Új Szó, 1991. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1991-05-21 / 117. szám, kedd

1991. MÁJUS 1068. JL. „JL HAZAI KÖRKÉP 4 LAPSZÉLEN VILÁGSZÍNVONALON? Iparunk technológiai lemaradása, qlavult termelési, szervezési módszerek - mindez örökség, amelytől a leggyorsabban meg kellene szabadulnunk, és ami a leginkább fékezi a gazdasági reform beindulását. Gátolja például a nagyprivatizációt, hiszen érdeklődő, vevő csak arra van, ami jó és legalább pár évig még működő is. Olyan gyárat aligha vesz bárki is, amelyben a gépek egy része még a harmincas-negyvenes években készült, és ahol a (nem éppen megbízható, de mégiscsak...) robotok mellett olyan gép dolgozik, amelyet még a protektorátus idején hoztak be az országba. A műszaki elmaradottság gerjeszti a munkanélküliséget, a fizetésképtelenséget, és ha a pénzügyi kormányzat enged a nyomásnak, akkor az inflációt is, hiszen az ilyen gyárakból nagyobbrészt eladhatatlan termékek kerülnek ki, amelyek legfeljebb azokon a piacokon kelnének el, ahol meg fizetni nem tudnak értük. Ide jutottunk amiatt, hogy eddig a gyárak nyereségéből a máshol „termelt" veszteséget fedezte az állam, így konzerválva az avultságot. Pedig ha gyárainknak nem is mindegyike, de döntő hányada olyan lehetne, mint amilyennek tőlünk nyugatabbra, vagy nagyon-nagyon keletebbre termelnek, sokkal kevesebb gondunk lenne a lábra állással, s ez talán a demagógiának, a politikai populizmusnak is könynyebben gátat szabna. Hogy mit jelent ma a valóban világszínvonalú fejlett technika, azt szemléltesse egy példa: Az észak-morvaországi Paskovban van az ország legmodernebb cellulózgyára. Többféle módszerrel fehérített cellulózt gyártanak itt, közöttük olyant is, amely megfelel a szigorú élelmiszeripari előírásoknak és felhasználható szűrők vagy éppen teászacskók készítésére. Éppen ezt a klórmentes cellulózt keresik külföldön, ahol az élelmiszeripar minőségét nemcsak az előírások szigora, hanem a tudatosított szükséglet is védi. Mi, sajnos, ilyen messzire még nem jutottunk el, s noha már jelentkeztek az első hazai érdeklődők a magánvállalkozói szférából, ennek az értékes cellulóznak a két legnagyobb megrendelője Franciaország és Nagy-Britannia. Ebben a gyárban a hulladék sem megy kárba. Takarmányélesztőt gyártanak belőle, kétféle változatban. Az értékesebb gyógyszeriparit teljes mértékben csak fejlett országok vásárolják tőlük, főleg Hollandia és Japán. Ezek az értékes anyagok abból a szulfitlúgból készülnek, amely máshol csak a környező folyóvizeket szennyezte és akár a cellulózgyártás leállítását vagy korlátozását okozta. Hogy milyen jelentőségű ez a tulajdonképpen hulladékól készült takarmányélesztő? A genetikai laboratóriumok a kísérletekhez szükséges anyagokat készítenek belőle - külföldön, Nálunk a hasznosításra nincs technológia. Itthon inkább a takarmányozásra szánt termékeik kelnek el. Errefelé természetesen a környezetszennyezéssel sincs gond. A cellulózgyár zárt technológiai rendszerben működik, és szinte mindent figyelnek és mérnek, ami a kéményeken vagy a csatornahálózaton keresztül a környezetbe távozik. Kéményszűrők több mint 99 százaié^ kos hatásfokkal dolgoznak. Itt, a nem messze lévő Ostravával ellentétben, a füst nem fekete, hanem fehér, mivel a kéményen gyakorlatilag csak vízpára távozik. Uj víztisztítóegységeket is építenek a régiek mellé... de hát van is miből. Nos, ez a rövid vázlata annak, hogy milyen más módon is működhet ipari üzem a nálunk megszokottnál. S ha ilyen gyár épülhetett a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján, akkor bizonyára épülhettek volna hasonlóak máshol is, ha éppen nem a szintentartáshoz kellett volna