Új Szó, 1991. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1991-03-05 / 54. szám, kedd

RIPORT - INTERJÚ 1991. MÁRCIUS 5. PRIVATIZÁCIÓS DILEMMÁK AZ ÉRSEKÚJVÁRI ELEKTROSVITBEN OTTRAGADTAK A RAJTKÖVÖN Októberben vérmes reményekkel lépett az érsekújvári Elektrosvit a privatizálás útjára. A gyár állami részvénytársasággá válását a sajtó képviselői eíőtt, három szlovák miniszter jelenlétében jelentették be. Akkor senki sem vonta kétségbe: példaértékű vállalkozás küszöbén állnak. MOELLER UR RECEPTJE Maga a privatizációs modell Dieter Moeller német szakember fejében született. Ő a pozsonyi Építési és Pénzügyi Tanácsadó vezetője, és személyes kapcsolatokon keresztül jutott el Közép-Európa egyik legnagyobb világítótest-gyártójához. Elképzelésének megvalósulásával Csehszlovákiában elsőként az Elektrosvitben alakulhatott volna állami kézben levő szervezetben magántársaság, amely fokozatos térnyerésével terjeszkedne, mígnem az egész gyárat tulajdonába nem venné. Az állami részvénytársaság alapításával a gyár tulajdonosa nem változott. A modell szerint első lépésként üzemegység szintjén magánkezdeményezésből alapítanának magán részvénytársaságot, s az érdeklődők adnák össze az alaptőkét is. Részben külföldi vállalkozók, részben az Elektrosvit dolgozói, akik kedvezményes áron névre szóló alkalmazotti részvényekhez jutnának. A magén- és az állami részvénytársaság hosszú távú bérleti szerződést kötne. Ebbe belekerülne a magántársaság elsőbbségi vásárlási joga. S amint anyagi lehetőségei megengednék, mindenkivel szemben elsőként juthatna hozzá az Elektrosvit addig csak bérelt épületeihez, berendezéseihez, telkéhez. Ennyi a modell lényege dióhéjban. KÉSZÜL A MENTŐÖV Január végén Imrich Bakó vezérigazgatót kpzel négy hónap tapasztalatairól faggattam. — Nincs mivel dicsekednünk — hökkentett meg már első mondatával. — Nem jutottunk messzire a modell életrehívásával. Hiányzik hozzá a gazdasági és a politikai háttér, semmi sem alakult úgy, ahogyan azt induláskor feltételeztük. Nem fogadták még el a nagyprivatizációs törvényt (időközben a parlament már jóváhagyta — a szerző megj.), s a jelenlegi körülmények között nincs garancia arra, hogy a privatizáció sikerrel végződjön. Mivel bérbeadással számolunk, az induláshoz jelentős tökére lenne szükségünk. Hazárdjátékot űznénk, ha a mostani bonyolult időszakban ebbe belevágnánk. Mert ha a kibocsátott részvényeket két hónapon belül nem sikerülne jegyeznünk, akkor nem jönne össze az alaptőke, és utána kénytelenek lennénk a pénzt visszaadni. De két hónap múlva már nem érne annyit, mint befizetésekor. És miből térítenénk meg az értékkülönbséget? Mivel a termelési és egyéb gondjaink teljes mértékben lekötik energiánkat, a privatizálást egyelőre nem szorgalmazzuk, várunk a jobb gazdasági körülményekre. Ugyanakkor döntő fontosságúnak tartom, hogy a vállalaton belül hatékony, teljesítményorientált gazdasági szabályok lépjenek érvénybe. Mi ebbe az irányba mozdultunk. Január elsejétől gyárunkat az üzemegységek és kihelyezett üzemeink szintjén önállóaii gazdálkodó egységekre osztottuk. Mindegyik önálló nyereség- és teljesítményhez igazodó jutalomalap-képzésre orientálódik. — Ez akár jó előkészület lehet a privatizációra. — Mindenképpen. Úgy gondolom, önmagában a privatizáció sem lehet mentőöv, arra csak a gazdasági szabályok alkalmasak. Szerintem a privatizáció a végcél. — Ezek