Új Szó, 1991. április (44. évfolyam, 77-101. szám)

1991-04-04 / 79. szám, csütörtök

1991. ÁPRILIS 4. SZERINTEM HAZAI KÖRKÉ P 4 MINTAFARMOK A LÁTHATÁRON AMILYEN FELTÉTELEK - OLYAN ÉRDEKLŐDÉS A SZUDÉTANÉMETEK NEM KAPJÁK VISSZA VAGYONUKAT PETR PITHART VÁLASZA EGY KÉPVISELŐI INTERPELLÁCIÓRA REFLEX SZERESSÉTEK ALEXANDER DUBČEKET Némely csehországi lapokban mostanában már napirenden jelen­nek meg írások az Obroda (az 1968-as események progresszív főszereplőinek tömörülése) ártalmasságáról. Alig múlik el nap, hogy bizonyos sajtótermékekben ne történne utalás az 1968-asok politikai és gazdasági mesterkedéseinek veszélyeire. A „legbátrabb" publi­cisták pedig hovatovább már Dubček nevét is csak epébe mártott tollal írják le., olyan benyomást keltve, mintha a Prágai Tavasz vezéralakja és a körülötte ma még ugyancsak lazán szerveződő csapat lenne a fő oka a gazdaságélénkítés bukdácsolásának. Vannak sajtóorgánumok, amelyek baloldali puccsveszélyről cikkeznek, és ezt is kapcsolatba hozzák a neosztálinizmus elleni 1968-as próbálkozás személyiségeivel. Ezek a jelenségek „véletlenül" pontosan egybees­nek azokkal a megnyilvánulásokkal, amelyeket főképp azóta tapasz­talhatunk, hogy kettévált a Polgári Fórum, és Václav Klaus hangsú­lyozottan kijelentette: jobboldali pártot épít, a gazdaság pedig jelző nélküli lesz. Magyarul ez bizony azt jelenti, hogy a pártvezér pénzügyminiszter nem szociális piacgazdaság, hanem gátlástalansá­gon alapuló piacgazdaság létrehozására szánta el magát, mondván: ezen az úton haladva majd árubőséget, munkaalkalmakat és jólétet teremtünk. Tudom, csúf és demagóg jelző ez, hogy: gátlástalan. Mégis vállalom. Vállalom például azért, mert sikerült áttanulmányoznom például a munkavállalók elbocsájtásának a mechanizmusát. Minden hatalom a munkaadóé, a munkavállalónak pedig úgyszólván egyálta­lán nincs védekezési lehetősége. Mi ez, ha nem a gátlástalanság megnyilvánulása? Gátlástalanság akkor, amikor még a látszatszak­szervezeteket is teljesen működésképtelenné tették. A háromoldalú egyeztető tárgyalásokon pedig pontosan olyan szerep jut a szakszer­vezeteknek, amilyenné „fejlődtek" 1989 novembere óta; apparátusuk már kialakult, ezeknek azonban úgyszólván semmilyen kapcsolatuk nincs a munkahelyeken dolgozó tagsággal, Nagyon szép, amit Václav Klaus felvázolt a jövőnkről - mondja a bérből élő munkás, aki az árliberalizálás óta eltelt röpke három hónap alatt nagyon szerény költekezéssel is kimerítette tartalékait, és nem tudja eldönteni, hogy drágaságtól féljen-e jobban, vagy a mun­kanélküliségtől - csak az a kérdés, kibírjuk-e a gazdaság felélénkülé­séig. Teljesen természetes folyamat eredménye, hogy pénzügyminisz­terünk jobboldali pártot épít, és az sem természetellenes, hogy pártjának szócsövei manapság már nem találnak egy jó szót Dubček, az Obroda és általában az 1968-asok számára. Ha valaki még nem vette volna észre, itt két ellentétes koncepcióról van szó. A pártállam idején ezt osztályharcnak nevezték. Mi ne nevezzük annak, hanem mondjuk ki: az érdekek különbözőségéről van szó, amelyek alapján a politikai szerveződés történik, amióta kitalálták a politikai pártokat. Természetes dolog, hogy egy jobboldali párt nem kedveli a munka­vállalók érdekvédelmére irányuló törekvéseket. Jobban mondva: a mi égtájainkon, itt ós most az ilyen szerveződéseket nem tekintik bocsánatos bűnnek. A kommunista párt negyven esztendős uralma annyira diszkreditálta a „baloldal" fogalmát, hogy 1989 novembere óta nem divatos dolog baloldali színekben fellépni. Az a