Új Szó, 1991. április (44. évfolyam, 77-101. szám)

1991-04-30 / 101. szám, kedd

5 B INTERJÚ ÚJ szól 1991. ÁPRILIS 30. ÚJRA MAGÁNPATIKÁK? Interjúmhoz olvasói levelek adták az ötletet. Mindössze arra akartam választ kérni az SZK Egészségügyi Minisztériumában, vajon a privatizáció során számolnak-e magánpatikák létesítésével, s hogyan kívánják megoldani a gyógyszerészek érdekvédelmét. Tán éppen a legilletékesebbet, Július Šrétert, a gyógyszerészeti főosztály vezetőjét sikerült szóra bírnom. Es nem vártam tőle többet, mint néhány alapvető kérdés megválaszolását. Aztán mégis a gyógyszerészek ós gyógyszertárak világában lett kalauzom. Olyan részleteket tárva elem, amelyekről a patikai ablaknyílás előtt sorakozva aligha szereztem volna tudomást. KAMARAKÖZELBEN • Van-e « nálunk érdekvédelmi szervezetük a gyógyszerészeknek? Netán már a kamarájuk is megalakult? S ha igen, mikor? — Fokozatosan alakul. Először érdekvédelmi szervezet volt. pillanatnyilag társaságként jegyzik. Megalapítását majd a kamarákról szóló törvény teszi lehetővé. Fontos, hogy jogszabály határozza meg feladatkörét, mert a gyógyszerészek kamarájára igen komoly tennivalók várnak. Többek között azért, mert a gyógyszerek árusítása és kiadása, akárcsak kezelésük a világon mindenhol, egy csomó előírásnak, törvénynek és korlátozásnak van alárendelve. Nálunk most anomáliaként jelentkezik, hogy a patikában különböző áron forgalmazzák a gyógyszereket. Pedig az egységes ár mindenütt íratlan szabály, még a legliberálisabb árpolitikát folytató országokban is. Mindennek egyetlen alapja van, az pedig nem más, mint hogy az állam garanciát vállal a polgárral szemben: hozzáférhetővé teszi számára a gyógyszereket, és biztosítja az alapvető gyógykezelést. Ha csak a gyógyszerészekre hagyná mindezt, könnyen előfordulhatna, hogy bármelyikük meggazdagodásra használhatná ki a kínálkozó lehetőséget. Éppen a gyógyszerészek kamarája töltheti be az állami felügyelet szerepét, nehogy bárki is megsértse az alapszabályzatot. Ha viszont valaki félrelép, a kamarának kellő módon kellene őt büntetnie. S mivel jogállamot építünk, erről törvénynek kell rendelkeznie. • Összefügg-e a kamara megalakulása a privatizációval? — Igazából akkor lesz fontos a kamara, amikor megjelennek a magánpatikák. Védenie kell majd a gyógyszerész érdekeit, mert gyógyszertárat nem nyithat bárki, bárhol és bármikor, de bezárni sem lehet önkényesen. Ebbe a kamarának is lesz beleszólása. Európa nyugati felén mindenütt a gyógyszerészé a patika, helyenként jogi személy, például kórház tulajdonában van. A szakmán kívüliek számára egyáltalán nem vonzó a magánpatika, mivel üzemeltetésével sok szigorú előírás betartása s rengeteg kötöttség párosul. Idővel annak is be kell következnie, hogy gyógyszertárat csakis a minisztérium jóváhagyásával lehessen nyitni és megszüntetni. Képzelje csak el, ha valaki megszüntetné Somorján, Párkányban vagy Nagymegyeren a gyógyszertárat. Mivel több nincs e városokban, a betegek kénytelenek lennének máshova utazni az orvosságért. Ilyet nem engedhet meg-az állam. Éppen ezért a patikatulajdonosnak igazodnia kell minden előíráshoz, még akkor is, ha nem szakmabeli. Ráadásul ilyenkor mindent aprólékosan megszabnak számára. Bárhogyan jut is hozzá a gyógyszerekhez, az államilag meghatározott áron nem változtathat. Már ez is jelzi: a magánpatika egyáltalán nem vonzó