Új Szó, 1991. április (44. évfolyam, 77-101. szám)

1991-04-06 / 81. szám, szombat

PUBLICISZTIKA IÚJSZÓI 1991. ÁPRILIS 6. EURÓPA A RÉGIÓK FELÉ TART? ' BESZÉLGETÉS KÉT NEMZETKÖZI TUDOMÁNYOS ÉRTEKEZLET RÉSZTVEVŐIVEL A közép-kelet-európai országokban a rendszerváltás és az ezt követő piacgazdasági program sikeres végrehajtásának útjába több helyütt fékező hatással törnek fel a nemzetiségi viszályok. A demokratikus társadalmi kibontakozás felszínre hozta a vélt és valós sérelmeket. Térségünk egyes országaiban a történelmi tényekből kiragadott féligazságokkal, durva sértegetésekkel vádolják a nemzeti kisebbségek, az etnikai csoportok tagjait. Gyakran az általános emberi szabadságjogok elveit súlyosan megsértve, ismét a kollektív bűnösség vádjával ültetik őket a vádlottak padjára - miközben az európai integritás elősegítése helyett, a szeparatizmus útját egyengetik. . A tudományos kutatás, a politológia, de még a józan politikai pártok is gyorsan felismerték e tömeghisztériát keltő fejleményekből származó veszélyt, ezért Európa-szerte szaporodnak azok a nemzetközi értekezletek, amelyeken neves politikai személyiségek, kutatók, szociológusok, politikai pártok és mozgalmak tisztségviselői keresik e rendkívül káros jelenség orvoslását. A közelmúltban két ilyen témájú nemzetközi tudományos értekezleten az Együttélés Politikai Mozgalom képviselői is jelen voltak. Prágában Béke, biztonság, önrendelkezés Közép-Európában, Bécsben pedig Európa Kerekasztal címmel került sor gyümölcsöző eszmecserére. E két értekezlet résztvevője dr. Gyuricsek Piroska, illetve dr. Duka Zólyomi Árpád volt. Tapasztalataikról, a tanulságokról kérdeztük őket. • Milyen új gondolatok kerültek előtérbe e témakörben? Gy. P.: - A tanácskozást az INTEREG (Internacionales Inštitút für Nationalitátenrecht und Regionalizmus), tehát a nemzeti kisebbségek jogaival és a régiók kérdésével foglalkozó nemzetközi intézet és a prágai Károly Egyetem rendezté. Elsősorban az öröklött közép-európai nacionalizmust és az ebből fakadó, illetve táplálkozó feszültségek feloldásának lehetőségeit kutatta. Az immár harmadik ilyen jellegű megbeszélésen napirendre kerültek az olyan kérdések is, mint Európa biztonsága az egységes Németország létrehozása után, továbbá az európai államok új osztódásának veszélye gazdagokra és szegényekre, s az ebből származó feszültségek. Külön hangsúlyt kapott az államok és kormányok felelőssége a környezetszennyezés megfékezésében, és sorrendben csak ezt követően vitatták meg a résztvevők egy új európai biztonsági rendszer létrehozásának körvonalait. D. Z. Á.: - Az Európa Kerekasztal tanácskozásának vezérgondolata Európa új szerkezete volt. A tematikailag három részre tagozódott kétnapos értekezés első része a régiók, területek és országok kialakulásának lehetőségeit elemezte. Több felszólaló hangsúlyozta, hogy a különböző régiók fokozatos létrehozása elvezethet egy konfliktusmentes közös európai ház felépítéséhez. A régiók nemzeti, illetve nemzetiségi, vagy gazdasági megfontolások alapján alakulhatnak ki, amelyeknek három formája lehet: államon belüli, határon túlra terjedő és nemzetközi. A második részterület az európai nemzeti kisebbségek problémáival foglalkozott. Ezúttal Nyugat- és Közép-Európa nemzetiségi problémái