Új Szó, 1991. április (44. évfolyam, 77-101. szám)

1991-04-09 / 83. szám, kedd

1991. április 9. ÍÚJSZÓM HAZAI KÖRKÉP TEJES KILÁTÁSOK Amióta többe kerül, kevesebb tejet és tejterméket vásárolunk. S mivel a drága marhahústól is elment az „étvágyunk", a mezőgazdasági üzemek nem tudják, mit kezdjenek a tehenekkel. Lenne megoldás, éspedig a tej árának a leszállítása. Például annyival, amennyit a termelő és a fogyasztó közé beékelődött tejüzemek és főleg a forgalmazók rátesznek az árra. Ha e két drágító láncszem kimaradna a tej árából, és a nem éppen alacsony tejutaztatási díjat sem kellene felszámolni a>fogyasztónak, akkor keresetünkhöz mérten emberibb áron vásárolhatnánk a tejet. Mi sem egyszerűbb - mondja erre a falun élő fogyasztó -, azt a tejet, amit reggel megveszek a boltban, előző napon ne vigyék el a tejüzembe, hogy másnap visszahozzák, hanem a földműves-szövetkezet, állami gazdaság a saját boltjában mérje ki. Nono! - emeli fel nyomban a hangját az egészségünkre hivatalból őrködő illetékes. A tejet pasztőrözni kell, s erre a termelők nincsenek berendezkedve. Reménytelennek tűnő helyzet, de mégsem az, tudja már, aki részletesen számba vette a ma záró Agrosalón kínálatát. A formálódó piacgazdaság máris reagált a kialakult helyzetre. A Schef nyitrai magánvállalat bemutatta pasztőröző berendezésének mintapéldányát. A gyártást májusban kezdik, s amennyiben a tejtermelők érdeklődést tanúsítanak, őszre elkészítik az eredetileg juh- és kecsketej hőkezelésére kifejlesztett típus nagyobb teljesítményű változatát. Az a most bemutatott berendezéssel szemben már nem kétszáz, hanem óránként ötszáz liter tej hőkezelésére lesz alkalmas. Aki attól fél, hogy a gyártó majd kényekedve szerint szabja meg (valószínűleg keresett) termékének árát, feleslegesen aggódik. A magáncégnek már versenytársa is van a piacon. A Voderadyi Földműves-szövetkezet bemutatott pasztőröző berendezésének óránkénti teljesítménye 200-400 liter, az előzővel árban is versenyképes, és szintén az érdeklődés középpontjában állt. Ha az elmondottakhoz még hozzátesszük, hogy a gyártásra szakosodott gép- és traktorállomás a kisüzemek, farmergazdaságok és a magángazdák megrendelése szerinti űrtartalmú tejhűtőket készít, és az ígéret szerint egy-két hónapon belül megjelenik a piacon az egyszerű és aránylag olcsó tejszeparátor, akkor a termelőkkel együtt mi, fogyasztók is reménykedhetünk. Tejes kilátásaink, úgy tűnik,tisztulnak. (egri) STANISLAV DEVÁTÝ INTERPELLÁCIÓJA Az egykori nómenklatúrához tartozó politikusok és az elbocsátott rendőrök jelenlegi tevékenységére hívta fel a figyelmet Stanislav Devátý képviselő interpellációja, amely a Szövetségi Gyűlés 14. ülésének zárórészében hangzott el. Az interpelláció szerint a slušovicei szövetkezetbe, illetve az általa létrehozott társulásokba mentek át az egykori állambiztonsági szervek tagjai. Stanislav Devátý szerint közismert, hogy néhány évvel ezelőtt együttműködési megállapodás született a slušovicei szövetkezet és az államvédelmi hatóságnak a hírszerzéssel foglalkozó I. ügyosztálya között. A megállapodásnak köszönhetően a szövetkezet számos gazdasági kedvezményhez jutott, például a vámmentes áruhoz és biotechnológiai ismeretekhez. Az I. ügyosztály ugyanis cserébe a szövetkezet által nyújtott szolgálatokért átadta azokat a kutatási eredményeket és anyagmintákat, amelyeket külföldön