Új Szó, 1991. április (44. évfolyam, 77-101. szám)

1991-04-17 / 90. szám, szerda

1991. ÁPRILIS 17. ÚJ SZÓ, HAZAI KORKÉP 4 CASINOS SLOVAKIA EGY JÁTÉKKASZINÓ MEGNYITÁSA KAPCSÁN... - Hölgyeim, uraim, tegyék meg tétjeiket - moridja csendesen a kru­pié, s az asztal körül ülők zsetonjaik­hoz nyúlnak. Közben már forog is a rulettkerék, nagyokat ugrik a golyó és míg megállapodik a nyerő szá­mon, a játékosok feszülten, kiszá­radt torokkal várják, vajon melléjük szegődik-e Fortuna istenasszony. A krupié merev arccal sepri le az asztalról a vesztesek zsetonjait és gyors bűvészmozdulattal osztja ki a nyerőket. És ismét forog a kerék, kattog a golyó, majd újra meg újra... Kaszinó. Mire gondol e szó halla­tán a hazai tollforgató? Las Vegas és Monte Carlo (filmben és tévében látott) játékbarlangjaira, nagyesté­lyis, gazdag hölgyekre, szmokingos, még gazdagabb urakra. És mire gondoltunk mi, újságírók a Casinos Austria International és a Čedok meghívója kézhez vételekor, amely­ben szeretettel meghívtak a pőstyé­ni Casinos Slovakia megnyitójára? Bevallom, én elsősorban arra, vajon honnét veszem a nagyestélyit. Ám a kollégák megnyugtattak, megfelel majd egy szolid délutáni ruha is, hiszen mi nem szórakozni, hanem látni, dolgozni megyünk. A megnyitót megelőző sajtótájé­koztatón megtudtuk, hogy a Casinos Slovakia részvénytársaság (mely­nek tagjai a pozsonyi Čedok állami vállalat, a bécsi Casinos Austria In­ternational és a prágai Casino Cze­choslovakia) még 1990. november 22-én alakult és a külföldi partnervá­lasztásnál a szolgáltatások minősé­ge volt a döntő tényező. A Casinos Austria elnöke dr. Leo Walrier nem tagadta, szeretné, ha a fürdőváros vendégei, látogatói sok időt töltenének a játékasztaloknál (négy amerikai rulett és két Black Jack). Annak ellenére, hogy szíve­sen látják a hazai vendégeket, a vá­rosban gyógyuló araboktól várják az üzlet fellendítését. A fürdőváros vezetői leplezetlen örömmel fogadták a kaszinó meg­nyitását és mindenben segédkeztek, hogy a Művészetek Házában 120 négyzetméternyi területen mielőbb megnyílhasson a játékterem. Nem tagadták, hogy haszon üti a marku­kat, hiszen a kaszinó nyereségének 10 százaléka a várost illeti. A Casi­nos Slovakia igazgatójától Ivan Va­liktól megtudtuk, a játékteremben 24 fiatalt (ebből hat külföldit) foglalkoz­tatnak. A krupiékat pályázat útján választották ki, valahányan hathetes tanfolyamon sajátították el a játék­vezetés alapszabályait. - Ebben a szakmában (is) a gyakorlat teszi a mestert, egyelőre még a „meste­rek" (angol krupiék) felügyelete alatt tanulják a játék fortélyait. A kaszinó naponta este 18 órától hajnali három óráig fogadja vendégeit (egyszerre körülbelül 35^40 játékost), a zseto­nok koronáért és schillingért vásá­rolhatók. A minimális tét 50 korona, Black Jack-nál a maximális 500 ko­rona, az amerikai rulettnél 500-tól 10 000-ig terjed. A játék menetéről, a tétek nagyságáról, a krupiék szí­vesen adnak bárminemű felvilágosí­tást. Az est fénypontja, a játékterem megnyitása volt, zenével, aranygo­lyó-gurítással (melyet a Miss Slova­kia, Miroslava Babčanová s.k. vég­zett), pezsgővel és természetesen játszási lehetőséggel. Jó tanács a Pőstyénben gyógyke­zelésen levőknek, illetve az oda in­dulóknak: Látogassanak el bátran a Casinos Slovakiába és tegyék meg tétjeiket. Ne féljenek attól, hogy ne­tán este tízig (valaha ekkor zárták a gyógyüdülők kapuit) nem fejezik be a játékot. Aki mer, az nyer(het)! (péterfi) iijjjjaumiiiiiiiiiiw A felvétel tavaly, június 25-én készült. Ekkor kezdődött Miroslav Štépán főtárgya­lg S a (Libor Hajský felvétele) BÖRTÖNINTERJÚ ŠTÉPÁN: SZORGALMASAN DOLGOZOM Miroslav Štépánt, a CSKP KB Elnökségének egykori tagját és a CSKP prágai városi bizottságának volt vezető titkárát a pilseni büntetésvégre­hajtási intézetben kereste fel kérdéseivel a Csehszlovák Sajtóiroda munkatársa. • Milyen érzésekkel kezdte meg büntetése letöltését? - Feltehetőleg minden elítélt ugyanazt érzi ilyenkor. Ennek senki sem örül, hiszen szabadságvesztés­ről van szó. Belső érzésem azért nem volt a legrosszabb. Abból a meggyőződésből indultam ki, hogy igazam van és mindaz érvényes, amit a bíróság előtt elmondtam. • Beszélne az intézetben töltött első napjairól, heteiről? - Az ember alapvető változást él át, alá kell rendelnie magát a börtön­szabályzatnak. Nekem ez viszont nem okoz gondot, mert tudom, a büntetésvégrehajtási intézetben rendnek kell lennie. Alkalmam nyílt megismerni sok olyan embert, akik a legsúlyosabb társadalomellenes tetteket követték el, de olyanokat is, akik csak gondatlanságból elköve­tett bűncselekmény miatt kerültek börtönbe. • Besorolták önt valamelyik munkacsoportba ? - Két kívánságom volt: dolgozni és a családom közelében maradni, azaz Pankrácon. Ott karbantartó­ként dolgoztam és készültem a he­gesztői vizsgára. Röviddel a vizsga előtt azonban áthelyeztek a pilzeni intézetbe. • A Reportér című lap azt írta, hogy semmiféle munkát sem kapott, de mégis korlátlan kilépési engedé­lye volt, akkor sétálhatott át a pank­ráci börtön portáján, amikor csak kedve támadt rá. - Ez nem igaz. Feltételezem, hogy az ügyészség és a független bíróság objektív módon ítéli meg majd a dolgokat. Ezzel összefüg­gésben ugyanis az ügyvédem bead­ványt készített a prágai városi ügyészség számára, és hiszek ab­ban, hogy kiderül az igazság. • Itt hogy érzi magát? - Úgy tűnik mindegy, hogy az ember Pilzenben vagy Prágában van-e, ami a belső rendet illeti. El kell mondanom, korrektül viselked­nek velem s mint rabtársaim, én is teljesítem feladataimat. Hinni akarok abban is, hogy a jogaim sem szen­vednek itt csorbát. Szorgalmasan dolgozom. Mint ismeretes, többen nem dolgoznak, egyesek azért, mert nincs munka, mások pedig azért, mert nem akarnak. A beosztásomat tekintve folyosóügyeletes vagyok, ez pedig feltétlenül megköveteli, hogy maximális igyekezettel teljesít­sem feladataimat. • Jut ideje újságok, könyvek ol­vasására? Mi keltette fel az érdeklő­dését az utóbbi időben? - Minden érdekel, amit az újsá­gok írnak. A legsúlyosabb probléma nézetem szerint az, hogy lényegé­ben ellentmondások merülnek fel a tettek és azon nyilatkozatok, célki­tűzések között, amelyek közül jóné­hánnyal november után magam is egyetértettem. Ez megnyilvánul a politikában, a gazdaságban, az államjogi