Új Szó, 1991. április (44. évfolyam, 77-101. szám)
1991-04-13 / 87. szám, szombat
1991. ÁPRILIS 13. .1 if szól HAZAI KÖRKÉP FÜLEMÜLE-PER -HÁNYADSZOR? Ugye ismerik Arany János ama szellemes versét, melyben elmondja, hogy volt egy ember, kinek kertjében fa nőtt és e fának az ága áthajlott a szomszéd portájára. Mindaddig nem is volt semmi baj, míg erre az ágra nem szállt reggelenként egy fülemüle. A per akörül támadt: kinek szól a madár füttye. Végül is a bíró úgy vélte, neki - hiszen a perköltségek révén neki l§tt belőle haszna. Hogy ez a „mese" valós, arról az életben számtalanszor megbizonyosodtam. A legutóbb is a posta olyan levelet hozott Naszvadról, melyben írója (nevét csupán azért nem közlöm, mert nem szeretném az illetőt nevetségessé tenni) végső kétségbeesésében hozzánk fordult segítségért. Miről is van szó? A levélből idézek: „Új szomszédom olyan szemtelen, hogy ez a mai világban már felháborító. Kerítéskészítéskor bejött a portánkra 60 cm szélesen és 70 cm hosszan (feltételezem, hogy tán 70 méter hosszú sávról van szó). Hiába figyelmeztettem, ő csak kerített. Igazságomat keresve a bírósághoz fordultam. 1998-tól (gondolom 1988-tól) pereskedem, eredmény nélkül. Közben az ügyet a bírónőtől elvették, másnak adták, mert ő rájött gz igazságra. Hát kérdem én magukat, Prágába kell mennem panaszkodni, igazságomat keresni? Segítsenek!" Mindig örülünk, ha olvasóink bizalommal fordulnak hozzánk. Ám gyakran tévhitben élnek, azt hiszik, helyettesíthetjük a hivatalos szerveket, sőt a bíróságokat is. Elhisszük, hogy egy-egy „ügy" a levélíró szempöntjából felette sérelmes, lényeges, ám egy kívülálló fülemülepert lát benne. Mert bizony nem egy panasz Arany János versét juttatja az eszünkbe. Mondjuk, a fennt említett esetet úgy is meg lehetne oldani, hogy a szomszédok jó hangulatban, közösen elfogyasztanak egy pofa bort, vagy egy illatos kávét és megbeszélik az „ügyet". Szó lehetne arról is, hogy a jószomszédi kapcsolatok érdekében a panaszos lemond a szóban forgó sávról, arról is, hogy a vádlott kártérítést fizet, sőt, esetleg egymásra mosolyoghatnának és az ügyet semmisnek tekinthetnék és az, aki „beszemtelenkedett" más portájára adhatna a szomszédjának, mondjuk, egy csokor virágot, vagy egy tál epret. Hát ilyen egyszerű ez. Mert a perköltség minden bizonnyal már a szóban forgó föld árának többszörösét is meghaladta. Az emberi kapcsolatok megromlásáról nem is beszélve. A magyar közmondás azt tartja: „Rossz szomszédság, török átok". Ezt is az élet már számtalanszor bizonyította, mint azt is, hogy fülemüle-perek voltak, vannak és nyilván még lesznek... -ozoMENNYIERT VÁSÁROLHATUNK? A POZSONYI VÁSÁRCSARNOKBAN 1991. április 12-én burgonya kg 5.20 korona káposzta kg 12 korona uborka kg 38-40 korona retek csomó 6-7.50 korona hagyma kg 12 korona alma kg 14-18 korona narancs kg 23 korona citrom kg 18-20 korona banán kg 30 korona szőlő kg 99-100 korona grapefruit kg 30 korona kiwi darab 4-6 korona eper 25 dkg 30-45 korona tojás darab 1.60 korona NEM SUBA ALATT INTÉZŐDNEK A DOLGOK NÉGYSZEMKÖZT KIRÁLYHELMEC POLGÁRMESTERÉVEL A Felsö-Bodrogköz központjában, a nyolcezer-ötszáz lakosú Királyhelmecen, a helyhatósági választásokkor az Együttélés Politikai Mozgalom jelöltjét, a harmincnyolc éves Pásztor István mérnököt választották meg polgármesternek. REFLEX - Mit sikerült eddig megvalósítania elképzeléseiből? - kérdeztem az új polgármestert. - A választások után az első feladat az új városi hivatal létrehozása volt. A megfelelő tudással és tapasztalatokkal rendelkező szakemberek kiválasztása az egyes posztokra meglehetősen sok gondot okozott. Az ügyviteli osztály vezetője például csak május elsején lép majd be. A mai napig gondot okoz a főellenőr posztjának betöltése is. Olyan közgazdászra lenne szükségünk, aki elfogulatlanul viszonyul az itteni dolgokhoz. Királyhelmec nem nagy város, itt minden összefonódik - következésképpen nehéz olyan embert találnunk, aki se ide se oda nincs elkötelezve. - Úgy tudom, hogy az egyes tisztségek betöltésére pályázatot is kiírtak. - Igen, ezt a járási és a kerületi lapokban közzé is tettük, sajnos senki nem jelentkezett. - Milyen elvárásokat fogalmaztak meg felhívásukban? - Követelményként határoztuk meg a tiszta múltat, az iskolai végzettséget, a szakmai gyakorlatot és nem utolsósorban a kétnyelvűséget. - Végül is honnan kerültek ki a városi hivatal alkalmazottai? -Zömében személyes meggyőzés eredményeként a városunk polgárai közül kiszemelt, rátermett egyének töltik be az egyes tisztsé- , geket. - Maradt-e, valaki a régi apparátusból is? - A régi gárdából csak azok maradtak, akik tényleg jó szakemberek és lelkiismeretesek. - Megítélése szerint mivel kell legelőször is megbirkózniuk? - Mindenekelőtt a múltból a kérvények, panaszok sokasága nincs megválaszolva és nincs orvosolva. Nekünk most elsősorban arra kell összpontosítanunk, hogy 1985-ig visszamenően rendbe hozzuk a lezáratlan ügyeket. Ezeket a dolgokat ez év folyamán szeretnénk rendezni. - De nyilván újabb sürgős tennivalók és gondok is felmerülnek... - Rengeteg a teendő és az emberek nagyon gyorsan akarják a változásokat. Ma is felkerestek, vállalkoznának, helyiséget kérnek, csakhogy ennek az intézése nem megy egyik napról a másikra. A vállalkozóink ezt nem akarják megérteni. Azzal vádolnak, hogy fékezem a privatizációt. Nos, erről szó sincs, de az igaz, hogy ezeket a dolgokat úgymond a suba alatt nem lehet elintézni! Az önkormányzat döntése értelmében minden épületre pályázni kell. Feltételeinket ismertetjük az érdeklődőkkel s nyilvános árverésen dől majd el, hogy ki szerzi meg a bérleti jogot. -ön a választások előtt emberközelséget, nyilvánosságot ígért a választóinak. Válaszaiból kiderült, hogy ehhez tartja magát, de nem kényszerül olykor kompromiszszumra? - Szeretném minden ígéretemet valóra váltani. Az időmet nagyon be kell osztanom, mert mint mondottam, rengeteg a teendő. Bevezettem, hogy minden hétfőn 13-tól 17 óráig fogadóórát tartok. Városunk lakói ekkor előzetes bejelentkezés nélkül felkereshetnek. Természetesen a hét többi napján is a rendelkezésükre állok, de tárgyalási szándékukat be kell jelenteniük, hogy az időnket összehangolhassuk, önkormányzatunk ülései sem zártak, ezeken is részt vehetnek polgáraink. Nyílt politikát folytatunk. - És részt vesznek? - Sajnos, kevesen, ezért szükségesnek érzem, hogy gyakrabban tartsunk lakógyűléseket. Minél előbb meg kell oldanurik az emberek rendszeres tájékoztatását. A leghatékonyabb eszköz nyilván egy helyi újság lenne, de egyelőre anyagilag nem állunk úgy, hogy kiadását megoldjuk. Sajnos pénzügyi okok miatt április végén járási magyar újságunk kiadása is alighanem megszűnik. - Teljesen kilátástalan a helyzet? - Nem egészen, ugyanis amikor Sátoraljaújhelyen jártam, az ottani polgármester arról tájékoztatott, hogy ők működtetnek egy regionális tv-stúdiót, s ha létesítünk egy szerkesztőséget nálunk, mi is bekapcsolódhatunk a műsorok szerkesztésébe, ugyanis adásszórásuk a mi területünket, tehát a Felső-Bodrogközt és az Ung-vidéket is borítani tudja. Erre már csak azért is szükség lenne, mert az emberek gyakran panaszkodnak, hogy a szlovák televízió igen kevés műsort sugároz