Új Szó, 1991. április (44. évfolyam, 77-101. szám)

1991-04-26 / 98. szám, péntek

HlREK-VÉLEMÉNYEK .Of szól 1931. ÁPRILIS 26. REFLEX ÉRLELŐDIK AZ ÁPRILISI GYŐZELEM? Nincs még másfél esztendeje sem, hogy teljesen manipulálatlanul 100 százalékos nézetazonosság alakult ki ebben az országban, és ennek a forradalom bársonyossága képezte a magvát. Mindenki örült. A tegnap még üldözöttek, a másod- és harmadrangúnak minősítettek annak örvendtek, hogy a gyengéd forradalom meghirdetése alapján intézményes feltételek teremtődtek a számlák nagyvonalú (értsd: felelősségrevonás nélküli) rendezéséhez. Azok pedig, akiknek sok, vagy még több volt a rovásán, azért váltak az össznépi összeborulás híveivé, mert nem kellemes dolog a vádlottak padjára kerülni. A politikai rendszerváltás sokféleképpen definiálható. A mi esetünkberxakár így is: az ezernyi bűntől terhelt kommunista pártot nem oszlatták fel, központi bizottságát nem nyilvánították bűnszövetkezetté. Sőt, még a titkosrendőrséget sem nyilvánították bűnszövetkezetté. Sőt... A felsorolást hosszan folytathatnánk. Igaz, időközben előfordultak heves vérmérsékletű politikusok, akadtak epével író újságírók, akik hellyel-közzel kifogásolták, hogy túlságosan bársonyos volt ez a forradalom, végül azonban az emberek zöme napirendre tért a forradalom bársonyossága fölött. Oly nagy mértékben napirendre tért, hogy 1991. április 24-én a Szlovák Nemzeti Tanács ülésén a kommunista párt elnöke, egyébként parlamenti képviselő, bizalmatlansági indítványt terjesztett be Jozef Kučerák szlovák miniszterelnök-helyettes ellen, aki - ez . köztudomású - a rendszerváltás egyik vezéregyénisége volt. Az még csak hagyján, hogy bizalmatlansági indítványt terjesztett elő Peter Weiss, de még meg is ideologizálta a javaslatát. Azzal érvelt a tegnap még bolsevikok, ma már demokratikus szocialisták aranyszájú vezérszónoka, hogy Kučerák miniszterelnök-helyettes a kormány gazdasági kérdésekben illetékes kulcsembereként a radikális gazdasági reform időszakában tönkretette Szlovákia gazdaságát, leépítette a dolgozók szociális biztonságát és a szlovákiai exportot... Mondom, takaros vádbeszédet volt alkalma végighallgatnia Szlovákia törvényhozásának, és a Weiss-indítvány különösen a Víťazoslav Móric által alapított párt képviselőinek körében lelt zajos visszhangra. A kommunista vezérszónok foglalkozására nézve társadalomtudós. A tudományos életben a konszolidációs időszakban acélosodott meg, elméleti tanulmányokat írt a legrangosabb marxista-leninista folyóiratokba. De annyira aligha volt könyvmoly, hogy ne vette volna észre, mi történt 40 év alatt szülőpártja és testvérpártjai gyakorlatában. Nem vette volna észre, hogy ahova a kommunisták a hatalom birtokosaiként betették a lábukat, ott kő kövön nem maradt? így volt ez Kelet-Európában, így Ázsiában, és nem volt máshogy LatinAmerikában sem. Nálunk 40 esztendeig volt így. Leépültünk. Európa legfejlettebb országai közül a harmadik világ országainak színvonalára csúsztunk le. És most a kommunista párt elnöke at veti Jozef Kučerák szemére, hogy „lerobbantotta" Szlovákia gazdaságát a radikális gazdasági reformmal. Amely már nem kevesebb mint 3 hónapja és 23 napja tart... Vajon mit akart kiállásával elérni Peter Weiss? Vagy már el is érte, amit akart? A hatalom (legalább egy részének) megszerzése felé már tett a parlamenti felszólalásával néhány lépést. Csak nem úgy kerül be ez a gesztusa a párttörténelembe, hogy: Áprilisi Győzelem? Emlékezzünk csak vissza, hogyan kovácsolta Klement Gottwald a februári győzelmet? Két színhelye volt e általunk 40 évig nyögött győzelem kovácsolásának: a parlament és az utca. Weiss elvtárs ott van a parlamentben, de lélekben ott van az utcán is. A Szlovák Nemzeti Párt által, amelynek képviselőivel most ugyancsak egy húron pendül a törvényhozásban. A hű internacionalistákból így lettek nemzetébresztö hazafiak. Mégy egy valami foglalkoztat a kommunisták tegnapelőtti parlamenti szereplésével kapcsolatban. Vajon hogyan érezte magát Kardos Ferenc, Paulický Péter, Varjú János és Zselenák József, a négy magyar nemzetiségű kommunista képviselő, amikor a Szlovák Nemzeti Párt kívánalmaitól ihletve adta le a szavazatát a magyarokat mindig következetesen védelmező Jozef Kučerák ellen. Volt merszük megsérteni a pártfegyelmet? Hogyan számolnak be erről választóiknak? Legalább elpirultak egy kicsit? TÓTH MIHÁLY BRIT-IRAKI INCIDENS A „SENKI FÖLDJÉN" Dzsalal Talabani, a Kurd Hazafias Szövetség főtitkára szerdán késő este Bagdadban megtartott sajtóértekezletén közölte, a kurd