vállalkozás. A nagy nyugati gyógyszergyártók sem zsebelnek be óriási összegeket belőle. Számukra ez presztízskérdés, a csúcsszínvonalú termelés bizonyítéka. - GYÓGYSZERÉSZSORS • Mikortól képzelhető el a gyógyszertárak privatizációja ? Egyáltalán: számolnak a gyógyszertárak az eredeti tulajdonosoknak való visszaadásával? — A reprivatizáció nagyon vitatott kérdés a gyógyszerészek körében. A restitúciós törvényből indulhatnánk ki, ám az nem számol a gyógyszertárak visszaadásával. A magánpatika tulajdonosának ugyanis csak a koncesszió volt a birtokában, vagyis annak joga, hogy gyógyszertárat nyithat. Ráadásul pontosan kijelölt helyen. Nagyon kevés olyan gyógyszerész létezik, aki mind az épületnek, mind a benne található patikának tulajdonosa volt. Azóta már sokat lebontottak belőlük, a patikákat — potom áron — eladták, sokszor kényszer hatására. Nagyon erős nyomást gyakoroltak a gyógyszerészekre, egy részüket munkatáborokba zárták, megfenyegették őket, lélektani hatásoknak voltak kitéve. Szinte olyan helyzetbe kerültek, mint falun a kulákok. ,A társadalom kirekesztettjei lettek. És ez a kommunista érában mindvégig érvényesült. Pedig Szlovákiában az igazán gazdag gyógyszerészeket fél kezemen megszámolhatnám. Azok sem a patikából gazdagodtak meg, hanem abból, amit mellette végeztek. • Valószínűleg van már elképzelése a patikák privatizációjáról. Említette, a tulajdonváltás csak bizonyos határok között képzelhető el, s hogy nem lesz nagy érdeklődés iránta. Mégis, mire számít? — A gyógyszerészek részéről lesz érdeklődés. Mindehhez azonban olyan jogszabályra van szükség, amely engedélyezi a magánvállalkozást az egészségügyben és a gyógyszertárakban. • Es ehhez nem elegendőek a privatizációs törvények? — Még az egészségügyről kell törvényt alkotni. A magánvállalkozás ugyanis erre a területre nem vonatkozik. Ezért sajátos jogszabálynak kell születnie. Már dolgozunk rajta... • Hol tartanak vele? — Nemcsak az egészségügyön múlik, hogy mikor lát napvilágot. A törvényhozáson is, aztán a köztársaságok összehangolt állásfoglalása szintén szükséges lesz hozzá. Legjobb lenne egyetlen törvény, amely megszabná az alapkövetelményeket. • Mi mindent kellene tartalmaznia? — Először is azt, milyen készleteket tartana a patika, és itt nemcsak a gyógyszerekre gondolok, hanem a diabetikus készítményekre, vitaminokra, különféle növényi kivonatokra is, tehát a mostani választék kibővítésére. Jó lenne, ha rögzítené, hány lakosra jusson egy gyógyszertár. Nálunk ez a szám tízezer körül mozog, de úgy gondolom, Ausztriához és Magyarországhoz hasonlóan mi is ötezer lakosra vihetnénk le a határt. CSAK SZAKMABELI! • Magánpatika alapításával is számol a tervezet? — Igen, csak azt nem tudni _• még pontosan, hány gyógyszerészt érint a restitúciós törvény. • Egyáltalán, hány patika létezik ma Szlovákiában? — Közel ötszáz, de vannak olyan helyek is, főleg falun, ahol csak kiadják az orvosságot, de nem készítenek gyógyszert. A jövőben teljesen önálló jogkörű gyógyszertárakkal számolunk. Amint néhányat visszaadnak' az eredeti tulajdonosnak, megjelennek a maszekok. Feltételezésem szerint a második félévben már lesz mód új patikák nyitására. Ugyanakkor megkezdődhet a meglévők privatizációja is. Ennek két módja lehetséges. A kórházakban található gyógyszertárak az egészségügyi létesítmény tulajdonába, a többi megvásárlás útján magánkézbe kerül. Hogy ez milyen formában zajlik majd le, arra még nem tudok válaszolni. Csak egyetlen kikötésünk van, ahhoz viszont ragaszkodunk, hogy a privatizáció után két év elteltével is megmaradhasson a gyógyszertár, esetleg megszűnését csak a minisztérium engedélyezhesse, és átköltöztetéséhez is minisztériumi beleegyezésre legyen szükség. • Elképzelhető, hogy a gyógyszertárak is árverésen kelnek el? — Mi ellenezzük. Mert nem veheti meg olyasvalaki, aK

