Új Szó, 1991. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1991-05-18 / 115. szám, szombat

1991. MÁJUS 18. . ^mmmJL. HAZAI KÖRKÉP 4 AZ OZETA (EGYELŐRE) SIKERES (Munkatársunktól) - Lehet-e stílusosabban kezdeni egy ruhagyár vezetőségének sajtótájékoztatóját, mint úgy, hogy a legfrissebb modelleket bemutatják az újságíróknak? Ezt tette tegnap Pozsonyban a trencséni OZETA részvénytársaság. A nagyrészt külföldi alapanyagból gyártott elegáns öltönyök, nadrágok, zakók láttán valamennyien elismerően bólogattunk és a bemutató után először a már megszokott kérdések hangzottak el: vajon hol és mennyiért kaphatók ezek a darabok? Štefan Bratka mérnök, vezérigazgató készségesen válaszolt: természetesen a kereskedőknek már felkínáltuk ezeket a termékeinket is, de a jelenlegi széteső félben lévő piacon alig akad merész kereskedő, aki a fogyasztók által igényelt menynyiséget megrendeli. A magánvállalkozók nagyrésze pedig minden mással foglalkozik csak nem férfiöltönyök árusításával. És az árak? Az alapanyag minőségétől függően 2500-3500 koronát is elkérnek ezekért a boltokban, de mindjárt hozzáteszem, a mi árainkra meglehetősen nagy árrést „tesznek rá" a kereskedők. Persze ettől fontosabb témák is szóba kerültek. Az igazgató az egyik leglényegesebb feladatként említette: nem kívánják növelni a munkanélküliek számát és annak ellenére, hogy értékesítési nehézségeik vannak nem bocsátják el dolgozóikat. A szovjet piac - ahová tavaly termékeik 26 százalékát szállították - szinte teljesen „kiesett", az itthoni kereskedelem is csak az elmúlt évi mennyiség felét veszi meg. Igaz ugyan, hogy a nyugati országokba kétszer annyi terméket szállítanak mint korábban, de exportjukkal már az Európai Gazdasági Közösség által szabott korlátba ütköznek. Az OZETA a nehéz gazdasági helyzetben is a leghatékonyabb csehszlovák cégek egyike. A szlovákiai a konfekcióipar termelésének 30 százalékát ók szállítják. Az évi 3 millió 800 ezer darab öltöny nadrág, kabát, valamint férfi és női felöltők gyártásával, illetve a ruházati cikkek exportjában az első hellyel a perspektív gyárak közé tartozik. D. T. IDEI VÁMSZABÁLYOK Kivitelnél 3000 korona értékig vámmentes az áru. 8000 korona értékig a turisták egységesen 5 százaléknyi vámot fizetnek (hacsak a vámtételek nem tartalmaznak az adott árufajtára alacsonyabb vámot). 25 ezer koronáig terjedő bírsággal sújtható az utas a vámszabályok megsértéséért, s ezen felül az áru is elkobozható. A 3000 koronát a drágább vagyontárgyak esetében nem lehet levonni. Az utas ilyenkor viszont kifizetheti a 8000 korona értékig érvényes 5 százalékos vámot és vámmentesen hozhat be további, legfeljebb 3000 korona értékű árut. A csehszlovák állampolgár különleges engedély nélkül vihet ki az országból 5000 korona értékű valutát és más devizaértéket, ezenfelül pedig például a devizaszámlájáról felvett eszközöket (ezek eredetéről azonban legfeljebb fél évre kiadott devizapénzintézeti igazolást kell előterjesztenie). Csehszlovák koronából engedély nélkül legfeljebb ezret vihet magával. Azok, akik olyan autóval utaznak, amelynek nem tulajdonosai, a kiutazásnál felszólíthatóak, hogy igazolják jogosultságukat a személygépkocsi használatára. A devizaértékek (így például az arany) behozatala szabad. Az idei év első három hónapjában majd 12 ezer személygépkocsit hoztak be Csehszlovákiába, ami 150 millió korona vámbevételt jelentett. Az ún. behozatali illeték megszüntetése után azonban csak áprilisban 8700 gépkocsit hoztak be, s fizettek 93 millió koronát vámként. A Központi Vámigazgatóság munkatársai a prágai sajtótájékoztatójukon említést tettek arról is, hogy George Bush amerikai elnök tavalyi látogatása előtt a D. C. International, német vállalat vámmentesen hozott be Csehszlovákiába, majd száz Volvót, melyek közül 