Új Szó, 1991. április (44. évfolyam, 77-101. szám)

1991-04-12 / 86. szám, péntek

1991. ÁPRILIS 12. ,ÚJSZÓi HAZAI KÖRKÉP ELÉGEDETLENEK A PARLAMENT ELNÖKSÉGÉVEL (Munkatársunktói) - A hazai politikai színtér időszerű kérdéseivel kapcsolatban foglaltak állást tegnapi prágai sajtóértekezletükön a Polgári Demokratikus Szövetség (ODA) és az Elkötelezett Pártonkívüliek Klubja (KAN) vezető személyiségei. A tájékoztatón jelen voltak az ODA parlamenti képviselői is. Az Elkötelezett. Pártonkívüliek Klubja elégedetlen a gazdasági reform eddigi lefolyásával, s meggyőződése, sem a közéletben, sem pedig a gazdasági szférában eddig nem történt alapvető változás. A kommunistáknak még mindig nagy hatalom van a kezükben, a fiatal és tehetséges szakemberek érvényesülése előtt még sok az akadály. A KAN április 20-án Besztercebányán megtartja szlovákiai szervezetének alakuló ülését. Daniel Kroupa a földtörvénnyel kapcsolatbarv kifejtette, nagy szükség van erre a jogszabályra, s az ODA a Szövetségi Gyűlésben a törvény jóváhagyását célzó, a széles politikai megegyezésen alapuló kompromisszumus javaslatot fogja támogatni. Ha a jobboldali klub és a Polgári Mozgalom képviselői nem lesznek képesek alapvető kompromisszumokra, akkor a föltörvényből nem lesz semmi - mondotta Daniel Kroupa. A feddhetetlenségi vizsgálat nem zárult le, s az ODA szerint sürgősen meg kell határozni a lusztrálás alá eső ún. közérdekű személyek körét. Aki az állampolgárok bizalma alapján tölt be közéleti tisztséget, annak tisztában kell lennie azzal, hogy az állampolgároknak joguk van ismerni az illető személy politikai vonatkozású adatait. Az ODA és a KAN álláspontja az, hogy a közéleti tisztségeket a politikai pártokkal való konzultációk alapján kell betölteni, s feddhetetlenségi vizsgálaton kellene átesniük a nagyköveteknek és az állami hírközlő szervek vezetőinek is. Az ODA elégedetlen a Szövetségi Gyűlés Elnökségének munkájával, nevezetesen a titkosrendőrség hálózati nyilvántartásában szereplő képviselőkre vonatkozó ismeretanyag kezelésével kapcsolatos határozatával. Az értekezleten elhangzott, hogy az SZNT képviselőinek feddhetetlenségi felülvizsgálatát nem a Szövetségi Gyűlés lusztráló bizottságának bevonásával, hanem saját hatáskörében kívánja elvégezni. Daniel Kroupa szerint a parlament elnökségének mai összetétele már nem tükrözi a képviselőház mai politikai helyzetét, s ezért újra kellene tárgyalni az egész elnökség összetételéről, a vezető parlamenti posztok betöltéséről. (sm) BOMBARIADÓ AZ IPARIBAN (Munkatársunktól) - Tegnap Kassán a magyar tannyelvű gépészeti és elektrotechnikai szakközépiskolában csak fél 11-kor kezdték meg a tanítást, ugyanis 7 óra 40 perckor egy férfi telefonált, és elváltoztatott hangon szlovák nyelven közölte, hogy az iskolában bomba fog robbanni. A rendőrség szakcsoportja átkutatta az épületet, de pokolgépet sehol sem talált. Az ügyben megindult a nyomozás. Egyelőre nem tudni, hogy ugyanarról a bajkeverőről van-e szó vagy sem, aki a múlt szombaton, az ipariskola baráti körének a Slovan Szállóban tartott táncmulatságakor is odatelefonált, hogy bomba fog robbanni. A táncmulatságot szombat este csaknem két órára fel kellett függeszteni, s a külföldi szállóvendégeknek is el kellett hagyniuk a szobájukat, míg a rendőrség átku'tatta a szállodát... A tettes