Új Szó, 1991. április (44. évfolyam, 77-101. szám)

1991-04-24 / 96. szám, szerda

1991. ÁPRILIS 24. ÚJ SZÓ* KULTÚRA 4 A hét végén, április 27-28-án Galántán tartja közgyűlését a Csehszlovákiai Magyarok Demokratikus Szövetsége. A tanácskozás időpontjának közeledése késztette Dusza Istvánt, hogy megírja 1991. április 11-én megjelent „Kibújás vagy bebujás?" című dolgozatát. Lapunk főmunkatársának ez az írása, valamint az Uj Szó 1991. április 17-ei számában A Csemadok megújulását óhajtják című tudósítása alaposan fölborzolta a kedélyeket s az elmúlt napokban a válaszcikkek egész sorát kaptuk. Ezekből közölünk mai számunkban. Fontosnak tartjuk hozzáfűzni, hogy a cikkek sorrendbe állításánál érzékeltetni kívántuk: melyek azok a vélemények, amelyeket a nyomdábaadás előtt Dusza István is elolvasott; illetve melyek azok a cikkek, amelyek főmunkatársunknak - még a múlt héten megkezdett többnapos szolgálati útja miatt - nem kerülhettek a kezébe. Fontosnak tartjuk megjegyezni még, hogy a cikkek szerzőik személyes álláspontját tükrözik, és a Új Szó - ezúttal is a szó legnemesebb értelmében értendő függetlenségét bizonyítja - teret adott nekik. Még akkor is, ha az alábbi írásokban, esetleg azok címében személyeskedések jelei, netán sértő utalások is fellelhetők. Ez utóbbiaktól az Új Szó határozottan elhatárolja magát! Sőt hangsúlyozzuk, hogy szerkesztőségünk csakis a személyeskedéstől mentes és a pusztán tényeket ütköztető vita híve. Szeretnénk, ha a Csemadok küszöbönálló galántai közgyűlése sem a személyeskedéssel elegy politizálgatás színtere, hanem a csehszlovákiai magyarság kulturális életének jövőjét és így a kisebbségi létünket is meghatározóan fontos tanácskozása lenne. A költő szavával élve: ez a mi munkánk és nem is kevés. A SZERKESZTŐSÉG AMI A FELSOROLÁSBÓL KIMARADT... NYÍLT LEVÉL DUSZA ISTVÁNNAK . Kedves Pista, mindig csodáltam naprakész, pontos és megbízható tájékozottságodat, azt az egészséges kíváncsiságot, amely - előbb-utóbb - mindent, még a legrejtettebb titkokat is felderíti, s ha most mégis az általad elmondottakat kívánom kiegészíteni, azzal nem újságírói megbízhatóságod hírén szeretnék csorbát ejteni. Nyilvánvaló, hogy elsősorban nem a szinte mindent felfedni és rögzíteni képes információs rendszered okolható azzal, ha írásodból valami kimarad. Arról lehet szó inkább, hogy a kérdéses jelenség nagyon is a háttérben maradt vagy önmagát (?) ügyesen álcázva átcsúszhatott radarrendszereden... Konkrétan a Csemadok jövőjével foglalkozó, 1991. április 11-én, az Új Szóban megjelent írásodra gondolok („Kibújás vagy bebujás?". Érdekcsoportok a Csemadokban), amelyben viszonylag bő teret szentelsz a Csemadok keretében működő szakmai társaságok tevékenységének, sőt - ha úgy tetszik - érdekvédelmének (amiért egyébként köszönet jár!). Azon csodálkoztam csak el (a fentiek ismeretében miért is?), hogy a valóságban működő hét helyett csak hat társaságról beszélsz, egyszer fel is sorolod őket, amiből viszont tudni lehet, hogy Te melyikről nem tudsz. A Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaságról van szó, amely az összes, általad is felsorolt szakmai társulás közül elsőként, még 1989 decemberében alakult. Igaz ugyan, hogy rendezvényeinkről a híradásokat rendre közölte az Új Szó, de azok meglehetősen rövid - harsányabb aktuálpolitikai cikkek árnyékában megbúvó elszórt felhívások, közlemények voltak csak, A Hét-et meg manapság tán nem is olyan nagyon előkelő olvasni, a Szlovák Rádió magyar adását (ahol talán a legtöbbet foglalkoztak velünk) szintén nem szokás hallgatni, így nem csoda, ha észrevétlenek tudtunk maradni... Engedd hát, hogy - mulasztásainkat pótlandó - röviden tájékoztassalak Társaságunk eddigi tevékenységéről! 1989. december 9-éň, a Csemadok Központi Néprajzi Szakbizottsága utolsónak bizonyult bővített vezetőségi ülésén a tizenhét résztvevő kimondta a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság megalakulását. A Társaság fő célkitűzése a Csehszlovákia területén élő magyar nemzeti kisebbség népi kultúrájának tudományos igényű feltárása, a kutatások koordinálása, szakmai-módszertani irányítása, az eredmények értékelése és a köztudatba való eljuttatása mellett a néprajzi kutatásokkal foglalkozó emberek bizonyos fokú érdekvédelme, lehetőség szerinti anyagi, erkölcsi támogatása. A CSMNT első közgyűlését 1990. január 27-én tartotta Pozsonyban, ahol a több mint hetven résztvevő elfogadta a Társaság programját, ideiglenesen (egy esztendőre) az alapszabályzatot és megválasztotta (ugyancsak egy évre) a tisztikart. Az 1990-es esztendő elsősorban a szervezeti keretek kiépítésével telt el, valamint a folyamatos utánpótlás biztosítása érdekében, volt több rendezvényünk, vállalkozásunk. A CSMNT kezdeményezésére a pozsonyi rádió magyar adásában Néprajz mindenkinek címmel, kéthetenként, vasárnaponként hallható ismeretterjesztő sorozat indult (amelynek egyes darabjait a Hét olvasói is megtalálják lapjukban), a Nyitrai Pedagógiai Főiskola magyar tanszékén heti két órában megkezdődött a néprajz fakultatív oktatása. Júliusban a Társaság egyhetes néprajzi továbbképző tanfolyamot szervezett Domicán, elsősorban főiskolás fiatalok és leendő pedagógusok számára. Hasonló megfontolásból októberben Szencen rendezett egy kétnapos szemináriumot, szintén pedagógusjelöltek és középiskolások részvételével. E rendezvények kétségtelen pedagógiai haszna mellett nem elhanyagolható eredmény, hogy a résztvevők - miközben a konkrét terepmunkával ismerkedtek - több száz értékes adatlappal is gazdagították a Társaság adattárát (munkáikból egy csokorra valót Utánpótlás címmel szándékozunk kiadni). A Társaság pedagógiai munkacsoportjának a tevékenységi köréhez tartozó eseményként említhetjük meg az 1991. február 9-én Pozsonyban - A néprajz és helytörténet szerepe az iskolai oktatásban címmel - tartott tudományos tanácskozást, melynek másnapján tartotta meg a Társaság II. közgyűlését, ahol a résztvevők jóváhagyták a módosított alapszabályzatot és az 1991-es munkatervet, valamint megválasztották az új tisztikart. A Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság kiadásában a múlt év júliusától jelenik meg a Hírharang című kiadvány, évente négy alkalommal (a Társaság életére vonatkozó időszerű kérdésekről tájékoztat, valamint hírt ad a szlovákiai magyar néprajzi tudományosságot érintő legfrissebb eseményekről. A CSMNT Néprajzi Közlések címmel tervezi évkönyvének, lehetőleg rendszeres megjelentetését, valamint egy népismereti kiadványsorozat, a Népismereti könyvtár gondozását (valószínű, hogy első két kötete még ebben az évben napvilágot lát). Ezen kívül néprajzi kérdőívek, gyűjtési útmutatók sokszorosított formában történő kiadását kezdtük meg. A Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság a lehető legszorosabban együtt szeretne működni más belföldi és külföldi szakmai társulásokkal, intézményekkel is. Eddig elsősorban a Magyar és Szlovák Néprajzi Társasággal alakult ki szorosabb kapcsolat. Ami a terveinket illeti, a kiadványokról szólva már érintettem őket. Ezen kívül az idén is megrendezzük néprajzi továbképző tanfolyamunkat Szepsiben (1991. 7. 13-21.), és egy kétnapos módszertani szemináriumot is tervezünk a Lévai járásban. 1991. július 27-augusztus 3 között Tallóson rendezünk népművészeti gyermektábort; október 25-26-án pedig Komáromban, Interetnikus kapcsolatok a Kárpát-medence északi felében címmel nemzetközi tudományos tanácskozást. Több más tudományos intézettel karöltve (pl. ELTE Néprajzi Tanszék, a váci és érsekújvári múzeum stb.) megindítjuk az Ipoly-mente monografikus igényű néprajzi kutatását. Amíg létre nem jön egy, szilárd anyagi bázisra épülő honi magyar tudományos intézményrendszer (központi magyar múzeum, kutatóintézet, könyvtár, adattár stb.), addig a különféle szakmai társulásokra nagyon komoly, alapozó feladatok is várnak. Ennek értelmében a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság a fentebb említett tevékenységi formák mellett intenzíven folytatja a már megalapított könyvtár és adattár fejlesztését is. Hogy miből élünk? Anyagi gondjaink, ugyanúgy mint más, hozzánk hasonló tevékenységet kifejtő szervezeteknek, nekünk is vannak. A Csemadok a CSMNT megalakulásától kezdve vállalta, hogy biztosítja a Társaság ügyeit intéző tisztségviselő fizetését, valamint egy bizonyos - tárgyalás útján meghatározott - összeggel segíti a szervezeti életnek, a rendezvényeknek és kiadványoknak a finanszírozását. Ezzel kapcsolatban szeretném hangsúlyozni, hogy a Csemadok központi apparátusának emberei - elsősorban a cikkedben kipellengérezett két személy -, akikkel a Társaság valamilyen formában kapcsolatba került, a megállapodásokat ez idáig betartva, komoly segítséget nyújtottak munkánk zavartalan végzéséhez! Rendezvényeink költségeit ezenkívül külső támogatásokból, illetve a tagsági díjakból befolyt összegből sikerült (és remélhetőleg a jövőben is sikerül!) fedezni. A Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaságnak jelenleg 110 tagja van. Egy részük a néprajzi eredmények iránt érdeklődő, jószándékú támogató, ám mindamellett a szlovákiai magyar néprajzi tudományosság csaknem minden jelentősebb képviselője is gyarapítja sorait. Ez a viszonylag magas szám, illetve a kifejtett munka és az eredmények feljogosíthatnak talán bennünket arra, hogy elvárjuk: Társaságunk még véletlenül se maradjon ki az olyan jellegű felsorolásokból, amilyen a szóban forgó írásodban is található! Tájékoztatásul mindössze ennyit szerettem volna elmondani. Köszönöm, hogy rövid beszámolómmal szolgálatodra lehettem és a további jó, eredményes együttműködés reményében barátsággal üdvözöl: LISZKA JÓZSEF, a CSMNT elnöke íib®' iy ^s^rt ^ÍM F

elháborodva olvastam végig Dusza István írását („Kibújás vagy bebujás?" Érdekcsoportok a Csemadokban.) Már maga a cím és az egészoldalas írás sejteti, hogy közgyűlés előtti hangulatkeltés, illetve a Csemadok bemocskolása volt a cél. Sajnos, nem első eset ez az Új Szó hasábjain, amikor (éppen) a főmunkatársak tollából származó kioktató, tudálékos cikkekkel emberek százait sértik meg egy-egy politikai mozgalomban vagy kulturális területen végzett munkájukért. Mintha nem lenne mindenkinek joga ott és azt tenni, ahová, illetve ami mellett szabad akarata által elkötelezte magát. Sajnos, az Új Szó nem közölte azt az írásomat, melyben kikértem a sértegetéseket. Lehet, most is így tesz a magát függetlennek valló lap, mely főmunkatársainak is független állásfoglalást kellene nyilvánítaniuk írásaikban (kivéve, ha magánemberként szólalnak meg - ha van ilyen). Tudom, többen is reagálnak Dusza cikkére, s főleg olyanok, akik dolgoznak is (jól vagy rosszul) a Csemadokban, s általában önként. Mert ez a cikk őket is sérti. Jómagam közel húsz éve önkéntes, tíz éve az apparátus dolgozójaként végzem a munkám. Mi, alkalmazottak, nagyon jól tudjuk (ha nem is tudunk mindent), hogy mi zajlik a központban, de a helyzet megváltoztatását nem olyan embertől (emberektől) várjuk, aki a Csemadokban és a Csemadokért még semmit nem tett (legalábbis a közvélemény nem tud róla), hanem mint vendég, újságíró részt vesz a rendezvényeken és leírja a látottakat - no meg a hallottakat. Dusza „történelmi tényként" szól az (elcsépelt témáról) Együttélés és a Csemadok csendestársi szövetségéről (s vele együtt még sokan mások rágódnak ezen). Miért, a politikai mozgalmakat kinek keilett volna létrehoznia - rajtunk kívül? Vagy tömörültünk volna (ha tetszik, ha nem) egy pártba, mint az elmúlt rendszerben? A szerinte „olcsó, hatásos és látványos választási kampányt" is munkaidőn kívül szerveztük, miközben egy rendezvényünk sem maradt el, mert futotta nista párt hozta létn szolgálójaként...", s . olyan mondata is, hoc zeteket is meg kell tan zásmód is a diktatóriki ben volt ismert - a sz teremtsék elő új módo déséhez a pénzt", h hány alkalommal vett RÓLUNK - NÉLKÜLÜ erőnkből arra is, hogy a legnagyobb kampány idején megrendezzük a járási ünnepélyünket, ahol minden politikai pártnak helyet adtunk a propagációra. Különben is, ezt az egy éve tartó vádoló szöveget már levehetnék napirendről egyes újságírók (és mások), mert mi már rég elfeledtük, s tesszük a magunk dolgát. Visszataszító az a vád, amit a régi vezetőkről (Sidó, Neszméri) ír Dusza, holott nekik is csak az a bűnük, ami az övé is, hogy párttagok voltak. De ők mindketten azelőtt is, és azóta is tettek valamit a Csemadokért - és mindannyiunkért. Vajon mit tesz Dusza azon kívül, hogy pocskondiázza a magyarlakta terület kulturális (színház, irodalom, Csemadok, amatőr mozgalom stb.) és politikai működését? Hogy mennyire nem ismeri, s nem értékeli a Csemadok alapszintű problémáit, szépségeit, küzdelmeit, azt a következő sorai is bizonyítják: „nincs olyan járás, ahol az alapszervezet működése azon a szinten folytatódna, amelyen a rendszerváltás kezdete előtti két-három évben volt". Ez is igazolta azt az állítást, mely szerint „a Csemadokot a kommurón, rendezvényen, [ meg az önkéntes rc küzdelmeiről szóló sokszor a lakásaikon I és sem diétát, sem őr; get nem fizetett neki önképzésre szorultak vajúdnak egy-egy ki nek bevételéből, jó a szereplőknek. Há olyan falvakban, ahc Lovicsek-darab bei a falu. Mert ők csak o dég nem dörömbölhe sem vonulhat, el ser gárdát. Állítása szerir rális munkát aznapi saságok végzik", „, úton választottak üg Erről is kévédé tájé' is inkább, mert a i tudomást sem vesz nem olyan látványos. írásom ösztönzője nek az a része volt, módszereket" említ, szlovákiai járások á| DUSZÁNAK ÉS „DRUSZÁKNAK" EGY A HAN( ... miután felébrednek 1989 novembere hercegének csókjától a negyven évig tartó Csipkerózsika-álmukból, és elkezdenek olvashatóan írni. Egy újságírónak könnyebb a helyzete, mint egy, közel százezer tagot számláló szervezetnek, mert gyorsabban megújulhat, hamarabb rátalálhat a sokat emlegetett új köpenyre. A Csemadok szerkezetváltása, átalakulása törvényszerűen bonyolultabb és hoszszabb időt igénylő folyamat, melynek erőszakos, türelmetlen sürgetése beláthatatlan következményekkel járhat, először az alapszervezetek, majd az egész szervezet megszűnésével. Az elmúlt esztendő során a csehszlovákiai magyar újságírás a mozgalmak és a Csemadok céljait, egymáshoz való viszonyukat elsősorban vezetőik megnyilvánulásainak, nyilatkozatainak pergőtüzében látták. így alkottak 1990 elején többen kissé elhamarkodott véleményt a Csemadok és a Független Magyar Kezdeményezés viszonyáról, az országos választásokat követően a Csemadok és az Együttélés viszonyáról, majd a helyhatósági választások előtt a három magyar politikai mozgalom kapcsolatáról. Az újságírók véleményalkotását, sajnos, sok esetben alátámasztották a politikai mozgalmak vezetőinek nyilatkozatai, melyek néha elszakadtak a valóságtól, és nem a tagság véleményét tükrözték. Talán emiatt is, de elsősorban a demokratizálódás hatására az emberek megtanultak önállóan, egy kisebb közösségben (faluban, városban) gondolkodni, berendezkedtek a felsőbb utasítások nélküli közösségi életre, kialakítva a helyi politizálás gyakorlatát, mely mindig elsősorban a helyi viszonyokat veszi figyelembe. A kulturális életben is a helyi autonómiák kialakítására kell törekedni. Bízni kell a közösségek önszerveződésében, amely korrigálhatja a túl lassú vagy elhamarkodottan gyors változásokat. Az alulról jövő vélemények figyelembe vétele segítheti az öntisztulási folyamatot. Sajnos, elég nehéz leszokni az általánosításokhoz kötődő újságírói gondolkodásmódról. így aztán a vidéki ember nagyon elcsodálkozik, amikor a ,,kommunista pártállam eszközeként működtetett Csemadokot" bírálja az általánosítás síkján a kommunista pártállam eszközeként működtetett Új Szó egykori és jelenlegi újságírója. Dusza István „Kibújás vagy bebujás?" (Új Szó 1991. április 11.) című cikkében bár a Csemadokkal kívánt foglalkozni, mégis kitért a politika területére, és „megmagyarázta" az országos és a helyhatósági választások magyar vonatkozású eredményeit. Ebből tudtam meg, hogy miért szavaztam az említett választásokon az Együttélés Politikai Mozgalom képviselőire: 1. Mert erősen befolyásolt a Magyar Televízió Tv-híradója és a Panoráma. (Ez a véleménye a szlovák sajtó nacionalista irányzatának is.) 2. Mert a Csemadoknak sok helyi szervezete van, melyeket teljesen megfertőzött az Együttélés. 3. Mert a Csemadok rendkívüli országos közgyűlésének szűklátókörűsége miatt Sidó és Neszméri a Csemadok trónján maradt. Ezt a választást a széleslátókörű újságírók megtámadták, amit a pór nép nem értett meg, és csakazértis a Csemadokkal szimpatizáló Együttélésre adta le szavazatát (Miltiádesz tragédiája). 4. Mert nyomorúságos a magyar nemzeti kisebbségi tudatom. (Ezt meg kikérem magunknak.) Folytathatnám az érvelést a Hofi-szólással: „Az anyósom, az megmondta..." A választási sikert vagy sikertelenséget minden párt és minden mozgalom behatóan elemezte. Szerintem, a választási kampány maximum tíz százalékban befolyásolta a választások eredményeit. A magyar vonatkozású választási eredmények elsősorban a szlovák politika nemzetben (és nem polgárban) való gondolkodásmódjában keresendők. Ennek egyenes következménye a kisebbségek integrálódása, együvétartozásának kinyilatkoztatása, az autonómia igénylése felé vezető út kezdete. Erre az útra pedig nem mi léptünk, hanem kényszerítve vagyunk a szlovák politika nemzeti orientálódása miatt. Nem igaz, hogy a Csemadok fennállásának egyik legnagyobb válságát éli. A szerepváltás nem jelent válságot. A Csemadok kivonult az aktív politizálásból, részben az érdekvédelemből is, de ez nem jelent teljes politikamentességet, hiszen az anyanyelv és a nemzetiségi iskolaügy védelme, az őket érő brutális támadások elleni védekezés, a jó értelemben vett politikai-társadalmi felvilágosító munka (például a népszámlálás előtt) egyfajta politizálást jelent. A válság szó helyett erre az időre inkább az átmenet kifejezés a megfelelőbb. Ugyanis az elmúlt időszakban a járási választmányok és az alapszervezetek is tudatosították, hogy 1990 legfontosabb feladata a politikai mozgalmak alapsejtjeinek megalakítása, valaí mint a két választásra való felkészülés volt. A feladat nagysága és újdonsága sok energiát lekötöt ugyanazoknak az em zúdult a teher), ezért kára kevesebb idő jut jelentett teljes pang hogy a két választáí nyugodtabb időszakt demokráciák mintájá; rülnek a társadalmi s , zösségformáló helyi I Bolseviki módszei István, amikor azt á rendkívüli országos k nyugat-szlovákiai kül ra buszoztattak, és a vezték azt a szavazi megpecsételte a Cs( bolseviki módszerekr talan rágalom. Az iga március q-e előtt talá a Csemadok komáre érsekújvári járási eln a Komáromba kihely mányülésre (amelyre madok járási képvise tikát dolgozzunk ki. A viselőinek jövőbeli szó. A Csemadok id VÁLÁS; Szeretném megk zselnek hozzám írt egyszer ellenőriztem tolását, így nem hár azt, hogy éppen a Cs Néprajzi Társaság m lett volna ellenőrizne ról, íróasztalomon i Hírharang című, nív< tájékoztatást tartali egyik példánya. Mindenekelőtt ai szőnöm, mellyel jog olvasóinknak is szá ta. Példát mutat, ho az apróbb tévedése utolsósorban a bírá lönböző álláspontot' szándékomban a diszkriminálni, véletk Remélem, megboc: Kár, hogy Szá Erzsébet olyan m amelyhez mostans; va. Száraz úr elfe amikor szinte na írásait az 1989 no kezett változás ut mutat be, ŕ milyen s