Új Szó, 1991. április (44. évfolyam, 77-101. szám)

1991-04-10 / 84. szám, szerda

1991. ÁPRILIS 10. HAZAI KÖRKÉP ATUZ MEGVÁMOLJA JAVAINKAT A tavaszí kerti munkák során számos helyen égetik az avart, de az utak, a vasutak mentén is égetéssel igyekeznek megszabadulni a tavalyi száraz gyomtól. Hogy ez veszélyt is jelenthet, erre kevesen gondolnak. A Rozsnyói járás Nadabula községének határában K. A. az erdő közelében lobbantotta lángra az avart, s a közeli erdő is tüzet fogott. Leégett 1,5 hektár erdő, s K. A., aki minden bizonnyal megpróbálkozott a tűz eloltásával, életét vesztette. Rychňava közelében egy kisfiú játszott a gyufával; tüzet okozott és 25 hektár erdő égett le. Hasonló okok miatt Svinnán is tűz keletkezett, melynek következtében leégett a beszerelésre váró víztisztító létesítmény műszaki berendezése. Szlovákiában március végéig már húsz erdőtüzet jegyeztek fel, ebből ötöt a felügyelet nélkül hagyott gyerekek, hármat a felelőtlen turisták okoztak, így 37 ha erdő pusztult el. A tűz nemcsak az erdőkben, a gazdaság más területein is nagy károkat okoz. Lakóházak, üzemcsarnokok, mezőgazdasági épületek válnak a tűz martalékává. Az első negyedévben Szlovákiában 758 tűzeset fordult elő, a tűzkár csaknem 22 millió korona. Szomorú tény, hogy a lángokban 20 ember - öttel több, mint a múlt év hasonló időszakában - vesztette életét, 51en pedig sérülést szenvedtek. A tűzeseteket előidéző okok között első helyen áll az emberi gondatlanság, a technológiai és a tűzrendészeti szabályok durva megsértése. Az utóbbi időben szaporodnak a gyújtogatási esetek is. -njGYÓGYKEZELÉS CSÖKKEN AZ ÉRDEKLŐDÉS A gyógykezelési beutalók Szlovákiában mind a dolgozók, mind pedig a nyugdíjasok esetében a Szlovák Szociális Biztosítási Igazgatóság hatáskörébe tartoznak. Az első negyedévben a 27 704 beutaló közül, melyet az intézmény az egyes járásokban eloszthatott, 1894 maradt felhasználatlan. Mindenekelőtt az emésztési zavarokat és légúti megbetegedéseket gyógyító fürdók és gyógyüdülők iránt csökkent az érdeklődés. A költségeket teljes egészükben a Szlovák Szociális Biztosítási Igazgatóság fedezi. Megtéríti az útiköltségeket is. Az érdeklődés csökkenése mindezek ellenére azzal magyarázható, hogy a páciensek nem elég tájékozottak a feltételekről, s nem tudják, hol kell kérni a beutalót. OKULNI SOSEM KÉSŐ EZÚTTAL NEM TÖRTÉNT NAGYOBB BAJ, DE... (EGY SZERENCSÉS KIMENETELŰ BALESET KÖRÜLMÉNYEI) Minden relatív. A Persza-öbölben, jószerivel a szemünk előtt lejátszódott ökológiai katasztrófa után az a pár köbméter fűtőolaj, mely a múlt hét végén került a lévai csatornákba (az esetről hétfői számunkban tudósítottunk), csekélységnek tűnhet. Valóban az? Ha figyelembe vesszük, hogy néhány deci olaj egy millió liter vizet tesz ihatatlanná, nem lehet kézlegyintéssel napirendre térni a történtek felett. Még akkor sem, ha a baleset aránylag jól végződött, és a kifolyt olaj a szerencsés véletlennek köszönhetően nem veszélyeztette a város ivóvízkészletét. REFLEX A kazánház, ahonnan már csütörtök délután óta folyt az értékes nyersanyag, a lévai laktanya területén fekszik. A helyszínre én/e sajnos nem engedtek fotózni. Hiába magyaráztam, hogy csak az ominózus tartályt akarom lencsevégre kapni. Egy ideig úgy tűnt, még érdembeni információkat