Új Szó, 1991. április (44. évfolyam, 77-101. szám)

1991-04-20 / 93. szám, szombat

1991. ÁPRILIS 20. SLUŠ0VICÉN IS BUNDÁZTAK Politikai és pénzügyi botrányok hullámzó vizein evickélnek az egy­kori szocialista nagyüzemi mező­gazdasági termelés kirakatflottájá­nak, a mára önálló részekre felosz­lott slušovicei Agrokombinátnak a hajói. A letűnt rendszerben oly népszerű és közismert, nyugati gaz­daságpolitikai elveket alkalmazni próbáló mezőgazdasági kombinát felett az utóbbi időben összetornyo­sultak a viharfelhők. Április elején 3 szövetségi parla­mentben Stanislav Devátý képvise­lő, akit jó pár éve éppen chartás volta miatt menesztettek a kombi­nátból, interpellációt intézett a szö­vetségi belügyminiszterhez, amely­ben azt állította, hogy a slušovicei Agrokombinát vezetői szoros kap­csolatban álltak a pártállam állam­biztonsági szerveivel. E kapcsolat végén jutottak hozzá azokhoz az információkhoz, kutatási eredmé­nyekhez, amelyeket az állambizton­sági szolgálat többnyire külföldi ügy­nököktől szerzett, s amelyeket aztán úgy állítottak be, mint a kombinát kutatási eredményeit. A különböző gazdasági kedvezményekben, töb­bek között a vámmentes és tiltott áruk slušoviceiek általi behozatalá­ban ugyancsak benne volt az állam­biztonságiak keze. Tény, hogy a slu­šovicei Agrokombinát a régi rend­szerben nagyon sokszor a törvény­adta lehetőségek határán egyen­súlyozott, s ezt a kombinát vezetői nyilvánosan is elismerték. - Az Agrokombinát és az állambiz­tonsági szolgálat közötti kapcsolatra nincs írásos bizonyíték, állította vá­laszában Ján Lángoš szövetségi belügyminiszter. Sajtótitkára azon­ban bejelentette, hogy az ügyben további új adatokra és összefüggé­sekre derült fény, s így a miniszter válaszát rövidesen kiegészítik. Vél­hetően arról, a Rešpekt című cseh folyóiratban megjelent cikkről van szó, amely a zlíni Beta kisszövetke­zetben történt pénzügyi visszaélé­seket szellőztette. S minő véletlen, a Betát éppen volt slušovicei vezető dolgozók hozták létre, s azonnal megpróbálták megvesztegetni a kisszövetkezet pénzügyi helyzetét vizsgáló rendőrtisztet. A dologra fény derült, a vizsgálótisztet levál­tották. Az állambiztonságiakkal való köz­vetlen együttműködés vádját nem tudták rábizonyítani a kombinát ve­zetőire, ám František Čuba elismer­te, hogy a gazdaságban jelenleg is hat magasrangú rendőrtiszt és ál­lambiztonsági tiszt dolgozik. A sors furcsa iróniája, hogy az előző rend­szerben úgyszintén hasonlóért bírál­ták Čubáékat, tudvalevő, hogy a pártból hatvannyolcban kizártak közül sokan dolgoztak itt vezető po­zícióban. A politikai viharok mellett pénzü­gyi botrányok is nehezítik az egyko­ron nagystílű vállalkozásairól híres mezőgazdasági komplexum helyze­tét. A Zemédélské noviny informáci­ója szerint ügyészség vizsgálja, ho­gyan nyelt le a slušovicei DAK-Tran­selektronik vállalat 3 millió koronát, miközben a vezetés „itt a piros, hol a piros"-t játszott a pénzzel annak érdekében, hogy jogtalan anyagi előnyt élvezzen az Agrokombinát felosztásakor. A több mint 3 millió koronát végül is a vsetíni Kereske­delmi Bankban megtalálták. Hogy az említett kirakatgazda­ságban gyakran nem a törvényes előírások rendjén mentek a dolgok, bizonyítja az Agrokombinát egykori tervezési és elemzési részlegének igazgatónője ellen folytatott eljárás is: az igazgatónő ugyanis a féléves kötelező statisztikai jelentéseket kis­sé megkozmetikázta. A lakk és a kence 13 milliót takart abból a cél­ból, hogy a bank a beruházási keret túllépése miatt ne állítsa le a beru­házások finanszírozását. Úgy tűnik tehát, hogy az országos porhintő mozgalom, ami Csallóközben a fe­kete hektárokban csapódott le, az állítólag nyugati mintára működő slušovicei Agrokombinátot sem ke­rülte el. -tszl­ÚJ szól TOVÁBB ADJÁK TAPASZTALATAIKAT? EGY KÉPVISELŐI FELMÉRÉS TANULSÁGAI Két napig a Dunaszerdahelyi járásban dolgozott a Szlovák Nemzeti Tanács nemzetiségi, etnikai és emberi jogi bizottsága. A helyszínen ismerkedett a szlovákok és a magyarok együttélésével, a nemzeti kisebbségeket érintő törvények érvényesítésével és - munkatartalmá­nak megfelelően - a romák életkörülményeivel is. A kétnapos progra­mot értékelve a képviselők egyértelműen megállapították: aggodalmak­kal érkeztek a járásba, de megnyugodva távoznak, mivel nem találkoz­tak súlyosabb problémákkal. A vendéglátók nevében Eva Bubniaková, a járási hivatal igazgatója reményét fójezte ki, hogy a képviselők látogatása is megakadályozza az elferdített hírek terjesztését, mivel szerinte a helyi nézeteltérésekkel kapcsolatos állítások eltúlzottak. Négy képviselőt arra kértünk, összegezzék tapasztalataikat, benyomá­saikat. HAZAI KÖRKÉP /van Hudec (DBP) a bizottság alelnöke: Célunk az volt, hogy fel­mérjük a járásban az alapvető em­beri jogok megtartását. Mivel olyan járásról van szó, ahol a lakosság túlnyomó többsége magyar nemze­tiségű, elsősorban az államigazga­tás gyakorlata, az oktatásügy és ezen belül a szlovák nyelv oktatásá­nak színvonala érdekelt bennünket. Elégedetlenséget kiváltó, globális problémákkal nem találkoztunk, ki­sebb észrevételeinket pedig bele­foglaljuk majd a határozatunkba. Nagyon fontosnak tartom, hogy az államigazgatásban - a törvényék­nek megfelelően - minden írásos anyagot a hivatalos nyelven készíte­nek el. A hivatalokban a munkatár­sak összetétele olyan, hogy a ma­gyar és a szlovák ügyfelekkel egy­aránt szót értenek. Kellemes megle­petést jelentett számunkra, hogy a meglátogatott iskolákban. Duna­szerdahelyen, Felbáron és Nagyme­gyeren, a tanulók nagyon jól beszél­tek szlovákul, pedig az előzetes jel­zéseink az ellenkezőjét állították. A toleranciakészség megannyi meg­nyilvánulásának voltunk tanúi, és valamennyi élményem közül szá­momra talán ez a legörvendetesebb. Mikuláš Hirjak (Együttélés): Nagy érdeklődéssel figyeltem azokat a vé­leményeket, amelyek a járás veze­tőivel való találkozásunkon hangzot­tak el. A kulturált, magas színvonalú eszmecsere keretében a helyi veze­tők sok értékes gondolatot vetettek fel, megítélésem szerint nézeteik re­álisak és összhangban állnak a lö­kosság akaratával. Nem találok semmi kivetnivalót abban, ha azo­kon a területeken, ahol magyarok, illetve ruténok élnek, kétnyelvűek a feliratok. Magyarországon és Ju­goszláviában járva azt tapasztaltam, hogy náluk ez gyakorlat. Problé­maként merült fel a kétnyelvű bizo­nyítványok kérdése. Én orosz, illetve ukrán iskolákba jártam, bizonyítvá­nyaim kétnyelvűek. Nem állítom, hogy a többi hivatalos okmánynál is be kellene tartani a kétnyelvűséget, de az iskolai bizonyítványoknál igen. Az Együttélés többi képviselőjéhez hasonlóan, én is az egyik alapvető emberi jognak tartom azt, hogy az emberek szabadon használhassák anyanyelvüket és megőrizhessék hagyományaikat. Vojtech Balázik (SZNP): A nagy­megyeri magyar és szlovák alapis­kolában, valamint közgazdasági kö­zépiskolában jártam. Más járások­ban szerzett tapasztalataim és a hallottak alapján aggodalmaim