ellenzék és az iraki kormány „elvben" egyetértésre jutott a kurd autonómiáról. A részleteket még nem dolgozták ki, ez a munka folyamatban van. az újabb tárgyalásokra a jövő héten kerül sor. A végleges szöveget Masszud Barzani, a Kurd Demokratikus Párt elnöke fogja aláírni. Szaadum Hammadi iraki miniszterelnök tegnap szintén sajtóértekezletet tartott és megerősítette az elvi megállapodás tényét Bagdad és a kurdok között. Bagdad kész teljesíteni a kurd autonómiáról 1970-ben született megállapodást és hozzáfűzte: a tárgyalások erről a kérdésről folytatódni fognak. Hammadi szerint csak a jövő héten ülnek tárgyalóasztalhoz Szaddam Husszein elnök 54. születésnapjának vasárnapi ünnepségei után. Hammadi elutasította a Nyugat állításait, hogy kormánya nem tájékoztatta minden részletességgel az Egyesült Nemzetek Szervezetét katonai arzenáljáról, ahogyan azt a tűzszüneti megállapodás követeli. Az Egyesült Államok úgy vélekedett Bagdad és a kurdok megállapodásáról, hogy ezzel remény született a menekültek hazatérésére. Ugyanakkor Washington változatlanul szkeptikus, ami Szaddam szándékait illeti, hiszen már számtalanszor kiderült róla, hogy megszegi ígéreteit. A megállapodás után Talabani is hazatérésre szólította fel a kurd menekülteket. Ami az amerikai katonák jelenlétét illeti Észak-Irakban, azt mondta, nem ellenzik, hogy az amerikaiak és más erők is bizosítják a menekültek védelmét, de a kurd vezetők inkább az ENSZ-erőket részesítenék előnyben. Talabani szerint amint megszületik a végleges megállapodás Bagdad és a kurdok között, a külföldi erőknek távozniuk kellene Irakból. A Reuter hírügynökség tudósítója szerint Zakhu városban, ezen a „senki földjén" mind a szövetséges katonák, mind Szaddam emberei járőröznek. Ez már napok óta így van,tegnap azonban vége szakadt a látszólagos nyugalomnak. Szaddam nyolc rendőre ugyanis megpróbált elhurcolni egy kurdot, aki közlekedési baleset során sérült meg. A brit járőrök igyekeztek őket ebben megakadályozni, s ennek következtében incidensre került sor a két fél között - közölte a Press Association brit hírügynökség a zakhui brit parancsnokra hivatkozva. ISMÉT AKCIÓBAN A FEKETESAPKÁSOK FOLYTATÓDIK A BÁNYÁSZSZTRÁJK Szerda reggel Vilniusban a feketesapkások, a szövetségi belügyminisztérium különleges egységeinek tagjai elfoglalták a kereskedelmi bank és a mezőgazdasági bank épületét. Később a bankok rendesen kinyitottak, de az épületet változatlanul a feketesapkások őrzik. Tegnap viszont újabb provokatív akciókra került sor Litvániában, a belügyes katonák megszálltak két sportklubot és egy repülőteret. Vilniusi újságírók szerint néhány iskolaépület és állítólag két szálloda is hasonló sorsra jutott. A litván értelmiség több mint 200 képviselője pedig éppen szerdán fordult kéréssel Mihail Gorbacsov államfőhöz, hogy vessen véget a litván televíziós központ és a központi nyomda megszállásának. A két objektumot még januárban foglalták el a feketesapkások az akkori véres események idején. A Moszkvában szerdán közzétett nyilatkozat aláírói szerint a két fontos objektumot most hozzá nem értő emberek uralják, akik hazug módon vagy torzítottan tájékoztatnak Litvánia politikai helyzetéről, ami véleményük szerint egyik fő oka a köztársaságon belüli nemzetiségi viszonyok bonyolult alakulásának. Még a bevezetőben említett incidensek előtt juttatta el az államfőhöz Egidius Bickauskas, Litvánia moszkvai állandó képviselője Vytautas Landsbergis litván parlamenti elnök memorandumát, amelyben kéri a Szovjetunió és a Litván Köztársaság közti államközi kapcsolatok helyreállítását. A dokumentum szerint Litvánia kitartóan törekszik arra, hogy konstruktív tárgyalásokat kezdjen Moszkvával a jószomszédi viszonyról, az egyenjogú államközi kapcsolatokról szóló politikai megállapodás megkötése céljából. Ezek a kapcsolatok az általánosan elismert nemzetközi jogi elveken alapulnának, továbbá azon, hogy a Szovjetunió elismerné a Litván Köztársaság függetlenségét. Landsbergis felszólította a szovjet vezetést, mondjon le az erő alkalmazásáról és az erővel való fenyegetésről. Csak ilyen módon alakulhat ki normális politikai helyzet a tárgyalásokhoz. Belorussziában folytatódnak a sztrájkok. A köztársaság vezetése azonban egyelőre sem a sztrájkbizottsággal, sem a tüntetőkkel nem hajlandó felvenni a kapcsolatokat, a sztrájkok által követelt tárgyalásokról pedig hallani sem akar. Változatlan intenzitással folytatódnak a bányászsztrájkok a Szovjetunió egész területén. Ukrajnában 73, a Kuzbaszban 82, Vorkutában pedig 10 bánya leállt, s több fémfeldolgozó üzem is beszüntette a munkát. Más ágazatok dolgozói is egyetértenek a sztrájkoló bányászok követeléseivel, amit bizonyít, hogy szolidaritásuk jeleként pénzt gyűjtenek a bányászok számára. CSERNOBIL - A FELELŐTLENSÉG MEMENTÓJA Nem a saját hírközlő eszközeinkből hallhattunk róla először, mert akkor még a hivatalos politika, s az általa kézi vezérléssel irányított sajtó legszentebb elve az volt, hogy ami Aštól keletre történik, az csak valami jó lehet, s ha netán mégis valami rossz, arról hallgatni kell. De nem lehetett hallgatni, mert már tudta az egész világ, s végül a Szovjetuniónak is be kellett ismernie, hogy a hír igaz: valóban felrobbant Csernobilban egy atomerőmű. Az öt évvel ezelőtti eseményt azóta sokan, sokszor, sokféleképpen elemezték, s Csernobil neve a civilizált ember gondatlanságának felelőtlenségének olyan szimbólumává vált, mint Bhopál, az ózonlyuk, vagy Csernobil után az Exon Valdez, a szerencsétlenül járt hajó. Csernobilban volt ugyanis a világ legsúlyosabb nukleáris balesete. Új elemzést, új tényeket ezen az évfordulón nem szándékozunk az olvasó elé tárni, de valamilyen mementó nélkül nem léphetünk túl a dátumon. Idézzük fel tehát az akkori esemény néhány mozzanatát és körülményét, azért, hogy újra levonhassuk Csernobil tanulságát. Az erőmű: A csernobili grafit moderátoros atomerűmű volt, amely már akkor elavult koncepciónak számított. Az USA-ban például már az ötvenes években leállították ezeket a típusokat. Szerkezeti hátránya, hogy ennél a típusnál a hútővíz sűrűségének csökkenése, tehát felmelegedéskor a gőzbuborékok keletkezése nem fékezte, ellenkezőleg, gyorsította a láncreakciót. De a karbantartó részleg munkáját is többször kellett volna ellenőrizni, hiszen amikor az operátor már leállította volna a veszélyessé vált folyamatot, a kihúzott szabályzórudak nem estek bele a reaktorba. A kísérlet: Új módszert dolgoztak ki a generátor mágneses terének szabályozására, mivel az egyik generátor kapcsain leálláskor túl gyorsan csökkent a feszültség. A feszültség megtartása azért volt fontos,, mert üzemzavar esetén dízelmotoros áramfejlesztők működtették az irányító rendszert, de ezek felfutása néhány tucat másodpercet vett igénybe, s addig a lendületből még tovább forgó generátor biztosította a feszültséget. Az új módszer kipróbálását négyórás kísérletnek tervezték, és kikapcsolták a reaktor üzemzavari hűtőrendszerét, mivel ez akadályozta volna a kísérletet. A reaktor hőteljesítménye azonban csak lassan csökkent, és túlságosan felhalmozódott á hasadóanyag. Az egymásnak ellentmondó folyamatokat több biztonsági berendezés kiiktatásával próbálták egyensúlyba hozni, de nem sikerült, s végül a megszaladt láncreakciót már nem tudták lefékezni. Először gőzrobbanás, majd vegyi robbanás következett. - A szennyezés: Megoszlanak a vélemények arról, mennyi szenynyezőanyag került a levegőbe. Becslések szerint a radioaktív üzemanyag 3 százaléka. A károk felbecsülése is csak részleges, hiszen különböző területeket különböző erősségű sugárzás ért, amely lassan pusztít. Csak évtizedek múltán mérhető fel például az, mennyi rákos megbetegedés, vagy születési rendellenesség fordult elő a baleset következtében. A jelek azonban már most kiábrándítóak. A tanulság: Könnyen készen lehetnénk az ítélettel: le az atomerőművekkel. A dolog azonban így nem oldható meg. Az első és legfontosabb, amitől meg kell szabadulnunk az az, hogy ne fetisizáljuk az ember természet erői fölötti hatalmát.. Nem igaz, hogy hatalmunk alá gyűrhetjük a természetet, mert ezzel magunkat is tönkretehetjük. Az emberek lebecsülték azokat az erőket, amelyeket kihasználtak vagy saját erejüket becsülték túl, de mindenképpen ez okozta azt a felelőtlen hozzáállást, amelynek következménye nemcsak Csernobil, hanem környezetünk és a természet egész állapota. Végeredményben azonban egyértelmű, nem az atomerőmű, hanem kezelői voltak a hibásak. Újabban ismét többször hallható Csernobil neve azzal kapcsolatban, hogy a betonba ágyazott erőműcsonk védőburka megrepedezett. Szakértők nyugtatnak bennünket, hogy nincs veszély, s mi csak bízhatunk benne, hogy ezt komoly elemzés és óvatos hozzáállás mondatja velük. Hogy Csernobil tanulsága öt év után is olyan élénken él, mint az első ijedt pillanatokban, annak bizonyítéka, hogy ma szerte Európában valamilyen módon megemlékeznek az évfordulóról. Pozsonyban ma délután a Szabadság téren egy rockkoncert adja majd ennek a megemlékezésnek a keretét. A megemlékezésen mind Pozsony, mind Bécs polgármestere beszédet mond. (szgy) NÉHÁNY SORBAN E

lutasították Gorbacsovnak az ázsiai és csendes-óceáni térség békéjének és biztonságának megteremtésére vonatkozó javaslatát a tegnapi japán-dél-koreai külügyminiszteri tárgyalásokon. Mint ismeretes, a szovjet államfő nemrégiben Tokióban és Szöulban ismertette programját, amely szerint Ázsiában is meg kellene rendezni egy helsinki típusú nemzetközi értekezletet. Nakajama Taro kijelentette: Tokió támogarii fogja Dél-Korea felvételét az ENSZ-be, akkor is, ha ezt önállóan fogja kérni és a KNDK nem adja beleegyezését abba, hogy a két Korea külön-külön lépjen be a világszervezetbe. B

rit-lengyel közös nyilatkozatot írtak alá a szabad, egységes Európa építésében folytatott együttműködésről. A okmánytjohn Major kormányfő és Lech Walesa elnök látta el kézjegyével. A felek kötelezték magukat arra, törekedni fognak a szoros politikai és gazasági kapcsolatok fenntartására az Európai Közösségekkel, valamint a kelet-európai demokráciákkal. A szöveg tartalmazza azt a varsói igényt, amely szerint „Lengyelorszá' got abban a pillanatban veszik fel az EKtagállamok sorába, amikor arra politikailag és gazaságilag is felkészült". T

ovábbi 17,5 milliárd dolláros gazdasági segítséget nyújtanak a nyugati országok a kelet-európai államoknak - mondotta szerdán New Yorkban Jacques Delors, az Európai Közösségek bizottságának elnöke. A fejlett ipari államok Csehszlovákiának, Lengyelországnak, Magyarországnak, Bulgáriának, Romániának és Jugoszláviának eddig hozzávetőleg 35 milliárdot juttattak, Delors szerint a Nyugat azt akarja, a közép-kelet-európai államok érezzék, hogy már részei a nagy európai családnak. E

lindultak az anyaország felé az ukrajnai Volinban élő csehek. Zdenék Uml hazánk kijevi főkonzulának helyettese arról tájékoztatott, hogy az első 12 családot szállító autókaraván szerdán indult el. Ezek a családok eddig a Korosztyenyi járási Malá Zubovscsina községében éltek, s a tervek szerint ma érik el hazánk területét. Néhány napig aklimatizálódnak, majd május 6-án fogadják őket ünnepélyes keretek között új hazájukban, a Sokolovi járás Rovná községében. N

egyven év után a tajvani kormány hajlandóságot mutat arra, hogy elismerje a Kínai Népköztársaság létét - közölte tegnap Tajpejben a tajvani államfő szóvivője. Hozzáfűzte ugyanakkor, sosem fogják a jelenlegi pekingi rezsimet legitim kínai kormánynak tartani. Lényegében kedvező lépésről, a közeledés jeléről van szó, s ez reagálás arra a pekingi döntésre, amely szerint szerdától leállították a Tajvan elleni propagandisztikus rádióadásokat. I

on Iliescu román államfő szerdai sajtóértekezletén ismét bírálta az Egyesült Államokat azért, mert nem újította meg Románia számára a legnagyobb kedvezmények elvét a kölcsönös kereskedelemben. Iliescu szerint Washington döntése igazságtalan, érthetetlen és szubjektív. Dicsérte viszont Franciaországot, Mitterrand elnök bukaresti látogatásáról azt mondotta, hogy az áttörést jelent Románia és a nyugat-európai országok viszonyában. H

iába szeretnék Belgrádban, egyelőre nem járt eredménnyel a szerb kormánynak az a terve, hogy megállítják szerbek és a crnagorácok kivándorlását Koszovóból. .Sőt újabb több ezer szerbet akartak telepíteni ebbe a tartományba. Nemrégen arról beszéltek, hogy Belgrádban és más szerb városokban több tízezren jelentkeztek, olyanok, akik Koszovóban kívánnak letelepedni. A valóság egészen más, tavaly 2 ezren költöztek el onnan, a betelepülők száma pedig csak néhány száz volt. K

ubában az emberjogi bizottság, a legbefolyásosabb ellenzéki szervezet nyilatkozatában felszólította a kubai kormányt, bocsássanak szabadon mindenkit, akit azért ítéltek el, mert „törvénytelenül akarta elhagyni az országot". Az okmány emlékeztet arra, hogy a havannai rezsim már előkészítette azt a törvényt, amely lehetővé teszi a szabad kivándorlást minden 18 életévét betöltött állampolgár számára. S

ajnálatosnak tartjuk, hogy Prágában és környékén zavarják a lengyel televízió első programjának adását, bár a tiszta vétel műszaki lehetőségei adottak lennének. Ezt Bronislaw Walicki, a prágai Lengyel Kör elnöke mondotta, emlékeztetve arra, többen megígérték, hogy lépéseket tesznek a helyzet javítása érdekében - így például Petr Pithart cseh kormányfő de mindeddig semmi sem történt.