háttérbe szorultak, míg a Szovjetunió, főleg pedig a Baltikum és a Balkán forrongó nemzetiségi kérdései kerültek a szónokok bonckései alá. . A tanácskozás harmadik témaköre az etnikai csoportok szerepével, illetve védelmével foglalkozott. Felvetődött a kérdés: az általános gazdasági jólét, vagy pedig az önigazgatáshoz szükséges jogok megadása előnyösebb ezen csoportok társadalmi felemelkedése szempontjából? A vitázok többsége az autonómiák szükségessége mellett állt ki, ugyanakkor mások az autonóm területek káros, nacionalizmusra ösztökélő hatását elemezték. Ennek ellenére kialakult egy közös szemlélet, hogy csakis az általános emberi jogok érvényesítése, a nemzetek és nemzeti kisebbségek egymás iránti kölcsönös tisztelete a célravezető út, s mindezt csak szigorú nemzetközi egyezményekkel lehet garantálni. » • Az általános kérdések közepette szóba jött a csehszlovákiai kisebbségek ügye is? Gy. P: - Mivel köztudomásúan Európában az államhatárok nem azonosak az etnikai határokkal, felmerült az úgynevezett közös régiók létrehozásának gondolata. Ezek a régiók tulajdonképpen az államhatárokat tennék „szellősebbé", s egyben elősegítenék a régiókban élő különböző nemzetek együttélését, egymás jogainak tiszteletben tartása mellett. A gondolat egyébként nem teljesen új, hiszen vannak európai régiók, amelyek már sikeresen bizonyították létjogosultságukat. E kérdéskört részletesen kifejtette a tanácskozás fő szervezője, R. Hilf professzor Az államok, népek és régiók Európája című tanulmányában. Mindenképpen bíztatónak tartom a tanácskozáson történt bejelentést, miszerint cseh és német viszonylatban már megegyezés történt és rövid időn belül létrejön az első közös régió, amely Cheb-et és környékét öleli fel. D. Z. Á.: - A már említett okoknál fogva kevés idő és hely maradt szűkebb térségünk problémáinak megvitatására. A csehszlovák résztvevők - a Kereszténydemokrata Mozgalom és a Néppárt képviselői - főleg elméleti síkon fejtegették a demokrácia és a nemzeti kisebbségek kérdés kölcsönösségét. így például Váelav Benda kiemelte a konkurencia nélküli demokrácia és az állambíróság szerepét. Elítélte a nemzetállam formáját és több jogot követelt a kisebbségek számára. Ján Čarnogurský az elmúlt rendszerből örökölt nacionalista csökevények sovinizmusba hajlásának veszélyére figyelmeztetett. A szlovák-magyar együttélést fejtegetve megállapította, hogy a magyarok szilárd kulturális és történelmi háttérrel, valamint erős nemzeti öntudattal rendelkeznek. Sürgette az ellenségeskedés megszüntetését a két nép között. • Vannak-e tehát bíztató jelek egy határok nélküli Európa megteremtésére? Gy. P.: - Szeretném remélni, hogy végül is győzni fog a józan ész és a megértés, s ezért a közös régiók létrehozása a mi vonatkozásunkban sem marad csupán jámbor óhaj. Ezt a megoldást nagyon járható útnak tartom a népek, nemzetek, nemzeti kisebbségek, etnikai csoportok harmonikus együttélésének kialakításában. Talán már ezt sejteti az az okmánytervezet is, amelyet a résztvevők között Magna Charta gentium et regionum címen szétosztottak, hogy a legközelebbi tanácskozáson részletesen megvitassák, esetleg elfogadják. D. Z. Á. - A további egészséges fejlődés lehetőségeit elsősorban a szilárd gazdasági alapok megteremtésében látom, így fokozatosan megszűnhetnének az államhatárok. Ezért igen fontos lépésnek tartom a különböző régiók kialakításának szorgalmazását. Mint az értekezlet záródokumentuma is hangsúlyozza, az általános emberi jogok nemzetközi szavatolása olyan tényező lehet a jövőben, amely méltó helyre teszi Európa nemzeti kisebbségeit és etnikai csoportjait a népek nagy családjában. TÓTH GÉZA SZEMBENÉZÉS Miközben lapunkban már a harmadik olyan riport jelent meg, amelyekben munkatársaim egynémely falvakban a vallásgyakorlás ürügyével szított nemzetiségi ellentétekről írtak, a saját lelkiismeretem sem nyugodt. Március hatodikán, majd néhány nappal később egy-egy levél érkezett szerkesztőségünkbe Bodrogszerdahelyről. Januárban az újságírói objektivitás eltökéltségével igyekeztem írni a bodrogszerdahelyi plébániát vezető Szalai László atyáról, és a vele kapcsolatosan Borsiban szlovák nacionalisták által szándékosan szított nézeteltérésekről. Annak idején felkerestem a kassai püspököt is, aki elmondta véleményét a történtekről. A riport megjelenése után kb. egy hónap elteltével Kirsch Ferenc bodrogszerdahelyi olvasónk levelében sok szempontból megerősíti az általam látottakat és tapasztaltakat. Szalai László plébánost minden tekintetben megfelelő katolikus papként mutatja be. Olyan fiatalemberként jellemzi, akinek sokat köszönhet a falu, mindenekelőtt a gyerekeket nevelő családok és a magatehetetlen öregek. Kirsch úr levelében kitér arra is, mennyiben változott meg a katolikus hitélet a faluban. Véleményét úgy összegzi, hogy abból kiderül, milyen szándékokkal akarnák elmozdítani a Bodrogszerdahelyen és Borsiban szolgáló fiatal papot. A másik levélben a riport egyik alanya, Török Ferencné arról értesített, hogy időközben névtelen levelek tucatjaival uszítják egymásnak Bodrogszerdahely és környékének magyar illetve szlovák lakóit. Mi más lehet a célja a levélhez mellékelt irománynak, amelyben a magyaroknak kijáró „kutyafejűek" jelző a legszelídebb. Józan életű római és görög katolikusok, reformátusok aligha vetemednek ilyen dologra. A riport tárgyával kapcsolatban ezt írja: ,, Sajnos, a helyzet rossz, a püspök hajthatatlan, és augusztusban áthelyezi Szalai atyát. Már nem tudunk kihez fordulni segítségért. Mert, ha elteszik, akkor majd biztos egy szlovák papot küld ide, aki úgymond megtanítja a magyarokat arra, hol is élünk. Nekem úgy tűnik, hogy itt nem is az áthelyezése, hanem a nemzetiségi kérdés kiélezése az elsődleges." ció útján, hanem a szlovák és a magyar katolikus hívek megbékítésével keresi meg a konszenzust. Jószándékkal teheti, hiszen Szalai atya a pozsonyi szlovák papi szeminárium végzettje, tehát kiválóan misézik szlovák és magyar nyelven. így aligha az ő személye, és az állítólagos (mert a szlovák hívek által ráfogott) makacssága oka a borsi, s lám immár a bodrogszerdahelyi' békétlenkedéseknek. Tisztán szeretnék látni, ezét tartanám helyesnek, hogyha az ügy - már ha nevezhetem így a katolikus hitélet efféle zavarát - keresztényekhez méltó megoldást nyerne. A másik hírt a Národná obroda március 18-i számának negyedik oldalán keretben olvashatjuk, A Vatikán a nacionalizmus ellen cím alatt. Eszerint tíz bíboros és negyven különböző földrészről érkezett résztvevő jelenlétében március 13-16. között ülésezett a Nem Hívők Pápai Tanácsa. Ezen felszólalt Jozef Tomko bíboros is, aki a katolikus egyház missziós tevékenységét irányítja, valamint Tomáš Halík, a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság püspöki konferenciájának főtitkárhelyettese. Dr. Halík egyebek között elmondta, hogy az egyháznak KeletEurópában szembe kell fordulnia az ODA KELLENE FIGYELNI A SZENTATYÁRA Nem hanyagságból, nem is a levélíróm, valamint a bodrogszerdahelyi és borsi katolikusok iránti közömbösségből vártam a fejlemények közlésével egy hónapot. Elsősorban azt reméltem, hogy időközben a kassai püspökség józan belátásra tér. Sem a riportom hangvételével, sem a tények teljes feltárásával nem akartam a püspökség és a katolikus egyház dolgaiba avatkozni. Januárban ezért sem kötöttem az ebet a karóhoz, amikor Gábor Bertalan esperes úr, többszöri telefonálás után is kitérő válaszokat adva, nem vállalta a sajtóbeli nyilatkozatot. Feltűnt, de nem lepett meg, hogy Štefan Farkaš püspöki helynök a Kassán tett látogatásom során megtagadta az üggyel kapcsolatos véleményének a kifejtését. •Szeretnék tisztán látni mindabban, ami egy év óta Szalai László plébános úr körül zajlik. Én hittem, és hiszek Tkáč püspök úrnak, hogy azt, amit nyilatkozott, meg is tartja. Tehát: nem az egyházi adminisztráEnnek fontosságát húzza alá két márciusi esemény ig. Sajnálatos módon, lapunk sem szentelt kellő figyelmet annak a hírnek, amely a Národná obroda március 16-i számának első oldalán jelent meg. E szerint Giovanni Copa apostoli nunciust fogadta Marián Čalfa, a szövetségi kormány elnöke. A tavaly szeptember óta Prágában állomásozó vatikáni követ első találkozása során mindenekelőtt a római katolikus egyház integráló feladatáról beszélgettek, amellyel a híveket a nemzetiségen felülemelkedő alapvető és univerzális erkölcsi értékek elsajátítására neveli, hogy hozzájáruljon társadalmunk nyugalmához és stabilitásához. A szlovákiai helyzettel kapcsolatosan az apostoli nuncius hangsúlyozta, hogy II. János Pál pápa ellenzi az egyház megosztását, de nem zár ki bizonyos autonómiát, amelynek figyelembe kell vennie az etnikai különbségeket, hogy így is segítse az egyház megőrzését. újonnan feléledő nacionalizmussal, s támogatnia kell Európa minden nemzete kulturális és lelki identitásának fejlődését. Ugyanakkor gátat kell vetni a sovinizmusnak, hogy a nemzetek kölcsönös megértésének hidjai felépülhessenek. Nem tudom, kell-e a bodrogszerdahelyi és a borsi történések, a szlovákiai nacionalista uszítás és a két hír közötti összefüggést magyarázni. Legyen ez a két hír, illetve a mögötte látható szemlélet és lelkiség erősítője azoknak az embereknek, akik úgy érzik, vallásgyakorlásukban nélkülözhetetlen anyanyelvünk zavartalan használata. Legyen e hírek mögött álló pápai döntés figyelmeztető mindenki számára. A katolikus híveknek - beszéljenek bármilyen nyelven is - oltalmat ad a római szent szék. Most már csak az kell, hogy továbbra is küzdjenek azért, amit II. János Pál pápa ezekben az állásfoglalásokban ország-világ előtt megfogalmazott. DUSZA ISTVÁN EGÉSZSÉGÜGYI VILÁGNAP NINCS OKUNK AZ ÜNNEPLÉSRE Évtizedekig arról beszéltünk, milyen magas hazánkban az egészségügyi ellátás színvonala, milyen sok az orvosunk, milyen alacsony a gyermekhalandóság, mennyire hatékonyak az egészségügyi programok, miközben Komáromban nedves falú kórtermekbe helyezték a szülő nőket, miközben a dunaszerdahelyi kórházban a férőhelyek száma nem éri el az országos átlag felét sem, a galántai járásban pedig számos körzeti orvosi rendelőben szénnel fűtenek, s az orvosok műszerezettsége írógépből és a vérnyomásmérőből áll. Azután 1989 novemberét követően fény derült sok mindenre s rá kellett ébrednünk: egészségügyünk halódik. Nyíltan kimondhattuk, hogy a valaha jó színvonalú orvosi ellátásunk az évek során a fejlődő országok színvonalára süllyedt. Hogyan lehetséges ez? - kérdezhetné az állampolgár, aki úgy gondolhatta, tetemes adójából csak jut az „ingyenes" betegellátásra is. Fény derült arra, hogy hazánkban az eltelt években a nemzeti jövedelem csupán 4,6 százalékát fordították az egészségügyre, (az USA-ban 12 százalékot, az NSZK-ban 8 százalékot) s ezért kórházainkban kevés a csúcsminőségű műszer, az ápolónők nehéz fizikai munkát végeznek, katasztrofális a gyógyszerhiány, s az orvosok (is), - hogy megvásárolhassák a továbbképzéshez nélkülözhetetlen irodalmat, - fóliázni kényszerülnek... Nincs pénz az egészségügyi ellátás színvonalának emelésére - hangzott el már több kormányülésen. S hiába tiltakoznak a különböző szervezetekbe tömörült orvosok, egészségügyi dolgozók, hiába próbálkoznak takarékoskodni az egészségügyi intézetek, hiába kilincsel az egészségügyi miniszter... Beteg az egészségügyünk és sürgős orvoslásra vár. Anyagiakra éppúgy, mint egy sor legiszlatív intézkedésre. A gondok súlyosak, s belátható időn belül lényeges javulást nem várhatunk. Mit tehetünk? Figyelembe kellene vennünk - s nemcsak az Egészségügyi Világnap kapcsán - hogy egészségünk megőrzésének érdekében változtatnunk kell helytelen, egészségkárosító életmódunkon, életritmusunkon, étkezési szokásainkon... A jelen körülmények között ez az egyik járható út. Világnap ide, világnap oda, sajnos nincs okunk az ünneplésre. (péterfi) NÉGY BETÖRÉS -EGY HÉT ALATT (Mi^nkatársunktól) - A rimaszombati járási Jednota fogyasztási szövetkezetnek az utóbbi hónapokban nemcsak a piacgazdálkodásra való áttéréssel gyűlt meg a gondjabaja, hanem a betörőkkel is. Az év első negyedévében a 450 elárusítóhelyet üzemeltető szövetkezetbe ugyanis huszonhatszor törtek be. Riasztó adat ez, különösen, ha az elmúlt év hasonló időszakával vetjük össze, mert akkor csak 13 lopás történt. Legkedvezőtlenebb volt a helyzet februárban, amikor négy betörés is jutott egy-egy hétre. A betöréses lopásokból eredő kár az első negyedévben elérte a 380 ezer koronát. A betörések nemcsak az üzletvezetőket érintik hátrányosan, de a vásárlókra is kihatnak - mert a leltározás miatt sokszor két-három napig is zárva van egy-egy elárusítóhely -, nem beszélve persze a fogyasztási szövetkezet vagyonát ért károkról. A fogyasztási szövetkezet vezetősége igyekszik minden tőle telhetőt megtenni a további betörések megakadályozása érdekében. Sok helyen van már riasztóberendezés, csakhogy ez aránylag drága, és a javítása is problematikus. Mindamellett, hogy az üzletvezetőket fokozott éberségre szólították fel, a polgárok segítségét is kérik, mert úgy néz ki, önerőből nem tudnak gátat vetni ennek a nemkívánatos, de sajnos egyre gyakoribb jelenségnek. (polgári)