Új Szó, 1991. április (44. évfolyam, 77-101. szám)

1991-04-09 / 83. szám, kedd

5 RIPORT - INTERJÚ ÚJSZÓi 1991. április 9. . Hosszú lajstromok fekszenek előttem: jegyzőkönyvek, állásfog­lalások, vélemények, petíció — írásban. Szinte egy álló napja hallgatom magnófelvételeimen, mit mondanak az ügyben érintet­tek, s nehezen tudok dönteni: megírjam-e egyáltalán az esetet. A Dunaszerdahelyen megkérdezettek s az írásban szereplők több­ségének az volt a véleménye: megtörtént, kár bolygatni az ügyet, ne keverjük fel a mi kis szemétdombunkat, hiszen mi ez a Szlová­kiában legfelsőbb szinten folyó hatalmi harcokhoz képest! kialakított képviselőtestület külön bi­zottságot alapított, s noha az néhány hiányosságra fényt derített, leszö­gezte, hogy a pályázat kiírása meg­felelt az előírásoknak. Egy másik bi­zottsággal ugyanakkor közvéle­ménykutatást végeztettek a dolgo­zók körében Uher személyének megítéléséről, ami csupán azért fur­Régóta tudom, hogy a jogszerűség és az er­kölcsösség közé nem mindig tehető egyenlő­ségjel. Ebben a meg­győződésemben, saj­nos, a Dunaszerdahe­lyi Műszaki Szolgáltatások Vállalat igazgatói posztjának betöltése körüli és utáni hercehurca ismét megerősí­tett. A dolog úgy kezdődött, hogy 1990 nyarán nyugdíjjogosult lett az említett vállalat igazgatója, Zátori Já­nos. A forradalom utáni időszakban azonban „kiment a divatból" a kine­vezés; az igazgatói posztra titkos szavazással pályázat útján lett ildo­mos bekerülni. Tudta ezt a polgári demokráciák működésének alapel­veit jól ismerő Öllős Árpád, Duna­szerdahely Városi Nemzeti Bizottsá­gának a forradalom után megválasz­tott elnöke, a jelenlegi polgármester is. Ezért is szorgalmazta még au­gusztusban, hogy az addigi egyik igazgatóhelyettes, Novák Gyula sze­mélyéről — aki alkatánál, felkészült­ségénél fogva a legalkalmasabbnak tűnt az igazgatói posztra, s akinek többéves szakmai tapasztalata is volt — titkos bizalmi szavazással döntsék el a vállalat dolgozói, akar­ják-e őt igazgatójuknak, avagy sem. A dolognak annyi szépséghibája volt ugyan, hogy Novák úr tiltakozott ez ellen a procedúra ellen, mert nem akart igazgató lenni. Tervei valamifé­le magánvállalkozás beindítása felé irányították őt. A szavazás — távollé­tében — mégis megtörtént, de végül is nem kellett akarata ellen cseleked­nie: nem kapta meg a kellő szava­zattöbbséget a dolgozók részéről... Öllős Árpád ezek után bejelentet­te, hogy pályázatot ír ki az igazgatói posztra, noha a vállalat vezetősége szorgalmazta, hogy az ő körükből kerüljön ki az új igazgató. A vnb-el­nök ragaszkodott az elhatározásá­hoz. Persze, azonnal kialakult a vé­lemény, hogy az elnök nem szíveli a műszaki szolgáltatások vezetőit, de ha erőpróba, ám legyen... (Bekerült a parázs a száraz avar alá...) Október elején jelent meg a pá­lyázati felhívás a Csallóköz című új­ságban, s a megadott időpontban öten jelentek meg a vnb által kineve­zett felvételiztető bizottság előtt, kö­zülük kettő a műszaki szolgáltatások pályázója (Csejtey György és Izsák mérnök). Az alkalmassági és pszi­chológiai teszt alapján azonban egy „idegen", egy „kívülről jött ember", Uher Tibor bizonyult a legjobbnak, IQ-tesztjének eredményével, pont­VIHAR UTÁN... számaival maga mögött hagyva tár­sait. Szerencsétlenségére. A Műszaki Szolgáltatások Vállalat vezetősége tudomást szerezve a pá­lyázat eredményéről még 1990. no­vember 23-án folyamodványt írt Öl­lős Árpádhoz (tizennégy aláírás a petíción), melyben megkérdőjelezi a pályázati bizottság összetételének tisztességességét, merthogy a