Új Szó, 1991. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1991-05-16 / 113. szám, csütörtök

5 GAZDASÁG ÚJ SZÓi 1991. MÁJUS 16. •HAZÁNKBAN A RIMASZOMBATI JÁRÁSBAN A LEGTÖBB A MUNKANÉLKÜLI SOKAN NEM IS AKARNAK DOLGOZNI • A statisztikai adatok szerint az önök járása vezeti a munkanél­küliek ranglistáját. Hány emberről van szó? Mit rejtenek a számok - kérdeztem ZUZANA TOKÁRO­l f ÁT, a Járási Munkahivatal igaz­gatónőjét. - A járás kb. százezer lakosa közül hozzávetőlegesen 54 000 az aktív, munkaképes ember. Mi már csaknem négyezer munkanélkülit tartunk számon, kétharmaduknak nincs semmilyen képesítése, nyolc­van százalékuk roma, a munkanél­küliek nagyobbik fele nő. Ám több mint négyszáz a közép- és 61 a főis­kolát végzett munkanélküliek szá­ma. Áprilisban 4 millió 215 033 koro­na munkanélküli segélyt fizettünk ki, januártól pedig csaknem 14 milliót. • Ilyen nagy méreteket öltöttek a járásban az elbocsátások? - Ezt sugallhatnák a számadatok, de a valós helyzet egészen más. Miután munkanélküli segélyt fizethe­tünk mindazoknak, akik munkát ke­resnek, sok olyan ember jelentkezik hivatalunkban, többnyire nők, akik eddig nem dolgoztak, háztartásbe­liek voltak. Ezzel a lehetőséggel leg­inkább a romák élnek vissza. Meg aztán vannak olyanok is, akik nyu­godtan munkahelyükön maradhat­tak volna, de felmondtak, mivel ki­számították, hogy segélyük csak száz-kétszáz koronával lesz alacso­nyabb, mint bérük. Bosszant ez az állapot, hiszen az államkasszából így rengeteg pénzt vonunk el, holott A májusi eső - legalábbis a me­zőgazdászok számára - aranyat ér. Nos nekünk, a Rimaszécsi Egysé­ges Földműves-szövetkezetben jár­va nem ez volt a benyomásunk, hogy az emberek túlzott örömmel vették az égből jövő áldást. Persze, a derűsnek egyáltalán nem nevez­hető hangulatnak, mellyel lépten­nyomon találkozhatunk, semmi köze sem volt az időjáráshoz. Gondter­heltségük másból fakadt. Például abból, hogy az eddig jól prosperáló melléküzemági termelés, az elektro­nikai alkatrészeket gyártó részleg, az „utolsókat rúgja". Hivatalos infor­mációt arról, hogy hány embert is érint(tett) a drákói, de elkerülhetet­len intézkedés, vagyis a tömeges elbocsátás, senkitől sem kaptunk. A szövetkezet vezető közgadá­sza Janič József mérnök elmondta, nyolc részre osztották a szövetkeze­tet, valamennyiben önállóan gazdál­kodnak. Minden vezetőnek alapo­san meg kell fontolnia mibe érdemes befektetni. A legkritikusabb a helyzet az enrilített melléküzemágban, ahol Janiő mérnök szerint a 130 dolgozó­nak legalább a fele marad(t) munka nélkül. - Néhány elbocsátott asszonynak - más lehetőség híján - felajánlot­tuk, hogy dolgozhat az állattenyész­tésben. Örökre nappal és éjjel is szükségünk van. Volt, aki elfogadta ezeket az ajánlatokat, volt aki nem. Az az elképzelésünk, hogy a már üzemelő régi pékség mellett nyit­nánk egy aprósütemény részleget, ahol 15-20 embert foglalkoztathat­nánk. Néhány asszony a kertészet­ben is dolgozhatna, bár ott sem rózsás a helyzet, ezért a létszám­csökkentésen kívül, az eddig ter­mesztett sokféle zöldség helyett, csak sárgarépával és petrezselyem­mel foglalkoznak. Kisebb mennyi­ségben paprikát és paradicsomot is termelünk majd. Az említett melléküzemág műhe­lyének ajtaján hiába kopogtattunk. Aznap, ki tudja miért, egy árva lélek sem dolgozott. Csak a portásfülké­ben ült egy fiatal lány, őrizve az árva épületet. Információval ő sem tudott (akart) szolgálni. Simon Lajost, az említett üzemrészleg főnökét ugyan otthon találtuk, de csak az elnök jelenlétében volt hajlandó nyilatkoz­ni, az meg éppen Pozsonyban járt. sokan a nálunk vezetett munkanél­küliek közül dolgozhatnának. • Értsem úgy, hogy munkale­hetőségek vannak? - Nem mondom, hogy mindenki számára, de elég sok embert foglal­koztatni tudnánk, leginkább köz­hasznú munkával, például a parkok rendbentartásánál, a lefolyócsator­nák tisztításánál, utcaseprésnél, fű­kaszálásánál stb. Annak ellenére, hogy az ilyen munkát a képesítés nélkülieknek ajánljuk fel, visszauta­sítják, „rangjukon" alulinak tartják. Vagy egy másik példa: az egyik üzem nyolcvan nőt átképzett volna cipőfelsőrész-varrásra. Éjt napallá téve - mivel úgy dolgozunk mint a kisiskolások, füzetekbe és kartoté­kokba vezetjük a munkanélküliek adatait, nincs számítógépes techni­kánk - összeállítottuk a listát, megír­tuk a behívókat, mindenkivel külön beszéltünk, és a végeredmény? Csupán ketten voltak hajlandóak el­fogadni ezt a munkát. Hát ezek után persze hogy azt kell mondanom: sokan spekulálnak. • ön szerint mit lehet tenni a spekulánsokkal? - Nagyon remélem, hogy hamaro­san szigorítják az előírásokat. Ha valakit sikerül elhelyeznünk és az sa­ját hibájából, fegyelmezetlenség, hanyagság, műszakok kihagyása és más miatt ismét az utcára kerül, nem vesszük fel újra a munkanélküliek listájára, nem kap segélyt. Azoknak sem utaljuk majd ki a pénzt, akiknek több állást is felkínáltunk, ők azon­Nagy rábeszélésre végül annyit el­árult, a 130 dolgozóból mindössze 15 maradhat. A kertészetben Molnár Lászlói - már 23 esztendeje dolgozik e munkaterületen - próbáltuk szóra - Csak brigádosként dolgozom a ker­tészetben, ki tudja meddig? - mondta szomorkásán Nagy Éva. bírni. Főnöke távollétében ő sem volt beszédes. De nem is csoda, hiszen a hajdani 35 munkatársa kö­zül, vele együtt, már csak 12-en maradtak. Az üvegházban serénykedő asz­szonyok valamivel szókimondóbbak voltak. - Senkinek sem tetszik, hogy drá­gábbak a virágok. Például a gerbe­rát 10 korona helyett 15-ért adjuk, de nincs más lehetőségünk. A per­met ára több mint 100 százalékkal emelkedett, a fűtőanyag, a villany is drágult - mondta Jénei Márta cso­portvezető, Főnökeik egy olasz céggel lép­tek kapcsolatba, ha sikerül hosz­szabb távon üzletet kötniük, ez nagy segítséget jelentene. A virágpalántákat gyomláló Nagy Éva egy másik kolléganőjével „csak" brigádos a kertészetben. - Mi a Tesla üzemrészleg dolgo­zói vagyunk, és ideiglenesen ide osztottak be bennünket. A múlt hó­napban 29 társnőnket bocsátották el. Nekünk még van állásunk, de hogy meddig, azt nem tudjuk. El vagyunk keseredve, mert szerettük ^munkánkat. Hogy milyenek a kilátá­saink? Bizonytalanok. Néhány aján­lat, például az éjjeli őrködés nem vonzza az embereket, hiszen az ezer koronás bérnél a munkanélküli segély is több. ban elfogadható ok nélkül visszauta­sították azokat. Most is, azonnal fog­lalkoztatni tudnánk ötszáz embert közhasznú munkával, de ajánlatun­kat nem fogadják el, mert körülbelül annyit keresnének, mint pillanatnyi­lag a munkanélküli segélyük, így inkább lopják a napot. • Hivatalukban naponta sok ember fordul meg. Hogy visel­kednek? - Különbözőképpen. Vannak, akik igazán dolgozni akarnak, naponta bejárnak, türelmesek, megértik problémáinkat. Ezeknek többnyire van szakmájuk, képesítésük és gyü­mölcsöztetni szeretnék tapasztala­taikat is. Sok a követelődző és akad­nak agresszívek, fenyegetődzők is. Az az érzésem, hogy nálunk a mun­kanélküliséget az emberek még nem veszik elég komolyan, hogy még mindig úgy vélik, az állam köte­les gondoskodni róluk. A világban ez másként van. Mikor létrejött a hiva­talunk Angliából érkeztek hozzánk lektorok, meg aztán mi is voltunk Németországban. Láttam, hogy ott ha valaki bemegy a munkaközvetítő hivatalba a legjobb benyomást akar­ja kelteni. Ápolt és udvarias. Ott még a körmét is megnézik, tiszta-e. Hoz­zánk viszont, leginkább a romák, piszkosan, italosan jönnek, kiabál­nak és követelődznek. Múltkor is egy férfit el tudtunk volna helyezni; mondom neki: csak holnap jelent­kezzen új munkahelyén, addigra ki­józanodik, részegen ne menjen oda. Tudja mit válaszolt? „Holnap is ré­szeg leszek, minden nap az vagyok, mindegy, ma megyek-e, vagy hol­nap." Hát mit lehet az ilyennel kez­deni? Vannak, akik valóban dolgozni akarnak. A minap is jött az egyik „kliensünk" és azt mondta, rá már ne legyen gondunk, talált magának munkát. Karvinába • megy bá­nyásznak. • Önök nem csupán munkale­hetőségeket keresnek a munka­nélkülieknek, hanem munkaerő­ket a betöltetlen állásokba. Ilyen szempontból milyen a helyzet? - Nagy szükségünk lenne orvo­sokra, közgazdászokra és jogászok­ra. Sajnos, annak ellenére, hogy lakást is kapnának azonnal, nem akarnak a járásunkba jönni. Úgy él a köztudatban és ez való igaz is, hogy elmaradott járás vagyunk. A múlt rendszerben csak megállapí­tották ezt a tényt, de a fellendülésért nem tettek semmit. Eltart még egy darabig, míg kikászálódunk a bajból. KÉT LITER TEJ MEG A KENYÉR A rimaszombati új lakótelep sem­mivel sem különbözik városaink töb­bi paneldzsungelétől. A házak kör­nyéke rendezetlen, az ablakok alatt ott sorakoznak a gépkocsik, a gyere­kek az úttesten hancúroznak. A Lud­vík Svoboda utca 32-es számú bejá­rata előtt egy padon ücsörögnek a fiatalasszonyok, trécselnek. Köz­tük van Lajgút Katalin is. Mellette sportkocsiban kislánya, Katika. Nem tud járni, gyermekbénulásban szen­ved és agyvérzéssel született. Né­zegeti a játszadozó gyerekeket, ma­mája meg sűrűn törölgeti kicsurgó nyálát. - Kitanult elárusítónő vagyok, lánykoromban ' élelmiszerüzletben dolgoztam. Amikor megszületett Pé­ter fiam, most tíz éves, utána meg Katika, nem mentem vissza a mun­kába, pedig szerettem volna. Kislá­nyomat nem hagyhattam magára, intézetbe meg nem akartam adni, így csak a férjem fizetéséből éltünk. - Most azonban a férje munkanél­küli lett - Gépész volt egy agrovegyészeti üzemben, decembertől mondtak fel neki. Nagyon nehezen viselte, elő­ször civakodós, meg ideges lett, az­tán búskomor. Most már megnyugo­dott, még szerencse, hogy van egy kis kertünk, ott dolgozgat. Reggel végigjárja az üzemeket, bemegy a munkahivatalba, aztán ebéd után meg ki a kertbe. - Úgy tudom ön is bejegyeztette munkaigényét. - Igen, abból a nem egészen két­ezer koronából, amit segélyként ka­punk, illetve rosszul mondom, ennyi marad tisztán, ha befizetem a bank­ba az ötszáz korona kölcsönt, amit annak idején bútorra vettünk fel, meg valamennyiünk biztosítását, mert ehhez a férjem ragaszkodik, csak szűkösen tudunk megélni. Nem nagyon szeretjük a húst, így többnyire tésztafélét főzök, meg most már talán lesz a kertben zöld­ség is, mert az üzletben méregdrá­ga. Gyümölcsöt is csak ritkán ve­szek a gyerekeknek. Úgy gondol­tam, most, hogy a férjem állás nélkül maradt, elláthatná Katikát és én leg­alább hat órára elmehetnék dol­gozni. - Eddig nem akadt semmilyen m íj n ka? - Felajánlották, hogy elmehetnék „mosogatólánynak" egy étterembe, de ezt nem tudtam elvállalni. Másna­ponként 12-órás műszakokban kel­lett volna dolgoznom, éjszakánként a város túloldaláról gyalog haza jár­nom. Nekém olyan munka kellene, ahova magammal vihetném Katikát, mondjuk takarítás, kertészkedés. - Nincsenek rokonaik, akik segít­hetnének? - Nekem két testvérem van, a fér­jemnek hat, egyikük sem áll úgy anyagilag, hogy támogathatna ben­nünket. Az egyik sógornőm már évek óta nekünk adja gyermekei kinőtt ruháit, a többinek kisebb gyer­mekeik vannak, mint a mieink. A leg­többet az édesanyám segít, ő még dolgozik. Magához vette Ferikét, így rá nincs gondom, mindennel ellátja s mivel naponta meglátogatjuk, két liter tejet meg egy fél kenyeret ad, ez bizony nagy segítség. Ez havonta csaknem ötszáz korona. - Milyen elképzelése van család­juk jövőjéről? - Azt tartom, az élet csapásait is el kell tudnunk viselni. Amikor meg­született beteg gyermekem, akkor sem keseregtem, hanem azon vol­tam, hogy a család többi tagjait ez a helyzet ne terhelje túl, hogy képe­sek legyünk egymást úgy elfogadni, amilyenek vagyunk. Szeretetben. Most is azt mondtam a férjemnek, ne csüggedj, majd csak akad vala­milyen munka. Vagy neked, vagy nekem. Úgy tűnik, az egyik szövet­kezetben felveszik traktorosnak. Na­gyon örülök, mert látom, hogy a munkanélküliség emészti. Nem mintha nem dolgozna, sokat tesz a ház körül, meg a kertben, de az egészen más. Fiatal, egészséges, csak természetes, hogy családfenn­tartó akar lenni, nem pedig könyör­adományon élni. BETANÍTOTT SZAKMUNKÁSOKBÓL ÉJJELIŐRÖK? ÁLLÁS KELL, MUNKA NEM Az ember azt hinné, hogy a munkanélküliek, különösen a szakkép­zetlenek, nem válogatósak. Ám erre személyes tapasztalatunk rácáfolt. A váratlanul adódó lehetőség, mely Rimaszombatban és környékén legalább részben betölthette volna a „mentőöv" szerepét, nem vonzza túlságosan a rászorulókat. És ez annál inkább meglepő, mivel a bérek jóval magasabbak az átlagosnál. A csigák feldolgozásánál, konzerválá­sánál, amit egy külföldi vállalkozó irányít, 4-6000 koronát is lehet keresni. Hogy akkor miért van a mai napig 60-70 betöltetlen hely a rimaszombati konzervgyárban? Mert - Hegedűs László mérnök, a gyár igazgatójának szavaival élve - sokan nem munkát, csupán a múlthoz hasonlóan állást szeretnének. Hétfőn belépnek, de tapasztal­ván a munkafegyelmet, ismervén a követelményeket, kedden már inkább otthon maradnak és beérik a munkanélküli segéllyel. - Most holtidény lévén, a kon- mel láthatóan félve hagyta ott zervgyárban örömmel vettük egy a munkahelyét. Pedig azt a pár per­görög üzletember ajánlatát, aki éti- cef, amíg beszélgetésünk tartott, csiga exportálásával foglalkozik. igazgatói engedély legalizálta. Azt Azért esett ránk a választása, mert kérdeztük tőle, mit jelent számára ez itt nemcsak a feldolgozásra van le- a munkalehetőség? hetőség, de a húsüzem hűtőházé- - Sokat, nagyon sokat. A lányo­ban a félkésztermék fagyasztására mat nemrég elbocsátották és férje, is - informál Hegedűs László. - Áp- aki szállítómunkás volt most kapus­rilistól június közepéig tartó munká- ként - természetesen kevesebbért hoz mintegy 300 emberre lenne - dolgozik, így én egészítem ki szükségünk. Eredetileg két műszak- a pénzhiányt a családban. A lányom ban akartunk dolgozni, de erre em- is ide jött volna, de allergiás, nem berhiány miatt eddig nincs lehetősé- dolgozhat hasonló környezetben, günk. A munkahivatal ugyan küldte - Mit gondol, a jó kereset ellenére az érdeklődőket, de azok nagy része miért nincs nagyobb érdeklődés nem állt munkába, mert a francia e munka iránt? . felügyelők nemcsak betanítják a nő- _ A kifogások különbözőek. Van, ket, de árgus szemekkel figyelik ki ... a|<j undorodik a csigától, van aki hogyan végzi dolgát. A lógni akaró- a szagát sem bírja, de én azt hiszem kat csak egyszer figyelmeztetik, a szigorú munkafegyelem az, amely a következő alkalommal közlik ve- visszatartja az embereket. Aki való­lük, nem tartanak igényt munká- ban dolgozni akar, az marad. '"^Járásunkban valóban sok „ A csigafeldolgozás ugyan jelen­a munkanélküli, de én nem lennék to s' de csak ideiglenes segítség, ennyire nagyvonalú azokkal szem- " Miének a gyar tovább, k.lata­ben, akik csak látszatra akarnak dol- sa i " kérdeztük az igazgatótol. gozni. Nem adnék sok száz ember- - A múlt év végéig 60-70 alkal­nek segélyt, hiszen munka van bő- mazottunktól váltunk meg. Erre a lé­ven. Kikötném, hogy csak az legyen pésre eladási gondjaink kényszerí­jogosult erre a támogatásra, aki na- tettek bennünket. Vissza kellett fog­ponta legalább négy órát ledolgozik, nunk a termelést, különösen a be­Hogy hol? Például a városi park főttgyártást. Hústermékből is felhal­rendbetételénél, melyet éppen mozódtak a készletek. Ennek elle­pénzhiány miatt nem fejezhettek be. nére az idén, a múlt évhez hasonló­Az elhanyagolt utcákra, terekre is an, mintegy 15 ezer tonna nyers­ráférne egy „nagytakarítás". A ku- anyagot akarunk feldolgozni. Hogy rinci tavat sém tudják feltölteni, mert megálljuk helyünket a piacon, több nincs, aki elhordja fenekéről az újdonsággal - lehetőleg hozzáférhe­iszapréteget. A munkanélküliek so- tő áron - szeretnénk jelentkezni, kat tehetnének a város, vagyis Sajnos, az új termékek jóváhagyá­mindnyájunk érdekében. sa, csakúgy mint áz elmúlt időszak­A konzervgyár egyik alkalmi mun- ban, rendkívül hosszadalmas és bo­kásnője, Klincsák Magdolna szem- nyolult folyamat. & oldat anyját írták; OZOŔAI KATALIN H QRDÓtöV VltMÖS

Next

/
Thumbnails
Contents