tulajdonított el. Ezeket aztán a slušovicei kutatók eredményeiként mutatták be. Az interpelláció szerint az egykori slušovicei funkcionáriusok bűntevékenységét vizsgáló nyomozót névtelen levelekkel, telefonokkal, illetve gyilkossággal fenyegetik, amennyiben folytatja a nyomozást, sőt a brünni kerületi rendőrigazgató-ság szervei többször is követték őt. Egyéb körülményeket is figyelembe véve Devátý képviselő elképzelhetőnek tartja, hogy a slušovicei funkcionáriusok és a cseh belügyminisztérium egyes dolgozói között még mindig léteznek összefonódások. A NEMZETISÉGEN BELÜLI ÖSSZEKÖTÓSZÁLAK A CSEHORSZÁGI MAGYAROKRÓL ÉS AZ ÖNISMERETRŐL Sokak számára alighanem meglepetésként hatott a csehországi magyarok politikai színrelépése. Az elmúlt évek tapasztalatai nyomán nehéz volt feltételezni soraikban a nemzetiségi kötődésnek most tapasztalt erejét. Azonban esetükben is bebizonyosodott: a lefojtott kisebbségi önvédelmi reflex azonnal működésbe lép, amint kialakulnak a valós kapaszkodót jelentő politikai feltételek és keretek. A belső késztetés ugyanis megfelelő külső lökés híján hamar elerőtlenedik. Persze, ez a kölcsönhatás minden bizonnyal most, az indítékok kedvező találkozása során is megújuló életteli ösztönzéseket kíván. Szinte magától adódik a felismerés, hogy mennyire nélkülözhetetlen a csehországi magyarok önismeretének a megalapozása. S ez pedig nagyjából egyet jelent nemzetiségi önazonosságuk sajátosságainak feltárásával és tudatosításával. Az ösztönösség nyilván kevés ahhoz, hogy a csehországi létfeltételek minél szervesebben telítődjenek a nemzetiségi önmegvalósítással. A nemrég lezajlott népszámlálás eredményeinek elemzése nyilván lehetővé teszi a csehországi magyarok szociográfiai képének megalkotását. Aligha érheti vád a Csemadok 1969-es vezetését, hogy a csehországi magyarok sorsa iránt felelősséget érezve épp ezen a ponton kereste az eligazodást. Jómagam kaptam megbízást, hogy a prágai központi statisztikai hivatalban jegyzeteljem ki a rájuk vonatkozó népszámlálási adatokat. A személyzet jóindulatú egykedvűséggel bocsájtotta rendelkezésemre a statisztikai íveket. Az 1968-as demokratizálási kísérlet még élte a végóráit. Mindazonáltal a készségben érződött valamiféle zavart visszafogottság. Később a járásonkénti lebontásokkal és összesítésekkel bíbelődve értettem meg ennek okát. A számítások ugyanis olyan kezdetleges, tisztán a fejszámoláson alapuló módszerrel készültek, hogy az adatokat számtalan helyen, többször is átjavították. Úgy tűnt, mintha csak a munkatársak elnézést akarnának kérni, mert saját maguk szégyenkeznek amiatt, amiről nem igen tehettek. Az igazi megdöbbenést azonban maguk a számadatok váltották ki bennem - a csehországi magyarok hihetetlen szórtsága. Kiderült, nincs járási székhely, városka, ahol ne élne legalább 4-5 magát magyar nemzetiségűnek valló ember. De fokozatosan kirajzolódtak azok az ipari körzetek, ahol egyre sűrűsödött a magyarok létszáma, kínálva a Csemadok számára, hogy ezeken a helyeken megvesse a lábát. Az anyag feldolgozása a Csemadok alakulófélben levő szociológiai szakbizottságára várt. A testület azonban megszűnt, mielőtt létrejöhetett volna. A Csemadokon belül is kibontakozó hírhedt „konszolidáció" eltűrt ugyan olyan-amilyen értelmiségi szerveződést, de a valós helyzet feltárására irányuló igyekezet a legnagyobb bűnnek számított. Az ígéretes kezdeményezés zátonyra futott. A csehországi magyarok helyzetének feszegetése jóidéig - legjobb esetben is - felesleges okvetetlenkedésnek minősült. Mindez több mint 20 évvel ezelőtt történt. Az idő múlása szinte önmagában is kiáltó figyelmeztetés. A csehországi magyarok helyzetének összetevői horizontális metszetben valószínűleg csak jelenségeket képesek érzékeltetni. Az összefüggéseket történelmi időszelvényben kell megragadni. A csehországi magyarok története a háború utáni időszakba nyúlik vissza, amikor megindultak a szudétavidékre a kitelepítésre ítélt dél-szlovákiai magyarokat szállító vagonok. Fonákságában kiváltkép bizarr, a háború utáni csehországi határvidékkel kapcsolatos tényekre bukkanhatott a közelmúltban a magyar olvasó a Matica slovenská hetilapjának, a Slovenské národné novinynak a hasábjain. Igaz, a lap inkább a számról számra szaporodó, a magyar olvasót vitára, sőt tiltakozásra ingerlő cikkekkel hívja fel magára a figyelmet. így valószínűleg elsikkadt a Szlovákok a cseh határvidéken címmel közölt cikksorozat befejező részének egy mozzanata. A szerző a határvidéken letelepített magyarországi szlovákok helyzetével foglalkozva, minden valószínűség szerint visszaemlékezések lejegyzésével nyert közlések alapján a következőket írja: „A Sokolov melletti Olovíban a magyarországi szlovákok mindjárt az ötvenes évek elején énekkört alakítottak, s azt Csemadoknak nevezték." Utána felkiáltójel érzékeltette a rácsodálkozást: A szerző nyilván nem sejti, hogy problémáik lehettek anyanyelvükkel. De mit tudunk azokról, akik nyilván szolgáltatták - a kitelepített szlovákiai magyarokról? Elhallgatásra ítélt viszontagságaikat a hatvanas évek hazai magyar irodalma katartikus erővel hozta napvilágra. De már azóta is eltelt egy negyedszázad. A csehországi magyarok önképe - ha van ilyen - pedig tovább homályosodik. Közösségi mivoltukra, önmegtartó erőjüket azonban csak ebbe belepillantva, csak azt átélve érezhetik át. Nyilván igénylik ezt azok is, akik már csak törik a magyar nyelvet, s csupán a származástudat él bennük. Felvetődik a kérdés: ki vállalhatná az ilyen történeti, néprajzi és szociológiai feltárómunka ösztönzését. Alighanem a csehországi egyetemi hungarológiai műhelyek a legilletékesebbek ebben. Az egyetemi szakdolgozatok képesek leginkább párosítani a szakmai elhivatottságot és az érzelmi elkötelezettséget. Főleg, ha a szerzők között esetleg csehországi magyarok leszármazottai is akadnak, akik küldetéstudattal telve igyekeznek kitapintani és egybefűzni a magyar nemzetiség egészén belüli összekötőszálakat. S ez közös nemzetiségi ügy. KISS JÓZSEF MDSZ HELYETT DIÁKHÁLÓZAT A DIÁKÉRDEKKÉPVISELET ÚJ FORMÁBAN Szombatra hívta össze harmadik nagygyűlését a Magyar Diákszövetség. A küldöttek az alapszabály módosításáról valamint az új választmány összetételéről döntöttek. Az alapszabály-módosítás értelmében az MDSZ jogutódaként megalakult a Diákhálózat, amely az MDSZ eddigi jogait és kötelezettségeit magára vállalta és bővítette a szervezet hatáskörét. A tárgyalásokon megegyeztek az MDSZ, a diákklubokat tömörítő FEDIT, valamint a pozsonyi szakklubok képviselői, hogy ezután együtt dolgoznak. Az MDSZ jogutóda továbbra is felvállalja a diákérdekvédelmet és minden olyari tevékenységet, amely a diákokat tömörítő, közösségalkotó munkával kapcsolatos. Arról is döntés született, hogy az új szervezet együtt kíván működni egyéb ifjúsági, diák- és érdekvédelmi szervezetekkel, amennyiben az a hazai magyar főiskolás diákok számára előnyös lehet. -ászREFLEX IGAZHITŰ JOBBOLDAL? Ormótlan támadó cikkek tucatjai jelentek meg mostanában a csehországi sajtóban Valtr Komárek professzor elmarasztalására. Ha más földrészről érkezett ember ezek alapján ítélné meg a neves közgazdászt, méltán azt gondolhatná, hogy rosszabb ő, mint Gustáv Husák, vaskalaposabb Vasil Bil'aknál és kevesebbet ért a gazdasági kérdésekhez, mint Jozef Lenárt. Már-már a szocializmus szálláscsinálójának és a másfél esztendeje legyőzött rendszer visszasiratójának minősítik. Gyanúsan egyhangúak ezek a megnyilvánulások, szinte már azt a benyomást keltik, hogy bizonyos sajtóorgánumok bizonyos munkatársait ugyanaz a kéz irányítja. Mintha a Klaus-csapat tagjai abban a Moldva-parti irodaházban tanulták volna meg a hangulatkeltés mesterségét, amelybe nemrég még Fojtík elvtárshoz jártak észért a főszerkesztők. Komáreket támadják, de ezzel igyekeznek az 1968-as reformirányzat híveinek fejére is rákoppintani. Oldalvágásokat intéznek Dubček ellen és mindazok ellen, akik a tényeket látva akár csak egészen halkart is ki merészelik mondani: „Talán nem egészen így kellene, talán mégsem kizárólag a pénzügyminiszter stílusa az egyedül üdvözítő". Tévedés ne essék, nem arról van itt szó, hogy Valtr Komárek tagadja a radikális gazdaságátalakítás szükségességét. Aki figyelmesen olvassa megnyilvánulásait, tisztában van vele, hogy a prognosztikai intézet igazgatója legalább annyira tisztában van gazdaságunk siralmas állapotával, mint jobboldali ellenfelei. Koncepcióját olyan alternatívaként is felfoghatjuk, amilyenre minden pluralista társadalomban szükség van. Az árnyalatbeli különbségek ennyire határozott elvetése akarva-akaratlanul azt juttatja az ember eszébe: nem áll-e fenn egy igazhitű jobboldali rendszer kialakításának a veszélye. Értem én ezen azt, hogy nem kacérkodik-e a Polgári Fórumból kivált jobboldali párt egy olyan rendszer kialakításának a gondolatával, amely nem annyira az Európában honos liberális stílusra emlékeztetne... A pénzügyminiszter néhány megnyilvánulása láttán csak ilyen dolgok jutnak az ember eszébe. Azt a benyomást igyekszik kelteni mindenütt, hogy „én jól tudom, mit akarok, nektek csak az a dolgotok, hogy kövessetek". Nyíltan feltett kérdésekre még a parlamentben is kitérő válaszokat ad, arról már nem is beszélve, hogy miként igyekszik bánni, sőt, elbánni a sajtóval. Egy normális demokratikus országban (állítólag) a sajtó (ha összefog) akár a kormányt is képes megbuktatni. Formálisan sajtószabadság van nálunk, az alapít lapot, aki akar, az újságíró azt ír, amit akar, mindazonáltal Váelav Klaus az ellene intézett támadásokra csak mosolyog. Teheti, mert a parlamentben tudtommal még egyetlen határozott fellépésre sem került sor a kormány sajtómegnybmorító praktikái ellen. Még senki sem vette észre a honatyák közül, hogy Csehszlovákia világviszonylatban is példátlan újságadóztatási gyakorlata a szó legszorosabb értelmében merénylet a sajtószabadság ellen. Egy normálisan működő demokráciában az olyan kijelentés, amilyet a pénzügyminiszter nemrég tett, politikai földcsuszamlást eredményezne. A lakosságot baloldali puccsal, a reálszocializmus visszaállításával ijesztgetik. Félő, hogy a valóságban ez elterelő hadművelet, hogy ne