a pénz. A színvonalat pedig, sajnos, éppen a termelésben helyezték nagyon alacsonyra. Manapság a fent leírt technológiai színvonalnak az elérése már sokkal többe kerül. (szénási) LESZ-E ÚJABB HERCEHURCA? (Folytatás az 1. oldalról) selni. Voltak, akik erőnek erejével meg akarták védeni Szlovákia korábbi miniszterelnökét; mások viszont azzal a meggyőződéssel ültek be a széksorokba, hogy a kormány átalakítása elkerülhetetlen lépés volt. Ez utóbbiak közé tartoztam én is, hiszen a szlovákiai magyarság érdekeit képviselve, látnom és tapasztalnom kellett, hogy a nemzetek és a nemzeti kisebbségek együttélésének kérdésében Vladimír Mečiar már belügyminiszterként is, de 1990 novembere után kormányfőként is a sorozatos konfrontációk híve. Ebben a helyzetben az egész ország fontos érdeke volt a szinte teljesen megbénult kormány átalakítása. - Elképzelhetőnek tartja, hogy a politikai kötélhúzás az utca helyett, most a parlamentben folytatódjék? - Remélni szeretném, hogy nem. Éppen az SZNT legutóbbi ülése igazolta, hogy a pozsonyi parlament képviselőinek többsége a. szövetségi államforma fennmaradását és mindkét tagállam valamennyi polgárának egyenjogúságát szorgalmazza. - Várható-e, hogy újfent napirendre kerül az SZNT elnöksége rekonstruálásának vitája? - Érdemben nem tartom valószínűnek, bár eleve kizártnak sem. E kérdést ugyanis először a parlamenti klubokban kell emóciók nélkül, tárgyilagosan végiggondolni. -Elsősorban szlovák körökben erősödnek azok a hangok, hogy az önmagát konstruktív ellenzéknek minősítő Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom létrejötte után, a magyar mozgalmak képviselői lényegében a mérleg nyelvének szerepébe kerültek a pozsonyi parlamentben... - Bizonyos értelemben valóban így van. Ezért a demokrácia ügyét támogatva, illetve az ország vegyes lakosságú területeinek gazdaságitársadalmi-szociális fellendülésének kérdéseiben továbbra is a kormány ez irányú programjának teljesítése, pozitív intézkedései mellett fogunk szavazni. Ebben lojálisabb ellenzék leszünk, mint a szociáldemagógiát hirdető vagy a nemzetállam eszméjétől sem idegenkedő Szlovák Nemzeti Párt, a Demokratikus Baloldal Pártja és a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom. - Valóban: miként keverheti a kedélyeket a NYEE frakciójaként született Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom?... A DSZM élén álló exminiszterelnök a legutóbb az elmúlt hétvégén Privigyén hangoztatta, hogy Szlovákia jelenlegi kormánya illegitim, mert etikátlan és törvénysértő módon jött létre! - Jogász vagyok, egyesek szerint egy kissé alkotmányjogász is. Felelősségteljesen kijelenthetem tehát, hogy Vladimír Mečiar leváltása és a miniszterek visszahívása, illetve az új kormányfő és az új tárcavezetők kinevezése teljes mértékben törvényes volt. A hangulatkeltés, szerintem, a DSZM politizálási stílusából adódik. Szerencsére, lassacskán a szlovák közvélemény is elfordul a kiszámíthatatlan politikusoktól. - Meggyöngült-e, az SZNT egyik alelnökének, Ivan Čarnogurskýnak a pozíciója azáltal, hogy éppen az exkormányfő ráütötte a 20275-ös számú titkosszolgálati ügynök bélyegét? - Nem hiszem. Ivan Čarnogurský jó reálpolitikus, aki a fellépéseivel, a személyiségével sok hívet toborzott már a demokrácia ügyének. A szelet vetőkön kívül aligha hiszi el valaki is, hogy az édesapját vagy a testvérét jelentgette volna fel. - De akkor miért válaszolt a kihívásra? Egyesek szerint éppen ezzel terelte magára a gyanút... - Tévedés! Ha hallgat, akkor suba alatt tovább lappanghatott volna a gyanú tüze. Épp az ő kiállása bizonyítja, hogy a korábbi hónapok gyakorlatától eltérően, itt az ideje azonnal