Új Szó, 1991. április (44. évfolyam, 77-101. szám)

1991-04-09 / 83. szám, kedd

1991. ÁPRILIS 9. 3 HÍREK - VÉLEMÉNYEK ÚJ szól WASHINGTONNAK ÉRDEKE A BÉKÉS RENDEZÉS AZ AMERIKAI KÜLÜGYMINISZTER IZRAELBE ÉRKEZETT James Baker amerikai külügyminiszter tegnap Jeruzsálembe érkezett. Látogatását megelőzően még vasárnap David Levy, külügyminiszter úgy nyilatkozott a televíziónak, hogy Izraelnek nem áll szándékában valamilyen új békekezdeményezéssel előállni. Megerősítette, kormánya továbbra is ragaszkodik a „kettős hozzáállás" elvéhez, vagyis párhuzamos tárgyalásokat kíván folytatni az arab országokkal és a palesztinokkal. Egy másik, a rádiónak adott nyilatkozatában Levy kifejtette, a kormány támogatja a regionális békekonferencia gondolatát. Szó szerint ezt mondta: „Készek vagyunk tárgyalni minden arab országgal, akár külön-külön, akár együttesen". Jasszer Arafat a PFSZ vezetője vasárnap* hozzájárulását adta ahhoz, hogy a megszállt területeken élő palesztinok találkozhassanak az amerikai külügyminiszterrel. Egy hónapon belül ez lesz már Baker második találkozója a ciszjordániai és a gázai palesztinokkal. Washington még tavaly megszakította a PFSZszel kezdett párbeszédet azután, hogy a szervezet nem volt hajlandó elítélni egyik frakciójának terrortámadását a Tel Aviv-i tengerpart eilen. • Bár Baker találkozik a palesztinok delegációjával, látogatásával kapcsolatban a kormány négy napra kitiltotta Izraelből a megszállt területeken élő arabokat. Nyilvánvalóan így akarja megakadályozni az Izraelellenes tüntetéseket. A Tisrin című hivatalos szíriai napilap tegnap ezzal vádolta meg Izraelt, hogy úfjent elutasítja a területet békéért elvet. A lap szerint az a tény, hogy Baker egy hónapon belül másodszor látogat el a térségbe, bizonyítja, Washingtonnak érdeke az arab-izraeli kérdés békés megoldása, viszont ellentétes ezekkel a törekvésekkel Samir kormányfő bejelentése, hogy kormánya elvből eilenzi a kivonulást a megszállt arab területekről. DÉL-KOREA AZ ENSZ-BE IGYEKSZIK ZENDÜLÉS TÖRÖKBÁLINTON KÉTHARMADOS TÖBBSÉG AZ ALBÁN KOMMUNISTÁKNAK Az albán parlamenti választások vasárnapi második fordulója után bizonyosra vehető, hogy a munkapártnak sikerült megszereznie a kétharmados parlamenti többséget. A tegnapi, még nem hivatalos eredmények - ezeket Tiranában a legnagyobb ellenzéki erő, a Demokrata Párt hozta nyilvánosságra - a kommunistáknak 168 képviselőjük lesz a 250 tagú törvényhozásban. A demokraták 75 mandátumhoz jutottak, az albániai görög kisebbség Demokratikus Szövetsége 5, a kommunistákhoz közelálló úgynevezett veteránok pártja pedig egy képviselőt küld a parlamentbe. A kétharmados többség lehetővé teszi a kommunisták számára, hogy a más párthoz tartozó képviselők véleményének figyelembe vétele nélkül fogadjanak el alkotmányos módosításokat. Fatos Nano kormányfő (természetesen szintén kommunista) a tegnapi fordulóban szintén bejutott a parlamentbe. A 39 éves politikus a munkapárt reformszárnyához tartozik. Tiraniai jelentések szerint a tegnapi fordulóban is voltak manipulációk. Sali Berisha, a Demokrata Párt elnöke például azt állította, hogy a kormányfő választási körzetében a katonák többször is szavaztak. NINCS OK AZ „EÜROPESSZIMIZMUSRA" A TIZENKETTEK ÖBÖL-SZEREPÉRŐL TANÁCSKOZNAK LUXEMBURGBAN Luxemburgban kezdtek tegnap tanácskozást az Európai Közösségek 12 tagországának kormányfői és Francois Mitterrand francia államfő a tizenkettek szerepéről az Öböl-háborúban. Az eseménnyel bő terjedelemben foglalkozik a nyugati sajtó, s a tegnapra időzített kommentárok mind feltették a kérdést, sikerüi-e közös nevezőre jutni? Az EK-nak megvannak azok a szervei és intézményei, amelyek lehetővé teszik, hogy a tizenkettek közös érdekeit az egyes tagországok érdekei főié helyezzék. A külpolitikában ez nincs így, a múlt év decemberében Rómában kormányközi konferenciát tartottak a politikai unióról, de arra nem voltak felkészülve, hogy közös és hatékony politikát dolgozzanak ki az Öbölválság megoldására. Az Öböllel kapcsolatban lényegében minden tagország külön álláspontra helyezkedett. Nagy-Britannia már hagyományosan az USA mellé állt, és Hollandia