legtragikomi­kusabb, hogy ugyanakkor a moszkovitaság teljes mértékben kimeríti a jobboldaliság fogalmát (konzervativizmus, mozdulatlanság stb.). Mindezek után tegyük fel a kérdést: szeressük Alexander Dubče­ket? Érdemes folytatni, tovább fejleszteni azokat a törekvéseket, amelyeket zászlajára tűzött 1968? Ha a szociális érzék érvényesítésére, ha az emberek igazságérze­téré, ha az indokolatlan és az igazságérzettel össze nem egyeztet­hető vagyoni különbségek megszüntetésére gondolunk, akkor érde­mes. Ha a munkavállalók megszervezésére gondolunk, akkor is érdemes. Érdemes oly módon, hogy közben megszabadulunk a kom­munista rendszer megjavíthatóságának összes illúziójától. Csehszlovákiai magyarok lévén gyakran összehasonlítják helyze­tünket a magyarországi helyzettel. Sajátosságunk, hogy nálunk 1968 után nem bontakozhattak ki a pártállam keretei között olyan személyi­ségek, amilyenek Magyarországon szép számmal voltak, illetve ma is jelen vannak a közéletben. Nálunk a konszolidátorok tettei nyomán teljesen lezüllött az utóbbi 22 év alatt a társadalom. A munkavállalók számára szerintem tehát nincs más lehetőség a szerveződésre, mint visszatérni a gyökerekhez és szociáldemokrata alapon összefogni az erőket. Téved az, aki munkásként, alkalmazottként azt gondolja, hogy majd Václav Klaus teremti meg számára az érdekvédelmet. TÓTH MIHÁLY w ÉVFORDULÓ ÍRÓI JELENLÉT GODA GÁBOR 80 ÉVES EGY FELESLEGES ÚT Vladimír Mečiar legutóbbi komáromi látogatása, amely rossz emléket hagyott az itt többségben élő magyarság körében, szerintem felesleges volt. Egyáltalán nem ezért, mert késett a miniszterelnök, így látogatása rövidre sikeredett! Az egész akciót a NYEE ún. Mečiar-féle szárnya szervezte - elég látványosan - Výboch tanár úr vezetése alatt (helyi szlovák nyelvű gimnázium), aki annak idején a „himnusz ügy" miatt folytatott éh­ségsztrájkjává! vált hírhedtté. Mindjárt az elején vegyes érzelmeim támadtak, ami­koris gimnazista korú fiatalok utcai rikkan­csok módjára szólították fel a terembe bemenni szándékozókat, hogy Mečiar úr támogatására írják fel becses nevüket egy papírra. Csak nem ez a miniszterel­nöki látogatás titkos célja? - tettem fel magamba a kérdést. Udvarias mosollyal visszautasítottam a fiatalokat, és belép­tem a terembe, amely addigra már zsúfo­lásig megtelt. Kerestem ismerős arcokat, de keveset találtam. Nyilván Mečiar úr előző esti tévébeszéde tartotta otthon őket, amelyben a miniszterelnök ismétel­ten vádaskodott, és a földtörvény ama bizonyos 21. számú paragrafusával kap­csolatban egy kosárba tett bennünket a „nemzet árulóival és ellenségeivel". Az írásban feltett kérdéseket a szlovák gimnázium diákjai gyűjtötték össze. Akadt valaki, aki megkérdezte Mečiar úrtól, meddig fog még bennünket „fasiszták­nak, horthystáknak, irredentáknak és nyi­lasoknak" nevezni (ez utóbbit V. M. több­ször is „nyilasiovci"-nak olvasta...) A mi­niszterelnök cinikusan kitért a válasz elől, mondván, hogy a szlovákokra is monda­nak sokmindent, de nem hagyják magu­kat kiprovokálni. Nemcsak kitért a válasz elől, de még profitálni is próbált belőle. Megkérte ugyanis a teremben többség­ben lévő szlovákokat, hogy ne haragudja­nak arra, aki ezt kérdezte, hiszen joga van hozzá! Kňažko miniszter sem szólt hozzá ér­demben a dologhoz, csak egykori novem­beri társai érdemeit próbálta megkérdője­lezni a tömeg előtt. Pechje van, ugyanis vagyunk még néhányan azok közül, akik nem voltunk restek elutazni Pozsonyba azokon a hideg, de szíveket melengető délutánokon, és bizony mi még emlék­szünk azokra