak, jaj, hát már három éve, hogy itt lakom afiammal, Nényén is voltunk sokáig, amúgy Ipolynyék mellől vagyunk mi, aranyoskám, bizony nyolc gyermeket neveltem föl, Isten segedelmével, képzelje, mind tanulni akart, van is köztük mindenféle, már talán számon sem tudom tartani, hát nézzük csak, ott van a katona fiam, ez itt a pap, ugye, mondta is nem,rég nekem, csak addig csinálom édesanyám, míg maga mellettem van, és én bizony már nyolcvanhárom esztendős vagyok, szóval a másik, az meg vendéglős lett, itt lakik nem messze tőlünk a két lányom, hivatalnokok, a jegyzőirodán dolgozik az egyik, aztán van még egészségügyi nővér is, na aztán, kit is nem mondtam még, hát elárusító is, persze, a vendéglős az Komáromban lakik, nehéz élet volt, hát hogyne lett volna az, már néha nem is emlékszem a rosszra, de ha tudtam volna, hogy maguk jönnek, bizony szebben felöltözöm, mert most csak így a ház körül teszek, veszek, nem is hallottam a csöngetést, tudják, az uramnak igazából más volt a neve, úgyhogy mikor a szemináriumba járt a fiam, azt mondta neki a tanára, hogy Bugyi fiam, ez nem igazán jó név egy papnak, akkor lett ugye belőle Budai, meghagyta az első két betűt meg az utolsót, bizony segítették egymást a gyerekeim, hogyne segítették volna, de mikor az egyik már kitanult végre és dolgozni kezdett, no, mondom, könnyebb lesz, akkorra meg a másik érett meg a magasabb iskolára, hát sohasem volt könnyű, mondhatom, néha töprengtem, honnan szedem elő a rávalót, de valahogy Isten mindig megsegített, megvoltunk, most is csak megvagyunk, én már ugye egyre nehezebben, néha nem jut az eszembe egy-két név, de a ház körül mindent el tudok látni, most is beszórom a földbe ezt a kis tökmagot, legyen jövőre is, no Isten áldja, kedveskéim, jöjjenek máskor..." A barázdált arcból utánunk int a fogatlan mosoly, messze réved a tekintet, a görcsös ujjak közül a földbe pereg a maroknyi tökmag. (brogyányi) Aféry Gábor felvétele TECHNOLÓGIA LESZ, ADÓSSÁG NEM Míľ ÍGÉR AZ ALCATELTESLA VEGYES VÁLLALAT? Februárban a világhírű Alcatel társaság német leányvállalata, az Alcatel SEL vegyes vállalatról szóló egyezményt írt alá a Liptovský Hrádok-i Teslaval. Távközlési rendszereket és felszereléseket gyártanak majd a hazai piacra és kivitelre. Kezdetben húsz, később 50 millió német márkát ruháznak be rá, s a kiadásokat tíz éven át az Alcatel SEL állja. Évente 250 ezer vonal éltetésére alkalmas berendezést állítanak elő, az elsőket már az esztendő második felében. Anton Murgašt, a Liptovský Hrádok-i Tesla igazgatóját a partnerválasztás körülményeiről kérdeztem. • Miért éppen az Alcatel SEL mellett döntöttek? — Hosszú hónapokig, közel egy esztendeig mérlegeltük az érdeklődő cégek kínálatát. Műszaki, gazdasági és termelési szempontból egyaránt. Végkövetkeztetésünk: az Alcatel SEL-é számunkra a legmegfelelőbb ajánlat. Képesek vagyunk a vegyes vállalatba felkínált berendezések kezelésének elsajátítására, elfogadhatóak a termelési és szolgáltatási feltételek. • A Liptovský Hrádok-i székhelyű Alcatel Teslában 40 és 60 százalékos a partnerek tőkerészesedése. Nem hátrányos ez önök számára? — Pontosan ennek arányában történt az igazgatótanácsban elfoglalt helyek betöltése is. Alaposan mérlegeltük, belemenjünk-e ebbe az összetételbe, végül is úgy döntöttünk, nekünk megfelel. Mert a közös vállalat úgy jut hozzá a szükséges technológiához, hogy közben nem sodródik adósságba. Ráadásul a szóbanforgó arány nem olyan fölényes a SEL javára, hogy diktálhasson. Ez még mindig olyan különbség, amely lehetővé teszi az alapvető kérdésekben a megegyezés alkalmazását. Ugyan minden szavazásnál a többségi elv érvényesül, de mi szerződésbe foglaltuk a vétójogot is. Ha például a vegyes vállalat felszámolásáról döntenénk, akkor nem a szavazattöbbség számítana. • Elárulna valami közelebbit partnerükről? — Maga az Alcatel nemzetközi társaság, amelynek Nyugat-burópa szerte több önálló leányvállalata van. Egyikük a stuttgarti székhelyű Alcatel SEL. Mintegy húszezer alkalmazottat foglalkoztat, És