is hasonlóképpen cselekedett. Franciaország megpróbálta érvényre juttatni befolyását az arab világban. Németország anyagilag támogatta a szövetségeseket. Más tagok, így például Spanyolország és Belgium oly módon keresett valamiféle kompromisszumot, hogy küldtek ugyan csapatokat a térségbe, de azok nem kapcsolódtak be a háborúba. A római tanácskozáson az elnöklő Olaszország hiába törekedett valamiféle közős eljárás kidolgozására. A hangulatot jól érzékelteti például a Le Figaro francia napilap kommentárja, amely felteszi a kérdést, érvényesül-e az EK az Öbölben most, békében, amikor a háborúban tehetetlen volt? Netán az Egyesült Államokra hagyja, hogy kitapogassa a rendezéshez vezető utakat, vagy pedig végre érezni engedi baráti kapcsolatainak súlyát, tapasztalatait, s nem utolsósorban érdekeit a Közel-Keleten? A lap reméli, hogy a tegnapi luxemburgi csúcs erre pozitív választ ad. Hozzáteszi azonban, hogy a közvélemény még ennél is többet vár, azt, hogy az Öbölválságból levonják Európa számára a tanulságokat. Kár lenne tagadni, hogy a berlini fal leomlását követő eufória elillant. A Kelet válságban van. Jugoszlávia robban. A Szovjetunió a szakadék szélén egyensúlyozik. A gazdasági és szociális trauma egész Közép-Kelet-Európában mélyül, Kelet-Németországgal kezdve. A Nyugaton visszaesőben van a gazdasági konjunktúra. A GATTban Európa meghátrál a győztes Amerika nyomása előtt. Mindezek ellenére nincs ok arra - írja a Le Figaro -, hogy eluralkodjon az.,,europesszimizmus". TRAGEDIAKRA ITELVE A kurdok által legsűrűbben lakott területek NÉHÁNY SORBAN Szöul tegnap a Korea-közi kormányfői tárgyalások folytatására és a feszültség enyhítésére szólította fel a KNDK-t. Egyidejűleg bejelentette, fokozza az erőfeszítéseit annak érdekében, hogy önállóan felvegyék az ENSZ-tagországok sorába - egyébként ez a két Korea közötti viták egyik legfőbb oka. A dél-koreai külügyminisztérium közleménye szerint erről hivatalosan tájékoztatták a világszervezet tagországait, A Magyar Honvédség törökbálinti fegyverraktárának őrsége április 7-én, vasárnap este megtagadta az engedelmességet. Húsz sorkatona, elöljárói többszöri figyelmeztetése ellenére sem volt hajlandó átvenni az őrszolgálatot. A zendülőket tegnap őrizetbe vették. Dr. Székely János ezredes, a budapesti katonai ügyészség vezetője kérdéKurdok. Hetek óta szerepelnek a hírekben, de nagyon keveset tudunk rpluk. Ankara a nevüket is ódzkodik kiejteni, hegyi törököknek nevezi őket. A Szovjetunió rengeteg nemzete között elvesznek, hiszen nincsenek sokan, mindössze 1 milliónyian és már meglehetősen szótszóródva. Ennek a duplája él Szíriában, de Damaszkusz sem nagyon igyekszik elismerni létüket, csak akkor jutnak az eszébe, amikor borsot akar törni Bagdad orra alá. Irakban 5 millió, Iránban kb. 7 millió a kurdok száma, s ugyancsak a két ország közti ellenségeskedés és barátkozás egymást sűrűn váltó időszakainak függvénye, milyen a sorsuk. A barátság időszakaiban közösen nyomják el, az ellenségeskedés idején egymás ellen játsszák ki őket. Törökországban 15 millió kurd él, annyi, mint a másik négy államban együtt. Harmincmillió ember egy 400 ezer négyzetkilométeres területen, amelyet makacsul Kurdisztánnak h ívnak, nem véve tudomást feldaraboltságáról. Elő-Ázsia egyik legrégibb népe, már az ókori történészek is írtak róluk. Minden asszimilálási kísérlet, minden erőszak ellenére máig megőrizték nyelvüket, hagyományaikat, írásukat, népviseletüket. Mindezt az állandósult létbizonytalanság, az örökös üldöztetések közepette. A kurdok azt mondják, a hegyeken kívül nincsenek barátaik. Most mégis a magas, zord hegyek között pusztulnak. Mert megint menekülnek. Az iraki Kurdisztánból a törökországi Kurdisztánba, meg az irániba. Százezrével. Hogy pontosan hányan is, azt csak a külföldi segélyakciók szervezői próbálják felmérni, meg Törökország és Irán, amelyek kényszerűségből befogadják őket. De nem valamennyiüket. Tömegesen rekedtek a behavazott hegyekben, se előre, se hátra. Előttük a jól őrzött határok, mögöttük Szaddam kegyetlen katonái. S emlékezetükben ott van Halabdzsa, ahol 1988 nyarán Bagdad mustárgázzal pusztított el 5 ezer kurdot. Nőket, gyerekeket, öregeket. A harcképes férfiakat már előzőleg összefogdosták. Ebben az időben szerezte a „kurdok a KNDK-t pedig felszólították, hogy ugyanilyen módon járjon el. Jelenleg mindkét Koreának megfigyelői státusa van az ENSZ-ben. A KNDK ellenzi az önálló tagságot, mert szerinte ez csak megerősítené a két Korea megosztottságát. A szöulj kormányfő tegnap telefonon felhívta phenjani kollégáját, s azt ajánlotta neki, hogy a megszakadt kormányfői tárgyalásokat folytassák, mégpedig május 22-25-én; a KNDK fővárosában. sünkre elmondta, a sorkatonák a sűrű őrségbevezénylés okozta kifáradással magyarázták tettüket. A honvédség 1956 utáni történetében csak a hetvenes évek második felében fordult elő egyszer ehhez hasonló csoportos parancsmegtagadás; akkor egy építő műszaki alakulat raja nem akart leszállni a teherautóiáról. V. P. G. mészárosa" nevet AH Hasszan al-Madzsid, Szaddam egyik kedves, közeli rokona, újabban belügyminiszter. Most is összeszedett vagy 5 ezer kurd asszonyt és gyereket, hogy élő pajzsként használja őket, ha Kirkukot megpróbálnák visszaszerezni a gerillák... Pedig a kurdok nem akarnak sokat, nem törekszenek Kurdisztán függetlenségére, nem viselnek hadat öt országgal. Egyszerűen csak némi önállóságot szeretnének, autonómiát, hogy maguk dönthessenek sorsukról, lehessenek iskoláik, nemzeti intézményeik. S mindenekelőtt arra vágynak, hogy elismerjék: ők egy nemzet. Nem arabok és nem perzsák, még csak nem is hegyi törökök. Egy nemzethez való tartozásukat leginkább a mostani súlyos helyzetben bizonyítják. A több tucat párt és szervezet, úgy tűnik, most feladta a rivalizálást, közeledett egymáshoz a két legnagyobb mozgalom is, az iraki Kurd Hazafias Szövetség, melynek vezetője Dzsalal Talabani, meg a Kurd Demokrata Párt, élén Maszud Baizanival, aki nem más, mint a kurdok legendás vezérének, Musztafa Barzaninak a fia. Barzani tábornok volt az, aki olyan katonai sikereket ért el, hogy a hetvenes évek elején rá tudta kényszeríteni Szaddamot az önkormányzat szavatolására. Ez az elsó és utolsó autonómia nem tartott sokáig, az Irán ellen indított háború pedig végleg semmissé tette. A kurdokat Bagdad és Teherán megint csak gyalogoknak használta ebben a partiban. Gyalogok, akiket elsőként áldoznak fel - az öböl-háború után is ezt a szerepet szánták a „nagyok" a kurdoknak. Bush elnök még a hadműveletek megindítása előtt abban reménykedett, hogy az iraki nép fellázad a zsarnok eilen, de legalábbis a harcok után megdönti hatalmát. Dzsalal Talabani már három nappal Kuvait lerohanása után megérkezett Washingtonba és felajánlotta: több ezer pesmergát kurd felkelőt szólít fegyverbe Szaddam ellen, ha megfelelő támogatást kap az Egyesült Államoktól. Ajánlatát nem fogadták el. Az amerikaiak akkor hagyták másodszor cserben a kurdokat - de a síitákat is -, amikor az ideiglenes tűzszünet megkötése után engedélyezték Bagdadnak a helikopterek használatát. Később már repülőgépekről is lőtték a felkelőket, majd a menekülőket, s Washington ezt tétlenül tűrte. Érdekes módon a legtöbbet az a Törökország segít most a kurdoknak, amely azzal a feltétellel lépett be a háborúba, hogy a győzelem után szóba sem kerül autonómiájuk. Bush nemcsak azért nézheti ölbe tett kézzel a kurdok újabb tragédiáját, mert ehhez a kétes semlegességhez élvezi az amerikaiak 67 százalékának támogatását, hanem azért is, mert a nemzetközi közvélemény sem tud túl sokat a kurdok hányatott sorsáról. Az országok, melyek területén élnek, vagy hallgatnak róluk, vagy kellemetlen békétlenkedőknek igyekeznek beállítani őket. Egyik vezetőjük erről így vélekedik: „Ránk azért nem fordít figyelmet a világ, mint a palesztinokra, mert mi még egyetlen túszt sem ejtettünk, egyetlen repülőgépet sem térítettünk el. Mi csendben viaskodunk, de erre büszkék vagyunk." Nyilván mostani nagy elkeseredésük következménye, hogy a napokban a világ több pontján voltak megmozdulásaik, tüntettek az iraki követségek előtt, vagy be is hatoltak azokba. Lőni viszont csak a kővetségiek lőttek. Mint Prágában is. És a kurdok erre is büszkék lehetnek. GÖRFÖL ZSUZSA ÉS N