válla­latukat nem kompetens személy képviselte, s egyben tudatták az el­nökkel, hogy amennyiben kinevezeti Uher Tibort, alkalmazotti engedet­lenséget fogadnak az új igazgató­nak. (Erről a petícióról néhányan ké­sőbb írásban visszavonták aláírásu­kat.) Egy hónappal a felvételizés után Uher Tibor mégis megkapta az érte­sítést, hogy megnyerte a pályázatot, majd Öllős Árpád tudatta vele, hogy december 17-től mint megbízott igazgató beléphet a Műszaki Szol­gáltatások Vállalathoz. Uher Tibor, feladva addigi munkahelyét, nagy ambíciókkal készült az új feladatkör ellátására. Elégedett volt. Úgy érez­te, nem szerdahelyi lakosként, párt­fogók nélkül, a saját erejéből meg­nyert egy pályázatot, most végre bi­zonyíthat... Nem így történt. Új mun­kahelyén nem ismerték, mégis eleve elutasították. Nem személye miatt, csupán azért, mert „nem illett bele a játszmába"... Már igazgatóként fel­kérte a két igazgatóhelyettest, Bárki Ernőt és Novák Gyulát, hogy készít­sék elő a könyvelési iratokát. Ezt mindketten, a kollektíva döntésére hivatkozva, megtagadták. (Fellángolt az avar...) Nyílt harc indult vélt és valós sé­relmek, a szolgáltató vállalatra kény­szerített és általuk jogtalannak minő­sített pályázat miatt. December 19­én, két nappal Uher munkába állása után már indult a polgármester-he­lyettes címére a polgármester dön­tés miatti tiltakozó és fenyegető le­vél, miszerint a konkurzus eredmé­nye elfogadhatatlan számukra, s amennyiben a polgármester nem ta­lál más megoldást, szélsőséges esz­közökhöz folyamodnak — tiltakozá­suk megerősítésére. Presztízskér­déssé vált a polgármester határoza­tának megvétózása, illetve annak bi­zonyítása, hogy a pályázat tisztes­ségtelen volt. Az ügy kivázsgálására a november 23-24-i választások után esa, mert a dolgozóknak ez idő alatt sem szakmai, sem pedig emberi szempontból nem nagyon volt alkal­muk megismerni őt. Közben a mű­szaki szolgáltatások vezetői felkeres­ték az újonnan megválasztott képvi­selőtestület néhány tagját, hogy „döntésükkel tegyék végre rendbe a dolgokat", a másik fél szerint azért, hogy „Uher ellen hangolják a kép­viselőket". Ilyen forrongó légkörben érkezett el 1991. január 31-e, a plénumülés napja. Sok volt a megválaszolatlan kérdés, mégis dönteni kellett: gyűlt a szemét fizikai és elvont értelemben is. A helyi képviselőtestület ekkor döntött a műszaki szolgáltatások igazgatójának ügyében is. A vég­eredmény: 13 elfogadó és 14 ellen­szavazattal (a 41 tagú képviselőtes­tület többi tagja hiányzott vagy tar­tózkodott) nem szavaztak bizalmat a másfél hónapja dolgozó Uher Ti­bornak. Eljárásuk jogi szempontból telje­sen törvényes volt. Valóban megvé­tózhatták a november 23-a előtti tes­tület döntését. Emberi szempontból számomra azonban „ítélethozataluk" érthetetlen és erkölcstelen: döntöttek egy ember sorsáról, anélkül, hogy megadták volna neki a bizonyítás le­hetőségét, pártpolitikai és hatalmi harcok, vagy éppenséggel hiúsági okok miatt munkanélkülivé válik, de ettől még minden róla döntőnek nyugodt marad a lelke, hiszen egy testület döntött. Valóban? Ez ügyben szólaltattunk meg né­hány érintett személyt. Elsőként Du­naszerdahely polgármesterét: — Mi a véleménye Öllős Árpád­nak a történtekről? — Szerintem azért tiltakozott a ré­gi vezetés Uher Tibor ellen, mert félt, hogy egy új ember megbolygatja a vállalatban kialakult „szokásokat". Hatalmi harcukat politikai köntösbe Bekerült a parázs a száraz avar alá. Fellángolt a tűz, tombolt a vihar, de most úgy tűnik: végre minden elcsendesedett. A viharban ugyan megtépázódott néhány értékes, termő fa is, felkavarodott sok szenny, de a nyugalom időszakában dolgos kezek igyekeznek mindent rend­be rakni, eltüntetni a sérüléseket. Talán nem gáncsoskodásra, hanem tettekre gyűjtik energiájukat az emberek... CSANAKY ELEONÓRA HOLLANDIABAN SEM MINDENKI ANGYAL A RENDŐRÖK SEGÍTSÉGE TERMÉSZETES — A rendőrnek segítséget kell nyújtania minden rászorulónak — áll a holland rendőrségről szóló törvényben. Hogy a gyakorlatban hogyan való­sítják meg ezt az előírást, arra Gretha Kostwinertől, a holland rendőrfelü­gyelőség igazgatójától kértünk választ. — Nálunk a rendőr úgy értelme­zi munkáját, mint a lakosságnak nyújtott szolgáltatást. Ezért helye­zünk különös hangsúlyt arra, hogy felkészítése alapos legyen, tanulja meg azt is, hogyan kell bánni a baj­ba jutottakkal, a különböző bűncse­lekmények áldozataival. A lakos­ságnak éreznie kell a biztonságot, azt, hogy a rendőr megvédi, min­den körülmény között mellette áll. — Tehát nagyon fontos, hogyan viselkedik a rendőr... — Igen. Tudnia kell, hogy az ut­cán hogyan viselkedjen, miképpen reagáljon a váratlan és veszélyes helyzetekben. — Milyen önöknél a rendőrkép­zés rendszere? — Az alapiskola elvégzése után a jelentkezők — akik szép szám­ban vannak — közül kiválasztjuk a legrátermettebbeket. Pszichológiai és erőnléti vizsgálatok, valamint egyéb felmérések alapján kerülnek az érdeklődők a másfél éves ren­dőrképzőbe. Ennek elvégzése után a gyakorlatban nyilvánul meg, hogy mire képes az illető és mun­kája eredményességétől függően vesz részt a továbbképzésben. — Ön nő létére igen magas be­osztásban dolgozik a rendőrség kötelékében. Ez azt jelenti, hogy a lányok-asszonyok aránya az ala­csonyabb szinteken is számotte­vő? Milyen tevékenységet végez­nek? — Nálunk teljesen természetes, hogy nők is dolgoznak a rendőr­ségnél. Arányuk 10-15 százalékos. És hogy mit csinálnak? Mindent ugyanúgy, mint a férfiak. Megfog­ják a tolvajokat, büntetéseket rónak ki a kihágásokat elkövetőkre, de az utcai nézeteltérésedbe is gyakran beavatkoznak. Az emberek meg­szokták őket. Jó tapasztalataik van­nak munkájukkal kapcsolatban. Sokszor a férfiaknál ügyesebben oldják meg a veszélyes feladatokat. Azt sem mondhatnám, hogy a szol­gálatban kedvesebbek, mint férfi társaik, ugyanis igen keményszívű­ek is tudnak lenni. — Mely bűncselekmények a leggyakoribbak Hollandiában? — Sajnos, növekszik a vagyon elleni bűncselekmények száma, el­sősorban a lakásbetöréseké. Egyre több az erőszakos cselekedet, a gyilkosságok száma már évek óta körülbelül azonos szinten van. Gondjaink vannak a narkó­sokkal is. DEÁK TERÉZ MEGKERDEZTUK LESZ-E UJ 0NK0L0GIAI KÖZPONT? Köztudott, hogy Cseh-Szlovákia előkelő helyet foglal el a rosszindu­latú daganatos megbetegedések világranglistáján. Ha a megbízható statisztikai adatok alapján megszer­kesztett növekedési görbékből in­dulunk ki, úgy tűnik fel, a jövő sem kecsegtet túl sok reménnyel, mert bár egyes rákfajtáknál ugyan csök­kenés várható, a daganatos meg­betegedések összességükben nö­vekvő tendenciát mutatnak. He­lyénvaló hát a kérdés, hogy a jelen­legi kutatási és kórházi kapacitás megfelel-e az igényeknek. K. Švec professzor, a Komenský Egyetem rektora válaszában el­mondta, hogy amikor 1949-ben az Erzsébet-rendhez tartozó hosszú lefolyású betegségek kórházából megalakult a Kísérleti onkológia in­tézete, még nagyon keveset tudtak a rákról, és a gyógyítás is csupán a sebészetre, valamint a radioterá­piára korlátozódott. A hatvanas évektől ugrásszerűen megnőtt a daganatos megbetegedések