is, akik akkor és ott ugyan­úgy kockáztattak, mint Kňažko miniszter úr. Nem értem tehát, miért kérdezte most mégis, hogy: „hol volt novemberben Gál és a többiek"? Megmondhatom másfél méterre Öntől, ugyanazon az emelvé­nyen! Ha engem kérdezne meg valaki, mi­lyen volt a benyomásom a találkozó vé­gén, azt mondanám: nagy humbuk volt az egész! A miniszterelnök megint elérte azt, amit akart: szorgalmasan begyűjtötte a tá­mogató aláírásokat, majd diplomatikusan távozott - port hintve egy időre a Duna­partiak szemébe. FEHÉR ISTVÁN Komárom IŤŤ A MINOLTA ČS KFT Huszonnyolcban Kazuo Tashima rakta le a Minolta cég alapjait. Harminc éven át csak kamerákat gyártottak. Utána jelen­tek meg a márka másológépei, mikrofil­mes nyomdái, planetáriumai, kutatási mé­rőműszerei. A ma világhírű cég hét japán üzemében folyik a fejlesztés és a ter­melés. Termékeinek 80 százaléka külföldön talál gazdára, ennek harmada Európá­ban. Világszerte kiépítette saját leánytár­saságainak hálózatát, csak földrészünkön 15 van belőlük. Közéjük tartozik 1977 óta a bécsi Minolta Austria. Április elsejétől éppen az ausztriai leánytársaság százszázalékos tőkerésze­sedésével indította tevékenységét Csehszlovákiában a Minolta ČS Kft. Köz­pontja Brünnben van, ám 128 jól képzett alkalmazottja országszerte kilenc üzlet­és szervízközpontban (köztük Pozsony­ban, Besztercebányán és Kassán) nyújt tanácsadást, árusít és vállalja a szervíz­szolgálatot. Mindez azonban csak a már­ka irodatechnikai eszközeire vonatkozik, valamint tartozékaira és a pótalkatrészek­re. Ezt mind koronáért kínálják. Fényké­pezőgépeket és kamerákat egyelőre nem árulnak. Bármilyen eredményeket érnek el az idén a csehszlovák piacon, nincs szándé­kukban kivonulni innen. Megpróbálnak ru­galmasan alkalmazkodni az itthoni körül­•ményekhez. Árakkal, választékkal. És mindezek mellé maradéktalanul megbíz­ható szolgáltatást ígérnek. Olyrsn megren­delői biztonságot, melynek hátterében a rugalmas szervízhálózat áll. így kíván új csehszlovákiai híveket szerezni magának a Minolta márka. Gmk) Márciusi ülésén a szlovák kor­mány gazdasági tanácsa a gazda­sági reform mezőgazdasági-élelmi­szeripari hatásait is elemezte. Bár az értékelt időszak rövidsége szá­mottevőbb következtetések levoná­sát nem teszi lehetővé, az elemzés alapjául szolgáló minisztériumi fel­mérés néhány tanulságára, ame­lyekre Cyprián Juráň, a MÉM mi­niszterhelyettese is rámutatott, ér­demes felfigyelni. Február végéig Szlovákiában földjét, illetve annak egy részét vala­mivel több mint 25 ezer tulajdonos kérte vissza. Az igényelt összterület 36 ezer hektár, ami Szlovákia mező­gazdasági földterületének 5,5 szá­zaléka. A felsoroltaknál is többet mondó adat: eddig mindössze 647­en határoztak úgy, hogy fő megélhe­tési forrásuk a földművelés lesz. A magángazdák összesen 6400 hektárt művelnek, s mindebből kö­vetkezik, hogy az élelmiszerterme­lés a legközelebbi években is főleg a szövetkezeti formára hárul. A minisztérium felmérése a várt­nál lassúbb ütemű privatizáció okai­ra is rámutat. Első helyen említi a föld- és a mezőgazdasági vagyon tulajdonjogát rendező törvény hiá­nyát és azt a bizonytalanságot, amit ez okoz. Jóllehet életbe lépésének ideje 1991. májusa, a kor igénye a mezőgazdasági szövetkezetekről szóló törvényt is túlnőtte, novelláját azonban a tulajdonjogokat rendező törvény feltételezi. Privatizációt kés­leltető ok a befektethető tőke hiánya, akárcsak a mezőgazdasági terme­lés hatékonyságának csökkenése. S végül - de nem utolsósorban - a negyven év beidegződése. Bár a földműves-szövetkezetekben hoz­záértő szakemberek dolgoznak - traktorosok, állatgondozók, gépja­vítók stb. -, hiányoznak a szó széle­sebb értelmében vett földművesek, akik a tápanyag-utánpótláshoz épp­úgy értenek, mint mondjuk a sertés­hizlaláshoz. S bár a földműves pa­rancsokat, utasításokat teljesített, azon aligha gondolkodott, amiről a saját zsebére dolgozó magángaz­da egy pillanatra sem feledkezhet meg. Például, hogy mennyibe kerül a felhasznált műtrágya, a kiváló mi­nőségű tej mennyivel hoz nagyobb hasznot a harmadosztályúnál, vagy a traktor, amivel dolgozik, mennyi üzemanyagot fogyaszt. így a mező­gazdaságban a gazdasági reform jóformán egyedüli kézzelfogható eredménye a nagy, egyesített föld­műves-szövetkezetek kisebb egy­Petr Pithart, a Cseh Köztársaság kormányának elnöke egy képviselői interpellációra válaszolva állást fog­lalt a szudétanémetek vagyona visz­szaadásának kérdésében. Leszö­gezte, hogy az adott történelmi s po­litikai helyzetben és gazdasági kö­rülmények között az 1948. február 25-e előtt kisajátított vagyont nem adják vissza. A február előtti jogi és politikai döntéseket tulajdonképpen még legitim demokratikus feltételek között, jogállam keretében hozták - állapította meg -, a lényegen mit sem változtat, hogy az egyes dönté­sek bírálhatók vagy esetleg visszau­tasíthatok. A szudétanémetekkel kapcsolatos csehszlovák politikát szavai szerint két alapelv határozza meg: a kollektív bűnösség elvének visszautasítása és annak az igaz­ságnak az elismerése, hogy a törté­nelem nem térhet vissza. Ebben a szellemben tárgyaltak Csehszlo­vákia képviselői a német politikusok­kal is. Marian Čalfa szövetségi mi­niszterelnök a szudétanémetek kép­viselőivel tárgyalva tavaly novem­berben leszögezte, hogy a cseh­szlovák kormány álláspontja nem irányul a szudétanémetek ellen, de ugyanakkor szem előtt tartja a cseh­szlovák állam érdekeit. Genscher Dienstbierrel találkozva úgy véleke­dett, hogy a Németországgal köten­dő szerződésnek végérvényesen le kell zárnia a múltat. Petr Pithart szerint a csehszlovák ségekre való szétválása. Szlovákiá­ban jelenleg 825 földműves-szövet­kezet van, miután az elmúlt 13 hó­nap alatt 106 egyesített szövetkezet vált szét korábbi egységeire. Hozzá­juk hasonlóan négy állami gazdaság is, így ezekből jelenleg 84 van. A MÉM, amolyan kedvcsinálóként az egyéni gazdálkodáshoz, Szlová­kiában néhány családi mintafarmot létesít. Ezekben az érdeklődők a gyakorlatban tanulmányozhatják a gazdálkodás lehetséges formáit, és konkrét példán mérhetik fel, hogy egy magángazdaságban mi min­denre van szükség. Kérdés persze, hogy az egyéni kezdeményezést visszatartó nehézségek ellenére a jó példa mennyiben lesz hatásos. Hi­szen aki gazdálkodni akar, aligha tévesztheti szem elől, hogy az árli­beralizációt követően az idén janu­árban a tavalyi valósághoz képest a vágóállatok felvásárlása 30, a tejé 14, a tojásé pedig 32 százalékkal esett vissza. A minisztériumi felmé­rések szerint ebbe a drágaságra készülő háztartások is besegítettek, de számottevő fordulatra nincs re­mény. Az idén tejből megközelítőleg 200 millió liter túlkínálattal kell szá­molni, az első negyedév vágómar­ha-túlkínálata pedig 65-70 ezer ton­na között van. Nem elhanyagolható szempont, hogy tavalyhoz viszonyítva az idén a mezőgazdaság dotációja 32 szá­zalékkal csökkent, miközben a ter­melési költségek a felvásárlási árak­nál és az előre jelzett mértéknél is nagyobb arányban növekedtek. A nyíló agrárolló miatt az előző évekhez viszonyítva a mezőgazda­sági üzemek az idén várhatóan 50-60 százalékkal használnak fel kevesebb műtrágyát. Még „szeren­cse", hogy a korábbi túladagolásnak köszönhetően a nitrogént kivéve az egyéb összetevőkből 1-3 évre ele­gendő tartalék van a talajban. Az ipari üzemekhez hasonlóan a mezőgazdasági üzemek többsége is fizetésképtelen, sőt eladósodott. Az általános intézkedéseken túl (a forgókészletekre nyújtott hitel, a Konszolidációs Bank létrehozása, külföldi hitelek felvételének lehető­sége) olyan javaslat is elhangzott, hogy a mezőgazdasági üzemek a már megkezdett építkezéseikre felvett hitelek törlesztésénél is kap­janak kedvezményt. E hitelek kama­tai ugyanis a gazdasági reformot egyébként túlélni képes üzemek egy részét is két vállra fektetik. EGRI FERENC kormány nem vonja kétségbe Beneš elnöknek a konfiskálásról, az álla­mosításról és az állampolgárságtól való megfosztásról hozott 1945. évi dekrétumát. Ez az okmány nemcsak a németek és magyarok ellen irá­nyult, hanem a cseh és szlovák nemzetiségű árulók ellen is. A va­gyon konfiskálása a nemzetközi jog­ból indul ki, amely lehetővé teszi, hogy az állam beavatkozzon polgá­rai tulajdonviszonyaiba. A cseh mi­niszterelnök véleménye szerint ezekben az intézkedésekben csak közvetve érvényesült a kollektív bű­nösség elve. Közvetlenül megnyil­vánult viszont a németek kitelepíté­sében közvetlenül a háború után. Véleménye szerint a csehek és a „cseh" németek viszonyában le­játszódott események bonyolult, er­kölcsi, jogi és politikai kérdést jelen­tenek, amelyek csakis újkori törté­nelmünk ismeretében érthetők meg, miközben kulcsfontosságú jelentő­sége van a müncheni egyez­ménynek. A kölcsönös viszonyok rendezé­séhez a kiinduló pontot csakis Euró­pa demokratikus integrálásának táv­lata jelentheti, állapította meg Petr Pithart, miközben szorgalmazta, hogy mindkét nemzetnek el kell is­mernie az európai fejlődésnek ezt az új irányzatát, mivel csak ennek alap­ján képzelhető el a kölcsönös meg­békélés. (Rp) Nem nagyon ismert: Goda Gábort származása Komáromhoz és a csal­lóközi tájhoz köti. Az Új Szó hasáb­jain 1967-ben az író, - aki jellegzete­sen „pesti" író - Nagy Jenőnek vallomáserővel idézte fel a földijei­hez fűződő emlékeket. Persze a származástudat nem lehet megha­tározó az írói jelenlét érzékelésében még a jubileum alkalmából sem. Változó világban élte meg e tisz­tes kort az író. A rendszerváltás értelemszerűen a szellemi érték­rendre is kihat. A beidegződések fellazultak, a lapokból sok mindent kiszorítanak azok a teljesítmények, amelyek a kivételesség és az érde­kesség roppant erejével tesznek eleget a korszabta elvárásoknak. így Goda Gáborról születésnapján a na­pilapok közül csupán a Népszava emlékezett meg. Abban az orgá­numban köszöntötték az írót, ahol tollával ma is a kisemberek gondjai­nak és bajainak nyomába ered. S közben - ahogy a köszöntőben is olvasható - az író igyekszik számot vetni saját hibáival és igazságaival. Felvetődik a kérdés: vajon a peri­fériára ítéltetett-e az a szatirikus­ironikus hangvételű - filozofikus késztetésekkel telítődő életmű, mely jobbító szándékkal helyezte pellen­gérre a maga gyarlóságaival a kis­embert, de vele együtt, talán észre­vétlenül az őt behatároló társadalmi korlátokat is. Ráadásul a godai írás­módot a hétköznapi jelképrendszer jellemzi. S amikor cirkuszként jelení­ti meg az életnek nevezett küzdőte­ret, vajon ez időben csak az ötvenes évekhez kapcsolódik? Mára talán már nincs semminemű érvénye? A kor és az írói mű öntőrvényűsége nyílván eldönti ezt. (kiss)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents