Új Szó, 1991. április (44. évfolyam, 77-101. szám)

1991-04-26 / 98. szám, péntek

1991. ÁPRILIS 26. ÚJ szól HAZAI KORKÉP ..í.4V TÚL A HOLTPONTON (?) MENNYI KOOLAJRA VAN SZÜKSÉGÜNK? Amikor apadni kezdett a hazánkba érkező szovjet kőolajmennyiség, sokan megkongatták a vészharangokat: nem lesz elég fekete aranyunk, mit fognak feldolgozni finomítóink. De kevesen tették fel a kérdést: valójában mennyi kőolajra van szüksége az országnak? Jczef Čimbora, a pozsonyi Slovnaft ebben a kérdésben ugyancsak jártas igazgatója így látja a helyzetet: - Nagyon változóan alakul. Tán még emlékeznek rá, mikor Csehszlovákia egyetlen esztendő alatt 20 millió tonna kőolajat dolgozott fel. Ám az élet - főleg az ármozgások és a kőolajszármazékok drágulása következtében - a fogyasztás visszaesését jelzi. Már látjuk: bőségesen elég a 12 millió tonna is. Tavaly valamennyi itthoni szakember bizonygatta nekünk, hogy a beszerzett 13 milliós menynyiség nem lesz elég a télen, s további egymillió tonna kőolaj fog hiányozni. És mi lett a valóság? Előteremtettük a 13 millió tonnát, ám a gyárak megteltek, miközben korlátoznunk kellett a további feldolgozást, mert nem tudjuk hol raktározni a mazutot. Pedig már teljes kapacitással termel a hidrokrakkoló, amelynek éppen ez a nyersanyaga. Eredetileg a Slovnaft 8 millió tonnás optimális kőolajszükséglettel számolt. Aztán kiderült, akár 2 millió tonnával kevesebb is elég. Megfelelő termékösszetétellel így még nagyobb nyereséget érhetünk el, mint korábban. Tehát nem mondhatom, hogy rosszul állunk. Legutóbb például magunk vásároltunk negyedmillió tonna kőolajat. Szintén a Szovjetunióból, csak éppen japán cégek közvetítésével. És nagyon kedvező hitelfeltételek mellett. Ha csehszlovák külkereskedők intézik, akkor háromszor többe került volna, (gy lényegesen olcsóbban jutottunk hozzá, s elárulhatom: van elég kőolajunk. (jmk) SEHOL A >fo sem t

L*dom róla, magyarIVIa e, vagy szlovák. A szlovákok sem tudják róla, milyen nemzetiségű. Hol ennek mondja magát, hol annak. Aszerint, hogy... Ezzel elérte a legkevesebbet, amit ember, mint társas lény elérhet: nem kell senkinek, sem a magyaroknak, sem a szlovákoknak. Komolyan szóba senki nem áll vele, nincs tekintélye. Csupán megtűrik, itt is, ott is. Egyszer majdnem megsajnáltam. Honi magyarok ünnepi találkozójának szünetében kisebb-nagyobb csoportok alakulnak, mindenkinek van beszélgetőtársa. Egyedül neki nincs. Áll magányosan, falnak dőlve. Hol jobbra, hol balra pillant, de se barátja, se ismerőse. Amibe kapaszkodhat, csak a cigaretta. Tanúja voltam egyszer annak is, miként viselkedett vele szemben szlovák felettese. Úgy. Ám ó boldog volt, hogy szólt hozzá. Valaki. Különben jól beszél szlovákul, magyarul kevésbé (bár a nevéből és némely magánhangzójából ítélve anyanyelve magyar lehet). Ez bizonyára azért van így, mert évtizedek óta szlovák közegben él és dolgozik. Magyar beszédén, szóhasználatán, mondatainak szerkezetén érződik az állampárt szlovák nyelvi sablonjainak a hatása is. Eredeti gondolata egyébként nincs. Ez nem lenne baj, hisz mindenkinek olyan van, amilyen van. Csakhogy ó néha közönség elé is áll. Újabban magyarul is. Merthogy valamilyen pozícióban még mindig van. Hogy minek köszönhetően, nem tudom. Ugyanis az emberi erények közül neki csak egy tulajdona: tud inni. És mint közismert, ez sem kevés. Még manapság sem. Pláne, ha mi álljuk a cechet. I / égezetül, félreértést is kerüV lendő. Szememben ennek az alaknak nem lenne eggyel több