szá­ma, ezért jött létre a Klinikai onko­lógia intézete, majd 1962-ben az egyetem orvosi karán az onkológiai tanszék, hogy biztosítsa a szakem­berutánpótlást. Most újabb minősé­gi váltásra van szükség. Az új kö­vetelményeknek az az onkológiai központ felelne meg. amely a po­zsonyi Kramáren épül. Már működik a leendő fellegvár két épülete — a néhai Állami sza­natórium —, ahol 108 ágy és a diagnosztizálás, valamint az utó­gondozás céljait szolgáló rendelők vannak. Épül a 468 ágyas új kórház is. A leendő központ feladatai: a diagnosztizálás, a gyógyítás, az egész Szlovákia részére történő szakemberképzés és a már megle­vő"intenzív nemzetközi kapcsolatok ápolása lesz. Švec professzor szerint a jövő­ben okvetlenül szükség mutatkozik arra, hogy az onkológiai centrum, valamint a Kísérleti onkológia inté­zete szoros kapcsolatot alakítson ki az orvosi karral, de az egyetem többi rokon karával is. Hisz a gya­korlat, tehát a klinika nem létezhet az alapkutatás nélkül, s a tudo­mánynak is szüksége van az appli­kációs bázisra. Remélik, a kormány támogatni fogja a terv megvalósítá­sát, s a közvélemény is az onkoló­gusok oldalán fog állni, hisz az on­kológiai centrum létrejötte a legfon­tosabb lépés ,a jelenlegi helyzet ja­vítására. —lampl— LEUGYEL PIAC A GÖMÖRISÖRFÖIÖSLEGMEK RIMASZOMBATBÓL DEBICÁBA Több minden közrejátszott a sör­fogyasztás számottevő visszaesé­sében. A piaci egyensúly felborulá­sával a Rimaszombati Gömöri Sör­gyárban is a túltermelés negatív je­lei kezdtek mutatkozni. Az év elejé­től naponta átlag 300 hektoliterrel kevesebb sört adtak el, így az első negyedévet mintegy ötezer hektoli­teres lemaradással zárták. Nem ön­hibájukból, hanem ésszerű és logi­kus megfontolásból, sokszor pedig kényszerből nem főzték minden nap a közkedvelt gömöri nedűt, merthogy a pincében lévő érlelőtar­tályok sokszor csapig voltak töltve. A sörfölöslegből adódó gordiu­szi csomót végül március közepén egy Stepan Orzech nevű lengyel üzletember vágta szét, aki szemé­lyesen is ellátogatott Gömörbe. Á kóstolón túl tárgyalásokat folyta­tott a gyár vezetőivel, majd rövide­sen az írásbeli megegyezés is megszületett. Március 21-től bein­dult a szállítás. Naponta — a szom­batot és a vasárnapot is beleértve — 190 hektoliter sör vándorol tar­tálykocsival Rimaszombatból a len­gyelországi Debicába, az Igloopol élelmiszeripari kombinátba. Természetesen a szállítások be­indulásának voltak bizonyos előz­ményei. A Gömör sörnek külföldön is jó neve van, ezért a rimaszomba­tiaknak először biztosítékokat kel­lett szerezni, hogy termékük jó, megbízható kezekbe kerül és a to­vábbiakban is tisztességesen bán­nak vele. Annál is inkább, mert Gö­mör címkével és koronadugóval kerül a fogyasztó asztalára Len­gyelországban. Faragó József mű­szaki igazgatóhelyettes a helyszí­nen végzett helyzetfelmérést. Haza­térte után pár nappal tapasztalatai­ról, benyomásairól kérdeztem. — Debica barátságos nagyvá­ros benyomását keltette. Maga az Ignoopol pedig egy hatalmas, jól működő gazdasági egység. A kom­binátnak van egy sörfejtő részlege is, melynek palackozó gépsora játszva megbirkózik „ majd ilyen mennyiségű sörrel. Ők különben több sört is át tudnának venni, de egyelőre mi nem vagyunk nagyobb mennyiség szállítására berendez­kedve. Mivel a címkénk által hirde­tett védjegy és koronadugónk kerül az üvegre, elsősorban nekünk az érdekünk, hogy a palackozás, és persze a sör, minden szempontból megfeleljen a követelményeknek. A műszaki és technológiai előírá­sok betartásának ellenőrzése mel­lett az általunk szállított és az ott palackozott sörből is naponta min­tát veszünk majd, és ha rendelle­nességek mutatkoznának, azonnal intézkedünk. Azon túl, hogy a gyárnak termé­kértékesítési gondjai megoldásá­ban és a negyedévi mutatók javítá­sában is segített a most megnyílt lengyel piac, a kölcsönösen elő­nyös üzletkötésnek a rimaszomba­tiak számára szélesebb és mélyebb gazdasági összefüggései is van­nak. Ezt az igazgatóhelyettes sza­vai is igazolják. — Nálunk a sörfölösleg, az előírt időn túli tárolás, a főzőház és a töb­bi technológiai berendezés kapaci­tásának alacsony kihasználtsági foka is veszteséget jelentett, az alá­írt szerződés viszont biztos jövedel­mi forrás. Ily módon például még az alkoholexport magas kereske­delmi adója sem sújt. Az üzletet a Kertészeti Szolgáltatások nagymi­hályi üzeme közvetíti. Eddig min­den úgy megy, mint a karikacsa­pás, most már egyenletesek a napi szállítások, kezd helyrebillenni a mérleg. Ha minden elképzeléseink szerint történik, év végéig 4 millió korona hasznot hoz nekünk ez a lengyel piac. Azt azért még eláru­lom, miért csak három hónapra kö­töttük meg a szerződést. A mi kikö­tésünk volt, mert addig nálunk sok minden megváltozhat. Ennek elle­nére remélem, hogy az év végén is oly örömmel és megelégedéssel szólhatok Rimaszombat is Debica kapcsolatáról, mint most, a szállítá­sok beindulta után. POLGÁRI LÁSZLÓ bújtatták, engem pedig megvádol­tak, hogy Uher az enyémmel azonos politikai pártállása miatt nyerte meg a pályázatot. Ez nem igaz. Sem ak­kor, sem most nem törődöm munka­társaim politikai pártállásával, csak azzal, hogy ki hogy végzi a munkáját. Igaz, a műszaki szolgáltató válla­lat vezetősége többször kijelentette, hogy csak a vállalaton belüli embert hajlandók elfogadni, de mivel az új igazgató személyét titkos szavazás­sal képtelenek voltak megválasztani, kérésüket nem akceptáltam. Úgy éreztem, az a helyes, ha nem a régi gárdából kerül ki az új vezető. Vi­szont Uhert, a pályázat győztesét nem fogadták el, ezért a januári plé­numülésen egy kívülről jövő embert, Bende Flóriánt neveztem ki az igaz­gatói posztra. Ami pedig Uher Tibor személyét illeti, úgy érzem, rajta kívül álló okok miatt lett vesztessé. — Pázmány Péter mérnök, Du­naszerdahely polgármester-helyette­se hogyan vélekedik? — Uher Tibor valóban megnyer­te a pályázatot, de azért nem lett igazgató, mert az új képviselőtestü­let nem erősítette meg őt ebben a funkcióban. A január 31-i ülésen azonban nemcsak az ő személyéről, hanem Dunaszerdahely összes igaz­gatójának személyéről kellett dönte­ni. Hogy a tanács döntése erkölcsi szempontból mennyire vitatható, az megítélés kérdése. Nem nyilatkoz­hatom 41 képviselőtársam nevében. A személyes véleményem az, hogy másfél hónap alatt nem sokat lehet bizonyítani. Novák Gyula, a műszaki szolgál­tatások igazgatóhelyettese készsé­gesen fogadott és elmondta az egész történetet, de nem járult hoz­zá, hogy az általa elmondottakat közzétegyem. Az a véleménye, hogy kár bolygatni a történteket. Szerinte is Uher áldozata az ügynek, amit azonban nagyrészt a saját naivitásá­nak köszönhet. — És mit mond Uher Tibor? — Túltettem magam a történte­ken. Én valóban minden összekötte­tés nélkül indultam a pályázaton. De ez egy nagy játszma volt, ahol én sakkfigura és nem játékos voltam... Amint megtudtam a pályázat eredményét, azonnal körbejártam a környék műszaki szolgáltató vállala­tait, hogy lássam, miként végzik munkájukat. Nem gondoltam, hogy majd feszültség és létbizonytalanság jut osztályrészemül.

Next

/
Thumbnails
Contents