voltak: attól tartottam, hogy itt, ahol a lakosok 80-90 százaléka magyar, sokkal kedvezőtlenebb lesz a hely­zet. Nyolcadikosokkal és a középis­kola érettségizőivel beszélgetve meggyőződtem, hogy jól tudnak szlovákul, ismerik a szlovák kultúra képviselőit, még szlovák költők ver­seit is idézték. Nyilván sok függ az iskola, a pedagógusok hozzáállásá­tól, attól, hogyan viszonyul egymás­hoz a helyi szlovák és magyar értel­miség. De másutt is nagyon jó be­nyomásokat szereztem, például a pártok és a mozgalmak vezetőivel találkozva igen hamar megtaláltuk a közös nyelvet. Az Együttélés járási vezetői meglepődve hallgatták né­zeteimet, én meg az övékét. Nyilván ők is, én is elferdített tájékoztatást kaptunk. Az államiság kérdésével kapcsolatban mindenki, akivel be­szélgettem, megerősítette, Dél­Szlovákiában nincs olyan irányzat, amely az elszakadást szorgalmaz­ná. Büszkék az itteniek arra, hogy magyarok, de egyúttal arra is, hogy a Szlovák Köztársaság állampol­gárai. Paulický Péter (DBP): Képviselő­társaim meggyőződhettek arról, amit mi, az itt élők már régen tudunk. Ha nem is teljesen zavartalan a szlová­kok és a magyarok együttélése, de nagyobb gondok nincsenek. A la­kosságot egészen rnás jellegű, első­sorban gazdasági és szociális gon­dok foglalkoztatják, és nem az, hogy ki, milyen nyelven beszél. Egyéb­ként a képviselők programjának he­lyi szervezői nem törekedtek arra, hogy ideális képet fessenek életük­ről. A képviselők maguk döntöttek, hol akarnak személyesen meggyő­ződni arról, amit a helyi vezetőktől hallottak. Úgy gondolom, a tanács­kozásnak szerepe lehet a kételyek szétoszlatásában, a hamis híreszte­lések megcáfolásában. Remélem, képviselőtársaim a parlamentben, de lakóhelyükön is beszámolnak a valós helyzetről. -esi­KISEBB GÉPKOCSIFORGALOM - TÖBB SÉTÁLÓUTCA ÁTSZERVEZIK A BELVÁROS KÖZLEKEDÉSÉT Pozsony belvárosának fő útvona­lait tavaly 45-60 százalékban a tran­zit forgalom vette igénybe. A város­központ szerepének új megközelíté­se tette szükségessé a közlekedés helyzetének átértékelését, tudtuk meg a Pozsonyi Főpolgármesteri Hi­vatal rendszeres sajtótájékozta­tóján. Igor Dula, a Fővárosi Közlekedési Főosztály igazgatója elmondta, hogy tanulmányt dolgoztak ki, mely­ben több alternatív javaslat szerepel a belváros közúti forgalmának csök­kentésére. Elsőrendű feladatuk lesz, hogy a belvárosból kizárják az olyan gépjárműveket, melyeknek nincs ott keresnivalójuk. Főleg az átmenő for­galomról van szó, mely óriási ökoló­giai megterhelést jelent a belváros­ra. A javaslat a szóban forgó város­rész tömegközlekedése színvonalá­nak javítását szorgalmazza. A tavaly kidolgozott tanulmány hat alternatív javaslatának megvitatása során több szervezet még szigorúbb intéz­kedéseket javasolt a belváros köz­lekedési rendszerének megoldásá­ra. Az egyik legszembetűnőbb intéz­keúoo a Sznf-téri közlekedés egyirá­nyúsítása, valamint a Duna utca le­zárása, s ezzel kizárnák az átmenő forgalmat. A másik a Hviezdoslav tér lezárása, a Carlton szállótól ugyanis sétálóutca lesz. Átirányítják a kevés­bé kihasznált villamosvonalakat is, főleg az alagút, a Štúr és Jesenský utca térségében, s ennek megfele­lően helyezik át a megállókat is. A 104-es gyorsbusz vonala is meg­változik. A Sznf térről jobbra kanya­rodva a Duna partján megy az Sznf­hídig, onnan a Béke térre, majd a régi vonalán halad a külvárosi lakótelep­re. A motoros forgalom belvárosból történő részbeni kizárásával megte­remtik a kerékpárforgalom