után tehát folyik a nyomozás, de az már most biztos, hogy az iparistáknak a tegnap elmaradt há- rom órát a jövő hét szombatján be kell pótolniuk. (-szák) JANICS KÁLMÁN A MAGNA CHARTA ÁRNYÉKÁBAN REFLEX Ne lepjen meg senkit, nem a XIII. századból származó angol alkotmánylevélről van szó, hanem a hazai körülmények között hasonló névre keresztelt háború utáni deklarációról, az ún. kassai kormányprogramról, melyet Klement Gottwald 1946. március 11-én megtartott beszédében a „szlovák nemzet Magna Chartá"-jának rangjára emelt. Mivel Gottwald eszmei hagyatéka napjainkra újból történelemformáló erővé szilárdult, egy korábbi kijelentéséről is meg kell emlékeznünk: „Az új köztársaság szláv állam lesz, a csehek és a szlovákok köztársasága; a németeket és a magyarokat, akik súlyosan vétettek köztársaságunk nemzetei ellen, megfosztjuk állampolgárságuktól, és szigorúan megbüntetjük őket." (1945. május 11). Gottwald ígérete nem pillanatnyi hangulat eredménye volt, mert a moszkvai rádió csehszlovák adásában már 1944. május 11-én jelezte a rendcsinálás eszközeit: „ Nincs már messze a pillanat, amikor megindul országaink megtisztítása a német és a magyar áruló szeméttől." (Gottwald beszédeinek emlékkönyve - 1950). Gottwald „áruló szemét"-jének léte időt állónak bizonyult. Napjainkban a demokratikusnak mondott sajtó emelte ki a feledésből, örömmel üdvözölte a magyar kisebbség 1948 előtti időkben lezajlott „árulóvá" és „fasisztává" minősítő megbélyegzését - de azzal a csekély hibával, hogy a közlemények tartalmát a teljes tudatlanság és a nacionalista rosszindulat festette színessé, lényegében az 1945-ös gottwaldi gépezet eszközei bukkantak fel a „szemétsöprő" embervadászat és nemzetiségirtó hadműveletek korából. A következmények a gottwaldizmus emlékeinek felidézésével érthetővé válnak, ma nézetek ütköznek össze a hatalmi visszaélések kártalanításának kérdésében, ellentétek keletkeznek a történelmi megoldást keresők és a háború utáni gottwaldizmus elkötelezettjei között. Tények sorozatával bizonyítható, hogy 1948. február 25-e előtt, a koalíciós kormány idején mikor alkalmaztak durva, törvénysértő eszközöket a magyar kisebbség ellen, tehát bizonyítható a ma széltében terjesztett történelemhamisítás tarthatatlansága. Csehszlovákia belügyminisztere 1946. március 31-én - hivatkozva az 1946. február 27-én Magyarországgal aláírt lakosságcsere-egyezményre - rendeletet adott ki, melyben a magyar lakossággal szemben a további utasításokig betilt minden vagyonelkobzó kezdeményezést. A rendelet száma: 170027/3-46-82-Vb/3. A VI. fejezet 2. pontja szerint: ,,Magyar nemzetiségű fizikai személyek esetében a 108/45 Sb. számú dekrétum alapján elrendelt vagyonelkobzást tekintettel a Magyarországgal aláírt lakosságcsere-egyezményre nem hajtható végre; ki kell várni a további hivatalos utasításokat." (Konfiskace, správa a prevod nepŕátelskéha majetku - Praha, 1947, 62. oldal) Ezt a határozott utasítást sohasem vonták vissza, tehát 1946. április 1-től minden - bírói ítélet nélküli - magyarellenes vagyonelkobzás törvénysértés volt. A kártalanítás tehát ettől az időponttól jogosult, nem pedig 1948. február 25-től. Az ennél régebbi eseményeket nincs értelme vitatni, mert 1945. október 28-ig a hazai helyzetet a 115/46 Sb sz. törvény még fennálló hadiállapotnak minősítette, így