kérdésekben és úgy látom ellentétek vannak kialakulóban a nemzetközi politikai kérdésekben is. És hogy most mit olvasok? Jirí Vacek könyvét. Élni kell, ha térde­pelve is. Jó könyv. Kár, hogy 20 évig nem jelenhetett meg. • Úgy mondják, sok levelet kap ismeretlen emberektől. Mit írnak? - Jó egészséget kívánnak nekem és véleményt nyilvánítanak az or­szág helyzetéről, sőt ezzel össze­függésben gyakran adnak hangot a jövővel kapcsolatos aggodalmaik­nak. Főleg a társadalmi és a gazda­sági fejlődés, és az emberek szociá­lis biztonsága aggasztja őket, de az is, hogy az egyik szélsőséget nem helyettesítjük-e egy másikkal, ha el­fogadjuk az állítást, hogy az elmúlt időszakban a politikában voltak bi­zonyos szélsőséges tünetek. Általá­nosságban a levelekből az vehető ki, hogy a nemzeti egyetértés politi­kája, amely közvetlenül november után született meg, eredménytelen volt és hirtelen félbeszakadt. • Kommunikál a rabtársaival is? Például azokkal, akik a legsúlyo­sabb bűntetteket követték el? -Természetesen. Minden nap kapcsolatban vagyok velük. Majd­nem a legidősebb vagyok, s így főként a múltról kérdeznek, mikor, hol, és mi történt. Szinte minden érdekli őket. • Nem gondolja, hogy Pankrá­con, vagy itt több börtönőrre, vagy több pszichológusra és nevelőre lenne szükség? - A börtön maradjon börtön. Egy­fajta szélsőséges irányzatnak tekin­tem azt, amelyik lehetővé tenné, hogy a rabok önkormányzattal ren­delkezzenek. Ez képtelenség. Úgy vélem, semmiféle pszichológus, ne­velő vagy filozófus sem érhet el itt semmit a börtönhöz tartozó eszkö­zök nélkül. Érdekében áll ez egyéb­ként a tisztességes raboknak is. Ugyanakkor viszont nem akarom azt mondani, hogy a humanitárius intéz­kedések sora helytelen lenne. • Hogy tekint az államszövetség, a föderáció körüli vitákra? - Az egyik oldalon mintha „vala­ki" elvesztette volna emlékezetét, a másik oldalon pedig mintha át akarna ugorni az alapiskola ötödik osztályából az egyetem ötödik évfo­lyamába. Úgy érzem, a tapasztalat­lanság ötvöződött az illúzóival, de egyben azt sem zárhatom ki, hogy léteznek olyan erők, amelyek nem kívánják a csehek és a szlovákok egységes államának létezését. Ez az állam nem a totalitarizmus idő­szakában keletkezett, másrészt a november 17-ét követő - mond­hatnám - rövid időszak sem ment­heti meg. Az állam és az államiság alapjait azonban mégis meg kellene erősíteni és kibontakoztatni. Hogy miben látom ennek a problémának okait? Főként a kielégítetlen ambíci­ókban, de abban is, hogy számos politikus kevés tapasztalattal rendel­kezik (ezt a megállapítást talán megbocsátják nekem), hiszen nem volt alkalmuk közszereplésre. • Megírta már emlékiratait? Mi lesz velük? - Nem kifejezetten emlékiratokról van szó. A kéziratot a kiadónak egy nappal azelőtt adtam át, hogy meg­kezdtem büntetésem letöltését. A könyv címe Titkos per avagy a bársonyos forradalom rabjának vallomása. Egyebek között arról is írtam itt, hogyan látom a novemberi eseményeket és a feddhetetlenségi vizsgálatokkal kapcsolatos kampány hátterét. REFLEX KLAUS ÜZENETE A vállalatok vállalkozzanak! Ez volt tegnapelőtt este a szövetségi pénzügyminiszter televíziós nyilatkozatának a lényege. Jól emlékezünk még mindannyian azokra az esztendőkre, amikor a pártállam idején egy-egy gazdaságátalakítási nekibuzdulás folya­mán ugyanezt mondták az állami tervhivatal vezetői, ezt a gazdasági miniszterek, és a pártoktatáson is ezt a parancsoló mondatot mor­zsolgatták imamalomként a hallgatók. A különbség csak annyi, hogy 8-10 esztendeje még úgy akarták velünk megváltoztatni a gazdasági viszonyokat, hogy minden maradjon a régiben, most pedig ha akarjuk, ha nem, ha fájdalmas lesz, ha nem (márpedig nem lesz fájdalommentes), át kell alakítanunk a gazdaságot, különben felkopik az állunk. A vállalatok vállalkozzanak! A „központot" tehát most már nem kell agitálni, hogy komolyan is gondolja, amit mond. Alapvető változásokat igényel mind a szemlélet­ben, mind a mindennapi gyakorlatban. Most már „csak" a vállalatok gazdasági vezetőit kell „megagitálni", hogy mozduljanak. Korábban a központ volt a gazdaságátalakítás leggyengébb pontja, mert csak verbálisan szorgalmazták a változásokat, miközben olyan ideológiai fékeket építettek be, amelyek lehetetlenné tették az elmozdulást. Korábban itt-ott még akadtak gazdasági vezetők, akik vagy képzettségüknek, vagy a „józan parasztésznek" köszönhetően látták, hogy a „szegény vállalatokat támogatjuk, a gazdagokat pedig megsarcoljuk" népgazdasági alapelv érvényesítése egyszerűen köz­gazdasági zsákutca. Volt, aki próbálkozott, volt, aki ért is el eredmé­nyeket, de ezeknek előbb-utóbb a fejére koppintottak. Bizony-bizony nemcsak az elméletben, nemcsak a marxista-leninista hittételeket illetően ment itt végbe konszolidáció, hanem a gazdasági gyakorlat­ban is. Václav Klaus hétfőn este a gazdaságátalakítás leggyengébb pontját, a vállalatokat vette célba, és én főképp azon csodálkozom, hogy csodálkozva állapította meg: hogyhogy nem vállalkoznak a vál­lalati vezetők? Hogyhogy a nyugati tőke jelentkezésére várnak? Hogyhogy nem dolgoznak ki profilváltási programokat, hogy ezeket a dollárt, a márkát, a fontsterlinget kezelő bankok szakértői elé terjesztve tennék vonzóvá a keményvaluta beáramlását? A pénzügyminiszter csodálkozott, és úgy tett, mintha nem lenne tisztában a stílusváltás személyi feltételeivel. Mintha nem tudná, hogy a vállalatoknál a csodára várás fő okát a régi rendszerről ránk maradt, tökéletesen konszolidált vezetőknek kell keresni. Ha valaki tíz, húsz, harminc évig egy bizonyos stílusban dolgozik, rendszerint még ha akarja sem tud stílust váltani. Vannak kivételek, de ezek csak a szabályt erősítik. Ha valaki gyermekkorában „kutya stílusban" tanult meg úszni, abból már a legjobb edzö sem tud olimpiai bajnokot nevelni. A pártállam által konszolidált gazdasági vezetők jelenléte kolonc az ipar számára, de kétszeresen kolonc a mezőgazdasági vállalatoknál. A dél-szlovákiai szövetkezetek jelentős részében az elnökök a rend­szerváltást követően éltek a birtokon belüliség lehetőségével, és - maradtak. Igaz, közvetlenül 1989. november 17-ike után volt némi „káderföldindulás", ez azonban szervezetlenül, érzelmi túlfűtöttség­gel ment végbe, és sok helyen nagyobb volt a kára, mint a haszna. Csakhamar központi ukázt bocsátottak ki az ügyben, és ennek az lett az eredménye, hogy újból konszolidálódott a régi vezetés. De még mennyire konszolidálódott! A fordulat előtt sem működött sehol a szövetkezeti demokrácia, most pedig már az a helyzet, hogy némely elnökök a szó szoros értelmében rettegésben tartják a gazda­ságok dolgozóit. Még az egyébként bátor és szókimondó szövetke­zeti tagok is megjuhászodtak, hiszen a létszám-ésszerűsítés lebo­nyolítása az elnökre tartozik. Rajta múlik, hogy kit bocsátanak el. Az elnök elvtársak pedig a legegyszerűbb megoldást választják: az elbocsátást. Vajon hány szövetkezet van Dél-Szlovákiában, amely­nek elnöke már kidolgozott egy olyan átalakítási programot, amely nem létszámcsökkentésen, hanem új munkahelyek megteremtésén alapszik? A régi tapasztalatok nélkülözhetetlenségének örvén a pártállami elnökök vezetik szövetkezeteinket a leépülés felé, és úgy tesznek, mintha az ő érdemük lenne, hogy ä gazdaság még egyáltalán működik. Pedig igen sok helyen már nem működés, hanem csak lendületből cselekvés. A megoldást, a fordulatot vajon mi jelentené? Van egyáltalán megoldás? Van, és ezt a fiatal, ambiciózus mezőgaz­dasági szakemberek tisztségbe állítása jelenthetné. Az utóbbi évtize­dek alatt több ezer csallóközi, mátyusföldi, gömöri és bodrogközi gyökerű falusi fiatal szerzett mérnöki, technikusi képesítést. Rájuk kellene bízni a tulajdonviszonyok tisztázását követően^ szövetkeze­teket. TÓTH MIHÁLY MÁSODSZOR A KALAPÁCS ALÁ ELKELNEK A NAGYPIAC STANDJAI? Április 19-én 8 órakor a pozsonyi Tomašík utcai körzeti államigazga­tási hivatalban árverés lesz. Immár második alkalommal egyéves bérletre kínálják fel az érdeklődőknek a Miletič utcai piac standjait. Miért ismétlik meg az árverést? - kérdeztük Ján Štermenskýtol, a piac igazgatójától. - Az első fordulóban nem volt olyan érdeklődés, mint vártuk. Van­nak még gazdátlan zöldséges aszta­lok, virágstai dok, sőt frissítők árusí­tására alkalmas részlegek is., - Milyen áron keltek el a standok? - A zöldséges asztalok kikiáltási ára 10 ezer korona volt, a legdrá­gábbért 33 ezer koronát fizet majd a bérlő. A virágstandokat 12 ezerért kínáltuk és 52 ezer volt a legmaga­sabb ajánlat. Az egész évi árusítás­ra alkalmas virágstandokért 34 ezret kértünk, de a licitálás során 140 ezernél mondták ki az utolsó ösz­szeget. - Mi okozta a legnagyobb csaló­dást? - Vártuk, hogy az eddig rendsze­resen baromfit árusítók továbbra is Dereim togják asztalaikat. A 24 közül csupán háromra akadt bérlő. - Ezentúl nem fognak baromfit árusítani a piacon? - Remélem, nem így lesz. A má­sodik fordulóban ugyanis az árverési szabályzat szerint: csökkenthetjük a kikiáltási árat. - S ha ennek ellenére sem kelnek el az asztalok? - Természetesen gondoltunk erre is. Idényben egy-egy napra vagy egy-egy hétre adjuk majd bérbe. Igaz, eddig négy négyzetméternyi területért naponta 4 ezer koronát kellett fizetni, ezentúl egy napra elő­reláthatólag 100 korona lesz az asz­tal bérleti díja. - Mikor nyit a piac? - Május elsejétől várjuk az eladó­kat és a vásárlókat. D. T.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents