Új Szó, 1991. április (44. évfolyam, 77-101. szám)

1991-04-10 / 84. szám, szerda

HÍREK - VÉLEMÉNYEK ,ÚJ SZÓ* RENDKÍVÜLI EK-SEGÉLY A KURDOKNAK MAJOR MEGLEPŐ JAVASLATÁT BAGDAD MÁRIS ELUTASÍTOTTA A TIZENKETTEK ELLENZIK A KELET-EURÓPAI ÁLLAMOK SZÉTESÉSÉT A GRÚZ PARLAMENT FÜGGETLENSÉGI HATÁROZATA VITA BORISZ JELCIN KEREKASZTAL-JAVASLATÁRÓL MOLDOVA EGYESÜL ROMÁNIÁVAL? A Kremlben tegnap összeült a föderációs tanács. A köztársaságok és a szövetségi szervek legfelsőbb képviselői sorrendben már ötödik ülésükön a március 17-én megtartott népszavazás eredményeivel, a gazdasági megállapodások teljesítésével, valamint az ország helyzetével foglalkoznak. Ez utóbbiról Mihail Gorbacsov államfő azt mondta, hogy nagyon nyugtalanító. Gorbacsov elnök hétfőn rendkívüli intézkedéseket rendelt el, melyek célja az idei mezőgazdasági termés megmentése, az élelmiszer-ellátás további romlásának megakadályozása. A rendelet értelmében mielőbb biztosítani kell a mezőgazdaság számára az elegendő mennyiségű gépet és üzemanyagot, gondoskodni kell a sikeres betakarítás egyéb feltételeiről is. Elrendelte a munkaerő, ezen belül a diákok mozgósítását. A rendelet szerint a köztársasági kormányoknak és a helyi szerveknek akár rendkívüli eszközökkel is garantálniuk kell a mezőgazdasági munkák folyamatosságát, ugyanakkor meg kell akadályozni a gabona, a burgonya és a zöldségfélék vetésterületének csökkentését. Ellentéteket váltott ki a Demokratikus Oroszország nevű mozgalmon, Jelcin fő támaszán belül az a javaslata, hogy valamennyi politikai erő részvételével kezdjenek kerekasztal-tárgyalásokat. Egyesek szerint ez csak megszilárdítaná a jelenlegi szovjet vezetés helyzetét, míg mások úgy vélik, egyedül a "párbeszéd mentheti meg az országot a „forradalmi káosztól". Jurij Afanaszjev, a mozgalom társelnöke szerint a kerekasztal szóba sem jöhet, mivel Gorbacsov ismét arra használná fel, hogy félrevezesse a demokratákat. Végül a mozgalom koordinációs tanácsa úgy döntött, visszatér még ehhez a problémához. Óriási károkat okoz a szovjet népgazdaságnak és jelentős mértékben gyengíti a központi vezetés pozícióját, hogy még mindig folytatódik a bányászok sztrájkja. Bár egyes követeléseiket Pavlov kormányfő múlt heti megbeszéléseik során teljesítette, a bányászok politikai feltételeikhez is ragaszkodnak. Hiába kaptak ígéretet bizonyos béremelésre, a sztrájkolók száma nem csökken, hanem emelkedik. A központi sztrájkbizottság képviselője hétfő este közölte, 230 bányában szünetel a munka, a sztrájkolok száma kb. félmillió. A grúz parlament tagjai tegnap egyhangúlag jóváhagyták a határozatot a köztársaság függetlenségéről. Hírügynökségi jelentések szerint a függetlenség hivatalos kihirdetése után Tbiliszi utcáit elárasztotta az ünneplő tömeg. Zviad Gamszahurdia, a parlament elnöke azonban közölte, ez még nem jelenti Grúzia gyakorlati elszakadását a Szovjetuniótól. A doni Rosztovban hétfő reggel ismeretlen tettesek a háza előtt lőtték agyon Vlagyimir Blagotyin ezredest, a szovjet belügyi csapatok Kaukázuson túli parancsnokának helyettesét. Az örményazerbajdzsán határon vasárnap a szovjet belügyi csapatok két katonáját lőtték le. A TASZSZ jefentése szerint a két kaukázusi köztársaság között ismét nagyon feszült a helyzet. lurie Rosea, a Moldován Népfront elnöke a Csehszlovák Sajtóiroda tudósítójának tegnap úgy nyilatkozott, a moldován lakosság többsége köztársasága függetlenségét akarja a mai határok között. Ha azonban Moldova nem lesz képes függetlenül létezni, akkor nyilván egyesül Romániával. Szintén moldovai hír, hogy nemzetiségi alapon szakadás történt hétfőn a köztársasági kommunista pártban. Az egységes szervezetből kivált Moldova Független Kommunista Pártja, amely a köztársaság önállóságára törekszik. Korábban már Litvániában, Észtországban és Lettországban is nemzetiségi alapon történt szakadás a kommunisták soraiban. KEVESEBB NÉMET DIPLOMATA ETIÓPIÁBAN Jacques Santer, a vendéglátó Luxemburg miniszterelnöke tájékoztatott