megcáfolni minden hazugságot. - E témánál tartva, hadd kérdezzem meg: az SZNT ma kezdődő tanácskozásán szóba kerül-e a feddhetetlenségi vizsgálatok ügye? - Nyilván igen, mert az elnökség pénteki összejövetelén is tárgyaltunk erről. Szeretnénk azonban úgy eljárni ebben a kényes kérdésben, hogy ne kerüljünk zsákutcába, ahogy ez a prágai parlamentben történt. A lépések egyikeként elképzelhető például, hogy az SZNT plénuma megbíz néhány képviselőt, hogy a Belügyminisztérium irattárában állapítsák meg: a képviselők és a kormány tagjai közül kik szerepelnek a hajdani ŠtB ügynöklistáján. Ha rábukkannak ilyen nevekre, akkor ezekkel a személyekkel beszélni kell, megadva nekik a törvényes védekezés lehetőségét. Tény, hogy a lusztrálásokra mindenképpen szükség lesz. - Hasonlóképpen izgalmas téma, hogy iesznek-e idö előtti választások. Sokan erre is az SZNT ma kezdődő ülésétől várnak választ... - Tömören felelek: nincs jogi alapja az SZNT feloszlatásának, hiszen ha valamennyi képviselő lemondana is, akkor a választási listákon szereplő újabb 150 személy rukkolna a helyükre. Igaz, 90 igennel megszavazhatja az új választások kiírását; ám azok megtartása - a hatályos törvények értelmében - legkorábban fél év múlva, tehát alig pár hónappal a jövőre amúgy is esedékes választások előtt lenne lehetséges. - Vannak, akik viszont azt vélik tudni, hogy taktikai okokból később lesznek a szóban forgó választások. - Ehhez szintén 90 igen szükségeltetik az SZNT-ben. - Mindent egybevetve tehát: ablakzúzó kőzápor, tojásdobálás, utcai hőzöngés nélkül tanácskozik majd ezen a héten a szlovák parlament? - Remélni szeretném, hogy igen, bár a képviselők között továbbra is akadnak olyanok, akik kisebb-nagyobb erőpróbát provokálhatnak. Én mégis abban bízom, hogy a többség - odakünn és idebenn - a parlamentáris demokráciát és a piacorientált külföldi tőkére megnyugtatólag ható gazdasági törvényeket óhajtja. MIKLÓSI PÉTER KENYES EGYENSÚLY Idestova egy évvel a parlamenti választások után kezdjük érteni, mire gondoltak az előrelátóbbak, amikor arra figyelmeztettek, hogy ami nálunk van, az még csak félig-meddig parlamenti demokrácia, amely külső megnyilvánulásaiban, reagálásainkban, a politikai kultúrában, de más vonatkozásokban is magán viseli az egypártrendszer nyomait. Gyanakvó lett az elmúlt négy évtized élményeinek hatására az egyén is, de valamennyi politikai párt és közéleti vezető is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, ahogy a politikusok egymást, a szemben álló erők „színárnyalatát" minősítik. Egészen magas rangú közéleti emberek a szó szoros értelmében számolnak a lakosság politikai tapasztalatlanságával, és olyan gyűlölködéssel minősítik egymást jobboldalinak, illetve baloldalinak, hogy egy-egy nyilatkozatot követően az ember - szintén pártállami beidegződések hatására - szinte csodálkozik: hogyhogy nem lépnek közbe a bűnüldöző szervek? Csehországban a kettészakadt Polgári Fórum Klaus-szárnyának egyik exponense a Dienstbier-vonal követőit egyre-másra lekommunistázza, és nem is titkolja, hogy a „megcélzottak" között olyan személyiségek is vannak, mint pl. Alexander Dubček, vagy maga Jirí Dienstbier. De Szlovákiában sem jobb a helyzet. Sőt...! Ha egyáltalán lehetséges, itt még ormótlanabbak a demagógia megnyilvánulási formái. Vladimír Mečiar például rendre azzal próbálja megideologizálni „kiugrását" a VPN-ből, hogy kitartóan állítja: „A polgári mozgalom jobbra tolódott..." Mintha nem lenne tisztában a mozgalmak mibenlétével, a hozzá csatlakozók politikai elvárásainak különbözőségével. Csehországban manapság általában a baloldali „elhajlás" veszélyével ijesztgetik az embereket, Szlovákiában pedig (ismerve a szociális helyzet romlását) egyes vezető politikusok a jobboldali veszélyt nevezték ki ügyeletes mumusnak, hangulatbefolyásoló csodaszernek. Ilyen viszonyok között került napirendre Pozsonyban az SZNT Elnöksége, Prágában pedig a Szövetségi Gyűlés Elnöksége átalakításának a kérdése. Mindkét törvényhozó szervben lényegében ugyanarról van szó: az elnökségi funkciók arányos, a megváltozott politikai erőviszonyoknak megfelelő elosztásáról. Formálisan minden nehézség nélkül megindokolható ez az igény. Mint ahogy az is jogos igénynek tűnik, hogy a parlamentbe való bejutáshoz a választási törvény ne szabja meg feltétlenül a szavazatok 5, illetve 3 százalékának az elnyerését. A formális igazság és a célszerűség azonban nem ugyanaz. A célszerűség szem előtt tartása azt jelenti, hogy működőképes parlamentet kell létrehozni, és ennek érdekében el kell tekinteni a formális „igazság" követelményének érvényesítésétől. Tehát akceptálni kell az 5, illetve 3 százalékos választási törvényi klauzulát. Most az SZNT Elnöksége változatlanul hagyása, illetve megváltoztatása vonatkozásában is hasonló a helyzet. A VPN kettéválása, a kormánykoalícióhoz tartozó egyes politikusoknak a Mečiar-párthoz való „disszidálása" következtében, valamint az ellenzéki pártok ambícióinak kielégítetlensége következtében újból napirendre került az SZNT-elnökségi funkciók újraelosztásának a kérdése. Egyes politikai elemzők szerint ha az ellenzék ma összefogna, képes lenne leváltani a Szlovák Nemzeti Tanács Elnökségét. Talán így van ez, talán nincs így. Meglehetősen cseppfolyós halmazállapotú egyes szlovákiai képviselők politikai meggyőződése, és ezek az emberek könnyen elcsábíthatok. Oda jutottunk, hogy manapság már - a közélet nem nagy dicsőségére - ezt is be kell kalkulálni a politikai „kártyapakliba". Mindenesetre a legutóbbi, néhány héttel ezelőtti szavazással nem tudták megbuktatni az SZNT Elnökségét. Magyar vonatkozása ennek az eredménynek, hogy az Együttélés, az MKDM és a Független Magyar Kezdeményezés képviselői a mérleg nyelve szerepét töltötték be. Döntő többségük az Elnökség változatlanul hagyása mellett voksolt. Miért fontos, hogy most, nagyjából a megbízatási időszak félidejében ne változzék meg az SZNT Elnökségének az összetétele? Elsősorban a kormány működőképessége érdekében. Az SZNT Elnöksége: a Szlovák Köztársaság kollektív államfője. Amennyiben bevezetnék az arányos képviseletet, a jelenlegi viszonyok között bármikor sor kerülhetne kormányválságra. Márpedig most, amikor még csak alig indult be a gazdaság átalakítása, ez hallatlan károkat okozna. Lehet, hogy a legutóbbi szavazásnál a politikai előrelátásnak, az államférfiúi bölcsességnek volt elsősorban szerepe abban, hogy az eredeti felállásban működhet tovább a kollektív államfői testület. Talán elegendő olyan képviselő van a szlovák parlamentben, aki komolyan veszi a konstruktív ellenzéki szerepet. Ha ez így van, akkor magatartásuk azt jelenti, hogy az oppozícióban mégis azok vannak többségben, akik nem politizálgatnak, hanem azt teszik, amiért megválasztották őket: az ország érdekeit szem előtt tartva politizálnak. TÓTH MIHÁLY OKTÓBER 1-JÉTÔL SZABADON VÁLASZTHATUNK ORVOST AZ ELLÁTÁS IS JAVUL MAJD? Az országszerte október elsejével érvénybe lépő szabad orvosválasztásra nem csupán a betegek várnak, hanem az orvosok is. A betegek azért, mert hiszik, az általuk választott általános és gyermekorvos, de a fogorvos, a szemész, a sebész stb. is nagyobb felelősséggel gyógyítja bajukat, mert érdekelve lesz abban, hány beteg választja őt. Az orvosok a szabad orvosválasztástól remélik úgy a szakmai, mint az anyagi elismerésüket, habár tudják, míg nem változik a társadalombiztosítás módja, marad a szinte egyenlő bérezés. Tudják az orvosok mi vár rájuk? - kérdeztük dr. Igor Gašajtól, a galántai rendelőintézet általános orvosainak vezetőjétől. - A Galántai járásban 16 körzeti és 9 üzemi orvos látja el a betegeket. A rendelőintézetek körzeti és üzemi orvosai és körülbelül 1800 lakos egészségügyi-megelőző gondozását végzik. Azokon a vidékeken, ahol lakosaink nagyobb mértékben dolgoznak veszélyes munkahelyeken, egy orvosra ,,csak" 1450 dolgozó jut. A minisztériumi leirat szerint október 1-től, ha az üzemi orvosi rendelő kapacitása megengedi, megnyílhat a környéken élő lakosság számára. Orvosaink tudják, attól kezdve, hogy a betegek náluk regisztráltatják magukat felelnek értük, s ha otthoni ápolásra szorulnak, az orvos kötelessége ellátni őket otthonukban is. Minden orvosnak tehát meg kell fontolnia, kit vállalhat, hiszen a járásban nagyok a távolságok. Mint megtudtuk, a minisztériumban egyelőre nem beszélnek arról, mennyiben tér el a sokak által felkeresett orvos bére azétól, akihez kevesebb beteg jár majd. Az egészségügyi dologozóknak arról sincs tudomásuk, hogy a majdani biztosító nem szabja-e meg a betegek számának felső határát. A gyógyítók a kételyek ellenére mégis várják a szabad orvosválasztás lehetőségét. Tudják, alapvetően megváltozik a beteg-orvos viszonya, s ez előnyt jelenthet. Dr. Zuzana Hatvanyová, a gyemekorvosok vezető orvosa a szabad orvosválasztástól elsősorban a szakellátás színvonalának emelését reméli. - Besztercebányán - kísérleti jelleggel -, május 1 -tői már működik ez a rendszer és mint a kollégák elmondták, a vártnál kevesebben cseréltek orvost. Ennek ellenére a galántai körzeti gyermekgyógyászok (38 ezer gyerekről 34-en gondoskodnak) már most készülődnek az új helyzetre. Úgy érzem, ma még néhányan teljes mértékben nem tudatosítják, idővel a gyerekorvosi státusból családi orvossá léphetnek elő. Ehhez sürgősen szakmai továbbképzésre van szükség, hiszen a közeljövőben - ha meg akarják tartani betegüket - „apróságokkal" nem küldözgethetik őket szakorvosokhoz. Nem vitás, meg kell tanulni a felelősség teljes mértékű vállalását! A jó gyerekorvos saját érdeke diktálja majd azt, hogy a gondjaira bízott gyermeket gyakran lássa, fejlődését folyamatosan figyelje s a betegségmegelőzés terén is komoly lépéseket tegyen. A Galántai járásban jelenleg egy-egy orvosra 900-1100 kis páciens jut, de a jövőben számuk 1600-ra is emelkedhet. Jó ha már most tudatosítják, hogy csak abban az. esetbén esik rájuk a választás, ha sokoldalú szakemberekké válnak, s ha úgy szervezik a rendelést, hogy a várótermek ne legyenek zsúfoltak. Ha vállalják, hogy megismerkednek a gyerekek családi körülményeivel, s ha kell, otthonukban keresik fel a rászorulókat. Tudjuk - folytatta az orvosnő -, több lesz a ránk háruló feladat, de bízunk abban, hogy végre a bérünk teljesítményorientált lesz. S hogyan készülnek a változásokra a betegek? A rendelőintézetben megkérdezettek többsége egyelőre nem kiván orvost változtatni, szinte valamenynyien remélik, hogy október 1-ével megszűnik a hosszú várakozási idő, s lényegesen megváltozik az orvos és a beteg viszonya. Azt is tudják, a szabad orvosválasztás még nem jelenti az egészségügyi ellátás valamennyi betegségének orvoslását. Minőségi változás csak akkor áll be, ha életbe lép az új alapokra épülő társadalombiztosítás. Ha a beteg többé nem érzi, adósa orvosának, s ha az orvos sem érzi, tartoznak neki. Talán ezért mondják az orvosok és a betegek is: nagy kár, hogy a társadalombiztosítási rendszer változása nem előzte meg a szabad orvosválasztást. PÉTERFI SZONYA REFLEX