éis a gya­logosok biztonságosabb közlekedé­sének a feltételeit. Ez lenne az át­szervezés első szakasza, melyet nagyobb anyagi beruházás nélkül szeptemberig valósítanának meg. Az új helyzet egyéves megfigyelése és kiértékelése alapján 1995-ig elké­szítenék a belváros végleges közle­kedési rendszerének javaslatát. Cél­juk, kizárni vagy korlátozni a belvárosi gépjárműforgalmat. -tgá­REFLEX MÁSNAPOSSÁG - VODKÁZÁS UTÁN Egy világ dőlt bennem össze a minap. Az immár szabadnak mondott sajtó szocreál stílusú otthonának üzemi éttermében ismerő­sömmel egy asztalnál fogyasztottam a szakszervezetileg megtámo­gatott ebédem. Régi kollégámat abban a kétes kegyben részesítette a sors, hogy 1970-ben túlélte a tisztogatásokat, és újságíróként tovább dolgozhatott. Már ebéd után voltunk, és néztük az ételosztó pultnál elvonulókat. Tíz-tizenöt perc alatt legalább féltucat, országo­san ismert sajtóférfiú is elcsoszogott előttünk, és én sorra „bemutat­tam" őket kollégámnak. - Nézd, a szemleíró. Micsoda bátor és pompás elemzései vannak! Hogy oda-odamondogat a régi struktúráknak! Vajon hol húzta meg magát húsz esztendeig? - Ismerem - válaszolt kollégám. - Tavalyelőtt előadássorozatot tartott nálunk szerkesztőségünkben. Marxista-leninista etikával foglal­kozott ... A legbefolyásosabb napilap főszerkesztő-helyettese lépett be látó­mezőnkbe. Asztaltársam (egyébként a Pravda szerkesztője) szára­zon megjegyezte: -1986 nyarán nyolc hétig egy szobában laktam vele. Moszkvában, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának Politikai Főiskoláján voltunk továbbképzésen. Egyébként: kiváló elme... Főszerkesztők defilíroztak el előttünk és nyomdászok, meg szer­kesztőségi titkárok, továbbá tömegtájékoztatási közemberek. És titkárnők és gépkezelők és főszerkesztők és főszerkesztői főtanácsa­dók (mert némely redakciókban már ilyen funkciót is kreáltak), meg szedők, fényképészek és takarítóasszonyok és publicisták... Keresztmetszetében vonult el ott az ország népe. A nép, amely még mindig a politikai másnaposság állapotában van. Ott az egye­temi tanár, aki társadalmi helyzeténél és műveltségénél fogva legszí­vesebben mindig is skót whiskyt ivott volna, de orosz bundapálinkát itattak vele húsz esztendeig, ott tántorgott a melós, aki kisfröccs helyett rákapott a vodkára, és betyárbecsületből most sem akar leszokni róla, ott az óvatos duhaj, aki whiskyt is tart a bárszekrényé­ben, meg vodkát is, hogy vendégeit mindig alkalmas szesszel kínálhassa, és ott a liberális poéta is, aki vezércikkeiben váltig osztogatja jótanácsait, és bármelyik pillanatban kész rá megesküdni, hogy orosz vodkát soha nem ivott. Aztán a nyolcadik féldeci után enged a negyvennyolcból, és beismeri: ittam, de csak ha vendégek voltak nálam, vagy ha vendégségben voltam, meg egyéb alkalmak­kor. A magát most már baloldalinak mondó párt elnöke, aki - művelt ember lévén - valószínűleg már sok éve könnyű olasz borral cserélte volna fel az orosz vodkát, csakhogy alvezéreinek zöme továbbra is Sztálin kedvenc italával traktálja. Es végül ott vonultam el én az én kedves sorstársaimmal. Mi főképp azzal érvelünk, hogy csak az első húsz esztendőben nyakaltuk a szovjet gabonapálinkát, de elvonókú­rára kerültünk, és két évtized alatt Alexander Dubček vezetésével leszoktunk róla. Persze, elő-előfordul, hogy ha fehér asztalhoz ülünk, és a liberálisok angol whiskyvel, a szocdemek rajnai borral, vagy a szocialisták francia konyakkal koccintanak velünk, borközi