után csak csúsztatják a modell megvalósítását, vagy módosítani is kell majd rajta? Életre hívható még egyáltalán? — Először az egész vállalatot egyszerre akartuk magánkézbe adni. Most, hogy létrehoztuk az önállóan gazdálkodó egységeket, lehetőség nyílik a fokozatos privatizációra. Van egy másik elképzelésünk is. Alapítanánk egy magán részvénytársaságot, amely előbb közös vállalatba olvadna az állami részvénytársasággal. Talpra állna, s utána a magántársaság venné bérbe. Szóval többféle lehetőség kínálkozik, s nekünk azt kell választanunk, amely a legkevesebb kockázattal jár. Pontos elemzéseket azonban csak a nagyprivatizációs törvény megjelenése után végezhetünk. Feltételezéseink szerint elsőként a magasan jövedelmező üzemegységeket szeretnénk magánkézbe adni, de számolunk a szolgáltató részlegekkel és mindazokkal az egységekkel, amelyek iránt a külföldi töke érdeklődik. Időközben majd kiderül, hogy a piaci feltételek között melyik egység lesz jövedelmező és melyik nem. Magánkézbe csak az előbbiek kerülnének, a nem jövedelmezőekben a világítótestek innoválásához kellene folyamodnunk, hogy ez a termelés is hatékonnyá váljon számunkra. MEG PAPÍRON SE — Októberben még időelőnyben voltak az ország többi vállalatával szemben. Gondolom, lehetőségeiket reálisan felmérték, s úgy próbáltak korábban belevágni a privatizációba. •' — Arra számítottunk, hogy ebben az évben lesz gondunk bőven. S ha valamit már korábban sikerült volna letudnunk belőle, csak tehermentesítettük volna magunkat. Ugyanakkor elképzelésünket a feltételezett körülményekhez igazítoituk. Hát ez nem jött be. Inflációval például egyáltalán nem számoltunk, akárcsak a gazdasági reform. Potenciális külföldi partnereink magát a privatizációs modellt jónak tartottók, csak éppen még hiányzik hozzá a szükséges gazdasági háttér. Ha ez létrejön, hajlandó vagyok újra belevágni. — Arra nemigen lehet számítani, hogy a gazdasági helyzet gyorsan megváltozik. Sőt, inkább bonyolultabbá válhat. Ilyen feltótelek közepette hogyan lépnek tovább? Vagy a nagyprivatizációs törvény mindent megoldhat? — Említettem már, számomra a privatizáció a gazdasági reform betetőzése. Ám ameddig az állam beleszól a vállalaton belüli gazdasági játékszabályokba — s nálunk még beleszól —, addig teljesen mindegy, hogy milyen kézben van a vállalat. Sjzeríntem pillanatnyilag az Elektrosviten belül is az önállóan gazdálkodó egységek közti árumozgást kell megoldanunk, s ha ez menni fog, a privatizáció még hatékonyabbá teheti. — Ha ma kellene döntenie a választott privatizációs modellről, kiállna mellette, vagy mást választana? — Lényegében maradnák ennél. — Miért? — Nézze, kerekperec megmondom. Gondolja, hogy részvénytársaság vagyunk? — Nem tudom, papíron talán igen. — Még azon se. Állami vállalatként már nem létezünk. Mindenünk megvan ahhoz, hogy részvénytársaság lehessünk, a kinevezés is megjött, de a mai napig nem jegyeztek be bennünket. — Ki fékezi az ügyet? — A bejegyeztetés az alapító, a Szlovák Gazdasági Minisztérium kötelessége. Új intézmény, most van kiépülőben... De hát rajtunk ez nem segít. Ilyen körülmények között aligha privatizálhatunk. Akkor meg mit tegyek? — tárja szét karját. Nem marad más hátra, mint várni. Kíváncsiságom azért mégsem hagyott nyugton. Felhívtam a gazdasági minisztériumot, de nem sokra mentem vele. Több napig tartott, míg elértem az illetékes