30-at jogellenesen eladott. A vállalatot 800 ezer korona bírsággal sújtották, s a gépkocsikat az ügy végleges lezárásáig, illetve a vám kifizetéséig lefoglalták csehszlovák állampolgároktól. (Rp) (Folytatás az 1. oldalról) mét elrendelte a fűtést. Itt már azt is tudják, hogy a gázkazánokba érkező gáz köbméteréért 80 fillér helyett a jövőben 1,95 koronát számláz majd a szállító, a szén ára pedig átlag 327 százalékkal emelkedik. Azt még Pálkovács Irén közgazdász sem tudja, mennyivel emelik majd az árakat Tornaiján és Hnúšfán a hőszolgáltató üzemek és vállalatok, az viszont már biztos, hogy a melegért az új árak szerint fizetnek a lakók. (polgári) Pozsonyban temperálnak A több napja tartó „októberi", erős, hűvös időjárás Szlovákia fővárosát sem kerülte el. Hogy reagáltak a hőmérséklet csökkenésére a lakásgazdálkodási vállalatok illetékes szakemberei? - ezt kérdeztük a hazánk legnagyobb lakótelepét, a Ligetfalut fűtő Centroterm nemzeti vállalat, illetve a harmadik kerületi lakásgazdálkodási vállalat energetikusaitól. A két válasz nagyjából megegyezett. - A fűtéssel kapcsolatos előírások az egész országban egyformák. És mi pontosan betartjuk őket. Ez gyakorlatilag azt jelenti, ha az átlagos hőmérséklet legalább két napig nem haladja meg a 13 fokot, mi elkezdjük a temperálást. Erre szerdán az esti órákban került sor. Éjjel melegek, nappal langyosak a radiátorok. Ez elegendő ahhoz, hogy a lakásokban meglegyen az előírt 20 fok: Ez a plusz fűtés anyagilag hogy érinti majd a lakókat? - Természetesen némi többletkiadást jelent. A számlázás a jóváhagyott tarifa szerint történik, de az - a remélhetőleg csak pár napos többlet - már se nem oszt, se nem szoroz. (ov) Hétfőn reggelig Tegnap fűtött lakások fogadták a munkából hazatérő komáromiakat is. Érdeklődésünkre Tatiana Koščíková mérnök, a lakásgazdálkodási vállalat hőgazdálkodási technikusa elmondta, hogy pénteken délelőtt tíz órakor felújították a hőszolgáltatást, és hétfőn reggelig fűteni fognak. Reggel és este erősebben, napközben - a hőmérséklettől függően - gyengébben. A további hőszolgáltatást az időjárás alakulásától teszik függővé, vagyis hétfőn délelőtt újraértékelik a helyzetet. Hasonlóan tájékoztatott Róbert Áő, a galántai vállalat hőgazdálkodási központjának vezetője. Pénteken reggeltől a járás megközelítően tizenegyezer távfűtéses lakásában megkezdték a hőszolgáltatást, noha az elmúlt három nap átlaghőmérséklete ndm süllyedt tizenhárom fok alá. ők is azt vették alapul, hogy az előrejelzés szerint a hétvégén erősödik a lehűlés. A hőszolgáltatás újraindítása nem ütközött nehézségekbe, mivel Komáromban és Galántán az előírásokkal összhangban, készenlétben álltak. Viszont - mondták mindkét helyen -, a hőt már az új árakon számlázzák. -ef„A nyári autós szezon előtt" - állt a sajtótájékoztató meghívóján úgy mint mindig ennek előtte a hasonló találkozókon, amikor a gumiabroncsokat gyártó és forgalmazó vállalat felkészültségéről számolt be az újságíróknak, és általuk a nagyközönségnek. Nem tudhatjuk, lesz-e egyáltalán „autós szezon" a nyáron, de ha lesz is, ebben az évben bizonyára kevésbé túlzsúfolt autókempingekkel és közutakkal. Érzi ezt, maga az abroncsgyártó, a púchovi Barum Gumigyár Részvénytársaság (régebben Május 1. Gumigyár) is! És számít rá, hogy 20 százalékkal kevesebb abroncsot ad el az idén. De hogy ez a csökkenés csak átmeneti legyen, annak érdekében többféle változásra készülnek a gyártásban és a forgalmazásban is. Kezdjük a gyártással. Eddig a Barum leginkább a hazai gyártmányú gépkocsik, illetve a volt KGST piacon beszerezhető autók abroncsméreteit gyártotta, de azzal, hogy liberalizálódott az autókereskedelem, s az országba nagy mennyiségben kerülnek be nyugati márkák, a gumigyár is bővítette választékát. A gyártásba kerülő új