sem igen kapok. A kérdezettek sorra feletteseikre hivatkoztak, hogy majd ők... Szerencsére az alakulat parancsnoka is befutott, és miután kikapcsoltatta magnómat, tömören ismertette a tényállást: műszaki baleset történt, melynek következtében három, három és fél köbméter mazut, azaz fűtőolaj került a város csatornahálózatába. Pénteken és szombaton mintegy negyvenen, katonák és civilek tartályokba szivattyúzták az olajos vizet, - így a szenny nem került a Garamba. Arra a kérdésemre, üzemzavarról, vagy emberi mulasztásról van-e szó, Dušan Kríž alezredes nem tudott válaszolni. Csak megjegyezte, a kazánházat alig három hete brünni szakemberek tatarozták. A laktanya kerítésén kívül beszéltem néhány vízügyi dolgozóval, ők a katonákkal ellentétben, azt állították, hogy a kifolyt olaj a duplája annak, amit „odabenn" bevallanak. „Legszívesebben eltussolták volna az esetet" - hangzott a vád, csakhogy a vádló - és e téren nem volt egyedül - nem adta nyilatkozatához a nevét, így kritikája tulajdonképpen tárgytalan. A környezetvédők képviselőivel - szintén segédkeztek a mentési munkálatoknál és több vízmintát is vettek - vasárnap lévén, nem sikerült találkoznom. Beszéftem viszont a vízművek igazgatójával és azzal a két dolgozóval, akik pénteken a szennyvíztisztítónál szolgáltak és felfedezték a bajt. - Reggel fél ötkor ellenőriztem a medence vizét, s nagy megrökönyödésemre azt láttam, hogy vastag olajréteg fedi a felszínt. Azonnal riasztottam az igazgatót, aki intézkedett - magyarázta Jozef Očenás. - Először azt hittük, a szövőgyár a „tettes", mert néhány évvel korábban, igaz, nem ilyen terjedelemben beszennyezték a vizet. A tőlük vezető csatorna azonban tiszta volt, így tovább kellett keresni a bűnöst - toldotta meg kollégája szavait Uhrik Eduard, aki társaival, ahogy mondja, jóformán a szag után kéreste a baj forrását. - Két gépkocsival jártuk a várost, felemeltük a csatornanyílások fedelét és figyeltük, hol borítja olajfilm a vízfelületet. Arra tippeltünk, Léva ipari részén történhetett a baj. Hamarosan meggyőződtünk róla, hogy ott nem olajos a víz - toldotta meg munkatársai információját Balla Ernő mérnök, a lévai vízművek igazgatója. Az olaj mennyiségéből arra következtettünk, hogy csak olyan üzem jöhet számításba, melynek több tucatnyi teherautója és fűtőolaja van. Kilenc óra körül már forró nyomon jártunk. Érdekes, a katonáknak fogalmuk sem volt a történtekről. Feltehetően egy szivattyú, melyet elfelejtettek bezárni, túlnyomta az olajat, és ez okozta az ömlést. Ez természetesen csak magánvélemény. A baleset okának megállapítása nem tartozik ránk, azt egy szakértői csoport vizsgálja. Mi mindenesetre értesítettük a környezetvédőket, a rendőrséget, tűzoltóságot és a polgári védelmet. - A katonák három, három és fél köbméterről beszélnek, én négy-ötre, az esetet kivizsgáló szakbizottság jegyzőkönyvében 4-6 köbméterre taksálják a kifolyt olajmennyiséget. Bárkinek is van igaza, nagy szerencséről beszélhetünk, hogy száraz időben történt a baleset és a csatorna vízszintje a normál alatt volt. Eső esetén a tisztítóberendezés képtelen lett volna felfogni ezt a nagy mennyiségű olajat. Noha a kifolyt nyersanyag mintegy 95 százalékát sikerült tartálykocsikba szivattyúzni és a mardékot perlittel és