erénye akkor sem, ha tudnám nemzetiségét. Ugyanis, nem erény az, ha valaki szlovák, magyar vagy éppen angol. Hanem az már igen, hogy tudja az ember, honnan jött, kikhez tartozik, merre akar menni. Hogy: ki ö. Ez az alak ezt nem tudja. Valahol, talán önhibáján kívül, szülői melléfogás következtében - elmosódott. (-bor) BESZÉLGETÉS SIDÓ ZOLTÁNNAL, A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAROK DEMOKRATIKUS SZÖVETSÉGÉNEK ELNÖKÉVEL - Idestova egy esztendő telt el a Csemadok rendkívüli országos közgyűlése óta. Ez alatt az idő alatt történt egy s más a szövetségen belül és a szövetség körül, olyasmi, ami előrelátható volt, és olyasmi is, ami nem. Kedves Zoltán, te hogyan látod - értékeled az elmúlt egy évet? - Kezdeném azzal, hogy a Csemadok még a rendkívüli közgyűlés után is tulajdonképpen kereste helyét a megváltozott körülmények között. Ebben támaszt jelentett az új alapszabály és az új program, leginkább azonban a tagság ragaszkodása a Csemadokhoz. A szervezeti életet, a közművelődést és az amatőr művészeti munkát meglehetősen pontosan körvonalazták az említett dokumentumok, viszont nehezebb volt előrejelezni, hogy az alakuló piacgazdaság feltételei között hogyan tud talpon maradni szövetségünk. Annak ellenére, hogy a kormányzat nyolcvankilenchez viszonyítva tíz százalékkal csökkentette költségvetésünket, sikerült megrendeznünk valamennyi országos seregszemlénket. A belső szervezeti életben pedig - a parlamenti választások után - sikerült megtartanunk a pártsemlegesség elvét és gyakorlatát. A tevékenységünkhöz szüksé-. ges gazdasági feltételek megteremtésének érdekében alapozó lépéseket tettünk. A közgyűlés után az országos választmány vezetősége megalakította a Csemart vállalatot, mely közvetítő irodaként, a magyarországi sajtótermékek terjesztőjeként kezdte meg működését, majd később külkereskedelmi • tevékenységgel bővült a feladatköre. Mindent egybevetve, háromnegyed millió koronát fektettünk ebbe a vállalkozásba. - Származott-e már belőle valamilyen haszna a szövetségnek? - Tudtuk, hogy a vállalat nem hozhat mindjárt az első évben pénzt számunkra, hiszen először ki kell épüiníe, meg tapasztalatokra is szüksége van. Közvetítő irodája kétmilliós nagysárgrendben bonyolított le forgalmat, ebből a tiszta nyeresége mintegy százezer korona volt, mely összeget elsősorban a további tevékenységi területek fejlesztésére fordították. A magyarországi sajtótermékek behozatalát, terjesztését, a terjesztői hálózat kialakítását eleinte egyfajta missziónak tekintettük, nem a haszonra gondoltunk. A külkereskedelmi vállalkozás, üzletközvetítés - például élőállatok Görögországba, sör Svájcba - az elmúlt év őszén indult be. Akkor hoztuk létre a Hont kiadót, mely A Hétét és a Tábortüzet gondozza, de januártól már könyvpublikálással is foglalkozik, egyelőre magyarországi kiadókkal közösen. - Egyes vélemények szerint fölösleges volt megalakítani ezt a kiadót. - Azért van rá szükség," mert az Obzor kiadónak többszázezer koronát fizettünk csak azért, hogy közvetítsen a nyomda és a Postai Hírlapszolgálat között. A Hontnak jelen pillanatban három függetlenített alkalmazottja van, tehát kis kiadó. - Valóban, mi újság a nyomda körül, melyről az elmúlt egy évben talán a legtöbb szó esett berkeitekben? Nagy tervek, szép elképzelések hangzottak el, aztán valahol mindig elakadt a gép. -Sajnos, nem minden úgy történt, ahogy szerettük volna, de végül is magvalósul tervünk. Legnagyobb vállalkozásunknak ígérkezik az a