főosztályvezetőt. Tudott az esetről, elárulta: december 28-án kérték a bejegyzést a bíróságon. Ám a kérvényt bizonyos hiányosságok miatt visszautasították. Ugyanakkor közölte: pillanatnyitag ugyan ő foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, de csak december elsejétől. Ajánlotta, forduljak a másik főosztályvezetőhöz, aki elejétől kezdve az ügy gazdája. Sajnos, őt egyszer sem sikerült elérnem, pedig legalább annyiszor kerestem, mint kollégáját. Végül is feladtam. De azért még egyszer feltárcsáztam az Elektrosvit számát. Február 22-én megtudtam: még mindig nem jegyezték be őket. Csak nem kell a végtelenségig várniuk? J. MÉSZÁROS KAROLY AGYKONTROLL AVAGY HATÉKONY-E JÓSÉ SILVA MÓDSZERE? Jósé Silva neve szinte egyik napról a másikra vált ismertté Magyarországon. Tavalyi budapesti látogatása idején sokat foglalkozott vele a rádió, televízió, s akkor jelentek meg a könyvpiacon az Agykontroll és a Gyógyíthatsz című munkái is. A könyvek egyik fordítója, dr. Dómján László és az általa alapított gmk tagjai szintén ekkorra időzítették első agykontroll-tanfolyamukat, amely iránt óriási érdeklődés volt. A jelentkezők száma azóta sem csökkent, hiszen a könyvek és a tanfolyam nem kevesebbet ígérnek, mint azt, hogy megtanítják az embereket agyuk lehetőségeinek jobb kihasználására, sőt, még ennél is többre... Hogy lehetséges-e ez vagy sem...? Nos, jómagam nem vettem részt ilyen tanfolyamon... Józsa Mónika, az Ifjú Szívek karmestere viszont igen. Január elején épp akkor találkoztam vele, amikor agykontrolltanfolyamra indult Budapestre, s most, néhány hét eltelte után arról faggatom: mit sikerült megtanulnia ezen a négynapos összejövetelen. • Mi indított arra, hogy részt vegyél az agykontrolltanfolyamon? — Kezembe került két könyv. A címük ismert: Agykontroll és Gyógyíthatsz. Az utóbbiban olvastam: „Ha lehetőséged lenne arra, hogy elméd segítségével megszabadulj a fájdalmaktól, élnél a lehetőséggel? Ha lehetőséged lenne arra, hogy segíts magadon és barátaidon a legkellemetlenebb egészségügyi gondok leküzdésében, élnél a lehetőséggel?" Azt hiszem, nincs ember, aki ezekre a kérdésekre nemmel válaszolna. A továbbiakban felsorolja, mi mindent lehet megoldani agykontrollal, figyeld csak: „Megtanulhatod, miként használd elmédet: fejfájás elmulasztására; problémák megoldási módjának megálmodására; eredményesebb tanulásra; a test bármely részén jelentkező fájdalom elmulasztására; mindkét agyféltekéd saját érdekedben történő bekapcsolására, kreatívabbá és fogékonyabbá válásra stb." Én akkor azt mondtam: ez az, amire nekem szükségem van! Ha a felsoroltaknak csupán a fele igaz, már akkor is megéri, hogy elmenjek! Félelmetes dolog, hogy ilyesmi létezik, és a könyv azt állítja, minden ember rendelkezik olyan képességekkel, hogy ezt meg tudja csinálni. Megkértem hét budapesti barátaimat, érdeklődjék meg, hol és mikor lehet agykontrolltanfolyamra jelentkezni, s az ő segítségükkel jutottam be a következő évben a tanfolyamra. Meglepett az óriási, tömeg, mintegy 1200-an lehettünk. Én sokkal meghittebb csoportmunkára számítottam. Később kiderült, a célnak a nagy székház és az óriási tömeg megfelel, nem rontott a munka minőségén. • Sikerült többet megtudnod az agykontroll lényegéről? — Igen. Mindjárt az elején dr. Dómján elmagyarázta, hogy működik az agykontroll. A módszer hatásmechanizmusa még sok tekintetben nem