vapexal semlegesíteni, Szentgyörgyből néhány úszó olajfoltról kaptunk.jelentést. Felbecsülték a kárt? - érdeklődtem. - Az összeg nagyságáról még korai beszélni. Több hétig is eltart, míg megállapítjuk a kár nagyságát. A víztisztítás nemcsak mechanikus, de bonyolult biológiai folyamat is. Az átfolyó ételmaradékokat baktériumok fogyasztják és így tisztítják a vizet. Ma még nem tudjuk, hogy ez a nagy mennyiségű biomassza mennyire károsodott. A napi 80-100 tonna üledéket a mezőgazdászok trágyázásra használják. Most, hogy átitatódott olajjal, nemcsak hogy értéktelenné vált, de elszállítása is gondot okoz. A csatornafalakat magas nyomású vízsugárral tisztítjuk. Ez az olaj nagy részét ugyan lemossa, de tökéletesen eltávolítani még forró vízzel és súrolókefével sem tudnánk. Végeredményben azonban elégedettek lehetünk, mert legnagyobb kincsünk, az ivóvíz, tiszta maradt. ORDÓDY VILMOS SZOCIÁLDEMOKRATA NYITÁS A Polgári Fórum viszonylag kulturált kettéválása, illetve a Nyilvánosság az Erőszak Ellen kulturáltnak aligha minősíthető „differenciálódása" óta lépten nyomon megbizonyosodhatunk arról, amit már jó ideje sejtettünk: széles bázisú, az alapvető érdekek szempontjából nagy mértékben tagolt mozgalommal hatékonyan lehet küzdeni valami ellen, de ennek az egységnek nyomban és élesen kiütköznek az ellentmondásai, mihelyt valamely konkrét cél eléréséért kell síkraszállni. A gazdaságátalakítási koncepció elég konkrét és elég nagy célnak bizonyult ahhoz, hogy bekövetkezzék a szakadás. Úgy tűnik, mintha a szlovák kereszténydemokraták politikai szervezete (amely szintén mozgalom) kivételt jelentene a szabály alól. Vajon mi ennek az oka? A katolicizmus az a cement, amely oly szilárdan összetartja e politikai képződményt? Vagy a nacionalista beütés? A jelenséget tanulmányozva nem nehéz rájönni arra, hogy a kereszténydemokrácia szilárdnak látszó egysége és a jövőben valószínűleg növekvő népszerűsége szubjektív tényezők következménye; nagy testű és kis fejű ez a mozgalom, és ez a megállapítás, úgy vélem, mind átvitt értelemben, mind a szó szoros értelmében érvényes. A szlovákiai kereszténydemokraták úgyszólván az egy kezükön megszámolhatják a legalább valamelyest posszibilis pártvezéreket, arról már nem is szólva, hogy kimondottan híján vannak a karizmatikus egyéniségeknek. Mindazonáltal a mozgalom jól működik, éppen a nagy személyiségek hiánya miatt alig kell számolniuk a szakadás veszélyével, a falusi plébánosok megteszik a magukét, így a KDH Szlovákia nyugodt erejének tekinthető. A szó szélesebb értelmében úgyszólván a többi szlovákiai politikai párt is mind mozgalomként szerveződik. A kommunisták azért, mert múltjuk alapján „szekértáborba" voltak kénytelenek zárkózni, a nemzeti pártiak és az Együttélés azért, mert e két politikai erő nemzeti alapon szerveződik. Talán a Független Magyar Kezdeményezés jelenti a kivételt, ámely - noha mozgalomnak deklarálja magát - leginkább hasonlít az érdekek egysége alapján szerveződő párthoz; liberális erő, amely (reméljük) végül egyre hangsúlyozottabban szociálliberálissá fejlődik, és - miután a választók a legközelebbi párt-megmérettetésnél már rádöbbennek arra, hogy a nemzetiségi és a vallási-hovatartozási érdekeken kívül más érdekek is léteznek - újból, tovább erősödve