részvénytársaság, mely a svéd Industrial Developements AB, a komáromi nyomda és a Csemadok OV közreműködésével jön létre. Az alapszerződéseket már aláírtuk, azok értelmében a mintegy 6 millió márka nagyságrendű befektetésben 1,4 millió márka a Csemadok érdekeltsége. Ofszet nyomdagépről van szó, egyúttal olyan üzleti vállalkozásról, amelynek révén a hazai magyar lap- és könyvkiadás egyik bázisa születik meg. A tervek szerint júliusban indul be a próbanyomás. - Az államkasszából mennyit kapott a szövetség erre az évre? - 7,1 millió koronát, az elmúlt évhez viszonyítva huszonöt százalékkal kevesebbet. Ugyanakkor több mint kétszeresére növekedett a lakbér, az energiahordozók, a különböző szolgáltatások ára. Gazdaságosan kell tehát dolgoznunk, és természetesen takarékoskodnunk kell. A költségvetés csökkenése és az áram emelkedése emellett arra késztette a Csemadok országos vezetését, hogy az anyagi helyzet javításának érdekében saját alapot hozzon létre és különböző alapítványokhoz forduljon segítségért. így született meg a Fábry Alap, amelyből az elmúlt év folyamán 140 ezer koronát fizettünk ki a Fábry-napokra, a Fábry-díjra, gyermek-olvasótáborra, a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara nagylemezének megjelentetésére, a Komenský Egyetem magyar tanszékének alapítványára és más kulturális célokra; és még mindig maradt 90 ezer korona az alapon. Az elmúlt évben, könyvadományok és logikai játékok formájában, segítséget kaptunk a magyarországi Illyés Gyula Alapítványtól, a Csehszlovákiai Magyar Kultúráért Alapítványtól, valamint a Danube és a Kockázat Kft-től. Az adományok értékesítése lényegesen enyhítette anyagi gondjainkat. Ez mind-mind olyan kezdeményezés volt, amilyenre eddig a Csemadok életében nem volt példa. Itt kell elmondanom, hogy az Anyanyelv Hete rendezvénysorozatot, a Kodály Napokat, az országos népművészeti fesztivált,- a gombaszögi kulturális ünnepélyt és az idei Kazinczy-napokat a Magyarok Világszövetségével közösen, illetve segítségével szerveztük. - Összefoglalva, milyennek tartod a Csemadok mai gazdasági helyzetét? - Jobbnak, mint amilyennek azt egy évvel ezelőtt gondosam. A felsoroltakból akkor még csupán a nyomda megszerzésének irányába tettünk lépéseket. - Szervezeti élet. - A demokratikus centralizmus megszűnése maga után vonta a Csemdok belső struktúrájának átalakítását. Az országos választmány titkárságán, a gazdasági osztályt kivéve, megszüntettük az egyes osztályokat, valamint a szakelőadói státuszokat. A közművelődési és művészeti munka szervezéséből adódó feladatokat, a rendkívüli közgyűlés után, a fokozatosan megalakuló szakmai társaságok vették át, melyek ügyvezető titkárait mint fizetett munkatársakat alkalmazzuk. A társaságok megalakulásának eredményeként, a Csemadok az alapszervezetek és e társaságok szövetségévé vált. Persze, közben számos problémával találkoztunk, elsősorban az információ-átadás, a programalkotás és a közös célok elérésére irányuló tevékenység területén. Úgy érzem azonban, hogy ez átmeneti állapot. Például két végletet említenék. Vannak alapszervezetek, járások, melyek továbbra is felsőbb utasításra várnak, ugyanakkor olyanok is, melyek nem tartják fontosnak, hogy informáljanak önmagukról, munkájukról. Ami a társaságokat illeti, szükséges, hogy élő kapcsolatban legyenek az együttesekkel, az együtteseket fenntartó alapszervezetekkel, valamint a közművelődési klubokkal, és hogy szakmai segítséget nyújtsanak a különböző rendezvényekhez. - Ezzel