hétfőn, az éjszakai órákban, az Európai Közösségek 12 tagországának éppen befejeződött rendkívüli csúcstalálkozójáról. Elmondta, a résztvevők határozottan elítélték az iraki rezsimet, amiért embertelenül bánik a kurdokkal és követelik a megtorlások*azonnali beszüntetését. A tizenkettek ragaszkodnak az Irakkal szembeni gazdasági szankciók megőrzéséhez mindaddig, amíg nem kerül sor politikai változásokra. Az állam- és kormányfők megelégedéssel üdvözölték Irán és Törökország döntését, hogy megnyitják határaikat az iraki menekültek előtt. Döntöttek arról, 150 millió ecu - kb. 180 millió dollár - értékben nyújtanak humanitárius segélyt a kurd lakosságnak. Az összeg kétharmadát a közösség költségvetéséből folyósítják, egyharmadát a tagországok fedezik. Folytatták a vitát az Öböl-válság tanulságairól is. A külügyminiszterek feladatul kapták, foglalkozzanak továbbra is a közel-keleti problémák megoldásával. Ez lesz az egyik napirendi pontja a június végén Luxemburgban összeülő rendes csúcstalálkozónak. A luxemburgi kormányfő bejelentette, támogatták John Major brit miniszterelnök javaslatát, hogy az ENSZ égisze alatt hozzanak létre egy védett övezetet a kurd lakosság számára Irak északi részén. Az övezet biztonságát a világszervezet garantálná, s ide térhetnének vissza a szomszédos országokba menekült kurdok. Maga Major kifejtette, a kurdok és más üldözöttek számára kialakítandó övezettel nem akarják megosztani az országot. Nem akarják módosítani az iraki határokat, csak védelmezni a menekülteket. A brit kormányfő szerint el kellene kerülni az idegen katonai jelenlétet Irak területén, az övezetet polgári személyeknek kellene őrizniük. Irak azonban „roszszul járna", ha megtámadná a zónát. A záró sajtóértekezleten Santer arról is beszámolt, hogy a tizenkettek a rendkívüli csúcson óva intettek a kelet-európai országok feldarabolásától. Egyetértettek abban, Jugoszláviának egységesnek kell maradnia, ha szorosabb kapcsolatokat akar á tizenkettekkel és pénzügyi segélyekre számít. Ugyancsak jelezték, nem áll szándékukban módosítani követeléseiken a Csehszlovákiával, Lengyelországgal és Magyarországgal folytatott tárgyalásokon a három ország társulásáról az EK-hoz. A tárgyalásokon mindenekelőtt az okoz problémát, hogy a három társulni kívánó ország azt szeretné, ha szabadabb belépést kapnának a tizenkettek piacára három érzékeny területen, ezek a mezőgazdasági, az acél- és a textilipari termékek. Első ízben tartották meg az EK-csúcscsal párhuzamosan a Nyugat-európai Unió külügyminiszteri konferenciáját. A 9 tagország külügyeinek irányítói szintén az iraki kurdok problémájával foglalkoztak. Úgy döntöttek, egyeztetik a nekik szánt humanitárius segélyeket. Irak tegnap máris reagált az EK-csúcs állásfoglalására. Szaadun Hammadi kormányfő elutasította azt az indítványt, hogy Irak északi részén az ENSZ vegye oltalma alá a kurd menekülteket. Szerinte ez gyanús kezdeményezés, amelyet Bagdad határozottan elutasít és minden eszközzel igyekszik megakadályozni megvalósítását. A német kormány tegnap úgy döntött, hogy csökkenti az etiópiai nagykövetségen dolgozó diplomaták számát. Az ok: egyre súlyosabb harcok folynak a kormányerők és a felkelők között, ez utóbbiak már 140 km-re közelítették meg Addisz Abebát. így Németország lett az első, amely diplomatáinak hazahívása mellett döntött. Ezt megelőzően, márciusban, az amerikai nagykövetség a műszaki személyzet számát csökkentette, és a diplomaták hozzátartozóinak ajánlotta a hazatérést. Etióp tudósok egy csoportja távozásra szólította fel Mengisztu Haile Mariámot. A tudósok közzétettek egy dokumentumot is, amelyben új alkotmányt, valamint szabad választásokat sürgetnek. „A hatalomnak az etióp nép szuverenitására kellene épülnie, nem a fegyverek erejére" - áll a dokumentumban, amely egyúttal felhívja az Egyesült Államokat, a Szovjetuniót és az Európai Közösségeket, tegyenek meg mindent az etióp polgárháború befejezése érdekében. 1991. ÁPRILIS 10. NÉHÁNY SORBAN C

laiborne Pell, az amerikai szenátus külügyi bizottságának elnöke hétfőn azt mondotta, a NATOnak meg kellene nyitnia kapuit a közép-kelet-európai demokráciák előtt. Egy amszterdami szemináriumon elhangzott beszédében azt fejtegette, a NATO továbbra is fontos szerepet tölt be Európában, s ezért bővíteni kellene együttműködését a kommunista tömb egykori országaival. Javasolta, hogy ezek az államok kapjanak a NATO-ban megfigyelői státust, vagy pedig társult tagságot, s rendszeresen részt vehessenek a NATO Tanácsának ülésein. M

ihail Gorbacsov tokiói látogatása előtt egy héttel a japán parlament olyan határozatot hagyott jóvá, amely követeli, hogy a Szovjetunió adja vissza a Kurill-szigeteket. A képviselők annak a reményüknek adtak hangot, hogy a szovjet-japán kapcsolatok javulásával véglegesen lezárhatják a 45 éve húzódó területi vitát. A honatyák egyúttal mindkét ország vezetésének figyelmét felhívták a békeszerződés aláírásának fontossága, ez az okmány végleg lezárná a Japán és a Szovjetunió közötti hadiállapotot. Tegnap jelentették be, várható, hogy Gorbacsov beszédet fog mondani a japán parlamentben. T

ovább tart a romániai németek tömeges kivándorlása Németországba. A Csehszlovák Sajtóiroda bukaresti tudósítója olyan dokumentációs anyagot kapott a romániai németek demokratikus fórumától, amely megállapítja, hogy tavaly csaknem 100 ezren települtek át Németországba. Ez azt jelenti, hogy Romániában egy év alatt a felére csökkent a német nemzetiségűek száma. A becslések szerint az idén 35-40 ezer német kivándorlóval lehet számolni. H

áromnapos hivatalos látogatásra Párizsba érkezett tegnap Lech Walesa lengyel államfő. Megérkezése után azonnal zárt ajtók mögötti tárgyalásokat kezdett Francois Mitterrand elnökkel. A két vezető a tervek szerint francia-lengyel szerződést ír alá a barátságról és a szolidaritásról. Lech Walesa legfontosabb célja - csakúgy mint a közelmúltban az Egyesült Államokban - felkelteni a francia tőke érdeklődését Lengyelország iránt, és elérni, hogy a párizsi hitelezők elengedjék Varsó adósságainak jelentős részét. Mitterrand már jelezte, hogy a mintegy 30 milliárd frankra rúgó államadósságból 2-3 milliárdot hajlandók leírni. B

ulgáriában a Demokratikus Erők Szövetsége olyan információkat hozott nyilvánosságra, amelyek szerint az előző kelet-európai szocialista rezsimek olyan „puha ellenzék" létrehozására törekedtek, amelynek akcióit a kormányzó kommunista pártok irányították volna. Ezt az ,,Ék" fedőnevű tervezetet állítólag a volt kommunista rezsimek titkosszolgálatai dolgozták ki. A forgatókönyv lényege: teátrálisan eltávolítják a kelet-európai diktátorokat, és létrehozzák a számukra megfelelő ellenzéket, amely átvette volna a hatalmat. Az egész ügyre a volt NDK-ban fellelt dokumentumok derítettek fényt. A Demokracia című lap szerint a bolgár DESZ-nek nehéz kérdést kell most megoldania: úgy megszabadulni ezektől a személyektói, hogy az ne okozza magának a DESZ-nek a felbomlását. A

usztrália tegnap több olyan indonéz és bangladesi menekültet utasított ki, akik kambodzsai menekülteknek próbálták magukat beállítani. A camberrai bevándorlásügyi miniszter tájékoztatása szerint ausztrál felségvizeken tartóztatták fel az indonéz lobogó alatt közlekedő hajót, amely tele volt az állítólagos kambodzsaiakkal. K

ínában új rendszert hirdettek a restriktív populációs politika tiszteletben tartása érdekében. Ez a rendszer a párt és állami tisztségviselők személyes felelősségének a rendszere. Li Peng kormányfő tegnapi beszédében hangsúlyozta, mindenütt a pártbizottságok és a kormányszervek felelősek azért, hogy betartsák az „egy család - egy gyermek" elvet. IZRAELI-AMERIKAI TÁRGYALÁSOK ÓVATOS TAPOGATÓZÁS James Baker amerikai külügyminiszter Jeruzsálemben tegnap megkezdte tárgyalásait az izraeli vezetőkkel. Kilencvenperces „termékeny és nagyon konstruktív" megbeszélést folytatott David Levy külügyminiszterrel. A találkozó után újságírók előtt nagyon körültekintően nyilatkozott a tárgyalások egyik fő pontjáról, a regionális békekonferencia megtartásáról. Rámutatott arra, először ki kell dolgozni a részleteket. Levy viszont nagyon derűlátóan szólt erről, azt mondta, az USA hisz egy konferencia lehetőségében. Ezután az amerikai külügyminiszter több mint két és fél órán át tárgyalt Jicchak Samir kormányfővel, majd pedig találkozott a megszállt területeken élő palesztinok delegációjával. Vezetőjük, Fejszál Husszeini kérte, Washington újítsa fel a párbeszédet a PFSZ-szel és gyakoroljon nyomást Izraelre a területet a békéért elv elfogadása érdekében. Eltérően-az USA „párhuzamos út" koncepciójától, vagyis hogy a tárgyalások egyrészt Izrael és az arab országok, másrészt Izrael és a palesztinok között-folyjanak, a palesztin vezető átfogó, integrált hozzáállást követelt. Jasszer Arafat, a PFSZ elnöke á BBC televíziós társaságnak adott nyilatkozatában bejelentette, a PFSZ kész tárgyalni Izraellel az ENSZ zászlaja alatt. Arafat szerint a nemzetközi konferencia szervezője az ENSZ Biztonsági Tanácsa lehetne. AFRIKA SZARVA A VÉRONTÁS FOLYTATÓDIK Látszólag nincs közvetlen "összefüggés az Öböl-válság és az etióp polgárháború között, de tény, hogy az előző eszkalációjával párhuzamosan bekövetkezett ez utóbbié is. Februárban több ellenzéki szervezet indított összehangolt tárna-' dást a Mengisztu-rezsim hadserege ellen. Nézzük a jelenleg kialakult helyzetet. Eritreában az itteni felszabadítási szervezet (EPLF) több mint három évtizede, tehát még a császárság idején kezdte a harcot az elszakadásért. E tartomány hozzávetőleg akkora, mint Csehszlovákia, területének nagy része a front kezén van. A felkelők óriási sikert arattak, amikor elfoglalták Masszava kikötőt, s most Aszabot szeretnék. Ha ez sikerülne, gyakorlatilag gazdasági blokád alá helyeznék az Addisz Abeba-i rezsimet. Hiszen Etiópiának csak e két kikötőn keresztül van kijárása a tengerre, így az EPLF * teljesen megbéníthatná a külkereskedelmet, az élelmiszersegélyek sem jutnának el a címzettekhez (ezzel már így is komoly gondok vannak). Tigré tartományban az itteni felszabadítási front (TPLF) csak Hailé Szelasszié császár megdöntése és Mengisztu Heile Mariam magát marxistának valló rendszerének a hatalomra jutása óta harcol, ez esetben nem az elszakadásért, hanem a rendszer ellen. Ez a front nagy változáson ment keresztül. Vezetői kezdetben azt vallották, ők az igazi marxisták nem az Addisz Abebaiak. Persze, a kelet-európai szocializmus bukása is besegített abba, hogy a TPLF változtatott