Új Szó, 1991. április (44. évfolyam, 77-101. szám)

1991-04-05 / 80. szám, péntek

1991. ÁPRILIS 5. lő/szó. HAZAI KÖRKÉP HÉTFŐTŐL MINDENÜTT BEMUTATJUK A MEĎIAPRINT-KAPA VÁLLALATOT, AZ ÚJ SZÓ ÚJ TERJESZTŐJÉT Jó hírrel szolgálhatunk az Új Szó olvasóinak. Április 8-tól nemcsak a Postai Hírlapterjesztő Vállalat (PNS) terjeszti lapunkat, hanem a Medi­aprint-Kapa osztrák-csehszlovák érdekeltségű vegyesvállalat is. Part­nereink azt ígérik, hogy a keresletnek megfelelően az egész ország területén, tehát Szlovákiában és Csehországban is megvásárolható lesz napilapunk. Hogy új terjesztőnk mennyiben tud eleget tenni a vállalt kötelezettségeknek, arról kérdeztük Pavel Pavlikot, a vállalat szlovákiai kereskedelmi igazgatóját. • Mennyiben jelent vállalatuk konkurenciát a PNS-nek? - Én inkább úgy fogalmaznék: kölcsönösen kiegészítjük egymás tevékenységét. A PNS-szel ellentét­ben mi külföldi folyóiratok, színes magazinok nagybani terjesztésével is foglalkozunk. Vállaljuk továbbá a szlovákiai napilapok csehországi, illetve a cseh nyelvű lapok szlovákiai árusítását, terjesztését. Napilapjukat elsősorban Szlová­kiában a magyarlakta vidékeken kí­vánjuk terjeszteni, ahol felmérése­ink szerint lényegesen magasabb az Új Szó iránti kereslet, mint a kínálat. Kisebb terjedelemben természete­sen eljut a lap a másik köztársaság­ba is. Üzletpolitikánkból eredően kü­lönös figyelmet szentelünk majd az üdülővárosoknak, turistaközpontok­nak, kirándulóhelyeknek és gyógy­fürdőknek, ahol magyar ajkú vendé­gek is megfordulnak. • Eddig olvasóink gyakran pa­naszkodtak arra, hogy egyes vá­rosokban a standokon már a kora délelőtti órákban elfogyott az Új Szó, s a posta, illetve PNS nem igazán rugalmasan reagált a ke­resletre ... - A Mediaprint-Kapa a nyugat­európai terjesztővállalatok gyakorla­tát alkalmazza. Ennek ez a lényege, hogy standjainkon az általunk ter­jesztett napilapok az egész nap fo­lyamán kaphatók, tehát zárás előtt is, s a hetilapoknak és a magazinok­nak pedig mindaddig a pultokon kell lenniük, amíg nem jelenik meg a kö­vetkező szám. A számítógépes adatfeldolgozás és a napi kétszeri szállítás lehetővé teszi, hogy rugal­masak legyünk. • Mi a garancia arra, hogy a Mediaprint-Kapa kioszkjaiban jól látható helyre kerül az Uj Szó, s nem a legeldugottabb polcra? - Más terjesztővállalatok gyakor­latával ellentétben mi anyagilag ér­dekeltté tesszük munkatársainkat, így az újságárusokat is, hogy minél jobban növeljük a forgalmat. Szerin­tünk a legjobb garancia az anyagi motiváció. Hétfőtől tehát az Új Szót is terjeszti a múlt év tavaszán alapított vállalat, amely azóta saját disztribúciós hálózatot épített ki. A Media­print-Kapa jelenleg több mint 800 árust, 156 kioszkot, 93 alkalmi árusítóhelyet, szerződéses alapon 27 üzletet és áruházat, illetve 50 szállodát lát el külföldi és hazai újságokkal, folyóiratokkal. G. A. VISSZHANG Ml LESZ A „POLGÁRI SZERTARTÁSOKKAL"? VISSZA A19. SZÁZADBA? Már annyiszor elmondtuk és leírtuk, hogy a tőkének nincs lelkiis­merete, meg hogy a vállalkozás öntörvényei nem viselik el az érzelgősséget, továbbá jó szótehetségü műsorvezetők és ügyeletes közgazdász zsenik már annyi televíziós kerekasztalt lebonyolítottak, annyi legtöbbet ígérő politikussal volt már szerencsénk találkozhatni, hogy már-már el is hittük, hogy a munkanélküliség tulajdonképpen nem is olyan rossz, mint ahogy híresztelik... Már-már el is hittük. Egészen addig, amíg csak elméletben beszéltünk róla. Tavaly ősszel azután országszerte néhány ezren felmondást kaptak, amelyben közölték az érintettekkel, hogy január elsejétől többé nem tartanak igényt a munkájukra. Ez év első negyedében pedig tízezrek veszítették el munkahelyüket, további százezreknek pedig naponta összerándul a gyomra, mert őket elbocsátás fenyegeti. Tegnap Pozsonyba utaztam, és stoppolt egy férfi. Megálltam, beszállt, megköszönte, elbeszélgettünk. Megtudtam: dolgozik, válla­lata a csőd szélén áll, nem tudja, mi lesz holnap. A betongyár előtt kiszállt, néhány szót még váltottunk, és mielőtt búcsút intett volna, belenyúlt a táskájába, újságpapírból két karaj kenyeret bontott ki. „Nézze - mondotta - mostanában zsíroskenyeret hordok vacsorára Ha pedig reggeli műszakban vagyok, akkor ebédre. Igaz, még működik az üzemi konyha, de drágább lett. Nem sokkal, de már azt sem bírom kifizetni. így marad a zsíroskenyér." Nem kérdeztem meg tőle, miért nem megy be a gyárigazgatóhoz és miért nem csap az asztalra. Semmit sem kérdeztem tőle, mert tudom, hogy nem divat manapság igazgatói irodába berontani, ott íróasztalt feldönteni. Nem divat fizetésemelést követelve kilépéssel fenyegetni a munkahelyi elöljárót, mert könnyen azt mondják manap­ság az önérzeteskedő munkásnak, hogy fel is út, le is út. Mostanság mindig kéznél van néhány ok az elbocsátásra. Vajon mit szólna Václav Klaus ahhoz, hogy én az imént annak a betongyári munkásnak a zsíroskenyér-ebédjével érveltem a „következetes gazdaságátalakítás" némely nehezen megszokható túlkapásaival szemben? Valószínűleg azt mondaná, hogy az ilyen érvelésnek semmi köze a logikához, kifogásolhatná, hogy ez egyedi eset, sőt, valószínűleg az lenne a legsúlyosabb érve, hogy hajlamos vagyok a populizmusra, tehát az olvasó szája íze szerint írok. Van ebben némi igazság. Befolyásol a közhangulat, így nem tudok lakodalmi légkörről tudósítani, ha egyszer csapnivaló igen sok helyen nagyon sok ember közérzete. Hogy radikálisan végre kell hajtani a gazdaságátalakítást, az általános helyeslésre talált. Éppen a napokban mutatták ki egy szociológiai felméréssel, hogy Szlovákiában - noha a jövedelmek szerényebbek a csehországiaknál - a lakosság nagyobb megértéssel viseltetik az anyagi megpróbáltatások iránt, mint a történelmi ország­részekben. Az ugyanolyan jövedelműek közül Szlovákiában sokkal kevesebben vallották, hogy (lefelé) már átlépték a szegénységi küszöböt. Ebben az is valószínűleg szerepet játszik, hogy Dévénytől keletre még frissebbek a szegénység-élmények. A gazdaságátalakítás szerény eredményeinek okait kutatva fel­felbukkan egy tényező, amelynek valószínűleg meghatározó befo­lyása lesz mind a reforrrAöznép általi fogadtatására, mind a gazda­ságátalakítás eredményeire, főképp ha nem sikerül viszonylag rövid időn belül érezhető javulást elérni a gazdaságban. Egy aránytalan­ságról van szó, amelynek az a lényege, hogy miközben a reformot gazdasági és műszaki szempontból az ezredforduló, sőt, a 21. század igényeinek megfelelőre tervezik, addig a folyamat kétségtele­nül legfontosabb tényezőjét, az élő munkaerőt 19. századi módsze­rekkel „kezelik". így történik a létszám-racionalizálás, így a működő munkaerő anyagi javadalmazása, de ez jellemző arra is, ahogy elhanyagolják az elbocsátások miatt tétlenkedők átképzését. Ma egy munkahelyi vezető hányavetibben beszél a munkásokkal, mint a két világháború közötti időszakban. Ez is visszalépést jelent a múlt század felé. Hasonló visszalépés az is, hogy ha manapság kivonul néhanapján „őfelsége a munkásosztály" az utcára, Zágrábtól Rigáig és Pozsonytól Bukarestig rút nacionalista beütései vannak az ilyen tüntetéseknek. Megmozdulásaink inkább az eredeti tőkefelhalmozás időszakát idézik mint a 21. századot. Naponta tapasztaljuk, hogy Klausék megfeledkeztek erről a disz­proporcióról. Ha nem korrigálják emberszabásúra elképzeléseiket, sokba kerülhet ez valamennyiünknek. TÓTH MIHÁLY HÉTVÉGE A RÁDIÓBAN TÖBB LESZ AZ ELEKTRONIKA VASÁRNAP KEZDŐDIK A E5RŰNNI KAVALKÁD Április 7-én, vasárnap reggel 9 órakor nyitja kapuit a brünni vásár­városban - immár 22. alkalommal - a Fogyasztási Cikkek Nemzetközi vására. A kiállítók részéről megnyilvánuló érdeklődés hűen tükrözi a gazdasá­gunkban beindult alapvető átrende­ződést. A korában létező nagy gaz­dasági egységek mára szétestek, így míg tavaly mindössze 170 hazai kiállító mutatta be termékeit, az idei évre a közben elmélyülő gazdasági válság ellenére ez a szám 300 fölé emelkedett. Megváltozott a kiállítás jellege is. A ruha-, bútor- és a sport­szergyártó ipar részvétele a hagyo­mányosnál kisebb, ezzel szemben jelentősen megnőtt például az elekt­ronikai cikkeket gyártó vállalatok részaránya. • Alapvető átrendeződés ment vég­be a külföldi kiállítók között is. A ha­gyományosan nagy részvétellel je­len levő KGST-országok közül csak Magyarország, Lengyelország és Jugoszlávia képviselteti magát a ko­rábbihoz hasonlítható mértékben. A szovjet vállalatok által igényelt terület a korábbinak még a tíz szá­zalékát sem éri el, a többi pedig egyáltalán nem vesz részt a vásá­ron. Ezzel szemben viszont eddig soha nem tapasztalt érdeklődés nyilvánul meg a fejlett piacgazda­sággal rendelkező országok részé­ről. A legnagyobb természetesen a német részvétel. Valószínűleg ér­dekes színfoltot jelentenek majd a feltörekvő távol-keleti országok ki-, állításai. A vásár április 11-ig tekinthető meg. -tl­MEGTÖRT A JÉG ÁPRILIS 3-ÁTÓL FÜGGETLEN TÉVÉADÁS Hosszas tárgyalások és huzavo­nák után úgy látszik, megtört a jég. Prágában beindult az első független televíziós adás, az NTV (Nezávislé televízni vysílání). Aki a 21, 29 vagy az 53-as csatornát választotta, bizo­nyára nem bánta meg. A Csehszlo­vák Televízió első konkurense az adás indulásakor bejelentette: „A politikai kultúra, a demokrácia, a vé­lemény szabadsága mellett a tisz­tességes, megalapozott információ hordozói kívánunk lenni". Pérsze, nincsen rózsa tövis nél­kül. Mint ezt egy jól értesült kollégá­tól megtudhattam, a frekvenciák kö­rüli bonyodalmak korántsem értek véget. Ami az NTV adminisztratív, hivatalos engedélyezését illeti, az adó tulajdonképpen egyelőre „feke­tén" sugároz. Az engedély a mai napig nem érkezett meg. Ennek el­lenére további rádió- és televízió­adások csak gazdagíthatják a publi­cisztikai és a művészeti palettát. Számunkra nem marad más, mint hasonló adásokra várni Szlovákia területén is. (szá-) KUPUSZINAIAK ABAÚJSZINÁN A Kassa melletti Abaújszina neve a Rozmaring népi táncegyüttes jó hírne­vének s nem utolsósorban a nemzetközi békemaratonnak köszönhetően tájainkon csaknem mindenki előtt ismert, nem így a másik Szina - Kupuszina. Persze a Bal­kántól Zágrábig ők az ismertebbek, söt a kupuszinai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület népi tánccsoportját Magyaror­szágon és Svájcban is sokan a szívükbe zárták. Ez a vajdasági magyar művész­együttes gyakran szerepel a televízióban és a rádióban, s az eddig megjelent két hanglemezük is nagy tetszésnek örvend. Szlovákiai vendégszereplésre viszont most érkeznek először. A kupuszinai la­kodalom című műsorukat az abaújszinai kultúrházban pénteken 19 órai kezdettel mutatják be. Szombaton ugyanezt a mű­sorukat Bódvavendégiben adják elő. (-szák) 1991. március 27-én az Új Szóban ez a kérdés volt az egyik írás címe. A sorok­ból nem tudtuk meg, hogy a polgári ügyek testületei hol és mikor tanácskoztak erről, az viszont kiderült, hogy az írás szerzője nem lát tisztán ebben az ügyben. A fogal­makat, az összefüggéseket nem érti, a katolikus egyházat pedig kifejezetten támadja. A szertartás ilyen értelemben elsősor­ban vallási fogalom. A polgári életben való alkalmazása megfelel annak a ten­denciának, amely magára a polgári ügyek testületére jellemző: kiszorítani, majd he­lyettesíteni az egyházi szertartásokat. A „polgári szertartások", amelyek össze­állításán kínosan ügyelnek arra, hogy a beszédben, versben, énekben még csak utalás se legyen a vallásos hitre, az internacionálé viszont rendszeresen el­hangzik, valóban csak az ateista „állami kultúra" részét képezik, a nemzet kultúrá­jához semmi közük. Tisztázzuk a dolgokat sorjában: 1. „Az 1953-tól működő testületek a marxista ideológia alapelvei szerint bú­csúztatták az elhunytat, köszöntötték az újszülöttet" - ismeri el a testületek szlo­vákiai titkárságának vezetője. Az az állítá­sa azonban, hogy az utolsó évtizedben a műsor, a beszéd ideológiamentes, em­berközpontú volt, nem felel meg a való­ságnak. Erre bizonyítékaink vannak. Sőt, a testületek aktivistái az utóbbi években az egyházi temetéseken is megjelentek, rákényszerítve „szolgálatukat" a hívő polgárokra. Ennek ellenkezője viszont so­ha nem fordult elő. Pusztán polgári teme­tések, névadók, házasságkötések, kö­szöntések alkalmával az egyház nem ajánlotta, nem ajánlhatta fel szolgálatait. 2. A katolikus egyház nem a testületek megszüntetését szorgalmazza, hanem tagjait, a hívőket tájékoztatja a jogokról és a kötelességekről. Az élet nagy fordulói, a születés, az esküvő, a halál alkalmával az egyház immár kétezer éve ott áll hívei mellett, „örül az örvendezőkkel, sír a sí­rókkal". Erre joga van ma is. A hívőnek pedig joga és kötelessége az egyház szolgálatát kérni. Aki ezt megteszi, ezzel hitét is megvallja. Aki elutasítja, az a hitét tagadja meg. Az erről szóló pásztörleve­let, amelyet 1990. július 15-én olvastak fel minden katolikus templomban, a Szlovák Püspöki Kar írta, nem csupán Ján Sokol érsek. 3. A demokráciában az állampolgár­nak joga van szertartást választani. Vá­lasztani! - de nem összekeverni! (A kato­likus egyháznak soha nem volt és ma sincs kifogása az ellen, hogy egyházi temetés alkalmával az elhunyttól elbú­csúzzanak a munkatársak is.) 4. Az egyház hívei szolgálatát soha nem tette az anyagiaktól függővé. Most viszont a polgári ügyek testületei pénz­szűke miatt bizonytalan helyzetbe kerül­tek. Nem csoda. Ki tudná megmondani, mennyi pénzt emésztett fel az elmúlt évtizedek alatt ez az intézmény? Hogy nem keveset, az biztos. Ha csak a teme­téseket nézzük, sok esetben a koszorútól a gyászruháig mindent megfizettek a csa­ládnak, csak a számlát kellett felmutatni. A testület, vagy az üzem nem kicsinyes­kedett. Ha azonban a munkásnak egyházi temetése volt, előfordult, hogy az üzem megtagadta az autóbuszt, a temetésen résztvevő munkatársaknak pedig utólag le kellett dolgozniuk az órákat. Sorolhat­nánk tovább a példákat. Ez volt az ember­központú magatartás? A központ és a cél nem az ember volt, hanem az ideolpgia! Az ember csak arra volt jó, hogy élve, vagy halva elvonják a vallástól. 5. Ki emlékezik meg a nyugdíjasokról? Az idős emberek, a jubilánsok köszöntése szintén a „püt" kampányszerű tevékeny­ségéhez tartozott. Ez is az ateista propa­gandát szolgálta eddig. Az egyház ezen a téren is háttérbe volt szorítva. Pedig amióta fennáll, a szeretetszolgálat, a sze­gények, öregek és betegek gondozása mindig a szívügye volt. Külön szerzetes­rendek vállalkoztak erre. Az egyház kari­tatív tevékenysége, a szentségek kiszol­gáltatása, a lelki vigasz, az irgalmasság testi és lelki cselekedetei - megannyi bizonyítékai annak, hogy a hívő ember soha nincs elhagyatva. Az egyház arra neveli híveit, hogy viseljék gondját az egyedül élőknek, a családos nyugdíjasok és betegek pedig természetes környeze­tükben, a családban kapják meg rendsze­resen az őket megillető tiszteletet és sze­retetet. Mi lesz a „polgári szertartásokkal"? Igényeljék azok, akiknek más lehetősé­gük nincs. Az aktivisták nyilván nem akar­ják elveszíteni állásukat. Itt döntő tényező lesz a pénzkérdés. Az utolsó szót azon­ban az ember fogja kimondani. Az az ember, aki meg meri vallani, hogy nem csupán állampolgár, hanem valamelyik egyházi közösségnek élő, megbecsült tagja! BÍRÓCZI ISTVÁN REFLEX A hétvég első műsorában, a Szombat reggelben többek kö­zött hallhatják egy képviselő nyilat­kozatát - a földtörvényről, riportot a napokban berukkolt újoncokkal, valamint meghívjuk önöket egy láto­gatásra a pozsonyi építőipari kiállí­tás nemzetközi pavilonjába. A gaz­daságpolitikai tízperc, az Útkereső témája azoknak az épületeknek a sorsa, amelyek a bősi erőmű járu­lékos építkezései révén jöttek létre s maradtak a helyszínen mind a mai napig. A 13 órakor kezdődő Új­Hullámhossz műsorában hallhat­nak az egyéves MISZ-ről meg arról, mi újság a CSEMART magyarorszá­gi lapárusításával kapcsolatban, s megtudhatják, milyen" fegyveres csoport védte és főleg ki ellen a rá­diót '89 novemberében és decem­berében. A Figyelő - kezdési idő­pontja 15.00 - vendége Kártyik Etel­ka néni Szegedről, aki a közelmúlt­ban Szarván vezetett jógatanfolya­mot. Szombati adásunkat a Napi krónikával, majd az ezt követő Me­lódiakoktéllal zárjuk 17.00 órakor. A vasárnap reggeli egyházi maga­zinban Poznan Edit györkei refor­mátus lelkész egy újszövetségi tör­téneten keresztül közelíti meg és magyarázza a bún fogalmát. A Ba­rangolás Zeneországban 10.05-től Igor Sztravinszkij halálának 20. év­fordulóján a nagy zeneművészre emlékezik. Az Arcélek Deme Lász­ló nyelvészprofesszort mutatja be, aki az idei Kazinczy Nyelvművelő Napok vendége volt. 11.00-tól az Irodalmi mozaikban többek között Márai Sándorra és József Attilára emlékezik a szerkesztő, s felhangzik Cselényi László többnyelvű hang­kompozíciója is. A Fiatalok stúdiója vendége e héten Harangozó Teréz és Poór Péter, de szót kap a műsor­ban egy már alig diák - még nem tanár fiatalember s egy Svájcban dolgozó csallóközi zenész is. 14.05­től Fáklya. A vasárnapi adásunkat zenés kívánságműsorral, a Kö­szöntővel zárjuk 17.00 órakor. N. I.

Next

/
Thumbnails
Contents