át is térhetünk a kultúra területére, melyen az ismert külső és belső körülmények hatására a hanyatlás jelei tapasztalhatók, noha a Csemadok elsődleges feladata éppen a kultúra, a művészetek művelése, a szellemi értékek gyarapítása és terjesztése. - A rendkívüli közgyűlés után csak részben módosult országos rendezvényeink jellege. Bár szakmai 'Szempontból pozitívan értékelhetjük a Kodály Napokat és az országos népművészeti fesztivált, nem sikerült vonzóbbá tenni a negyven év alatt kialakult műsorpolitikát, ami elsősorban a nagyszabású seregszemléinken volt érzékelhető. Az biztos, művészeti együtteseinknek a jövőben is lehetőséget kell adnunk a bemutatkozásra. Ehhez egyebek között javítani kell a propaganda-tevékenységet, hogy legyen kikkel és legyen kikért dolgozni. Az elmúlt évben csökkent alapszervezeteink aktivitása. Ez lemérhető a több mint három százalékos taglétszámcsökkenésben, valamint abban, hogy több együttes leállt vagy megszűnt. Egyébként 1956-ban volt utoljára - ám a mostaninál öszszehasonlíthatatlanul nagyobb arányú - létszámcsökkenés, akkor a Csemadok országos vezetésének a magyarországi forradalommal szemben tanúsított álláspontja miatt. Most más okok játszottak közre, politikai mozgalmak alakultak, valamint az általános politikai-társadalmi hangulat. - Politikai mozgalmak! Mi a véleményed - hogy röviden fejezzem ki magam - a Csemadok és az Együttélés együttműködéséről, mely emlékezetem szerint éppen a tavalyi rendkívüli közgyűlésen kezdődött erőteljesebben, egy-két felszólalásfelszólítás nyomán ? - A jelenből mennék visszafelé. Ma felhőtlen a Csemadok és a politikai mozgalmak közötti kapcsolat. Ez nem volt így november után, amikor több vád érte a régi típusunak mondott Csemadokot, például Duray Miklós Napban megjelent írásában, de a liberális politikai mozgalmak egyes képviselőinek cikkeiben is. Ezek az írások azonban csak részben mondtak valós véleményt szövetségünkről, nem vették figyelembe, hogy a Csemadokot nem lehetett és nem lehet azonosítani az országos vezetéssel. És főként nem helytálló ez az azonosítás arra a Csemadokra, mely a pártállam kereteiben működött. Az írások közül több sértette magát a tagságot, mert a tagság sohasem azért tevékenykedett, hogy egy sztálinista struktúrát erősítsen, hanem azért, mert egyedül a Csemadok ápolta a magyar kultúrát, és a Csemadok volt az, melynek - jobb híján - fel kellett vállalnia a nemzetiségi oktatásügy és közélet gondjait is. Hál' Istennek, az említett megnyilvánulás-sorozat már a múlté. Az itt-ott megjelenő kirohanások személyi indíttatásúak, ezért rájuk nem óhajtok kitérni. - A Csemadok és az Együttélés kapcsolatára sem? - Nem. Legfeljebb annyit, az elején valóban volt olyan, hogy szorgalmazni kell a két szervezet együttműködését, de végül is ezt más gyakorlat váltotta fel, tudatosítva: csak úgy lehet pártsemleges a Csemadokjia szuverén, független szervezetként tartja a kapcsolatot a politikai mozgalmakkal. - Ilyenképpen, reméljük, már nem ez lesz a legfontosabb kérdés a holnap kezdődő közgyűlésen. Viszont, az előjelekből ítélve, annak látszik a tisztújítás, a vezetőválasztás. - Most letelik az országos választmány és a vezetőség mandátuma. A közgyűlés új alapszabályt és új programot fogad el, valamint új vezetőséget választ. A választásban meghatározó szerepet játszik az alapszabály. Ami az elnököt illeti, két változat kerül a küldöttek elé, az egyik azt mondja, hogy függetlenített, azaz fizetett elnök álljon az