Új Szó, 1991. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1991-03-13 / 61. szám, szerda

HÍREK - VÉLEMÉNYEK ÚJ SZÓ* „ELFOGULATLANUL KÖZELÍTENI A PROBLÉMÁKHOZ" A VILÁGSAJTÓ A SZLOVÁKIAI ESEMÉNYEKRŐL (Folytatás az 1. oldalról) geit Közép-Európában és az SZDSZ és az FMK közötti együttműködés ebből adódó következményeit. • Pontosan a pozsonyi találkozó előtt egy héttel Kis János, az SZDSZ elnöke cseh, szlovák és lengyel partnereivel Prágában tárgyalt a szabadelvű politikai erők együtt­működéséről. Mennyiben kapcsoló­dott ez*a találkozó a prágai találko­zóhoz? ' - Egyértelműen a folytatásának tekinthető. Bizonyítja ezt az is, hogy azon az ebéden, amelyet A. Nagy László az FMK elnöke adott a ven­dégek tiszteletére részt vett Martin Bútora és Hunčik Péter, a köztársa­sági elnök tanácsadói, akik a prágai megbeszéléseknek is részesei vol­tak. Az FMK aktívan kíván részt venni ebben az együttműködésben, hiszen meggyőződésünk, és azt többször hangsúlyoztuk, a politikai élet liberalizációja az az út, amely a problémák megoldását, az eltérő nézetek respektálását jelenti és kö­zelebb hoz bennünket a parlamenti demokráciában nélkülözhetetlen közmegegyezéshez. Ez hatással le­het az államközi, így a csehszlovák -magyar kapcsolatokra is, ahogy ezt a hétfői megbeszélések mindennél jobban bizonyították. • Az SZDSZ küldöttsége találko­zott a NYEE és a másik két magyar politikai mozgalom képviselőivel is. Hogyan értékeli ezeket a találko­zókat? - Ami a Nyilvánosság az Erőszak Ellen politikai mozgalmat illeti, ké­zenfekvőnek tartom, hogy ez a talál­kozó létrejött. Most, amikor a NYEE belső differenciálódásának lehetünk tanúi, a Fedor Gál által képviselt polgári szárny az SZDSZ természe­tes partnerének tekinthető. Igaz, más-más pozícióban vannak, a NYEE kormányzó, az SZDSZ el­lenzéki erő, de ez a mi vonatkozá­sunkban is érvényes. Döntőbbek az eszmei kötődések és a politikai irányvonal. Kis János kifejezte re­ményét, hogy más politikai erőkkel is megtalálják a közös hangot, a NYEE csak a küszöböt jelenti a politikai együttműködés területén, de fontos belépő ahhoz, hogy végre normális politikai kapcsolatok alakuljanak ki a szlovákiai és a magyarországi pár­tok között. Ugyanez jellemezte a másik két magyar politikai mozgalommal foly­tatott tárgyalásokat. Hadd mondjam el, hogy amikor az SZDSZ azzal a kéréssel fordult hozzánk, hogy a másik két magyar mozgalommal is szeretnének hivatalos kapcsolatot teremteni, nagy örömmel fogadtuk ezt, mert továbblépést jelentett ab­ból az áldatlan helyzetből, mely a magyarországi belpolitikai viszá­lyokat a csehszlovákiai magyarság pluralizmusára is megpróbálta kive­títeni. Kis János a nap folyamán többször kifejtette, hogy az SZDSZ a kisebbségi kérdést nem tekinti pártpolitikai kérdésnek, hanem olyannak, amely túlnő egy párt bel-, vagy külpolitikai érdekein. Nem sza­bad elfogultan közelíteni a problé­mákhoz, mert az nem erősíti, hanem épp ellenkezőleg, gátolja a problé­mák megoldását, a nézetek közelí­tését. A mi véleményünk az volt, hogy ez a lépés csak elősegítheti azt a minimális közmegegyezést, mely­nek szükségességéről az FMK el­múlt közgyűlésén oly sok szó esett. Ezzel, azt hiszem, az SZDSZ példa­értékű lépést tett. • Az FMK munkaprogramjában külön fejezet foglalkozik a külkap­csolatokkal. Ebben az olvasható, hogy az FMK minden fontos ma­gyarországi politikai párttal új ala­pokra kívánja helyezni a kapcsola­tát. Mit jelent ez a gyakorlatban? - Azt, amit a hétfői nap is jelen­tett. Az FMK-nak tudatosítania kell kormánypárti szerepét, és azt, hogy elveiből kifolyólag konszenzuste­remtő tényezőként léphet fel a ki­sebbségi kérdés megítélésében mind a Magyar Köztársaság, mind más államok tekintetében. Az SZDSZ-szel való találkozó nyitánya volt ennek a kezdeményezésünk­nek. Megítélésünk szerint az elvi és ideológiai viták helyett az együttmű­ködést a konkrét megállapodások nyelvére kell lefordítani, melyek vég­ső soron a magyar kisebbség érde­keit szolgálják. NÉMETH SZILVIA * * * Politikai tárgyalások Hétfőn, március 11-én a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom Elnöksége találkozott a KDM veze­tőségével. Megtárgyalták az aktuális politikai helyzetet és körvonalazták azokat a területeket, melyeken le­hetséges a kereszténydemokraták közötti együttműködés. Ugyancsak hétfőn tárgyalt az MKDM Elnöksége a Kis János ve­zette SZDSZ-küldöttséggel. Ez volt a két mozgalom képviselőinek első találkozása. Mindkét fél kifejezte óhaját, hogy az így létrejött kapcso­latot továbbfejlesztik. Az SZDSZ kül­döttsége és az MKDM Elnökségé­nek tagjai élénk érdeklődést tanúsí­tottak a gazdasági kapcsolatok lehe­tősége iránt is. Az MKDM sajtószolgálata A nemzetközi sajtó meglepően nagy figyelmet szentel az utóbbi na­pokban Szlovákiában lezajlott ese­ményeknek. Az AFP francia hírügy­nökség elsősorban arra figyelt fel, hogy a hétfői pozsonyi manifesztá­ción a szlovák államot éltették, s hogy ezzel kapcsolatban Michael Žantovský elnöki szóvivő „a nem­zeti szocializmus újjáéledésének" veszélyére figyelmeztetett. A Reuter brit hírügynökség megfogalmazása szerint Pozsonyban tízezrek tüntet­tek Szlovákia függetlenségéért. Az APA osztrák hírügynökség A nem­zetiségi konfliktus eszkalációja Csehszlovákiában című tudósítás­ban arról számol be, hogy a szerve­zők egész Szlovákiából tízezer résztvevőt vártak. A Szlovákia állami függetlenségéről szóló deklaráció kapcsán azt írja, hogy Szlovákiában ezzel „tetőzött" a nemzetiségi hul­lám. E dokumentum kapcsán a Reu­ter hívta fel a figyelmet arra, hogy Václav Havel vasárnap elítélte azt, mondván, hogy alkotmányellenes úton akarja elérni az önállóság bizo­nyos fokát. S végezetül megjegyzi; a mostani kampány várhatóan csü­törtökön az 1939-ben meghirdetett önálló szlovák állam évfordulójának napján fog kicsúcsosodni. Ez az ál­lam - írja - szorosan kötődött a náci német erőkhöz, Figyelemre méltó, hogy az AFP külön tudósítót küldött Pozsonyba, aki Jozef Markuš szavait idézte ar­ról, hogy a csehszlovák föderáció • egy gyarmati helyzetre emlékeztet. „Jozef Markuš az Európa Tanácsot is támadta, mondván, hogy a Cseh­Claudio Martelli olasz miniszterelnök­helyettes a tegnapra virradó éjszaka - mi­után hazatért Albániából - kijelentette: Ramiz Alia államfő és Fatos Nano kor­mányfő ígéretet tett arra, hogy szabadon bocsátják az összes politikai foglyot. A ró­mai repülőtéren megtartott improvizált sajtóértekezletén Martelli nem tudott vá­laszt adni arra, hogy az amnesztia hány politikai elítéltre terjed ki. Martelli elmond­ta, a tiranai vezetők biztosították ót arról, hogy nem fogják megbüntetni azokat a menekülteket, akik Olaszországból ha­zatérnek Albániába. Egyébként a menekültkérdésben ma­ga Martelli is védekezésre kényszerült még hétfőn, mielőtt Tiranába repült volna. Szlovákia felvételéről szóló doku­mentumban sok hibát és igazságta­lanságot követett el a szlovák nem­zettel szemben. A francia újságíró szerint a szlovák állampolgár fél a jövőtől, hiszen vásárlóereje 30 százalékkal csökkent, s ráadásul Szlovákiában a munkanélküliség kétszer akkora, mint Csehország­ban. A Berliner Zeitung német napilap véleménye: Csehszlovákiában máig sem feledkeztek meg a horogke­resztes zászló súlyos időszakáról, sok cseh még mindig szégyentelen­nek tartja azt, ahogyan a szlovákok 1939. március 14-én viselkedtek. Egy másik lap megállapítása szerint Havel elnök kezd szégyenkezni azért, ami az ország politikai színpa­dán történik. Az államfő népszava­zásra tett javaslata jelentette volna a legtisztább utat afelé, hogyan ves­senek véget egyszer s mindenkorra a kellemetlen nemzetiségi ellenté­teknek, de a jelenlegi csehszlovák alkotmány ezt a lehetőséget nem engedi meg. Ráadásul éppen a szlovákok azok, akik elutasítják a referendumot, ami az első pillanat­ban furcsának tűnhet. A referendum ellenzői ugyanis nagyon jól tudják, hogy a szlovákiai lakosság többsége nem támogatná az önálló szlovák államot. „Ez azonban hamarosan megváltozhatna, ha a népszerű szlovák kormányfő, Vladimír Me­čiar a nacionalisták élére állna. Az ilyen jelek szaporodnak, Mečiar a múlt héten szétverte a Nyilvános­ság az Erőszak Ellen mozgalmat" - írja a Berliner Zeitung. Azt mondotta: Olaszország tényleg késve reagált a váratlan albán exodusra, hozzá­téve, hogy „minden természeti vagy pol­gári katasztrófa során elöregedettnek, lassúnak és asztmatikusnak bizonyult az olasz rendszer". Védelmezte az emigrá­ciós törvényt, amely az ö nevét viseli, s paradoxonnak nevezte: azok, akik e tör­vény jóváhagyásakor túlságosan enyhé­nek nevezték azt, most azt vetik a szemé­re, hogy túlzottan szigorú. Szerinte fonto­lóra lehetne venni valamilyen törvényki­egészítést, amely lehetővé tenné a kivé­telt Albánia esetében, vagyis Olaszország ne csak a politikai menekülteket fogadja. Gyorsan hozzátette, ez a kivétel más európai vagy afrikai országokra nem vo­natkozna. 1991. MÁRCIUS 13. NÉHÁNY SORBAN T urgut Ozalt, Törökország elnö­két, aki hétfőn érkezett hivata­los látogatásra a Szovjetunióba, a Kremlben fogadta Mihail Gorba­csov elnök. A TASZSZ hírügynök­ség szerint a két államférfi mintegy három óráig folytatott megbeszélé­seket a két országot érintő problé­mákról, valamint áttekintette a hábo­rú utáni közel-keleti helyzetet. Meg­állapították, olyan megoldást kell ta­lálni, amely megfelelne a térség összes népének és országának. L engyelország és Csehszlovákia között valószínűleg még a nyár előtt sor kerülhet az idegenforgalom teljes liberalizálására - írta tegnapi számában a Gazeta Wyborcza. A napilap emlékeztet rá, hogy Cseh­szlovákia tíz évvel ezelőtt egyoldalú­an felrúgta az idegenforgalomról kö­tött szerződést, s a lengyelek csak szervezett turistacsoportokban vagy meghívásra látogathattak Csehszlo­vákiába. Az új megállapodás feltéte­lezi, hogy mindenkinek joga lesz 90 napig tartózkodni a szomszédos or­szágban. F rans Andriessen, az Európai Közösségek Bizottságának alel­nöke és Atanasz Paparizov bolgár külkereskedelmi miniszter Szófiá­ban megállapodást írt alá. Ebből kiderült, hogy az EK 5 millió ECU segélyt nyújt Bulgáriának a Phare­program keretében. G onzález spanyol miniszterelnök hétfőn este változtatásokat hajtott végre kormányában. Ezek összesen 7 minisztert érintettek - közölték hivatalos madridi forrá­sok. Alfonso Guerra miniszterelnök­helyettes - aki idén januárban mon­dott le - helyére Narcis Serra, volt védelmi minisztert nevezték ki. Ez utóbbi tisztségébe pedig Julio Gar­cia Vargas került. A kulcsfontosságú gazdasági, külügyi és belügyi tárca élén nem történtek változások. B ejrútba érkezett hétfőn Gianni De Michelis olasz külügymi­niszter, aki a kétoldalú kapcsolatok­ról, a Közel-Keleten kialakult hely­zetről, valamint a Libanonban fogva tartott olasz túszok sorsáról tárgyal vendéglátóival. A Reuter hírügynök­ség arról is beszámolt, hogy De Michelis Bejrútból Damaszkuszba utazik. T öbb mint 40 ezer ember tüntetett hétfőn Lipcse központjában. A helyi szakszervezetek által rende­zett akción a résztvevők az egyes növekvő munkanélküliség és a szo­ciális bizonytalanság ellen tilta­koztak. M ichel Rocard francia kormány­főt a Fehér Házban fogadta hétfőn este George Bush amerikai elnök. A találkozóra három nappal azelőtt került sor, hogy az Egyesült Államok elnöke Martinique szigetén kíván tárgyalásokat folytatni Fran­cois Mitterrand francia államfővel. Bush nagyra értékelte a két ország közötti együttműködést az öböl-há­ború idején, s arra kérte Rocard kormányfőt, hogy ezt tolmácsolja Mitterrand-nak. J ohannesburg három négerek lakta elővárosában éjszakai ki­járási tilalmat rendeltek el. Az elmúlt három nap alatt ugyanis a khosza és zulu törzsek hívei között ismét összecsapások voltak, melyek so­rán 45 személy vesztette életét és mintegy hatvanan megsebesültek. Az intézkedéssel megpróbáljuk ele­jét venni a további vérontásnak - kö­zölte nyilatkozatában Adriaan Vlok, a törvényesség és a közrend minisz­tere. Tegnap az Afrikai Nemzeti Kongresszus és legfőbb ellenfele, az Inkatha mozgalom is arra szólí­totta fel híveit, hogy hagyjanak fel a harcokkal. P árizsban hétfőn megalakították a cseh és szlovák nyelv, iroda­lom barátainak társaságát, amely legfőbb célként tűzte ki, hogy kollok­viumokon, kiállításokon, koncerte­ken és más akciókon népszerűsíti a cseh és a szlovák kultúrát Francia­országban. M ost már nyílt hatalmi harc folyik Moszk­vában, Jelcin ismét kiásta a csatabár­dot. Pár héttel ezelőtti emlékezetes tévébeszédét követően - amelyben távozásra szólította fel Gorbacsovot - a központi szovjet szervek össztüzet nyitottak rá, s már a meneszté­séről is suttogtak. Ezt persze nem a központi szervek tették volna meg, hanem az elképzelé­sek szerint a lassan esedékes oroszországi nép­képviselői kongresszus. De Oroszország fene­gyereke nem ijedt meg, ami őt igazolta, hiszen hétfőn a szovjet parlament nem volt hajlandó megtárgyalni az őt elítélő határozatot. Azzal az indoklással - és ez sokat elárul -, hogy ezzel csak Jelcinnek csinálnának propagandát. Nem mintha olyan nagy szüksége volna rá, hiszen vasárnap félmillió tüntető támogatta őt. Bár a politikusok személye is fontos, eseten­ként meghatározó lehet, itt azonban jóval többről van szó, mint Gorbacsov vagy Jelcin sorsáról. A Szovjetunió jövője a tét, hiszen vasárnap rendezik meg a népszavazást - már ahol. Grúzia bejelentette, nem hajlandó azt megrendezni, Moldáviában egyenesen büntetéssel fenyegették azokat, akik megpróbálkoznak a szervezéssel, a három balti köztársaságban pedig már megtar­tották a maguk referendumát és a függetlenség mellett döntöttek. Mindez-még nem rendítené meg Gorbacsovot. Az a döntő, hogy mi lesz a Jelcin vezette Oroszországi Föderációban. Itt megtartják a referendumot, de ha már ennyi pénzt beleölnek, egyúttal sok mást is megkérdez­nek a lakosságtól. Azt viszont, amiért Gorbacsov eredetileg meghirdette a népszavazást, a lakos­ság jelentős része ellenzi, a vasárnapi tüntetésen éppen a szövetségi szerződést bírálták a leghe­vesebben. Az előzményekhez tartozik, hogy en­nek tervezetét szombaton ismertette a központi sajtó, s aznap este Jelcin a filmművészek szövet­ségében már fel is sorakoztatta ellene a kifogá­sait. Jelcinnek ezt a beszédét közvetítették más­nap felvételről a tüntetőknek. Minden korábbinál hevesebb kirohanás volt ez a hosszú hónapok alatt kimunkált dokumentum és szülőatyja, Gor­bacsov ellen. A kifogások nem is alaptalanok. Sokan úgy vélik, e tervezet bizonyítja a legjob­ban, azoknak van igazuk, akik szerint Gorbacsov megállíthatatlanul sodródik a jobboldal, a konzer­vatívok felé. KIRE SÚJT LE A CSATABÁRD? Néhány példa: A szöveg valamennyi tagköz­társaság számára a szocialista utat jelöli ki, figyelmen kívül hagyva, hogy a szocialista jelzőt több köztársaság már elhagyta a neve mellől, erről saját, törvényesen megválasztott parla­mentjeik döntöttek. Gavriil Popov moszkvai főpol­gármester szellemesen így tette fel a kérdést: miért van szó szocialista szövetségről, hiszen még a cár sem követelte, hogy a birodalom valamennyi része vegye fel az orosz pravoszláv hitet. A dokumentum szuverén tagköztársaságo­kat emleget, amelyek rendelkeznek a teljes ál­lamhatalommal, ám ennek egy részét önként át kell ruházniuk a központra. A legtöbben azonban azt bírálták, hogy bár önkéntes tagságról beszél, ám aki nem akar tagja lenni az új szövetségnek, arra az 1922-es szerződésben foglaltak érvénye­sek. Az új dokumentum még nem határozza meg a kilépés módját. E példák is érzékeltetik: működnek a régi pártbürokrácia reflexei, a Kremlben nem akarják tudomásul venni, hogy a Szovjetunióban is vége annak az időszaknak, amikor a politikát csak ők csinálták. De mielőtt végleg elvernénk a port Gorbacsovon, két fontos körülményre kell emlé­keztetni. Az egyik: a Nyugat úgy tesz, mintha tudomást sem venne Gorbacsov jobbratolódásá­ról - mások szerint csak kényszerű engedmé­nyeket tesz a konzervatívoknak -, ezt bizonyítot­ta Bush hétvégi beszéde. Az amerikai elnök azt mondta, nem hiszi, hogy Gorbacsov az öbölbeli különbejáratú békeakciójával a szövetségesek érdekei ellen akart volna dolgozni. És John Major brit kormányfő moszkvai útja is egyértelmű kiállás volt Gorbacsov mellett. A másik: Sevardnadze lemondása óta a múlt héten első ízben adott interjút külföldi tévétársaságnak, ebben kijelen­tette: a Szovjetunióban nagyon gyakran nem Gorbacsov, hanem egy árnyékhatalom döntéseit hajtják végre. Nem mondta ki, de nyilvánvalóan a KG B-re és a hadsereg konzervatív vezérkarára gondolt. És ami nagyon fontos: az exkülügymi­niszter egyrészt azt hangsúlyozta, szerinte Gor­bacsov lemondása a legrosszabb megoldás len­ne, másrészt azt, hogy Gorbacsovból soha nem lesz diktátor, nem őrá gondolt, amikor emlékeze­tes beszédében a diktatúra veszélyére figyel­meztetett. K érdés tehát, hogy Gorbacsov sokat emle­getett jobbratolódása önkéntes-e vagy csak a reálisan kialakult erőviszonyok ismeretében teszi az engedményeket. Az erővi­szonyokat csak ő ismerheti igazán, még a nyuga­ti szakértők sem tudnak mindig eligazodni, gya­korta homlokegyenest ellentétes véleményeket hangoztatnak. Mindenesetre jelzésértékű az is, hogy a szakírók nemigen keresik Gorbacsov utódját és nem számolnak komolyan Jelcinnel, mint lehetséges alternatívával. Mindez nem zárja ki, hogy a vasárnapi nép­szavazás óriási meglepetéseket hozzon. Ez lesz az eddigi talán legkomolyabb erőpróba a szovjet államfő politikája számára. Vasárnap a nép meg­pecsételheti egy nagyhatalom és egy nagyformá­tumú politikus sorsát is. MALINÁK ISTVÁN ALBÁNIA NEM BÜNTETIK MEG A HAZATÉRŐ MENEKÜLTEKET

Next

/
Thumbnails
Contents