állapot­ban ki-kimegyünk a mellékhelyiségbe, és némely szesztestvéreinkkel találkozva előhúzzuk a laposüveget. Lötyög még némi vodka az alján. Apropo, Dubček! Szeressük Alexander Dubčeket? Egy cikkemben nemrég pozitív választ adtam a kérdésre. Szerin­tem aki húsz esztendeig ne,m lett visszaeső a vodkaelvonó kúra után, az ha úgy látja jónak, szeresse. Attól még jóban lehet a whiskyre voksolókkal, azokkal is, akik a rajnai borra, netán a francia konyakra esküsznek. Sőt, a pluralizmus nevében még a vodkázókkal is kimérten-köszönő viszonyban lehet. Elvégre pluralizmus van, vagy mi a szösz! Liberálisköltő barátom rosszmájúskodott a minap. De az is lehet, hogy egyszerűen „csak" májkeményedést kapott a független közéleti hetilap szerkesztése közben. Mértéktelenül sok liberális whiskyt fogyasztott. Kímélnie kellene magát, mert még koccintani kívánok vele. Én is szeretem a whiskyt. De csak módjával. Hogy ne járjak ezzel az itallal is úgy, ahogy egyszer az orosz vodkával már megjártam. TÓTH MIHÁLY AZ ÁLLAMSZERZŐDÉS ALTERNATÍVÁI Ján Čarnogurský, a szlovák Ke­reszténydemokrata Mozgalom elnö­ke csütörtöki sajtóértekezletén cáfol­ta, hogy mozgalma nevében úgy nyilatkozott volna, hogy nem ragasz­kodik az államszerződés megköté­séhez. Ezt az információt Michael Žantovský, a köztársasági elnök szóvivője közölte az újságírókkal. Ján Čarnogurský ezzel kapcsolat­ban megjegyezte, ez már legalább a második súlyos tévedése, amely egyúttal felveti a kérdést, alkalmas-e a szóvivői tisztség ellátására. A továbbiakban Ján Čarnogurský elmondta, hogy Václav Havel köz­társasági elnök a Cseh és a Szlovák Nemzeti Tanács között megkötten­dő államszerződés alternatíváit ke­resi, illetve kínálta fel. Az első lehe­tőség egy népszavazás lenne, a má­sodik pedig a két köztársaságban megválasztott parlamenti képviselők (azaz a Szlovák Nemzeti Tanács, a Cseh Nemzeti Tanács és a Szö­vetségi Gyűlés képviselőinek) sza­vazása a Csehszlovák Szövetségi Köztársaság további létezéséről. A szlovák Kereszténydemokrata Mozgalom számára mindkét említett alternatíva elfogadhatatlan, állapí­totta meg a mozgalom elnöke. A szlovákiai politikai helyzetről a KDM elnöke, aki egyben a szlovák kormány első alelnöke is, megállapí­iüiicl, aggodalmai vannak a kormány működőképességével kapcsolat­ban, mivel ismétlődnek a konfliktu­sok a kormányfő és a kormány alel­nökei között (konkrétan Vladimír Ondrušt és Jozef Kučerákot emlí­tette, talán csak megfeledkezve ar­ról, hogy Vladimír Mečiar a neve­zetteken kívül követelte Zászlós Gábor, Ladislav Snopko és Ladis­lav Košťa kizárását a kormányból). Ján Čarnogurský ugyanakkor azt is elmondta, hogy tájékoztatta a köz­társaság elnökét a szlovákiai politi­kai helyzetről, és Václav Haveltől Ígéretet kapott arra vonatkozólag, hogy nem fog beavatkozni a szlová­kiai politikai válság megoldásába Ján Petrík, a Kereszténydemok­rata Mozgalom központi titkára a szerdai koalíciós megbeszélések­ről tájékoztatta az újságírókat, akik így szerezhettek tudomást arról, hogy immár hatra emelkedett a Szlovák Köztársaság alkot­mánytervezeteinek száma. Az utol­•só, hatodik alkotmánytervezetet az úgynevezett „maticás nyelvtör­vénytervezet" elfogadtatásáért fá­radhatatlanul kardoskodó Peter Brňák képviselő terjesztette elő. A szlovák parlament ennek ellenére csak egyetlen alkotmánytervezetet fog megvitatni, amelyet az előter­jesztett hat alkotmánytervezet alap­ján készítenek majd el. ŕ. M.

Next

/
Thumbnails
Contents