országos választmány élén, a másik, hogy a megválasztott személy társadalmi funkcióban töltse be ezt a posztot. Mindkét változatnak vannak hívei és ellenzői. Függetlenül attól, hogy kit választanak meg, én a Csemadok vonatkozásában is az elnöki rendszer híve vagyok, mert egy szövetség első embere személyesen felel mindazért, amit a szövetség tesz. - Az országos választmány egyik tavalyi ülésén le mondtál az elnöki posztról. Döntésedet és indoklásodat jómagam egyetértéssel nyugtáztam, azóta sem változott a véleményem. Végül mégis úgy fordult akkor a kocka, hogy te maradtál az elnök. Hogyan fogadnál most egy olyan döntést, mely szerint holnaputántól kezdve nem te vagy a Csemadok elnöke, és a főtitkára sem? - A küldötteket a tagság választotta meg, így az országos közgyűlés döntését a leghitelesebb döntésként fogadom el, legyen az akármilyen. BODNÁR GYULA TEGYÜK HELYRE A TÉNYEKET! Az elmúlt napokban jónéhány téves információ jelent meg a szlovák napilapokban. Mivel ez félretájékoztatja az olvasókat és a lakosságot, illetve igazságtalan helyzetbe hozza mozgalmunkat, a tisztánlátás érdekében, szeretném jellemezni a kialakult helyzetet, s helyreigazítani, ami hamis képet ad. A szlovák kormányválság megoldása érdekében számtalan pártközi és mozgalomközi tárgyalásra került sor az elmúlt néhány nap alatt. Valamennyi párt vagy mozgalom kialakította saját álláspontját s nyilatkozott arról, hogy kivel hajlandó tárgyalni, illetve koalícióra lépni és kivel nem. A KDM álláspontját Ján Čarnogurský már az első politikai kerekasztal-beszélgetésen, április 20án (szombaton) kifejtette. Nyíltan megmondta: kikre számítanak az új szlovák kormány kialakításában, mint koalíciós partnerekre. Egyértelműen leszögezte, hogy az SZNTben jelen levő valamennyi politikai szubjektum számításba jöhet, a kommunistákon és az Együttélés Politikai Mozgalmon kívül. E kijelentés ellenére - a KDM kezdeményezésére - még aznap este létrejött egy találkozó az Együttélés és a KDM vezető képviselői között. Április 22-én a „Lidové noviny"ban mégis megjelent egy beszélgetés Ján Čarnogurskýval, amelyben kifejtette, hogy az Egýúttéléssel még csak tárgyalni sem hajlandó, mivel a mozgalom diszkvalifikálta magát, amikor képviselői az Alkotmánylevél megszavazásakor kivonultak az SZNT-ből. Hasonló értelemben nyilatkozott Anton Andráš, a KDM alelnöke is április 23-án a Smena és a Práca napilapokban. Az előzményekből kiindulva, nehezen érthető a KDM elutasító magatartása és Ján Čarnogurský kijelentése. Az említett szavazás és képviselőink kivonulása a prágai Szövetségi Gyűlésben történt; és az Együttélés, valamint az MKDM közös klubjának képviselői együtt hagyták el a termet. Érthetetlen, hogy ezért csupán az Együttélés képviselőit ítélik el. Természetesen joga van így nyilatkozni, de sajnálatos tény, hogy nem elemezte képviselőink magatartásának okát. A KDM vezetőinek egyúttal tudatosítaniuk kellene azt, ha elutasítják politikai mozgalmunkat, mint partnert, ezzel elidegenítik maguktól azt a néhány százezer választót, akik programunkra szavaztak a parlamenti, illetve a helyhatósági választások során. Hangsúlyozni szeretném, hogy efféle magatartással, a szlovák pártok és mozgalmak ilyen politizálásával nehezen képzelhető el egy általános emberi jogokon alapuló, civil társadalom alakítása. Közösen, együttes erővel kell megoldanunk az ország nemzeteinek és nemzeti kisebbségeinek sorsproblémáit. DUKA ZÓLYOMI ÁRPÁD, az Együttélés Politikai Mozgalom alelnöke