Új Szó, 1991. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1991-03-13 / 61. szám, szerda

. ÚJ szó, GAZDASÁG „HA NEM LENNENEK AKADÁLYOK, ELTOMPULNÁNK" VALLJA A VARIA KFT. KÉT ALAPÍTÓ TAGJA Alig több mint egy éve, hogy amiről korábban csak a sajtóban folytathattak elvi vitát, mára valósággá vált. A vállalkozói törvény elfogadása felszabadította a gazdaságban eleddig szunnyadó energiát. Azonban míg a nyugati világban virágkorukat élik a kisvállalkozások, nálunk ez a fajta vállalkozói tevékenység még gyerekcipőben jár. Ebben a szorító gazdasági helyzetben ez nem is csoda, hiszen a bukási lehetőségek jóval nagyobbak, mint egy jól működő gazdaságban, ahol megfelelő gazdasági keretek között jól kitaposott úton járhat a szolid haszon reményében vállalkozó. Bevallom, sokáig én is úgy képzeltem, hogy nálunk a vállalkozóknak a bőrük alatt is pénz van, akiknek semmi más dolguk nincs, mint a piaci helyzetet meglovagolva zsebrevágni a busás hasznot. Ma már tudom, a vállalkozás nemcsak pénzkérdés, életszemlélet, életvitel kérdése is. Olyan akadályverseny, amelyben nem lehet kikerülni a gátakat. Olyan kártyapartihoz hasonlítható, ahol úgymond minden benne van a pakliban. 1991. MÁRCIUS 13. CSAK KIKIÁLTÁSI ÁRON Az. elmúlt hét végén a Zdroj s a Nógrádi Szállók és Vendéglátóipari Üzemek hat üzlethelyiségének áruba bocsátásával Losoncon is kezdetét vette a kisprivatizáció. A városi hivatal üléstermében, lehet mondani, 'csak amolyan szerencsét próbálók licitáltak, akiknek végül is az érdektelenség miatt kikiáltási áron hullott az ölükbe egy-egy termelőegység. Hatból négy esetben koppant a kalapács, ajegsúlyosabban akkor, amikor a város főterén lévő, félkész árukat forgalmazó húsboltért versengő három érdeklődő harcának vetett véget. A 33 ezerre tartott üzlethelyiség végül 360 ezer koronáért kelt el. Bár szervezésileg minden rendben volt, és jól sikerült a kisprivatizáció' startja, a nógrádiak körében olyan vélemények is elhangzottak, hogy máris mutatkoznak a privatizálás fonákságai. Nevezetesen az, hogy az emberek bizonytalanságokba nem mennek bele, ha két évig csak bérlők lehetnek - ráadásul előre nem rögzített bérleti szerződés és további biztosítékok hiányában nem vállalják az anyagi terhekkel járó vállalkozás bizonytalanságát. Ahol ilyen értelemben bérbeadásról és nem eladásról volt szó, ott vagy senki sem érdeklődött, vagy pedig csak a minimális, vagyis a kikiáltási árat kockáztatták meg a vállalkozók. A kisprivatizáció kereke ennek ellenére Nógrádban is tovább forog. Legközelebb Füleken és Poltáron lesznek árverések. (polgári) AZÉ LESZ A FÖLD, AKI MEGMŰVELI? Csúcsosodnak a földtörvénytervezet körüli viták. Már a parlamenti bizottságok tárgyalják a javaslatokat és azok változatait, s a Szövetségi Gyűlés is hamarosan napirendre tűzi annak megtárgyalását. Erről a vitáról kédeztük VARJÚ JÁNOS mérnököt, a DBP SZNT-képviselőjét, a mezőgazdasági albizottság elnökét. - A beterjesztett földtörvényjavaslatok és azok számos változata közül az egyik sem veszi figyelembe Szlovákia sajátos helyzetét, Csehországtól eltérő fejlődési útját, a földterületek összehasonlíthatatlanul nagyobb feldaraboltságát. Szlovákiában sajátosan alakultak a tulajdonosi viszonyok, léteztek például ún. űrbéli földek is (legelők, lápos, erdős területek), amelyek valamiféle közös, községi tulajdont alkottak. Ezeket a sajátosságokat sem a kormány javaslata, sem a Tyl-féle tervezet nem veszi érdemlegesen figyelembe. A Tyl-féle törvényjavaslat rugalmasságát értékelem, hiszen fejlődőképes, már a hatodik változatát hozta létre. Ennek ellenére személy szerint gyöngeségeit abban látom, hogy a külföldi állampolgárok tulajdonjogát is vissza akarja állítani. Nem tesz különbséget az állami és szövetkezeti vagyon között, a földtulajdonjoggal nem rendelkező szövetkezeti tagok munkáját nem ismeri el, azok szerinte nem jogosultak tulajdonra a szövetkezetből. A földdel való kereskedést is leegyszerűsítve értelmezi. Nem számol azzal, hogy a föld nem egyszerűen tőke - a föld adott, nem szaporítható össztársadalmi érték, társadalmi tulajdon is. Miért nem lehet a föld azoké is, akik évtizedekkel ezelőtt és ma is azt művelik? A Tyl-féle javaslatnál fennáll a földdel nem rendelkezők kisemmizésének, nagy hátrányok keletkezésének a veszélye. Ezért határoztuk el két képviselőtársammal együtt, hogy saját törvénytervezetet dolgozunk ki, amit már megítélésre be is nyújtottunk az SZNT Elnökségének. Hajavaslatunkat az Elnökség nem tartaná arra érdemesnek, hogy az SZNT ülése elé terjessze megtárgyalásra, a magam részéről a kormány tervezetét tartanám a legelfogadhatóbb törvényjavaslatnak. (mázsár) Nagymagyaron a Varia Kft., hogy a kártyahasonlatnál maradjunk, alig egy éve tiszta lappal indult. Ma már azonban több adut is tartanak a kezükben. Ök állítják e|ő a variálható könnyűfémszerkezetű üvegházat, ha minden jól alakul, március végén beindítják az üdítőital-porak gyártását és forgalmazását is. Vajon ők maguk hogyan látják a jelenlegi helyzetet, s egyben kicsit önmagukat is, kérdeztük Nagy Zoltánt és Kovács Lajost a korlátolt felelősségű társaság két alapító tagját. - Amikor megszületett az elhatározás, hogy feladva eddigi megszokott és biztos életformánkat, úgymond szűz területre lépünk, tudtuk, ebben az átmeneti időszakban sem szabad csak egy lóra tenni. Több vasat kell a tűzben tartanunk. Ezzel valójában a saját profilunkat is keressük - vallotta Nagy Zoltán. -Alapvető célunk, hogy pontos és megbízható partnerei legyünk megrendelőinknek. Nem történhet meg, hogy amit vállaltunk, ne teljesítsük, vagy netán hibás terméket szállítsunk. Az itt dolgozókat jól megfizetjük az elvégzett minőségi munkáért, nem kell kiegészítő jövedelem után nézniük. Bérezésüket úgy alakítjuk, hogy az infláció hatását se érezzék. Akit ide felveszünk, attól minőségi munkát várunk. Megegyeztünk egy belső minőségellenőrzési rendszerben. A dolgozók elsősorban önmagukat és az előző munkafolyamatot végző munkájának eredményét ellenőrzik. Eljutottunk oda, hogy nálunk ez nem kikényszerített követelmény, hanem a szakmai büszkeség kérdése is. Fontos volt, hogy a húzóemberekkel sikerült megtalálnunk a közös hangot - hangsúlyozta Kovács Lajos. A cég vezetői ez idáig messzemenően elégedettek munkatársaik teljesítményével. Hozzá kell tenni, hogy a Varia Kft. jelenleg kilenc dolgozójának évente kétszer két hét üdülési szabadságra van joga. Az üdülés költségeihez a cég is hozzájárul, abból a megfontolásból, hogy csak a kipihent, jó közérzetú munkásoktól lehet