nemcsak vagyonelkobzok, hanem tömeggyilkosok is amnesztiában részesültek. A jelzett időpont után a magyar nemzetiség ellen elkövetett - és még a koalíciós kormány idején végrehajtott - törvénysértések szervezett csúcspontja az 1946 novemberétől 1947 februárjáig húzódó vagyonelkobzással súlyosbított csehországi deportálás volt, mely 41 ezer magyart érintett. E hadműveletet Beneš elnök sem helyeselte, de Gottwald és munkatársai, köztük a pozsonyi Megbízottak Testülete vállalták a kockázatot. Négy hónap alatt sikerült felbőszíteniük az akkori Európát. (Mindszenty József, esztergomi bíboros, tiltakozott a római pápánál és az angol királynál). A magyarok csehországi deportálásának rossz hírű emlékét és helyét Csehszlovákia történelmében elismerte Karel Bacílek is, aki nemcsak egyik főszereplője volt a magyarellenes politikának a koalíciós évekbea de nemzetbiztonsági miniszter is a Slánsky-per idején. Mégis volt annyi erkölcsi szilárdsága, hogy 1968 májusában nyilatkozott a kérdésről Emil Remeň és Milan Város újságíróknak a Smena részére, megcáfolva a mai. ún. „demokraták" valótlan állításait a magyar fasiszták jogos megbüntetéséről az 1948 előtti törvénysértések vitájában. Bacílek szerint: ,,-A törvénytelenségek nem 1948-ban kezdődtek, hanem már ezen év előtt, pl. a magyar kérdésben. Durván megsértették az elnöki dekrétumot, főleg a magyaroknak Csehországba való kitoloncolásával." Karel Bacílek nem egyedülálló szereplője az 1968-as önbírálatoknak, már előtte nyilatkozott Gustáv Husák, aki a deportálások idején a Megbízottak Testületének elnöke volt, biztos pillantással ismerte fel az önbírálat szükségességét, a múlttal való szembenézés egyetlen járható útját: ,,Elbabráltuk a magyar kisebbség problémáit, mely végül is több kárt okozott, mint hasznot, nem beszélve a sok hibáról és butaságokról („toborzás" a cseh területekre, reszlovakizálás stb.),melyek kiélezték a viszonyt a szlovák és a magyar lakosság között." (Kultúrny život, 1968. február 16.) Milyen értékítéletet lehet a hajdani felelős személyek önbírálatának és sajnálkozásának ismeretében megszövegezni olyan mai megnyilatkozásokkal szemben, amelyek kijelölik a politikai gondolkodás kötelességét: „Ne rehabilitáljuk a fasisztákat"? (Národná Obroda, 1991. március 27.) A Národná Obroda az 1948 előtt üldözött és deportált magyarokat részben fasisztává nyilvánítja - következetes gottwaldi frazeológiával, a történelemharnisítás leplezésére. Mégis illenék tudni, hogy volt egyszer egy népbíráskodás, amely a magyar lakosságnak csak 0,74 százalékát ítélte el kisebb börtönbüntetésekre! (Anton Rašla: Ľudové súdnictvo, 1969). VÁSÁRI MEGHÍVÓ Ha vásár, legyen igazi - ezzel az elgondolással szervezik április 19-20-21-én a pozsonyi štrkoveci tónál a főváros hagyományos rendezvényét. Jozef Gajdošík - maga is vállalkozó - elsősorban társaira gondolt, amikor kezébe vette a szervezést. Magánvállalkozókat, kereskedőket, de az állami vállalatok és a szövetkezetek elárusítóit egyaránt várják, hogy hozzák el termékeiket. Jó lehetőség lesz itt az árusításra és az új kapcsolatok felvételére is. - Főképp tipikus vásári árusokat várunk - mondta. - Megfelelő feltételeket teremtünk számukra és természetesen a látogatóknak is kedvükben akarun* jculii. lícu itiijurs ai. ételről, italról szintén nagyrészt a magánárusok gondoskodnak, különleges ínyencfalataik vonzzák majd az érdeklődőket. A kicsik örömére hinták és hasonló szórakozási lehetőségek is lesznek. Eddig mintegy 200-an jelezték részvételüket, de a rendezők szívesen látnák a dél-szlovákiai érdeklődőket, hogy még színesebb legyen a kínálat. Akik úgy döntenek, hogy bemutatkoznak a háromnapos vásáron, írásban a Jarmok - Cultus - Areál Štrkovec, Drieňová 9, 821 03 Bratislava címen, illetve a 237-449, 245-692, 230-823, 230-930-as pozsonyi telefonszámokon jelentkezhetnek. D. T. HINTÓN JÁRÓ POLITIKA Sok éve már, hogy Kopŕivnicében, a Tatra autógyár vállalati múzeumában Vermiŕovský úr, a két világháború közötti időszak világhírű versenyzője végigvezetett nyugdíjaskora birodalmán, és sorra bemutatta a kocsikat, amelyek nyergében ülve annak idején oly sok dicsőséget szerzett Csehszlovákiának. Csakhogy én akkor nem múzeumi tudósítást készültem írni, hanem vagy május 1-jei, vagy november 17-ei örömóda-riportot a Tatra 603-asok gyártásáról. A babérkoszorús versenyzőnek egymás után tettem fel a jobbnál jobb kérdéseket az akkor kormánykocsiként ismert és csodált meseautó gyártásáról, világszínvonalhoz viszonyított színvonaláról, a kedves öregúr azonban sorra-rendre elengedte a füle mellett a kérdéseket. Végül már a századfordulónál tartottunk, és megálltunk a hazai autók őstípusa mellett. Laurin és Klement, a két talpraesett cseh iparos készítette a még mindig pompás műszaki állapotban levő és még mindig üzemképes járművet, és még a 19. század végén keltettek vele jelentős feltűnést Monarchia- és világszerte. A veterán versenyzőnek a President (a kocsi márkajelzése) mellett állva és már türelmem fogytán feltettem még egy kérdést a T-603-assal kapcsolatban. A világpiaci versenyképességét firtattam? Vagy a benzinfogyasztásáról érdeklődtem? Rég volt, pontosan már nem emlékszem. Kalauzom azonban ezúttal is „mellébeszélt": - Zseniális koponya volt Laurin is, meg Klement is. Szinte naponta szétszedték, tökéletesítették, újra összerakták a járgányt. De nem ebben rejlett a zsenialitásuk. Hanem abban, hogy az egyik napon valamelyikük így szólt: „Szép ez a kocsi, szájtátók ezrei csodálják, ahol csak előfordulunk vele, a kiállításokon aranyérmekkel halmozzák el, de van egy baja: túlságosan hasonlít a hintóra. Át kellene alakítanunk, hogy ne azt mondják az emberek, hogy „nini, ló nélküli •i hintó..." Amerikában e zseniális összefüggés megfogalmazása után néhány hónappal az egyik műhelyből kigördült a földkerekség első olyan gépkocsija, amely már nem a hintóhoz hasonlított, hanem megérdemelte az „automobil" nevet. Sajnos, nem Laurin és Klement szabadalmaztatta „felfedezését", hanem az az amerikai gépkocsigyáros, aki szintén nem vélte rendjén valónak, hogy egy kocsi - noha már motor hajtja - változatlanul hintóra hasonlít. Már akkor is kissé nehéz felfogású voltam. Azóta is pirulok, ha visszagondolok rá, hogy csak a Vermiŕovský úr által elmondott történet végén „kapcsoltam": de hiszen a jó öreg egyfolytában a Tatra 603-asról, világpiaci versenyképességéről és a gyártás ' színvonaláról beszélt. Pedig egy szót se szólt arról, hogy miközben már évtizedek óta feltalálták a nagyszériás autógyártást, Kopŕivnicében még mindig szigorúan csak néhány ezret készítenek minden évben ebből a meseautóból, arról sem beszélt, hogy ki számára gyártják a 603-asokat... Filozófus alkat volt a jó öreg, és talán politikusnak se lenne utolsó ha még élne. Hogy áttételekben fejezte ki magát? Hát, istenem! Politikánk nyomorát szemlélve egyre gyakrabban jut eszembe az a régesrégi autómúzeumi lecke. Tucatnyi politikai műhelyben fedezték már fel századunkban, hogy a közélet hintaját korunkban már régesrég nem lovak vontatják, hanem motort építettek be e fura közlekedési eszközbe. Ennek ellenére nálunk még inkább 19. századi dzsentri homokfutóra emlékeztet a politika, és politikusaink nagy része tudomást sem igyekszik venni arról, hogy közben már a járműipar rangos ágazatává fejlődött a gépkocsi-formatervezés. Olyan ósdi politikai rekvizitumokat húznak elő egyes közéleti vezetőink a naftalinból, hogy megáll a csak némileg is józan ítélőképességű választópolgár esze. Az még csak hagyján, hogy peremvidéki politikusok kizárólag nemzeti alapon és a közelmúlt tapasztalatait teljesen figyelmen kívül hagyva és jövőjüket a tapasztalatlan tömeg ösztöneinek hergelésére építve befolyásolják a közéletet. Azon se lehet csodálkozni, hogy a történelem vizsgáján hét évtizednyi szüntelenül ismétlődő pótvizsgákon megbukott párt igazhívői is újabbnál újabb nyaktörő kísérleteket tesznek a bizonyítványmagyarázásra. Azon viszont már nem szabadna napirendre térnünk, hogy elsőgarnitúra-beli politikusok is olyan közéleti szokásokat kezdenek újrahonosítani, mégpedig az Európához közeledés jegyében, amilyeneket kontinensünk nyugati felében már régesrég elfelejtettek. Egyikük a liberalizmus 19. századi változatának alkalmazásával szándékozik a népet boldogítani, a másik pedig a nemzeti alapon történő politizálás révén ígéri a boldog jövőt. Egy politikus sok mindent megengedhet magának, ezernyi lehetősége van arra, hogy baklövéseit a körülmények hatalmával magyarázza. Ahhoz azonban nincs joga, hogy - a nagypolitikában reneszánszát élő naftalinszagú módira hivatkozva - maga is avítt stílust alkalmazzon. Pedig erre is hajlamosak manapság közéleti kitűnőségeink. Például nemrég is megállt az újságolvasóban az ütő, amikor egyik kisebbségi történészünk évfordulós „tanulmányában" oly élvezettel ropogtatta és ismételgette az egyébként emberségből példásan helytállt magyar arisztokrata címében az „r" betűt. Már bocsánatot kérek, de ez ízléstelenség volt. Már csak az hiányzott, hogy „Jani grófnak" titulálja a szlovák állam parlamentjének egyetlen magyar és egyetlen bátor képviselőjét. Az oroszlán olyan, mint a macska, csak egy kicsit nagyobbacska. Arisztokraták egymás között megengedték maguknak az ilyetén bizalmaskodást. Az arisztokratáknak általában volt ízlésük, ami nem mindig mondható el némely politkai ambíciójú hintónjáró kisebbségi politikusokról. Láttám én az utóbbi néhány évtizedben sok olyan kommunista politikust, aki nem is a kapitalista nagyurakat, hanem a feudális kiskirályokat majmolva rákapott a vadászat nemes sportjára, és zergetollat tűzött a kalapja mellé. Ilyen volt nálunk negyven évig a politikai módi. Ez enyhítő körülmény is lehet. Meg lehet vele indokolni, nogy tájainkon nem alakult ki a politikai kultúra. Ez azonban semmiképpen sem menti azokat, akik magukra vállalták képviseletünket, akik bizony - tisztelet a kivételnek - mindmáig hintón járnak be a nagypolitika műhelyeibe. TÓTH MIHÁLY