Új Szó, 1991. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1991-03-30 / 76. szám, szombat

POLITIZÁLÓ NYELVÉSZET Anyanyelvi tudat, magyarságtudat, állampolgári öntudat - mindegyik fontos ahhoz, hogy az idei Kazinczy-napok előadásaiban, vitáiban megfogalmazott gondolatokat, cselekvési szándékokat érvényesítsük. (5. oldal) BANÁNKÖZTÁRSASÁGI ALLŰRÖK Több hónapi vizsgálat eredményeként felolvasták a prágai parlamentben a Rumi-jelentést, amelynek mellékproduktumaként megneveztek tíz egykori titkosrendőrségi ügynököt a törvényhozók között, és most könnyen előfordulhat, hogy bíróság elé kerül a parlament. (4. oldal) Ára 2,80 korona XLIV. évfolyam, 76. szám Szombat, 1991. március 30. A SZLOVÁKIAI NAPILAPOK FŐSZERKESZTŐI TANÁCSÁNAK ÁLLÁSFOGLALÁSA TILTAKOZUNK A 22 SZÁZALÉKOS FORGALMI ADÓ ELLEN A szlovákiai napilapok főszerkesztőinek tanácsa átgondolatlannak, szük látókörűnek, az eddig ismertetett tényeket ignorálónak tartja a szövetségi kormánynak azt a döntését, hogy a sajtótermékekre továbbra is a 22 százalékos forgalmi adó érvényes. Ez az intézkedés a többi gazdasági következménnyel együtt az egész CSSZSZK-ban, de különösen Szlovákiában veszélyezteti a sajtó létét, negatívan hat demokratikus és pluralista fejlődésére és korlátozza a polgárok információra való jogát. Visszautasítjuk azt, hogy az újságokat és folyóiratokat csak árunak tekintsék, hiszen ezek minden demokratikus társadalom politikai, kulturális és információs spektrumának jelentős részét képezik. A leszűkített gazdasági értelmezés mellett is kétséges, hogy a 22 százalékos adó a radikális gazdasági reform és a piaci viszonyok kialakítása keretében helyes irányba hat. Tapasztalataink ellenkezőleg arról tanúskodnak, hogy ez az indokolatlanul magas adó nemcsak a sajtót, hanem a vele összefüggő más ágazatokat is sújtja és láncreakcióként kedvezőtlen, gazdasági, szociális, politikai és társadalmi következményekkel járhat. Ezért, még egyszer nagyon határozottan felszólítjuk a CSSZSZK kormányát, valamint a Szövetségi Gyűlés képviselőit, hogy a jövő hét folyamán bírálják felül a sajtóra vonatkozó, forgalmi adóval kapcsolatos döntésüket. OROSZORSZÁGI KÉPVISELÔKONGRESSZUS VIHAROS A FOLYTATÁS IS Már csütörtökön este megkezdték a Kreml környékéről a belügyi alakulatok és a haditechnika kivonását, az akció az éjszaka folyamán befejeződött, s így tegnap folytathatta munkáját az oroszországi népi képviselők kongresszusának harmadik, rendkívüli ülésszaka. Mint ismeretes, a tanácskozást csütörtökön éppen azért szakították félbe, mert a központi szovjet vezetés nem volt hajlandó kiparancsolni Moszkva központjából a rendfenntartó erőket. Amikor tegnap reggel Ruszlán Haszbulatov, az orosz parlament alelnöke közölte a képviselőkkel, hogy a rendőrök elvonultak, a te(Folytatás a 2. oldalon) H

úsvét jött el újra. A varázslatos mese egyik hőséhez hasonlóan illene díszbe öltöztetnünk a szívünket Ám itt és most nincs különösebb kedvünk az ünneplésre. Nehezen tudunk kilépni zaklatott hétköznapjainkból. Ingerültek, fáradtak, esetenként csalódottak vagyunk. Csaknem ötszáz nap telt el azóta, hogy megállítottuk nálunk is az önkény pokoli malmát. Az eufóriás hetek, a testvériesülés őszinte megnyilvánulásai után növekvő aggodalommal figyeljük, mivé lesznek szépbeszőtt terveink, s mivé a nemes eszmék. Vértelen, történelmi csatát nyertünk, de vajon legyőzzük-e önmagunkat, úrrá leszünk-e évtizedek, évszázadok átkos örökségén? Azon a téren több ötszáz nappal ezelőtt megtapsolták azt is, aki csehül vagy magyarul beszélt. Azon a téren azóta magukról megfeledkezett tömegek cseheket, magyarokat és velük együtt jóérzésű, európai gondolkodású szlovákokat becsméreltek. Köztársasági elnökünket is. S a rossz példa ragadós: az utóbbi időben újra egyre többen mordulnak rám vendéglőben, villamoson, hogy beszéljek hivatalos nyelven. Az egyik pozsonyi parkolóban gépkocsimra minden bizonnyal azért karcoltak sértegető szavakat, mert dunaszerdahelyi a rendszámtáblám. Hány ilyen dühítő és megalázó élményről számolhatnánk be mindannyian? A civilizált Európa értetlenül figyelte, miként szabadul ki a rossz szellem a palackból, hogy tudnak politikusok, honatyák és más közéleti személyiségek civakodni egy kötőjelen, milyen fondorlatos eszközökkel kovácsolnak egyéni és politikai tőkéi az illetékességi törvény körüli vitából, egyesek hogyan süllyesztik le a parlamentet színjátékok és cselszövések színhelyévé. Nem értették, nem értettük, miért kell a nyelvtörvénynek a nemzeti kisebbséget sújtania, s azóta döbbenten tapasztaljuk, hogy felelős tisztségviselők értelmezése szerint amit ez a törvény nem tilt, még azt sem szabad. Egyes miniszterek és más politikusok megfeledkezve az Alkotmány levélről, európai normákról szedetnék le a kétnyelvű táblákat, szorítanák vissza anyanyelvünket, ott; SZÓLJON ji^I^Lt/L * *» hónaink, családunk szűk keretei közé. Ezért szemléljük gondterhelten: vajon tényleg az olyannyira áhított, emberségesebb jövő felé araszolunk, vagy továbbra is az alagút embertelen sötétjében bolyongunk? Mind nagyobb szorongással mondogatjuk, hogy cirkuszból akad bőven a közéletben, ám kenyerünk lesz-e? Egyáltalán nem demagóg, hanem nagyon is időszerű ez a kérdés, gondoljunk csak gazdaságunk csökkenő teljesítőképességére, a vontatottan haladó reformra, arra a zűrzavaros, felemás helyzetre, amely üzemeink, vállalataink, különböző munkahelyek jelentős részében uralkodik. Tudjuk, hogy a gazdasági szerkezetváltás rendszerint a politikai rendszerváltásnál is bonyolultabb, egyéni szempontból pedig fájdalmasabb folyamat. Ám nem mindegy, hogy a törvény szelleme és betűje, a társadalmi légkör segíti, vagy nehezíti, sőt gátolja az egészséges kibontakozást. Jól tudjuk, alig ötszáz nap nem nagy idő, ám ahhoz talán elegendő lett volna, hogy például a parasztembert a bizonytalanság, a földtörvény lassú előkészítése ne kösse gúzsba, hogy a vállalkozók terveit bürokraták és ostoba előírások ne tehessék tönkre, hogy az önkormányzatok jóval hamarabb megtudhassák: milyen törvényekre, milyen pénzre, bevételekre számíthatnak. Hogy... Szükséges-e folytatni, hiszen sérelmeinket, gondjainkat tudnánk sorolni tovább mindannyian. Bizonyítanánk hosszasan, hogy nem mindig úgy alakulnak a társadalmi történések, ahogy azt vártuk, reméltük. Ilyen helyzetben, ilyen lelkiállapotban köszönt ránk az ünnep. H

úsvét jött el újra. A keresztény embernek Jézus feltámadása jelenti az erőt és a bizonyosságot ahhoz, hogy a megpróbáltatásokat, a tartalmas, erkölcsös földi életet méltó elismerés, igazi másvilági élet követi majd. Ez az ünnep az egész emberiség számára az értelmes áldozatvállalás és az örökös megújulás nemes jelképe. Öltöztessük hát mégis díszbe a szívünket, tárjuk ki lelkünket, hallgassuk, ahogy szólnak a harangok és szól alleluja. Húsvét úgy lesz számunkra igazi ünnep, ha megértjük, átérezzük üzenetét. így lehet olyan kegyelemben, olyan ajándékban részünk, hogy az évszázados intelmek, igazságok megacélozzák akaratunkat, értelmes munkára, helytállásra ösztönözzenek e felbolydult világban, amely minden gond és ármánykodás ellenére főleg e sokat szenvedett tájon talán soha nem kínált ennyi esélyt emberibb jelenhez és jövőhöz, mint napjainkban. SZILVÁSSY JÓZSEF ILLETÉKTELEN KIJELENTÉS Az SZNT elnökének titkársága tegnap a következő nyilatkozatot adta a Csehszlovák Sajtóirodának: „Vladimír Mečiar szlovák kormányfő legutóbbi, komáromi népgyűlésén nyilvánosan kijelentette, hogy az SZNT Elnökségében változásokat kell eszközölni. Az SZNT elnökének titkársága teljes joggal kijelenti, hogy az SZNT semmilyen illetékes szerve nem bízta meg a kormányfőt e kérdés megoldásával. A Szlovák Köztársaság kormánya és annak elnöke a jelen időszakban komoly gazdasági és szociális gondok elé néznek Szlovákiában. Az SZNT illetékes szervei remélik, hogy a Szlovák Köztársaság kormánya teljes mértékben ezek megoldására összpontosítja figyelmét." SZÖVETSÉGI ÁLLAMBAN AKARNAK ÉLNI Az egységes csehszlovák államot támogatjuk, és mindent megteszünk annak érdekében, hogy ez a szövetség fennmaradjon, - hangsúlyozza többek közt az a felhívás, amit a Csehszlovák Sajtóirodának nyújtottak át tíz nem politikai szervezet képviselői. A nyilatkozat azt a meggyőződést fejezi ki, hogy az államjogi elrendeződés kérdéseinek megoldása nyugodt, felkorbácsolt érzelmek nélküli légkört igényel. Csak a csehek és szlovákok bölcs, átgondolt, kölcsönösen toleráns együttműködése képes megtartani a két nemzet szövetségét és kiépíteni annak demokratikus és sokoldalúan fejlett államát. KUVAIT NAGYKÖVETSÉGÜNK ÚJRA MEGNYÍLT A csehszlovák Külügyminisztérium bejelentette, Kuvait fővárosában március 29-én felújította tevékenységét nagykövetségünk, amelyet átmenetileg 1990. szeptember 7-én zártak be. Nagykövetségünk tevékenységének felújítása jelzi a csehszlovák kormánynak azt a törekvését, hogy mielőbb hatékonyan helyreállítsa közvetlen kapcsolatait" a kuvaiti hatóságokkal és biztosítsa a csehszlovák állampolgárok, valamint a Kuvait háború utáni újjáépítésében részt vevő,társaságok érdekét. Az Egyesült Államok, Franciaország, NagyBritannia és további államok után hazánk is csatlakozik azokhoz az országokhoz, amelyek újra megnyitják külképviseleti hivatalaikat annak ellenére, hogy a hét hónapig tartó iraki megszállás után az országban és fővárosában még mindig nagyon bonyolultak a feltételek. A nagykövetség újramegnyitásához nagy segítséget nyújtottak a háború idején Szaúd-Arábiában tevékenykedő katonai egységünk tagjai. Ez az alakulat őrzi most az épületet és biztosítja a hivatal és munkatársai anyagi-műszaki ellátását. KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET!