Új Szó, 1991. április (44. évfolyam, 77-101. szám)

1991-04-12 / 86. szám, péntek

PUBLICISZTIKA I ÚJ SZÓ A 1991. ÁPRILIS 12. „KÉNYTELENEK LESZÜNK VÁLLALKOZNI" A TÖRVÉNY NEM FELEL MEG AZ ELVÁRÁSOKNAK Májusban, de legkésőbb júniusban (megjelenésétől függően) hatályba lép a községek vagyonáról szóló törvény, amely új lehetőségeket teremt községeink számára: rendezi vagyoni helyzetüket és megalapozza önálló gazdálkodasukat, fejlődésüket. Nem könnyű évek állnak a községi önkormányzatok előtt, meg kell tanulniuk a gazdálkodás új módját, miközben nem számíthatnak az állam dotációival. Az új helyzetről beszélgettünk Szkukálek Lászlóval, Nemesócsa polgármesterével. • Az önkormányzatok érvényesülésének egyik feltétele volt a községek vagyonáról szóló törvény elfogadása. Megfelel elvárásainak ez a törvény? m - Elvárásaimnak, amelyek Nemesócsa konkrét feltételeiből indulnak ki, nem nagyon felel meg. Gyakorlatilag még annyi vagyonunk sem lesz, mint amennyi a régi nemzeti bizottságnak volt, illetve amennyit kezelt. Abban a szerencsétlen helyzetben vagyunk, hogy nem voltunk alapítói, létesítői helyi üzemeknek, így tehát nem száll ránk át vagyon. Hátrányunk, hogy községünkben a volt járási nemzeti bizottságnak sincsenek kihelyezett részlegei. Sőt, amivel eddig a községnek sok gondja volt, de mégis a sajátjának érzett, az iskolák és az óvoda is az iskolaszéké lettek. • Úgy fogalmazott, hogy falujuknak szinte semmije sincs. Miben látja a továbblépés lehetőségét? - Van elképzelésünk, de erről még nem szeretnék beszélni. • Tehát abban a vitatott kérdésben, hogy a községek vállalkozzanak-e, ön az önkormányzatok kezdeményezése mellett foglal állást? - Ezt a kérdést két részre osztanám. Azon vagyok elsősorban, hogy a községek ne vállalkozzanak. Azt tartom normálisnak, hogy teremtsék meg a feltételeket a vállalkozáshoz és bevételeket főleg az adókból nyerjenek. Mivel azonban a törvények rákényszerítenek bennünket, előbb-utóbb vállalkoznunk kell. • Községükben erős szövetkezet működik. Mennyiben befolyásolja ez anyagi helyzetüket? - Pillanatnyilag sehogyan sem. A bevételek a központba folynak be, amelyeket aztán újra elosztanak. Megint előnyhöz jutnak a ügyeskedők, azok, akiknek kapcsolataik vannak, míg mások esetleg semmihez sem jutnak. Nemesócsán például a szövetkezet mintegy 20 millió korona adót fizet. Ha ennek csak a felét egyenesen megkapnánk, nem szorulnánk állami támogatásra. • Cipőgyár is van Nemesócsán. Ez milyen előnyt jelent községük számára? - Mi gyárnak nevezzük, de a valóságban egy kihelyezett részlegről van szó. Hatszáz embert foglalkoztat, tehát vállalat is lehetne belőle, de véleményem szerint továbbra is csak egy üzemrészleg marad, amely valakit kisegít. Ebből az önkormányzatnak nincs semmi haszna. Talán, ha a helyi illetékeket átgondoljuk, lokalizációs illetéket kivethetünk majd, ez azonban elenyésző összeg lesz, mert a gyárnak nem nagy a területe. A 13 százalékos adórészt természetesen megkapjuk, de ha nem lenne cipőgyárunk, ha mondjuk Komáromban dolgoznának az emberek, akkor is járna nekünk ez az összeg. • Mi lesz a sorsa a Z-akcióban épült létesítményeiknek? - Nem nagyon tudnám megmondani, hogy mi is épült községünkben ilyen módon. Ami azonban e létesítményekből a községé maradhatna, ahhoz őszintén szólva nem nagyon ragaszkodunk. Az iskola ebédlőjéről és egy üzletről van szó. Az utóbbival még kezdhetnénk valamit, de az iskola ebédlőjét, konyháját nem privatizálhatnánk, ez erkölcsi szempontból is kizárt. A konyha egyébként sem olyan attraktív létesítmény, amely kisegítene*bennünket, • Véleménye szerint az államigazgatási szervek apparátusa túlméretezett, míg önök helyi viszonylatban kevesen vannak és nehezen dolgoznak. - Az államigazgatási szervek sokszor túlméretezetten fejlesztik önmagukat. Olyan feladatokat is vállalnak, amelyeket nem nekik kellene ellátni, önfenntartási reflexről van szó, úgymoríd keresik a munkát, hogy bizonyítsák, szükség van rájuk. A megoldás az lenne, ha az eredeti elképzelés szerint a fővonalat, az állam szervezetének gerincét, az önkormányzatok képeznék. Tehát alulról építkezne az állam. Most felülről ellennyomás érvényesül, centralizálni próbálnak, a bürokrácia maga alá igyekszik teperni az önkormányzatokat. A gyakorlatban ez például úgy mutatkozik meg, hogy elszippantják az önkormányzatok legjobb embereit. Az anyakönywezetők szinte minden községben államigazgatási szervként dolgoznak. Én el tudnám képzelni, és ez lenne a logikus, hogy ha a polgármester esket, akkor az anyakönyvvezető az ő munkatársa legyen. Tudom, munkájában olyan mozzanatok is vannak, amelyek az államigazgatáshoz tartoznak, de ezt egyeztetni lehetne. • Hogyan érinti a mai áldatlan állapot az állampolgárokat? - Egyelőre még nem tudnak tájékozódni, jelenleg mindenért minket szidnak, holott a bajokért mi tehetünk a legkevésbé. Talán nem árt kimondani, hogy a mai problémáink csak részben gyökereznek a múltban, szerepet játszik a thai ^legfelsőbb szervek tehetetlensége is. Nemesócsának a többi községhez hasonlóan számos gonddal kell megküzdenie. Évek kérdése míg kialakulnak a feltételek, a valós önkormányzat működéséhez, ahhoz, hogy a helybeliek valóban maguk irányítsák sorsukat. CSIZMÁR ESZTER ZSAROLAS VAGY TÉNYFELTÁRÁS? DEMIKÁT SZÁZADOS ÉS MEČIAR KORMÁNYFŐ AZONOS HULLÁMHOSSZON A Szlovák Nemzeti Tanács március 20-án hozott határozatában elrendelte, hogy a honvédelmi és a biztonsági bizottság a legmagasabb szinten vizsgálja ki a Szlovák Köztársaság Belügyminisztériumának 1989. november 17-e utáni tevékenységét. Ettől függ majd Vladimír Mečiar kormányfő jövője. A vizsgálat legfontosabb és legbonyolultabb eleme az úgynevezett Demikát-ügy. Ennek nyomába eredt Rostislav Rod, a Mladá fronta idei, április 9-i számában. De ki is valójában Demikát százados? A prágai Károly Egyetemen végzett a levelező tagozaton jogot. Már hallgatóként munkatársa volt az állambiztonsági hatóságnak, az Štb-nek. Az egyházak felügyelete tartozott hatáskörébe. Demikát százados 1983-ban „saját kérésére" elhagyta a testületet. Szerinte a politikai főnök utasítására történt ez „merthogy nem tudom befogni a számat és kiszolgálónak sem vagyok jó". Különböző foglalkozásokat kipróbálva 1989. november 17-ét követően a vasútvédelmi karhatalom főnökeként jelölték küldöttnek a szlovákiai kommunisták rendkívüli kongreszszusára. Itt megválasztották az SZLKP Ellenőrző és Revíziós Bizottságának elnökévé. Egy meg nem nevezett, magas beosztású szlovák kormánypolitikus tájékoztatta az újságírót a további Demikáttal kapcsolatos fejleményekről. Elmondta, hogy a kommunista párt funkcionáriusaként fontos anyagok birtokába jutott. Sokat tudhat e párt fondorlatairól és vezetőiről, továbbá a lusztrálásokról, főként az ügynökök titkos fondjáról, az úgynevezett, „efkáról", amelyről a parlamenti Rumi bízottság csak szórványosan tesz említést. Ismerheti a november 17-ével kapcsolatos összefüggéseket is. „A kormányzat embereit Demikát azzal lepi meg, hogy milyen jól tájékozott bizalmas politikai ügyekben. Ebből kifolyólag azzal is gyanúsítják, hogy kapcsolatban áll a KGB-vel" - hangsúlyozza az illető politikus. Források megjelölése nélkül közli ezek után a cikkíró, hogy Demikát információiból Vladimír Mečiarnak, az akkori szlovák belügyminiszternek is juttatott. Tájékoztatta Pavol Rychetskýt, a Cseh Köztársaság főügyészének tisztségében. Számos tényről Richard Sacher akkori szövetségi belügyminiszter is tudomást szerzett. Ezért egyes szlovákiai politikusok „használható" embernek tekintették. Demikát 1990 áprilisában levált a kommunista pártról, hogy kéznél legyen a Szlovák Köztársaság főügyésze számára a kommunista pártvagyon körüli mesterkedések leleplezésében. Ezután került a Nemzetbiztonsági Testülethez, a kassai rohamosztag parancsnokaként. Innen 1990 októberében a kassai VPN nyomására váltották le. Mit mond Demikátról maga Mečiar kormányfő? Tavaly ősszel az újságírók modrai tanácskozásán kijelentette, hogy belügyminiszterként került vele kapcsolatba. Az ő aláírásával ellátott parancs alapján helyezték a rendőrség állományába. „Többet tudok róla, mint bárki más és ebből sok minden még jó ideig titokban marad. Sőt, egyes tények sohasem kerülhetnek napvilágra." Vladimír Mečiar véleménye szerint Demikát hasznos szolgálatokat tett a demokrácia kibontakozása érdekében. S ez személye iránt irigységet váltott ki, másokban pedig félelmet keltett. Érdemeit igyekeznek kétségbe vonni azzal, hogy szerepet vállalt a kommunista pártban és munkatársa volt az állambiztonsági hatóságnak. Az viszont senkinek se számít - vetette fel élesen Vladimír Mečiar -, hogy a szövetségi irányítás alatt álló alkotmányvédő hivatalnak számos olyan tisztégviselője van, aki 1989 november 17-e előtt tagja volt az Štb-nek és részt vett az üldözésekben. Itt, ezen a ponton, a föderális szintet érintő kemény bírálatban találkozik Mečiar kormányfő és Demikát százados véleménye. Demikát szerint a Mečiar félreállítására irányuló törekvések a szövetségi struktúrákból indulnak ki. „Miért épp Mečiarral kapcsolatban foglalkoznak Demikáttal" - tette fel a kérdést a százados. A Szlovák Nemzeti Tanács illetékes bizottsága előtt március 27-e szintén szakértői „avatottsággal" közös szövetségi és szlovákiai honvédelmi és biztonsági bizottság létrehozását javasolta. Demikát enyhén szólva magabiztosan viselkedik. Szerinte András miniszter parancsa a kassai osztagparancsnoki beosztásából is azért váltotta le, mert „nem tartja a száját". A kerületi ügyészség előtt és a titoktartás feloldására igyekvő belügyminiszteri ellenőrzés során pedig kijelentette „akkor beszél majd, ha kedve tartja". A lusztrálás kapcsán Demikát kifejezetten támadásba lendült a szövetségi struktúrák ellen, következetlenséggel vádolja azokat. Számonkéri az Adam fedőnevű ügynök kilétének felfedését. „Ha tudni akarják a teljes igazságot, nem elég az ügynökök leleplezése. Fényt kell deríteni arra az ügynökségre is, mely a független kezdeményezések egy részében működve előkészítette november 17-ét. S meg kell világítani a párt és az állami funkcionáriusok szerepét" - jelentette ki. Szerinte a forradalom második fázisában a reformkommunista csúcs ragadta meg a hatalmat, őket pedig a chartisták - közöttük számos volt kommunistával - követték. Mindennek kiteregetése, jelentette ki, a Hradzsin emberei számára lehet kellemetlen. Rostislav Rod cikke azzal zárul, hogy František Javorskýnak, az SZNT honvédelmi és biztonsági bizottsága elnökének megállapítása szerint az állambiztonsági hatóság trezorjaiból titkos információk szivárogtak ki. A bizottság minden bizonnyal kivizsgálja, hogy kinek a birtokában vannak ilyen anyagok. K. J. A TÁRSADALOM RÁKFENEJE NÖVEKSZIK AZ ERŐSZAKOS BŰNCSELEKMÉNYEK SZÁMA • A MEGELŐZÉS A LAKOSSÁG EGYÜTTMŰKÖDÉSE NÉLKÜL NEM MEGY • ÁTSZERVEZIK A RENDŐRSÉGET Bűnözők mindig voltak és lesznek is. Ám senki sem számított arra, hogy hazánkban rövid idő alatt ilyen mértéket ölt a bűnözés. Igaz többen figyelmeztettek: a széles körű amnesztia, a rendőrség lejáratása, tagjainak elbizonytalanodása megbosszulhatja magát. Nekik lett igazuk. A múlt évben ugyanis Szlovákiában a bűncselekmények száma az előző évekhez viszonyítva csaknem megduplázódott, és megközelítette a hetvenezret. - Az erőszakos bűncselekmények száma főleg az év elején alakult kedvezőtlenül, majd stagnálás állt be, de aztán újra