vegyük észre, hogy némely erők egy újfajta totalitás, az igazhitű és senki által nem ellenőrizhető jobboldal kialakítására törekednek. TÓTH MIHÁLY A FÖLDTÖRVÉNY, MINT INDIKÁTOR NINCS KORMÁNYKOALÍCIÓS TÖBBSÉG A múlt héten a szövetségi parlament nem hagyott jóvá egy lényeges törvényjavaslatot. Ez még nem jelentene semmit, hiszen előfordul komolyabb demokráciák törvényhozásában is az, hogy egy-egy törvényjavaslat hónapokig „áll". Csehszlovákiában azonban egy kicsit más a helyzet. A tavaly megválasztott törvényhozásnak két fontos történelmi feladat jutott. Az egyik: megteremteni a rendszerváltás jogi alapjait, a másik pedig: megalkotni a szövetségi köztársaságok és a föderáció alkotmányát. Az első feladatot teljesítve születtek meg a nagy jelentőségű törvények, mint a rehabilitációs, privatizációs, valamint a kárpótlási törvény. A bírósági rehabilitációkon kívül, a többi a törvény a ma kormánykoalíciót alkotó mozgalmak választási programjainak legfontosabb részét volt hivatott teljesíteni. Nem kisebb dologról van szó, mint a tulajdonformák rendezéséről és egyenjogúsításáról. A privatizáció-kárpótlás-földtörvény folyamatával Csehszlovákiában bekövetkezett volna - legalábbis „de jure" - a rendszerváltás. Most, hogy a földtörvényjavaslatot nem fogadták el, az utolsó lényeges törvény hiányzik. Nézzük meg, milyen lehetőség van arra, hogy a Nemzetek Kamarája esetleg módosítson a döntésen. A szavazáskor kiderült, annyira eltérőek a vélemények, hogy nehéz lesz kompromisszumot kötni. A baloldaliaknak tartott képviselők a kormányjavaslat szellemében elkészített tervezet semmilyen formáját nem fogadták el. Maradnak tehát: a kormánykoalíció és a nemzeti pártok képviselői. Köztük viszont annyira megoszlanak a vélemények, hogy akár a törvénytervezet egyetlen kérdéses pontjának föláldozásával sem biztos, hogy megszületik a többségi döntés. Nem elég, hogy a kettészakadt PF, illetve NYEE egyes szárnyai máshogy viszonyulnak a javaslathoz, de még az eddig eléggé egységesen fellépő Kereszténydemokrata Mozgalom képviselői is megoszlanak. Már tanúi lehetünk a mozgalmon belüli megoszlás első jeleinek. Jelenleg tehát csak a kormány tud, úgy-ahogy egységesen fellépni, hiszen a törvényjavaslat kapcsán a szövetségi kormány miniszterei közt aránylag nagy volt az egyetértés. Nem így a parlamentben, ahol ma majdnem lehetetlen a szavazatok felét összegyűjteni. Kérdéses, hogy a Szövetségi Gyűlés ebben a felállásban képes-e valamilyen lényegi törvényt elfogadni. Mert ha nem, történelmi feladatát aligha tudja majd teljesíteni! Sok kisebb törvényjavaslaton kívül még két rendkívül lényeges döntést kellene hozni ebben a választási időszakban: el kell fogadni az új alkotmányt és ki kell dolgozni a stratégiai tervezésről szóló törvényt. Az elsőhöz, a parlamenti képviselők szavazatainak háromötöde szükséges Ha ma felét sem tudják „összeszedni", mi lesz majd az alkotmány sorsa? Vagy igaza van azoknak, akik azt állítják, hogy ez a parlament megtett mindent, amit megtehetett? Valóban szükség van új törvényhozásra? Egyelőre jobb, ha nem válaszoljuk meg a kérdést. Optimista vagyok, és bízom abban, hogy legalább azokat a törvényeket elfogadják, amelyek jóváhagyásához az abszolút szavazattöbbség is elegendő. Ellenkező esetben a piros különböző árnyalatai uralhatják a törvényhozást. Es ez a parlament nem ezért született... LOVÁSZ ATTILA