i két év múlva mást szeretne az épületben árusítani, olyan kézbe kell jusson, aki azt akarja, hogy akár száz évig is gyógyszertár legyen benne. Itthoni híján a francia gyakorlatot említeném. Ha a gyógyszerész patikát akar vásárolni, kölcsönt vesz fel rá a bankban, és utána a kamattal együtt 10—15 évig fizeti vissza a pénzt. Nálunk is erre lehet számítani. • De mégis, hogyan lehet majd gyógyszertárat venni? Netán előnyük lesz a most ott dolgozóknak? — Elképzeléseink szerint a nyugat-európai modellt kellene meghonosítani, vagyis hogy a patika tulajdonosa gyógyszerész legyen. Hogy milyen menetrend szerint történik majd a magánkézbe adás, azt a privatizációs minisztériummal egyeztetjük. • Ám nem zárja ki, hogy a gyógyszerészeken kívül mások is patikát szerezzenek? Megakadályozható ez egyáltalán? — Mi beterjesztjük a törvényjavaslatot, de nem rajtunk múlik, mit fogad el a kormány, majd a parlament. Csak újabb példákkal igazolhatom, csupán gyógyszerész kezébe való a patika. Az ÉGK-tagállamok viszonylatában csupán a gyógyszereket kell engedéllyel bevagy kivinni az országból. Más árura nem vonatkozik a megkötés. És ez nem véletlen, mert köztük számos olyan anyag található, melynek nemzetközi feketepiaca igencsak virágzik. S itthon sem enyhébb az előírás: orvosságot csak gyógyszerész adhat ki, piaci árusítása törvényellenes. Ám gyakorlatilag büntethetetlen, mert érvényes jogszabályainkból hiányzik a bírságolás lehetősége. Azt kell elérnünk, hogy az állami ellenőrök a helyszínen kobozhassák el az ilyen portékát, s ugyanakkor legalább tízezer koronás büntetést róhassanak ki az árusra. Mert biztosan csempészárut kínál. Külföldről is csak mindenki saját szükségletére hozhat be orvosságot, másoknak nem adhat belőle. • Ön szerint mikorra várható a törvény megszületése? — Június végéig a legiszlatív kérdéseket kellene megoldani. S ha ez megtörténik, akkor számításaink szerint a jövő év közepéig a tulajdonjogi viszonyokat is rendezhetnénk. Azért kell erre ennyi idő, mert esetenként más-más helyzettel találhatjuk magunkat szemben. Gmk) EGESZEN MÁS Négy napig tartózkodott hazánkban Dániából az a tizennégy tagú, nagyrészt politikusokból, állami hivatalnokokból és a Dán Kulturális Intézet munkatársaiból álló küldöttség, melynek célja a csehszlovákiai kultúra, illetve oktatási rendszer megismerése-tanulmányozása volt. Ittlétük harmadik napján látogattak el a pozsonyi Vazov utcai gimnáziumba és a Hydrostav állami vállalat építészeti szaktanintézetébe. Dr. Henning Dochweilernek, a küldöttség és egyben a Dán Kulturális Intézet vezetőjének közvetlenül a szaktanintézet épületének elhagyása után tettünk fel néhány kérdést. — Dochweiier úr! Miért pont egy gimnáziumot és egy szaktanintézetet tekintett meg? —- Nézze: nálunk, Dániában, a középiskolák minden esetben az adott régió államigazgatási szerveinek hatáskörébe tartoznak, s mivel mi mindannyian egy tartományból, Sonderjyllandból