Új Szó, 1991. április (44. évfolyam, 77-101. szám)

1991-04-06 / 81. szám, szombat

HÍREK - VÉLEMÉNYEK ,ÚJ SZÓ* 1991. ÁPRILIS 747. JUGOSZLÁV CSÚCS MARADTAK AZ ELLENTÉTEK A hat jugoszláv tagköztársaság elnökei csütörtöki találkozójukat úgy értékelték, hogy tettek egy lépést előre, bár az alapvető ellentéteket nem sikerült megoldani. Ezt erősítették meg közös sajtókonferenciájukon, amelyet az ország jövőjéről folytatott tárgyalások után rendeztek. Szlobodan Milosevics szerb elnök azt mondotta, Szerbia és Crna Gora továbbra is azerős centralizmus híve, ezzel szemben Horvátország és a többi köztársaság egy szabadabb, lazább államszövetséget vagy a konföderációt akar. ,,Be kell vallanom, egyáltalán nem világos számomra, hogy milyen lehetne egy kompromisszum" - mondotta Milosevics, hozzáfűzve, hogy a konföderáció szerinte Jugoszlávia végét jelentené. Nem volt hajlandó egyértelmű választ adni arra, Szerbia elismeri-e Krajinát, ezt az úgynevezett autonóm területet, amelyet a Horvátországban élő szerbek kiáltottak ki. Az ügyről Franjo Tudjman horvát elnök is nyilatkozott. A horvát szervek és az itt élő szerbek konfliktusáról szólva azt mondta, hogy Zágráb tovább már nem tűrhette „a szerb erőszakot és terrorizmust". Az Ante Markovics vezette jugoszláv szövetségi kormány viszont nem volt hajlandó elismerni Krajina létét, sem pedig elszakadását Horvátországtól és csatlakozását Szerbiához, ahogy azt e terület vezetői egyoldalúan meghirdették. Csütörtökön este, a szövetségi kormány ülése után erről egy nyilatkozatot tettek közzé, amely elfogadhatatlannak és alkotmányellenesnek tartja, hogy autonóm területeket alakítsanak a jugoszláv államszövetség egyes szubjektumain belül, és hogy ezek önhatalmúlag kinyilvánítsák csatlakozásukat más köztársasághoz. AZ IRAKI HELYZET FENYEGETI A NEMZETKÖZI BIZTONSÁGOT (Folytatás az 1. oldalról) tőleg 250 ezren menekültek Törökországba, és Kirkuk térségéből további 150 ezren vannak úton. Egy magas rangú ankarai vezető úgy fogalmazott, a török határok nyitva vannak, igaz, hogy nem legálisan, de ténylegesen. Érdekes hír érkezett Kairóból, eszerint a kurd felkelők a tegnapra virradó éjszaka ismét elfoglaltak egy észak-iraki nagyvárost: Irbilt. A MENA hírügynökség teheráni kurd forrásoktól kapott értesülésekre hivatkozva számolt be erről. A Forradalmi Irak Hangja rádióadó arról tudósított, hogy délen, Bászra környékén is kiújultak a harcok, a síita felkelők több ponton intéztek támadást a kormánycsapatok állásai ellen. A kurd menekültek kérdésével számos nemzetközi szervezet foglalkozik. A Biztonsági Tanács csütörtökön egész nap erről tárgyalt. A vita tegnap folytatódott, s tegnap kellett jóváhagyni a határozati javaslatot (erről lapzártáig nem kaptunk jelentést). Két javaslat fekszik az asztalon, az egyiket Franciaország, a másikat Törökország nyújtotta be. Nagy különbség nincs közöttük, mindkettő elítéli azt az erőszakot, amelyet az iraki rezsim alkalmaz a felkelés leverése során a polgári lakossággal szemben. Követelik a megtorlások azonnali megszüntetését, aggodalommal szólnak több százezer menekült sorsáról, s követelik egy ENSZ-miszszió kiküldését a helyzet feltérképezésére. Mindkét javaslat azonnali és jelentős humanitárius segélyt követel mind az Észak-Irakban, mind az Iránnal határos térségben élő polgári lakosság számára. Thomas Pickering, Washington ENSZ-nagykövete elmondta, az USA, Nagy-Britannia és Franciaország a határozat mielőbbi elfogadását sürgette, ezzel szemben más államok ódzkodtak az iraki belügyekbe való beavatkozás miatt. Az amerikai küldöttség véleménye szerint azonban az iraki menekültek kérdése már több országot érint, a lövöldözések nem egy esetben már az iraki határon túli területekre is kiterjednek, s a helyzet komolyan fenyegeti a nemzetközi biztonságot. Az ENSZ-nek ezért joga van a véleménynyilvánításra és bizonyos intézkedések követelésére. Az Egyesült Államok a tegnapra virradó éjszaka figyelmeztette Bagdadot, ha Szaddam katonái nem hagynak fel a kurdok és más ellenzéki csoportokhoz tartozók mészárlásával, akkor az öböl-háború idején hozott Irak-ellenes gazdasági szankciókat nem vonják vissza. New Yorkban Perez de Cuellar ENSZ-főtitkár pedig azt közölte, hogy a világszervezet magas rangú tisztségviselőiből (többnyire a főtitkár helyetteseiből) egy koordinációs csoport alakult, s ennek lesz feladata a tűzszüneti határozatok egyes rendelkezéseinek a végrehajtása. Érdekes módon Egyiptomban is élesen bírálták a 687-es számot viselő határozatot. Az Al-Vafd ellenzéki napilap szerint a határozat sújtja az egész iraki társadalmat, amely maga is a diktátor áldozatának tekinthető. Az Iraktól követelt jóvátételt a versailles-i szerződéshez hasonlította. ALBÁNIA LÉPÉSEK A PRIVATIZÁLÁS FELÉ HAT HALÁLOS ÁLDOZAT SKHODRÁBAN Nem sokkal a munkapárt választási győzelme után a kommunista kormányzat Albániában meghirdette a népgazdaság privatizálásának első lépéseit. A tiranai rádió erről szóló tájékoztatásában az állt, hogy a minisztertanács több ilyen értelmű határozatot is hozott. Ezek egyike feladatul adja a minisztériumoknak és más főhatóságoknak, legkésőbb április végéig döntsék el, hogy mit adnak a magánszektor kezébe. Az első tájékoztatás-szerint a privatizálás elsősorban a szolgáltatásokat, a kereskedelmet, a kisipari tevékenységet, az egészségügyet, a jogi szolgáltatásokat, az alapvető élelmiszerek termelését, a személy- és teherszállítást érintené, és szó volt a kulturális és művészeti tevékenységről is. Az albán gazdaság „átszervezésére" egy különbizottság fog felügyelni, ennek a létrehozása is szerepel az említett kormányhatározatokban. Skhodra városban, ahol kedden a rendőrség brutálisan fellépett a választási eredmények ellen tüntetőkkel szemben, a legutóbbi hírek szerint már hatra emelkedett a halálos áldozatok száma. Ellenzéki források megerősítették, hogy a kórházi ápolásra szorulók közül egy súlyos sebesült meghalt. Egyébként a városban továbbra is feszültség uralkodik, a Demokrata Párt által csütörtökre meghirdetett általános sztrájknak itt állítólag nem volt nagy visszhangja. Más jelentések szerint az üzletek zárva tartottak, s az üzemekben sem dolgoztak. A DP szóvivője, Gene Pollo az általános sztrájk értékelésekor nem tudott pontos adatot közölni arról, hogy milyen arányú volt a részvétel, de az akciót politikai sikerként könyvelte el. A Reuter hírügynökség szerint ez túlzás, vidéken nem is tudtak a sztrájkfelhívásról. Sehol sem érzi annyira az egyeduralkodó a politikai változások erős szelét e napokban, mint éppen a fekete kontinensen. Elnökök, akik valaha a szabadság, a remény jelképei voltak, belefulladtak a családi korrupcióba, a pártdiktatúrába, s most hirtelen a demokrácia vírusával megfertőzött lázadókkal néznek farkasszemet, olyanokkal, akik „többpártrendszert", „alkotmánymódosítást" jelszavakkal indulnak a harctérre. Afrika lakossága puskával vagy - elvétve - szavazólappal kezében száll szembe a reményeket meghiúsított múlttal. Nem hagyja magát megfélemlíteni a jelképekből parazitákká vált kiskirályoktól, hiszen harminc év keserű élettapasztalata tanította meg arra, semmi sem kötelezi őt, hogy korrupt rezsimet támogasson. Ma már nemcsak kenyeret, hanem csodatevő demokráciát is követel. Az egyeduralkodó ezt vagy tudomásul veszi, s megkapaszkodik az utolsó vékonyka szalmaszálban, vagyis megpróbál gyorsan irányt váltani - mint ahogy azt Benin, Elefántcsontpart, Gabon, Zambia nagymúltú önkényurai tették vagy „akasztófasorsra" jut, jobb esetben a száműzött diktátorok sorát kénytelen bővíteni. Igaz, manapság már a pluralizmus bevezetése sem biztos mentőöv számára: a vokscsatában könnyen elvész a hatalom. így járt Benin volt elnöke is. Olyasmi történt, ami egyedülálló a kontinensen: Mathieu Kérékou, eleget téve a nép akaratának, április elsején átadta helyét győztes ellenjelöltjének. Sajnos, nem a benini, hanem sokkal inkább a csádi, libériai, szomáliai, mali példa a tipikus: az annyira óhajtott demokrácia az erőszak és a káosz elemeit foglalja magában. Afrika országain fergeteges forgószélként seper végig a forradalom, magával ragadja a diktátorokat, ám felkavarja a lappangó törzsi ellentéteket, vallási konfliktusokat is, s hatalmi vágyat ébreszt. A felszabadító harcok így leggyakrabban szűnni nem akaró polgárháborúkba torkollnak. Mauritániában, Szenegálban, Etiópiában, Szudánban... évek óta tart az öldöklés, Libériában, Szomáliában a volt rezsimek megbuktatása ellenére tovább gyilkolják egymást a rebellis csoportok, Maliban a március végi véres zavargások után most ismét katona akar rendet teremteni, Kamerunban pedig a diákok a héten kirobbant, reformokat sürgető tüntetését könnygázzal igyekeznek elfojtani. Ezek a tények semmi jót sem sejtetnek Afrika demokratikus közeljövőjéről. (ug) FORGÓSZÉL S

ajátos kettősség érvényesül a kínai politikában. A külpolitikai törekvések egyértelműen pozitívak, nem egy esetben tiszteletet paranCsolóak voltak - például az Öböl-háborúval kapcsolatban. Ennek eredményeként elmond- s ható, nem egészen két évvel a Tienanmen téren lezajlott véres események után Peking kitört a nemzetközi elszigeteltségből, amit az is bizonyít, hogy a héten a kínai fővárosban szinte egymásnak adta a kilincset a szovjet és a brit külügyminiszter, s hamarosan a francia diplomácia vezetőjét is vendégül látják. Ugyanakkor a belpolitikában az a konzervatív szárny a hangadó, amely két évvel ezelőtt győzött, amely brutálisan leverte a diákok mozgalmát, s eltávolította tisztségéből a reformerők vezéralakját: Csac Ce-jang akkori pártfötitkárt. Ez a kettőség nyomon követhető volt a mostani parlamenti ülésszakon, pontosabban Li Peng kormányfő - ő Tíenanmen első számú felelőse - beszámolójában. A gazdaságpolitikában a piaci elemeket csupán az erősítendő központi vezérlés támogatására akarja kihasználni, hangsúlyozta a kínai típusú szovjet úthoz, a négy alapelvhez való hűséget. A nyolcvanas évek második feléről csak azt jegyezte meg, az egyik legnagyobb hiba a pártmunka gyengülése volt. Mint tudjuk, ezt rótták fel Csaó Cejangnak, őt tették felelőssé azért, hogy teret engedett a burzsoá liberalizmus eszméinek. Csiang Cö-min, a mostani pártfőtitkár májusban Moszkvába megy, ezt a látogatást készítette elő e héten Besszmertnih külügyminiszter. Nyilvánvalóan Mihail Gorbacsov 1989-es májusi látogatásának viszonzásáról van szó. Emlékezhetünk, a kínai diákok óriási szimpátiatüntetést rendeztek akkor a szovjet közelmúltbeli kelet-európai körútja bizonyította, hogy tényként tekint az új realitásokra. Ugyanakkor azóta Moszkvának is volt néhány Tienanmenje - gondoljunk csak a Baltikumra. S ahogy Gorbacsov fokozatosan a konzervatívok felé sodródik - talán pontosabb azt mondani, hogy távoNYITÁS - MÁSODSZOR vezető mellett, ami Pekingben sokaknak rosszul esett. A szovjet-kínai viszonynál érdemes hosszabban elidőzni, úgy érzem, mindinkább az egyik meghatározó eleme lesz a nemzetközi életnek. Peking és Moszkva szémében egyaránt felértékelődött az ázsiai vonal - kényszerűségből is. Nézzük az okokat. A három évtizedes szembenállás után a Gorbacsov-látogatással teljes mértékben normalizálódtak a pártés állami kapcsolatok. Csakhogy a politikai irányvonalat illetően akkor még elég nagyok voltak a különbségek. Moszkva, ha nem is látványosan, de azért elítélte a diákmozgalom vérbefojtását, tehát a Tienanmen miatt nem fejlődtek úgy a kapcsolatok, ahogyan szerették volna, Moszkva a közhangulat miatt sem állhatott ki egyértelműen Peking mellett. Aztán következett a keleteurópai szocialista rendszerek öszszeomlása, s ezért Kínában Gorbacsovot tették felelőssé, nyíltan bírálták érte. De Peking rugalmasan tudott váltani, Csien Csi-csen külügyminiszter lodik a demokratikus erőktől -, úgy vált ismét szívélyesebbé a hangnem. Gorbacsov tere Kelet-Európában szűkebb lett, nyitott tehát Ázsia felé: másfél hét múlva Japánba megy. Ugyanez történt a másik oldalon, a Tienanmen miatt Kína szomszédai talán jobban aggódtak, mint a Nyugat, nekik több okuk volt félni egy erősen militarista pekingi irányvonal újjáéledésétől. Ezeket az aggodalmakat viszont Li Peng kormányfő igyekezett eloszlatni, tavaly kétszer is tett ázsiai körutat. Fő célja mindenütt a baráti szándékok hangsúlyozása, a partnerek megnyugtatása volt. Mindenütt leszögezte, hogy Peking nem fogja a saját érdekében felhasználni, például, a délkelet-ázsiai országokban élő húszmilliónyi kínait. Mindenütt eloszlatta a kínai terjeszkedéssel kapcsolatos aggodalmakat, s mindenütt rendkívül fontos gazdasági megállapodásokat is kötött. Peking most már minden ASEAN-országgal hivatalos kapcsolatokat tart fenn. S még egy új fejlemény: a kelet-európai szocializmus bukása után tanúi lehetünk Kína és Vietnam újbóli közeledésének, mintha valamiféle ázsiai szocializmus elmélete volna kialakulóban. Úgy tűnik, hogy az igazi, a nagy nyitás a szovjet-kínai viszonyban csak most következik, a két évvel ezelőtti Gorbacsov-út az említett fékező okok miatt nem jelenthette ezt. Az együttműködés lehetőségei a két ország potenciálja, nagysága miatt is szinte korlátlanok, ráadásul mindkét félnek nagy szüksége is van rá. Gesztusértékű volt, hogy márciusban Kína 1 milliárd svájci frank hitelt - gyorssegélyt - adott a Szovjetuniónak. És mindkét részről megvan az az akarat, hogy megoldják a területi vitákat, véglegesen pontosítsák a határvonalat. Ez nem kis munka, a világ leghosszabb (7300 km) közös határáról van szó, s állítólag már csak nyolc határszakasz kérdése nyitott. Tárgyalások folynak a határtérség demilitarizálásáról is. | ár csak azért is sikeres lehet és fontos ez a második nyitás, mert több nemzetközi válsággóc kérdésében szinte közeledtek az álláspontok. Afganisztán mellett főleg Kambodzsáról van szó. Mindez a világ számára jelzi, hogy jobban oda kell figyelni Ázsiáta. Még érvényben van Gorbacsovnak az a javaslata, hogy európai mintára Ázsiában is rendezzenek egy Helsinki típusú nemzetközi értekezletet. MALINÁK ISTVÁN NÉHÁNY SORBAN M

ihail Gorbacsov szovjet elnök csütörtökön Moszkvában fogadta Jan Krzysztof Bielicki lengyel kormányfőt, aki rövid munkalátogatáson tartózkodott a Szovjetunióban. A TASZSZ hírügynökség szerint Gorbacsov azt javasolta a miniszterelnöknek, hogy a szovjet-lengyel kapcsolatok a „szükségünk van egymásra" - gondolat alapján fejlődjenek tovább. A megbeszéléseken természetesen szóba került a legégetőbb probléma is, vagyis a szovjet csapatok lengyelországból történő kivonása. KK.ugat-Európának független IN y katonai erőt kellene létrehoznia, amely lehetővé tenné a beavatkozást a volt szovjet tömbön belüli konfliktusokba is. Ezt Wim van Eekelen, a kilenctagú Nyugat-Európai Unió főtitkára mondotta a prágai rádiónak adott nyilatkozatában. A feszültség a balti köztársaságokban vagy Magyarország és Románia között olyan intenzitással mélyülhet, hogy az Európai Közösségek egyes országai tettre szánhatják el magukat. Olyan helyzet alakulhat ki, hogy szükség lesz katonai intézkedésekre, és erre eddig nincs meg a lehetőségünk - mondotta Eekelen. G

eorge Bush amerikai elnök tegnapra virradó éjszaka a kaliforniai Newport Beachben fogadta Kaifu Tosiki japán miniszterelnököt, aki egyesült államokbeli látogatáson tartózkodik. Köszönetet mondott vendégének azért a támogatásért és anyagi hozzájárulásért, amit Tokió nyújtott az Irak-ellenes koalíciónak Kuvait felszabadítása során. Japán kb. 13 milliárd dollárt fordított a háborús kiadások fedezésére. Bush a továbbiakban értékelte azt az előrehaladást, amit a kölcsönös kereskedelem problémáinak megoldása során értek el. A találkozó után megtartott közös sajtóértekezleten Bush elutasította azt a nézetet, mely szerint az öbölben tartózkodó amerikai erőknek segíteniük kellett volna az iraki felkelőknek Szaddam Husszein megdöntésében. Kijelentette: az amerikai katonák élete túl drága ahhoz, hogy az „iraki polgárháborúban vesszen el". T

avaly Gorbacsov elnök több mint egymillió dollárt és kb. ugyanennyi rubelt ajándékozott jótékonysági célokra - tájékoztatott a Komszomolszkaja Pravda A Lap szerint az elnök ezeket az összegeket könyveinek kiadásával, másrészt pedig nemzetközi díjak keretében szerezte. Például a Nobel-békedíjért és a nemzetközi Fiuggi-dijért 1 millió 167 ezer dollárt kapott. B

onn és Moszkva előre megállapodott Erich Honecker egykori keletnémet párt- és állami vezető szökésében. Ezt Gunther Maleuda, a volt NDK parlamentjének elnöke, az egykori keletnémet Parasztpárt vezető képviselője jelentette ki a rádiónak adott interjújában. Hasonló véleményének adott hangot Detlef Bormann, a berlini igazságügyi hivatal államtitkára. Szerinte nem mindenki haragszik Bonnban azért, hogy Erich Honecker már nincs Németországban. L

engyelország kénytelen lesz új barátok után nézni, ha hamarosan nem veszik fel az Európai Közösségekbe. Ezt Lech Walesa lengyel államfő mondotta Brüsszelben, az Európa Parlamentbén. Kijelentésével lényegében elutasította Jacques Delors-nak, az Európai Közösségek bizottsága elnökének szerdai ajánlatát, hogy Lengyelország ne siessen a belépéssel az EK-ba. M

anchester kereskedelmi negyedében tegnap reggel hét bomba robbant. Jelentós anyagi károk keletkeztek, de szerencsére személyi sérülés nem történt - tájékoztatott a PA brit hírügynökség. A robbantásokért eddig senki sem vállalta a felelősséget, ám a rendőrség feltételezi, hogy a kereskedelmi központ az ír Köztársasági Hadsereg célpontjává vált. P

ort-au-Prince-ben tegnapra virradó éjszaka a rendőrség letartóztatta Ertha Pascal-Trouillotot, Haiti egykori ideiglenes elnökét. Azzal vádolják ót, hogy részt vett a január hatodikai puccskísérletben.