icolae Ceausescu volt román diktátor az elterjedt híresztelésekkel ellentétben nem származott éppenséggel legszegényebb családból. A szülőfalujában őrzött dokumentumok bizonyítják, hogy apja, Andrutsa Ceausescu .az ötvenes évek elején több mint 20 hektár föld tulajdonosa volt. Földjét a „kárpáti géniusz" személyes felügyelete alatt kollektivizálták. Most, amikor az új agrárreform keretében Romániában visszaadják a régi tulajdonosoknak a mezőgazdasági területek egy részét, jelentkeztek a Ceausescuklán tagjai is, követelik az államtól örökségüket. A család nevében llieu Ceausescu, a nemzetvédelmi miniszter egykori helyettesének, az ismert soviniszta történésznek a felesége terjesztette be a hivatalos kérvényt. Az örökösök listáján szerepel a hírhedt Ceausescu házaspár három gyermeke. E

gyre hihetőbbnek tűnnek azok az előrejelzések, amelyek Mihail Gorbacsov szovjet elnök bukását jósolják meg. Ezt Dick Cheney amerikai védelmi miniszter mondotta az ABC amerikai televíziós társaságnak adott vasárnapi nyilatkozatában. A miniszter, aki George Bush elnök közeli munkatársa, nem titkolja, hogy Mihail Gorbacsovról alkotott véleménye szkeptikusabb mint a Fehér Ház hivatalos álláspontja. M

integy százezer lengyel használta ki vasárnap éjféltől tegnap reggelig az NSZK-val és a további nyugat-európai országokkal kötött megállapodást a vízummentes kapcsolatokról. A lengyel polgárok a második világháború befejezése óta most először utazhattak nagyobb formalitások nélkül egész Németország területére. Az első érdeklődők már vasárnap este gyülekezni kezdtek a határon. Görlitzben éjfél előtt már négy kilométeres gépkocsisor várakozott. C

arlos Menem argentin elnök tegnap háromnapos látogatásra Németországba érkezett. Ma fogadja őt Richard von Weizsäcker szövetségi államfő, majd pedig Helmuth Kohl kancellár. Látogatásának jelentős eseménye lesz a két ország közötti beruházások védelméről szóló szerződés aláírása. K

ét kormánykatona, két tamil felkelő és egy polgári személy vesztette életét vasárnap Sri Lankán az egynapos tűzszünet után kirobbant harcokban. Katonai források szerint a szigetország északi részén levő Batticaloa kerületben tamil szeparatisták támadtak a kormánycsapatokra. P

eruban a január vége óta pusztító kolera eddig 911 áldozatot követelt. Victor Yamaoto perui egészségügyi miniszter a La Republica című napilapnak adott nyilatkozatában elmondta: legkorábban két hónap múlva sikerül megfékezni a járványt. Egyben figyelmeztetett rá, a kolera valószínűleg állandó veszélyt jelent majd Peru számára. r

gnap Pekingben megnyitották a második nemzetközi vásárt, amelyen 30 ország mintegy 300 cége képviselteti magát. A kínai piacra való betörésért versengenek a nemzetközi gépipari termékek, távközlési berendezések, számítógépek gyártói. Csehszlovákiát a vásáron a Motokov részvénytársaság, továbbá a Martimex RT, valamint a prágai erősáramú elektrotechnikai üzemek képviselik. flKKORJÜ (HOLNAP HETI IFI} _ __ —J