abroncsok megfelelnek azoknak, amilyeneket az Audi, Citroen, Fiat, Peugeot, Seat, Talbot, Toyota, Volkswagen, Renault, Nisan autómárkák hozzánk leggyakrabban behozott típusaira használnak. Ezeket az abroncsokat 220 kilométer óránkénti sebességre tesztelik, így természetesen exportképesek is. Ami a forgalmazást illeti, a Barum kereskedelmi vállalata mindenképpen bővíteni szeretné üzlethálózatát, ezért új üzleteket nyitnak országszerte. Számítanak a magánvállalkozói szféra érdeklődésére is, tehát ha valamelyik kereskedőnek eladásra, raktározásra és szervizszolgáltatás nyújtására alkalmas helyisége van, akkor a Barum vállalat kész az együttműködésre. Ez utóbbit, tehát az abroncsok eladásának a szervizzel való összekapcsolását fontosnak tartják, és segíthetnek a megfelelő gépek előnyös kiválasztásában. Bővül üzleteink kínálata is, éspedig úgy, hogy az abroncsok között a teljes típusválaszték megjelenik majd, a gépkocsitól a kerékpárig. A kiegészítő árucikkek választékát is a gumiipari termékek irányába próbálják eltolni, például gumicsöveket, ékszíjakat, autóba való lábtörlőket, hóláncot, üléshuzatot és hasonlókat szándékoznak árusítani, az ezentúl egységes szín- és cégjelzésekkel megnyíló Barum üzletekben. Ami a külföldi piacokon való érvényesülést illeti, tárgyalnak a Continental céggel, amely felvenné a Barum márkát is az általa forgalmazott abroncstípusok közé, s ezzel megkönnyíthetnék a nyugati piacokra való betörést. Ahogy a gyár képviselői elmondták, attól nem félnek, hogy a minőségben nem állják majd a versenyt. Ami az áraikat illeti, úgy vélik nem magasak (egy gumiabroncs olcsóbb, mint egy visszapillantó tükör - példálózott a kereskedelmi igazgató) és a nyári hónapokban még árleszállítást is terveznek. Szóba került az újrafutózás (protektorozás) is, amelyből szintén nagyobb részt kívánnak vállalni és így kibővíteni az ilyen szolgáltatást Szlovákiában, de egyértelműen előnyét csak a tehergépkocsiknál látják, mivel az újrafutózott személygépkocsi-gumiabroncsok már nem teljesítik teljes egészében a biztonsági követelményeket. Elmondták még, hogy a vállalatnak a jövőben valószínűleg kötelezővé teszik azt is, hogy likvidálja vagy újrafelhasználja az elhasznált gumiabroncsokat, és készülnek is erre a feladatra, mind a technológiával, mind szervezési téren, de még várják az ezzel kapcsolatos előírások, illetve az új környezetvédelmi törvényt. (szénási) FÁZNI FOGUNK? DEMOKRÁCIA „VEZEKÉNY-MÓDRA" Szerkesztőségünkbe szomorú hangvételű levelet hozott a posta, amelyben a vezekényi édesanyák és nagymamák elpanaszolják, polgármesterük megcsúfolta Anyák napi ünnepségüket. - Talán így mégsem lehet igaz - kételkedtünk a levél hitelességében. Vezekényre érve kis közvéleménykutatást végeztünk, s a járdán beszélgető asszonyoktól, kisgyermekes édesanyáktól azt tudakoltuk, mi is történt azon a bizonyos ünnepségen. - Nekem már nincs iskoláskorú gyerekem, mégis elmentem a központba, hiszen az Anyák napját ezidáig csak a templomban tartottuk. Inkább ne mentem volna! Nem a műsorral volt baj, hiszen a gyerekek ügyesek, szépek voltak... - Hát akkor? -A polgármester nem engedte fellépni a hittanosokat. A műsor végén pedig a mikrofonhoz lépett, s valamit a demokráciáról, az egyenlő jogokról beszélt, összetévesztette a helyszínt, azt hitte pártgyűlésen van... - közölték, majd a helyi kultúrközpont vezetőjéhez Gurabi Jánosnéhoz irányítottak. - Hivatalosan eddig csak Nőnapot lehetett ünnepelni - vágott a téma közepébe beszélgetőtársunk. - Úgy gondoltam, szép lenne, ha a falu gyerekei közösen köszöntenék fel az édesanyákat. El is mentem az óvoda, iskola igazgatónőihez, s megbeszéltük a teendőket. Valamennyien örömmel vállalták a gyerekek felkészítését, az apróságok is szívesen tanulták be az egyes műsorszámokat. Tudattam a polgármesterrel, mit készítünk, kértem, ő is köszöntse fel az édesanyákat. Nern tiltakozott ugyan, ám megjegyezte, hogy a Nőnapon bezzeg nem szerveztünk semmit?! Eljött a „nagy nap", zsúfolásig megtelt a terem, ami a községben ritkán fordul elő. Az óvodások és az iskola növendékei szerepeltek, igaz, két versmondó fiatalnak a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom lelkes tagja ajánlotta az irodalmat. A gyerekek hitoktatója, Opár Gertrúd is betanított egy dalt, de eléneklésére nem kerülhetett sor. - Miért? - A főnöki köszöntő után, a műsor közben, Miklós Lajos polgármester mellém állt, s megkérdezte, mit keres itt a tallósi Opár Gertrúd? Utasított, mondjam meg neki, hogy nem szerepeltetheti a gyerekeket. Mit tehettem? Az iskola igazgatónője enyhíteni akarva a polgármester durva beavatkozásán azt tanácsolta, mondjam a hitoktatónak azt, hogy a gyerekek már fáradtak, hosszú a műsor... De én átadtam a polgármester üzenetét. Úgy terveztük, hogy amíg én megköszönöm a részvételt, zárójelenetként a gyerekek egy szál virággal a kezükben felsorakoznak a színpadon és onnan indulnak a nézőtéren ülő édesanyjukhoz. Nem így lett. Megtudtuk, hogy a polgármester a színpadról kioktatta az egybegyűlteket: Vezekényen még tanulni kell a demokráciát, s ezért a jövőben egyenlő esélyt kell adni valamennyi pártnak és mozgalomnak, hogy mindenki külön ünnepelhessen! Ilyen előzmények után természetesen felkerestük a polgármestert és magyarázatot kértünk. A községházát kerestük, s a helyi nemzeti bizottságot találtuk meg. - Amíg nem kapjuk meg az új táblákat, kell az útmutató - magyarázta Miklós Lajos. Elmondtuk neki mi járatban vagyunk, s azonnal rákérdeztünk, miért tartotta nem kívánatos személynek a hittanoktatót, miért nem engedte, hogy a gyerekek az általa betanított műsorszámmal fellépjenek? A polgármester tiltakozott, ő nem küldött el senkit, és nem is zavarta meg a műsor menetét. Igaz, a végén a „demokrácia védelmében" kiállt a színpadra és bejelentette, ezentúl minden párt és mozgalom - ha ünnepelni akar - adjon külön műsort. - Mindenkinek egyenlő esélyt kell adni - szögezte le határozottan, s szemmel láthatóan elégedetten. - De hiszen a műsort a helyi kultúrközpont vezetője szervezte, nem pedig az MKDM - érveltünk, majd megkérdeztük azt is, tiltakoztak-e más pártok, mozgalmak képviselői az ellen, hogy őket a műsorkészítésbe nem vonták be? A nemleges válasz hallatán meg kellett kérdeznünk, vajon ezentúl az ezer lelket számláló községben az MKDM, az FMK, az Együttélés, illetve a Kommunista Párt hívei külön rendezvényeken - egy és ugyanazon gyerekekkel - köszöntsék az édesanyákat?! És egyáltalán, egy meghitt Anyák napi rendezvénybe miért kell politikumot vinni? A polgármester, sajnos, kitartott álláspontja mellett. A demokrácia őreként fellépő „úr" úgy véli, hogy az igazi demokráciát védi, pedig csak a saját álláspontját erőszakolja másokra. Megfeledkezve emberségről, illemről. PÉTERFI SZONYA REFLEX MENNYIBŐL LEHET MEG MEGELNI? Immár külön elmélete van a közgazdaságtanban és a politikában a minimálbérnek. Takaros és megalapozottan érvelő tanulmányok jelennek meg a szociális védőháló erősítésében betöltött szerepéről. De ugyanilyen megalapozott és adatokkal bizonyított eszmefuttatásokat közölnek más lapok más szerzők tollából arról is, hogy mennyire kártékonyán hat a minimálbér a gazdaság egészségesebbé tétele során. Helyeslőinek az a fő ütőkártyája, hogy az állam nem engedheti meg az életszínvonal olyan mértékű csökkenését, amely már az elnyomorodással egyenlő. A minimálbér ellenzői pedig azt állítják, hogy bevezetése egyenlősdit eredményez, teljesítmény-visszatartó hatású, végső soron pedig a dolgozók elbocsájtására ösztönzi a munkaadókat. Az lenne az ideális, ha olyan helyzetben lennénk, hogy csak