Új Szó, 1991. április (44. évfolyam, 77-101. szám)

1991-04-29 / 100. szám, hétfő

1991. ÁPRILIS 29. I ÚJ SZÓ A GAZDASÁG KINEK VAN IGAZA? PRIVATIZÁCIÓS BONYODALMAK PRÁGÁBAN A közelmúltban' a prágai Prosek negyedben 95 millió koronáért elárverezett áruház határkövet jelentett a kisprivatizáció folyamatában. Az árverés előzményei és utózöngéi több szempontból is rendhagyóak voltak. Nem újkeletű az a vita, amely a cseh privatizációs minisztérium és a CSK Kereskedelmi Minisztériuma között folyik. Vlasta dtépová miniszterasszony minden erejével arra törekszik, hogy határvonalat húzzon a kis- és a nagyprivatizáció között. Szerinte 400 négyzetméternél nagyobb élelmiszerüzletet már nem szabadna a kisprivatizáció keretében árverésre bocsátani. Az érdeklődők tapasztalatlanok, ezért nem bízik szakmai felkészültségükben, félti a lakossági ellátást, a szakmunkástanulókat (az új tulajdonosok nem akarják őket átvállalni), veszélyben forog a szakképzés folytonossága - ilyen és ehhez hasonló „nyomós"'' érvek miatt a már egyszer lezárt kérdést ismét a Cseh Nemzeti Tanács elé , terjesztette. Tomáš Ježek miniszter, a privatizáció zászlóvivője teljesen hibásnak tartja ezt a filozófiát, szerinte nemcsak lelassítaná, hanem végső soron le is állítaná a privatizációt. A prágai privatizációs bizottság, a 9. városkerületi polgármester, az elárverezett áruház új tulajdonosai teljesen egyetértettek a miniszterrel. Úgy vélik, éppen a nagy egységeket kell mielőbb elárverezni, mert csak ezek képesek megdönteni az állami szektor monopóliumát és lenyomni az árakat. A Fanda néven bemutatkozó új cseh vállalatnak is ez az egyik célja. A már említett áruházon kívül még 10 további nagy élelmiszerüzlethez akarnak árverés útján hozzájutni és létrehozni az első cseh tőkével működő üzlethálózatot. Saját termésű és saját feldolgozású, az egészségügyi szempontoknak szigorúan megfelelő élelmiszereket fognak árusítani. Honnan veszik a sok pénzt? Teljes mértékben élvezik a bankok bizalmát. - Hitel és becsületes, alapos munka teremti meg a tőkét - mondották az új tulajdonosok. Egy évvel ezelőtt a szolgáltatások területén kezdtek vállalkozni, és eredményeik olyan meggyőzőek voltak, hogy a bankhitelek nem okoztak semmi problémát. Mielőtt a Proseki áruházat besorolták . volna az elárverezendő egységek közé, tisztázni kellett az ott lévő 80 szaktanuló sorsát. Kiderült, hogy ez sem a vállalkozóknak, sem az állami szakmunkásképző intézet igazgatójának nem okoz fejtörést. Ellenkezőleg, mindkét fél örömmel fogadta a lehetőséget. A tulajdonosok eleve kötelezték magukat, hogy ha az övék lesz az áruház, a tanulókat megtartják. - Saját, jól felfogott érdekünk, hogy magunk nevelte elárusítóink legyenek - mondotta a két társtulajdonos, Jiŕí Nováček és František Vondráček. Az áruház gazdasági szerződést kötött a szakmunkásképző intézettel, vállalva a feltételeket, mint pl. hogy évente egy tanulóért 2900 koronát fizetnek az intézetnek. Ezzel a témával kapcsolatban eléggé éles bírálatok hangzottak el az oktatási minisztérium címére. Késik azoknak a jogszabályoknak a kidolgozása, amelyek alapján a tanulók a magánszektorban sajátítanák el a szaktudást, az elméleti oktatás pedig az állam kezében maradna. A privatizációs minisztérium ilyen irányú kezdeményezései ez ideig nem találtak meghallgatásra, holott valaha régen ez a rendszer teljesen természetes volt. * A fővárosi és a 9. városkerületi privatizációs bizottság egyaránt örömmel fogadta, hogy sikerült privatizálni a proseki áruházat. Be akarták bizonyítani, hogy az ilyen nagy egység is jól eladható, és bíznak abban, hogy a példaragadós