itt készülnek az S 12 rendszerű telefonközpontok. Közös tevékenységünk során is ilyeneket gyártunk majd. • Csehszlovákiában óriási gondot okoznak a nyilvános telefonautomaták. Tevékenységük netán ezekre is kiterjed? — Nyilvános telefonközpontokat kívánunk gyártani, utána az átviteli berendezések, később a korszerű telekommunikációs terminálok, köztük a digitális telefonkészülékek termelésével számolunk. Nincs szándékunkban a nyilvános telefonautomaták gyártása, az Alcatel SEL nem kínál s nem is állít elő ilyen berendezéseket. • Ha már említette: mikorra várható a digitális telefonkészülékek gyártásának beindulása? — Vegyes vállalatunk — közvetítés útján — bármikor szállíthatja a megrendelőknek, ösak nagy a gyanúm, a jelenlegi gazdasági helyzetben kevés ember lenne képes megfizetni. • Miért, mennyibe kerül? — Fajtánként változik. Áruk 10-től 25 ezer koronáig terjed. • A Szövetségi Távközlési Minisztérium pályázatot írt ki a nyilvános telefonközpontok gyártói számára. Az érdeklődők közül kettőt választanak ki, s ők a csehszlovák telekommunikációs hálózat korszerűsítésének 60 százalékát vállalhatják magukra. Ebbe az Alcatel Tesla is benevezett. Esetleges sikerük vagy sikertelenségük mennyire befolyásolhatja további tevékenységüket Csehszlovákiában? — Függetlenül a pályázat végeredményétől, van értelme a közös vállalat alapításának (a csehszlovák telekommunikációs hálózat felújításának 40 százaléka még eléggé vonzó üzlet lehet — a szerző megj.). Egyáltalán nem sürgetjük a történéseket, mindent a válogatásra kijelölt bizottságokra hagyunk, hogy tudásuk és lelkiismeretük szerint a legjobb rendszert válasszák. Úgy vélem, ha az általunk felkínált mellett döntenek, akkor valóban hasznára leszünk a csehszlovák telekommunikációnak. J. MÉSZÁROS KÁROLY vettem ki: ők is eléggé mostohán kezelik a Bodon család kérvényét, ügyét. Ohár György elnök: — Kérem szépen, mi nem fékézzük a földek jogi viszonyainak rendezését. Aki kéri a földet, s hivatalos okiratokkal igazolni tudja, hogy valamikor az övé, illetve jogelődjéé volt, annak mi minden további nélkül teljesítjük kérését. Szabópál Zoltán növénytermesztési ágazatvezető szerint a 2300 hektáros szövetkezet a közelmúltban nyolc személynek mintegy 60 hektárt mért ki, adott vissza, földhasználati díjat pedig ketten kérnek. — Mindenkivel tárgyalunk, igyekszünk megegyezni — állítja az elnök. Hogy Bodonékkal egyelőre nem tudtak szót érteni, annak szerintem egyetlen oka van. Az, hogy nincs a nevükön a valamikori tulajdonuk. — De erről mi nem tehetünk. Sajnos, Bodon úr ezt mintha nem akarná megérteni. Fellépéséből, megnyilatkozásaiból úgy érzem, az őket ért korábbi sérelmekért, valamint a helyi szövetkezeti élet alakulásáért nagy részben a két éve választott új vezetőséget hibáztatja. Egyebek között kifogásolja a vagyonfelosztásra kidolgozott és a tagsági gyűlésen elfogadott tervünket, a termelés műszaki feltételeit pedig elavultnak, ósdinak minősíti. Nos, az utóbbiról csak annyit, hogy amikor elnökké választottak, 18 millió korona adóssága volt a szövetkezetnek, ma hétmillió. Ami pedig a vagyonelosztási „képletünket" illeti, a tagság három javaslat közül választotta ki a számára leginkább megfelelőt. Nem mondom, hogy tökéletes, de ha valaki kigondol egy jobbat, amelyet a tagság többsége is elfogad, akkor az lép érvénybe. Vagyonfelosztás vagy nyereségrészesedés? A vályi-völgyi agrártermeléssel kapcsolatos gondokról, elképzelésekről másokkal is beszéltem. A megkérdezettek szinte mindegyike a földek tulajdonjogi viszonyainak igazságos rendezését tartja a legfontosabb teendőnek. Az legyen a kiindulópont. A közelmúltban jóváhagyott pontrendszer lényegét ugyanis nem mindenki értelmezi egyformán. Egyesek szerint hátrányos a nyugdíjasok szempontjából, mások a földtulajdon szerinti pontokat hiányolják; néhányan a vagyonfelosztás kulcsát látják benne, de akadnak, akik szerint csupán az évi nyereség elosztását határozhatja meg. A földtörvény elfogadása után, remélhetőleg, tisztul majd a kép. GAZDAG JÓZSEF