vagyunk, elsősorban a középiskolák helyzetére voltunk kíváncsiak. — Mindazok után, amit főként a két oktatási intézményben tett látogatásuk során tapasztalt, mi a véleménye hazánk oktatási rendszeréről? — Néhány nap alatt természetesen nem alakulhatott ki bennem átfogó kép az ország oktatási rendszeréről, annyit azonban elmondhatok, kellemesen meglepte a küldöttség minden tagját, hogy az itteni középiskolákban mekkora hangsúlyt helyeznek az idegen nyelvek oktatására. Úgy tűnik, Szlovákiában időben felismerték, hogy csak úgy zárkózhatnak fel Európához, ha alkalmazkodnak a fejlettebb részéhez, azaz idegen nyelveket is tanulnak. — Amint azt minden bizonnyal ön is tudja, hazánk állampolgárai közül nem is kevesen valamely nemzeti kisebbséghez tartozónak vallják magukat. Nem szerepelt a terveik között egy kisebbségi iskola meglátogatása? — Említettem már, küldöttségünk tagjai valamennyien egy tartományból valók, annyit azonban még hozzáfűznék, hogy Sonderjylland Dánia egyetlen olyan része, ahol nemzeti kisebbség — körülbelül 26 ezer német — is él. Értünk tehát valamelyest a kisebbségi léttel kapcsolatos problémákhoz, és természetesen érdekel az itteni nemzeti kisebbségek helyzete is. Kisebbségi iskola meglátogatását azonban mindezek ellenére sem terveztük be: átfogó képet szeretnénk kapni a szlovákiai kisebbségek helyzetéről, s ezért inkább az Együttélés, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom és a Csemadok pozsonypüspöki alapszervezeteinek az említett problémakörrel foglalkozó beszélgetésre szóló meghívását fogadtuk el. * * * A küldöttség tagjai, lévén szinte percre betáblázott programjuk, alig egy órát töltöttek a Dochweiier úr által említett találkozón. Ez is elég volt azonban arra, hogy "átfogó képet alkothassanak kisebbségeink (kisebbségünk) jelenlegi helyzetéről, és megismertethessék a jelenlévőket a dániai német kisebbség életkörülményeivel. A találkozó végeztével a küldöttség egyetlen (kisebbségi) német tagja jegyezte meg tűnődve: úgy tűnik, a mi helyzetünk egészen más, mint az övék... (kajó) PORPESTIS Köztudott: Pozsonyt Szlovákia szennyezett városai közé sorolják. A legnagyobb gondot légszennyeződése jelenti (ipari üzemei, hőerőművei és közlekedése miatt), ám geomorfológiai és klimatikai feltételeiből eredően nagy negatívuma a levegő portartalma is. A Fővárosi Közegészségügyi Állomás dolgozói több éve megfigyelés alatt tartanak 1400 alapiskolát (7-14 éve seket), s rendszeresen ellenőrzik egészségi állapotukat. A felmérésekből világosan kitűnik, a pozsonyi gyerekek — szemben a nyitraiakkal (akik közvetlenül nincsenek kitéve a szennyező (orrások ártalmainak) betegesebbek, s természetes ellenállóképességük is legyengült. A felmérések eredményeiről, a veszély forrásairól dr. Eva Haladovát, a Közegészség- és Járványügyi Intézet igazgatónőjét kérdeztük. • A levegő, a talaj és a viz évtizedes szennyezése óriási károkat okozott nem csupán a természetben, hanem kihatott a népesség egészségi állapotára is. A legnagyobb veszély — a múltban és most is — a gyerekekre leselkedik. Miként látja ezt a problémát? — A város erőszakos fejlesztése — a környezetvédelmi szempontok mellőzése mellett — okozta azt a helyzetei, amelyben ma vagyunk. Nincs ugyan mivel dicsekednünk, de 1987-től a megbetegedések előfordulási aránya valamelyest csökkent Pozsonyban a legtöbb gyermek a felső légutak megbetegedésében szenved. Nem is csoda, hiszen a városban sok az üzem, sűrű a közlekedés, és a városfejlesztés következtében mindenütt nagy a por. Habár — méréseink szerint — főleg a kén-dioxid esetében a légszennyeződés csökkent, de továbbra is nagy gondot jelent a levegő kénhidrogén-, szénhidrát- és nitrogénoxid tar talma A legveszélyeztetettebbek az 1. osztályos tanulók, főleg a fiúk meri a lányok köztudottan edzetteb bek. A légzőúti megbetegedések listáján az elsőség a III. és a IV. városkerületé. • A városban — főleg a lakótelepeken — túlzsúfoltak az iskolák, az óvodák, rendezetlenek a közterek, kevés a zöldövezet, a sportolási lehetőségekről már nem is szólva. És mindenütt nagy a zaj, a por. Ezek a külső tényezők miként halnak a gyerekek egészségére? — Több éve annak, hogy felhívtuk az illetékesek figyelmét a zajártalomra mint egészségkárosító tényezőre. Nem csupán a mi érdemünk, de sikerült elérni, hogy sok helyütt „zajfogó falakkal" próbáljuk kiszűrni a tömegközlekedés és a teherforgalom káros hatását. A zajártalom okozta betegségek talán csak a későbbiekben jelentkeznek, de a mindenütt jelen levő porprobléma azonnali sürgős megoldásra vár. Felméréseink eredménye szerint a ligetfalusi iskolásoknál előforduló gyulladásos szembetegségek — főleg a kötőhártya-gyulladás - gyakoribbak, mint a város más kerületeiben. Pedig ha az építővállalatok dolgozói ügyelnének a felvonulási területek tisztaságára — portalanítására — (egyszerű locsolással), a gyerekek kevesebbet szenvednének. • Gyakran emlegetjük a vizek szennyezettségét is. A higiénikusok milyennek látják a város ivóvizét? — A városban az ivóvíz nem tartalmaz szennyező anyagokat, vagyis jó. Ezért az iskolások is ihatják. Itt szeretném elmondani, hogy az alapiskolások ivó-rezsimje helytelen, a gyerekek, éppen a szülők felesleges aggályoskodása miatt — a nap folyamán szomjaznak. A kevés folyadékfogyasztás különböző megbetegedésekhez (vesebaj) vezethet. Okos gondolatnak tartottuk a tejes tízóraik bevezetését, ám a tej nem oltotta a gyerekek szomját. Ellenezzük viszont úgy az ásványvíz-, mint a különféle üdítőprogramok bevezetését. Az ok egyszerű. A sók megterhelik a vesét, a cukor az egész szervezetet. A csapvíz egészségesebb! • Ez idáig a városi alapiskolások erdei iskolákban gyógyultak, erősítették ellenállóképességüket. Manapság — pénzhiány miatt — egyre kevesebb iskola, szülő vállalja az effajta „gyógykezelést". Pedig úgy gondoljuk, a kicsiknek szükségük van a környezet-, a levegőváltozásra. Igaz? > — Ha az erdei iskola a légszennyező forrásoktól messzire esik, igen. Sajnos előfordult, hogy a pozsonyi gyerekeket Žiar nad Hronomba vitték. Abba a városba. amely a legszennyezettebbek egyike. Adataink vannak arról, hogy azok. akik ismételten hagyhatták el a nagyvárost. egészségesebbek voltak, mint társaik. A jó, tiszta levegő csodát tett, javult a gyerekek ellenállóképessége, s ha netán meg is betegedtek, a betegség időtartama lerövidült. Az erdei iskolák megszűnése ezért is helytelen. Mert annak ellenére, hogy 1987 óta egyre javul a fővárosi gyermekek egészségi állapota — függetlenül attól, melyik kerületben laknak — betegesebbek. mint másutt. Ezért kellene közös erővel szorgalmazni, hogy az erdei iskolák költségeit azok fedezzék, akik a lég , a víz- és a talajszennyezést okozzák A tét uqvanis nagy — gyermekeink egészsége PÉTERFI SZOŇYA