elméletben kellene foglalkozni a minimálbér bevezetésének a kérdésével. De távolról sem vagyunk olyan helyzetben, így a társadalmi béke megtartása érdekében az állam, a munkavállalók és a munkaadók képviselői nemrég egyezséget kötöttek, és úgy döntöttek, hogy a minimálbér összege 2000 korona lesz, és hogy ezt az összeget az infláció mértékéhez igazodva később növelik. Az egyre nagyobb anyagi nehézségekkel küzdő kiskeresetűek általában elismerően vették tudomásul a szakszervezeti vezetőknek a hárömoldalú tárgyalásokon betöltött szerepét, mondván: talán végül mégis igazi érdekvédő szakszervezetek épülnek fel a magát forradalminak nevező „szakszervezeti mozgalom" romjain. Joggal reméli az ember, hogy az állam szervei által szavatolt egyezmények olyanok, amelyeket nem lehet következmények nélkül megsértenie egyetlen „szerződő" félnek sem, és különösen nem lehet következmény nélküli az egyezménysértés, ha az a kiszolgáltatottak rovására történik. Alig néhány héttel az egyezmény megkötése után számos helyen semmibe vették a minimálbérről szóló egyezményt. Nagyon egyszerű, sőt, arcpirítóan közönséges, a kapitalizmus őskora legrosszabb hagyományaira emlékeztető módszert alkalmaztak: ott, ahol a munkaadónak nehezére esett a havi 2000 korona minimálbér kifizetése, csökkentették a munkaidőt, és e „bölcs" intézkedéstől továbbra is csak 1400-1600 korona az érintett alkalmazottak keresete. Már ez az összeg is arra utal, hogy a legkiszolgáltatottabbakat hozták lehetetlen helyzetbe. Takarítónők, gépírólányok, segédmunkások vannak a póruljártak között, többnyire olyan dolgozók, akik a vállalati, vagy hivatali hierarchia legalsóbb fokozatain helyezkednek el. Az eredményes tiltakozás lehetősége szinte a nullával egyenlő, és a gazdasági vezetők ráadásul még különleges kegyként is tálalják a „megoldást" mondván: ha így nem oldottuk volna meg a kérdést, létszámcsökkentést kellett volna végrehajtanunk... A szerkesztőségi asztalra mind több ilyen panaszról tudósító levelet hoz a posta, az újságíró pedig tehetetlen, és még csak vigasztalni sem tud meqalapozottan. Mert mit mondhat az ember egy takarítónőnek, akinek havonként csak 1400 korona kerül a fizetési borítékjába? Azt, hogy legyen türelmes? Azt, hogy majd csak beindul a piacgazdaság? Azt, hogy forduljon a szakszervezethez...? Nehéz türelmesnek lennie annak, akinek havi keresete például csak 25 napra elég. A piacgazdaság emlegetésével sem vigasztalható meg a szükségben szenvedő, mert számára már itt is a piacgazdaság, mégpedig a legormótlanabb formában. A szakszervezethez küldjem? Hát istenem, a szakszervezetet... Mit is gondoljak erről az „érdekvédelmi" tényezőről? Mit gondoljak azokról a szakszervezeti vezetőkről, akik olyan egyezményt kötöttek, amelyet a legfantáziátlanabb munkahelyi vezető is „kapásból" és a felelősségrevonás veszélye nélkül meg tud sérteni. Még csak alig két hete, hogy szorongva figyeltük a híreket: lesz politikai követelések által motivált általános sztrájk, vagy nem lesz? Nem lett, és általános volt a megkönnyebbülés. Manapság még a tisztán gazdasági követelésekkel szervezett sztrájkok is mérhetetlenül megnehezítenék a bajokból való kilábalást. Végső soron pedig még a gazdasági-szociális indíttású sztrájk is politikai tényezővé válik, ha sok van belőle. Az állami szerveknek ezt tudomásul kellene venniük, mérlegelve, hogy hol van az életszínvonal-csökkenés elviselhetőségének a határa. A minimálbérből élők már elérték ezt a határt, és - amennyiben valorizálják a minimálbéreket - egyre többen tántorognak a szegénység miatt ezen a határon. Ezért - ha már egyszer a szociális védőháló részeként bevezették ezt a szociális „vívmányt", az állam a társadalmi béke érdekén gondoskodjék érinthetetlenségéről. TÓTH MIHÁLY HAZAI ABRONCSOK KÜLFÖLDI KEREKEKRE IS