növekedésnek indult. Egyre gyakrabban raboltak ki postát, benzinkutat, magányos, idős embereket. Az elkövetők brutalitására nem lehet magyarázatot találni - összegezte Štefan Lastovka alezredes, az SZK rendőrfőkapitánya. - Sajnos, azt kell mondanom, hogy a bűncselekmények több mint negyven százaléka felderítetlen marad. Szlovákiában tavaly 1412 rablást, 93 gyilkosságot (a csecsemőgyilkosságokkal együtt 105-öt), 320 nemi eröszakot követtek el. Szerencsére ezek felderítettsége90 százalékos, de a 20 336 lopás közül tizenegyezer elkövetője ismeretlen maradt. A számok láttán az ember önkéntelenül megkérdi: hogyan is jutottunk idáig? A válasz nem egyszerű és nem egyértelmű, a szakemberek is eltérő nézeteket vallanak. Tény, hogy az erőszakos bűncselekmények nagy részét ittas állapotban követték el, de az is, hogy az amnesztiával szabadultak részaránya a gyilkosok közt 22, a rablók közt 13,5, a nemi erőszak elkövetői közt pedig 13 százalék. -Egy-egy nyomozó egyszerre több eseten is dolgozik, ez nehezíti a munkáját. Arra törekszünk, és ezt várja el tőlünk a közvélemény is, hogy egyetlen bűncselekmény se merüljön feledésbe, egyetlen aktára se íródjon rá véglegesen: a tettes ismeretlen - állítja a rendőrfőkapitány, majd így folytatja: - Szeretném elmondani, hogy bár kisebb létszámmal, mint korábban, tavaly 4710 általános bűncselekménnyel többet derítettünk fel, mint az előző évben. Részeredmény ez, de bizakodásra ad okot. Amíg az ember nem érzi saját bőrén a bűnözés következményeit, közömbösen viselkedik. Csak akkor kiált rendőrért, amikor ő a szenvedő fél. Figyelmeztető jel, hogy a szlovák fővárosban, Kassán vagy más nagyobb városokban az emberek éjszaka félnek az utcákon, sőt még a lakásokban is. De lássuk a tényeket. Pozsonyban a becslések szerint mintegy hatezer potencionális bűnöző van, rendőr mindössze ezerkétszáz. Évek óta emlegetik, Szlovákiában növelni kell a rendőrök számát. Ebben az évben mintegy 1800 új rendőrrel számolnak (annyival, amennyi határőr kiskatona jelenleg segíti a rendőrség munkáját). Ladislav Pittner belügyminiszter szerint az egyenruhás rendőröknek nincs mit keresniük az irodákban, mindegyiküknek olyan beosztást kell kapnia, amely összefügg a közbiztonsággal, a szó szoros értelmében vett rendőri munkával. - Március elsejével rohamegységeket hoztunk létre. Állományának kiképzése folyamatban van. Nemcsak a szervezett bűnözők, hanem a terroristák elleni harcra is felkészítjük. Székhelyük Pozsony (120 fő), Kassa (60 fő) és Besztercebánya (30 fő) lesz. Az anyagi lehetőségeinkhez mérten igyekszünk számukra megfelelő felszerelést beszerezni és tapasztalt külföldi kiképzőket hívtunk meg. Egyébként arra törekszünk, hogy a műszaki felszereltség a járási kapitányságokon is elfogadható színvonalon legyen, annál is inkább, mivel az átszervezés következtében a járási rendőrkapitány hatásköre, illetve felelőssége növekszik. Remélem, hogy a telefax mellett előbbutóbb ott lesznek a számítógépek is - mondja Lastovka alezredes. Az idei év első három hónapja nem sok reménnyel kecsegtet. Igaz, hogy januárban kilenc gyilkossággal kevesebbet követtek el, mint az elmúlt évben, de sajnos, volt egy rendőrgyilkosság is. Kassán pedig az autóbuszmegállóban intézkedő rendőrjárőr tagjaira borotvával támadtak a romák. Az állomány tagjai előtt még nem elég világos, hogy az intézkedések során meddig mehetnek el, beavatkozásuk mikor lehet keményebb. Az, hogy minden intézkedésükről jelentést kell írniuk, és ügyész vizsgálja meg a keményebb beavatkozások indokoltságát, inkább a bűnözőknek kedvez, mint a rendőr0kne

k NÉMETH JÁNOS KELL-E VAGY SEM A MAGÁNISKOLA? MEDDIG TÉTOVÁZNAK? A vállalkozás - legalábbis így nyilatkoznak a miniszterek - kívánatos, hasznos, minden kezdeményezőt támogatni, segíteni kell. Csak hát más az elv és más a gyakorlat. Sajnos. Az oktatásügyi minisztériumban október végétől február elejéig szaporodtak a magániskolát alapítani kívánók kérvényei. Az csak természetes, hogy a tárcáért felelősek garanciákat kértek, hiszen ők az oktatásügy egészéért, minden gyermek, tanuló oktatásáért, tudásgyarapításáért és neveléséért felelősek. Ezen kívül a magániskoláknak is juttatnak az állami költségvetésből némi pénzt. Ezért a kérvényezőktől - a mai napig harmincötén vannak - különböző igazolásokat, költségvetést stb. kértek. Egy iskolaalapítás nem egyszerű dolog, „összehozása" rengeteg időt, energiát és nem kevés költséget jelent. Mindenekelőtt megfelelő épületet kell keríteni és azt valakitől kibérelni, szakmunkásképzők esetében felszerelt műhelyekről kell gondoskodni, illetve olyan üzemeket, más magánvállalkozókat kell találni, melyek, akik, hajlandók szerződésre a gyakorlati oktatás idejének tartamára befogadni a tanulókat, meg kell vásárolni a berendezést, igazolás kell a higiénikustól, a tűzoltóságtól (ezekért a szolgáltatásokért fizetni kell), gondoskodni kell a tanulók étkeztetéséről, esetleges elszállásolásáról és még sok minden másról; egy tantestület kialakításáról nem is beszélve. Sokan „szállnak be" ebbe a játszmába, feladva volt állásukat abban a reményben, hogy a magániskolában megvalósíthatják pedagógiai elképzeléseiket, hogy ott magasabb szintű oktatás folyik majd. A szülőkről és a gyerekekről még nem is beszéltünk, akik biztosra vették, hogy gyermekeik szeptembertől egy magániskola tanulói lesznek, most azonban elbizonytalanodtak, illetve az állami iskolába adták be felvételi kérvényüket. Az történt ugyanis, hogy a kérvényeket benyújtók a minisztériumtól a mai napig nem kaptak semmilyen választ - jóváhagyót, esetleg elutasítót. E nélkül a válasz nélkül az iskolákat alapítók nem tudnak tovább lépni, partnereik visszakoznak az előzetes szóbeni megegyezésektől, hasonlóképpen szponzoraik is, arra hivatkozva, hogy míg nincs engedélyük nem jogi személyek. Nem egy igazolás, mely három hónapig érvényes, elévült, de ami a leglényegesebb, képtelenek eleget tenni annak a követelménynek, hogy a felvételi vizsgákat május-7-én le kell bonyolítani. Engedély hiányában erre nincs jogi alapjuk, arról nem is beszélve, hogy az idö rövidsége miatt, hiszen április második felében járunk, ez képtelenség. Az elmúlt hónapokban, ismervén a problémát, több alkalommal is megkérdeztem a tárca miniszterhelyettesét, Milan Hejnýt: Mi lesz a magániskolák sorsa? Mindannyiszor azt válaszolta: Nincs probléma, megkapják az engedélyt. Ha nincs probléma, akkor miért nem kapták meg a mai napig sem az engedélyt? - ezzel a kérdéssel kerestem fel a minap Hejný urat. - Annyi a munkánk, hogy nem győzzük - válaszolta. - A miniszter kollégiuma annyi problémát hivatott megtárgyalni, hogy ezt az ügyet egyre elodázza. Persze, fel kellene állítani a fontossági sorrendet és azt belátom, hogy ez az ügy felette sürgető. Én személy szerint nem tehetek semmit, a kérvényeket egy bizottságnak kell felülvizsgálnia. Most is napokig azon vitatkoztunk - tette hozzá nem kis szemrehányással -, hogy a magyar iskolákban kétnyelvű bizonyítvány-nyomtatványokat töltessünk-e ki az osztályfőnökökkel. A hivatalnok- és időhiányt nem tudom elfogadni érvnek. Hiszen a magániskolák esetében nem kevesebb mint 3500 gyermek sorsáról - mert egy iskolaalapításhoz legalább száz tanulóra van szükség - van szó. A kérvényezők csak kilincselhetnek, kérhetnek, ám nem tehetnek semmit. Vagy mégis? Ne vegyék receptnek, de én megmondom mit tennék. Beindítanám az iskolámat. Aztán a minisztérium vagy megadja az engedélyt, vagy nem. Legfeljebb megbírságolnak. Ezt a gyakorlatot a múltból lestem el, s úgy tűnik ezzel kell majd élnünk a jövőben is. OZORAI KATALIN I