tisztázott, de hiba lenne csupán azért nem alkalmazni, mert sok összetevője számunkra még érthetetlen. A lényeg az, hogy mindnyájan két egyenlő értékű agyféltekével születtünk, és gyermekkorunkban mindkét agyféltekénket egyenlő mértékben használjuk. A bal félteke az objektív, reális gondolkodás színhelye, agyunknak ez a része felelős logikánk, az írás, olvasás, számolás irányításáért. A jobb félteke ugyanakkora belső világ, a megérzések, zenei érzék stb. irányítója. Tizennégy éves korára az emberiség 90 százaléka szinte kizárólag a bal agyféltekéjét használja, a jobb teljesen háttérbe szorul. Nos, az agykontroll lényege, hogy megtanulod mindkét agyféltekédet egyenlő mértékben használni, s elmédet hatékonyan és másként irányítani. • Hogy zajlott maga a tanfolyam? — A jelentkezési formalitások gyors elintézése után előadónk ismertette az agykontrollról tudhatókat, rengeteg példával illusztrálva állításait, majd mi kérdeztünk. Ebből a kérdezz-felelekből nagyon sok mindent meg lehetett tanulni. Ezután következtek a gyakorlatok. Napjában hatszor levitt bennünket alfaszintre. Az alfaszint olyan állapot, amelyben az agyhullámok a normális éber állapotnak mintegy felére lassulnak le. A gyermek ezen a szinten gondolkodik, felnőttként viszont ezt az ösztönös gyermekkori állapotot tudatosan idézzük meg. Hogy hogyan, azt a könyv is leírja, a tanfolyamon viszont begyakoroltuk. Csodálatos dolog ellazult állapotban lenni! Csodálatos, és nagyon egészséges! Miután megtanultunk lemenni alfaszintre, egészségünket érintő jótékony kijelentések hangzottak el, de később megtanultunk bonyolultabb dolgokat is beprogramozni agyunkba. Hadd idézzek az ott kapott kézikönyvből: Ha gondolatban képszerűen elképzeled azt, amire vágysz, ha hinni tudsz abban, hogy vágyadat elérd, és ha meg tudod akadályozni,hogy bal agyféltekéd logika diktálta kétségekkel megtorpedózza a folyamatot, akkor vágyad valóra váltható." Körülbelül ennyi. Beszélhetnék még további programokról, például a „gondolatnagytakarításról" aminek lényege, hogy az ember eltávolítja negatív gondolatait s pozitív gondolatsorokkal helyettesíti azokat. Ugyanígy a saját énképed pozitívvá, sikeressé formálásáról, továbbá „a szubjektív kommunikációról" vagy akár a „kesztyűérzéstelenítésről", A legfontosabbnak én a két utolsó napon tanultakat tartom, amikor betegségek megállapításával és gyógyításával foglalkoztunk. Számomra ez volt a legnagyobb felfedezés: a kóros elváltozások agyi átprogramozással korrigáihatók. Hihetetlen esettanulmányokat végeztünk, s engem megdöbbentett, hogy agykontrollal szinte 100 százalékosan pontos diagnózisokat lehet felállítani! • Mennyi idő' alatt lehet elsajátítani az agykontrollt? — A tanfolyam négy napja elég volt rá, de természetesen naponta gyakorolni kell. A szinten tartáshoz a napi öt perc gyakorlás is elég, az eszményi azonban az, ha legalább háromszor öt percet tud rászánni az ember, hogy elméjének irányításával foglalkozzék. • Sikeresebbnek, kiegyensúlyozottabbnak érzed-e magad az agykontroll gyakorlása óta? — Igen! Feltétlenül! Bár én még csak az útkeresés stádiumában vagyok, most fedezem fel, mi mindent lehet agykontrollal csinálni. De kezdem hinni, hogy Silva állítása igaz, miszerint létezik egy magasabb intelligencia (vagy nevezzék bárminek, nem kell, hogy isten legyen), mellyel jobb agyféltekénk összeköttetésben áll. Igy az ember megérzései segítségével információkat tud szerezni és küldeni... Csodálatos, nem? • Az. S ami nekem az általad elmondottakból leginkább tetszik, az az, hojgy az agykontroll csak pozitív eszmények szolgálatába állítható. Es ártani semmiképpen sem lehet vele. Ezek után joggal hihetem, ha ák>m is, szép álom az egész... CSANAKY ELEONÓRA AKIT MEGLUSZÍRÄLTAK Ján Budaj a szlovák művelődési miniszter tanácsadója lett A Nyilvánosság az Erőszak Ellen minap rendezett nagytapolcsányi közgyűlésének folyosói nyüzsgésébe szinte feltűnés nélkül beleveszett Ján Budaj, a NYEE egyik alapítója, a Szlovákiában lezajlott tavalyelőtti novemberi változások jellegzetes vezető alakja. Jelenleg a szlovákiai művelődési miniszter tanácsadója — a tömegtájékoztatási eszközök dolgában. • Hogyan tekint arra az időszakra, amely azóta telt el, hogy az emberek szinte minden szavát lestek a tereken? — Szlovákia a hosszabb távú kihatást tekintve eredményes utat tett meg. Ugyanakkor azonban tudatosítanunk kell, hogy ez az egész nemzedék most első Ízben vonult be a politikai közgondolkodásba. Éppen ezért teljesen normálisnak tekinthető, hogy az emberek gyakran képtelenek elfogadni azokat a viharos változásokat, amelyek egyesekre meglepetésként hatnak. • Nem sajnálja, hogy tavaly június óta, amikor az ŠtB-vel való állítólagos együttműködés miatt vissza kellett vonulnia a nagypolitikától, nem befolyásolhatta a szlovákiai fejleményeket? — Mit is szeretne tulajdonképpen hallani? Ha azt várja, hogy intrikákról kezdek beszélni, csalódást kell okoznom, mert nincs szükségem arra, hogy védekezzek vagy magyarázkodjak. • Hát akkor mondjon valamit arról, ami úgy is bántja... — Úgy vélem, hogy azok, akik hittek nekem, mint becsületes embernek, nem csalódtak bennem. Rendben vagyok önmagammal, ezt mások is elmondhatják rólam, nemcsak én magam. Sohasem volt olyan érzésem, hogy el kellene tűnnöm a süllyesztőben, állandóan dolgozom. • Mit árul el a Ciklamíni úrral kialakult ellentéteik hátteréről? — Semmit! • Mi a véleménye a jelenlegi szlovák politikai színtérről? — Igazi politikai egyéniségek tűnnek fel, akik be Is válnak. • Fedor Gál, a NYEE Szlovákiai Tanácsának elnöke kongresszusi beszédében közvetve bírálta Mečiar kormányfőt. Mit fűzne ehhez hozzá? — Meg kell honosodnia egy teljesen másfajta politikai kultúrának, mint ami jelenleg mindenütt eluralkodott. Meg vagyok győződve arról, hogy a politikusok tudatosítják ennek szükségét, mert mindazok, akik saját soraikban intrikálásba és irtóhadjáratba kezdenek, s hatalmi érdekektől hajtva destabilizálják a helyzetet, elvesztik munkatársaiknak és természetesen a választóknak a bizalmát is. • Mi a véleménye a lusztrálásnak nevezett problémáról? — Akit úgy meglusztráltak, mint engem, annak nemigen lehet ég tudja, milyen objektív véleménye. Viszont olyan tapasztalatokra tehettem szert, amelyekkel aligha rendelkeznek azok, akik tele szájjal harsogják a lusztrálást. Másrészt viszont elkedvetlenít az a tudat, hogy a kormányban, a parlamentben és másutt tényleges besúgók ülhetnek, akik ezért még pénzt is vesznek fel. Még mindig hiányzik a múlt és a jövő közötti választóvonal. A lusztrálás e követelmény egyik aspektusát tükrözi, de a jelenlegi csehszlovákiai politikusok mindeddig képtelenek voltak ezzel kapcsolatban az elvi válaszadásra. S ezt a politika sínyli meg. JINDŔICH FILO (Mladá fronta, 1991. február 26.)