lesz. A kisprivatizációnak minden olyan vagyonra ki kell terjednie, amelyet a magántőke képes megvásárolni. Csakis ez lehet a határvonal, és nem a négyzetméterek száma. Április elejéig Cseh- és Morvaországban hozzávetőlegesen 0,6 milliárdért keltek el az elárverezett boltok: Az iram kezd felgyorsulni, s talán mégsem kell túl sokáig várnia kereskedelem vérkeringésének felfrissítésére, kiváltképpen, ha a kereskedelmi minisztérium sem gördít akadályokat a folyamat elé. KIS ÉVA MEG IZZADNI IS FOGUNK... MÁJUSTÓL EMELKEDIK A FŰTÉS ÉS A MELEGVÍZ-SZOLGÁLTATÁS ÁRA Tudtuk, s akarva-akaratlanul bele Kellett nyugodnunk, hogy áremelések várnak ránk. A liberalizáció etsö hullámán már túl vagyunk. Ennek ellenére a szövetségi kormány határozatától, mely szerint május elsején 324 százalékkal emelkedik a hőszolgáltatás díja, nagyon melegünk lett. Ezentúl több mint háromszor annyit fizetünk azért, hogy lakásainkban megfelelő hőmérséklet és meleg víz legyen. Szökik a meleg Az első kérdés, amely szinte mindenkiben felmerül: tulajdonképpen milyen alapon fogjuk ezt a csekélynek nem mondható „különbözetet" fizetni? Nagyon kevés az olyan ház, lakás, amelyben mérőműszerekről olvasható le a fogyasztás. Márpedig ha nem mérhető az elhasznált hő, illetve meleg víz mennyisége, akkor a költségeket elosztják és mi a ránk eső átlagot fogjuk továbbra is havonta kiegyenlíteni. Az ellenőrzés szinte lehetetlen. Mivel a számlát a hőszolgáltatók nyújtják be, azzal már senki sem törődik, hogy a lakásokba mennyi jut el a melegből, vízből. Eddig (talán ezután is?) a hőt előállító vállalatot a gazdasági kényszer arra ösztönözte, hogy minél többet termeljen. S kit érdekelt, mennyi ment veszendőbe? A szakemberek szerint „útközben", tehát többek között a nem megfelelő vezetékek miatt, a hő 20 százaléka illan el. További 20 százaléknyi pedig a lakásokból „távozik" szinte észrevétlenül a rosszul csukódó ajtókon, ablakokon, az elégtelenül szigetelt paneleken keresztül. Takarékoskodni - de hogyan? Az áremelés hallatán előtérbe kerül a takarékosság gondolata. Jelenleg azonban az akarat kevés, a lakóknak egyáltalán nincs beleszólásuk abban, mennyi hőt, meleg vizet kívánnak fogyasztani, nem tudják kimutatni: kedves szállító, én ennyi hőnél melegedtem, ennyi meleg vizet használtam el, tehát ennyiért fizetek. Mérőműszerekért nem kell meszszire, a határon túlra menni. Szlovákiában a Stará Turá-i Chirana vállalat gyárt hő- és melegvíz-fogyasztást mérő eszközöket. Az idén 85 ezer melegvíz-mérőt és 5 ezer, a panelházak fűtésének mérésére használható műszert rendeltek tőlük. Ez a mennyiség korántsem elegendő valamennyi háztartás számára, de a gyártók a szóban forgó mennyiségnek akár a négyszeresét is szállítani tudnák, ha volna kinek, pontosabban, ha a lakásgazdálkodási vállalatoknak és a lakásszövetkezeteknek volna pénzük rá. A Chiranán kívül más cégek - köztük vegyes vállalatok is - bővítik a mérőműszerek választékát. Egy átlagos,, háromszobás lakás hőszabályozókkal, illetve mérőműszerekkel való felszerelése 1000-2500 koronába kerül. Ez nem kis összeg, de ha az áremelés mértékéből indulunk ki, a befektetés előbb-utóbb megtérülne, ha... Újra oda térhetünk viszsza, ahol az eszmefuttatásunkat elkezdtük. A hőfogyasztást ugyanis a lakás nagysága alapján, a melegvíz-fogyasztást pedig a családtagok száma szerint számlázzák. Tehát egyelőre nem érdeme a mérőműszereket felszereltetni. Hosszú távú megoldás Az alapelv egyértelmű, és mindenki számára világos: májustól többet kell fizetni, mert az állam ezentúl nem támogatja a hő-, illetve a melegvíz-fogyasztást. Szerintem legalább ennyire világos a fogyasztó érve is: csak azért vagyok hajlandó fizetni, amit valóban elfogyasztok. De kit érdekel ez utóbbi? Ráadásul a mérés és a szabályozás - a fentiekből kiderül - nem is olyan egyszerű. Az első, távlatilag biztató lépés azonban már megtörtént. A szövetségi kormány még az elmúlt évben jóváhagyta azokat az elveket, melyek a lakások és a házak fűtőanyag- és energiafogyasztásának csökkentését célozzák, és azt is körvonalazta, hogy az állam mit vállal magára az ezzel kapcsolatos feladatokból. A leglényegesebb, hogy 500 millió koronás hozzájárulást nagyott jóvá. Ezt az összeget viszont nem lehet felhasználni az áremelés kompenzálására, hanem a mérő- és szabályozó műszerek vásárlására, felszerelésére, szigetelőanyagokra, valamint tanácsadó és tájékoztató szolgálat létrehozására kell fordítani. Az igazságosságig - tehát, hogy a fogyasztó pontosan tudja miért fizet - még hosszú út vezet, mondta nemrég a szövetségi gazdasági minisztérium egyik munkatársa. Szerinte a melegvíz- és a hőfogyasztás mérésének és szabályozásának megoldása legalább 5-6 évet vesz igénybe. Hogy ez elegendő idó lesz-e, az a költségvetéstől, illetve a vállalkozás ütemétől függ. Ha a fűtéssel és a melegvíz-szolgáltatással kapcsolatos programot az elképzelések szerint sikerül megvalósítani, a kiadások 15-20 milliárd koronát tesznek ki, és ehhez még évente körülbelül 1,5 milliárd korona szervizköltséget kell számolni. Mindent összevetve: e meleg (sót forró!) problémát átfogóan kell megközelíteni. Azt már most is tudjuk, nem lesz elegendő, hogy a háztartásokban mérjük, mennyi hőt, meleg vizet használtunk el. Arra is ügyelni kell - s ez már nem a családok feladata -, hogy útközben minimális energiamennyiség vesszen el. Csak így mérsékelhető a fogyasztás és a családok számára igen drasztikusnak ígérkező kiadások. DEÁK TERÉZ KAPASZKODO Az apróhirdetések között rábukkantam egy érdekes hírre: a pozsonyi trávnikyi művelődési házban, a Cultusban működő Munkaklub ingyenes jogi tanácsadást, pszichológiai, orvosi segítséget nyújt a munkanélkülieknek. Hétfőtől csütörtökig reggel kilenctől este nyolcig, pénteken kilenctől délig. A telefonszám 230-520 vagy 230-510. A klub vezetője, dr. Julian Lučanský pszichológus éppen egy tizenhét éves lány pszichodiagnosztikai vizsgálati eredményeit értékelte, amikor megzavartam. Azt hittem, sok tanácsra szoruló várakozik majd a folyosón, de csak a telefon csengett minduntalan, ugyanis mindenkit előre meghatározott időpontban fogadnak. Két éve, amikor felszámolták a vezérigazgatóságokat, kezdtek foglalkozni a munkanélküliekkel. Az állás nélkül maradottakkal felmérést készítettek, hogy kiderüljön, milyen (más) képességeik vannak. Abból indultak ki, hogy egy ember több mindent is tud végezni. Tavaly még csak jogi tanácsadás létezett, de kiderült, hogy ez kevés, ezért szervezték meg a Munkaklubot. Tevékenységükbe több szervezet bekapcsolódott: a Cultus művelődési ház révén a kulturális minisztérium, ő a tulajdonosa az épületnek, a Cultus adja a helyiségeket, a volt házassági tanácsadó, a Kontakt testnevelési egyesület, a pszichológusok társulása, azonkívül több orvos. Amikor valaki munka nélkül marad, nem tudja, mihez kezdjen. Tanácstalan. Meg sem fordul a fejében, hogy valami mással is foglalkozhat, mint amivel korábban foglalkozott, holott bizonyosan képes rá. Az első időszak A munkanélküliek gyakran hívják fel a bizalom vonalát, s onnan a Munkaklubba irányítják őket. A legtöbben reménytelennek látják helyzetüket, a lelkiállapotuk ingadozó. Az első időszak, a sokkos állapot elmúltával aktivitás lép fel, munkát keresnek, de ha nem találnak megfelelőt, ismét depresszióba esnek, s néhány hónap után már fatalistákká válnak - nem hisznek, nem bíznak semmiben sem. - Az első nehéz időszakban meg kell értetni az emberekkel, hogy a munkanélküliség csak átmeneti, nem végleges állapot. Nehezebb a helyzet akkor, amikor valakinek már mondjuk fél éve nincs munkája. - Julian Lučanský rendkívül fontosnak tartja, hogy tudományos módszerekkel állapítsák meg, milyen képességeik vannak. -Nem szégyellnek ide jönni az emberek? - Elsősorban jogi kérdésekben kérnek tanácsot. De nem tudom, miért kellene szégyenkeznie annak, akinek problémája van. A munkanélküliség a családot is érinti, az otthoni légkört is megváltoztatja, akár szét is hullhat miatta a család. Nehéz tanácsot adni olyan esetben, amikor a férj is, a feleség is állástalan. Találni kell valami értelmet az életnek - vélekedik a pszichológus, hiszen ha nem is sok, de azért mégiscsak nyílnak új munkahelyek. Most indítanak egy tanfolyamot azok számára, akik reménytelen helyzetben vannak, s úgy érzik, hogy soha többé nem fognak dolgozni. (De akarnak dolgozni. Mert sokan vannak, akik számára a munkanélküliség elfogadható állapot). A tanfolyamot ötnaposra tervezik, s a pszichodiagnosztikán kívül különféle tréningeket sajátítanak el a résztvevők. Érvényesülési tréningnek is nevezhetnénk ezeket. (Régebben is szerveztek hasonló tanfolyamokat Szlovákiaszerte, olyanok számára is hasznos, akiknek például konfliktusuk van a főnökükkel, nem tudják az ötleteiket elfogadtatni stb.) A klub egyénileg foglalkozik az emberekkel, de Lučanský doktor véleménye szerint a csoportfoglalkozásnak többek között az is az előnye, hogy ott a munkanélküli olyanokkal találkozik, akik hasonló problémákkal küzdenek. Hogyan keressünk munkát? A klubhelyiségben papír, írógép és telefon is van. Ha valaki elpanaszolja, hogy „már tizenöt helyre is hiába telefonáltam", talán nem tudja, hogyan keressen munkát. A telefon segít benne, hogy megtanulja. A másik helyiségben magnószalagra rögzítik a beszélgetést, majd az illetőnek visszajátszák és elemzik, hol követett el hibát. így sokan elfelejtik közölni, hány éve dolgoznak, milyen a végzettségük. Rávezetik őket, hogy mielőtt telefonálnának, írják fel, mit akarnak mondani. Azt is megbeszélik, hogyan kell kérvényt megfogalmazni. A pszichológus véleménye szerint minden ember életében kétszer kellene pszichodiagnosztikai vizsgálatot végezni. Először egy évvel az alapiskola elvégzése után, másodszor a középiskola befejezése előtt. Ez sokakat megmenthetne a csalódástól. A segítség A Munkaklub állást nem tud adni, csak segítséget. A munkanélkülieket soron kívül megvizsgálja a szakorvos, a művelődési ház tanfolyamokat szervez, s valamennyi szolgáltatás ingyenes. Az orvosok, jogászok, pszichológusok sem kapnak pénzt a munkájukért. Sok intézmény szeretne valamit tenni a munkanélküliekért. Vannak, amelyek részletes felméréseket készítenek. - De van értelme húszoldalas kérdőíveken faggatni őket csak azért, hogy az intézmény bebizonyítsa: igenis dolgozik? - teszi fel a kérdést Lučanský doktor. -Hetente hányan kérnek segítséget önöktől? - A jogi konzultációkra járnak a legtöbben, 10-12-en, a pszichológiára 5-5 személy. - Nem kevés ez a munkanélküliek nagy számához képest? - Ez önkéntes, senkit sem kényszeríthetünk rá. - Volt rá példa, hogy segítettek? - Tőlünk senki sem mehet el úgy, hogy ne kapjon meg mindent, amit képesek vagyunk nyújtani. Kivéve a munkát. Még azoknak a fiatal diplomásoknak sem, akik pedig sikeresen szerepeltek a kormányhivatal pályázatán. Julian Lučanský szerint a vezető beosztásúak nálunk félnek a tehetséges fiataloktól. A harmadrendű vezető harmadrendű munkatársakat keres - szól a keserű megállapítás. A Munkaklutrszeretne továbblépni. Az volna a kívánatos, hogy a nagyobb városokban is alakuljanak ilyen tanácsadó központok. Orvosok, jogászok, pszichológusok segítőkészségén múlik, hogy akár egy hónapon belül megkezdjék a működésüket. KOPASZ-KIEDROWSKA CSILLA MEGKÉRDEZTÜK HOL KULLOG ELEKTROTECHNIKAI IPARUNK? U. i.: Időközben az árvái Tesla televíziógyár piaca teljesen összeomlott. Mivel külföldre nem szállít, így csak a belföldi megrendelésekre számíthat. A második negyedévre a korábbi százezres tételek után a kereskedelem csak 15 ezer készüléket rendelt. Ilyen mennyiséget két hét alatt legyártanak az üzemben. Nem csoda, hogy több mint ezer alkalmazottat rögtön elbocsátottak. Szlovákia tavalyi ötödik legeredményesebb termelőüzeme heteken belül a csőd szélére került. Vajon ilyen helyzetben megmenti-e még valaki a televíziógyárat? J. MÉSZÁROS KÁROLY Már évekkel korábban is láttuktapasztaltuk: elektrotechnikai iparunk színvonala és a világ csúcsszintje között egyre nagyobb szakadék tátong. De a kommunista rendszerben nemigen akadt ember, aki megpróbálta volna felmérni valós helyzetünket, s ha netán megtette, aligha adta közre. Január elsejétől Szlovákia elektrotechnikai ipara is köztársasági hatáskörbe került. De vajon hol kullog a világ mögött? - kérdeztük Ignác Prno, szlovák gazdasági miniszterhelyettestől. - Szlovákiában ez az iparág közel hetvenezer embernek ad munkát. Ám az országrész iparából mindöszsze 5,7-5,8 százalékkal részesedik, ami kevés, mert a fejlett országokban ez az arány 10-15 százalék körül mozog. Ha ezt egyetlen termelési dolgozó évi teljesítményére vetítjük át, akkor világpiaci árakon számítva nálunk 8-10 ezer, a fejlett országokban 60-80 ezer dollárt kapunk. Fogyasztási elektronikánk sem áll jobban: eltekintve az alacsonyabb műszaki és használati paraméterektől, egy lakosra számítva évente nagyjából 150 dollárnak megfelelő értéket állít elő, s ez nyolcszor kisebb, mint a fejlett államokban, akárcsak a munkatermelékenység, amely 6-10-szer alacsonyabb. Tehát alapos a lemaradásunk, miközben az ágazatnak vannak fejlesztési távlatai... A szakszervezetek szintén felmérték: ha a külföldi konkureciának teljesen megnyitánk a határokat, akkor 50 ezer alkalmazott állása kerülne veszélybe. Hát ezért is lépett életbe a vámintézkedés, a 20 százaiékos behozatali illeték, amely többek között az elektrotechnikai termékekre ' is vonatkozik. S egy időre védi a hazai termelést. Némi időt ad a gyártóknak a korszerű technológiák bevezetésére, a versenyképes termékek előállítására. Ám ez a döntés átmeneti, egyelőre csak erre az évre érvényes. Alig versenyképes a számítástechnika és a fogyasztási elektronika, s annak is az alkatrészbázisa. Ebből kifolyólag évente mintegy 16 ezer alkalmazott állása forog kockán. Mind a vállalati szféra, mind a minisztérium a külföldi tőke beáramlásának a felgyorsításával s a termelési technológiák felújításával próbál enyhíteni a helyzeten. De csodákat ne várjanak tőlük... Ugyanakkor a szerkezetváltás következtében is munkanélküliség állhat be. Hisz minden új technológia korszerűbb, nagyobb munkatermelékenységű, így az előzőnél kevesebb munkaerővel számol. Ily módon egy technológiát kettővel kellene pótolnunk, hogy a korábbi alkalmazottak közül mindegyik újra dolgozhasson. Ezek a kérdések a legmarkánsabban a Tesla-gyárakban és a Besztercebányai Számítástechnikai Vállalatnál jelentkeznek. Munkacsoportot hoztunk létre, amely a külföldi tőke beáramlását hangolja össze. Mondhatom: igencsak intenzíven kell dolgoznia.