Új Szó, 1991. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1991-03-09 / 58. szám, szombat

1991. MÁRCIUS 12. HÍREK - VÉLEMÉNYEK .ÚJ szói SZÓ SINCS A SZABADSÁGJOGOK KORLÁTOZÁSÁRÓL (Folytatás az 1. oldalról) alapvető emberi szabadságjogaik gyakorlásában - dr. Szabó Rezső­nek, az SZNT alkotmányjogi bizott­ság alelnökének tettük fel. - így megfogalmazva nem is le­het rá válaszolni, mivel maga a kér­désfeltevés módja is helytelen. Az alkotmány az az alaptörvény, ame­lyet aztán más törvények bontanak részekre. A szabadságjogokról szó­ló alkotmánylevél egyértelműen le­szögezi, hogy minden ember ott dol­gozik, ahol akar, ott keresi az élete célját, ahol meg tudja találni, és hogy senki semmire nem kötelezhe­tő, ha ezt törvény ki nem mondja, illetve senkinek semmi meg nem tiltható, ami az alkotmánylevélben­van. (gy, első pillantásra, úgy tűnik, mintha ezen az alapon senkinek sem lehetne előírni, hogy mondjuk az egyetem elvégzése után öt évig itt-ott vagy amott, ebben vagy abban az országban, tanári vagy bármilyen más állásban dolgozzék. Ez igaz is - van viszont a kérdésnek jogi szempontból egy másik vetülete. Vegyük a legegyszerűbb példát, a házasságkötést: két ember egy­mással bizonyos szerződésre lép. Ettől a pillanattól kezdve - tetszik vagy nem tetszik - tulajdonképpen közös beleegyezéssel egymás joga­it korlátozzák és ez kihat a vagyoni kérdésekre is. A közösen szerzett vagyon kettejük elidegeníthetetlen tulajdonát képezi, és ha egyszer el akarnak válni - megintcsak közös megegyezéssel -, akkor ezen a va­gyonon meg kell osztozniuk, még­hozzá annak alapján, hogy annak idején házasságra léptek, azaz, szerződést kötöttek. Ha erről az oldalról vizsgálom a dolgot, akkor mindjárt más a hely­zet: egy ember tanulni akar, és ta­nulmányainak költségeit valaki vál­lalja. Ez a valaki szerződésre lép azzal, aki tanulni akar, méghozzá pont a másik fél által felkínált körül­mények között, azaz, a jelen eset­ben Magyarországon, meghatáro­zott szakon és azzal a céllal, hogy visszatérjen a hazájába, a csehszlo­vákiai magyarság hasznára váljék. A két fél köt egy szerződést. Az egyik kötelezi magát, hogy a mási­kat kitaníttatja, a másik pedig, hogy egyetemi (főiskolai) tanulmányai ideje alatt, illetve után öt évig nem költözik külföldre. Itt tehát már nem az emberi jogok korlátozásáról van szó, hanem arról, hogy a szerződő felek önként, saját akaratukból elvál­laltak valamit, illetve lemondtak va­lamiről. Én így magyaráznám a dol­got, feltétlenül hozzá kell fűznöm azonban, hogy míg a házasságkö­tést és a házasságot pontosan meg­határozza a családjogi törvény és annak egyes paragrafusai, nálunk nincs olyan törvény, mely annak a szerződésnek a körvonalait hatá­rozná meg, amely bennünket érde­kel. A csehszlovák jogrendben két, nem törvény, de hirdetmény erejű rendelet létezik, az 1984/87 számú és az ezt módosító 1990/26 számú, melyek az ösztöndíjak juttatásának módját és feltételeit határozzák meg, viszont nem egy más ország által nyújtott ösztöndíjakét, hanem a hazai vállalatok, minisztériumok stb. által felajánlottakét, bonyodal­mak esetén tehát csupán analógia­ként használhatók. Amit viszont fel­tétlenül érvényesítenék belőlük, ha valaha szerződésszegés formájában bíróként kerülne elém egy ilyen ügy, az az arányosság elve, mely azt mondja ki, hogy ha mondjuk a szer­ződésszegő aláírt öt évet, amit ha nem teljesít, akkor vissza kell fizet­nie egy bizonyos összeget, mely koronában is meg van határozva, abban az esetben, amennyiben le­töltött két és felet, akkor csupán az összeg felét, ha négy évet, akkor pedig az egyötödét kell visszafi­zetnie. És végül még valamit: egyes jo­gászok szerint az erkölcsi normák minden jogi normánál nagyobb súly­lyal esnek a latba. Mások szerint nem így van, de mindenkinek magá­nak kell eldöntenie, hogy a jogi nor­máknál nagyobb fajsúlyúnak tartja-e az erkölcsi normákat, melyek a mi esetünkben visszatérésre kötelezik az embert, aki innen elment, és ráadásul azért ment el, hogy vissza­jöjjön, azért tanult külföldön, hogy adjon valamit a népének. (kajó) JUGOSZLAVIA JÖHET EGY ÚJABB PAKRAC Nem hiszek a katonai államcsíny lehe­tőségében. A hadsereg vezetőségében okos emberek vannak, s azt állítom, hogy nem foglalkoznak ilyen gondolattal - je­lentette ki Stipe Mesic, Horvátország képviselője a Jugoszláv Államelnökség­ben a Borba című napilapnak adott csü­törtöki nyilatkozatában. Hozzáfűzte, nem zárja ki azonban a hadsereg lokális intervenciójának lehe­tőségét, ami a politikai feszültségforrások felszámolását célozná. Véleménye sze­rint ez logikus, ha nincs más megoldás. Ezzel összefüggésben rámutatott: akár holnap is sor kerülhet egy újabb Pakracra, ahol _a múlt szombaton összecsaptak a szerbek és a horvátok. Szinte törvény­szerűvé vált, hogy az ország jövőjével foglalkozó jugoszláv csúcsok előtt valaki mindig „érvelésekkel" áll elő. A szlovén honvédeknek már nem kell szolgálatot teljesíteniük a jugoszláv had­seregben. Ettől a kötelességtől a köztár­sasági parlament által jóváhagyott tör­vény mentesíti őket. BRINDISIT ELÁRASZTOTTAK AZ ALBÁN MENEKÜLTEK ÉHESEK ÉS FOSZTOGATNAK JELCIN : NEM LESZ POLGÁRHÁBORÚ SEVARDNADZE SZERINT GORBACSOVNAK NEM SZABAD LEMONDANIA Ki AZ ÚR INDIÁBAN? NÉHÁNY SORBAN Kérészélete volt Csandra Sekhar indiai miniszterelnök kisebbségi kor­mányának, mindössze négy hóna­pig volt hivatalban. Meglepetést vi­szont aligha okozott a korai bukás, hiszen azt már a célratörő politikus „trónralépésekor'' megjósolták a helyzet ismerői, s feltételezte az Indiai Nemzeti Kongresszus (I) is. Radzsiv Gandhi kongresszus­pártja, amely szavazattöbbséggel bír a parlamentben, tavaly novem­berben a politikai helyzet diktálta taktikai okok miatt utasította el a kor­mányalakítást azzal, hogy a Dzsa­nata Dal szocialistának nevezett szakadár csoportjából alakított kabi­netet fogja kívülről támogatni. Ez az érdekházasság semmi jót sem hoz­hatott, hiszen Gandhit és Sekhart nem a politikai nézetközelség egye­sítette, hanem csupán az a közös vágy, hogy kiűzzék hivatalából a nagy riválist, Pratap Szingh koráb­bi miniszterelnököt. Parlamenti pozíciójából kifolyólag a Kongresszus kénye kedve szerint játszadozott a kabinettel, irányította, sőt mi több, zsarolta. Gandhi egyre gyakrabban éreztette, ki is a valódi úr Indiában, Sekhar pedig újra és újra meggyőződhetett róla, nem más, mint egy átmeneti időre meg­tűrt bábfigura. Napról napra szűkült a Dzsanata Dal (S) manőverezési területe, parancsra teljesítette a ,,nagy támogató" sorozatos köve­teléseit: bevezette az elnöki rezsi­met a déli Tamilnadban, menesztett öt minisztert (február óta Indiának nincs diplomáciai vezetője), betiltot­ta az öbölbe tartó amerikai repülő­gépek feltöltését üzemanyaggal, s csupán részleges költségvetési tervezetei terjesztett a honatyák elé. Megszorult a hurok Sekhar nyaka körül, amikor a Gandhi utáni állítóla­gos kémkedés miatt a Kongresszus nem volt hajlandó részt venni a hét eleji parlamenti ülésen. Az elmara­dással tüntetően megvonta a támo­gatást a kormánytól, a miniszterel­nök pedig nem látott más kiutat, minthogy benyújtsa lemondását. Ám tette ezt azelőtt, hogy a lépésre bárki is felszólította vagy rákényszerítette volna. Figyelembe véve a Kongresszus érdekeit, a lemondás talán mégis­csak túl korán jött: a törvényhozók­kal nem sikerült elfogadtatni az ide­iglenes költségvetést, ami a szüksé­ges külföldi kölcsönök elmaradásá­hoz vezethet. Igaz, ezeknek mega­dására az öböl-háborúval kapcsola­tos „én nem szólok bele a játszmá­Tegnápra virradó éjszaka az olaszországi Brindisiben heves összecsapásokra került sor a rend­őrség és a több száz albán mene­kült között, amikor az éhes albánok megpróbáltak behatolni az élelmi­szerraktárakba. Emberek tucatjai sebesültek meg. Az összetűzések azután kezdődtek, hogy a kétségbe­esett menekültek át akartak mászni a drótkerítésen; hogy kenyérhez és más élelmiszerhez jussanak. Brindisit csütörtök óta szinte elá­rasztották az albánok, akik csak a legszükségesebb élelmiszereket kapták meg. Egy hét alatt mintegy 15 ezer albán szökött Olaszország­ba, s a helyi hatóságok képtelenek gondoskodni róluk. A kikötőben tovább éleződött a helyzet azután, hogy tegnap éjszaka további hajók érkeztek 5 ezer menekülttel a fedél­zetükön. Claudio Martelli olasz miniszter­elnök-helyettes a külügy-, a védelmi és belügyminiszterrel tartott csütör­Nyikolaj Trubin, a Szovjetunió államügyésze arra figyelmeztetett, hogy az érvényes szovjet törvények alapján felelősségre vonják azokat, akik megpróbálják megakadályozni a március 17-re kiírt népszavazást a Szovjetunió jövőjéről. Hangsúlyoz­ta, azok a személyek, akiknek ez szándékukban áll, akár öt évi sza­badságvesztésre is számíthatnak. Trubin elmondta, hogy az új szövet­ségi szerződés elfogadásáig ér­vényben marad a Szovjetunió alkot­mánya és a szovjet törvények. Ezzel összefüggésben sajnálkozását fe­jezte ki, hogy Litvánia és több más szövetségi köztársaság legfelsőbb szervei bojkottálják a népszavazást. A leningrádi városi tanács képvise­lői, valamint a Demokratikus Orosz­országért nevű mozgalom leningrádi szervezete felszólította a Legfelsőbb Tanácsot és az államfőt, vonják vissza a március 17-re tervezett népszavazást, vagy más időpontra írják ki. Borisz Jelcin, az orosz parla­ment elnöke csütörtökön meggyőző­dését fejezte ki, hogy a mostani adminisztratív-utasitásos rezsimet a Szovjetunióban polgárháború és vérontás nélkül váltja fel a piaci rendszer. Jelcin annak a vélemé 1 nyének adott hangot, hogy a feszült­ség és a konfrontáció legfőbb forrá­sa a rendszer túléléséért vívott harc. „Ez a rendszer gátolja a normális munkát, fékezi a reformokat és min­ba" álláspontja miatt (amit az ellen­zék természetesen Sekhar számlá­jára írt) amúgy sem számíthat iga­zán Ázsia beteg óriása. A politikai káosz és a gazdasági következmé­nyek pedig visszahathatnak Gandhi pártjára is. Annyi bizonyos, India nem siratja Csandra Sekhart, aki egyetlen politi­kai sikert sem tud felmutatni. Az örökölt problémák tovább tartanak: hol nagyobb, hol kisebb intenzitás­töki megbeszélése után kijelentette: a római külügyminisztérium nagyon nyomatékosan kérni fogja az albán -hatóságokat, hogy akadályozzák meg a tömeges kivándorlást Olasz­országba. Róma egyben bővíteni fogja az Albániának nyújtott gazda­sági segélyprogramot, amely az első szakaszban 10 milliárd líra (kb. 9 millió dollár) értékű támogatással számol. Ezzel ellentétben Szlobodan Mi­losevics, a Szerb Köztársaság el­nöke arra szólította fel Ramiz Alia legfelsőbb albán vezetőt, hogy a jó­szomszédi kapcsolatok nevében te­gye lehetővé az Albániában élő szerbek és crnagorácok szabad tá­vozását Jugoszláviába. A határátke­lési engedélyre több mint 25 ezer személy vár. összesen 15 ország, köztük Csehszlovákia képviselőit hívták meg a március 31-re kiírt albán parlamenti választásokra - tájékoz­tatott az ATA hírügynökség. dent megpróbál a visszájára fordíta­ni" - hangsúlyozta. Azzal vádolta Gorbacsov államfőt, hogy „a pol­gárháború veszélyével félemlíti meg az embereket". Ezt, véleménye sze­rint, arra használta ki, hogy elterelje a figyelmet az égető szociális prob­lémákról és megmagyarázhassa az erő bevetését az emberekkel szemben. Jelcin kategorikusan elutasította azt a vádat, hogy az OSZSZSZK vezetősége gyakorlatilag semmit sem tesz a gazdasági, s mindeneke­lőtt az élelmiszerválság áthidalása érdekében. Szerinte a gazdasági rendszer a hibás, amely egyszerűen nem működik. Csütörtök esti televíziós nyilatko­zatában Eduard Sevardnadze volt külügyminiszter elmondta, nem Gor­bacsov állt a balti köztársaságokban kirobbant zavargások megfékezésé­nek a hátterében, nem ő volt az, aki a KG B-t és a katonákat az utcára küldte, hogy rendet teremtsenek. Ez azt jelenti, hogy a Szovjetunióban egy „árnyékhatalom" létezik, egy olyan erő, amely után kutatni kell. Egyes döntések az államfő bele­egyezése nélkül születnek, mondta Sevardnadze, s hozzáfűzte: ez rossz, nagyon rossz. Véleménye szerint rossz lenne az is, ha a ke­ményvonal hivei elleni tiltakozásul Gorbacsov lemondana. „Ez lenne a lehető legrosszabb megoldás" - hangsúlyozta. sal, de folytatódik a vallási konfliktus a hinduk és muzulmánok között, a kasztháború, a terror Kasmírban és Pandzsábban. Mit tehet ebben a helyzetben Ramaszvami Venkata­raman államfő? Új választásokat ír­hat ki vagy esetleg ismét kormánya­lakításra kéri fel Gandhit, mint a leg­erősebb parlamenti párt elnökét. Lezárult a kísérleti korszak, kezdőd­het újból a hatalmi harc Indiában. URBÁN GABRIELLA B udapesten tartott ülést csütörtö­kön a Csehszlovákiát, Ausztri­át, Jugoszláviát, Magyarországot és Olaszországot tömörítő Pentagoná­lé kis- és középvállalkozói munka­csoportja. Egyebek közt közös adat­bázist és egységes szabványokat terveznek a résztvevők. Ez utóbbi azért lenne sürgető, mert ily módon lehetővé válna a tagországok vállal­kozóinak közvetlen együttműködése a termelésben is. L engyelország polgárai valószí­nűleg már április 1 -tői vízum nélkül utazhatnak Németországba és további öt nyugai-európai állam­ba (Franciaországba, Olaszország­ba és Benelux-országokba). Ezt tegnapi számában közölte a Berliner Morgenpost bonni kormányforrások­ra hivatkozva. Csupán a belga ható­ságoknak vannak még némi fenntar­tásaik, amiatt aggódnak, hogy a len­gyel turisták feketén munkát vállal­nak az országban. —ütörtökön jelentette be a wa­VSw shingtoni kormány, megszi­gorítja a vegyi anyagok és azon berendezések kivitelét, amelyeket vegyi, illetve bakteriológiai fegyve­rek gyártására lehet felhasználni. Az intézkedés elfogadására közvetleül azután került sor, hogy George Bush a tömegpusztító fegyverek terjeszté­se elleni harc szükségességéről be­szélt. Az ellenőrzés konkrétan 28 országba, köztük a Szovjetunióba, Bulgáriába, Kínába, Kubába, Észak­Koreába és az összes közel-keleti államba irányuló exportra vonat­kozik. M agyarországon januárban és februárban is folytatódtak az áremelések, s így az Újpesti Család­segítő Központ legfrissebb számítá­sai szerint a létminimum összege, március 1-i árakon számítva, már 6752 forint (ez az adat leggyakoribb családtípus a házaspár két gyerek­kel, egy főre jutó összege). A létmi­nimum szintjén kalkulálva az év első hónapjában az infláció 6,3 százalé­kos volt, mig februárban további 4 százalékot regisztrálhattak. Az el­ső két hónap adata a kormány által beharangozott évi 30 százalékos inflációnak a harmadát teszi ki. F rans Andriessen, az Európai Közösségek külkapcsolatokért és kereskedelmi politikájáért felelős bizottságának alelnöke csütörtöki varsói sajtóértekezletén kijelentette: lehetetlen, hogy Lengyelország 1992. január 1-ig az EK társult tagja legyen. A nyugat-európai képviselő szerdán kezdte meg közép- és ke­let-európai körútját, melynek során látogatást tesz Prágában is. Varsó­ban Lech Walesa elnökkel és Jan Krzysztof Bielicki kormányfővel foly­tatott tárgyalásokat Lengyelország csatlakozásáról az EK-hoz, az 1989-ben aláirt kereskedelmi és együttműködési megállapodás meg­valósításáról, valamint a tizenkettek Lengyelországnak nyújtandó támo­gatásáról. N agy meglepetést okozott, hogy az észak-angliai Ribble Valley­ben megtartott pótválasztásokon a liberális demokraták győztek. Ők ugyanis csak a harmadik helyen szerepelnek a brit politikai pártok listáján. Az eredmény hidegzuhany­ként hatott a kormányzó konzervatí­vokra, akiknek ebben a szavazókör­zetben hagyományosan megrendít­hetetlen pozíciójuk volt. H azatért a dél-afrikai politikai me­nekültek első, több mint száz főnyi csoportja. A johannesburgi re­pülőtéren az Afrikai Nemzeti Kong­reszsus (ANC) küldöttsége fogadta az egykori száműzötteket. Visszaté­résüket az tette lehetővé, hogy a pretoriai kormány módosította a büntető törvényt és kegyelemben részesítette a politikai menekülteket. Dél-Afrikával kapcsolatos az a hír is, hogy csütörtökön Natal tartomány­ban az ANC tajgai lelőtték az ellen­séges Inkatha mozgalom egyik ma­gas rangú képviselőjét. F egyveres összecsapásokkal és a nemzetgyűlés baloldali jelölt­jének súlyos megsebesítésével feje­ződött be csütörtökön a választási kampány Salvadorban. A Nemzeti Demokratikus Szövetség 35 éves jelöltjét egy agitációs nagygyűlésen sebesítették meg, kétszer az arcába lőttek. Egyébként a március 10-re kiírt választásokra mintegy 200 kül­földi megfigyelő érkezik. Radzsiv Gandhi és cserbenhagyott „partnere", Csandra Sekhar

Next

/
Thumbnails
Contents