megszilárdítja helyét a csehszlovákiai politikai struktúrában. Ilyen politikai viszonyok között került sor néhány napja a csehszlovákiai szociáldemokrácia újbóli(?) nyitására. Azért írom, hogy „újbóli nyitás", mert a szociáldemokraták 1989 novembere óta is jelen voltak a politikai életben, de súly nélkül. Ennek több oka is volt. Például az, hogy eltartott egy ideig, amíg rádöbbentek, hogy ott nem lehet folytatni, ahol a politizálást a 2. világháború után a bolsevikok abbahagyatták velük. Az egykori kommunisták tömegéhez és az apparátcsikokhoz fűződő viszonyt, speciel pedig az 1968-asokhoz fűződő viszonyt is tisztázniuk kellett. A tisztázandók felsorolását még hosszan folytathatnánk. A szociáldemokrácia egyik erőssége most az lehet, hogy ha bölcsen szerveződik, ez a politikai erő lehet az ország egyetlen klasszikusan szervezett pártja. A szerveződés ugyanis az érdekek, a leglényegesebb érdekek alapján történik. Jobban mondva: történhet, ha úgy végzik dolgukat, ahogy az a korszerű szociáldemokrácia nagykönyvében meg van ín/a. A szocdemek eddigi, bizony nagyon mérsékelt eredményein kárörvendve a kommunisták (akik ellendrukkerei a munkásmozgalom e szárnya megerősödésének) rendszerint így én/eltek: nincs nekik értelmiségük; nem képesek magukat definiálni; az emberek már teljesen elfelejtették, mi is az a szociáldemokrácia. És így tovább. Az utóbbi másfél év alatt jelentősen megváltozott a helyzet. Egyre több bérből és fizetésből élő rádöbbent mostanában, hogy a gyakorlatban mit jelent a kemény liberalizmus, és hogy mit jelent a gyakorlatban a piacgazdaság. De arra is rádöbbennek az emberek, hogy nem a kommunisták jelentik azt az erőt, amely képes lesz érdekeik megvédésére. Ma már nyilvánvaló, hogy a kommunisták gettót építettek ki maguknak, amelyből .a funkcionáriusok nem akarnak, a még megmaradt tagok pedig nem tudnak kitörni. A betyárbecsület alapján való politizálás, a 19. századi módszerek alkalmazása nem lehet eredményes. Ezért van ma égetően szükség egy korszerű szociáldemokrata pártra. Olyanra, amelynek megfelelő intellektuális súlya és (a természetes érdekek alapján) népes tagsága van. A kettő közül ma már egyik tényező megteremtése sem ütközik leküzdhetetlen nehézségbe. Az idő is a szociáldemokráciának dolgozik, de Václav Klaus és társai számos intézkedése is e politikai erő malmára hajtja a vizet. De csak akkor, ha szerveződése nem nemzeti alapon és nem a vallási hovatartozás alapján történik. Ugyanis a korszerű szociáldemokrácia mind a nemzetiségi jogok érvényesítését, mind pedig a vallásszabadságot az élet természetes velejárójának és kétségbevonhatatlan jognak tekinti. TÓTH MIHÁLY NEM ÉRDEMES KOCKÁZTATNI MAGÁNVÁLLALKOZÓK ÉS A BETEGSÉGI BIZTOSÍTÁS Az elmúlt évtől minden egyes főállásban tevékenykedő vállalkozó köteles társadalombiztosítási illetéket fizetni. Ez köztudottan 25 százaléka a 400-tól 10 ezer koronáig terjedő biztosítási alapnak. Mindenki a saját belátása szerint választja meg a biztosítási alapot és fizeti az ennek megfelelő összeget. Ezt rendszerint amolyan szükséges rossznak tekintik, persze csak addig, míg saját bőrükön meg nem győződnek ennek az ellenkezőjéről. A rimaszombati járásban jelenleg 670 magánvállalkozó tevékenykedik főállásban. Arról, milyenek a velük kapcsolatos tapasztalatai, Koco Istvántól, a Járási Társadalombiztosítási Hivatal munkatársától érdeklődtem. • Általában milyen a vállalkozók hozzáállása a biztosítási illeték fizetéséhez? Mennyire tartják fontosnak a törvény betűjének megtartását? - A fizetési kötelezettségnek mindenki tudatában van. Persze ez még nem jelenti azt, hogy mindenki fizeti is a biztosítást. A múltban ezt még elnéztük - mondván a vállalkozásokat nem fogjuk fékezni -, de ezentúl ezt már nem tehetjük. A vállalkozók érdeke, hogy e téren rend legyen, hisz a kellemetlen esetek a mi járásunkban is óva intenek. Vannak persze, - és szerencsére ők vannak túlsúlyban -, akik havonta vagy az egész évre előre kifizetik a biztosítást. • Az említett esetekről hallhatnánk valami konkrétabbat is? - Példaértékű volt egy tetőfedő bádogos esete, aki magas bevétele ellenére is csak a minimális 400 koronás alapnak megfelelő biztosítási illetéket fizette. Aztán hosszan gyógyuló sérülést szenvedett, munkaképtelenné vált. Akkor döbbent rá a valóságra, amikor még a havi 400 koronát sem tudtuk neki folyósítani. Egy másik illető augusztus végéig rendszeresen fizette a biztosítást, de szeptemberben ezt már feleslegesnek vélte és éppen ekkor lett egy autóbaleset szenvedő alanya. A táppénz mellett a nyugdíjalapot is a biztosítási alapból számítják és arra is volt már eset, hogy valaki utólag szánta-bánta hanyagságát. Sokan csak „tudjuk le alapon" a minimumot, vagyis száz koronát fizetnek. Nálunk alig tízen fizetnek a járásban havi 1000 korona biztosítást, de ennél többet senki. Megmondom őszintén én azon a harminc emberen csodálkozom a leginkább, akik a „művészek" kategóriába tartoznak, de szintén csak a minimumot fizetik. • Többen nehezményezik, hogy betegállományban is fizetniük kell. - Ez csak természetes, hisz a nyugdíjalapba ez is beleszámít. Ha tehát valaki táppénzen van, akkor is fizetnie kell, nem pedig csak akkor, ha valamilyen okból munkaképtelenné válik és akkor folyamodik hozzánk anyagi támogatásért. • Külön kategóriát képzenek azok a vállalkozók, akiknek alkalmazottjaik is vannak. Azt mondják, ők bizonyos értelemben meg vannak károsítva, hisz az alkalmazottak biztosítását is nekik kell állniuk. Milyenek e téren a tapasztalatok? -Az előírások értelmében 25 százalékot kell (kellene) fizetniük a vállalkozóknak, vagy cégtulajdonosoknak az alkalmazott fizetése után. A feltételes módot azért használtam, mert ez nem jellemző. Egyelőre csak 252 alkalmazottat tartunk nyilván - holott meggyőződésem szerint számuk jóval magasabb. Gondolom ez a jövőben meg fog szűnni, mert az ellenőrző szervek hamarosan kiszűrik ezeket az eseteket és rájönnek, ki a vállalkozó és ki az alkalmazott. • Ezek alapján azt mondhatjuk, hogy kockáztatnak azok, akik egyáltalán nem, vagy csak a minimumot fizetik a betegbiztosítási és nyugdíjalapba? - Szerintem egyértelműen igen - ezt az élet is bizonyítja. Nem rosszmájúságból mondom, de „addig jár a korsó a kútra míg el nem törik", s ezt minden magánvállalkozónak tudatosítania kellene. Havonta átlag 12 ezer koronát fizetünk ki, ami ugye nem sok, de a rászorulóknak jól jön. Azoknak, akik a betegségi biztosítási kötelezettséget figyelmen kívül hagyják, arra is gondolnunk kellene, hogy törvényszegésről van szó. POLGÁRI LÁSZLÓ