magasszintű teljesítményt követelni. A vállalkozás korát éljük. A kockázat nem kicsi, hiszen mindenhez pénz, nagy pénzek kellenek. Meglepetésemre beszélgetőtársaimnak erről kissé más a véleményük. Szerintük nem a pénz a legfontosabb tényező egy vállalkozás sikeres működésében. Legalább ugyanilyen szerepük van az ötleteknek és azok következetes megvalósításának. Nagy Zoltán elmondta, több úgyneNagy Zoltán: Sokszor nem is kell újat kitalálni, csak körül kell nézni a nagyvilágban. vezett pénzes ember szeretett volna betársulni vállalkozásukba, ők mégis inkább ebben a formában látták a megoldást. Talán kevesebb pénzzel, lassúbb felfutással, de szilárdabb és biztonságosabb háttérrel. Mert ez a munka csak úgy végezhető, ha tökéletesen megbíznak egymásban. Kovács Lajos: ... a húzóemberekkel sikerült megtalálnunk a közös hangot. Méry Gábor felvételei - Úgy találtuk, rengeteg kényszerpályán veszteglő tehetséges ember van ebben az országban. Provokálni, inspirálni, „buzerálni" kell őket, hogy kilépjenek az állóvízből. Számtalan esetet mondhatnék, amikor javaslatainkat, elképzeléseinket szinte rá kellett tukmálni a gyártókra - jegyezte meg Kovács Lajos. - Sokszor nem is kell újat kitalálni, csak körül kell nézni a nagyvilágban. Nyitott szemmel járjuk, és ha valami érdekeset, megvalósíthatót találunk, belevágunk. Szerintem nincs lehetetlen, csak tehetetlen ember van - tette hozzá Nagy Zoltán. A jelenlegi sivár gazdasági helyzet természetesen a társaság tevékenységét is befolyásolja. Manapság, amikor panaszáradattal van tele a sajtó, az egész ország, Nagy Zoltán véleménye ebben a kérdésben is figyelemreméltóan eltérő. - Oldalakon keresztül lehetne panaszkodni, hogy mi minden akadályozza a vállalkozásokat. Kezdve a hivatalok tájékozatlanságától, bizonytalanságától, a privatizáció lassúságától, a nagyvállalatok fizetésképtelenségén, a kicsinyes irigységen át egészen a vállalkozókat sújtó adórendelkezésig. Mi például ötféle i adót fizetünk, annak ellenére, hogy munkahelyet, infrastruktúrát teremtünk, élénkítjük a gazdasági életet. Viszont, ha csak ezeken az akadályokon morfondíroznánk, attól még dolgozóinknak nem lenne se munkájuk se fizetésük, és megrendelőinket sem tudnánk kielégíteni. Meg kell keresni a módját, hogy az adott feltételek között életképesek maradjunk. Bennünket a feladatok, a restrikciós gazdaságpolitika kihívásai inspirálnak arra, hogy megkeressük a gazdaságosabb termelés útjaitmódjait. Ha nem lennének akadályok, lehet, hogy eltompulnánk-állította Nagy Zoltán. Mindketten optimizmussal és önbizalommal tekintenek a jövőbe, jóllehet csak az út elején tartanak. Azt a katalizátorszerepet, amit a gazdasági élet élénkítésében már betöltenek, szeretnék a kulturális és társadalmi tevékenységekre is kiterjeszteni. Amint azt az ide vonatkozó törvények lehetővé teszik, támogatni szeretnék a különféle helyi rendezvényeket is. A vállalkozás életforma, életvitel. Érdekelt, hogy beszélgetőtársaim hogyan élik meg személyesen ezt az állapotot. Nagy Zoltán amióta „a maga ura lett", jóval nyugodtabbnak, kiegyensúlyozottabbnak érzi magát. -A legnehezebb az volt, hogy magamat meggyőzzem, képes vagyok rá. A szűkebb környezetemmel már könnyebben sikerült elhitetnem - vallotta be. Az egyszerű dolgozóktól kezdve a menedzserekig mindenkiben él egyfajta bizonyítási vágy, nagyon sok embernek szüksége van a sikerélményre, az elismerésre. Ha ez a vállalkozás csak annyit adna számomra (természetesen jóval többet jelent), hogy reggel, amikor felkelek tudom, ma is megint majd csak lesz valahogy, akkor felkelni sem volna érdemes - vélekedett Kovács Lajos. Véleménye hitvallásnak, életfilozófiának is beillik. T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ az akkorit visszaigényli a tulajdonos. Nem muszáj elvinnie a traktort, szerződést köthet a szövetkezettel, hogy az adott termelőeszközhöz egy bizonyos ideig ellenszolgáltatás nélkül művelje a tulajdonos földjét. - A hazai magyarokat hosszabb ideje foglalkoztatja az 1945-1948 közötti időszakban történt sérelmek orvoslása. Vajon ebben a törvényjavaslatban szerepel az adott időszak sérelmeinek megoldása? - A Tyl-féle tervezet erre az időszakra is gondol, mégpedig két lehetséges megoldás felvázolásával. Az egyik szerint ezt az időszakot egy külön törvénytervezetnek kéne tárgyalnia, s az érintett vagyon addig nem lehetne átíratható, rendezhető. A másik megoldási forma az, hogy a Cseh Nemzeti Tanács, valamint a Szlovák Nemzeti Tanács felhatalmazást kaphat arra, törvényes formájában rendezze azok kárpótlási igényeit, akiket az ominózus elnöki dekrétum vagy az SZNT törvényerejű rendelete alapján fosztottak meg vagyonuktól és akik bizonyíthatóan nem voltak a csehszlovák állam ellenségei. Véleményem szerint nem is az időszak a döntő, hanem annak megállapítása, hogy egy törvényerejű rendelkezés milyen konkrét esetben volt jogtalan. Sok olyan elkobzás és egyéb szankció érte a szlovákiai magyarokat 1948. február 25-e után - tehát a törvény által már tárgyalt időszakban -, amelyeket még a dátum előtt emeltek törvényerőre. - Mikor kerül a törvényjavaslat a parlament plénuma elé, hiszen az idö sürget, a mezőgazdászok szeretnének mielőbb tisztán látni a tulajdonkérdésekben is. A törvényjavaslat a jövő hét folyamán a két kamara együttes ülése elé kerül, előreláthatóan március végéig döntés születik. - Köszönöm a beszélgetést. -lovászBIZOTTSÁGOK ELŐTT A FÖLDTÖRVÉNY TULAJDONOSKÉNT A FÖLDEKEN IS Az elmúlt héten került a Szövetségi Gyűlés bizottságai elé a földtörvényjavaslat. Eredetileg tíz javaslatról írt a sajtó, de világos volt, hogy a kör szűkülni fog. A parlamenti bizottságok elé három javaslat került, ebből kettőt tárgyalnak a mai napig. Hogy miben tér el egymástól a két javaslat és tulajdonképpen mit tárgyalnak, azt Világi Oszkár képviselőtől, a törvényjavaslat előadójától kérdeztem. -A kormányjavaslat kárpótlási jellegű, ezt egészíti ki a Tyl-féle tervezet egy transzformációs résszel. Mindkettő nagyon fontos, de kezdjük a kárpótlásokkal. A javaslatok szerint minden olyan földterületet vissza kell szolgáltatni az eredeti tulajdonosoknak, amelyet 1948 februárját követően közigazgatási eljárások során vettek el. A kárpótlás vonatkozna minden mezőgazdasági földterületre, továbbá az erdőterületekre és halastavakra is, beleértve a földterületekhez tartozott gazdasági épületeket. Amennyiben az eredeti tulajdonos már nem él, a visszaszolgáltatás annak törvényes örököseit érinti. - Mi történik akkor, ha az eredeti földterület valamilyen okból nem