nekünk, rólunk meg jóformán semmit, ráadásul mifelénk még a szlovák rádió magyar adása is rosszul fogható, s ha köd van, a pozsonyi napi sajtó is csak 1-2 napos késéssel ér el ide. ' -A pártállam stratégái a hatvanas évek kezdetétől úgy szervezték a dolgokat, hogy Királyhelmec fejlesztésére még annyi pénz se jusson, mint a járás északi részén levő községek felvirágoztatására. Van-e valamilyen reményük arra, hogy Királyhelmec áldatlan állapota megváltozzék? - Sok mindenben a rövidebbet húztuk, s ennek a következményeit továbbra is kénytelenek vagyunk viselni. A változtatás szándéka bennünk mindig megvolt és megvan. A gyöngéd forradalom után rögvest egy kérvényt tettünk le az új szlovák kormány és parlament asztalára, kérvény a királyhelmeci járás visszaállítását. Nos, ma már biztos, hogy Királyhelmec nem lesz járási székhely, de legalább a körzeti hivatal kiépítése megkezdődött. Sajnos, ez eléggé döcögve halad, sőt valószínű, hogy nem is lesz teljes jogkörű, mert Töketerebes több hivatal megtartásával eddigi privilégiumait akarja erősíteni. Ez ügyben parlamenti képviselőnk, Dobos László interpellációt nyújtott be a belügyminiszterhez. Kíváncsian várjuk, hogy mi lesz a válasz. Szeretnénk remélni, hogy végre a bodrogköziek ügyeit is helyben intézhetjük majd, nem pedig a tőlünk távolra eső Tőketerebesen. Jó lenne, ha a decentralizálás nálunk is gyakorlattá válna! SZASZÁK GYÖRGY MEGKÉRDEZTÜK NEM TERVEZNEK ÁREMELÉST (Munkatársunktól) - Kassán elfogyott az üzletekből az ecet, mert elterjedt, hogy rövidesen többszörösére emelkedik az ára. Tegnap ez ügyben megkérdeztük a legilletékesebbeket, s tőlük a következő válaszokat kaptuk. -Mi, ecetgyártók, nem tudunk róla, s rémhírnek tartjuk az egészet - mondta a Frucona kassai üzemének igazgatója. - Üzemünk a kereskedőknek továbbra is 4,10 koronáért, s az előzetes számításaink szerint májusban, júniusban 5,50 koronáért fogja kínálni literét, de hogy mennyiért árusítják majd a kereskedők, azt mi sem tudhatjuk. A Jednota kassai igazgatóságá- < nak árosztályán, valamint a Zdroj kereskedelmi cég igazgatóságának titkárságán szintén cáfolták a hírt. - Nem tervezünk áremelést - nyilatkozták. (gazdag) A VI. NAPÓLEON Tegnapelőtt este öröm volt nézni, ahogy a televízió F1-es csatornájának kerekasztalánál a műsorvezető egymásnak eresztette Dušan Slobodník szlovák nemzeti írót és Ivan Hoffman publicistát, akit Szlovákiában manapság általában csak így emlegetnek a nacionalisták: „Hoffman, a kozmopolita". Dušan Slobodníknak néhány párbajsegéde is volt, és csapatának tagjai táskányi csehországi sajtótermékkel megtámogatva szálltak ringbe. Ivan Hoffman egyedül ült a küzdőtéren, és aki nem ismeri, azt gondolhatta róla: no, ez sem zavar majd sok vizet a vitában, amelybe - nagyon helyesen - magyar, szlovák és morva gimnazistákat is bevontak a televízió segítségével. Nem is zavart, egészen addig, amíg jólfésülten, úgyis mondhatnám, hogy „egyrészt-másrészť'-stílusban folyt a beszélgetés a csehek és a szlovákok együttélésének most nem kimondottan szívderítő jelenségeiről. Enyhe pengeváltások történtek csak, egyebeken kívül néhány szereplő megint a sajtót igyekezett az összes baj forrásaként feltüntetni. Csehországi cikkekből idéztek a vitázok, és általában úgy állították b.e a dolgokat, hogy azért vélekednek úgy a csehek a szlovákokról, illetve azért gyanakodnak a szlovákok a csehekre, mert az újságok úgy írnak, ahogy írnak. Szegény újságírók! Negyven évig rendre őket vonták felelősségre a termelési front(!) akadozásaiért, most pedig azért kárhoztatják őket, mert a szabad választások nyomán hatalomra került politikusok újságcikkek útján közlik egymással a véleményüket. Újabban már az egyazon párthoz tartozó miniszterek is csak a sajtó útján érintkeznek. Akkor kezdtek a tévégladiátorok pengéi szikrázni, amikor Slobodník író úr témát váltott, és „bedobta" a kisebbrendűségi érzés témáját. Csehországi újságcikkel is megtámogatta véleményét. És idézett: a csehszlovakizmus szekértolói szerint a szlovákok diplomáciai szolgálatba való jelentkezése a kisebbrendűségi érzés megnyilvánulása. Gyalázat, jegyezték meg Dušan Slobodník párbajsegédei. Gyalázat, mondom én is. És komoly mulasztás, hogy a szlovák nemzetet még mindig mellőzik a külszolgálatokban. Vagy ha nem mellőzik, újból adjanak ki jelentést e tárgyban. Ahogy már kb. egy esztendeje is kiadtak. Az akkori kimutatás szerint a diplomáciai szolgálatban levők részaránya nagyjából megfelelt a szlovákok összlakossághoz viszonyított részarányának. De lehet, hogy azóta megváltozott a helyzet... Gyalázat, mondotta Dušan Slobodník is. És még hozzátette: sértegetik az egész szlovák nemzetet. Hogy is állunk a kisebbrendűségi érzéssel? Véleményem szerint semmi ok arra, hogy a szlovák nemzetnek komplexusai legyenek. Komplett nemzet, mint minden más európai náció, megfelelő létszámú értelmiségivel, jól képzett szakemberekkel. Viszont kétségtelen, hogy a kisebbrendűségi érzésnek azért (mint minden más országban) Szlovákiában is vannak megnyilvánulásai. És kiváltképp vannak, ha az érzést mesterségesen táplálják. Mint például Pánis képviselő úr tette, amikor a szlovák parlament előtt nemrég arról tartott ezrek jelenlétében vérpezsdítő szónoklatot, hogy a csehek mennyire lenézik a szlovákokat. Mint például Víťazoslav Móric tette számos esetben Szlovákia számos közterén... A lenézettség félelmének túlhansúlyozása és a kisebbrendűségi érzés nagyon közeli rokonságban áll egymással. Az az arctalan tömeg, amellyel 1990 őszén és 1991 tavaszán a tereken találkozhattunk, bizony akárhogy nézzük is, nem kis mértékben kisebbrendűségi érzésben szenvedett. Az már a közélet minőségét jellemzi, hogy egyes politikusok a mesterségesen gerjesztett kisebbrendűségi érzést is népszerűségük szolgálatába állítják. Ahogy úgy tegnapelőtt este elnéztem Dušan Slobodník írót, úgy tűnt, ő sem szenved kisebbrendűségi érzésben. Sőt, öt Napóleonnak elegendő önbizalommal rendelkezik. Talán hat napóleonnyi önbizalomról is tanúbizonyságot tett volna, ha a televíziós vita közben nem kell folyton arra gondolnia, hogy miközben ő a pártállam egyik dédelgetett írója volt, vitapartnere dallal és tollal a rendszer ellen küzdött. Vannak dolgok, emlékek és tények, amelyek ha nem is veszik el egészen, de mindenképpen csökkentik az ember önbizalmát. TÓTH MIHÁLY A statisztikai adatok szerint Csehszlovákia területén több mint 900 ezer roma nemzetiségű állampolgár él. Többségük, mintegy 700 ezer, Szlovákia területén lakik. A roma probléma állandóan időszerű, hiszen sok községben, városban olyan helyzet alakult ki, hogy a cigány "nemzetiségű polgárok félelemben tartják a lakosságot. Fokozzák a problémákat azok a rossz feltételek is, amelyek között többségük él. Szlovákiában például 10 olyan település létezik, ahol nincs villanyáram, ivóvíz és hiányoznak alapvető szociális feltételek is. A Roma Állampolgári Kezdeményezés többször figyelmeztetett az elmúlt rendszer „mézes" politikájából eredő negatív következményekre, amelyek a cigány lakosságot csak arra tanították meg, hogy vegyen, de semmit se nyújtson érte. Szepesség környékén felvételünkön a cigánykérdés a legmarkánsabban mutatkozik. (ČSTK-felvétel)