az ideológiáján. Fegyveresei szintén uralják a tartomány nagy részét. És végül a harmadik legjelentősebb, bár a legfiatalabb kormányellenes szervezet, a több csoportot tömörítő EPRDF (Etiópia Népi Forradalmi Demokratikus Frontja), amely a TPLF-fel összefogva február óta elfoglalta Gojam és Gondar tartományokat, Wellega tartomány központját, Nekemtét. Goddzsam tartományban ugyancsak súlyos harcok folynak, március 13-án például azt jelentették, hogy megsemmisítették a kormányerők egy egész hadosztályát. A TPLF és az EPRDF az egypárti Mengisztu-rezsim megdöntésére és egy olyan koalíciós kormány létrehozására törekszik, amely a lehető legszélesebb rétegeket képviselné. Ezt készítik most elő katonailag, e szempontból a legfőbb céljuk Addisz Abeba körülzárása. Kérdés, hogy sikerül-e fegyverrel kikényszeríteni a megoldást, hiszen már tavaly .nyáron is arról beszéltünk, a Mengisztu-rezsim az utolsókat rúgja. Hiába jelentette ki az eitóp államfő, hogy náluk ,.csődötmondotta marxista-leninista kísérlet", és azzal sem szerelte le az ellenzékét, hogy az uralkodó pártot Demokratikus Egységpártra keresztelte át, hiszen ez a régi tagsággal és továbbra is az ő irányítása alatt működik. Az ország hihetetlenül súlyos gazdasági helyzete (milliók éheznek), a szovjet segítség elapadása és a kubai csapatok távozása ellenére is úgy tűnik, hogy Mengisztu katonailag még sokáig tarthatja magát. És itt kell visszatérni a párhuzamra az Öbölháborúval. Az egyiptomi sajtó értesülései szerint jelenleg is olyan heves összecsapások dúlnak, hogy naponta több százra tehető a halálos áldozatok száma. Afrika szarva tükrözi az arab-izraeli konfliktus állását. Az arabok, például SzaúdArábia hathatós támogatásának köszönhetően tudják magukat tartani az eritreai felkelők. Izrael attól fél, ha Eritrea elszakad, akkor az egész Vörös-tenger arab ellenőrzés alá kerül, ezért - lehet hogy furcsa, de érthető - egyre hatékonyabb támogatást nyújt a marxista Addisz Abebának. E támogatás nagyságrendje nem ismert, de állítólag jelentős összegeket kap Mengisztu Tel Avivtól azért is, mert engedélyezi, hogy évente több ezer etióp zsidó települjön át Izraelbe. Ezek voltak azok az okok, amelyek 1989 novemberében, az etióp-izraeli diplomáciai kapcsolatok felújításakor kiváltották az arab országok felháborodását. Egyébként szintén Mengisztu kezére játszott a közelmúltban a szomszédos Szomáliában bekövetkezett fordulat: visszavonhatta a határon lekötött csapatokat és a felkelők ellen vetette be őket. Mi lenne a legésszerűbb megoldás? Igaz, hogy az afrikai diktátorok nemigen szokták szépszerével feladni hatalmukat, így Mengisztu sem akarja, de mégis csak a tárgyalások tűnnek a legkézenfekvőbbnek. Úgy, ahogy például Angolában is beindultak. Mert megkezdődhet az arab-izraeli rendezés, de közöttük sem lesz egyhamar olyan puszipajtáskodás, hogy feladják stratégiai érdekeiket. A katonai erőviszonyok globálisan véve kiegyensúlyozottnak tűnnek, bár fontos összehasonlító adatok nincsenek, a szakértők is csak becsléseket közölnek az etióp erőviszonyokról. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy Mengisztu már rákényszerült a párbeszédre - korábban egyáltalán nem volt erre hajlandó - az eritreaiakkal és a tigréiekkel, de a dialógus megrekedt annál a pontnál, hogy az EPLF feltételül szabta a kormánycsapatok kivonását Eritreából, Mengisztu pedig elutasította ezt. Amire mindkét fél előhúzta hagyományos „érvelését": a katonai erővel történő fenyegetést. így a vérontás folytatódik... MALINÁK ISTVÁN