Új Szó, 1991. április (44. évfolyam, 77-101. szám)

1991-04-25 / 97. szám, csütörtök

CSALÁD - OTTHON - EGÉSZSÉG 1ÜJSZÓ1 CZEIZEL ENDRE TUDJA: RÁKBAN FOG MEGHALNI Több ismeretterjesztő televíziósorozat, tucatnyi könyv, az optimális családtervezési modell kidolgozása, kutatási eredmények fémjelzik dr. Czeizel Endre munkásságát. Olvasóink is jól ismerik őt, elsősorban a képernyőről, de személyes találkozások révén is, hiszen a neves személyiség számos szlovákiai magyar művelődési klubban is előadást tartott. Az alábbi idterjú vele készült. — Mivel foglalkozik egy orvos genetikus? — Elsősorban tanácsadással. Azok a párok a partnereink, akik félnek attól, hogy a családban előforduló örökletes betegségek megismétlődhetnek, akik egészséges kisbabát akarnak. Ilyenkor feltárjuk a veszélyeket, s igyekszünk megelőzni a bajt. A genetika lényege tehát a megelőzés. — Orvosnak vagy kutatónak tartja inkább magát? — Mindkettőnek. Kutatási szinten a veleszületett rendellenességek okaival foglakozom. így amit a tudományban elérek, azt rögtön alkalmazni tudom a gyakorlatban. — Kutatásai igazolják-e a veleszületett rendellenességek gyakoribbá válásáról szóló híreket? — Ez a hír félreértésen alapszik. A rendellenességek "gyakorisága ugyanis közel állandó. Az orvostudomány haladásának köszönhetően viszont egyre több ilyen gyermek marad életben. — Heves társadalmi viták s

zajlanak a mesterséges életbentartás erkölcsi kérdéseiről is. Milyen álláspontot képvisel ezzel kapcsolatban? — Az érvényben levő jogszabályok és a humanitárius elvek úgy kívánják, hogy ha már megszületett egy gyermek, akkor mindenáron megmentsük az életét. Persze, olykor felmerül a kérdés: szabad-e ilyen módon meghosszabbítani szenvedésüket, vegetálásukat. A megoldás szerintem, hogy az egyre bővülő, méhen belüli vizsgálatok alkalmazásával elérjük azt, hogy ezek a gyerekek ne jöjjenek a világra. A múlt évben 240 magzatot nem engedtünk megszületni. Hiszen mégiscsak jobb a 16-20. héten megszakítani egy terhességet, mint hagyni, hogy megszülessen az, aki azután úgyis hamar meghal, esetleg egész életében fogyatékos vagy nyomorék lesz. — Van-e olyan határ, amely fölött nyugodt szívvel dönt az orvos a terhességmegszakítás mellett? — Nagyon nehéz volna határt szabni. Volt például egy esetem, amikor a magzatnak ajakhasadéka volt. Amikor az anya megtudta, közölte, hogy nem akarja ezt a gyereket még akkor sem, ha az operációnak alig marad nyoma. Nos, égy ilyen rendellenességgel születendő gyermek világrajöttét milyen erkölcs alapján akadályozzunk meg? Eszébe sem jutna senkinek, hogy megöljön egy gyermeket, aki e műtét nyomához hasonló sebhelyet szerez. Ellenérv lehet viszont az a tény, amely szerint Magyarországon évente 90 ezer egészséges magzatot pusztítanak el abortuszORVOSI TANÁCSADÓ A PÓTOLHATATLAN VÉR A vér minden politikai változás ellenére megtartotta szép piros színét (kék vérük nem az arisztokratáknak, hanem a csigáknak van), és ennek meglehetősen prózai a magyarázata. A vér azért vörös, mert vérfestéket, hemoglobint tartalmaz. A hemoglobin vastartalmú fehérje, amely szinte hihetetlenül magas koncentrációban található a vörös vérsejtekben, az eritrocitákban. Ezekről az oldalnézetben piskótaalakú sejtekről mindenki tudja, hogy oxigént szállítanak a tüdőből a szervekbe és széndioxidot a szervekből a tüdőbe. E tevékenységük nélkül másodperceken belül leállna az agy munkája, pontosan úgy, mint amikor a szív szűnik meg dobogni. Ennek ellenére az eritrocitákat nem szoktuk a létfontosságú szervek közé sorolni, ami nagy igazságtalanság. Egészséges felnőtt ember súlyának egy tizenharmad részét teszi ki a vér, ennek valamivel több mint a fele folyadék (vérplazma), másik felét sejtek alkotják. A sejtek közül a vörösvérsejtek nagy fölényben vannak a fehérvérsejtekkel és a vérlemezkékkel szemben, de ennek ellenére jól megférnek egymással. Egyetlen mikroliter vérben (egy csepp kb. 40 mikroliter!) öt millió eritrocita, negyed millió vérlemezke és tízezer fehérvérsejt zsúfolódik össze. Egy emberre számolva 25 billió (ezt 12 nullával kell leírni) a vörösvérsejtek száma. Aki nem hiszi, számoljon utána. A vörösvérsejtek felépítése végtelenül egyszerű. Nincs sejtmagjuk, képtelenek szaporodni és fehérjét szintetizálni. Ennek ellenére nem felel meg a valóságnak az az állítás, hogy a vörösvérsejtek nem is sejtek, hanem csak hemoglobinnal töltött zsákocskák. Az emberi eritrocita 120 napig kering az erekben és eközben több száz kilométernyi utat tesz meg. Ez az utazás nem is olyan egyszerű, mert a 7 mikrométer átmérőjű sejtnek 2-3 mikrométer belső átmérőjű hajszálereken kell átpréselődnie minden menetben. Ezt a trükköt a sejthártya rendkívüli rugalmassága teszi lehetővé. Ez három-négy hónap leforgása után csökkenni kezd és ekkor a lép a nem eléggé hajlékony sejteket kiiktatja a vérkeringésből. A vörös vérsejtek a csontvelőben keletkeznek. Naponta a sejteknek kb. 0.8 százaléka cserélődik ki, de szükség esetén a csontvelő ennek az ötszörösét is képes előállítani. Erre akkor van szükség, ha valamilyen okból vért vesztünk. Komolyabb vérveszteség vérszegénységet okoz, ha a vérzés nem túl intenzív, de sokáig tart (gyomorfekély, erős menstruációs vérzés). Heveny vérveszteség vérnyomáscsökkenéshez és a keringés elégtelenségéhez vezethet. Ezt a nagyon súlyos, életveszélyes állapotot hipovolémiás sokknak nevezi a szaknyelv (hipovolémia = a vér mennyiségének a csökkenése). Az első szívátültetésről 23 évvel ezelőtt számoltak be szalagcímes tudósításokban az újságok. A vesetranszplantáció ma már majdnem rutinmunka a jól felszerelt kórházakban. A hasnyálmirigy transzplantációjáról néhány héttel szal. Miért feszegetne akkor erkölcsi kérdéseket ugyanez egy rendellenes magzat esetében? Őrök orvosi probléma ez, elvégre célunk az élet védelme, nem pedig annak kioltása. — Mégis miként rendezné a fogyatékosan született csecsemők sorsát? — Ha a fogyatékos gyermekeket megölnénk, akkor hamarosan feleslegesnek találnánk a magatehetetlen idős embereket is, azután az elmebetegeket és így tovább... Erre pedig a hitleri fasizmus mutatott már példát. Nem azzal kell foglalatoskodnunk, hogy eldöntsük, éljenek-e vagy sem a fogyatékosok, hanem oly módon kell támogatni az orvosokat és a kutatást, hogy a megelőzés százszázalékos legyen. — Miért tartja fontosnak a genetika eredményeinek publikálását, a televíziós szerepléseket? — A huszadik század második felében a tömegtájékoztatás olyan hatalommá vált, amely fontos eszköze lehet a betegségek megelőzésének, az egészségnevelésnek. Ha ezzel mi, orvosok nem élünk, akkor saját munkánkat korlátozzuk. Májusban például a TV 1-en, fő műsoridőben sugározzák a betegségek megelőzéséről szóló sorozatomat. — Legutóbb megjelent könyvének — A magyarság genetikája — fogadtatása meglehetősen szélsőséges volt. — Nagyon fontos könyvnek tartom, már csak azért is, mert amennyire fontos volt a 70-es, 80-as években, hogy rádöbbenjünk magyarságunkra, most épp oly fontos volna megértenünk, hogy az újraéledő nacionalizmus veszélye fenyeget bennünket. ezelőtt számoltunk be. A vér „transzplantációjánál" látszólag nincs egyszerűbb feladat. Vérátömlesztéssel már a XVII. században kísérleteztek F. Potter angol és J. F. Denis francia orvosok. A 19. század elején J, Blundel londoni szülészprofesszor vérátömlesztéssel több, súlyos vérveszteséget szenvedett szülő nőt mentett meg a biztos haláltól. E kezdeti eredmények ellenére a XIX. században a vérátömlesztés nagyon veszélyes és bizonytalan kimenetelű orvosi beavatkozás volt. Gondot okozott a véralvadás, a technikai felszerelés kezdetlegessége és még valami, amit a múlt század orvosai nem ismertek. Azt már tudták, hogy az emberi sejtek, szövetek és szervek azonos elvek alapján műkődnek, de nem tudták, hogy ennek ellenére minden szervezet egyedi példány, amely kiveti magából az idegen szöveteket. A szervezet „identitásának" első jegyeit a huszadik század első éveiben fedezte fel egymástól függetlenül Landsteiner bécsi patológus és Jansk cseh pszichiáter. Ezek a jegyek a vércsoportok. Az eritrociták külső felületén ágas-bogas szénhidrátmolekulák találhatók és ezek nem minden embernél egyformák. Több ilyen rendszer létezik, ezek közül az AB0 és az Rh rendszerek a legfontosabbak. Az AB0 rendszer szerinti négy fő vércsoport két fajta szénhidrát kombinációjából származik. Egyes emberek A típusú szénhidráttal (antigénnel) rendelkeznek, ezek vére A csoportú. A B antigén határozza meg a B vércsoportot. Akinek mind a kettőből jutott szülei jóvoltából, az AB vércsoportú és akinek nincs ilyen szénhidrátja annak 0 a vércsoportja. A szervezet féltékenyen ügyel arra, hogy a vérbe ne kerüljön idegen eritrocita. Az állati vörösvérsej— Előadásainak gyakori témája a szívinfarktus megelőzése. Miért foglalkozik e problémával éppen egy genetikus? — Ez a legfontosabb társadalmi probléma napjainkban. Szívinfarktusban hal meg magyarországon minden ötödik ember. Orvoskollégáim olykor felteszik a kérdést: mi köze egy genetikusnak a szívinfarktushoz? 1986-ban az orvosi Nobeldíjat az infarktusra való genetikai hajlam megfejtéséért két genetikusnak ítélték. Ez alapján az emberek három csoportra oszthatók: a védettekre, a különösen veszélyeztetettekre, valamint azok csojaortjára, akik életmódjukkal befolyásolhatják a végkifejletet. Magyarországon nagyon kevés ember ismeri a koleszterinszintjét. Pedig ennek függvénye az illető viszonya az infarktushoz. — Tehát genetikai alapon meghatározható, hogy ki fog meghalni infarktusban? — Igy igaz. De ez nemcsak a szívinfarktusra vonatkozik. Én például tudom, hogy rákban fogok meghalni. így hát igyekszem a rákokozó hatásoktól tartózkodni és a rákvédő hatásokat erősíteni. Elvégre nem mindegy, hogy 55 vagy 75 évet él az ember. Vannak még terveim. Ahhoz pedig, hogy életéveink számát kedvezően befolyásoljuk, ma már nagyon komoly esélyünk van. — Jelenik-e meg a közeljövőben könyve? — Minden szabadságom alatt, augusztusban írok egy könyvet. A múlt nyáron ( a rendellenességgel született gyermekek szüleinek írtam kézikönyvet, amely az idén jelenik meg. Külön öröm, hogy ez a kötet gyógypedagógus lányommal végzett munkánk közös gyümölcse. Azt is tudom, hogy az idén mit fogok írni. A családfa elkészíttetésére szeretném bíztatni az embereket. Ismeretes ugyanis, hogy az emberek kétharmada abban a betegségben hal meg, amiben a család többi tagja. (T) tek antigénjei annyira különböznek az emberétől, hogy ezek transzfúziója szóba sem jöhet. A szervezet ellenanyagai azonnal elpusztítják őket. Az emberi sejtekkel más a helyzet. A vérplazmában ellenanyagok vannak, amelyek kicsapják az idegen csoportú vértesteket. Természetesen senki vérében/Sem lehet ellenanyag a saját vérsejtek ki-1 csapására. (Az A vércsoportú egyének plazmájában anti-Bjellenanyag van, a B-ben anti-A, ABrben egyik sem és a nullás vércsoportú egyénekben mind a két ellenanyag megtalálható). Az elmondottakból kitűnik, hogy csak azonos vércsoportú egyének között lehet vérátömlesztést végezni. Kórházainkban nagyon sok operációra váró beteg gyerek és felnőtt, baleseti sérült van, akiknek sok vérre és vérkészítményre van szükségük. Az utóbbi időben azonban sajnos, csökkent az önkéntes véradók száma, s ez súlyos gond. Minden szerénytelenség nélkül hadd mondjam el, hogy a Kassai Egyetemi Kórház vértranszfúziós osztályán jómagam mindennapos vendég vagyok. Ennek kettős oka van. Az egyik az, hogy évek óta foglalkozom vörösvérsejt-kutatással és a munkámhoz gyakran van szükségem vérre (így jutottam még budapesti kandidatúrám alkalmával a „Véres Olivér" álnévhez is). A másik okot szüleimnek köszönhetem. Tőlük örököltem ugyanis ritka vércsoportomat (A1 Rh-) aminek következtében évente legalább kétszer csöng dolgozószobámban a telefon: Doktor úr, nehéz operációt készítenek elő valamelyik osztályon — nem tudna vért adni? Annak ellenére, hogy rendszerint a lehető legrosszabb időpontban szoktak szólni, rendszerint tudok. DR. RÁCZ OLIVÉR 1991. ÁPRILIS 25. AMI, A CSODAMŰSZER Sándor András mérnök Téglagyár utcai kicsi laboratóriumát bátran nevezhetjük a pszichotronika Mekkájának. Hazai és külföldi szakemberek zarándokolnak ide, lévén e munkahely az egyedüli, mely állami támogatásban részesült. Nem köztudomású, azért írom le, hogy bolygónkon csak két munkahelyet illethetühk pszichotronikai laboratórium névvel: az egyik Szencen van, a másik pedig a felkelő nap országában, Japánban. Sándor András legutóbbi japáni útja során Cukubába is ellátogatott. Megkértem, ossza meg velünk tapasztalatait. — Cukukában közel ötven intézetben végeznek kutatásokat, folytatnak kísérleteket. Az egyiknek magam is részese voltam. A műszer neve AMI. Nyilvánvalóan rövidítésről van szó. — Elmondanád, mit is rejt a három betű? — A műszert dr. Hirosi Motojama, a tokiói pszichológiai intézet igazgatója fejlesztette ki. Az általa kidolgozott módszer merőben különbözik a hagyományos gyógyítási célzatú eljárásoktól, hiszen az AMI nem egészen tíz perc alatt megállapítja és papírra is veti a diagnózist. Ez a műszer a test meridiánjainak és a velük összefüggő belső szervek vizsgálatára szolgál. Elmondom másképpen is: az AMI az elektromos vezetőképesség, a bőrfelület és a bőrszövetek nedvességtartamának figyelembevételével ad megbízható „jelentést" a meridiánokkal összefüggő belső szervek, a tüdő, a szív, a lép, a máj, a gyomor, a húgyhólyag, a vese, az epe és a vastagbél állapotáról. Identifikálja továbbá a betegség előtti állapotokat. Jelzi azt is, hogy az egyénnek van-e hajlama szív-, urológiai, gége-, torok- és tüdőbetegségekre. Természtesen feltérképezi, milyen állapotban van a szervezet, van-e a testnek megfelelő mennyiségű bioenergiája. A műszer kimutatja, mely akupunktúrás pontokat kell kezelni a maximális gyógyulás érdekében. — Beszélgetésünk elején elárultad, hogy egy ilyen kivizsgálásnak te is a részese voltál... — Igen, és kiderült, hogy kutyabajom. A testem 28 pontjára kapcsoltak elektródokat — főleg a láb és a kéz körömházának környékére. Ezeket japánul „Sei" pontoknak hívják. Az akupuhktúrás nevezéktan szerint a „Sei" pontok a meridiánok szélső pontjai, amelyek a test egy vagy több szervével vannak összekötve. A tüdő például a körömházzal és a vállal van kapcsolatban. A keleti filozófiai tanítás már 4000 éve hirdeti, hogy az emberi testben láthatatlan csatornák bújnak meg, amelyeket meridiánoknak neveznek, és a test energiái ezeken keresztül áramlanak. Sem csövekhez, sem erekhez nem hasonlíthatók, mert ezek állandóan erőteljesen kitágulnak és összehúzódnak, megfogyatkoznak, akárcsak a föld vízfolyásai. A meridiánok a kötőszövet részei, amelyekre az a jellemző, hogy fokozott elektromos vezetőképességűek, és a test minden részében fellelhetők. — Végezetül arra kérlek, mondd el, van-e remény arra, hogy ez a csodaműszer eljut mihozzánk is. — Tudomásom szerint jelenleg nincs nálunk egyetlen AMI sem, de remélem, hogy a közeljövőben megjelenik nálunk is ez a japán csodagép. BALAJTI ÁRPÁD A szerző felvétele