szolgáltatható vissza? Például beépítették, vagy valaki legális úton megvásárolta az államtól. - A törvény majd pontosan szabályozza, hogy ezekben az esetekben a kárpótlás milyen formáit kell alkalmazni - legyen az adekvát mezőgazdasági terület formájában, privatizációs szelvényekkel vagy készpénzzel történő kárpótlás. Az ún. jogosult személyek - tehát az eredeti tulajdonos vagy annak örökösei - három éven belül jelezhetik igényüket az ún. köteles személyeknél, tehát azoknál, akiknek feladata a mezőgazdasági terület visszaszolgáltatása. Azok a mezőgazdasági területek, amelyeknek tulajdonosa nem állapítható meg és a terület nem szolgáltatható vissza, az ún. földalapba kerülnek. - Sokan azzal érvelnek, hogy a kárpótlás megbéníthatná az amúgy is gondokkal küszködő mezőgazdasági termelést. - Szó sincs róla. A javaslat transzformációs része azt szorgalmazza, hogy az eddigi mezőgazdasági üzemek a tulajdonosok szövetkezetévé alakuljanak át. A transzformációs rész ezenkívül pontosan tárgyalja azt is, hogy milyen formában kell eljárni az eddigi mezőgazdasági üzemek azon földjeivel, amelyeknél nem állapítható meg a tulajdonos. Ezek a területek egy privatizációs folyamat útján juthatnak tulajdonoshoz, mégpedig két formában. Az egyik az egyszerű árverés, amelynek során azé lesz a föld, aki többet ad érte. Az érdekesebb a másik forma: azoknak, akiknek nincs földjük, de a mezőgazdaságban dolgoznak, lehetővé kell tenni, hogy a földterületek megvásárlásakor előnyt élvezzenek. Amennyiben anyagi lehetőségeik nem teszik lehetővé a földvásárlást, születhet egy olyan megoldás, hogy a mezőgazdaságban dolgozók esetleg előnyös kamatokkal kaphatnának kölcsönöket, vagy felhasználhatnák a privatizációs szelvényeket, de ezt még nem tisztáztuk teljesen. - Ha jól értem, eszerint a javaslattevő képviselők csoportja szeretné elérni, hogy a föld ahhoz jusson, aki dolgozik is rajta ? - Nemcsak ezt. Nézzük meg, hogyan viselkedik egy szövetkezetben a tulajdonosként belépett tag és hogyan egy alkalmazott. A tulajdonos a kitermelt értéktöbbletet nem éli fel, hanem beruházásokba kezd, befekteti a tőkéjét és hoszszabb távon gondolkodik a nyereséggel. Ezzel szemben az alkalmazott igénye az, hogy a nyereség minél nagyobb része kerüljön hozzá akár bér, akár nyereségrészesedés formájában. A Tyl-féle tervezet kidolgozói éppen azt akarják elérni, hogy a földdel kapcsolatban is érvényesüljön egy egészséges tulajdonosi szemlélet! - A földet valamivel meg kell művelni. Mezőgazdasági dolgozóink és a „ régi-új" tulajdonosok nem rendelkeznek megfelelő termelőeszközökkel. Ezt a kérdést hogyan próbálják megoldani? - A törvényjavaslatokban szóba került, hogy az adott földterülethez adekvát mennyiségű termelőeszköz tartozik. Ezt az eredeti tulajdonos ugyancsak visszaigényelheti. Persze, a bevitt gazdasági állatok és termelőeszközök eredeti állapotban már nem kerülhetnek vissza, de pontosan kiszámítható, hogy egy adott földterülethez milyen jellegű termelőeszköz, hány gazdasági állat tartozott, és ilyen mennyiségű - arányú - termelőeszközt kell visszakapni. Ezt nem fontos kivenni. Megoldható a kártérítés akár használat formájában. Mondjak egy példát: a szövetkezet elvett egy traktort, az a traktor megtermelte a mai traktor árát és